Elszédült mosolyok

• Az érzés, amikor már mindjárt vége a bulinak, még nem vagy otthon pedig már legszívesebben csak feküdnél…
• Az rosszabb, amikor az egész éjszakát másnál töltöd, de már alig várod, hogy hazamehess.
• Ja… az tényleg durva.

Ilyesmi magasröptű beszélgetések zajlottak köztünk.

***

Daniel a kanapén aludt el, sörszagúan, fűszagúan. Rayin nem tudott aludni. Kétségbe esetten cigizett és nézte a tetőtéri ablakból az eget.

Daniel és Rayin vadul csókolóztak aznap éjjel a buliban. Oda vannak egymásért ez ilyen egyszerű, szinte széttépték egymást.

Rayin érezte, hogy Daniel szereti, viszont a drogozás és törvénysértés eléggé idegesítette.
Daniel mindig kereste a bajt.
Pakolgatok a konyhában, látom, ahogy világosodik. Daniel akár egy állat, úgy mormol a kanapén. De én beleőrültem ebbe az emberbe. Érzem, a nyári hajnal olyan kötéllel kötöz meg, amit elvágni csak a halál angyalai tudnak óriási fekete fűrésszel. Nézem, nézem, és nem bírom. Nem bírok már itt lenni, felveszem a cipőmet és elindulok a városba. Kilométer hiányom van.
Fel tudnék robbanni, olyan jó illatú a levegő is, érzem az ízét is, nincs étvágyam. Már alig várom, hogy újra Daniellel lehessek.

***

• Kiszóltak az autóból, aztán szétvertük őket.
• Jézusom.
• Jaj, drága, ez így működik arrafelé.
Néha nem tudom, hogy jó e ha Daniel mesél, mert néha már nagyon fröcsögnek a brutalitástól a véres élményei. Verekedések, teljesen normálisnak veszi, egyszer mondta is régen… a régi ágyamon még 5 éve…

• Néha olyan jó érzés megverni valakit.
Akkor nevettem ezen, de mára már nem tudok. Daniel nem tudja, miért rökönyödök meg, de néha veszélyben érzem magam, nem hiszem, hogy mindent elmond nekem.

***

Sétálok a verőfényes napsütéses utcán. Ahol négy éve Stefannal jöttünk haza világosban egy buliból, és kételkedett a szavaimban, de élvezte a társaságom. Stefan szeretni valóbb ember, mint Daniel, de akkor mégis mi ez az egész. Elszédülök. Leülök egy padra. Vennem kell ásványvizet, mert kivagyok.
Bemegyek egy pékségbe. Az eladó bunkón kérdezi, mit adhat.
• Egy ásványvizet kérek, szénsavasat.
Kiérek a boltból, meghúzom a vizet és észreveszem, hogy ébred a város összevissza cikáznak az emberek a főtéren. Tovább sétálok, és úgy érzem semmi sem a régi, hogy minden unalmas sivár lett és kietlen. Most tulajdonképpen mi van, ha Daniel nem szeret?

***

• Akarunk írni egy könyvet úgyis, majd beleírjuk, hogy Rayin egyszer majdnem kinyírt minket, de azért nagyon szeretjük őt.
• Jól van na, ti kértétek.
Valami kedélyjavítót adtam nekik, ott volt Zaz, ő tényleg alkoholista, nem egyszer takarítottuk fel a házát, a kutyái összeszartak mindent ő meg csak feküdt egy vodkás üveggel.
Nem az volt életem legszebb napja. Kontrasztos élmény volt egy luxuslakásban olyan körülményekkel találkozni.
***

Emlékszem arra a szilveszteri bulira, amikor még élt Patrick. És Tannival jött le Daniel a várbuliba, Daniel folyamatosan vigyorgott és disznó módjára visított. Tanni meg halkan csendben nevetett mellette teljesen betépve. Utána Daniel agyonverte Rolandot, akivel kavartam éjjel, de Roland egy iszonyatos faszfej volt velem, ott Daniel örökre a szívembe lopta magát. Narancsszínű hajam volt, vékony szemöldököm és tele voltam álmokkal még.

Danieltől azt sem felejtem el, mikor kijöttem a kórházból, miután bezártak, mert nem ettem és nem aludtam és nagyon telten jöttem ki. Hozott nekem csokit, és magának sört és feküdtünk az ágyban és megcsókolt. Folyton dicsért. Aztán mennem kellett némettanárhoz, és valami öregember vitt be minket, hátul Daniellel majdnem meghaltunk csendben a röhögéstől.
De elválni tőle nem volt jó. Soha nem volt jó elválni tőle, mégsem engedtem meg neki, hogy bármi is legyen köztünk évekig.

***

Visszaérek Daniel lakására. Még mindig alszik. Felkeltem.
• Drága, mi van, hogy vagy?
• Megőrülök.
• Mi a baj? Kit kell agyonverni?
• Biztos, hogy szeretsz engem?
• Hát persze hercegnőm.

Daniel megcsókol. Végre valóra vált a várva vált álmom, hogy szeressenek, pedig ez nem egy nagy kívánság.

***

Elizaval vagyunk és fetrengünk a füvön a parkban. A sok ember néz minket, sajnálkozóan, mert délután 3kor hulla részegek vagyunk. Szerintem lassan be is hugyozunk. Minden szégyent elfelejtettem. Csókolózunk is Elizaval. Értünk jön Fatimah és elvisz minket magához. Ott egy kicsit pihenünk este meg megyünk megint valahova folytatni az ivást. Eliza bort kér én sört, aztán már mindent iszunk és jönnek ránk a pasik. ( Már nem is vagyok annyira szerelmes. ) Eliza csókolózik egy nagyon magas nagydarab emberrel. Meglátom egy régi haveromat, odaráncigálom magunkhoz Eliza őt is lesmárolja. Aztán pedig meglátom Stefant. Most fogjam vissza magam. És ha nem tudom? És? Halt már bele valaki eltitkolt hazugságokba? Ha nem tudja, nem fáj, de én nem tudom, mit akarok. Semmit. Inkább odamegyek rázni magam másokhoz. Kiszakadt a felsőrészem, látszik a piros melltartóm a fehér topból, ilyen ez a mocskos részegség. Még hogy a nőknek nem áll jól.

***

Hazaérek, Daniel már alszik. Én lefekszem mellé és nem tudok aludni. Megint el kell indulnom, különben megőrülök. Kimegyek a konyhára, kiveszek a hűtőből egy üveg vizet.
Találok energiaitalt is. Ilyenkor érzem, hogy Daniel egy főnyeremény. Elindulok. Lépteim halkak, a tornacipőm nem kopog. Át se öltöztem, kit érdekel. Kit érdekel? Kit érdekelek?

0
Te szavazatod: Nincs

Hozzászólás-megjelenítési lehetőségek

A választott hozzászólás-megjelenítési mód a „Beállítás” gombbal rögzíthető.

v, 2020-10-25 22:44 Dana

Dana képe

Lehetne ez az egész egy hagymázas látomás -- de nem az. Pedig a hangulat ott van benned, de nem adod át magad neki. Ahelyett, hogy megtennéd, bődület sok és felesleges dolgot pakolsz bele az írásodba.
Néztem, hogy nagyon-nagyon régen töltöttél fel ide írást, de én ezen a novella-félén nem látok semmiféle fejlődést. Váltogatod (még egy szakaszon belül is) a nézőpontokat, de valami nem túl értelmezhető módon. Feleslegesen sok név, semmi közük a történethez -- minek? Az írás rövidségéhez mérten túl sok helyesírási hiba. :-(
Bocs, nem ez az év napja az életemben, de valószínű, ha más napon kerül elém, akkor sem tudnám jobbra értékelni.

De hogy egy picit megmutassam, mire is gondolok a hangulatteremtéssel, átírok Neked egy részt. Pont Nick Cave életrajzi filmje megy a háttérben, pont illeni fog ehhez a hangulathoz.

A parkban fetrengek a füvön... kivel is? Elizával! Igen, azt hiszem, így hívják. Délután három órakor, hullarészegen fetrengek a parkban, a füvön, mellettem egy lány, az arca elmosódott paca csupán, fekete szemfestéke összefolyik piros rúzsának maszatos foltjaival. Az emberek minket bámulnak, tekintetükben -- ha ugyan látnám, ha ugyan érdekelne -- sajnálkozással. Húgyszag van. Hogy Elizából árad, vagy a mellette fetrengő lányból, belőlem, fogalmam sincs. Csókolózunk. Most már az én arcom is elmosódott paca, piros és fekete foltok, egy homályos fürdőszoba repedt tükrében nézek farkasszemet... önmagammal? Hogy kerültem ide? Csak egy átmeneti megálló, pár sör és indulunk tovább. Bort iszom-e vagy sört, esetleg rövidet -- már mindegy is. Eliza eltűnik mellőlem, egy nagydarab faszival smárol egy sarokban. Néha le-leül mellém is valaki, arcuk alig sejlik át az alkohol ködén, a hangjuk elveszik a zajban, a szájuk tátogását épp csak érzékelem. Aztán egy ismerős pofa, régi haverom lehet, combja az enyémhez ér, a sörét kínálgatja. Eliza vele is csókolózik. Megkívánom én is. Daniel és a szerelem olyan távolinak tűnik egyszerre. Agyamban egyre zakatol a kérdés: "Visszafogjam magam? És ha nem tudom? És akkor mi van?" Ha Daniel nem tudja, nem fáj neki. Talán én sem fogom tudni. Már most sem tudom. Mintha egy másik Rayin tenné a kezét a mellette ülő pasas combjára. Aztán felugrom, hirtelen én vagyok, Rayin, átülök egy másik asztalhoz. Produkálom magam, túl hangosan nevetek, hadonászok, sör löttyen a farmeromra. A felsőm valamikor elszakadhatott, kilátszik a melltartóm meg a bőröm egy darabkája is... Mocskos kábulat. A falra erősített tükörből figyelem önmagam -- még hogy a nőknek nem áll jól a részegség!

***
"I'm blackening pages, but I don't know if it's writing." -- Leonard Cohen