Kádember

Víz-víz. Érintkezni a vízzel lehet kényszer, lehet megszokás, lehet öröm. Életünk része így is-úgy is.

Most is vágyok egy jó sarokkádra. Az évek alatt csökkent az igényszintem, így talán elfogadnék egy olyat is, amit a legkisebb panelek legkisebb fürdőszobáiban találunk. Benne lennék egy cserében: vigyék a tuskabint, még ha jó is, hozzák a kádat, még ha rozoga is! Persze tudom, ekkora víztömeget mozgatni lehetetlen küldetés.

Budapesten nincs kád. Ez egy kád nélküli város, így értelemszerűen a mi lakásunk is kád nélküli. Pedig én fürdeni csak így szeretek. Lehet zuhanyozva is – annak is megvan a maga bája – de egy héten legalább egyszer be kell ülni egy kádba, és forró vizet kell önteni magamra! Testet forralni sehol sem lehet jobban. Próbálkozni lehet: zuhanyzás közben igyekszem felidézni azokat az érzéseket, esetenként úgy gondolkodni, mintha fürdenék. Eddig nem jártam sikerrel. Hiába eresztek forró vizet, a tus nem beszél hozzám, így én is néma maradok. Nem jönnek a kádi gondolatok.

Ha hazajárok – a korábban igazi otthonnak nevezett hazába – akkor a kád mindig a királynő szerepét kapja. Elsők között üdvözlöm, már a vonaton is rágondolok, sőt, néha órák hosszat róla ábrándozom. Régen a fürdés szentségét megtörtem az evéssel, mára ezt szerencsére kinőttem. Olvasással ma már szívesebben töltöm a szentidőt, mégis rosszabb napjaimon telefon van a kezemben, és megnézek egy videót arról, hogyan lehet eljutni a Mount Everest alaptáborába. Az is megesett már, hogy felesleges telefonos csacsogással töltöttem ottani perceimet. Alkalmanként óráimat.

Legutóbb nem ez történt. Egy könyvet vittem be magammal. Csáth Géza novellákat olvastam. Ezután letettem a könyvet a kád szélére. Mozgolódtam, felcsapott a víz, és úszni láttam a könyvet. Megijedtem, megfogtam és kiemeltem a vízből, majd félve kinyitottam: megnéztem mi maradt a lapokból, és mi maradt a könyvből. Nyugtázhattam, hogy egészen ellenállt a víznek. Talán még hagyhattam volna úszni egy kicsit, ha nem lennék ennyire gyáva. Biztos csak fürdeni akart.

Így is előmerészkedett a Kádember. Jelenés volt, de nem tűnt el nyom nélkül: örök hűséget fogadott Csáth Gézának egy torz önarckép formájában. Közös fotó ugyan nem készült, mégis megtisztelve érzem magam, hogy ennek a találkozásnak részese lehettem.

4
Te szavazatod: Nincs Átlag: 4 (1 szavazat)

Hozzászólás-megjelenítési lehetőségek

A választott hozzászólás-megjelenítési mód a „Beállítás” gombbal rögzíthető.

szo, 2020-08-08 21:13 Bloody Dora

Bloody Dora képe

Mikor beköltöztünk, első dolgom volt kidobni a kádat és beszereltetni egy zuhanyt. Azóta hallgatom, hogy ez egy rossz döntés volt, mert a ház ura nem tudja "áztatni" magát. De... gondolj a természetre, a kád tiszta vízpazarlás! (Amúgy hogy lehet fürdés közben mást csinálni, mint fürdeni?)

_____________________
Dr. Bloody Dora

cs, 2020-08-13 09:26 ThomasG

Igazad van, a fürdés egy úri hobbi.. Ezt egyre többen felismerik, ezért kidobják a kádat. Ez mégsem elegendő, mert időközben a fürdőzés evolúciója a pazarló zuhanyzásig jutott, ami szintúgy környezetromboló. A zuhanyrózsa ábrándjai címmel már írom is a következő szösszenetet.
A zárójeles kérdésed filozófiai mélységekbe – vagy magasságokba – vezet, ezért jobbnak látom, ha csendben maradok.

v, 2020-08-16 10:47 Kentaur

Kentaur képe

A kád azért kevésbé vízpazarlás, mint a zuhany, mert azt a vizet még simán felhasználhatod: ha nem túl koszos, még melegen ideális a felmosásra, ruhák előáztatására, ha koszosabb, akkor pedig kimerve a wc-t lehet lehúzni vele. Mi kádpártiak vagyunk, főleg Gábor (úgy érzi zuhannyal nem lesz igazán tiszta), és igen ritkán megy pocsékba a víz.
És nincs is annál jobb, mint egy fárasztó téli napon igazán átmelegedni, megfázást/felfázást kikúrálni, idegeket lenyugtatni egy kád (akár gyógyfüves, tengeri sós) forró vízben ázva, miközben olvasgatsz vagy sorozatot nézel mobilról, vagy egyszerűen csak hátradőlsz, és relaxálsz.

----------------------------------------------------------------------------

"L'homme n'est rien, l'oeuvre – tout." (Az ember semmi, a mű – minden.) Gustave Flaubert.

cs, 2020-08-27 08:07 Roah

Roah képe

Micsoda cím!

Állati jó a címe!
Simán azt hittem, valami Elefántember-féle história lesz, vagy valami Del Toro jellegű abszurd lényről fog szólni az írás.

Jó, imádom a vizet is, szóval hazabeszélek kissé. :D
Mindegy, hogy zuhany, vagy kád, vízből legyen. Víz az élet. :)))
Érdemes is vigyázni rá. ;)

Meleged volt, igaz? :))))

--------------- "Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha." (W. Shakespeare)

"Nagy szeretet fél, apró kételyen:
S hol a félsz nagy, nagy ott a szerelem."

cs, 2020-08-27 15:48 ThomasG

Igaz történet alapján írtam. Azóta rájöttem, hogy a kád gonosz dolog (bár Kentaur jól érvelt amellett, hogy talán mégsem), így sajnos Kádember sem jelent meg újra. Nem tudom merre "sodorta" az élet.

Azóta már nem is szeretem annyira a vizet!
Utoljára 2 hét kötelező karanténomat töltöttem olyan helyen (hónapokkal ezelőtt), ahol volt fürdőkád és forró víz, írtam egyet az akkori fejzavaromról is.. Lehetséges, hogy később azt a fürdőkád-élményemet is beküldöm. :D