A tanár

A szekér lassan közeledett a munkásnegyed dísztelen épületeinek árnyékában. Először csak a zörgést lehetett hallani, aztán fokozatosan egyre jobban kivehetőbbé vált a két girhes ló patáinak csattogása is. Ahogy a bérház mellett elhaladt - melynek egyetlen földszinti ablaka volt csak nyitva -, a kocsis nagyot kurjantott. Ösztönzésképp ostorával jókorát suhintott a gebék farára.
A fiú, aki a málló vakolatú ház apró, kopott szobájában aludt eddig, felrezzent a kiáltásra. Füle eddig is hallotta ugyan a kerekek okozta lármát, de agya álmába dolgozta a zajt: a vasútról álmodott. Koromfekete gőzös száguldott felé, sűrű füstöt okádva, ő a síneken állt – és a lidércnyomás jellemző momentumaként, moccanni sem bírt. De most felébredt, és azonmód meg is borzongott. Tudta, hogy álma kellemetlen volt, de szerencsére máris az elme homályába merült a tartalma. Nem bánta.
Március volt, rövid ideig gondolkodott, hányadika is van. Huszonötödike. És szerda. Hűvös volt a hajnal, ő mégis nyitott ablaknál éjszakázott, szerette beszívni az éj illatát.
Odakint egy városi tücsök ciripelt fáradhatatlanul, a kocsizörgés egyre távolodott. A fiatalember kinyitotta a szemét, és az ágy melletti támlás székre vetett viseletes zakójának zsebébe nyúlt. Kotorászott egy darabig, míg kezébe akadt fedeles zsebórája. Előhúzta; a lánc ezüstös farkincaként himbálózott ide-oda. Néhány koronás ócskaság volt, de azért pontosan járt. Gazdája minden este gondosan felhúzta, ügyelve, nehogy túlfeszítse a benne tekergő rugót.
Felpattintotta a fedelet: negyed hat múlt öt perccel. Nemsokára úgy is felkelt volna, minden reggel fél hatkor riasztotta belső vekkere. Kihasználta a kocsistól „ajándékba kapott” tíz percet, lustálkodott egy kicsit. Ritka luxust jelentett számára a majdnem negyed óra. Hogy letelt, készülődni kezdett.
Halkan tett-vett, barátja a másik ágyon még húzta a lóbőrt. Felnyalábolta ruháit, könyveit, és kiment a konyhába. A fal melletti vasállványra helyezett lepattogott oldalú zománcozott lavórhoz sétált, egy kancsónyi hideg vizet öntött bele a sarokban árválkodó vödörből. Megmosakodott, ujjaival próbált valamiféle frizurát varázsolni kócos hajából. Fiatal kölyökképét mustrálta a falitükörben. Két hét múlva tölti be a huszat – gondolta -, ideje lesz férfiasabb külsőt ölteni. Talán bajuszt növeszthetne...- jutott eszébe.
Miközben magára vette elnyűtt ruháit, hangosan megkordult a gyomra. Elfintorodott az ismerős hangtól, mely élete során oly sokszor jelezte már üres gyomrának méltatlankodását. Körülnézett a helyiségben, ami kamra is volt egyben, kinyitotta a kredenc ajtaját. Az egyetlen polcon ujjnyi hosszúságú szalonnadarab kunkorodott, zsírpapírba tekerve, meg vagy tizenöt deka feketekenyér. Azon töprengett, elrágcsálja-e a soványka früstökölnivalót, aztán inkább becsukta a szekrénykét. Nem akarta megfosztani hálótársát a reggeli örömeitől. Ettől a gondolattól keserűen elmosolyodott: örömteli reggeli...
Mielőtt nyakába vette a várost, a lavór szappanhabos tartalmát kiöntötte az udvarra. Összeszedte könyveit, füzeteit, csendben behúzta maga után az ajtót, és elindult. A nagykapu melletti házmesterlakás ablakán petróleumlámpa fénye szűrődött ki. Amint elhaladt előtte, önkéntelenül bepillantott. Tolnai úr épp hozzálátott a reggeli beretválkozáshoz, pamacsot, timsót, forró vizet készített elő magának. Észrevette az elsiető fiút, biccentve üdvözölték egymást.
Egy óra volt az út az iskoláig, nem fogta túl sietősre a lépteit. Már az első itt töltött napon megtervezte az útvonalat, és még egyszer sem késett el. A város is ébredezett, láthatóan élénkült a forgalom. Az emberek munkába igyekeztek – már akinek volt munkája -, fuvarosok biztatták lovaikat, az út túloldalán kormos arcú kéményseprő lépkedett, előtte két kofaasszony húzta portékáját kézikocsin a piac felé. A sarkon befordult egy automobil, mindenki megbámulta, nem sűrűn jelent meg efféle jármű ezen a környéken. A sofőr jókedvűen kürtölt egyet. Biztosan egy nagyságosért ment. Esetleg egy tekintetesért.
Az egyetem épülete előtt egy pereces ácsorgott, két kerekű mozgóboltja telis-tele rakva minden jóval, ami kemencéből valaha is kikerült. A büszke falfelirat alatt vert tanyát: Magyar Királyi Ferencz József Tudományegyetem. A friss péksütemények mesés illatától a fiatalember bendője újfent követelődzni kezdett. Megtorpant az árus előtt, aprópénzt keresgélt a zsebében. Félmaréknyit sikerült összekaparnia, vásárolt egy két filléres perecet, mohóság nélkül majszolta el, úgy tovább tartott. Az utolsó falatot nyelte le éppen, amikor észrevett egy rikkancsot.
- Itt a „Szeged”, friss a „Szeged”! A Szakszervezeti Tanács tovább tárgyal a kormánnyal a munkanélküliségről! A magyar korona értékét az angol font sterlinghez igazítják! Itt a „Szeged”, friss a „Szeged”! – kiabálta az álmos képű fiúcska.
Várjunk csak! – villant agyába a felismerés. – Hiszen ma jelenik meg az írása a lapban! Előkotort két ötfillérest és vett egy újságot, felemésztve ezzel vagyona nagyrészét. Könyveit a hóna alá csapta, azonnal nekilátott széthajtogani a „Szegedet”. Közben tovább haladt befelé; nem vette észre az elegáns, keménykalapos férfit, akivel egyszerre ért a kapuhoz. Nekiment a másiknak, szamárfüles pakkja szétszóródott a küszöbön. Ijedten emelte tekintetét a sétapálcát tartó alak arcára.
- Jó napot, Horger professzor úr! – hebegte. – Bocsásson meg, figyelmetlen voltam!
A dékán szigorú pillantással méregette.
- Máskor előre nézzen korzózás közben! – mondta kimérten, azzal befordult az ajtón.
A fiatalember komoran követte szemeivel, mígnem a tanár úr eltűnt a benti folyosó sötét félhomályában. Még mindig hevesen dobogó szívvel a kezében szorongatott nyitott napilapra pillantott: és ott volt a verse! Átfutott a szerző – vagyis a saját – nevén, majd összeráncolt homlokkal elolvasta a művet, mialatt újra megrohanták ihlető emlékei:

„Tiszta szívvel

Nincsen apám, se anyám,
se istenem, se hazám...”

4
Te szavazatod: Nincs Átlag: 4 (3 szavazat)

Hozzászólás-megjelenítési lehetőségek

A választott hozzászólás-megjelenítési mód a „Beállítás” gombbal rögzíthető.

szo, 2005-07-09 16:36 Mágika

Hát szerintem ez nagyon el lett találva, csak gratulálni tudok.

Pit

szo, 2005-07-09 20:04 Sherab Dorje

Sherab Dorje képe

Köszönöm! Örülök, hogy tetszett!

***

"Ha szereted a Poklot,
az Mennyországgá változik."

szo, 2005-07-09 21:02 Rem

Rem képe

Hu, de gyorsan oldod megfele a scriptórium feladatokat, mindjárt lehagysz engem Sherab Dorje. Nekem is tetszett, bár lázadásról nincs konkrétan szó a műben, hanem egy irodalmi vitát jutattat az olvasó eszébe a novella, amiben tenmagad nem foglalsz állást. Szóval szerintem nem felet meg a feladatnak teljes egészében.
______________________
Az öreg dobozoló sámán

szo, 2005-07-09 21:42 Sherab Dorje

Sherab Dorje képe

Üdv Öreg Dobozoló!

Brühühühü! :cry:
De legalább a kettes megvan...?
Szerintem több volt az, mint irodalmi vita...A Hatalom tört a Kisember ellen, ellehetetlenítve a további küzdelmét a tanári diplomáért, nihilistának bélyegezve, tanúk elött megalázva az eleve szerencsétlent. Szerintem.
Elismerem, elég speciális lázadásmegfogalmazás, de úgy érzem, József Attila és a "Tiszta szívvel" maga a Lázadás. Lázadás az akkori társadalmi rendszer (aminek markáns képviselője Horger Antal úr), az általános kilátástalanság, és a saját személyes sorsa ellen. Az én állásfoglalásom a novella.

***

"Ha szereted a Poklot,
az Mennyországgá változik."

szo, 2005-07-09 23:07 Rem

Rem képe

Elismerem, hogy a vers a lázadásról szól, ám te nem adsz hozzá plusz töltetet, ezáltal csak emlékeztet az olvasót a vers mondandójára nem tudni milyen célzattal.
______________________
Az öreg dobozoló sámán

v, 2005-07-10 05:07 Bogumil

Bogumil képe

_____Bogumil D' Kukulkán
Hát ez az:nem adsz hozzá plusz ötletet.Belekevered a Horgert,de nem úgy,ahogy volt az eset,mert az egyetem folyosóján történt a véletlen összeütközés.A folytatás,vagy befejezés az lett volna,hogy egy fordulattal áthelyezve a helyszint az irodában áll Horger előtt,akinek a kezében van az ujság a verssel,és szigorúan ennyit mond neki: Fiam,aki ilyen gyalázatos verseket jelentet meg,közbotrányt okozva,jobb ha nem akar tanár lenni...,mert valahogy igy történt a dolog.Tehát van egy vers-megjelenik a nyilvánosság előtt egy lapban,a tanár kezébe kerül,felháborodik,rajta,behivatja a szerzőt és eltanácsolja,úriember módjára,nem orditva.A Horger proffesszor még az ötvenes években is nagy szaktekintélyként egyetemi tanár volt.Csak József Jolán,és Rákosiék cifrázták annyira a dolgot,József Attillát egy nyomorgó prolinak álcázva.Neki sok segitője volt akiket pumpolt,és József A. öt nyelven beszélt,filozófiát,etikát,bölcsészetet hallgatott Párizsban,Berlinben stb...
Ő,ha nem lesz öngyilkos,biztosan börtönben végzi,de nem a Hortiéknál hanem Rákosiék börtönében,a szókimondásáért.Na,szóval nem vitted végig a fonalat.Nincs csattanója az irásnak.Bumm.
Bogumil

v, 2005-07-10 08:18 Sherab Dorje

Sherab Dorje képe

Uraim!
Köszönöm a megvilágosító erejű kritikákat, általuk körvonalazódik bennem a felismerés - csak képességeim mértékével egyenesen arányos sebességgel (szép lassan! álszerééény...!) -, hogy a végtelenül sokféle lehetőséggel kecsegtető utak közül sikeresen választottam a jelen esetben járhatatlant; mentségemre legyen mondva: félreértettem (vagyis inkább nem értettem meg) a feladatot.
Büntetésből írok egy másik novellát! :gonosz:

Utóiratként annyit jegyeznék meg (persze ez megint csak az én véleményem, az meg olyan, mint a ........, ugyebár: mindenkinek van egy), hogy számomra - és itt mint olvasó nyilatkozom - az az igazi csattanó, ami a fejben "esik le" egy sztori végén, nem pedig a szem előtt a lapon vagy a képernyőn. Ez okból nem tartottam érdemesnek a valóságban ténylegesen lezajlott eseményeket ábrázolni a fenti történetben, hiszen annak lényegét mindenki ismeri. Próbáltam utalni a közelgő konfliktusra, amit a rebellis írásos kifakadása idéz majd elő...Így sikerült. Nominneggy...majlekközelebb!

***

"Ha szereted a Poklot,
az Mennyországgá változik."

v, 2005-07-10 08:55 Blade

Blade képe

Nem úgy ahogy volt az eset?

Idézet Bogumiltól, egy másik novella alatt:

"És a fantasyban meg pláne megengedettek a kegyes hazugságok,túlzások."

Márpedig ez fantasy...:) ;)

----

So dark the con of man - Mily' sötét az emberi ármány.

v, 2005-07-10 08:36 Blade

Blade képe

Nem értek egyet a többiekkel.

A lázadásról kellett írni, és te arról írtál. Az, hogy nem pontosan idézted JA minden lépését, nem számít, ennyi írói szabadság simán kijár.

De azért írtál már jobbat is :)

----

So dark the con of man - Mily' sötét az emberi ármány.

v, 2005-07-10 08:53 Bogumil

Bogumil képe

_____Bogumil D' Kukulkán
De,emberek,a csattanónak nem csak a fejekben,hanem a papiron is le kell esnie.József Attila antiszociális lény volt,hálátlan is egyben,mert annyian nyúltak a hóna alá,annyian segitették,csak élhetetlen volt.Ez semmit nem von le zsenialitásából.Szerintem a Horgernak abban a szituációban rá kellett volna meredni az ujságra,kitépni Attila kezéből és fröcsögve ezt orditani Attila arcába:maga fiam nem lesz tanár e földtekén...még én itt tanítok!
Bogi.
u.i: lélektanilag is fel kell épiteni egy karcolatot.

v, 2005-07-10 10:32 Sherab Dorje

Sherab Dorje képe

Juhhé! Hideget, meleget! Ez az, tanítsátok a kis Vuk-ot!
Az 1925. március 25 -i lapszámban leközölt versre reagálva a "Szegedi Új Nemzedék" elmarasztaló cikkeivel rárontott a "Szeged" című rivális újságra. Valószínűsíthető, hogy Horger professzor ezen csetepatéból kifolyólag értesült a "Tiszta szívvel" publikálásáról, és tette aztán amit tett, napokkal az eredeti megjelenés után (márc. 30.). Hű akartam maradni a "forgatókönyvhöz".

***

"Ha szereted a Poklot,
az Mennyországgá változik."

v, 2005-07-10 11:07 Bogumil

Bogumil képe

_____Bogumil D' Kukulkán
De,kedves Zoli,mennyivel blikfangosabb lett volna,ha akkor ott rámered,elfehéredik,majd megragadja Attilla zakóját,s az arcába lihegei,amit már tudunk:magából nem lesz tanár...és József Attila hátat forditva neki Párizsig meg sem áll....he-he,mert bizony Párizsig futot és a Sorbon hallgatója lett Hatvani báró pénzén. Kit érdekelnek a pontos történelmi hűségek.Manapság azt is meghamisitja a média amit holnap mondani fogok...
Bogi

sze, 2005-07-13 17:59 adriandraco

adriandraco képe

Szeged...otthon, édes otthon **elmorzsol egy könnycseppet a szeme sarkában** :D

Az a jó, ogy türelmesen írsz, és megtalálod a mértéket. A mű 98%a nem szól semmiről. Csak a körítés, viszont az egézs olyan nyugalmasra, és valóságízűre sikeredett, hogy nem unatkozik az ember. Ráadásul a befejezés sem rossz.
__________________________
http://adriandarco.atw.hu

sze, 2005-07-13 18:52 Sherab Dorje

Sherab Dorje képe

Köszi Adriandraco!
Egyszer régen íram egy történelemdolgozatot. Hasonló volt ehhez az íráshoz: a java "rizsa" volt. Én lepődtem meg a legjobban, amikor ötös lett. Attól fogva nem tudtam rosszul teljesíteni történelemből, a tanár elkönyvelt jónak. Mik vannak! :D

***

"Ha szereted a Poklot,
az Mennyországgá változik."