Kávémesék: a diószedő Isten

– No, Uram, megyünk diót szedni – szólt a remete a cellája falán függő feszülethez. Nem mintha nem hitte volna, hogy Jézus amúgy is tudja, hová megy, de illendőség is van a világon.
Szép októberi nap volt, a földet az őszi napfény átmelengette, s a meleg meg kivetette héjából a diót. Már csak össze kellett szedni. A fákat még a faluból felzarándokló hívek ültették, azt gondolván, hogy a remete, aki, mint afféle szent, a földön csak fél lábbal álló ember, nem jártas a mezőgazdasági munkákban, azért a diót össze tudja szedni ősszel.
A remete már nem látott jól, térdre ereszkedett, s a kezével úgy kereste a termést. Voltak, amiket félredobott, mert túl korán estek le a fáról, s rászáradt a héjuk. Mások elrohadtak és kiszáradtak a földben, papírhéjúvá mumifikálódtak. Megint másokat az egér rágott meg. De voltak, amik ránézésre finomnak és egészségesnek ígérkeztek, ezeket bedobta a kosárba.
Téli estéken ő is evett belőle, de inkább a gyerekeknek adta, hogy ne csak Isten szavával gazdagabban térjenek haza, hogy a lélek mellett a test is kapjon csemegét.

Miközben ott térdelt az őszi avarban, azon gondolkodott, hogy ha Jézus nem Júdeában, hanem Magyarországon született volna, nem lehet-e, hogy a diószedőről mondott volna példabeszédet? Hiszen Ő is ugyanúgy lehajol hozzánk, mint a diószedő a csonthéjas termésért. Ő is megváltogat minket, de amiben a legkisebb remény is van, a jóság legkisebb szilánkja, Ő is kosarába gyűjti. És végül, Ő is türelmesen vár, nem vágja ki a fát, akármilyen kevés is a termés.
– Igazán segíthetnél, Uram… – mondogatta, mert igencsak nehezen gyűltek a diók. Ha végzett egy talpalatnyi hellyel, s felállt, lábával érezte, hogy igencsak sok dió maradt még a falevelek között.
Aztán újra térdre ereszkedett, nem törődve fájós csontjaival, s úgy folytatta a gyűjtögetést. Néha a viskója felé pillantott, mint aki vár valakit. Aztán feltámadt a szellő, lefújta az izzadtságot a homlokáról – és már nem volt egyedül.
– Örülök, hogy eljöttél…
– Mindig eljövök, ha hívnak – mosolyodott el Jézus. – Csak nem mindig veszik észre, ha megérkezem. Segítsek?
– Köszönöm, nem kell, Uram. Csak ülj le, és beszélgessünk!
– Jól van – mondta Jézus, és leült hátát az egyik diófának vetve. És miről beszélgessünk?
– Most azon gondolkoztam, hogy miért nem mondtál példabeszédet a diószedőről?
– Miért mondtam volna? Miért nem elegek a bárányok? – csodálkozott Jézus.
– Megbocsáss, Uram, de sok mindenről beszéltél, amit a falusiak, akik feljönnek hozzám, hogy rólad meséljek, nem igazán értenek meg. Idegenek nekik a bibliás történetek. Nem tudják, mik azok a talentumok, a királyok és a főemberek. És ha elásnak valamit, az a megdöglött kutyájuk, nem pedig titkos kincsek.
– És, ha a diószedőről beszélnék, azt megértenék? – kérdezett vissza a Megváltó.
– Talán igen. Legalábbis, már eléggé fájnak a térdeim, ahhoz, hogy úgy gondoljam, ez húsbavágó történet lenne nekik is.
– Hát, akkor mesélj nekik Jézusról, a jó diószedőről. Ez sem rosszabb, mint a jó pásztor, vagy a szőlőműves. Ha ezt érti meg a nép, hát mesélj nekik így.
– Nem lesz ez jó, Uram – vakarta meg fejét a remete. – Még azt mondanák, hogy meghamisítom a Szentírást. Jó ember a püspökünk, de nagyon tud haragudni, ha rosszul idézem a Bibliát.
– Hát, mondd meg nekik, hogy én kértem, hogy beszélj az embereknek rólam, mint diószedőről.
– Hát, Uram, nem hinnének nekem. Azt mondanák, megbolondultam. Adnál nekem egy jelet, hogy az emberek lássák, hogy Te küldtél – kérte a remete.
– Ti emberek mindig csak jeleket akartok. Sohasem elég nektek, ha valaki igazat és bölcset beszél, mindig akartok valami bizonyítékot is. Olyanok vagytok, mint a rómaiak, akiknek nem elég a lélek kenyere, cirkuszt is akarnak hozzá.
– Nem akarlak megsérteni, Uram, de te alkottál minket ilyennek…
– Nos, ha jelet akarsz, adok neked jelet – tápászkodott fel Jézus a földről, odalépett a remetéhez és a kezébe nyomott valamit. – Íme!
A remete csodálkozva nézte az ajándékot: egy diószem volt, aminek a héjait egy hajtás, egy zsenge repesztette szét.
– Ez lenne, Uram a bizonyíték?
– Igen. Az élet.
– Hinni fognak nekem?
– Hát, nem tudom… – most Jézus tárta szét a kezét – ha nem hisznek az élet csodájának, ugyan, minek hinnének? – Majd feltápászkodott, és nekiindult.
A remete pedig elültette a diót, abból pediglen fa nőt, lombossá terebélyesedett. És aki megpihent az árnyékában, és meghallgatta a Jézusról, a jó diószedőről szóló mesét, mind meg is értette azon példázatot.
És el is hitte, hiszen a dió, amit a fa termett, igencsak finom volt.

0
Te szavazatod: Nincs

Hozzászólás-megjelenítési lehetőségek

A választott hozzászólás-megjelenítési mód a „Beállítás” gombbal rögzíthető.

cs, 2014-10-16 19:17 Kelvin

Kelvin képe

"- Nem akarlak megsérteni, Uram, de te alkottál minket ilyennek…" Jó lett volna, ha ezt egy kicsit továbbviszed. Szeretem ezt a témát. :)
A kötőjelek helyett gondolatjeleket használj! Ha másképp nem megy, akkor kontroll cé, kontroll vével cserélgesd ki őket, ha végeztél a novelláddal. Én is így szoktam, nem kell túlizgulni.
A sö betűt nem szeretjük. Modoros. Kicsit az egész novella modoros, szerintem túl szépen akartad megírni, de ezen kívül nekem nincs vele semmi bajom, olvasható kis írás.

 

"...Lámpámba az éjnek

pilléje repdes,

Gyász vergődik a falon..."

cs, 2014-10-16 21:11 Para Celsus

Para Celsus képe

Ctrl plusz a numerikus billentyűzeten a mínusz jel a másik opció a gondolatjel előhozására. Én is csak szösz (szövegszerkesztés) órán tanultam meg anno. :D


"The Rainmakeeeer!"

v, 2014-10-19 17:02 Rozványi Dávid

nálam ott is csak a normál elválasztójelet hozta be... :-(

v, 2014-10-19 17:31 Ovidius

Ovidius képe

Ha magyar billentyűzeted van, akkor Ctrl, és a jobb felső sarok szélén mutatott mínusz jelet kell beütni. ekkor gondolatjelet ad ki.
Ha nem megy, akkor dupla kötőjel... :D

 

 

 

 

----------------------------------

Minden szélmalom ellenfél!

v, 2014-10-19 17:00 Rozványi Dávid

Kicsit modoros... nem véletlen. Temesvári Pelbártot akartam felidézni :-)

a gondolatjeleket cseréltem

cs, 2014-10-16 19:45 Nimretil

Nimretil képe

"azért diót össze tudja szedni ősszel" - azért A diót
"Voltak, amiket félredobott, mert túl korán estek le a fáról, s rászáradt a héja." - a héjuk
"Csak ülj le és beszélgessünk." - vessző, meg szerintem felkiáltó jel is elférne a végére
"mondta Jézus és leült hátát az egyik diófának vetve" - megint vessző
" Majd feltápászkodott és nekiindult." - vessző, vessző, vessző - bár ez lenne az első írásod, ahol két tagmondat határánál az és előtt ezt írom neked :D
"És aki megpihent az árnyékában és meghallgatta a Jézusról"

Amúgy tök jó, de szerencsére ezt se most írom először. :D

v, 2014-10-19 17:01 Rozványi Dávid

Köszönöm! javítottam, mindjárt mentem is le

cs, 2014-10-16 19:54 Kaiser

Kaiser képe

Nem volt rossz, de egy lényegtelen dologba azért belekötnék: a remete nem pont azért remete, mert teljesen elzárkózik a civilizációtól? Nem értek hozzá, szóval lehet, hogy hülyeség, de nekem a novelládból úgy tűnt, hogy állandó és közeli kapcsolatot tart fenn a környék népével, és mindössze azért remete, mert nem lakik velük együtt.

De ez tényleg eléggé OFF. :D

_____________________________
"Your only hope, a life charmed black
An empty grin for we cannot turn back
A seeking silence and a creeping lust
The pork-men crackle as they turn to dust"

cs, 2014-10-16 19:59 Nimretil

Nimretil képe

Wiki szerint " Átvitt értelemben mondjuk remetének az elvonultan élő, magányt kedvelő embert is."

cs, 2014-10-16 20:54 Kaiser

Kaiser képe

Természetesen, de én a szövegből úgy vettem ki, mintha a szó szerinti értelemben vett remetéről lenne szó, aki azért annyira mégsem remete. Persze lehet, hogy tévedek, és egyébként is, ez a novella értékéből nem von le semmit, bár nem is ad hozzá, csak gondoltam, felvetem.

_____________________________
"Your only hope, a life charmed black
An empty grin for we cannot turn back
A seeking silence and a creeping lust
The pork-men crackle as they turn to dust"

cs, 2014-10-16 21:28 Nimretil

Nimretil képe

Mondjuk az első mondatból nekem is ez jött át.

p, 2014-10-17 11:27 Rozványi Dávid

Sziasztok!

Nagyon köszönöm mindenkinek a hozzászólásait, az elírásokat javítani fogom, de a remetekérdéshez hozzászólnék gyorsan: a remetéknek több fajtájuk van. Pl. a magyar boldog Salamon királyról (Szent László kortársáról) azt írták, hogy miután remetének állt, többé ember ismeretére nem jöve. Más remeték vándorló életmódot folytattak (pl. Raszputyin életének egy szakaszában, ezeket sztarecnak hívta az orosz népnyelv), mások letelepedtek és a környék lakossága tartotta el őket. Főleg a régebbi időkben, amikor a falvak nagy részében nem volt pap, ők látták el a hívek lelki gondozását is, ilyenkor az adományként kapott élelemért cserébe lelki tanítást adtak (pl. ilyenek voltak az egyiptomi remeték is, akiktől a magyar szerzetesrend, a pálosok tagjai is származtatták magukat).

p, 2014-10-17 16:19 Kaiser

Kaiser képe

Hm. Akkor eléggé szűk definícóm volt eddig a remetékről. :)

_____________________________
"Your only hope, a life charmed black
An empty grin for we cannot turn back
A seeking silence and a creeping lust
The pork-men crackle as they turn to dust"

szo, 2014-10-18 07:11 Roah

Roah képe

Édes Istenem! :))))
Apu hogy örült volna ennek a novellának! :))))

Tudod, sosem szerette az egyházat, egyiket sem, fura álláspontja volt az összes vallásról, de Jézus...Jézust fantasztikus embernek tartotta. Azt mondta, ritka nagy koponya lehetett, "bárcsak beszélgethettem volna vele", kérdeztem tőle, "miért, Apu?" "azért, picikém - felelte-, mert ezer évente egyszer születik olyan okos, bölcs ember, jó nagy szívvel, mint ő."

Azóta már biztos nagyokat beszélgetnek. :))))

Fura; velem addig szórakozott Istennek Fia, kislány koromtól kezdve, amíg meg tanultam látni az arcát. :))))

(Amúgy, valami azt súgja nekem, válogatás nélkül pakolja a gesztenyéit. ;) )

http://www.youtube.com/watch?v=OHKE-HL3A1Q

--------------- "Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha." (W. Shakespeare)

"Nagy szeretet fél, apró kételyen:
S hol a félsz nagy, nagy ott a szerelem."

szo, 2014-10-18 08:52 Rozványi Dávid

Köszönöm! remélem, nem bántom meg a többieket, ha azt mondom, hogy egy ilyen kommentért érdemes megírni egy novellát :-)

És örülök, hogy látod Isten arcát, ahogy remete is... És igen: a gesztenyéket is gyűjti, mert az Ő szemében nincs értéktelen termés.

k, 2014-10-21 10:04 Alastor (nem ellenőrzött)

Kellemes olvasmány volt, megérte időt szentelni rá.

sze, 2014-10-22 09:05 Rozványi Dávid

Köszönöm! :-)

k, 2014-10-21 21:29 ehbisz

ehbisz képe

Szia! :)
Sokáig gondolkodtam a műveden, végül úgy döntöttem, leírom a benyomásaimat.
Először is le szeretném írni, hogy az ember csak szubjektíven tud ítélni, de a Te művedben tényleg nem történhet semmilyen objektív értékítélet, hiszen a hit az egy kényes téma. Valamilyen véleménye mindenkinek van, akinek nincs, annak jobb lenne találni valamit, amiben hisz, vagy amit elutasít. Az elutasítás is a hit egy furcsa... fajzata.
Nos, ennek nemében imigyen szólok én.
"Nem mintha nem hitte volna, hogy Jézus amúgy is tudja, hová megy, de illendőség is van a világon." - erről a mondatról (habár semmi köze hozzá)az jut eszembe, mikor Galilei azt a tételét, hogy a föld mozog egy negyedoldalnyi, óvatos, latin-barokk körmondatban írta le, mert félt az ítéletektől. Mintha a mondat is azért lenne így megfogalmazva, hogy Jézus meg ne sértődjön. A remetének nincs kivel beszélgetnie, hagy beszéljen a Megváltóval, hiszen az úgyis mindig ott van. És ha Jézus tudja? Kit érdekel. Meg ő amúgy is megérti.
"A fákat még a faluból felzarándokló hívek ültették, azt gondolván, hogy a remete, aki, mint afféle szent, a földön csak fél lábbal álló ember, nem jártas a mezőgazdasági munkákban, azért a diót össze tudja szedni ősszel." - eztet én most itten nem értem. A remete egy "szent". A hívek miért akarnak mindenféleképpen rásózni munkát azzal, hogy diófákat ültetnek a közelébe csak azért, hogy aztán összeszedje a termést?
"Ő is megváltogat minket, de amiben a legkisebb remény is van, a jóság legkisebb szilánkja, Ő is kosarába gyűjti." - az Úr szerintem megvált minket, nem pedig csak váltogat. Ha az utóbbi áll fent, akkor kezdek félni.
És amiben a legkisebb remény van? Mármint bennünk, emberekben? Akkor akiben és nem amiben.
"Csak nem mindig veszik észre, ha megérkezem." - Ezt már én is bevetettem az egyetemi előadásoknál. "Ott voltam tanár úr, csak nem vett észre!" :D
"Miért mondtam volna? Miért nem elegek a bárányok? – csodálkozott Jézus." - aki mindent tud, az létezik a csodálkozás képességével? :) Ezért tartom furcsának, mikor az írásokban Isten emberként jelenik meg, mégis el akarják hitetni, hogy ő Isten.
"Idegenek nekik a bibliás történetek." - szerintem nekik a bibliai történetek idegenek.
"Ez sem rosszabb, mint a jó pásztor, vagy a szőlőműves."- mintha nem a cselekedeteiről, hanem egyszerű írásokról beszélne. Hanyagul odavetve. Ő, Jézus.
"– Ti emberek mindig csak jeleket akartok. Sohasem elég nektek, ha valaki igazat és bölcset beszél, mindig akartok valami bizonyítékot is." - ez egy kiszólás (ezt a hibát én is el szoktam ám követni!). Vigyázz, mert ez inkább a Te véleményed, semmint Jézusé. Bár... ki tudja, hogy mi Jézus véleménye, ha egy isteni személynek (ha Ő az) van olyanja, hogy vélemény.
"– Nem akarlak megsérteni, Uram, de te alkottál minket ilyennek…" - ha ezt egy antitrinitárius elolvassa, nagy veszekedések lesznek ám itt! :D
" Hát, nem tudom… – most Jézus tárta szét a kezét" - Jézus, akit az előbb az Úrral azonosítottál, nem tud valamit?
"A remete pedig elültette a diót, abból pediglen fa nőt, lombossá terebélyesedett. És aki megpihent az árnyékában, és meghallgatta a Jézusról, a jó diószedőről szóló mesét, mind meg is értette azon példázatot." - miért használsz néha ilyen nyelvezetet? A 'pediglenre', meg a többire gondolok. Vagy az elejétől nyomasd, de inkább a végén se. NEkem erőltetett.

Szerintem egy ilyen novellát könnyű megírni, sok ilyet olvastam (ez nem von le a Te novellád értékéből semmit), csak olyan kérdések vetődnek fel az emberben, amik által hiteltelen az egész, és ezáltal nehéz megemészteni. A novellád jó, mert elgondolkodtatott, ami pedig elgondolkodtat, az jó. :D Csak alapból belekötnék a szentháromság-tanba, akkor abba, hogy Jézus, mint ember jelenik meg előttünk, de mégis Istenként akarod ábrázolni. Egy olyan Istenként, aki mindent tud, de az emberekkel szemben tudatlan - tehát így nem rendelsz minket, embereket Isten alá. Mert ha Isten nem tud valamit, akkor Isten bizonytalan, és a bizonytalan Isten nem mindentudó, sőt, vezethető, úgy, mint mi, emberek, alá vagyunk rendelve a kiszámíthatatlan dolgoknak, embereknek.
Ebből egy nagyon jó vita lenne, építőjellegű. Mindenesetre jól tettem, hogy elolvastam a műved, mert most kicsit elgondolkodtam ezeken a dolgokon - bár meggyőzni nem győztél meg. De van egy olyan érzésem, hogy nem is volt célod, hogy 'Na, akkor ezt az ehbiszt most én megváltom itten e.' :D
Bocs, ha túl hosszú lett! :3

sze, 2014-10-22 15:15 Rozványi Dávid

Cserébe az én válaszom is hosszú lesz :-)

"Az elutasítás is a hit egy furcsa... fajzata."

teljesen igazad van! mert azt jelenti, hogy foglalkozott annyit a kérdéssel, hogy megtagadja. Ne haragudj, ha sok bibliai idézet lesz a válaszomban, de ez jutott eszembe:
"Bárcsak hideg volnál, vagy meleg!" Jelenések, 3, fejezet

""Nem mintha nem hitte volna, hogy Jézus amúgy is tudja, hová megy, de illendőség is van a világon." - erről a mondatról (habár semmi köze hozzá)az jut eszembe, mikor Galilei azt a tételét, hogy a föld mozog egy negyedoldalnyi, óvatos, latin-barokk körmondatban írta le, mert félt az ítéletektől. Mintha a mondat is azért lenne így megfogalmazva, hogy Jézus meg ne sértődjön. A remetének nincs kivel beszélgetnie, hagy beszéljen a Megváltóval, hiszen az úgyis mindig ott van. És ha Jézus tudja? Kit érdekel. Meg ő amúgy is megérti."

Pontosan. Ebben a novellában a remete úgy beszélget Jézussal, mintha élő ember, a barátja lenne. Sokféle istenkép létezhet - az övé ilyen. Mint Mózesé, aki barátjaként beszélt az Örökkévalóval.

"A remete egy "szent". A hívek miért akarnak mindenféleképpen rásózni munkát azzal, hogy diófákat ültetnek a közelébe csak azért, hogy aztán összeszedje a termést?"

Mert a falusiak tudják, hogy az imához a munka is hozzátartozik, nem lehet teljes annak az élete, aki csak imádkozik, nem él teljes életet - és vica versa.

"Ő is megváltogat minket, de amiben a legkisebb remény is van, a jóság legkisebb szilánkja, Ő is kosarába gyűjti." - az Úr szerintem megvált minket, nem pedig csak váltogat. Ha az utóbbi áll fent, akkor kezdek félni.
És amiben a legkisebb remény van? Mármint bennünk, emberekben? Akkor akiben és nem amiben.

Máté evangéliuma 13, így ír: "Végül hasonlít a mennyek országa a tengerbe vetett hálóhoz, amely mindenféle halat összefog. Amikor megtelik, partra húzzák, nekiülnek, és a javát edényekbe válogatják, a hitványát pedig kiszórják" - de én is inkább egy irgalmas és nem egy igazságos Istenben hiszek.

"Csak nem mindig veszik észre, ha megérkezem." - Ezt már én is bevetettem az egyetemi előadásoknál. "Ott voltam tanár úr, csak nem vett észre!" :D

Azt hiszem, Isten megjelenése néha csendben és titokban történik. Betlehem lakói közül hányan tudták, hogy megszületett Jézus? És Jeruzsálemben hányan tudták, hogy épp akkor feszítik meg? Pár nappal később csak mint egy pletykát emlegették, ahogy az emmauszi tanítványok történetében is olvasható. Jézus szeret észrevétlenül közelíteni :-)

"Miért mondtam volna? Miért nem elegek a bárányok? – csodálkozott Jézus." - aki mindent tud, az létezik a csodálkozás képességével? :) Ezért tartom furcsának, mikor az írásokban Isten emberként jelenik meg, mégis el akarják hitetni, hogy ő Isten.

A hitem szerint valóságos Isten és valóságos ember, a kettő elismerem nehezen összeegyeztethető. Talán a leghitelesebben a Krisztus utolsó megkísértése c. film foglalkozott ezzel a kérdéssel.

"Idegenek nekik a bibliás történetek." - szerintem nekik a bibliai történetek idegenek.

Itt szándékosan használtam a régi kifejezést, mert az emberközeli kezdetektől egyre inkább Pomerium-szerűvé akartam formálni.

"Ez sem rosszabb, mint a jó pásztor, vagy a szőlőműves."- mintha nem a cselekedeteiről, hanem egyszerű írásokról beszélne. Hanyagul odavetve. Ő, Jézus.

Itt a két példabeszédre utaltam, amik hétköznapi foglalkozások képeivel élnek.

"– Ti emberek mindig csak jeleket akartok. Sohasem elég nektek, ha valaki igazat és bölcset beszél, mindig akartok valami bizonyítékot is." - ez egy kiszólás (ezt a hibát én is el szoktam ám követni!). Vigyázz, mert ez inkább a Te véleményed, semmint Jézusé. Bár... ki tudja, hogy mi Jézus véleménye, ha egy isteni személynek (ha Ő az) van olyanja, hogy vélemény.

Ez csak egy mese, az én mesém :-)

"– Nem akarlak megsérteni, Uram, de te alkottál minket ilyennek…" - ha ezt egy antitrinitárius elolvassa, nagy veszekedések lesznek ám itt! :D

Hajaj... Nagyon jó a felvetés, de ebbe a novellába ezt már nem akartam beleszőni ;-)

" Hát, nem tudom… – most Jézus tárta szét a kezét" - Jézus, akit az előbb az Úrral azonosítottál, nem tud valamit?

Nehéz teológiai kérdés, de Jézus, mint ember, bizonyos dolgokat nem tudott, amit Isten Fiaként, a Szentháromság tagjaként tudnia kellett volna. Egy újabb bibliai idézet: "Azt a napot és órát azonban nem tudja senki, az ég angyalai sem, a Fiú sem, csak az Atya." (Máté 24,)

"A remete pedig elültette a diót, abból pediglen fa nőt, lombossá terebélyesedett. És aki megpihent az árnyékában, és meghallgatta a Jézusról, a jó diószedőről szóló mesét, mind meg is értette azon példázatot." - miért használsz néha ilyen nyelvezetet? A 'pediglenre', meg a többire gondolok. Vagy az elejétől nyomasd, de inkább a végén se. NEkem erőltetett.

Nekem nem :-) de mindkettőnk szíve joga :-)
szándékos volt az ív a hétköznapi történettől a példázatig.

"Ebből egy nagyon jó vita lenne, építőjellegű. "

én is így érzem! :-)

"Mindenesetre jól tettem, hogy elolvastam a műved, mert most kicsit elgondolkodtam ezeken a dolgokon - bár meggyőzni nem győztél meg. De van egy olyan érzésem, hogy nem is volt célod, hogy 'Na, akkor ezt az ehbiszt most én megváltom itten e.' :D"

pont ezt volt a célom! nem a válasz, hanem a kérdés

Nagyon köszönöm, hogy ilyen részletesen leírtad a véleményedet! Egész jó beszélgetés lett belőle!