nemecsek - CPS LCK

Nagyon könnyű mostanában szerkesztőnek lenni! Zoli kitalálta ezt a Cps Lck marhaságot… És tuti, hogy közben nem az járt a fejében, hogy megkönnyítse a dolgomat, mégis ez történt.
Az írók összedobnak pár aranyos ujjgyakorlatot, beküldik, nekem meg nincs más dolgom, mint a lábamat lógázva, fütyörészve kirakosgatni. A kategória Egyperces, tehát nem kell többoldalas műveken átrágnom magam. A Caps Lock mint téma rengeteg kiskaput hagy szövegszerkesztés terén, így helyesírási hibákkal sem kell foglalkoznom. A skacok fantáziája pedig bónuszként remek szórakozást garantál. Olvasgatom a sziporkákat, nagyokat vigyorgok, egy laza csuklómozdulattal kiszúrom őket Rejtettből Közzétettbe, és ennyi. Kész üdülés!
Én nem szoktam ilyen minipályázatokra írni, de most hirtelen lett időm. Időm! Nekem! Zolikám, áldjon meg az ég! Ezért összedobok neked egy Egypercest!
Csakhogy megkötésnek ott a düh.
Nem vagyok dühös. Igazából szinte sosem vagyok az, ellenkezik az alaptermészetemmel. Bizonyos körülmények közt indulatos vagyok, két kemény percig, de amikor dühösnek kellene lennem, bekapcsol az agyamban a fagyasztó, és lejegel mindent. Elég firkás dolog engem feldühíteni. Segítség! Hogyan írjak így dühöt?
Nem tudom, mit gondol ez a Zoli. Hogyan írjon valaki dühöt, ha egyszer nem az a típus? Na, ezért nem szeretem a pályázatokat. A megkötések végett. Milyen dolog már, hogy maradjak a kerítésen belül? És ha nem tudok, akkor nem is vagyok jó író? Persze, nem kötelező. Ismerjük a történetet, így az ötletemberek maradnak fent, no de ha valaki nem az, csak simán jó író, annak ugrott a lehetőség! Na, majd ha piros hó esik!
Eh… Ravasz Zoli! Hétördög! Csomót kötök a szigonyfarkadra, és örülhetsz, ha csak egyet!
Visszamegyek az oldalra, körülnézek. Hiába, a Cps Lck-os sztorikon kívül csak egyetlen mű van Rejtettben, az is megvan annyira jó, hogy nem kell sokat nyűglődni vele. Kicsit túl könnyű így szerkesztőnek lenni. Most ráadásul lektorkodnom sem kell, mert az író, akivel dolgozom, benyögött egy hét szabit.
Kezdek unatkozni. Mi csináljak? Ülök itt, kalapálom a műanyagot holmi aranyos kis marhaság okán. Ez nem is én vagyok! Nekem érdemi meló kell, hé! Mindennapi szerkesztenivalónkat add meg nékünk ma…
Zoli, mindennek te vagy az oka! Menetet tekerek a nyakadba! Ember! Én komolyakat szoktam írni, könyveket korrektúrázni és lektorálni, irodalmi oldalt szerkeszteni! Novellákat kritizálni, ízekre szedni, nyelvtanban és írástechnikában hemperegni! Ehelyett ülök itt, és kalapálom a műanyagot! Ez nem normális dolog, komolyan mondom!
Nem vagyok ideges. Sosem vagyok az, mondtam már!
DE VALAKI KÜLDJÖN MÁR BE EGY RETTENTŐ ROSSZ NOVELLÁT, MÍG SZÉPEN MONDOM!

0
Te szavazatod: Nincs

Hozzászólás-megjelenítési lehetőségek

A választott hozzászólás-megjelenítési mód a „Beállítás” gombbal rögzíthető.

k, 2017-01-24 09:05 Sren

Sren képe

Hát tessék, engem is megfertőzött, ki lehet kuncogni.

Hanem skacok, javaslom, aki ezután is ír erre a scriptre, némileg változtasson a címen, mert nagy lesz a katyvasz a jobb szélső modulban (márpedig többnyire onnan navigálunk, a kommentek közt szemezgetve, nemde?).

Az eddigi címek különböznek, Kentáé is más, Veráé is, az enyém is. Aki még ír, szintén módosítson picikét a címen, hogy felismerhető legyen jobboldalt, épp melyik cps lock-os motyóra kommentelünk. :)

______________________________________________________________________________________________

A szürrealisták és köztem az a különbség, hogy én szürrealista vagyok.

/Salvador Dalí/

k, 2017-01-24 09:50 Kentaur

Kentaur képe

Szerintem jó lett. Át tudom érezni, mert én is az a típus vagyok, akit nagyon nehéz feldühíteni. Bosszús leszek esetleg, sértett talán (nem sokáig mondjuk, mert vagy nem érdemes, vagy nem érdemli meg, harmadik lehetőség nincs)...de igazán dühös, az nagyon ritkán. Ahhoz nagyon-nagyon sok kell, de olyankor aztán átváltozom valamiféle jegesvérű izévé. Mikor legutóbb igazán feldühítettek (hét éve is megvan már), akkor például fél kézzel felemeltem egy 120 kilós pacákot a szakállánál fogva, és arrébb raktam (az utamba állt és nem akart elengedni). Nem tudom ilyenkor, hogy mit fogok tenni, és arról sincs érkezésem, hogyan csinálom. Leginkább úgy vagyok vele, hogy nem szeretnék találkozni azzal a valamivel, amivé ilyenkor változom, de mindez abszolút nyugodtan. Az a típus vagyok, akitől akkor menekülj, ha elkezd némán mosolyogni. Ezt hitelesen leírni?
Van a másik, a hétköznapi, ami inkább csak bosszúság (ezek után legalábbis), ilyenkor sikerül visszagyömöszölni az igazi dühöt, vagy el sem érte azt a szintet. Ilyenkor három nagy levegő után ismét higgadt vagyok. Mondjuk nem felejtem el, de nem is vagyok dühös. Ahogy mondani szoktam: megbocsájtom, csak nem nézem el. És még van az, amikor tényleg csak legyintek, ilyenkor az alábbi idézet szokott beugrani: "az én haragom drága méreg, nagyvadat illet, nem pedig férget."
De az élet ad témát az írónak, látom, hogy mások milyen dühösek tudnak lenni apróságoktól: a közlekedéstől, a kilöttyintett kévétól, az időjárástól, kb. mindentől. Mintha néhány ember kifejezetten szeretne dühös lenni. Gondolom, nekik ez csak amolyan plusz adrenalinlöket, ami energiát ad és elűzi az unalmat. És azt látom, hogy álatlában öszefügg valamiféle rejtett megváltószindrómával, fusztrációval, kisebbségi komplexussal. Az ordibál, aki fél - ez a mondás nagyon igaz.

----------------------------------------------------------------------------

"L'homme n'est rien, l'oeuvre – tout." (Az ember semmi, a mű – minden.) Gustave Flaubert.

k, 2017-01-24 13:18 Sren

Sren képe

Gondoltam ám rád, miközben írtam – hogy ha senki nem is, Te ezer százalék, hogy érteni fogod. :D

Azt hiszem, azért jön végső esetben a jég, mert félek dühös lenni. Kiszabadulna a tigris, aztán ott kő kövön nem nagyon maradna biztos. Márpedig nem és nem akarok másokat bántani (talán attól tartva, túl jól sikerülne?). Jó az idézeted, de van másik is: óvakodj a türelmes ember haragjától! Ezt se véletlen találták ki, az tuti. Meg hát jól van ez így. Gerinc, tartás; egyfajta méltóság (bocs, nem tudok rá jobb szót), amit talán még bulldogszívós vidéki őseimtől kaptam.

Viszont ebben elvész a lehetősége annak, hogy az ember úgy igazán megélje a haragot. Mert ahogy Te is mondod, kétféle lehetőség van: igen vagy nem. Mert a nem, az nem, de ha az „igen” felé hajlik, és elkap az előszele annak az igazi paprikás, toporzékolós pipának, akkor máris szinte látom magam kívülről, és elkap a röhögés. :D Abban pedig azonnal fel is oldódik az a feszkó, amit mások toporzékolásban-káromkodásban-csapkodásban vezetnek le.

______________________________________________________________________________________________

A szürrealisták és köztem az a különbség, hogy én szürrealista vagyok.

/Salvador Dalí/

k, 2017-01-24 18:16 Sednol

Sednol képe

"DE VALAKI KÜLDJÖN MÁR BE EGY RETTENTŐ ROSSZ NOVELLÁT, MÍG SZÉPEN MONDOM!"
Kérek még egy kis időt. Dolgozom rajta, na. :D

"Az embereket könnyebb hülyíteni, mintsem meggyőzni arról, hogy hülyítik őket." Mark Twain
szmogov.blogspot.hu

szo, 2017-02-04 20:51 Pyrrhusz

Pyrrhusz képe

Ne hozd ki az állatot belőlem a kéréseddel!:-)
Mert olyat írok, hogy magadhoz nyúlsz, és évekig izzadva ébredsz olyan rémálomból, amelyet elképzelni sem tudsz(de emeld a négyzetre).
Dehogy kívánok én neked ilyet.
Nem vagyok én olyan bátor(a betonba kössél bele, öcsisajt, szitu).:-)
De majd alkalmasint azért írok valamit.
Mosócédulát.....

- "Az örökkévalóság nagyon hosszú. Különösen a vége felé." -Woody Allen

szo, 2017-02-04 22:02 Sren

Sren képe

Még mázlim van, hogy nem a legutolsó cédulát emlegeted, ami az ember (izé, a hulla) lábujján fityeg...

Eh... Hiányoztál, vagy mifene. Utállak. :-*

______________________________________________________________________________________________

A szürrealisták és köztem az a különbség, hogy én szürrealista vagyok.

/Salvador Dalí/

szo, 2019-03-30 04:09 Györeizé

Györeizé képe

"Menetet tekerek a nyakadba!" - itt rohogok, es halas vagyok erte.

**********************************
A véleményem, az szubjektív.