Kávémesék: Belgrádi Jelena

Este hősünk, mintha gáláns kalandra indulna, hagyta el a szállodát. Próbaképpen megkérdezte a recepcióst:
- Nem tudja, merre van a vasszobros park?
A portás csodálkozva nézett vissza rá: Belgrád tele van parkokkal és majd mindegyikben vannak szobrok is, de ő nem kohász, hogy megmondja, miből készültek. A férfi magyarázatként szívesen elénekelte volna neki:

„Ott ül Belgrádban Jelena
egy vasszobornak tövében,
ül mint magányos rózsaszál
a történelem telében”*

- de zenei előképzettségének hiánya és a szláv nyelvekben való járatlansága megakadályozta ebben.
Vaktában vágott neki az utcáknak. Mindenfelé építkezés, a járókelők mosolyogtak, a nők csinosak, barátságos város, állapította meg magában. Csak a vasszobros parkot nem találta sehol sem… Talált parkot, talált szobrot, lányt is, aki a szobor alatt ült, de egyik sem volt Jelena. A lányok nem révedezve várták a fiúk közeledését, hanem mobiljaikkal vackoltak.
De a férfi nem adta fel: újabb és újabb parkokban folytatta Odüsszeiáját.
Egyszer csak egy pillangószárnyú kislány öntött szeme nézett le rá: „Gyermekek voltunk”
A szobor talpazata magyarázatként hozzáfűzte: „A NATO agresszió gyermek áldozatainak emlékére 1999”.
A férfi nem keresett fel több parkot.

Amikor hazaért, megkérdezték tőle, hogy mi érdekeset látott.
- Semmit – válaszolta.

* Cseh Tamás dala

0
Te szavazatod: Nincs

Hozzászólás-megjelenítési lehetőségek

A választott hozzászólás-megjelenítési mód a „Beállítás” gombbal rögzíthető.

v, 2017-11-05 09:16 Dana

Dana képe

Tetszik. Félre ne értsd, amit írok most: tipikusan azon hangulatírások egyike, aminek nincs értelme -- és mégis van. Azért szeretem, hogy egyperces, mert nem olyan, mint a művészfilm, hogy feladom öt perc után, mert lassú, vontatott, és előre tudom, hogy úgysem fogom megérteni, miről is szólt. Itt talán nem is kell. Elég, hogy láttam az emberkédet, ahogy kóborol Belgrádban, aztán "kapott is valamit, meg nem is".
Egy-két dolog: rövid terjedelme ellenére azért sikerült néhány helyesírási hibát beletenned. Illetve: még egy-két hangulatkeltő elemet -- illatok, színek, elmosódó arcok -- tehettél volna bele.

***
"I'm blackening pages, but I don't know if it's writing." -- Leonard Cohen

k, 2017-11-07 17:18 Roah

Roah képe

A dal inspirált? :)))

Nehéz egy ilyen írás után megszólalni - van valami...fura hangulata, valami...nem is tudom, szomorkás, melankolikus, talán az élet írta, nem tudom. :)))

A kijózanodás - így hívom az ilyes helyzeteket. Van úgy, hogy a családomnak, barátaimnak, haveroknak lóg az orruk, és úgy érzik, összeesküdött ellenük a világ, akkor mindig mondom, hogy olvassanak első, vagy második véhás könyvet, esetleg nézzék meg Stone, Oliver Stone Vietnámról szóló alkotásait, mondjuk a Született július negyediként, ragadjanak meg Remény rabjait, Kingtől, vagy egy Pillangót, akár filmen, akár regényben, hátha kijózanodnak, és ha nem is varázsütésre, de talán mégis elszállhatnak a gondok, kissé másként láthatják/látják meg a saját életüket, a problémák eltörpülnek.
Valami ilyesmi kijózanodást éreztem olvasás közben.

Az írástechnikád számomra szokatlan, ahogyan beékelted az idézetet, rövidségéhez képest soknak találom a kettőspontozást, meg ilyesmik, de a hangulata jó.

Azt hiszem, ifj. Malek Miklós mondta egyszer egy tehetségkutató műsorban, hogy amit az ember nem tud elmondani vagy leírni, akkor azt elzenéli. :)))

https://www.youtube.com/watch?v=BWf-eARnf6U

--------------- "Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha." (W. Shakespeare)

"Nagy szeretet fél, apró kételyen:
S hol a félsz nagy, nagy ott a szerelem."