Apás reggel

Te jó ég! Elaludtam!
Pedig mondta az asszony, hogy ne feküdjek vissza. De mit izgulok, van még harminc teljes percem, és mindössze annyi a feladat, hogy a srácokat útnak indítsam a suliba.
Persze el lehet ezzel több időt is tölteni, de majd én, a férfi, megmutatom lehetséges ez hatékonyabban is! Csak most már tényleg fel kéne kelnem.
Fürdő felé vezető úton megzörgetem a két szobaajtót, ébresztőül. Fogmosás, öltözés, öt perc. Megy ez. Bemegyek e legkisebbhez, közben hallom a két bátyja is előcsoszog. Természetesen lányom még édesen alszik. Megsimogatom.
– Anya hol van?
Jellemző. Én itt vagyok, az nem fontos?
– Korábban indult. Ma velem ébredhettek!
Visszacsukja a szemét.
A konyha felől dühös ordítás, majd válogatott káromkodás hallatszik. Hogy beszél ez a gyerek? Kitől tanulja ezt?
– Mi a francért visítasz itt korán reggel?
Középső sarjam elemeli lábát, melyen gyanús barna folt virít.
– Ezért. A kutya idecsinált a székem mellé!
– Nem volt még kint reggel? Kinek a dolga lett volna?
– Anya szokta, mielőtt felkelünk.
– Jó, mosd le a lábad, és takarítsd fel!
– Biztos, hogy nem takarítom. Undorító szaga van.
Eltűnik a fürdőben, a mondat végére a pontot már az ajtócsapódás teszi ki.
Legnagyobb gyermekem közben hozzám lép, átölel. Csaknem akkora, mint én, valószerűtlenül hosszú karjaival átnyalábol. Megcsap a kamasz illat orgia.
– Szeretlek Apa!
Fogmosás se volt ma még.
– Anya hol van?
– Előbb ment ma dolgozni. Egy pár napig én indítalak útnak titeket.
– Te tudod! Csinálsz reggelit?
Reggeli? Negyed óránk maradt!
– Tükörtojás, szalonna semmi extra.
– Miért nem te csinálsz magadnak?
– Mindig Anya szokott!
– Önállóbb lehetnél már egy kicsit! Mit szólnak a lányok egy ilyen tutyimutyi pasihoz?
– Utállak! Anyát akarom!
A mondat végi írásjel ezúttal a szobaajtó csapódás.
Remek. Kap egy pirítóst, az még belefér az időbe.
Előkerül végre lányom is. Már felöltözött, útra kész látszólag. Na, legalább egyikük jól működik. Hajkefét tart arcom elé.
– Befonod a hajamat?
Kétségbe esten nézek a megforduló lány hajzuhatagára. Ezzel mihez kezdjek?
– Hogy szeretnéd?
– Halszálka?
– Nem szeretem a halat.
– Francia?
– Jók fociban.
– Parketta?
– Ott van a szobádban.
Haragosan felsikít.
– Anyát akarom!
Jön az éhes kamasz és megoldja a kérdést egy hajgumival. Két mozdulat, és a lány haja engedelmesen simul a hátára. Megvető pillantással elsétál a konyha felé. Lányom követi.
Nyílik a fürdő ajtó tiszta lábú gyerek egyensúlyoz ki rajta egy lábon ugrálva.
– Kéne egy másik nadrág. Az is olyan lett. Hozol?
Mit tudom én hol tartja a gatyáit. Megyek a felmosóért.
– Menj, hoz magadnak! Ez is rád került valahogy.
– De Anya mindig kikészíti.
– Akkor old meg most egyedül.
– Francokat! Anyát akarom!
Mire végzek a felmosással, ők is eltüntetik a reggelit, csak morzsák maradnak. Mondjuk én is ettem volna. Nekem marad a mosogatás. De legalább időben vagyunk!
– A busz! – ugrik fel rémülten lányom.
– Tuti lekéssük! – kontrázik a középső.
– Kösz Apa – legnagyobb lesújtóan néz.
Felpattannak és kiviharzanak az ajtón.
Utánuk nézek az ablakon. Már sehol sincsenek. Visszafordulok az üres, széttúrt lakásra.
Anyát akarom!

0
Te szavazatod: Nincs

Hozzászólás-megjelenítési lehetőségek

A választott hozzászólás-megjelenítési mód a „Beállítás” gombbal rögzíthető.

k, 2018-03-13 18:22 Bloody Dora

Bloody Dora képe

Az élethelyzet aranyos, de az írástechnika néhol elrontja. Mondjuk ez pont az "egye fene, belefér" kategória.

_____________________
Dr. Bloody Dora

p, 2018-03-16 08:32 Smylie Bard

Köszönöm, hogy elolvastad! Esetleg mondanál valami konkrétat, hogy mi a hiba? Kezdő vagyok, tanulnék belőle!

p, 2018-03-16 15:17 Sednol

Sednol képe

Aranyos kis történet.

Ha engem kérdezel, az egyszerűség lenne a nagyszerűsége, de pont ezt baltáztad el.

Mutatom, mire gondolok:

„– Mi a francért visítasz itt korán reggel?”
Két dolog is van. Az egyik, hogy az előző pillanatban még a lány szobájában voltál, hirtelen meg a fiad mellett vagy. Ezt illene valahogy érzékeltetni. A másik, szerintem egy férfi lényegre törőbben fogalmaz: Mit visítasz? Miért visítasz? Ne visíts már!

„A konyha felől dühös ordítás, majd válogatott káromkodás hallatszik. Hogy beszél ez a gyerek? Kitől tanulja ezt?”

Ha jól megnézed a mondatot, akkor az első mondat narráció, míg a második gondolat. Ezeket illik megkülönböztetni egymástól. Az egyik legegyszerűbb, hogy új sorba teszed a második mondatot, a másik, hogy dőlt betűvel szeded a gondolatot. Hirtelen ez a két lehetőség ugrott be, de akad még biztos.

„– Ezért. A kutya idecsinált a székem mellé!
– Nem volt még kint reggel? Kinek a dolga lett volna?
– Anya szokta, mielőtt felkelünk.”

Figyelj csak! A fiad tiszta ideg, az előbb még káromkodot.
– Ideszart a kutya!
– Miért nem vittétek ki?
– Anya szokta.

Nem tudom, hogy látható-e, de így szerintem életszerűbb. Vizsgáld meg a mondataidat! Szerinted beszélnek így emberek? Tudom, hogy a párbeszéddel akarod megmutatni magát a szituációt, de ha az elején felvezeted, hogy anyának korábban kellett elmennie, és így minden apára maradt, az érvényes lesz a teljes párbeszédre. Azzal nincs gond, hogy a gyerekek megkérdezik, hol van.
Próbálj belebújni a karaktereid bőrébe! Hogy mit tennél, mondanál a helyükben. Hogyan beszélnél az apáddal egyik másik helyzetben, és mit lépne erre az apád. És így tovább.

Szóval a történet rendben van. Hétköznapi kis történet. Nem akar többet, mint ami, és ez már önmagában jó. A megvalósításon kicsit melóznék.

Összefoglalva. Gondolatok, narráció különüljön el. És próbálj meg belebújni a karaktereid bőrébe.

"Az embereket könnyebb hülyíteni, mintsem meggyőzni arról, hogy hülyítik őket." Mark Twain
szmogov.blogspot.hu

szo, 2018-03-17 10:24 Para Celsus

Para Celsus képe

Biztosan én vagyok cinikus, de ilyen történeteket olvasva az jut eszembe, hogy az író összeveszett a nejével, és így próbálja meg kiengesztelni a ház úrnőjét :D


"The Rainmakeeeer!"

h, 2018-03-19 10:44 Dom Wolf

Dom Wolf képe

Az írás humora jó, az élvezetet viszont nagyban csökkentette, hogy sokszor fogalmam sem volt, melyik mondat melyik szereplőhöz tartozik. A közepére azt már tudtam, hogy négy szereplő van a sztoriban, de ennyi karakterhez nagyon kevés ennyi komment.
Vidám kis egyperces, de lehetne még vele dolgozni.