A Henta indiántörzs lánya

Szürkült már, mikor a mezőn sétáltam, hallgatva a tücskök ciripelését. A mező inkább egy nagy tisztás volt. Egy hatalmas boszorkánykör, gombákból. A szélen már a fák lógtak be. Mindig olyan érzésem volt, hogy fenyegetően nyúlnak felém, el akarnak ragadni... mifelénk pedig az ilyesmi megszokott... nem az, hogy a fák ragadnak el valakit, nem, az nem megszokott.
Azonban az erdőnek és a környéknek vannak történetei, legendái. A mi törzsünk, az indiántörzsünk a Henta. Ez a nyelvünkön szabadságot jelent. A henták híresek lovasmúltjukról, hogy nincs ló, melyiket ne tudnák megülni. A legenda, melyet legtöbbször mesélnek, ehhez fűződik.
A monda szerint Teffiti a földanya egy henta férfinek teremtette az első lovat, aki Teffiti rossz gyermeke volt, s az istennő nem tudta megnevelni, ezért egy állat képében egy indiánnak adta. A gyermek egy sárga méncsikó volt. A henta indián felugrott hátára, s megnevelte azonnal. Aztán ellovagolt vele a naplementében. Azóta csak a férfiak ülnek meg lovakat, a nők és lányok az egyéb állatokkal foglalkozhatnak csak, mert a férfiak azt mondják, hogy a nők nem elég erősek a lovak mellé, és ezt mindenki el is hiszi... De a legenda így folytatódik: egyszer élni fog egy fiatal lány, akinek haja hosszú mint a ló sörénye, alkata kecses, mint a lóé. Ő lesz a legelső női lovas.
Én tizennégy esztendős indiánlány vagyok, hajam fekete, bőröm bronzszínű, szemem színe, akár a mocsáré. Egyéb minden jellegzetességben megfeleltem a legendában leírt lánynak, de édesapám szigorúan tiltott a lovaktól. Hej, pedig apámnak, a törzsfőnek hatalmas és gyönyörű lovai vannak... közülük is Chactoo tetszett a legjobban... a neve a mi nyelvünkön Kaktuszt jelent, ami személyisége miatt igazán illik rá, hiszen szúrós tüskéhez hasónló modora kiszámíthatatlan, tüzes, harcias lóvá teszi, aki elől elbújnak az asszonyok, a férfiak pedig csak nézik, nézik, és hümmögnek "jóvérű kanca ez".
Mennyire szerettem volna felugrani a hátára, és elvágtatni minél messzebbre!-gondoltam magamban, majd beléptem a tisztásról a fák sűrűjébe, és hazafelé vettem az irányt. A falucska már messziről látszott. Irányt mutatott a sok kis tűz, amik fáklyák formájában jelezték az otthont.
A tipik, a hegyes sátrak felett már régen lement a Nap, de az asszonynép a tűzfénynél is bőröket készített ki, font, varrt. A férfiak a vadászatból tértek haza, a dingókutyák ott ugráltak a lovaik lába alatt, csaholtak, ugattak, jól végezték dolgukat, mert egy bölénnyel tértek vissza. A halott állat szügyéből és hátából véres nyilak álltak ki.
Megsimogattam a kutyáinkat, Johetét és Ghualét. Látszott, hogy elfáradtak, mert rögtön leheveredtek. Apám leugrott lováról, majd eleresztette. Így tett a többi férfi is, miután eloldozták a döglött bölényt a lovak hámjáról (nálunk csak a húzólovakon volt szerszám, akik a hám segítségével vonszolták haza a zsákmányt) aztán nekiláttak lenyúzni.
Az elengedett lovak arra mentek, amerre kedvük volt, senki nem terelte el őket sehonnan, nem is nagyon kellett, legelni kezdtek. Egy tipi mögül félig előbukkanva megpillantottam Chactoo-t is. Sárgatarka szőre élesen kivált a fekete éjszakából. Nagyon szép látvány volt a sok ló, mámorító hangja volt a fűropogtatásuknak, a horkantásaiknak...
- Sephian, gyere lányom, segíts fonni! - szólt anyám. Mégegyszer végignéztem a ménesen, majd odaballagtam anyámhoz és egypár nőhöz egy kis tűz mellé.

0
Te szavazatod: Nincs

Hozzászólás-megjelenítési lehetőségek

A választott hozzászólás-megjelenítési mód a „Beállítás” gombbal rögzíthető.

sze, 2017-04-05 09:01 Blade

Blade képe

Ha ez hálivódi film lenne, tuti felpattan a lóra.

De nem az, viszont nincs magyarázat, hogy miért nem tette meg.

sze, 2017-04-05 12:00 hamarjában

hamarjában képe

Ja, drága Rózsi! Nem árt nèha olyan tèmát választani írásunk alapjául, amivel legalább hellyel-közzel tisztában vagyunk.
Bár nem elkèpzelhetelen, hogy ez egy olyan kreatív indiántörzs volt, hogy pikk-pakk összeütöttek egy gőzhajót, ès átpöfögtek Ausztráliába pár dingóèrt :(

na ja (Obb)

cs, 2017-04-06 04:54 Licaj Vuv

Licaj Vuv képe

Egyetértek az előttem szólóval. De mással is gond van, nem csak a földrajzi és biológiai ismeretekkel.Ha valaki mítoszokat legendákat kever egy történetbe nem árt, ha azok természetével is tisztában van. A legendák a formai része megy. A tartalomhoz gőzöd sincs, és sajna érzéked sem. Nem a te hibád, szerintem a mítoszok értelmezését általában nagyon elnagyolják. Ritkán értik meg ezek képi nyelvét. Ha e téren biztosabb lábon akarsz állni, olvasd el figyelmesen C.G. Yung Emlékek, Álmok Gondolatok c. önéletrajzi írását, illetve néhány olyan művét, ami erre vonatkozik. Szerintem az alapműből kiindulva mind megtalálható, én is így bukkantamrájuk. Aztán van még néhány ilyen írás, ami tájékoztat e témában. Rudolf Drössler: Amikor a csillagok istenek voltak, Dr. Baktay Ervin: A csillagfejtés könyve - Az asztrológia elmélete és gyakorlata Nem árt hozzá Ismerni Hamvas Béla, Várkonyi Nándor Pap Gábor Munkáit. Vagy Magyar Adorján Ősműveltségét. Ezekkel csak akkor foglalkozz, ha komolyan érdekel a téma, és persze a felsorolás koránt sem teljes, csak most kb. 300 km-re vagyok Könyvtáram romjaitól, nem tudok utána nézni a dolgoknak. Rémlik még a fa mitológiája is talán Makovecz tollából. Még annyit szeretnék megjegyezni, hogy találkoztam már itt a Karcon ilyesfajta kísérletezéssel. Ha jól emlékszem, ami manapság ritkaság, akkor ott finomabban fogalmaztam, mert közel sem volt ennyire bárgyú és a valódi legendáktól idegen a végeredmény.

h, 2017-04-10 09:55 Ábrándcsikó

Ahogy mondod, pontosan ez történt. :D Köszönöm a kritikát, legközelebb jobban odafigyelek, hogy hol szaladgálhatnak a dingókutyák :) :D