Az út mentén

Az aszfalt hideg volt, a rajta heverő kis test még meleg. Az oldalán fekve, kinyújtott lábakkal úgy tűnt, mintha a cica csak aludna. Nem volt vér, csak az útról felszálló reggeli pára visszhangja. Színes, tarka leveleket és újságok maradékát sodorta a szél.

Az autók jöttek-mentek körülötte. Néhányan kikerülték, mások mit se törődve vele áthajtottak rajta. A következő kerék dobott rajta egyet, groteszk testhelyzetben hagyva az ártatlan kis élőlényt. Egy másik jármű visszabillentette az eredeti állapotába. Így ment ez már órák óta.

A kisfiú bánatosan figyelte a halál szomorú táncát, miközben egy tarka cica fejét simogatta, aki nemrég csatlakozott hozzá. Ültek ott ketten, várva valamire. A fiú az anyukájára, a cica talán arra, hogy valaki befogadja. Anya jönni fog, gondolta. Haragudni fog, hogy elszakadt a nadrágja, és a cipője is koszos lett. Amikor elment, nagyon sírt, biztos az összepiszkolódott ruha miatt. De ha visszaér, már nem lesz szomorú, és talán megengedi, hogy hazavigye a macskát. Már végiggondolt mindent. Ő fogja etetni, takarít is utána, játszani is fog vele. Anya nem engedte, hogy kutyájuk legyen, mert sok vele a probléma: sétáltatni kell, mondta, és iskolába járni vele. Anyának nincs erre ideje, sokat dolgozik. De a cicát nem kell se tanítani, se sétáltatni, vagyis nem lehet kifogása ellene. Ráadásul hasznos is, megfogja az egeret. Nem mintha náluk lenne egér, de így biztos nem is lesz. Magában mosolygott, miközben a cica füle tövét vakargatta. A kis állat elhelyezkedett az ölében, és halkan dorombolt.

Egy újabb kocsi taszította távolabb tőlük az úton heverő macskatetemet, magára vonva újra a fiú figyelmét. Biztos fájhat neki, gondolta. Ő is elesett itt az úton nemrég, ezért is szakadtak el a ruhái. Véres és poros lett, és mindene nagyon fájt. De nem sírt, mert ő már nagyfiú, ahogy anya szokta mondogatni, és a nagyfiúk nem sírnak. A fájdalom is elmúlt már, nagyon hamar elmúlt. Azóta itt ült az út szélén és várta anyát. Anya nemsokára jönni fog.

Egy újabb autó jött, de ez most nem hajtott tovább, mint a többiek, hanem lassított és megállt az út szélén. A kisfiú arca felragyogott, végre megjött anya. De nem ő szállt ki a kocsiból, hanem egy ismeretlen hölgy. Odasétált a cica teteméhez, óvatosan felemelte, és elhaladva a kisfiú mellett, levitte az útról. A fiú oda akart szólni neki, hogy ez milyen rendes dolog volt, de nem mert. Nem szabad szóba állni idegenekkel.

– Látod – mondta a fiú a cicánk –, vele mehetnél. – De a cica nem mozdult az öléből.

A hölgy szemében könnyek csillogtak, ahogy visszasétált az autójához. Utoljára még visszapillantott a macskára, majd beszállt a vezetőülésbe és elhajtott. A visszapillantó tükörbe pillantva nem látott maga mögött mást, csak az üres járdát és az aszfaltot, ami megannyi halál emlékét őrzi. Köztük egy árva macskáét és egy fiúét, aki az anyukáját várja.

0
Te szavazatod: Nincs

Hozzászólás-megjelenítési lehetőségek

A választott hozzászólás-megjelenítési mód a „Beállítás” gombbal rögzíthető.

p, 2017-10-20 18:09 Sren

Sren képe

Szia itt!

Tudod, nem is lenne ez rossz.

Megkérdőjelezem azonban: az "ártatlan kis élőlény" miért élőlény, amikor már elpusztult?

Ráadásul nemhogy nem élőlény, de:
"Egy másik jármű visszabillentette az eredeti állapotába. Így ment ez már órák óta." - Nézd... ha ez órák óta így megy egy törékeny macskatetemmel, az nemhogy nem élőlénynek, de darált húsnak se nevezhető; leginkább matrica.

Nyugodtan nevezz kőszívű, érzéketlen dögnek, kibírom. Imádom a cicákat, mellesleg. Nemrég ütöttünk el egyet. Kivédhetetlen volt, nyomorult állat tiszta erőből berohant a jobb hátsó kerék alá... mire észrevettük, bőven késő volt fékezni, már csak a csontok ropogását hallottuk. A kocsinak meg se kottyant, olyan érzés volt, mintha hurkapálcákon hajtanánk át. Döbbenten, süketen mentünk tovább, szólni se tudtunk. Szóval hidd el, sajnos tapasztalatból tudom, szerencsétlen állatot EGY autó is képes teljesen kilapítani, szó sem lehet órákig tartó hempergetésről...

Alanytévesztés is vagyon, elég súlyos, itt ni:
"... A fiú az anyukájára, a cica talán arra, hogy valaki befogadja. Anya jönni fog, gondolta. Haragudni fog, hogy elszakadt a nadrágja, és a cipője is koszos lett." - Szóval a cica arra gondolt, hogy valaki befogadja, és aztán "anya jönni fog", gondolta... Egyenrangú alanynál durva hiba, ne csinálj ilyet!

______________________________________________________________________________________________

A szürrealisták és köztem az a különbség, hogy én szürrealista vagyok.

/Salvador Dalí/

p, 2017-10-20 19:55 Sednol

Sednol képe

Jó lenne ez, mert alapvetően tetszik a felépítése, működik is, de van még vele bőven munka.

Az én olvasatomban nagyon sok a félrement mondat. Hogy ne csak a levegőbe beszéljek:

Már az első mondatban a kis test helyén megmondanám, hogy egy cicáról van szó. Nincs értelme elhallgatni.

Ha azt írod, hogy jöttek-mentek körülötte, az nem azt jelenti, hogy mellette. Amúgy a rá következő mondat megkövetelné, hogy töröld a körülötte szót, mert nem körülötte, hanem rajta keresztül is. Ez így pontatlan, érdemes megrágni. Nem azt jelenti, amit szeretnél mondani nekünk. Értjük, de nem jó.

Ha egy kis állaton folyamatosan áthajtanak, egy pacán kívül nem sok marad belőle pár óra alatt.

Aztán azt írod, hogy ott ültek, és vártak valamire. Amit megfejelsz azzal, hogy az a valami valaki, tehát megint feleslegesen titkolóztál.

Ennek a történetnek a szikárság állna jól. Pengeéles mondatok, amik nem engednek elkalandozni. Tegyél elénk képeket, gondolatokat, amik precízek, és akkor ütni fog.

Ajánlom Kelvin Angyalka című írását.
http://karcolat.hu/irasok/horror/kelvin/angyalka

v, 2017-10-22 12:36 Dom Wolf

Dom Wolf képe

Egészen jó életképet rajzoltál fel, van benne elmúlás, egy gyerek baromi egyszerű gondolodásmódja és vágya egy macskára, ami a megújulást jelenti, egyszóval egy erős nemrossz lenne. Sajnos tényleg elrontja a történetet, hogy hiteltelen a főmotívum, ami a macska matricává változtatása.
Ezen felül két mondat szólt ki a történetből:
"Nem volt vér, csak az útról felszálló reggeli pára visszhangja." - nagyon szép költői mondat, de a párának nincs visszhangja (ember fül számára hallható tartományban).
"– Látod – mondta a fiú a cicánk –, vele mehetnél. – De a cica nem mozdult az öléből." - felesleges a közbeszúrás a "látod" után, túltagoltá teszed az egyetlen párbeszédet.