Éhség

Futok. Rohanok előre, valami mély ösztöntől vezérelve, pedig tudom, hogy értelmetlen. Nem tudok elmenekülni, nincs hova. Nincs miért. Mégis menekülök.

Karok ragadnak meg, hideg, véres kezek rántanak magukhoz. Vergődöm a szorításban, mint valami csapdába esett állat. És az is vagyok. Én vagyok most a préda.

A ragadozóim szája már marcangol, érzem, ahogy fogak mélyednek a bőrömbe. Még egy utolsó kétségbeesett hang tör fel belőlem, aztán ez is elvész a csámcsogás zajában.

Végül egyedül maradok a por lepte betonon, megannyi emberi testre emlékeztető torzó között.

Fáj. Érzem, ahogy szívem riadt dobolásainak ütemében folyik el a vérem. Lassan elhagy az élet. Várom, hogy vége legyen, hogy eltűnjön minden, és én is elszálljak a szélbe. A fájdalom mégsem múlik, de már nem a nyakamban érzem, inkább a hasamban. Mardos. Kísért.

Éhség.

A testem mozdul, de nem én irányítom. Valami más, valami elemibb visz előre. Már nincs tudatom, nincs akaratom. Már nem létezem, valami más van helyettem. Valami, ami érzékeli, hogy a préda ott van, menekül, mint én az előbb. Kell neki, akarja, az én testem pedig lendül utána.

Hiába kapaszkodom a tudatom maradványaiba. Az éhség szörnyetege átvette már az uralmat felettem, és amikor a zsákmányba harapok, a meleg vér és hús mámorán át én teljesen elveszek a semmibe.

Nem marad más, csak az étkezés zaja, és a testem, ami már örökké az éhség rabja.

0
Te szavazatod: Nincs

Hozzászólás-megjelenítési lehetőségek

A választott hozzászólás-megjelenítési mód a „Beállítás” gombbal rögzíthető.

p, 2017-10-20 18:55 Sren

Sren képe

Hát ez biz elég sovány, de még annak is anorexiás – pár hónap vagy év, és megérted, miért mondom ezt.

Kábé minden író kipróbálja egyszer, hogy megragadja a mássá válást, és ezen irományok közt 50%-os az üldöztetésről, megharaptatásról-felfalatásról, majd ez utóbbi miatti átalakulásról szóló történetek hányada.

Ja, hogy mellesleg
- Nincs történet
- Nincs ennélfogva dinamika (illetőleg, ami van belőle, az szépkevés)
- Nincs szükség némi, tényleg árnyalatnyi dramaturgiai érzéken kívül semmi másra, ergo:
- Ügyesen kikerüljük a történetírás mibenlétét a történetvezetéstől kezdve a központozáson át sok-sok minden egyébig
- Ügyesen kikerüljük a karakterépítést és jellemrajzot, sőt….
- Ehh, nem is sorolom, igazából mindent tökre ügyesen kikerülünk ---
- … csak hogy finnyás, cinikus szerkesztők és gyanakvó írótársak elé tárjunk olyasvalamit, amit ők már évekkel ezelőtt is untak.
- Megérte? :D

Bocs. Ügyes leszel Te, látom ám. Pont ezért szurkállak. Egy ilyen „írás” alapnak, oké, szódával elmegy. Jó sok szódával. De ne maradj ezen a szinten, mert ez nem egyéb, mint a „szuperhősös” filmek hótt látványos és húdenagyonigazán drámai, ám nulla mondanivalójú világa. Írói chips, jó sós, fűszeres, de tápláléknak viccből sem nevezhető; mindamellett, hogy azt látatlanban megmondom neked: picit is gyakorlottabb amatőrök számára favicc-kategória. Szóval oké, kiteszem, de cserébe sürgősen kapd össze magad, és írj valamit, ami több egy képeslapnál.:)

Ja? Üdv a Karcon! Szeressük az ígéretes amatőröket. Csapj a húrok közé bátran.

______________________________________________________________________________________________

A szürrealisták és köztem az a különbség, hogy én szürrealista vagyok.

/Salvador Dalí/

p, 2017-10-20 20:37 Dana

Dana képe

Bocs, hogy egyetlen mondatot ragadok ki, de...
"Végül egyedül maradok a por lepte betonon, megannyi emberi testre emlékeztető torzó között."

Látod magad előtt a megcsonkított testeket? A vért? A belek kötegeit, húscafatokat, ilyesmiket? A "por lepte betonon"? Egy mészárlás helyszínéről nem feltétlenül az jut eszembe, hogy por lepi a betont.

***
"I'm blackening pages, but I don't know if it's writing." -- Leonard Cohen

szo, 2017-10-21 11:13 Para Celsus

Para Celsus képe

Pozitívum, hogy bár beugrottál a zombi-bandwagonbe, belülről mutatod be az agyzabáló népséget.
Az érdekes, hogy bár nincs tudata, tudatosan gondolkodik a szereplőd. Ez baki... Mert egyébként lehetne a zombi-konjunktúra újragondolása egy kis... tudatossággal. Erkölcsi, etikai kérdéseket is felvetne egy olyan megközelítés, ahol a zombi-testek legmélyén még pislákol az emberi tudat, amely elszigetelődött a végtagoktól, és mintegy börtönbe zárva kénytelen végignézni a tőle függetlenedett test ámokfutását.


"The Rainmakeeeer!"

szo, 2017-10-21 12:00 Sednol

Sednol képe

Off:
Olvastad Isaac Marion Eleven-testek című regényét?
Már majdnem valóra váltja imént jelzett vágyad.
Nekem kifejezetten tetszett. Azon kevés történetek közé tartozik, aminek a film adaptációja is nézhető, még ha néhol el is tér a könyvtől.

v, 2017-10-22 07:52 Para Celsus

Para Celsus képe

Nem. Viszont a Meztelen ebédben van egy részlet, ahol egy fazonnak öntudatra ébred a s.gge, és megtanul beszélni. Először egy cirkuszban lépnek fel, az ánusz szellemesen eldiskurál a gazdájával, de aztán egyenlő jogokat kezd követelni, végül átveszi az uralmat a test fölött. Végül teljesen elszigeteli az agyat, amely leválasztva a test többi részéről, a koponya börtönébe zárva vegetál tovább.


"The Rainmakeeeer!"

v, 2017-10-22 07:18 Roah

Roah képe

Nekem nem tetszett, őszintén sajnálom.

A fájdalmat meg lehet szokni, igen, ki lehet kapcsolni, fakír képpel tűrni, vagy gyakorlással máshova pakolni az elmét abból a pillanatból, amikor fájsz van, vagy az agyad teszi meg helyetted, és elkábít, egész egyszerűen elájulsz, de hogy andalogva nem számolható be harapásról, a fogakról, amint az éles fog belemélyed a húsba, a lágy szövetekbe, a rohanás is, nekem itt olyan lassított felvételes, az egész szöges ellentéte önmagának, hiszen nagyon is van tudata és tettei a narrációnak. És ott van, az is, amit Dana is említ, jó-jó, 'emlékeztető', torzókra emlékeztető, de valahogy én sem tudom a porral összehozni az ábrázolást, egyetértek vele, szóval ez...hát nem szedtél rá, sajnálom. (Kis érdekesség. Van anorexiás kolléganőm, illetve...hát az; elporladtak a fogai már attól, hogy nem eszik, hogy nem rág. Nem iszik vizet sem. Egy hét alatt egy kis nullaötöst egy flakonnal elkortyol, de jellemzően kólát tol, hogy éber maradjon, valamennyire. Kiszáradt a bőre és a haja is. Az arca beesett, nagyjából csilin él, azt nagyon szereti - viszont a csili szétmarta már a gyomrát, a nyelőcsövét is, a belei, mivel nem emészt, eldeformálódtak, ha mától enni akarna, azt sem sikerülne már, akkora lehet nála a belsőszervi torzulás. Hihetetlen, mit ki bír egy emberi szervezet, ugye? Alkalmazkodott a teste még ehhez az élettel összeegyeztethetetlen állapothoz is, hiszen dolgozni jár. Jár...? Hát gyakran szédül, tántorog, nekicsapódik a falnak, szekrényeknek, sőt, becsúszik az asztal alá is, elejt sok mindent, gyenge, és nem képes fókuszálni már, a reflexei is tompák, gyakrabban beteg, mint az átlag, és ha az, irtó lassan gyógyul. Kórházban is kezelték, semmi eredmény, neki már késő, de megtanult már ezzel élni, ezzel a súlyos betegséggel, és imádnivaló, meg minden. Éhség? Neki nem az. Néha mezeien korog a pocakja, de nem fájdalomként éli meg, már szerintem azt sem érzi, talán megszokta az érzést? Azt hiszem, igen. Csak ismételni tudom magam: mit kibír az emberi szervezet...? Ámulatba ejtő az ellenállása, kitartása, szívóssága, esküszöm egy csoda.)

Szerintem egyébként pont olyan írás ez, mint a legtöbbünké, amikor a portálra került. :))) Maradj itt, és fejleszd az íráskészségedet, mert valami azt súgja, sokkal több van még benned, mint ez. :)))

Isten hozott a Karcolaton!

Nem tudom, kedveled-e, ismered-e, nekem ez a dal ugrott be hirtelen. :)))

https://www.youtube.com/watch?v=eAfyFTzZDMM

--------------- "Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha." (W. Shakespeare)

"Nagy szeretet fél, apró kételyen:
S hol a félsz nagy, nagy ott a szerelem."

k, 2017-10-24 18:57 Mookait

Elolvastam. Én sem tudom hova tenni ezt a történetet.
Valaki, aki bajba került, de ráncigálják és megkajálják egy részét, majd eldobják, hogy utána ösztönlényként létezzen tovább?

Talán jobban kibontottam volna. Több kínlódást vittem volna bele, hogy utána a "semmi" érzés, gondolkodás legyen az úr.

Ahogy látom, ez az első műved itt. Akkor sok sikert, kitartást itt a karcon. :) És persze jó fejlődést. :)