Mondj egy mesét!

– Nagyapi, kérlek, mesélj valamit!
Fruzsi az ötévesek múlhatatlan energiájával szökdécselt keresztül a nappalin, hogy aztán egy utolsó lendülettel az elnyűtt karosszékben pihenő Gyula ölébe huppanjon. Az idős férfi felnyögött, de azért rávillantotta mosolyát a kislányra.
A múló idő vasfoga mély barázdákat szántott a férfi arcára, melyek most kisimultak a homlokán, és finom vonalakká szelídültek a szeme sarkában. Tekintete ragyogott, szinte megfiatalodott unokája kérésétől.
– Milyen mesét szeretnél, angyalom?
Fruzsi egyből rávágta:
– Olyat, amit neked meséltek, nagyapi, amikor te voltál gyerek.
– No, lám! – Gyula elmélkedőbe esett. – Erre nem számítottam. Meséljek neked egy régi mesét?
Fruzsi olyan heves bólogatásba kezdett, hogy szőke copfjai csak úgy röpködtek az ugrándozástól kipirult arca körül.
Gyula gondolatban átfutotta gyerekkora meséit, és végül megállapodott egy számára igen kedves történeténél.
– Várj! – állította meg levegővétel közben a nagypapát Fruzsi, és feltornászta magát az ölébe. Nagy műgonddal megigazította a szoknyája szélét, ahogyan anyukájától látta, aztán az idős férfi mellkasának dőlt. – Elhelyezkedtem, most már lehet.
Gyula neki kezdett:
– Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy vörös hajú manó, akit csak akkor lehetett látni, ha ő maga is akarta. Ez a manó mindenféle csínyre kapható volt, nem kellett neki semmit sem kétszer mondani. Éjszakánként telefonzsinórokat gubancolt össze, hogy bosszantsa az embereket.
– Nagyapi, mi az a telefonizé?
– Telefonzsinór?
– Igen – bólintott Fruzsi, és feltornászta magát a nagyapja ölében, hogy szembe tudjon fordulni vele. – Mi az?
– Az egy olyan műanyag hogyishívják, ami úgy nézett ki, mint a malacfarka. Az kötötte össze a telefonkagylót a készülékkel.
Fruzsi felkacagott.
– Malacfarok?
Bár először bosszúság töltötte el, hogy unokája megállította, de aztán a kislány csilingelő nevetése befúrta magát Gyula megkeményedett lelkébe, és végül ő is elmosolyodott.
– Igen. – Miután Fruzsi kikacagta magát, folytatta a mesét. – Egyszer ez a manó egy csíny közepette hozzáragadt egy enyves dobozhoz, és lelepleződött egy idős asztalos bácsi előtt.
– Nagyapi? Kérdezhetek?
Gyula kissé ingerülten felsóhajtott.
– Fruzska, ha minden mondatnál megállunk, soha nem érünk a mese végére.
– Ne haragudj!
Fruzsi lesütötte a szemét, és a szoknya fodrával kezdett babrálni. Gyula mérge egy csapásra elszállt. Nem tudta, mikor vált ennyire türelmetlenné.
– Kérdezz nyugodtan! – helyezte ujjait a kislány álla alá, és felbillentette a fejét.
– Mi az az enyv? És az asztalos bácsi mit csinál?
Gyula megvakarta a fejét.
– Az enyv, amolyan ragadós anyag, hát, na! Ragasztó féle. Az asztalos bácsi meg fából csinál bútorokat. Asztalt, széket, szekrényeket.
– Nagyapi, te most viccelsz – mosolygott Fruzsi. – Megpróbálsz becsapni, ugye?
Gyula értetlenül bámult a kislányra, akinek mosolya most már inkább abbéli büszkeségéről árulkodott, hogy ravasz módon lefülelt egy lódítót.
– Nem, miért gondolod?
– A bútorokat az IKEA csinálja nekünk, és a telefonoknak sincsen malacfarka. Ez mind butaság!
Gyula egy pillanatra elvörösödött, de aztán gondolt egyet, és folytatta:
– Ha kocsit akartál venni az én időmben, volt, hogy háromszor annyit kellett rá várni, mint ahány éves te vagy most. Persze a pénzt előre kellett odaadni.
– Nem is! – döcögött Fruzsi, de a hangjában a hitetlenség helyét lassan átvette a döbbenet.
Gyula belelendült.
– De bizony! A tévék meg akkorák voltak, hogy elfértél volna bennük, és akkora volt a súlyuk, hogy néha két ember is nehezen tudta felcipelni az emeletre. A tévé drága mulatság volt, és néha a szomszédok is átkéredzkedtek kedden és pénteken azokhoz nézni, akinek volt készüléke.
– Miért csak kedden és pénteken?
– Mert egyedül akkor volt adás. – Gyula már élvezettel vigyorgott, amint Fruzsi csöppnyi szeme egyre jobban és jobban elkerekedett az ámulattól. – És képzeld, csupán egyetlen csatorna volt!
– Ez vicces – kacagott fel Fruzsi. – Mesélj még, nagyapi!

0
Te szavazatod: Nincs

Hozzászólás-megjelenítési lehetőségek

A választott hozzászólás-megjelenítési mód a „Beállítás” gombbal rögzíthető.

cs, 2019-09-05 12:34 Kelvin

Kelvin képe

Kicsit értetlenül állok előtte, mert ez a téma még a Facebookon is elég elcsépeltnek számítana. Maradjunk annyiban, hogy az előző jobban sikerült.

 

"...Lámpámba az éjnek

pilléje repdes,

Gyász vergődik a falon..."

k, 2019-09-17 00:58 Randolph Cain

Randolph Cain képe

Elcsépelt, igen. Unalmas, bizonyosan. Szedjetek szét! :) Vannak témák, amik gyűrűznek. Pl ami régen a vhs volt, az cd lett, majd dvd, blue ray és mostmár én sem tudom mi a legújabb de nem is érdekel. Ahogyan ez az írás is egy füzérbe készült, aminek a vége már sci-fi. Egy kapszulába zárt metahumán intelligencia próbálja megosztani asszociatív kommunikációval azt a tudatából lehasított prpgramkódnak, hogy milyen volt fizikai testben létezni. Én is éreztem, hogy nem a legjobb kísérlet, de akkor a többivel már nem is fárasztsnék itt senkit.

°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°

“Jobb sikertelennek lenni az eredetiségben, mint sikeresnek az utánzásban.” (Herman Melville)

k, 2019-09-17 07:53 Kentaur

Kentaur képe

Nagyon konkrét hibát nem találtam, benne. Túlzásnak érzem a " múló idő idő vasfogát", ami barázdákat szánt a férfi arcába. Mármint a vasfogával. Ott harapdálja a pasi arcát. :-D Ezt elképzeli az ember, és vagy röhög, vagy megijed, de egyik sem az a reakció, ami ide való. Nem mondom, hogy képzavar, de közel áll hozzá.
Én is elcsépeltnek érzem a témát, és egy kicsit hiteltelennek is, mert az öregeket le se lehet lőni a "bezzeg az én időmben"-ről, az ötéves unokának eddigre már kellett volna hallania pár ilyen szorit, hogy higgyen a nagypapának.
Az az ubanlegend jut róla eszembe, miszerint amerikai bioszdolgozatban a "mi borítja a csirkét?" kérdésre több gyereketől az volt a válasz, hogy fólia.
Ha nem mesélünk a gyereknek és nem mutatjuk meg neki a dolgokat, nem magyarázunk, csak lecsesszük a tévé, tablet, mobil elé, hogy nézzél mesét, akkor honnan a frászból tudná már ezeket? Van egy ötéves tanítványom (a magyarját erősítem az elefántcsontparti kislánynak), és bizony el kellett mondanom a szülőnek, hogy ne engedje egyedül tabletezni a kislányt, hanem együtt nézzenek rövid magyar nyelvű meséket a korosztályának megfelelően, erre legyen egy megszabott napi idő, és azon kívül ne adjon a gyerek kezébe ilyesmit, mert annak kitalálható, hogy mi a vége: a gyerek angol nyelvű (azon beszél hozzá az anyja, ami szintén rossz választás az anyja saját nyelve helyett) mesébe burkolt játékreklámokat néz kizárólag, és követeli őket. Mivel ezek max három percesek, a gyerek figyelme már beállt erre a hosszra, és nem képes tovább koncentrálni... Természetesen még nem bír szándékot feltételezni vagy elválasztani, úgyhogy az egyedüli, amit ezekből tanul, hogy kell a barbi/pónivár, az X baba, és hogy fél óránként eszébe jusson, hogy tabletezni akar.
Szóval azon kívül, hogy ez a téma elcsépelt, azon kívül teljes mértékben a nevelő hibája, ha a gyerek nem tud ilyesmiket, vagy nem érdekli a saját múltja. Ez csakis azért lehet, mert a nevelőitől azt látta, hogy nekik sem fontos. A gyerek egy tanulógép, és csak azt tanulja, amit lát a környezetében.

----------------------------------------------------------------------------

"L'homme n'est rien, l'oeuvre – tout." (Az ember semmi, a mű – minden.) Gustave Flaubert.

k, 2019-10-01 10:24 Randolph Cain

Randolph Cain képe

Igen, igen. De tudod, a mi időnkben is volt bezzeg az én időmben. Kíváncsi voltam, amikor mondjuk digitalizálják a tudatunkat, mi lesz a bezzeg az én időmben stílusú beszélgetés, és próbáltam eljátszani addig egy játékot. Elcsépelt? Igen. Formabontó? Persze, hogy nem. Szórakoztató? Engem, naná! :D No, de nem zavarkolódom itt a folytatással, majd kiteszem a blogomra ;)
Más: a csirkés példád nagyon tetszett! Viszont hiába mesélsz a gyereknek, a maiakat nem köti le. Unokaöcséim imádnivalóak, értelmesek, úgy fejezik ki magukat, mint a tíz évesek, pedig még csak négy múltak. Két dolgot szeretnek: az egy kupac kuflit, meg a pusztában szántó kombájnokat. Ki érti ezt? :D

°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°

“Jobb sikertelennek lenni az eredetiségben, mint sikeresnek az utánzásban.” (Herman Melville)

k, 2019-09-17 10:21 Mayer

Szia!
Általában engem szoktak ilyesmivel megtalálni, de szerintem a szó: "átkéredzkedtek"!
Nem rossz ez a generációs ellentét, lehet karikírozni. Már én is gondoltam rá, ha a motoros fűkaszámat látná nagyapám, csak hüppögne!

k, 2019-09-17 11:13 Licaj Vuv

Licaj Vuv képe

És milyen igaza lenne, ráadásul az unokád is hüppögni fog, ha még 30 év alatti vagy, ha feletti, akkor majd a dédunokád. Ezzel együtt most egyeztem meg egy vérprofival, hogy motorozza le a kertemet. Azaz én is teszek a hüppögésre.

k, 2019-10-01 10:25 Randolph Cain

Randolph Cain képe

Köszi, hogy benéztél... igen a motoros fűkasza... jó példa. Épp füvesítek, de még nincsen. Jó, hogy emlékeztetsz :D

°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°

“Jobb sikertelennek lenni az eredetiségben, mint sikeresnek az utánzásban.” (Herman Melville)

cs, 2019-09-19 19:42 gabesz890

Üdvözletem!

Szerintem aranyos történet volt, nem zavart az elcsépeltsége. :)

Egyetlen dologba kötnék csak bele: a sztori vége felé a Fruzsi átvált Zsuzsira. :)
Egész pontosan itt:
"– Ha kocsit akartál venni az én időmben, volt, hogy háromszor annyit kellett rá várni, mint ahány éves te vagy most. Persze a pénzt előre kellett odaadni.
– Nem is! – döcögött Zsuzsi, de a hangjában a hitetlenség helyét lassan átvette a döbbenet."

k, 2019-10-01 10:26 Randolph Cain

Randolph Cain képe

Bakker! Köszi :D Igen menet közben volt egy transzformálás, amit most javítok ;)

°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°

“Jobb sikertelennek lenni az eredetiségben, mint sikeresnek az utánzásban.” (Herman Melville)