Sárga tulipán III/IV

VIII.

A nap fakuló sugarai eltűntek a horizontról.
Evan az utolsó lovat vezette az istállóba, majd vizet vitt a kancának és ordibálásra kapta fel a fejét.
Az alkonyban még ki tudta venni Jack rohanó alakját, de azt nem, mit tart a kezében. Az a valami szürkés masszaként olvadt a tenyere közé. Amikor közelebb ért, a lámpák fényében kezén vér csillant, amely végigfolyt a könyökén. A karja közt nyüszítő Roccótól származott.
- Mi franc történt? - faggatta Evan.
Jack ingjét sötétre festette a vér.
- Gyorsan! Az ajtót! - zihálta Jack.
Evan arcán kétségbeesés tükröződött, Jack azonban pontosan tudta, mit csinál, mint egy tűzoltó, amely az égő házba rohan.
A hátsó ajtó csattanva kivágódott, Jack átvágott rajta, aztán óvatosan a kanapéra fektette Roccót. A telefonhoz lépett, és papír cetli után turkált egy kosárban, amíg megtalálta Dev telefonszámát, és tárcsázott. Vértől és izzadságtól csöpögő ingujjával megtörölte homlokát, amíg beleszóltak a kagylóba.
- Halló!
- Gunsmoke, itt Jack! Azonnal szükségem lenne rád, vészhelyzet van! Értem tudsz jönni?
- Szevasz, Jack! Mi van, beszart a DVD-lejátszó vagy betintáztál, hogy ilyenkor zaklatsz? - pimaszkodott Dev, aztán felnyerített, mint aki a saját poénjait bárkiénél többre értékeli.
- Nem éppen, Dev. Meglőtték a kutyámat.
A vonal másik végéről mély sóhaj hallatszott, majd pár másodperc után Gunsmoke újra megszólalt:
- Roccót?! A kurva életbe! Mennyire vészes?
- Hát, semmiképp sem fényes a helyzet. Elég sok vért vesztett.
- Szorítsd el a sebet, ott leszek, amint tudok! - ígérte Dev, majd letette.
Távolról sem voltak cimborák, ezt mindketten jól tudták. Csak üzleti tranzakciónak tekintették egymást, de a szükség törvényt bontott. Dev szívességet tett neki.
Evan közben a kanapé mellől nézte tehetetlenül, ahogy Rocco zavartan ide-oda rángatja a fejét, és fájdalmasan nyöszörög.
Jack letette a telefont, a konyhába ment, aztán egy vodkás üveggel meg egy ronggyal tért vissza. Leguggolt Roccohoz.
Evan megérezte az alkohol erőteljes szagát, amely egyszerre áramlott a rongyból és a férfi szájából.
Jack a szenvedve mocorgó jószágra pillantott, és azt mondta a fiúnak:
- Le kell fognod a lábát, jó erősen, hogy ne ficánkoljon! Ne félj, a pofáját tartom, nem fog megharapni!
Evan ebben egyáltalán nem tűnt olyan biztosnak, de bízott Jackben. Megmarkolta a kutya hátsó két lábát, és leszorította őket.
Jack az alkoholos rongyot a sebre nyomta, amitől Rocco felnyüszített. Elszorult a torka az őszinte sírás hangjától.
Néhány perccel később Rocco kezdett megnyugodni, a nyüszítés halk nyöszörgéssé csillapodott. Jack feltápászkodott, majd a kanapéra ült, és Rocco fejét az ölébe fektette.
- Jól van, na, jól van, mindjárt jobb lesz - csitította öreg cimboráját, majd Evanhez fordult, akinek lefelé görbült a szája. - Rendben vagy, kölyök?
- Aham - szipogta.
A szoba ablakán fényszóró fénye villant keresztül, és Jack arra gondolt, úgy örül az indián jövevénynek, mint csapdába esett fehér ember egy meszticnek.

Gunsmoke ellátta az állat sebesülését, majd közölte, hogy mik a kilátások.
- Fifti-fifti. Elég idős már a kis haverod, Jack. Meglátjuk, milyen erős, de a helyedben nem reménykednék - mondta keserűen Gunsmoke. - Erős fájdalomcsillapítót adtam neki, egy ideig nem fog rohangálni. Ha túléli az éjszakát, utána sokat kell pihennie. Sajnálom!
Jack szíve összerándult, mintha egy láthatatlan kéz nagyot rántott volna rajta. Először gondolt bele, hogy Rocco az utolsó dolog, ami Susanhez köti.
- Köszönöm, Dev! Leköteleztél, az adósod vagyok - felelte, majd átnyújtott egy tízfontos bankjegyet az állatorvos asszisztensnek.
Gunsmoke felvonta a szemöldökét. Az első gondolata ugyan az volt, hogy zsebre vágja, de a lelkiismerete meggátolta.
- Ne viccelj már, Jack! Ez most más.
Tényleg az volt.
- És ki a fiú? - biccentett Evan felé. Nem emlékezett rá a pályaudvarról.
- Az unokaöcsém - felelte. - Itt tölti a tavaszi szünetet.
Mielőtt Gunsmoke reagálhatott volna a válaszra, Jack még egyszer megköszönte neki, hogy megmentette a cimborája életét, majd a bejárathoz kísérte.

Aznap éjszaka sem Jack, sem Evan nem aludt többet néhány óránál. Jack a foteljében kortyolgatta a maradék vodkát, miközben figyelte, ahogy egykori kedvesének utolsó „gyermeke” szuszogva szenved a kanapén.
Evan szintén virrasztott.
Soha nem került még ilyen helyzetbe, még csak kutyája sem volt életében, ezért nem tudta, mit kell tenni ilyenkor. Vagy mondani. Nem is próbálkozott semmiféle szöveggel, inkább remélte, hogy a csend és az alkohol előbb-utóbb mindkettejüket álomba dönti. Már kezdett elszenderedni, amikor Jack megszólalt:
- Tudod, ha Rocco nem éli túl, akkor már csak a westernek maradnak a polcomon - jegyezte meg szomorúan elmosolyodva, majd hozzátette: - de a legjobbakat láttam mind.
Evan csak meredt maga elé. Nem akart, és nem is tudott volna olcsó közhelyeken kívül bármit mondani.
Fél óra is eltelt hangos szuszogások és sóhajok közepette, amikor így szólt:
- Mi van azzal a Harryvel, Jack?
Jack felvonta a szemöldökét. A pia megnyugtatta az idegeit, de most hirtelen kalapálni kezdett a szíve.
- Ezt meg hogy érted?
- Tudod, hogy értem.
Jack úgy érezte, mintha a tinédzser kezdettől fogva ismerte volna a gondolatait.
- Amikor elmesélted, mi történt a feleségeddel, akkor láttam valamit a szemedben, Jack. Nem lehetett nem észrevenni. Ki akarod nyírni, igaz?
- Mi a fenéről beszélsz, te? - hőzöngött Jack, de valójában nem tudta, hogyan tagadja a dolgot. Nem gondolta, hogy ilyen egyértelmű a fiú számára.
- Segítek, ha akarod. Befogadtál, pedig semmi okod nem volt rá. Azt hiszem, ennyit megtehetnék érted - felelte Evan, de a hangjából bizonytalanság sugárzott. Kimondva sokkal ijesztőbbnek hangzott, mint a fejében.
- Szó sem lehet róla, kölyök! Tizenöt éves vagy, az Isten szerelmére, még előtted az élet. Ne keveredj bele olyasmibe, amihez semmi közöd! - Jack úgy érvelt, mintha saját magát győzködné.
A fejében szövögetett terv hirtelen őrültségnek tűnt. A lelke mélyén megszólalt egy ördögi hang:
Mi a franc történt? Nem ezt akartad végig, te vén hülye? - rikoltotta.
Arra gondolt, hogy biztos a történtek hozták elő belőle az érzelgősséget, amely megfordította morális iránytűjét. Szerette volna, ha reggelre minden a régi lesz.
De nem így történt.

IX.

Jack arra ébredt, hogy a hólyagja feszül, mint egy kitörni készülő vulkán. A tévé fölé függesztett falióra tizenegyet mutatott, amikor felkelt a fotelből. A fürdőből kijövet vette csak észre, hogy Evan eltűnt a kanapéról.
Rocco, fejét a könyöklőre hajtva egyenletesen lélegzett. Fekete gombszemével Jacket bámulta, a farka pedig örömtáncot járt.
Nemcsak, hogy túlélte az éjszakát, de szemmel láthatóan jobb bőrben volt.
Jack megkönnyebbülten paskolta meg a kobakját, aztán felbaktatott a lépcsőn, hogy benézzen a vendégszobába. Evan ruhástól feküdt az ágyon, és horkolt.
Jack elmosolyodott, aztán behajtotta az ajtót.
Fárasztó éjszaka volt.
Főzött egy kávét, kiment a tornácra, majd leült az egyik rozsdás vasszékre.
A hűvös szellő felfrissítette az elméjét.
Folyton Evan ajánlata járt a fejében, egyszerűen nem tudta hova tenni a dolgot.
Felidézte, amikor kilovagolt a fiúval, és megmutatta Susan kedvenc helyét. A sárga tulipánokat, a hatalmas tölgyfát, amely kedves óriásként magasodott föléjük. Akkor átfutott az agyán, hogy közelebb vigye a sírhelyhez, de meggondolta magát.
Nem akarta elhinni, hogy Evan segíteni akar, önzetlenül, az életét kockáztatva, mert azzal beismerte volna magának, hogy ez a fiú a barátja. Nem. A barátai meghaltak, elhagyták, megbolondultak vagy megfeledkeztek róla réges-rég. Hatvankét évesen nem számított rá, hogy ez megváltozhat. A megtorlás lehetősége az ölébe pottyant, de most nem akarta. Legalábbis nem így. A kölyök segítőkészségétől kiszolgáltatottnak, gonosznak érezte magát.
Miután megitta a kávéját, a fészerbe ment, és látta, hogy Evan alapos munkát végzett. Nyergek, ásók, lapátok, kötelek és szerszámok lepucolva, rendbe szedve sorakoztak a helyükön. Arra sem emlékezett, hogy volt-e valaha ekkora tisztaság a csűrben, ettől pedig még rosszabbul érezte magát.
Felkapta az egyik nyerget, majd néhány perccel később kilovagolt.
Próbálta elterelni a gondolatait, de folyton visszamászott a fejébe Evan hangja, amint azt mondta: „Segítek, ha akarod. Ennyit megtehetnék érted.”

Egy órára járt az idő, amikor a vendégszoba lakója lebaktatott az emeletről. Karikás szeme alatt mosolygott, amikor megpillantotta Roccot, ahogy a füleit hegyezte a lépcső nyikorgására. A kanapéhoz lépett, majd óvatosan megdögönyözte a kutyát, aki láthatóan élvezte a törődést.
Evan szétnézett a házban, de nem találta Jacket, úgyhogy kisétált az udvarra.
Észrevette, hogy a karámban eggyel kevesebb ló sertepertél.
Hunyorítva végignézett a tájon, amelyet aranyba burkoltak az áprilisi nap kellemesen meleg sugarai. Kis idő elteltével a távolban megpillantotta Jacket, aki khaki kalapjában, homokszínű ingjében és bőrcsizmájában úgy nézett ki, mintha beválogatták volna egy westernfilm statisztái közé.
Evan egy másodpercig csalódottnak érezte magát, amiért Jack nem keltette fel, hogy magával vigye, pedig legutóbb baromira élvezte a dolgot.
Amikor Jack visszatért, leültek az asztal köré.
- Azt hittem már kolompot kell vernem, hogy felébredj - mosolygott a fiúra, ami egyáltalán nem vallott rá.
Evan nem is értette a kedves fogadtatást, de viszonozta a mosolyt, az öreg jókedvét pedig betudta annak, hogy Rocco túlélte az éjszakát.
- Fogalmam sincs, mikor aludtam ennyit utoljára, de az biztos, hogy tegnap totál hulla voltam. Amikor elaludtál, gondoltam felmegyek és ledőlök, mert már nagyokat pislogtam.
- Jól van, helyes. - Végig kerülte a fiú tekintetét. - Láttad Roccót? Az a csibész úgy meredt rám, amikor kinyitottam a szemem ma reggel, mintha húsz évvel fiatalabb lett volna. Rám ijesztett a szarházi.
- Ja, rám is azonnal felkapta a fejét, amikor lejöttem a lépcsőn - felel Evan boldogan.
Jack megköszörülte a torkát.
- Tudod, tegnap jól csináltad. Nem szartál be, nem fagytál le, amikor ez az egész történt. Jó gyerek vagy, Evan - jegyezte meg, amikor végre odafordult hozzá, de az erős napsütés miatt csak hunyorgott.
- Ja - motyogta Evan. - Csak úgy jött, nem gondolkodtam.
- Ösztönből jött, ami jó dolog. Azt viszont nem tudom, hogy amit utána mondtál nekem, azt mennyire gondoltad komolyan?
Evan felemelte a kezét, hogy eltakarja a napot, majd Jackre meredt. A férfi az arcát ráncolta, Evannek először tűnt fel, hogy a határozottság és keménység eltűnt róla. Bizonytalannak, végtelenül öregnek tűnt, mintha a remény szertefoszlott volna belőle.
- Komolyan gondoltam, és most is így érzek.
- Miért?
Evan soha nem ismerte volna be, de barátra lelt az öregemberben. Felnézett rá, tisztelte, és tudta, hogy ez nem csak egyirányú. Tűzbe ment volna Jackért.
- Nemtom, csak így érzem, asszem ez is ösztönös dolog. A helyedben én is megtenném, ha tudnám, hogy megölte a feleségemet.
Az öreg farmer egy pillanatra lehorgasztotta a fejét, majd amikor felemelte a szeme reménytől csillogott.
- Így igaz, a rohadék meg fog fizetni érte. Van egy tervem, de nem kényszerítelek rá.
- Mondtam, hogy komolyan gondolom.
- Tudom, kölyök. Nem vonom kétségbe az elszántságodat, de ez nem ilyen egyszerű. Gyere, menjünk be a házba - mondta Jack, aztán az ajtó felé biccentett.
Rocco lustán felszegte a fejét, amikor beléptek a szobába.
A napsugarak kellemesen felmelegítették a levegőt idebent.
Jack arra gondolt, hogy hatvankét évesen nehéz szövetségesre lelni - neki azonban úgy tűnt, mégis sikerült.

X.

Evan reszketett, amikor belépett a Three Monkeys-ba.
A kocsmában állott levegő keveredett műbőr és sült krumpli szagával. A kíváncsi szemek vasvillaként kezdték felnyársalni. Koszos munkások, félre nyalt hajú aktakukacok, meg néhány rusnya nő fogyasztotta koraesti vacsoráját, amelyet az előttük heverő csapolt sört jelentette. Látszott, hogy többen már repetáztak.
Evan szíve dobszólót játszott a mellkasában, de megpróbálta elfojtani idegességét. Arra gondolt, még egy feles belefért volna, de Jack nem engedte, mert attól félt, hogy túl hiteles lesz az alakítás. A csalinak pedig belül józannak, kívül részegnek kellett tűnnie. A kölyök jól hozta a szerepét, tántorgott, felkeltette a figyelmet.
A keményfából készült pulthoz lépett, és leült egy bárszékre.
Ketten szolgáltak ki, Evan pedig felismerte Harry haverját. Pont úgy nézett ki, amilyennek Jack leírta Gunsmoke beszámolója alapján. Nagydarab, körszakállas férfi puhány testalkattal és összetéveszthetetlenül visszataszító mosollyal.
Jasonnek hívták.
Dev többször üzletelt vele, általában pornót, meg akciófilmeket rendelt.
Jason tenyérrel a pultra támaszkodott, amikor kiszúrta Evant. Kifejezéstelen arccal meredt rá, nem szólt, csak várta a rendelést.
- Helló, hey, egy Carlsberget kérek! - vigyorgott Evan.
Mosolya nevetségesen festett, mint a legtöbb kezdő piás tinédzseré.
Jason megvetően bámulta.
- Elfogyott - köpte oda. - Személyit kérek!
- Ne már, akkor adj egy Beckset, öreg! - felelte Evan felháborodást színlelve.
- Hallottad, mit mondtam? Mutasd a személyidet, anélkül nem adok francot se! - fogta szigorúra a csapos.
- Faszommmat akkor… - gajdolta Evan, majd lehuppant a székről, a pultra hajolt, hogy közelebb kerüljön a férfihoz.
Jason elfordult, amikor a vodka szaga megcsapta az orrát.
- Figyelj ide, ha adsz egy sört, elmondok egy infót, ami baromi jövedelmező lehet számodra, ha érted mire gondolok - kacsintott Evan.
Jason nem hitt neki, de kíváncsiságból belement a játékba.
- Először mondd az infót, aztán meglátjuk, hogy megér-e nekem egy italt. Még az is lehet, hogy jó fej leszek, és meghívlak.
- Annál jóval többet is megér, na, hol az a pia?
- Előbb az infót, haver!
- Hogy a rossebb egyen meg! - sóhajtotta Evan.
Ötcsillagos alakítást nyújtott.
- Na, figyelj ide! - emelte fel a mutatóujját. - Van itt egy farm nem messze, amiről megbízható forrásból tudom, hogy van benne egy apró széf némi zsebpénzzel.
- Hány éves vagy gyerek, tizenöt? Azt sem tudod mi az, hogy megbízható forrás - nevetett fel.
- A fasszopó iszákos nagyfaterom, az elég jó forrás, nem? Mert az a hülye ott lakik, de a saját unokájától is tagadja azt a pénzt, hogy dagadna meg a vén barom. Na, mindegy, ez csak egy le… lehetőzség… - hallgatott el Evan. - Kell vagy nem, az csak rajtad múlik - szegezte rá mutatóujját.
- Hogy hívnak?
- Engem? Johnnynak, baszki. Hogy máshogy hívnának?! Johnny Hart.
Jason megfordult, leguggolt a fridzsiderhez, majd elővett egy üveges Guinesst. Lepattintotta róla kupakot, aztán a fiú elé rakta.
- Johnny, jól figyelj rám! Itt ez az üveg sör, de csak akkor adom oda, ha utána egyből elkotródsz innen, mert semmi kedvem ahhoz, hogy megjelenjen a yard, aztán számon kérjék rajtam, hogy kisfiúknak árulok alkoholt. Ha igaz, amit az előbb mondtál nekem, akkor gyere vissza holnap délben, megvitatjuk a dolgot. Elvégre az üzlet az üzlet.
- Tudod mit - szegte fel az állát Evan -, rendben van, elfogadom a sört. - Elvette a pultról a palackot, sarkon fordult, és kitámolygott a pubból.
A csalit bekapták - gondolta Evan.
Már csak a csapdát kellett precízen felállítani, és várni, hogy a vad belesétáljon.

0
Te szavazatod: Nincs

Hozzászólás-megjelenítési lehetőségek

A választott hozzászólás-megjelenítési mód a „Beállítás” gombbal rögzíthető.

k, 2017-05-16 01:06 Bloody Dora

Bloody Dora képe

Harmadik rész a négyből, lassan itt a finálé.
(Fontos az utolsó mondatban, hogy "precízen" kell felállítani a csapdát? Mert gyorsan hazavágta a hangulatot az az egy szó. És igen, tényleg csak az utolsó fél oldalt olvastam el, mert az első fél oldalból semmit nem értettem. Az utolsóból sem, de az épp itt volt a hozzászólás-ablak fölött. Majd egyben, az egészet, ha lesz időm. Tudok róla, hogy hajnali kettő van, szeretnék végre aludni.)

_____________________
Dr. Bloody Dora