Panelfónia

Már megint azzal jön át, hogy túl sokat hall. Apró lábak dobogását, meg a tévéből Stohl András magyar hangját, egy székláb koppanását a linóleumon, meg hogy mindez tarthatatlan és egyszersmind tűrhetetlen. Egy szuszra darálja el a litániát, azt a hosszú, évtizedek alatt begyakorolt mantrát, amit idestova nyolc éve minden héten van szerencsém magaménak is tudni egy kicsit, amióta beköltöztem a harmadikra. Miközben beszél, eszembe jut, hogy elfelejtettem tepertőt venni, pedig akciós volt a Sparban, és jó lett volna a görhönyhöz. Néha azért nem felejtek el bólogatni, nehogy azt higgye, fontosságának csupán kelléke vagyok, nem pedig bizonyítéka. Miután kivörösödve elköszön, sokáig keresem a gyereket vagy a kutyát, de merthogy nem határozta meg az apró lábakhoz tartozó életforma további ismertetőjegyeit, végül úgy vélem, rám vonatkozik a dühödt számvetés első pontja. Azóta bútorról bútorra mászom a lakásban, kivéve az előszobában. Ott repülnöm kell, mert a kis lócán kívül csak egy tükör van átellenben a falon. Ennyi fér.
Az a baj, hogy tényleg túl sok a hang. Amikor ráncigálja a reluxát, mintha az agyam puha rostjait reszelné, akár egy zsenge káposzta torzs melletti részét a cvekedlihez. Máskor meg nyikorog az ablaka szellőztetés közben. Tegnap már azt is hallani véltem, ahogy a növényei fojtó folytonossággal nőnek az erkélyen. Lelki szemeim előtt az azáleák bimbói hangos pattogással bomlottak szét, mint kukoricaszemek a forró, sistergő olajban. Extradurált zajforrás.
Megőrjítenek a hangok, mondja. Megőrjít, hogy ezt kell hallgatnom, gondolom. A keze folyamatosan jár, miközben beszél, és a májfoltok remegő táncot járnak a pergamen vékony bőrbe csomagolt kéztőcsontokon. Azt kérdi, meddig kell még tűrnie. Azt kérdem magamban, meddig tart még. Figyelem a szája sarkát, ahonnan apró nyálcsepp buggyan elő minden egyes kiejtett „b” betűnél, és megvilágosodom. Élvezettel ecseteli a csövek csapkodását a falban, amiért – a végelláthatatlan zsörtölődés zsigeri szózatát magamra vállalva – a fagyhalál és a radiátor hőfokának megemelése közt inkább az utóbbit mertem választani. Közben megvilágosodom: ő kuperózisban szenved, én meg tanácstalanságban. Azt mondja, belefáradt ebbe. Azt gondolom, ha belefáradt volna, nem jön fel a harmadikra. Mégis itt van, botját az ajtóm félfájának támasztja, és szikáron áll, nehogy gyengének tűnjön előttem. Én ugyan ötven vagyok, ő meg felülről közelít a százhoz, de mégis elértem az óvatoskodását, hiszen a tésztát magam dagasztom a kenyérhez.
Sosem tűnnek el a hangok. Szerintem egy jó ideje már mind a ketten képzelődünk, de ő nem állja meg szó nélkül. Mindig el kell mondania mindent mindenről, nehogy elfelejtsen vagy kihagyjon valamit, esetleg ne hallgassam végig, vagy kevesebb időt szánjak rá a sajátomból, mint amit ő szán arra, hogy begyakorolja a nekem szánt beszédét. Megvetem, de egyben szánom is emiatt.
Gyakran egy szál pongyolában hallgatom végig, nehogy a kabátom suhogása megzavarja, ő meg télen-nyáron szakadatlan, mindig ugyanabban a csíkos fürdőköpenyben és barna bőrpapucsban jelentkezik. Néha úgy érzem, ez az öltözék csak nekem szól. Múltkor behívtam, hogy ne a lépcsőházban ácsorogjunk mindig, de a teakonyhában kitöltött kávé mellett dadogni kezdett, ezért megállapodtunk, hogy visszavonulunk az ajtóba. Az ismert terepen végül új erőre kapott a magabiztossága.
Már megint ő az. Egyszerűen senki más nem kopogtat ilyen ingerülten és egyszersmind ennyire unottan. Kezd belefáradni, de még kitartóan ideges. Életben tartjuk a zajainkkal. Messziről megismerni a kopogtatását. Van, hogy azelőtt megismerni, mielőtt a bütykös ujja hozzáérne a laminált ajtólaphoz, ami a keze nyomán kissé már megkopott a kukucskáló alatt.
Magasan kopogtat, nehogy a hang elguruljon a lábunk között.
Ingerülten kopogtat, nehogy azt higgyük, nekünk mindent lehet.
Ma rajtad van a sor. Nyiss ajtót, légy szíves!

5
Te szavazatod: Nincs Átlag: 5 (1 szavazat)

Hozzászólás-megjelenítési lehetőségek

A választott hozzászólás-megjelenítési mód a „Beállítás” gombbal rögzíthető.

cs, 2019-08-29 16:56 Kelvin

Kelvin képe

Szomorú.

 

"...Lámpámba az éjnek

pilléje repdes,

Gyász vergődik a falon..."

k, 2019-09-17 00:51 Randolph Cain

Randolph Cain képe

Inkább melankólikus életigenlés... vagy nem... igazad van, szomorú :(

°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°

“Jobb sikertelennek lenni az eredetiségben, mint sikeresnek az utánzásban.” (Herman Melville)

szo, 2019-08-31 12:21 Roah

Roah képe

Fincsi! ;) Hol vannak a Randy Cain féle sci-fik és horrorok? :)))

Figyu, hát merre vannak a cetlik, tacepauk?! :D Panel-smsek mindig üzifalon történnek. :D Liftfal, liftajtó, lépcsőház fal, bejárati ajtók, ahova csak cetlit lehet ragasztani. :D

Ez csak kispici része, de van egy tonna még a neten:

http://latnodkell.com/tag/panel/

--------------- "Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha." (W. Shakespeare)

"Nagy szeretet fél, apró kételyen:
S hol a félsz nagy, nagy ott a szerelem."

k, 2019-09-17 00:42 Randolph Cain

Randolph Cain képe

Nahellosziaszevasz! :)
A sci-fi meg a teancsírpancs még mindig szívügyem, bár azok most fiókban pihennek. Most kísérletezgetem... cetlikre :) Azokon nincs helye üzengetésnek, max egy másik sztoriban. Itt nyilván a magány és a sajátos módon emberi kapcsolat után vágyakozó öreg melodrámája lenne a lényeg. Ő márpedig, hogy érezze, még itt van közöttünk, személyes kapcsolatra törekszik. Ebben a rohanó világban gyakran elsorvad az empátia az emberek szívében :( Köszi, hogy itt jártál, kedves régi Roah :) Most megyek és olvasgatok még kicsit csendben, meg megnézemmilyen kommentekkel terelgetsz jó irányba írópalántákat a rád jellemző laza stíllel ;)

°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°

“Jobb sikertelennek lenni az eredetiségben, mint sikeresnek az utánzásban.” (Herman Melville)

sze, 2019-09-04 16:50 Kovács Gergő

5

Nekem ez kifejezetten tetszik. Jól fogalmazol.
Van pár mondatod kifejezésed, ami nagyon bejön: "Életben tartjuk a zajainkkal", "Magasan kopogtat, nehogy a hang elguruljon a lábunk között." , "ő meg felülről közelít a százhoz".
A magányba való beleőrülés különböző fokozatai. A lehető legaktuálisabb, legakutabb probléma, mégis kevesen mernek/akarnak írni róla.
Én úgy értelmeztem, hogy a mesélő, azzal, hogy E/1-ből T/1-be vált, maga is kezd megkattanni az egyedülléttől, bár ez nem teljesen jön át szerintem. Ami nem feltétlenül baj, egyre jobban bírom az olyan írásokat, amik tágabb teret hagynak az értelmezésnek.
Szóval, gratula! 5 csellag. :)

Kovács Gergő
taleteller.blog.hu

k, 2019-09-17 00:46 Randolph Cain

Randolph Cain képe

Köszönöm a méltató szavakat :) Az ilyen kommentekkel lakik jól az író lelke, és érzi úgy, hogy elért valamit :)
Ps: tetszik a blogod, csak így tovább ;)

°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°

“Jobb sikertelennek lenni az eredetiségben, mint sikeresnek az utánzásban.” (Herman Melville)

sze, 2019-09-04 21:00 Licaj Vuv

Licaj Vuv képe

Az a baj, hogy talán Crazhoz hasonlóan én is ellenszenvvel viseltetek a macskák iránt. Ennek köszönhető nagyívű második díjas novellánk, melyben egy felrúgott macska okozza a világvégét. Különösképp a szemüveges macskák taszítanak, talán azért, mert Stephen King alvajáróira hajaznak. És akkor még a témaválasztásról meg sem emlékeztem. Nem is fogok. A jelenség önmagában taszít, nos ekkora ellenszél láttán nem javaslom, hogy túl komolyan vegyél. Igazad is van, csak rugdossam schralf macskáját ha tetszik szubatomi világokon át a sárkány barlangjáig, úgy sem lesz belőle se csizmás kandúr, se Antonió Banditas. Azért kérlek szépen vedd figyelembe, hogy számomra az írásod nem állt össze. Mintha apró kis mozaik kockákat dobáltál volna egy vödörbe, összeráztad az egészet, végig öntötted a kövezeten, öntöttél hozzá egy kis ragasztót, oszt ennyi. Egyik másik kockád egész szép, és találó, de hiányzik az összhang. Talán azért, mert volt részem panelban is, magányban is. Ez viszont csak abban az esetben vessen vissza, ha feltett szándékod, hogy innentől kezdve csak nekem írj, amiről viszont lebeszélnélek, vagy válaszd avatárként mondjuk tigrist, vagy ha a miniatürizálásban utazol, malackát.
Azért elolvastam, és sok dolgot találónak éreztem, de erről fentebb írtak, szóval a macska ellenére elég jó. Ami a többit illeti, ha bántónak érzed, gondolj arra, Schralf macskája egy törp sisakra nyársalódva végezte, magam pedig elsüllyedtem a kvantum világban, ami egyáltalán nem tett jót, amúgy is ködös, és misztikus, kicsit utópisztikus stílusomnak. És akkor Lukréciától nem is beszéltem, ráadásul Blöki ugyan kutya. de e téren ő is zavart. Mi több a Kálvin téren is, de hál istennek nem ért utol.

sze, 2019-09-04 21:07 Licaj Vuv

Licaj Vuv képe

Bocsi, a vége egészen Adys lett, vs miért mondsz mindent kétszer, miért mondsz mindent kétszer. A gép a hibás, háríthatnék mint Ádám a paradicsomban, és persze, csak annyi történt a gép írt egy számot pl. 495. hozzátette hogy error, én önkéntelenül frissítettem, ő pedig immár frissen megduplázta a hozzászólást, amiből valljuk be egy is sok.

k, 2019-09-17 00:49 Randolph Cain

Randolph Cain képe

Vannak kommentek, amik az írásról szólnak és vannak amik a kommentelőről ;) Köszi, hogy ezt eszembe juttattad.

°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°

“Jobb sikertelennek lenni az eredetiségben, mint sikeresnek az utánzásban.” (Herman Melville)