Kávémesék: Öregek a padon

 

- Végre itt van a tavasz, már nagyon hiányzott.

- Nagyon csúnya volt a tél, de jó, hogy szegény Margónak ezt már nem kellett megélnie. Pedig milyen szép is volt, amikor kint havazott, mi pedig ketten a sparhelt előtt ültünk és beszélgettünk. Ő főzte a vacsorát és kedvesen csacsogott, én meg csak néztem és boldog voltam.

- Igen, szegény Margó, milyen nagy kár, hogy el kellett mennie.

- Ráadásul ilyen fiatalon, még a kilencvenedik születésnapját sem érhette meg. 

- Bezzeg a mai fiatalok! Nézze ezt is itt! – és botjával egy fiatal lány felé bökött, akit a természet igencsak dús keblekkel áldott meg, s ő ezt az ajándékot önzetlen módon, amennyire csak lehet, megosztotta a világgal. – Nézze csak meg! Szemérmetlenül mutogatja a csöcseit, ilyenek ezek.

- Pedig Margó milyen szép volt még öregen is! Ezek a taknyosok elbújhatnak mellette. De ő olyan szemérmes volt, még én sem láthattam csurdén!

- Bizony, ma már nincsenek olyan nők, mint Margó volt. 

- Bizony, ma már nincsenek. Mi lesz a világgal így? Ezek mire fognak menni? – s minden álszemérem nélkül az irányomba mutatott, mire én, mint aki meg nem érdemelt dicséretet kapott, megpróbáltam láthatatlanná válni. – Margó bezzeg más volt. Ő, már bocsánat a kifejezésért, de a trágyából is aranyat tudott csinálni, ezek meg... Nézze meg, mennyi kütyüjük van, de semmire sem mennek vele. Én mondom, hogy ez a világ már nem sokáig marad fenn. És milyen finomakat tudott főzni! Ezek csak vesznek valami félkész vackot, bedobják a sütőbe és már kész is a lakoma. Bezzeg Margó! Minden nap olyan ebédet rittyentett, mintha Karácsony lenne!

- Erről jut eszembe, mondja Tóni, mit hoznak ma ebédre?

- Hát, ha jól emlékszem, csontlevest és kájzersmárnit. 

- Az jó. A csontlevest még az ételszállítók sem tudják elrontani, a kájzersmárni meg egy kis porcukorral és ribizli lekvárral mennyei!

- Meséltem már, hogy amíg még megvolt a telkünk, Margó állandóan ott tüsténkedett? Azóta sem ettem olyan finom gyümölcsöt, mint akkor! És a lekvárjai! Maga még olyan finomat nem evett. Majd megnézem a spájzban, hogy maradt-e még. Meg kell kóstolnia! – kezdte újra az áradozást az öreg, akiről már megtudtam, hogy Antal a becsületes neve. Lélekben felkészültem arra, hogy amíg a barátom meg nem érkezik, Margó audiókommentáros életrajzát kell hallgatnom, de ekkor deus ex machina, megjelent az ételszállító a közelben, mire Tóni felpattant:

- No, most már mennem kell, pár perc és elér a házunkhoz is. No, viszont látásra, jó volt ma is beszélgetni.

 

Mikor Tóni eltűnt, a másik öreg hozzám fordult. 

- No látja, fiatalember, vannak ilyen szerencsés emberek.

- Mint Tóni bácsi? Nagyon boldog lehetett, hogy ilyen felesége volt, mint ez a Margó néni. Ezer házasságból egy ha olyan boldog, mint ez.

- Margó? El ne higgye azt a sok sületlenséget, amit ez a vén bolond összehordott!

- Nem? - hüledeztem

- Ne! Én ismertem. Kiállhatatlan perszóna volt. Elhagyta magát és a háztartást, Tóni, amíg élt, pirítóst evett, csak most szedett fel pár kilót, sőt, még évekig egy szót sem szólt hozzá. Higgye el, fiatalember, maga nagy mázlista, hogy nem találkozott vele.

- Akkor mégis, miért mondta, hogy szerencsés?

- Hát nem látja? Tóni még ebben a boszorkányban is képest volt meglátni Szűz Máriát. Még az emlékeitől is olyan boldog, mint én sohasem. No látja, ezt irigylem tőle. Képes mindig és mindenhol megtalálni a csodát, ez nekem sohasem sikerült. 

 

Azon gondolkoztam, hogy vajon hány házastárs képes a házsártos felszín mögött felfedezni az aranyat? Még akkor is, ha ez hazugság – de egyszer, ha máshol nem, de legalább az emlékekben igazsággá válik.

 

4.2
Te szavazatod: Nincs Átlag: 4.2 (5 szavazat)

Hozzászólás-megjelenítési lehetőségek

A választott hozzászólás-megjelenítési mód a „Beállítás” gombbal rögzíthető.

h, 2013-05-13 06:57 Sren

Sren képe

:) Kedvelem a kávémeséidet. (Az önzetlen dekoltázson, a csurdén és egyebeken is jókat mosolyogtam.) Viszont sok helyen ketté (hárommá) lehetne szedni a mondatokat, hangsúlyosabbá (vagy épp öregesen meggondolttá) tenné a szöveget. "No látja, ezt irigylem tőle. Képes mindig és mindenhol megtalálni a csodát. Nekem ez sosem sikerült." Ilyesmik.

______________________________________________________________________________________________

A szürrealisták és köztem az a különbség, hogy én szürrealista vagyok.

/Salvador Dalí/

h, 2013-05-13 10:43 Kentaur

Kentaur képe

Én is szeretem a Kávémeséket. Nem akarnak nagyot fogni, de átsüt belőlük egy hangulat.
" El ne higgye azt a sok sületlenséget, amit ez a vén bolond összehordott?" - ide inkább felkiáltójel,
"- Nem? - hüledeztem
- Nem! ..."
Ide meg inkább : -Ne? - Ne!
Hiszen nem tagadnak, hanem utasítanak, (ne higgye) avagy a "ne" és a "nem" közötti különbség, olyan nincs, hogy "nem higgye el", ezért a kérdés -válasz is maradjon "ne".

És persze döccen egy párat, ahogy Sren mondta. De mint mindig, most is jó volt olvasni. Egy kis átszerkesztéssel el tudnám képzelni egy kötetnek az összegyűjtött Kávémeséket.

----------------------------------------------------------------------------

"L'homme n'est rien, l'oeuvre – tout." (Az ember semmi, a mű – minden.) Gustave Flaubert.

k, 2013-05-14 17:49 Indi

Indi képe

Aranyos történet, tetszett.
Tóni bácsi és Margó néni megérdemelték egymást :P

----------------------------------------------------------

"Nem vagyok sznob. Kérdezz meg bárkit. Úgy értem, bárkit, aki számít." (Simon Le Bon)

"Egy gödör ásását leszámítva kevés dolog van, amit rögtön legfelül lehet kezdeni" (Harry Lo

sze, 2013-05-15 15:48 Sren

Sren képe

"... Az életem nője,
az pont olyan, mint te..." :D

______________________________________________________________________________________________

A szürrealisták és köztem az a különbség, hogy én szürrealista vagyok.

/Salvador Dalí/

p, 2013-05-17 09:00 Rajczi József

4

Jó volt olvasni. Tetszett az oda-vissza, idős-fiatal társadalomkritika és a duplacsavaros csattanó.

p, 2013-05-17 20:59 Okami

Okami képe

"El ne higgye azt a sok sületlenséget, amit ez a vén bolond összehordott?"

Ez azért kissé szemet szúrt nékem. Biztos, hogy kell oda az a kérdőjel?
Egyébiránt élveztem, kissé más csattanóra számítottam, de ez is nagyon humoros..

_________________________________
„Költő vagyok én!
Kiáltottam nagy gőggel,
Nem kell nekem kritikus.
Felismertem tehetségem önerővel,
Ki nem ért lírámhoz, annak kuss!”

szo, 2013-05-18 17:12 Rozványi Dávid

Köszönöm mindannyiótoknak az észrevételeket és az olvasást!

v, 2013-05-19 10:48 Kristálysólyom

Kristálysólyom képe

Az utolsó mondat nagyon szépen összefoglalta a történet lényegét. :)
Vicces és elgondolkodtató volt olvasni. Nem nagyon fogok beleokoskodni, mivel a párbeszédbe nehéz és nem is nagyon lehet, max a központozásba, de abba meg csak annyit tudok, hogy az első kettő közbevetésnél minek oda az az "és" illetve"s".
Két hiba szúrt szemet:

"amíg még meg volt a telkünk" - megvolt
"Lélekben felkészültem ara" - arra :)

Szóval tanulság levonva, nekem tetszett.

Robbanni készül az Isten labora,
mert senkinek nem fekszik az ora et labora.

v, 2013-05-26 20:31 Rozványi Dávid

Köszönöm, javítom!

v, 2013-05-26 21:23 GColt

5

A hangulat tetszett nagyon.

*****

- Nincs olyan, hogy sürgős, olyan van, hogy későn szóltál...

v, 2013-06-02 17:31 Rozványi Dávid

:-)

p, 2013-09-20 13:19 Roah

Roah képe

Eleinte azt hittem, hogy a Szomszéd nője mindig zöldebb esetébe szaladok bele, aztán egy viccre gondoltam.
Tévedtem.

Olyan ennek a novellának a lezárása, annak hangulata, mint az a dal, a Moon River. (http://www.youtube.com/watch?v=dtk-mgCYHnY)

Ha jól emlékszem, Györei Zoli írt egy olyan művet régebben - talán Perecelésre keresztelte -, amiben ezt a témát taglalta; hogy "akadnak olyan emberek, akik a legnagyobb szarban is meglátják Isten arcát." (A mondatom utolsó része nem a sajátom. Kenta írta Zolinak. A novellájára.)

Mekkora lehet valakit annyira szeretni, hogy olyannak lássuk, amilyenre vágyunk, amit látni akarunk. (?)

Jaj, de volt! :))

--------------- "Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha." (W. Shakespeare)

"Nagy szeretet fél, apró kételyen:
S hol a félsz nagy, nagy ott a szerelem."

v, 2013-09-22 20:25 Rozványi Dávid

ne tudd meg, hogy mit mondtam magamban, amikor olvastam a hozzászólásod... honnan tudtad, hogy ez a kedvenceim egyike??? annyira, hogy ez lenne a 3 dal egyike, amit a temetésemre kérek! :-)

és a kérdésedre válaszolva: nagyon, vakon. Talán őrültség, de nem úgy igazán szép az élet, ha a másikat nem csak egy darab húsnak nézzük, hanem a legszebb, legkedvesebb embernek a világon? Ez nem vakság... hanem a mélynek a látása :-)

h, 2013-09-23 10:44 Roah

Roah képe

"hogy ez lenne a 3 dal egyike, amit a temetésemre kérek! :-)"

A bakancslistám végére a Kék Nefelejcs került. ;)

--------------- "Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha." (W. Shakespeare)

"Nagy szeretet fél, apró kételyen:
S hol a félsz nagy, nagy ott a szerelem."