Sárga tulipán II/IV

IV.

Amikor Jack másnap felébredt, az álma még üldözte. Gyakran előfordult, hogy Susanről és a halott gyermekükről álmodott, aki már felnőtt házas ember volt. Korábban is megesett, hogy hasonlókat álmodott a fiáról, viszont a felesége halála után kezdték igazán kísérteni ezek a képek. Eleinte zavarták a férfit, de később hozzászokott a dologhoz, megpróbált egyfajta pozitív emlékezés formájában tekinteni rá. Ilyenkor legalább még láthatta elhunyt kedvesét, sokaknak még ennyi sem adatott meg. Hawthorne például a cipőfűzőjét is nehezen tudta bekötni, már ha egyáltalán emlékezett rá, hogy kikötődött.
Jack senkinek sem beszélt ezekről az álmokról, megtartotta őket magának.
Kiment a fürdőszobába, fogat mosott, aztán hideg vizet lögybölt az arcára.
Reggel hét órát mutatott a falióra.
Evan a vendégszobában aludt, ami eredetileg Joeynak készült, de az apja átalakította, hogy kevésbé emlékeztesse a tragédiára.
Mikor Jack végzett a rituáléval a konyhába ment, feltette főni a kávét, aztán leült az asztalhoz. A segítségnek ára van - gondolta. A szarlapátolás nem gyógyítja meg keserűvé sorvadt szívét, amúgy sincs annyi munka a farmon, amit egymaga ne bírt volna ellátni. Szívességet tett Evannek. Jó tett helyébe jót várj - gondolta -, de a fejében kavargó fantáziákban jóság helyett erőszak és bosszúszomj uralkodott.
A kávéfőző rotyogva jelezte, hogy ideje kitölteni az első pohárra valót.

Egy óra elteltével Jack kiengedte a lovakat a szabad ég alá, majd a verandán élvezte, ahogy a napsugarak felmelegítik bőrét. Amikor visszament a házba, hogy újratöltse kiürült poharát, Evant a konyhában találta. Egy bögre kávé társaságában próbálta kidörgölni a csipát a szeméből.
- Látom kiszolgáltad magad.
- Igen, bocsánat, nem tudtam, hogy hova tűnt, amikor kijöttem, megláttam a friss kávét, és gondoltam…
- Felejtsd el ezt az magázást, mert kiver tőle a víz. Tudom, hogy öreg vagyok, nem kell, hogy még te is emlékeztess rá. Szólíts Jacknek.
- Rendben - helyeselt Evan. - Mi lesz ma a feladatom?
Jack felvonta a szemöldökét a kérdés hallatán. A mosogatóhoz sétált, majd a konyhapultnak támaszkodva a fiú felé fordult.
- Akarja, hogy befejezzem az utolsó helyet, amit tegnap elkezdtem?
- Mit mondtam az előbb?! - förmedt rá az öreg.
- Ja, bocs, Jack! Akarod, hogy befejezzem?
- Na, azért. Lovagoltál már életedben?
Evan pár másodpercig csodálkozva bámult, mert egészen másfajta válaszra számított.
- Nem, még nem.
- A lovakat már kiengedtem, megtanítom neked, hogy kell felnyergelni őket, aztán megmutatom a birtokot. Lóháton sokkal szebb az egész.
Susan mondta ezt nem sokkal az után, hogy Jackkel ideköltöztek, és megvették az első lovakat.
- Hát… jól van, persze, ahogy akarod.
- Idd ki a poharad, mosakodj meg, öltözz fel! Használhatod a csizmát, amit tegnap adtam.
Jack az ajtóhoz lépett, de visszafordult.
- Még egy kérdés. Tudod ki az a John Wayne?
- Ja, asszem. - mondta Evan, majd megvakarta a homlokát. - Vagyis nem, nem igazán.
- Clint Eastwood?
- Az valami öreg színész fószer?
- „Színész fószer” mi? Este bemutatlak neki, legalább tanulsz is valamit, amíg itt vagy.
Evan vállat vont, nem egészen értette mit akart ezzel mondani Jack, de végül is mindegy. Hat napig még biztosan.
Jack kisétált a házból, a fészerhez ment, ahol a poros és elnyűtt nyergek lógtak szögre akasztva. Látszott rajtuk, hogy évek óta nem voltak használatban.

Jack a karámon kívül vezette a barna telivért, amelynek orrán fehér folt ragyogott. Evan ott állt mellette, halálfejes pólójában és zöld gumicsizmájában úgy nézett ki, mint akinek elmentek otthonról.
Az égbolt tengerkéken pompázott felettük, amit elszórtan halvány fehér vattapamacsok tarkítottak. A nap túl erősen perzselt, ahhoz képest, hogy még csak tavasz volt.
Jack lépésenként nyergelte fel a lovat, hogy Evan memorizálhassa a folyamatot. Amikor végzett, átadta a gyeplőt tanítványának, aztán bement az istállóba a másik kancáért.
A fiú lágyan megsimította a ló nyakát, mire az fújtatott egyet, amitől Evan hátrahőkölt, Jack pedig a kalapja alatt elmosolyodott. A szelídebb jószágot szándékosan választotta a kölyöknek kezdés gyanánt. Átadta a gyeplőt, majd rámutatott a kerítésre lógatott nyeregre, amit Evan kissé esetlenül ugyan, de tökéletes odafigyeléssel helyezett fel. Jack meglepődött rajta, hogy milyen jól csinálja. Városi létére őstehetségnek tűnt a gyerek, amit az öreg örömmel vett tudomásul, de egy szót sem szólt róla.
Kilovagoltak a füves dombokkal, meredek völgyekkel tarkított birtok lankái közé, érezték, amint a cseresznye- és bodzafák édeskés illatát hordja a szél.
Jack már nem emlékezett, mikor nyargalt ki utoljára csak úgy, minden ok nélkül, de azt kívánta bár többször megtette volna. Evan kezdetben kissé feszélyezve pattogott a nyeregben, de aztán rátalált a ritmusra, és kezdett megbízni a lovában. Ezután széles mosolyát maximum egy hatalmas tornádó lett volna csak képes letörölni arcáról. Talán, ha két westernfilmet látott életében, sosem kedvelte igazán a műfajt, de ebben a percben úgy érezte, tudja, milyen cowboynak lenni.
Ahogy Jack nézte az előtte lovagló fiút, egy pillanatra eszébe jutott az álma. Elképzelte, hogy mindez sok évvel korábban történik Joeyval meg Susannel, és a szomorúságát kezdte felváltani egyfajta ködös örömérzet.

Bejárták a két hatalmas szilfával övezett völgyet, majd egy emelkedő felé vették az irányt, amelynek tetején egyetlen kicsiny cseresznyefa árválkodott. A dombra felérve megpillantották a hatalmas tölgyet, amelynek lombkoronája egy ötvenes évekbeli keménykalapra hasonlított.
Jack megállt, Evan pedig ügyetlenkedve mellé kormányozta lovát.
A hatvankét éves férfi hosszasan bámulta a fát, mintha olyan csodát fedezett volna fel, amelyet rajta kívül soha senki.
- Ez volt a feleségem kedvenc helye - közölte Jack, de nem nézett a fiúra.
Evan bólintott, majd végigfuttatta tekintetét a fa lombkoronájának ágain, amelyek egy ősanya óvó kezeként ölelték magukhoz az alattuk lévő földet, amelyen tulipánok ragyogtak.
- Látod azokat a sárga virágokat? - mutatott előre Jack, a fa tövétől nem messze nyílt néhány színes tulipánra.
- Aha.
- Harminc évvel ezelőtt azokból vagy százszor ennyi termett itt, és úgy ragyogták körbe azt a fát, mint egy végtelen varázsszőnyeg. Susan sosem bírt betelni a látványukkal, mintha megbabonázták volna azok a növények. Rengetegszer piknikeztünk itt a kutyákkal, tisztára olyanok voltunk, mint az elcseszett hippik. - Jack felnevetett.
Evan halkan kuncogott, úgy sejtette, hogy ehhez hasonló pillanatok már nem sűrűn történnek az öregemberrel. Tulipánokból is több volt régen.
Jack gyűlölte a nosztalgiát, de az emlékek úgy hánykolódtak a szívében, mint egy ágyúlövést kapott hajó utasai a viharban.
- Jól van, ebből mára elég ennyi - mondta. - Még sok is. Na, gyere, menjünk! A visszaúton elviszlek az erdőhöz, ahol véget ér a birtok. Meg aztán van még munka, amit el kell végeznünk naplemente előtt, este pedig bemutatlak az öreg Clintnek - jegyezte meg Jack, majd a fiúra kacsintott, és hirtelen megindult előre.
- Rendben, Jack. - eredt a nyomába Evan.
Nem mondta ki, de fergetegesen érezte magát ezen a kiránduláson. Vidámnak, élénknek és izgatottnak. Magában azt kívánta, hogy az előtte lovagló férfi bárcsak ugyanezt érezné.

V.
Amikor befejezték a vacsorát, Jack bontott két sört, majd az egyiket Evan felé nyújtotta. A fiú meglepődött, de elvette az üveget.
Átsétáltak a nappaliba.
A szoba közepén nagyképernyős tévé állt, mellette roskadásig tömött polcok.
Evan közelebb lépett, hogy szemügyre vegye a könyvekből és lemezekből álló gyűjteményt. A legtöbb régiségnek számított, ennek ellenére kíváncsian szemlélte a címeket, hátha sikerül ismerőset találnia. Lehetetlen küldetésnek tűnt. Az egyik polcon 60-as, 70-es évekbeli olasz és amerikai produkciók sorakoztak. Kihúzott egyet közülük.
- Hé, ezt láttam! - kiáltott fel örömében.
Jack a távirányítóval babrált.
- Melyik az? - kérdezte a távkapcsolót nyomkodva, amely megmakacsolta magát.
- A hét mesterlövész.
- Az klasszikus. Tanítani kéne az iskolában - dörmögte Jack.
Kattanás hallatszott, amikor végre sikerült működésre bírnia a kapcsolót, és a tévén felvillant a fehér DVD logó.
- Gyere, ülj le, kölyök! - mutatott a kanapéra.
Evan leült.
Jack leoltotta a lámpát, és a fotelba huppant, majd Evanhez fordult.
- Egy maréknyi dollárért. Ez az a film, amely gyakorlatilag világsztárrá tette Eastwoodot.
- Sose hallottam róla - jegyezte meg Evan.
Jack szúrósan nézett rá, mire az mocorogni kezdett a kanapén.
- De gondolom Eastwoodot láttad már?
- Ja, de totál öreg volt abban a filmben, amiben láttam. Nem emlékszem a címére, csak arra a király kocsira, amit megpróbáltak ellopni tőle. Vagy valami ilyesmi.
- Az a Gran Torino.
Evan értetlenül nézett Jackre, aztán inkább belekortyolt a sörbe, hogy leplezze tudatlanságát.
- Ez a film címe - magyarázta Jack. - A lényeg, hogy ezzel kezdődött minden - mutatott Jack a képernyőre, amin fehér nevek villantak fel. - A rendezőt Sergio Leonénak hívták, gyakorlatilag ő fedezte fel Clintet. Három westernt csináltak együtt, amik közül a leghíresebb A jó, a rossz és a csúf, aztán Eastwoodot hirtelen az egész világ megismerte. Utána kezdték el felkínálni neki a jobbnál jobb szerepeket.
Jack arca felragyogott, ahogy Clintről és a filmekről beszélt.
- Aha, értem - mondta Evan bágyadtan.
Türelmesen végighallgatta Jacket, de nem nagyon értette, miért olyan nagy kunszt pár ősrégi film, amire ma már szinte senki sem emlékszik az öregeken kívül. Viszont élvezte a helyzetet. Az anyja pasijai sosem tanítottak neki semmit, hacsak azt nem vesszük leckének, hogyan kell figyelmen kívül hagyni valakit. Vagy úgy kezelni, hogy a legkevesebb gond legyen vele.
Ahogy Jack magyarázott neki, érezte, hogy ez nem süketelés, hanem igazi beszélgetés. Úgy gondolta, hogy nem koloncként vagy gyerekként tekint rá, hanem barátként.
A sör kellemesen hideg volt a kezében, kissé keserű ugyan, de a mozi felére mindet benyakalta. Mielőtt Jack kiment a konyhába utánpótlásért, megkérdezte tőle, hogy akar-e még egyet, ő pedig azonnal rávágta, hogy igen.
Puskadörgés és nyerítés zúgott a tévéből, amikor Jack visszaért a konyhából. Evan arcán izgalom és kíváncsiság tükröződött, nagyon élvezte a filmet. A kezdeti lelkesedés hiánya után ez kifejezetten meglepően hatott Jack számára, de helyeslően bólogatott. Normális ízléssel megáldott ember tudja, mi a szórakozás - gondolta.
Átnyújtotta Evannak a második üveget, majd letelepedett a fotelba. A film hátralévő részében Jack többször mosolyodott el, mint az elmúlt öt évben, ami nem csak Clint poénjainak volt köszönhető. Örült, hogy nincs egyedül.

A film végére Evan vérében pulzált az alkohol. Nem érezte magát tintásnak, de egy pillanatra megszédült, amikor feltápászkodott a kanapéról. A fantáziája meglódult, olyanokra gondolt, hogy mindjárt kimegy az udvarra, felnyergeli az egyik lovat, és annak hátáról fog lövöldözni. Korábban ugyanis nem kerülte el a figyelmét a vitrinben heverő két puska. Arra gondolt, biztos akad egy csinos kis pisztoly is valahol a szekrényben.
Jack közben a lejátszóhoz sétált, hogy kivegye a lemezt.
- Hé, Jack! Holnap is nézünk valami ehhez hasonló faszaságot? - kérdezte Evan izgatottan.
A férfi magában jól mulatott, amikor a fiúra pillantott.
- Holnap mással leszünk elfoglalva - mondta komoly ábrázattal.
A kölyök arcáról lehervadt a mosoly, az izgatottsága hirtelen alábbhagyott. Fokozatosan kezdett visszacsöppenni a valóságba, aminek egyáltalán nem örült. Nem akart az anyjára gondolni, sem arra, hogy néhány nap múlva itt kell hagynia Jacket. Nem akart visszatérni a régi életéhez, mert itt sokkal jobban érezte magát.
Jack kikapcsolta a televíziót meg a DVD lejátszót, majd a fiúhoz lépett, belenézett a szemébe, és azt mondta:
- A pár dollárral többért holnaputánra van ütemezve, most pedig alvás! - Sarkon fordult, aztán felsétált az emeletre. Evan követte, és fél órával később már mindketten mélyen aludtak.

VI.
Evan másnap reggel üvöltésre ébredt. Vad kiabálás hallatszott a túlsó szobából.
Kellett neki néhány perc, amíg felfogta, mi történik, hogy nem csak egy rosszul sikerült álom szórakozik vele.
Felkelt, majd úgy, ahogy volt, pólóban és boxerben átszaladt a másik szobába.
Jackről ömlött a víz, hadonászva kiabált:
- Susan! Harry ne!
A fiú megdöbbenve bámulta a rángatózó férfit, majd észbe kapott, közelebb lépett, megpróbálta felébreszteni. Jack többször lerázta magáról a segítő kezet, mire nagy nehezen sikerült kiszakadnia a rémálomból.
Zihálásának fojtogató hangja egy tüdőbetegére hasonlított, homlokáról patakzott az izzadság, fehér atlétáját csuromvizesre izzadta.
- Mi a pokol? - sóhajtotta pár másodperc után, amikor sikerült helyreállítania a légzését.
Jack rémülettel figyelte, ahogy a ház új lakója aggodalmasan a szeme közé bámult, kezei pedig a vállát markolták.
- Jól vagy, Jack? Csak álmodtál, de most már minden oké - nyugtatta a kölyök.
A sokk fokozatosan aludt ki az öreg tekintetéből, mint egy elpöckölt cigaretta parazsa. Tehetetlennek és alárendeltnek érezte magát, amiért egy tejfölös szájú gyerek igyekszik nyugtatni, ettől pedig düh öntötte el az agyát. Kirántotta magát a fiú kezei közül, felült, majd az ágy másik oldalára csusszant.
Evan megszeppenve követte tekintetével a mozdulatait, össze volt zavarodva. Jack szégyellte magát, háttal ült, torkából előtörő szavai indulatosan hangzottak.
- Ki engedte meg, hogy belépj a szobámba? Takarodj innen! Semmi keresnivalód itt.
- De Jack, én csak…
- Nem hallottad, hogy mit mondtam, gyerek? - csattant fel újra.
Amikor Evan kiviharzott a szobából az ajtó nagyot puffant mögötte.
Jack kérges kezét szemlélte, amely kocsonyaként remegett.
A nap hátralévő részében egyikük sem beszélt a történtekről.

Később Jack kérésére Evan újra kitakarította az istállót, kerítést javított, megetette a kutyát, aztán a férfi megmutatta neki, hogyan kell lovat patkolni. Annyi munkát adott, amivel egész napra lefoglalta a gyereket, de nem büntetésnek szánta.
Egyszerűen csak nem akart beszélni a történtekről.
Mikor eljött az este, Jack közölte a fiúval, hogy a tegnapi vacsora maradékát megtalálja a hűtőben, majd felment az emeletre, aztán becsapta maga mögött az ajtót. A rémálmok kísértették ugyan, de általában egy-két nap alatt sikerült túltennie magát rajtuk. A lelke azonban háborgott és fortyogott, bosszúszomja egyre kövérebbre hízott. Egy terv kezdett körvonalazódni a fejében, amelyben a fiúnak szánta a főszerepet, de tudta, hogy ehhez el kell mesélnie a történteket, amihez egyáltalán nem fűlött a foga.
Az ágyában feküdt, leoltotta az éjjeli lámpát, miközben remélte, hogy a következő reggel közel sem lesz olyan tragikus, mint a mai volt.

VII.
Jack a nappaliban üldögélt, és a két puskát bámulta a vitrinben. Poharat szorongatott, amely félig volt vodkával. A konyhaszekrény legfelső polcáról származott, vészhelyzet esetére tartogatta, most pedig kellett neki a folyékony bátorság.
Rocco a lábánál feküdt, minden csörömpölésre hegyezte a fülét, amely a fészerből szűrődött be a házba.
Evan most a pajtát pucolta ki az utolsó centiméterig.
Évek alatt felgyülemlett szerszámok, kacatok, székek és patkók zörögtek.
Besötétedett, mire a srác előbújt. Tetőtől talpig koszosan a bejárat felé bandukolt. Bűzlött a poros izzadságtól, mint egy bányász.
A nappaliban Jack a harmadik pohár vodkáját kortyolgatta, amely kezdte átjárni a végtagjait.
- Kész, befejeztem mára. Felmegyek, lezuhanyozom, ha nem bánod - jelentette ki Evan.
- Remek, kölyök - kezdte Jack, majd folytatta -, de mielőtt így tennél, ülj le egy percre! - mutatott a kanapéra.
- Ööö… oké.
Evan a kanapéhoz lépett, megtörölte homlokát, majd leült.
- Magyarázattal tartozom neked a tegnap történtekért. Nem a legjobban reagáltam le a helyzetet, jogod van tudni, hogy miért.
- Jack, ha nem akarod, akkor nem kell semmit monda…
- Várj, még nem fejeztem be! - vágott a fiú szavába.
Evan bólintott.
- Egy ideje vannak ezek az álmaim, amelyek nem sok nyugtot hagynak nekem éjszakánként, de még soha nem fajultak idáig a dolgok. Tudtam kezelni őket, sohasem hagytam, hogy elhatalmasodjanak felettem. Csak szaros látomások, semmi több. Minden reggel felkelek, és a csipákkal együtt kidörzsölöm őket a szememből, nem engedem nekik, hogy szarakodjanak velem - mondta, majd belekortyolt az italába.
- A feleségemet megölték, Evan. A tettest nem találták meg, de tudom, hogy az a féreg Harry Doyle a felelős érte.
Evan hallgatott. Szomorúság fogta el, miközben végignézett a meggyötört öregemberen. Jack nem szólalt meg, nagyot sóhajtott, aztán belekezdett a történetbe, amelynek végén Roccon kívül ő maradt az egyedüli szereplő.
Amikor befejezte, a pohár alján egyetlen korty vodka maradt, és érezte, hogy húzza a feje. A szavak, amelyek elhagyták száját, mélyen a bőre alá vájtak, egészen a húsáig. Tudta, hogy ez az utolsó alkalom, hogy hagyta magát megsebesíteni. Legközelebb már nem lesz szüksége szavakra ahhoz, hogy valódi vér serkenjen.
Rocco közben feltápászkodott a fotel lába mellől, Evanhez cammogott, majd leheveredett.
Már csak az volt hátra, hogy Jack előálljon a farbával, és elővezesse a tervet. A feje sziklaként nehezedett a nyakára, emlékektől és haragtól zúgott, de úgy érezte képtelen rá. Tisztán akarta közölni újdonsült lakójával, hogy ő fogja játszani a csalit.

0
Te szavazatod: Nincs

Hozzászólás-megjelenítési lehetőségek

A választott hozzászólás-megjelenítési mód a „Beállítás” gombbal rögzíthető.

cs, 2017-05-11 13:19 craz

craz képe

Második adag... ;)

- - - -
"Igyál, e nedv hűs, mint a - mámor,
s nincs seb, mit heggel nem takar,
igyál, testvér, e mély pohárból,
csupán az első korty fanyar."

cs, 2017-05-11 15:11 Gitáros

Gitáros képe

Tetszik.
Várom a folytatást...:)

Miki

cs, 2017-05-11 17:03 Suana

Jöhet a folytatás! Várom, mert érdekel.

Üdv: Sz

p, 2017-05-12 19:10 Roah

Roah képe

Hát időm nincs, csak jól úgy teszek, mintha lenne.

Alapozás? ;)

https://www.youtube.com/watch?v=CpZjvbSC9_M

A párbeszédeket tradicionálisnak tartom, a leírásokat túltoltnak és feleslegesnek is - megkockáztatom, talán fele ekkora terjedelmű is lehetne a sztori -, írástechnikai hiányosságokat és vesszőhibákat, központozási bakit* látok, van szókincsed, de elméletinek vélem és nem gyakorlatinak, a lovas világot pedig felszínesnek és kissé üresnek érzem.
Ne haragudj.

Hát a lovak tehetnek róla, hogy jöttem, egyébként.
A lovak szerintem a szárazföld delfinjei. :)))

Az alábbi nóta régi szép emlék...
Én. Úgy négy évesen. Függönyt tettem a hajamba. Az volt a sörényem. Szüleim nagy örömére. Tesóm nyerítését előidézvén. Rohantam az asztal körül. Több helyiségben a lakásban. Vágtáztam.
Csikó voltam.
Nyihaha. :D
(Ez a dal szólt bakelitről. Tuti ez tehetett róla! :D)

https://www.youtube.com/watch?v=AFa1-kciCb4

* "- Rendben, Jack. - eredt a nyomába Evan."

Tudod, mikor szoktam ilyet tapasztalni? Hogy általánosságban megy a központozás, de van elvétve vele egy-egy bukfenc?
Ha javítják. És előfordul, hogy egy-egy kimarad a szórásból.

--------------- "Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha." (W. Shakespeare)

"Nagy szeretet fél, apró kételyen:
S hol a félsz nagy, nagy ott a szerelem."

p, 2017-05-12 22:06 Ekibacsi

Ekibacsi képe

A felesleges leirasokra hoznal peldat? Csak mert minimalis leirast hasznaltam szandekosan, abbol
Is baromi egyszerueket, szoval kicsit legbol kapottnak erzem ezt az allitast. Ezert kivancsi lennek nehany peldara.

A tradicionalis itt most negativ jelzo?

Vesszohibara is kivancsi lennek, mert atnezte mas is, de ebben hajlamosabb lennek egyeterteni.

szo, 2017-05-13 08:58 Roah

Roah képe

„Csak mert minimalis leirast hasznaltam szandekosan, abbol
Is baromi egyszerueket, szoval kicsit legbol kapottnak erzem ezt az allitast.”

Mondd, hogy csak félreérzem az ’áthallást’?
Mondd, hogy tisztában vagy a Karcolat szellemiségével. Mondd, hogy tudod, hogy ide még a profi, nyilvánosan is rendszeresen publikáló szerzők is fejlődni járnak, kifejezetten szeretik, ha az írásaikat, műveiket itt közösen (!), együttműködve (!) dolgozzuk meg. Mondd, hogy nem olyan hozzáállású szerző vagy, aki benézte, és valami mindenre ötöst kérő és kapó digitális íróklubos dicsőségre vágyik.
Ugye nem ehhez van szerencsém?

Ugye tudod, hogy itt nagyjából mindenki (!) tanul. A teljesen kezdő, akinek Ádámtól és Évától tanítjuk a központozást, de még az elemi helyesírást is, a kezdő, aki legalább már a klaviatúrája összes funkcióját elsajátította – asszed, poén? nem, nem az, de itt nyolcvanmilliószor is leírjuk, szívesen, mert mindenkinek jár a fejlődési lehetőség, ha akarja -, a haladó, akinek esze ágában nincs megtorpanni, annyira belejött az írásba, hogy felgyorsult ütemben, már-már türelmetlenül is tanul tovább, az író, aki eleinte a Karcon egyre-másra zsebeli be az elismerést, végül a profi író – ezt nem ismerik el! egy vérprofi író nem vallja magát vérprofinak, legtöbbjükre az olvasók és a szakma mondja ezt az ítéletet, ők ugyanis soha nem nyugszanak le, több okból kifolyólag is vissza, visszajárnak ide, a portálra (is), a nemlétező idejüket idehozva. Jönnek, mert a publikum néma, nincs visszacsatolás, vagy nagyon kevés. Jönnek, hogy segítsenek az új irodalmi nemzedéknek, hogy megosszák tapasztalataikat, és jönnek, mert nem férnek soha a bőrükbe, tanulnak, pont úgy tanulnak, és vágynak a továbbképzésre (nekik van szerintem a legnehezebb dolguk!), mint kezdőként, mert az írás, az irodalom erre kényszeríti/kényszerítheti őket. (Egyébként ők az egyik leghálásabb írók. Ők azok, akik soronként mondják korrektúrázásnál: ”köszi!!!!” így, minimum négy felkiáltójellel. Örülnek. Hogy segítséget kapnak, hogy még mindig van újdonság, hogy megoldás születik egy cselekmény megírási problémájának kapcsán, akár írástechnikai, akár tematikai, akár logikai, akár…bármivel kapcsolatban, ami írásból, az írásából van.)

Ezt ha akartam, ha nem, tisztázni kellett, úgy tűnik, viszont azt nagyon díjazom, hogy visszakérdezel – ez jó jel. (Ha elfogadsz egy bölcs tanácsot a Karcos jövőre nézve, akkor az az lenne, hogy kommunikálj minden (!) olvasóddal, aki hozzászólást fűz egy írásod alá, ha mást nem, illemből, soha se szelektálj közöttük, ugyanis egyrészt egy írói műhelyben vagyunk, másrészt alap etikett udvariasságból, harmadrészt az írásodért történik, ezt soha ne felejtsd el. Bárki, bármit is mondott neked korábban. Ha nem kommunikálsz az olvasóiddal, egy mukkot sem szólnak hozzá az írásodhoz. Ez ténnyé válhat, ha hiszed, ha nem.)

És akkor nyeregbe…

Nézd csak:

„Kiment a fürdőszobába, fogat mosott, aztán hideg vizet lögybölt az arcára.
Reggel hét órát mutatott a falióra.
Evan a vendégszobában aludt, ami eredetileg Joeynak készült, de az apja átalakította, hogy kevésbé emlékeztesse a tragédiára.
Mikor Jack végzett a rituáléval a konyhába ment, feltette főni a kávét, aztán leült az asztalhoz. A segítségnek ára van - gondolta. A szarlapátolás nem gyógyítja meg keserűvé sorvadt szívét, amúgy sincs annyi munka a farmon, amit egymaga ne bírt volna ellátni. Szívességet tett Evannek. Jó tett helyébe jót várj - gondolta -, de a fejében kavargó fantáziákban jóság helyett erőszak és bosszúszomj uralkodott.
A kávéfőző rotyogva jelezte, hogy ideje kitölteni az első pohárra valót.”

Novellában szerintem az, hogy a karakter mozzanatairól mindent leírsz, csak a helyet foglalja, és/vagy időhúzás, tudod, olyasmik, mint mosakodás, kávéfőzés, azt is lépésenként. (Van olyan eset is, ahol indokolt, de az előfordulásuk a cselekményt szolgálja, vagy annyira rutinos az elkövető, hogy az olvasónak ez nem esik le.)
Ha fontosnak tartod a cselekmény szempontjából, miként mosakodott a karakter, és hogyan főzi a kávéját, akkor tömörebb fogalmazást javasolnék.

Ebben a részben, amit kiemeltem, ott a ’gondolta’ kifejezés duplikázása. Ez az egyik, ami írástechnikai hiányosságra utal számomra. (Az epizód, vagy írás hosszához képest túl gyakran nyúlsz ehhez a 'gondolta' módszerhez, már-már reflexszerűnek hat számomra.)

A „javítást” sejtettem.

Itt is egy központozási hiba:

„- Ja, asszem. - mondta Evan, majd megvakarta a homlokát.”

Hát ezért kell elsősorban megtanulni szerintem a központozást, és nem 'majd átnézik!'-re támaszkodni, a szerzőnek értenie kell (!), hogy mi a célja, hogy miért szolgálja az írást, tulajdonképpen őt magát, miért az egyik legkiválóbb írástechnikai eszköz. Azt tapasztalom, hogy ha a szerző megérti (!) és megtanulja, nem tudja (!) elvéteni a helyes alkalmazását. Így, a példában mutatottként legalábbis biztosan nem. Mert a feje és a keze is rááll, nem képes elhibázni. Úgy berögzül(het) gondolati és mozdulati síkon, ahogyan a cipőfűző megkötése.
Léteznek ennél sokkal nehezebb központozási applikációk, olyanok, amik még kifejezetten színessé is teszik az írástechnikát, és felélénkíti, felélénkítheti a fogalmazást, sokat nyom akár megírási élmény latjába (fejlődés!), az olvasónak pedig az olvasói élménybe (nem felejti el az írást egy percen belül, és ilyesmik!)
Feltétlenül javaslom, hogy tanuld meg, tanuld még őket, mindet, ahány csak van.
Ne csak a javításban bízz, hanem a tudásodban is!

Ez a mondat több dologra is hasznos lehet, maradjunk még mindig ennél a példánál, további szemléltetés okán.

A ’majd’ egy lassú cselekményre vall, a párbeszédben, feltételezem, nem lassított felvételt szerettél volna szavakkal megjeleníteni. Szerintem egy ’és’ jobb lenne oda, a ’majd’ helyére.

Aztán maga a párbeszéd-írástechnikája, amit hagyományosnak tartok.
Hogy negatív jelző-e? Inkább úgy mondanám, kommersz, és számomra vontatottá teszi őket.
Beszél – ékel – beszél – ékel – beszél – ékel (Ti-ti-tá-tá-ti-ti-tá-tá. Monoton.)

Van más módja is, amitől akár még életszerűbb, hitelesebb is a karakterek közötti kommunikáció.

Mutassak rá példákat?

Az írástechnikai eszközök tára szerintem egyenlő a végtelennel.
Ha valaki megtanulja az alapjait, ráérez/ráérezhet (!), akkor egyszerűen nincs akadálya annak, hogy az írástechnikai eszközeit a végtelenségig fejlessze, és úgy írjon le valamit, ahogy akar, nem a véletlenre, szerencsére bízza az eredményt.
(Ez a művelet lehet annyira élvezetes, mind az írónak, mind az olvasónak, hogy le sem bír velük állni, örökké fejleszti, változtatja, brutálisat fejlődhet tőle, és brutálisan jól adhatja át az olvasónak a munkáját. Szerintem színtiszta profit.)

Vesszőhibákra is kértél példát.
Hoztam:

„Jack már nem emlékezett, mikor nyargalt ki utoljára csak úgy, minden ok nélkül, de azt kívánta bár többször megtette volna.”

…kívánta(vessző) bár többször…

Meg ilyesmik:

„Evan kezdetben kissé feszélyezve pattogott a nyeregben, de aztán rátalált a ritmusra, és kezdett megbízni a lovában.”

„Elképzelte, hogy mindez sok évvel korábban történik Joeyval meg Susannel, és a szomorúságát kezdte felváltani egyfajta ködös örömérzet.”

„A szelídebb jószágot szándékosan választotta a kölyöknek kezdés gyanánt.”

Mi a közös bennük?

És itt van egy ilyen is, kettő az egyben:

„A kezdeti lelkesedés hiánya után ez kifejezetten meglepően hatott Jack számára, de helyeslően bólogatott. Normális ízléssel megáldott ember tudja, mi a szórakozás - gondolta.”

Miért emelhettem ki? Töprengj.
Ha fejlődni akarsz, akkor muszáj törni a fejedet, hogy mi lehet a gondom ezzel?

A lovas világra nem tértél ki, de sebaj, erre vagyok én.

Ha nem a felszínen mozogsz, hanem beljebb viszed az olvasót, több dimenzióba tárod fel a történéseket, ergo megteremted a hangulatot, akkor érzelmeket válthatsz ki, ahol érzelem van, ott emlék is lehet, és ahol ez megvan, onnan egy ugrással tiéd az olvasó, a markodban van, és ott is marad, többet adsz/adhatsz neki, mint gondolnád.

Ne érd be száraz hangulatként azzal, hogy pamacsok vannak a kék égbolton, mert számomra nem ad semmit, elemi óta ezeket írja, szinte mindenki, ne állj le az időjárásnál, adj bele mást, többet. Csak megnöveled ezzel az átlagossággal a felejtés esélyét is.
El lehet azt érni, hogy egy olvasó ott legyen a lovon, látja a valóját, beleélheti magát abba, milyen a valódi szabadság érzete!
Miután lovas családom van, pontosan tudom, mit is jelent ez, de ezt (!) elérheti az/egy írás maga (!) is – van olyan lovas, aki konkrétan inkább meghal, de képtelen az arabjától távol maradni, túlzás nélkül mondom, hogy képesek a lovasok kábelekkel a mellkasukban egy műtő asztalról nyeregbe pattanni, mert a lovak ilyen elvetemülté teszik! -, de ebből az írásból úgy érzem, pont azt a lehetőséget szalasztottad el, ami leginkább a lelke lehetett volna.
Mert bizony el lehet azt érni, hogy az olvasó vagy maga is átélje azt, amit a karakter, vagy akkora hatással lehet rá, hogy meg sem áll egy lovardáig, beveti magát az első istállóba, és ki sem jön onnan addig, amíg meg nem vakargászott egy arab csikót.
Miután külföldi nevekkel dolgozol – ennek sem értem az okát, mert szerintem simán játszódhatott volna Fejér megyében is, a Vértes környékén, akár, ami egyébként azért is jobb, mert az itthoni (!) felvidéket, felvidékeket sokkal jobban ismerheti egy itthoni szerző, mint mondjuk például Montanat, vagy Texast, keveseknek adatik meg, hogy musztángokkal lógjon a szirteken -, akkor vihettél volna bele külföldi lovasságot, utána-járással.
(Ehhez egyébként még egy klasszikus indián regény is elég, mondjuk a Hosszú Toll/ Sós Sziklák völgye, vagy ilyesmi, ami szélesítheti a lovas világra vetett írói látképet. Az hagyján, hogy kitűnő olvasási élmény, ha valaki lovakról szeretne írni, de nincs kéznél a szomszéd szobában egy Utolsó Ajándék, de ha szakmai szemmel olvassa, megtalálhatja azt, amit keres - egyedivé válhat a saját elképzelése egy másik írástechnikával, hasznos leírásokkal, aminek eredménye lehet eredetibb is, mint azok, amiket western filmekből mindenki ismer, és a séma átadási módja emiatt különösen egysíkú, semmitmondó lesz, nem érez az olvasó szegfűt se.)

És még sok-sok észrevételem van, de csak akkor megyek bele, akkor folytatom, ha igényt tartasz rá.

Szerintem a fókuszon változtass; azt mondom, ne a mosakodási és kávéfőzési szertartásokra fordíts energiát, hanem olyan elemekre, ami összeköti a kellemest a hasznossal, a cselekménnyel, ami ad, többet ad, ami érzelemmel töltheti meg/fel az írást.

Mutass! Éreztess! Érzékeltess!

Szerintem lényegesen több van benned szakmai szinten, mint ez az írás, haladó szerzőnek tűnsz, aki fejlődni akar (!) - amiket fentebb felsoroltam, mind ott vannak benned, csak ki kell hozni, felszínre hozni amennyit csak lehet.
Eleinte talán nem lesz rokonszenves, amiket hallani fogsz, de aztán rájössz, hogy az írásod nívója minden elemzést, kritikát, tanácsot megér.
Nem hárítani fogsz, hanem kérdezni; ez lesz az első, ami rávilágít arra, hogy fejlődtél. Mert érdekelni fognak a miértek.

Másként is megfogalmazom.
Tudod, vannak olyan emberek, akiknek nehezükre esik egy-egy bonyolultnak tűnő szót kimondani, belekavarodnak a betűkbe, erre szokták azt mondani, "beletörik a nyelvük". Bár én inkább azt mondom, 'köpd ki a szót, aztán ketten összerakjuk".
Ilyenkor mindig azt javaslom, hogy szótagoljanak. Vegyünk egy példát: materialista. Ismerek olyat, akit egy napig tanítottam, mire döccenés nélkül ki bírta mondani: Ma-te-ri-al-is-ta. Úgy belejött, hogy nem érti már, miért volt nehéz ez.

Így van ez az írással is, a fejlesztéssel, ha így tetszik, továbbképzéssel.
Sok-sok gyakorlat bújik itt meg a Karcolaton, kritikákban már, művek alatt, amiket egymással megosztunk, és megtanuljuk kimondani a kimondhatatlannak tűnő szavakat is.

Érted? :))))

Ha bármi kérdésed van, állok elébe, tedd fel mindet bátran, ha akármit vitatsz, dumázzuk meg, nyíltan, itt mindenki így tett, ettől az a Karcolat, ami.

Remélem, tudtam valamit segíteni, és elgondolkodsz az észrevételeken.

Tedd láthatóvá a láthatatlant. ;)

https://www.youtube.com/watch?v=KIPvcW76dzQ

--------------- "Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha." (W. Shakespeare)

"Nagy szeretet fél, apró kételyen:
S hol a félsz nagy, nagy ott a szerelem."

szo, 2017-05-13 10:33 Ekibacsi

Ekibacsi képe

Na, szia! :)

Ez így már konkrét, hasznos segítség. Köszönöm! (egy felkiáltójel remélem elég :D)

Persze, hogy fejlődni akarok, ezért vagyok itt, ezért kérdezek, és ezért értékelem az olyan hozzászólásokat, mint, amit most tőled kaptam. Az előzővel az volt a gondom, hogy gyakorlatilag a valódi tartalma annyi volt, hogy:

"figyelj, ez nem jó, az sem, ez nem jön be, nincs hangulat, meg amúgy is van vesszőhiba, és egyébként ne haragudj."

Na, most ebből, ha megnézed, akkor olyan nagyon sokat nem tudok tanulni, sem fejlődni, ezért kértem, hogy térj ki néhány dologra, amit meg is tettél, szóval hálás vagyok :)

Akkor nézzük:

A "gondolta" valóban kissé reflexszerű. Próbálom irtani, formázni, átalakítani, de a múlt idejű mesélésnél ez a legegyszerűbb módszer, és azért általában működik, de nyilván nem szabad túlzásba vinni.

Központozás, javítás: nem a "majd átnézik"-re támaszkodtam, mert rengeteget javítottam rajta, átírtam, kihúztam több, mint 2000 szót, átmentem minden egyes fejezeten, kikerestem, hogy mennyi "majd, és, közben, aztán" van bennük, és megpróbáltam úgy a minimumra redukálni a számukat, hogy arányosan helyezkedjenek el, és ne forduljanak elő sűrűn egymás után. A "majd", amit kiemeltél valószínűleg pont emiatt a módszer miatt lett "majd" az "és" helyett. De ahogy írtam ezt érezni kell, én meg még nem érzem annyira. A központozás olyasmi dolog, hogy hamar megérti az ember miről van szó, ellenben baromi sokára érez rá... pont olyan, hogy van, aki bemagol valamit, és van, akinek nem kell ezt tennie, mert érti a dolgot, a miértjét, és bármikor menni fog neki. Ahogy a nyelvtanulásban is sokkal fontosabb, hogy megértsd miért használnak egy bizonyos kifejezést, úgy, ahogy, ahelyett, hogy csak azt tudod, azért használod így, mert mások is.

Vesszőhiba szinte mindig előfordul, hiába bogarássza át hatmilliószor az ember, mert egy idő után nem látja meg a hibákat. Épp ezért bétáztattam, de nem abból az okból, mert lusta voltam végigmenni rajta, hanem, mert tudtam, hogy van, amit nem látok meg.

A kiemelt mondatokban a közös gondolom a "kezdte" ige használata a közös, utána meg ennek a kombója a "gondolta"-vál.

A lovas világ: ebben van igazság bőven, amit itt felhoztál, de kissé túlzásnak is érzem. Itt maga a western hangulat a lényeg, nem a lovas világ, de nyilván hozzátartozik, és szorosan összefügg a kettő, ezért részben jogos a bírálat, és valóban talán lehetett volna másmilyen... de nem fogok hazudni, nem érzem rossznak, amit írtam. Azt nem vitatom, hogy maga a cselekmény sablonos, kissé klisés, de azért választottam ilyen egyszerű történetmesélési módot, mert elsősorban az a volt a lényeg, hogy egyben tartsam az egészet, és szépen futtassam ki. Strukturálisan működőképes legyen - bár a hangulat lett volna a másik fontos tényező, de úgy látom ez elsikkadt. Elsősorban a két karakter közötti viszonyra fókuszáltam, végig azt építem az egész történetben.

"Miután külföldi nevekkel dolgozol – ennek sem értem az okát, mert szerintem simán játszódhatott volna Fejér megyében is, a Vértes környékén, akár, ami egyébként azért is jobb, mert az itthoni (!) felvidéket, felvidékeket sokkal jobban ismerheti egy itthoni szerző, mint mondjuk például Montanat, vagy Texast,"

Ha a két ismeretlen közül kell választanom, hogy Fejér megye, vagy Texas, akkor bármi történjék is, én mindig utóbbit fogom választani, pláne, akkor, ha az egész novellát western elemekre építem, ami elég hülyén nézne ki MO-ra helyezve. Nem tennék ilyet, mert alapból a magyar lovasok szellemisége (amennyit nagyszüleimen, rokonaimon keresztül megtapasztaltam) ég és föld a westernfilmekben bemutatottéval. Nem mellesleg pedig a klasszikus westernfilm-western témák a gerince az írásnak, és szerintem te valamiért sokkal többet vártál mögé, és lehet ezért csalódhattál benne - ez csak egy feltételezés.

"Ehhez egyébként még egy klasszikus indián regény is elég, mondjuk a Hosszú Toll/ Sós Sziklák völgye, vagy ilyesmi, ami szélesítheti a lovas világra vetett írói látképet." - Ezzel egyetértek, utána járhattam/olvashattam volna. A jövőben megteszem.

Köszönöm a lehetőséget! Egyébként az előző írásaimnál Sednol pl. tök sokat segített, szóval mindig örömmel fogadom az elemzést, és a kritikát, mindaddig, amíg tudok belőle tanulni.

Egy kérdésem lenne, bár az témán kívül esik kissé: Nem rég újra elkezdtem angolul olvasni (nehéz és fárasztó, de kihívás és élvezetes), és felmerült bennem, hogy ez vajon mennyire kuszálhatja össze a dolgokat a fejemben, ha közben magyarul írok? De lehet, hogy épp segít kiszélesíteni a stílust, írástechnikát, gondolkodásmódot, mert angolul teljesen máshogy hatnak az írói eszközök, és baromi inspiráló a cucc. Persze, ehhez kell az is, hogy pöpec legyen az író, meg a könyv is.

Üdv.: Ákos

szo, 2017-05-13 12:07 Roah

Roah képe

Itt vigyorgok ám, csak szerencsére nem látszik! :D

Na, ebben bíztam! :))) (Egyébként volt olyan Sednol komment, amire semmi reagálást nem kapott tőled - viszont mások nagyon örültek neki. Sednolnak nem szegi a kedvét egyébiránt a csend a szerző részéről - engem is hidegen szokott hagyni, megyek más íráshoz, nagy cucc -, de azt tudnod kell, hogy nem mindenki vélelmezi ezt így, sok Karcos nehezményezheti, ha nem köszönik meg az olvasást sem, nemhogy a kritikája válasz nélkül marad. Roppant egyszerű lehet a helyzet ilyenkor: többet a szerző közelébe sem mennek, még én sem tudom rávenni őket, hogy de-de, mert ezeket mindenki olvashatja, tanulhat belőle. Szóval köszönik, de nem mennek az írás közelébe sem. Nagyon ritka, de akkor az írásnak kell valami extrémet nyújtania. De az biztos, hogy megjegyzik az itteniek az írók hozzáállását, legyen az jó vagy kevésbé az. Mert a Karcos is csak ember. :)))

Amúgy pont az ilyen összetett kommunikációk azok, amiből mindenki – tényleg mindenki, aki ír, vagy olvas errefelé! -, csak és kizárólag profitálhat, szóval csapassuk. ;)

"figyelj, ez nem jó, az sem, ez nem jön be, nincs hangulat, meg amúgy is van vesszőhiba, és egyébként ne haragudj."

És miből gondolod, hogy nem az volt az első gondolat megfogalmazási szándéka, hogy visszakérdezz? Hm? ;)
Hidd el, itt már tonnányit javítottunk, és egyrészt ki tudja, érdekli-e a szerzőt az írása sorsa, másrészt, van itt annyi javításra váró mű, ha nem felel, vagy tesz az elhangozottakra magasról, kimagyarázza, mentegetőzik, meg sem fordul a fejében, hogy ej, lehet abban valami, amit az olvasó mond, hárítás van, és mellérizsa, minek menjen bele a Karcos a munkálatokba? Bele sem kezd. Mert az itteniek jól ismerik ezt a hozzáállást is, nincs olyan, amivel az évek alatt itt nem találkoztak/tunk. Amikor a szerző állítja, fejlődni akar, ennek látszatát kelti, közben meg semmi jele ennek - hát odébb is állnak a felhasználók, a Karcosok. Az itteniek nagy része tapasztalt író, netes kommunikációban is pengék, szóval mindig mindent levágnak ám. Csak nem mindig mondják ki.
Vagyis nem minden az, mint aminek látszik.

„A "gondolta" valóban kissé reflexszerű. Próbálom irtani, formázni, átalakítani, de a múlt idejű mesélésnél ez a legegyszerűbb módszer, és azért általában működik, de nyilván nem szabad túlzásba vinni.”

Pontosan.
Biztonságos módszert választasz szerintem, és ez rögzült – gyere ki belőle. Ki tudsz jönni, csak legyél bátrabb, merészebb. Kísérletezz.
Jelöld ki egy harsány, élénk színnel azokat a szavakat, amelyek így a fejedbe ragadtak. Ha látod, mennyi van belőlük, ha tudod egyáltalán, hogy melyek ezek a szavak – minden szerzőnek vannak, kivétel nélkül, mindenkinek más! -, hatékonyan tudsz tőlük megszabadulni, és szó szerint rákényszerülsz, hogy másként írd meg az adott mondatot, vagy egyszerűen töröld, és teljesen új gondolatfűzért kelts életre. (Jó móka ez az írás. :))))

„Központozás, javítás: nem a "majd átnézik"-re támaszkodtam, mert rengeteget javítottam rajta, átírtam, kihúztam több…”

Nem a lustaság a lényeg. A szorgalom hasznos, kondiban tartja a szerző fejét, de a tanulás más tényező.
A központozás felbecsülhetetlen értékkel bír, meg kell tanulni, kérdezni, ha valamit nem értesz benne – szerintem neked még nem világos teljesen, különben nem lenne benne elemi baki, ami tényleg csak teljes kezdőknél fordul elő, te pedig ezen már szerintem túl vagy, mégis benne van az írásodban, ezért következetek arra, hogy nem érted a mechanizmusát teljesen -, kérdezni százszor, nem beletörődni, hogy magolással, vagy nemmagolással ez nem megy. Megy az! Menni fog! Mindenkinek (!) meg kell tanulni, ha többet is ismersz a központozásból, azzal ki tudod használni az írástechnikában rejlő lehetőségeket. Ez az, amire ’ráérezhetsz’. Gyakorlással. Próbáld ki! Csak párbeszédeket írj, random. Csak azt. Semmi mást. Nem kell sztorinak lennie, ne küld sehova, csak otthon magadnak, szorgalmi feladatnak tanácsolnám; a saját wördödben felcsapod, és leírod ugyanazt a párbeszédet az összes létező módon, ahogyan csak eszedbe jut.
Mutassak olyan Karcos novellát, amiben erre van példa is? Láthatod, mik a lehetőségek, és láthatod, mi az, ami még nincs ott. ;)
Ami arra vár, hogy felfedezzék.

„A központozás olyasmi dolog, hogy hamar megérti az ember miről van szó, ellenben baromi sokára érez rá... pont olyan, hogy van, aki bemagol valamit, és van, akinek nem kell ezt tennie, mert érti a dolgot, a miértjét, és bármikor menni fog neki.”

Tévedsz. :)))
Képzés nélkül még a zseninek is nagy büdös semmije van, nem központozási ismeretei.
Mindenkinek kell tanulnia, szerintem, csak mindenkinek mást.
Más adja fel a leckét – de fel van az adva, hidd csak el.

„Vesszőhiba szinte mindig előfordul, hiába bogarássza át hatmilliószor az ember, mert egy idő után nem látja meg a hibákat. Épp ezért bétáztattam, de nem abból az okból, mert lusta voltam végigmenni rajta, hanem, mert tudtam, hogy van, amit nem látok meg.”

Ezért kell arra törekedni, hogy ne legyen benne.
Ne javíts agyonra, mert belezavarodsz – csoda lenne, ha nem ez történne. Tedd félre! Muszáj! Tudom, hogy hívogat, susog az elménkben, csalogat, óriási a kísértés, de erősnek kell lenni, és nemmegnyitni. Be kell inteni neki, nincs más választás ilyenkor.
Hagyd csak magára. Napokra. Ha előszeded később, olvasd fel, hangosan, ügyelj a retorikára, a hangsúlyokra, olyan hibákkal találkozol ilyenkor, hogy csak kamillázol majd, mind hal szatyorban.
És ez is rögzül. :))) Legközelebbi javításnál az olvasásod is szakmai lehet – ezzel amúgy az a „gond”, hogy bármilyen könyvben, nyomtatottban kiszúrod a hibákat, kissé rombolja majd az illúziót, mintha látnád a bűvész trükkjeit, tévesztéseit, a kezét, amivel megvezeti a néző szemét; író legyen a talpán, aki egy írót el tud vinni az erdőbe úgy, hogy még élvezze is azt, amit olvas.
Szóval ha a fent említett tünetek bármelyikét észleled magadon könyv olvasáskor, akkor már fejlődtél. És ezt a fejlődést kamatoztatod az írásaidba – ezért szoktuk itt a Karcon örökké tanácsolni, hogy javítsanak mást, javítsák egymás írását.
Nem mindenki veszi komolyan, de aki igen, az garantáltan előrébb lép a szakmai terepen.

„A kiemelt mondatokban a közös gondolom a "kezdte" ige használata a közös, utána meg ennek a kombója a "gondolta"-vál.”

Úgy bizony!
Használd a szókincsed! Erre mondtam, hogy van szókincsed, elméletben, de gyakorlatban nem. Látom, hogy van, csak nem ott használod a szavakat, ahol kellene. Mi lehet a megoldás rá? Ragozás. Ne azt írd, inni kezdett, hanem ivott. Csőváz. Ne azt írd, ’kezdetben’, írd azt ’eleinte’. Ilyesmik. Ez is egyébként egy berögzült, biztonsági szavad lesz. Jelöld meg a wördödben, hogy lásd, mennyi az annyi, és mivel tudod lecsökkenteni.
Nem kiíratni teljesen! Maradjon belőle, ő is a csapat része – csak az arányokra kell figyelni.
Ha belejössz a színek használatába, nem is fogod észrevenni ám, hogy már nem csak szürkét alkalmazod, magától jöhetnek a szebbnél szebb színek.

„A lovas világ: ebben van igazság bőven, amit itt felhoztál, de kissé túlzásnak is érzem.”

Hm.
Mi a közös a vadnyugatban és a tanyasi világban ha ennél a sémánál vagyunk? :)))

Egyébként nem a western a lényeg, hanem maga az eszköz. Itt a vadnyugat nem cél, hanem eszköz. Ha eszköz, akkor azt ismertetni kell – de a szerzőnek minimum ismernie kell, vagy úgy tenni, mintha ismerné -, hozzá kell adni a történethez, és kihozni belőle azt, amit csak ki lehet, ha már felhasználná, vagy felhasználja.
Tudtam, hogy azt fogod felelni, hogy többet vártam el olvasóként, de erre azt mondom, ez a dolgom, hogy többet várjak el olvasóként - főleg egy irodalmi műhelyben, ennyi év után, illik felismernem a rejtett értéket, értékeket is, le is sülne a képemről a bőr, ha nem osztanám meg a szerzővel, mitől lehet szerintem egy adott sztorija jobb, mit gondolok róla.
Érted? Hogy mi az, amivel megfoghatod az olvasókat, és nem ketten követik nyomon a történetet, hanem sokkal, de sokkal többen - érted, mire szeretnék kilyukadni? :))) Miért ragadtam meg a lovas világot?
Mert szerintem egymillió lehetőség van, a lovak világa hatalmas – ezt (!) mulasztottad el kiaknázni.

Összességében értésedre szerettem volna adni azt, hogy megfontoltabban használd ki az ötleteidet, és ráláss a jövőben a kínálkozó lehetőségekre, hogy vizsgáld meg jobban a témát, bármi legyen is az.

"A lovas világ: ebben van igazság bőven, amit itt felhoztál, de kissé túlzásnak is érzem. Itt maga a western hangulat a lényeg, nem a lovas világ, de nyilván hozzátartozik, és szorosan összefügg a kettő, ezért részben jogos a bírálat, és valóban talán lehetett volna másmilyen... de nem fogok hazudni, nem érzem rossznak, amit írtam."

Mondom, hogy nem teljesen érted még a Karcolat szellemiségét.
Nem az a dolgom, hogy dicsérgesselek, nem az. Az a dolgom itt, Karcosként, hogy javaslatot tegyek arra, mitől lehetne még jobb.
Van dicséret, van pozitívum - de csak őszintén tudok segíteni. Vagy sehogy.
Ha most nem tudod, mik a hibák, a gyengeségek, mi az, ami az írásodat, a módját jellemzi, akkor megrekedsz egy szinten és semerre nem jutsz, nem haladsz tovább. Ha nem gondolkodsz el azokon, amikről beszélgetsz egy Karcossal, az írásod ellen lehetsz, saját magadat gátolod a tanulásban.
Van úgy, hogy ezzel egy szerző nincs tisztában, hogy minek mi a következménye, az okozata, úgy éreztem, érdemes veled néhány dolgot megvitatni, ezzel kapcsolatban is.

Van írókád – majd ráérzel, mert jól szétszekálnak a Karcosok vele :D -, csak többet kell még gyakorolnod azokban, amikben gyengébb vagy.

Tudod, a rajzolók jutnak eszembe.
Hogy tökéletesítsék az elérni kívánt hatást, részletet, részleteket tanulnak meg rajzolni. Sok kéz, mindenfélét, sok szem, arc, mozdulat, például behajlított könyék, vagy redők a szoknyán, tehát ahhoz, hogy a kép jobb és jobb legyen, a részletekre különösen nagy figyelmet fordítanak. Mert hogy néz az ki, ha lerajzolnak egy arcot, ami fú de frankó, és mondjuk elrontják a szemöldökét, vagy nem ismervén az arányokat, elnagyolják a fület – apróságok, de mégis sokat ronthatnak az összhatáson.

Valami ilyesmit tanácsolnék neked a fejlődéshez.
Olyan dolgokat gyakorolj, amik nem mennek teljesen, mint a központozás, párbeszéd, vissza-visszatérő fogalmazási módok. Ezeken változtass.
A hangulat soha ne menjen rá, mert annyi lehet az egész írásnak – stílus és hangulat! Szerintem ezzel a kettővel már nyert ügye van egy szerzőnek.

"Egy kérdésem lenne, bár az témán kívül esik kissé: Nem rég újra elkezdtem angolul olvasni (nehéz és fárasztó, de kihívás és élvezetes), és felmerült bennem, hogy ez vajon mennyire kuszálhatja össze a dolgokat a fejemben, ha közben magyarul írok? De lehet, hogy épp segít kiszélesíteni a stílust, írástechnikát, gondolkodásmódot, mert angolul teljesen máshogy hatnak az írói eszközök, és baromi inspiráló a cucc. Persze, ehhez kell az is, hogy pöpec legyen az író, meg a könyv is."

Olvass párhuzamban magyarul is, olyat, olyan szerzőtől, akit kedvelsz.
Ez nem fogja hagyni, hogy kár érje az anyanyelvedet, a nyelvtant - nem hagy felejteni, szerintem.

--------------- "Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha." (W. Shakespeare)

"Nagy szeretet fél, apró kételyen:
S hol a félsz nagy, nagy ott a szerelem."

szo, 2017-05-13 13:47 Ekibacsi

Ekibacsi képe

"Mutassak olyan Karcos novellát, amiben erre van példa is?" - Mutass, kérlek!

"Képzés nélkül még a zseninek is nagy büdös semmije van, nem központozási ismeretei.
Mindenkinek kell tanulnia, szerintem, csak mindenkinek mást."

Ezt félreértően fogalmaztam, arra gondoltam, hogy van, aki az alapismeretek után ráérez, és van, aki nem, mert tovább tart. Nem értem a mechanizmusát, ösztönből írom, attól függően hogy tűnik jobbnak, átfogalmazom, kihúzom, átírom. A központozásról szóló cikket itt az oldalon szerintem már vagy 10-szer olvastam el, de még ott sem egyértelmű minden. Mármint ott az alapismeret, de alapvetően neked kell tudnod, hogy mi az, ami összetartozik és szövegkörnyezettől is függ.

"Hagyd csak magára. Napokra. Ha előszeded később, olvasd fel, hangosan, ügyelj a retorikára, a hangsúlyokra, olyan hibákkal találkozol ilyenkor, hogy csak kamillázol majd, mind hal szatyorban."

Megvolt - bár nem olvastam fel hangosan az egészet, csak bizonyos részeit, ahol nem voltam biztos. De a vesszőhiba még ezután is simán előfordulhat szerintem.

"Úgy bizony!
Használd a szókincsed! Erre mondtam, hogy van szókincsed, elméletben, de gyakorlatban nem. Látom, hogy van, csak nem ott használod a szavakat, ahol kellene. Mi lehet a megoldás rá? Ragozás. Ne azt írd, inni kezdett, hanem ivott. Csőváz. Ne azt írd, ’kezdetben’, írd azt ’eleinte’. Ilyesmik. Ez is egyébként egy berögzült, biztonsági szavad lesz. Jelöld meg a wördödben, hogy lásd, mennyi az annyi, és mivel tudod lecsökkenteni.
Nem kiíratni teljesen! Maradjon belőle, ő is a csapat része – csak az arányokra kell figyelni.
Ha belejössz a színek használatába, nem is fogod észrevenni ám, hogy már nem csak szürkét alkalmazod, magától jöhetnek a szebbnél szebb színek."

Ez eddig talán a leghasznosabb tanácsod, ami leginkább gyakorlati. Tetszik. Köszi! :)

"Nem az a dolgom, hogy dicsérgesselek, nem az. Az a dolgom itt, Karcosként, hogy javaslatot tegyek arra, mitől lehetne még jobb."

Ez teljesen világos, és pont, hogy te magad írtad bele ebbe a mondatba azt, amit gondolok. Javaslat, hogy mitől lehetne jobb. Ezért írtam, hogy ettől még nem rossz az írásom, te viszont látod, hogy mitől lehetne sokkal jobb, mitől emelkedhetne az átlag fölé. Na, pont ez az, amit keresek, ami kell nekem. Egy szóval sem mondtam, sem gondoltam, hogy dicsérgetni kellene, mert itt tényleg nem az a lényeg.

"Olvass párhuzamban magyarul is, olyat, olyan szerzőtől, akit kedvelsz.
Ez nem fogja hagyni, hogy kár érje az anyanyelvedet, a nyelvtant - nem hagy felejteni, szerintem."

Jelenleg is így teszek, de köszi a tanácsot! ;)

szo, 2017-05-13 14:59 Roah

Roah képe

"Mutass, kérlek!"

Nem a tematikákra utazom, hanem a technikákra (!), azt figyeld meg, elsősorban, hogy ebben, ezekben a novellákban miként dolgoznak a szerzők.

Figyeld meg, hogy az alábbi novellában az író milyen központozást alkalmazott, és ezt miként fordította a történet hasznára, vizsgáld meg a párbeszédeket. (Ha kell, elsőnek olvasd el a sztorit. Elég dinamikus szerintem, magával ragad, szóval többszöri olvasást javaslok. Mint a tudományban. Sok megfigyelésen alapszik annak is az az eredményessége.)

http://karcolat.hu/irasok/egyeb/gyoreize/ahogy_te_hallod

Egy klasszikus párbeszédnek fog tűnni a következő mű, de valójában irtó nehéz hatásos párbeszédet elkövetni.
Koncentrálj arra, mi az, ami beszédes a szavakon túl az alábbi történetben, mi az, amivel a szerző lazán megfogta az olvasókat:

http://karcolat.hu/irasok/egyeb/smilezolika/serengeti

A következő szerzőt egyenesen irigylem azért, amiért gyakorlatilag szerintem a kisujjából kirázza a párbeszédeket, mintha világ életében csak párbeszédeket írt volna:

http://karcolat.hu/irasok/elbeszelesek/newschool/tripp_sztori_13
http://karcolat.hu/irasok/elbeszelesek/newschool/tripp_sztori_23
http://karcolat.hu/irasok/elbeszelesek/newschool/tripp_sztori_33

A következő szerzőnek sajnos csak ez az egy novellája van már fent; feltétlenül javaslom, hogy zummolj az írástechnikájára. Ebben a műben megmutatkozik az, hogy vannak dolgok, amiket le sem kell írni, adja magát - mert úgy van megírva:

http://karcolat.hu/irasok/egypercesek/tim/kertvarosi_grincs

Ennek a történetnek a hangulati elemeit tárnám eléd, nézd meg, mibe kapaszkodott a szerző, mit vitt végig:

http://karcolat.hu/irasok/egyeb/para_celsus/chess_and_jazz

Kimondottan Karcos novellák, kimondottan olyanok, amiket a sokoldalú értékeik mellett rendkívül hasznos példának is tartok, mert lehet belőlük, általuk tanulni, fejlődni - ezért ismételgetem azt, hogy itt egymástól tanulunk (!), ki ebben jó, ki abban, csak több lehet általuk az, aki jól akar írni.
Figyelni kell, nagyon kell koncentrálni, látni, miként csinálja más, hogyan oldja meg más.
Inspirálhat. Szerintem eszelősen.
Akár ötletekben, akár kidolgozásban, számtalan dologban, ami összefügg az irodalommal.

Van még hasznos novella fent - de kezdetnek szerintem elég ennyi. Ha kész vagy, és igényled, hozok még.
Ha bármi kérdésed van, továbbra is, vagy akár az említett novelláknál, ne habozd feltenni őket.
Rendben?

"Ezt félreértően fogalmaztam, arra gondoltam, hogy van, aki az alapismeretek után ráérez, és van, aki nem, mert tovább tart. Nem értem a mechanizmusát, ösztönből írom, attól függően hogy tűnik jobbnak, átfogalmazom, kihúzom, átírom. A központozásról szóló cikket itt az oldalon szerintem már vagy 10-szer olvastam el, de még ott sem egyértelmű minden. Mármint ott az alapismeret, de alapvetően neked kell tudnod, hogy mi az, ami összetartozik és szövegkörnyezettől is függ."

Ühüm, gondoltam, hogy nem érted - hát sajnos a központozás az nem lehet ösztönös. Az egy szigorú szabályrendszerre épül. Olyan, mint a szorzótábla. Tehát meg kell tanulni. Mert nyolcszor nyolc, az csak hatvannégy lehet - nem írhatjuk ösztönből, hogy húsz. Érted? (Van más huncutsága, de majd erre akkor térek ki, ha már fejben összeállt neked az egész szisztémája. Merthogy vannak kiskapuk - nem, a végösszeg nem változik, de van más, amiben ott az ereje, ami a szerzőé lehet. Az a hatvannégyig vezető út, ugye, hát ott vannak, lehetnek érdekességek. ;) )
Kvázi úgy fest, elméletben nem erősséged a központozás, hanem gyakorlatban lehetne az. Jól gondolom? Igaz? Tehát ha gyakorlatban megérted, 'látod', akkor fog működni csak igazán. Erre érthetted a különbséget a magolásnál is, ugye?
Azért kérdem, mert akkor a válaszod alapján adhatok tanácsot erre problémára is.
Hogy miként gyakorolj, elmagyarázom, hogy megértsd, csak ahhoz tisztán kell látnom, mi a hézagod vele.

"Mármint ott az alapismeret, de alapvetően neked kell tudnod, hogy mi az, ami összetartozik és szövegkörnyezettől is függ."

Igen, de ezt már csak akkor tudod, ha megértetted a metódusát, a rendszerét.
Addig nem.
Ez már egy következő fokozata, de előtte ott a tudás, az értés.
Ez nem szerzői szeszély - ehhez tudnod kell a központozás szabályait. Miért? Ahhoz, hogy megszegd, alaposan ki kell ismerned a törvényeit. ;)

"Megvolt - bár nem olvastam fel hangosan az egészet, csak bizonyos részeit, ahol nem voltam biztos. De a vesszőhiba még ezután is simán előfordulhat szerintem."

Csináld jobban! :D
Addig, amíg helyre nem kerülnek a hangsúlyok - nem csak az a fontos, hogy a vessző ott legyen, ahova való. Ennek a folyamatnak az az erőssége, hogy sok dolog rögzül, sok mindent észrevehetsz, amit egyébként nem.
Ha nem úgy működik, ahogyan kellene, több idő kell hozzá, több pihentetés - addig kell forgatni, amíg nem hat.
Ez mindenkinél lehet változó, nem vitatom, de hogy hatásosan működik, az biztos.
"Kis cél, kis hiba".

"Ez eddig talán a leghasznosabb tanácsod, ami leginkább gyakorlati. Tetszik. Köszi! :)"

Van még.
Sok, rengeteg gyakorlati tanács van még - ha eljön az ideje, azt sem fogom titokban tartani. ;)
De előre szólók, hogy brutál szadista állat hírében állok - remélem, ez nem okoz gondot. :D

"Olvass párhuzamban magyarul is, olyat, olyan szerzőtől, akit kedvelsz.
Ez nem fogja hagyni, hogy kár érje az anyanyelvedet, a nyelvtant - nem hagy felejteni, szerintem."

Jelenleg is így teszek, de köszi a tanácsot! ;)"

Kevés.
A jelenlegi ábra ezt mutatja. ;) Ez a beszédes, az írásod, nem az, amit te mondasz mellé.
(És ezen belül is lehet gyakorlatozni, egyébként, a magyar olvasás mellett. Ergo el lehet érni eredményességet. Mert van erre is módszer. Gyakorlati. ;)

--------------- "Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha." (W. Shakespeare)

"Nagy szeretet fél, apró kételyen:
S hol a félsz nagy, nagy ott a szerelem."

szo, 2017-05-13 15:13 Ekibacsi

Ekibacsi képe

Köszi a linkeket! Megnézem őket. Para Celsustól már olvastam korábban, neki valóban nagyon jó a stílusa, és a hangulat mindig ül, mert gyakorlatilag arra építi az egészet (nem cselekmény-orientált, de ez nem is baj).

"Kvázi úgy fest, elméletben nem erősséged a központozás, hanem gyakorlatban lehetne az. Jól gondolom? Igaz? Tehát ha gyakorlatban megérted, 'látod', akkor fog működni csak igazán. Erre érthetted a különbséget a magolásnál is, ugye?
Azért kérdem, mert akkor a válaszod alapján adhatok tanácsot erre problémára is.
Hogy miként gyakorolj, elmagyarázom, hogy megértsd, csak ahhoz tisztán kell látnom, mi a hézagod vele. "

Így van! Azért nagyon hálás lennék.

"Kevés.
A jelenlegi ábra ezt mutatja. ;)"

Sajnos nem jut annyi időm az olvasásra, amennyit szeretnék rászánni, plusz ha fáradtan ülök neki, akkor nem is tudok igazán figyelni az írástechnikára, inkább csak a sztorira, és hagyom, hogy magával rántson.

Köszi a tanácsokat! Valóban úgy gondolom, hogy ha látom kielemezve mondjuk a saját mondataimat, vagy mások példáin keresztül bemutatva a hézagokat, akkor gyakorlatban jobban megmarad, mint elméleti síkon. Később pedig így majd szépen rááll az agyam is, és elméletben is érteni fogom.

szo, 2017-05-13 15:31 Roah

Roah képe

"Köszi a linkeket! Megnézem őket. Para Celsustól már olvastam korábban, neki valóban nagyon jó a stílusa, és a hangulat mindig ül, mert gyakorlatilag arra építi az egészet (nem cselekmény-orientált, de ez nem is baj)."

Szerintem is - látod?
A hangulat. Nézd meg, mit használ, hogyan injektálja bele a novellába, ami úgy fut szét benne, akár egy háló, olyan az egész, mint egy hálózat, szinte nincs olyan pontja a sztoriknak, ahova ne jutna belőle.
Ez kiindulási pont lehet - a sajátodat bikázhatod be vele.
Ez a lényege.
(Van más szerző is, aki jó hangulatból, majd mutatok tőlük is. ;)

"Így van! Azért nagyon hálás lennék."

Olvasd el Zolit, Györei Zolit - aki egyébként szintén külhonban él, és Alfredo is, mégsem felejti el a nyelvét, és vannak még itt sokan, akik állati sok nyelven írnak és olvasnak, van, akinek a munkája részét képezi az idegen nyelv, van, aki brutál sok nyelven ír és olvas (holt nyelven is, akár), van, aki oroszul tanult elemi nyelvtant, cirill betűkkel, mégis lenyomta, tök jó író lett belőle, mindenféle akad, mert ideköti őket az irodalom szeretete -, szóval nézd meg, miként irányítja a szerző a központozást, hogyan uralja - nézd meg az alkalmazását, aztán innen folytatjuk, elmagyarázom, mi a pálya vele.

"Sajnos nem jut annyi időm az olvasásra, amennyit szeretnék rászánni, plusz ha fáradtan ülök neki, akkor nem is tudok igazán figyelni az írástechnikára, inkább csak a sztorira, és hagyom, hogy magával rántson."

Az idő senkivel sem ápol túl jó viszonyt. Nekem sincs soha, semmire. Meg ahogyan tapasztalom, szinte mindenki így van vele.
Ez egyébként, amire utaltam, nem olvasási feladat - gyakorlati feladat. Hogy miként lehet nyeregben maradni úgy, hogy egyrészt nem kopik az anyanyelved, másrészt fejlődhetsz is általa.
Ez nem 'csak' olvasás - amire én céloztam, az egy edzés is.
Bővített irodalmi edzés.

--------------- "Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha." (W. Shakespeare)

"Nagy szeretet fél, apró kételyen:
S hol a félsz nagy, nagy ott a szerelem."

v, 2017-05-14 16:56 Ekibacsi

Ekibacsi képe

"Olvasd el Zolit, Györei Zolit - aki egyébként szintén külhonban él, és Alfredo is, mégsem felejti el a nyelvét,"

Persze, nem is arra céloztam, hogy bárki is elfelejtené a nyelvét, hanem a szórendet kuszálhatja össze. A munkám miatt én is egész nap angolul beszélek meg írok gyakorlatilag, de attól még magyarul alkotok.

Elolvastam a novellákat (az elbeszélés van vissza), és Zoli írása valóban remek, bár az kissé speciális is a "hallás elvesztése" miatt, de a krimi szál és annak kibontása remek, izgalmas, dinamikus és inspiráló.

Dolgozom egy novellán, ami E/1-ben íródik, igyekszem felhasználni tanácsokat és javaslatokat. Szóval, ha van időd és ki tudnál térni a központozásra részletesebben, azért hálás lennék továbbra is.

Tegnap fejeztem be Elmore Leonard - Gengszterek földjén című regényét, és ő kifejezetten ugye arról híres, hogy minimális leírásokkal operál, és rengeteg párbeszéddel. A Glanc című regényét pont ezért imádtam veszettül, mert ott a szlenges-humoros-betonkemény párbeszédek kifejezetten jól ülnek, és ettől működik igazán az írás, míg ebben a Gengszterek földjén-ben nekem hiányoztak a hosszabb leírások, a hangulat, a részletesség, több dráma. Persze ettől függetlenül ebben is vannak remek dialógusok, mert baromi jól írt az öreg természetesen, de mégis végig hiányérzetem volt.

Ha kiemelnél egy párbeszédet az írásomból, és lebontanád nekem elemeire, hogy mi a rossz, vagy miért száraz, annak nagyon tudnék örülni, hogy lássam mik azok a szabályok, amiknek nem felelek meg. Köszönöm előre is! :)

h, 2017-05-15 16:05 Roah

Roah képe

Salam Alaykum!

Időhurokban vagyok, szóval később még visszatérek...addig is szeretném megkérni a Karcosokat, hogy a központozásról ejtsenek néhány szót, magyarázatot, hátha ráér valaki.

Kis ismétlés? :))) A tudás atyja? :)))

Minden, amit szerintetek a központozásról tudni kell, érdemes, miért van egy pont, és hol az az egy pont, befolyásolja-e a központozást egy ige, egy ige helye, mondjuk, a szövegkörnyezet, hány féléje-fajtája van, ilyesmik.

Valaki? :)))

Valakik? :)))

Hm? :)))

"Emlékül, hogy emlékezz, ha emlékem csak emlék lesz"

https://www.youtube.com/watch?v=RWJ_yWAaXAI

--------------- "Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha." (W. Shakespeare)

"Nagy szeretet fél, apró kételyen:
S hol a félsz nagy, nagy ott a szerelem."

k, 2017-05-16 01:57 Bloody Dora

Bloody Dora képe

GYÍK nem jó? Kár, így nem lehet senkit elküldeni, hogy tanuljon fuvolázni.
A központozás témája elvileg (és gyakorlatilag is) sokkal több, mint amit itt központozás címén emlegetünk, mert a teljes mondatközi központozás beletartozik (vesszőkezelés, mondjuk így). Szerintem Roah felhasználó most csak a párbeszédeknél fellépő központozási problémákra gondolt, hogy a narráció kezdődhet-e nagybetűvel, meg a szereplő mondatai végén kitesszük-e a pontot. Azért a vesszők problematikáját, ha nem gond, nem akarom most tárgyalni emellett, mert akkor fordulásból mehetnék megmenteni a világot is, ugyanis az nem az a téma, amit uszkve ötszáz karakterben tökéletesen kielégítően le lehet írni. (Ó, igen, tizennégy oldalnál tartok a "Hová tegyünk vesszőt, avagy mondatelemzés" c. kis írásomban, köszi, hogy kérdezted!)
Szóval központozás. Alapvetően a szereplő mondatai és a narráció semmiféle különlegességet nem képvisel, azok is csak mondatok, érvényesek rá a magyar helyesírás mindenkori szabályai. Ez a rész speciel elég régóta nem változott. Van köztük egy gondolatjel, amit én itt a lustaság végett sima kötőjellel fogok helyettesíteni, mert az van a billentyűzeten, de automatikusan gondolj gondolatjelre. (Az hosszabb. Nem kell túl nagy kreatív energiát belefektetned, hogy azt lásd a helyébe.) A gondolatjelnek nem szbadna megzavarnia, csinálj úgy, mintha ott sem lenne. Egyszerűen csak egy trükk, hogy az olvasó tudja, hogy itt végződött a szereplő része, és itt kezdődik a narrátoré. Angolban ezt helyettesítik az idézőjelek, és ott amúgy teljesen más a központozás, szóval ha ezt átvennéd az angol nyelvű írásokból, akkor ne, kérlek.
Alapvetően akkor nincs gond, ha az ember látja, hogy két mondatról van szó. Pl.
- Milyen szép idő van! - Odakint csicsergett a nap és sütöttek a madarak.
Vagy fordítva, na, de érted. Két mondat: az egyiket lezárjuk valami odaillő mondatzáró írásjellel, a másikat meg elekezdjük egy odaillő nagybetűvel. Ennek mintájára ugyanígy:
- Esik az eső. - Odakint esett az eső.
- Esik az eső? - Odakint esett az eső.
A rendkívül változatos példák, remélem, nem zavarnak meg. Látható, hogy minden mondatzáró írásjel a helyén van, ahogy a nagybetű is. A probléma akkor szokott kezdődni, mikor nem két mondatról van szó. Mutatok erre is egy példát:
- Milyen zenét hallgatsz? - kérdezte az egyszeri felhasználó Dórát.
- Ööö... valami relaxálót, olyat, mint a fehér zaj - válaszolta ő. Inkább letagadta a Cannibal Corpse-ot.
(Csak vicceltem, Rob Zombie-t hallgattam, de a poén kedvéért tényleg beraktam CC-t.) Itt a két mondatrész nem két önálló, külön mondat, hanem egy - ezért nincs mondatzáró írásjel az egyik mögött, és kezdődik kisbetűvel a másik. Láttad az előző mondatban is, az egyes mondatrészeket gyakran választjuk el gondolatjellel, ez a helyzet is tök ugyanaz. Onnét lehet tudni, hogy ez "egy mondat", hogy... nos, egy. De megpróbálhatod átalakítani úgy, hogy "Azt válaszolta, hogy: "..." Az esős példával ezt nem tudod megtenni. Egyfajta mindig használható szabály, hogy ha a narráció elején igét látsz, ami, ahogy mondják "a beszédhelyzetre vonatkozik", akkor az ige kisbetű, és a mondatzáró pont lekerül az előtte lévő mondatról. Mondatközben ugyanis lehet kérdő- és felkiáltójel is (tényleg? nem mondod!), tehát ezek maradnak. A pont viszont megy.
Ezért ha nem igével kezdődik, a pont is marad, a nagybetű is biztosan jön. Ha ige van, akkor két lehetőség áll előtted: vagy az előző "beszédhelyeztre vonatkozó" igével van dolgod, és akkor "egy mondat" (pont ki, kisbetű), vagy nem a beszédhelyzetre vonatkozó ige, és akkor megint két mondatról van szó, tehát ennek megfelelően írjuk (mondatzárás, nagybetű).
Mi a "nem beszédhelyzetre vonatkozó" ige? Inkább mi az: legtöbbször az ilyen mondta, kérdezte, kiáltotta stb. típusú igék. Vagyis XY miként adta a környezete tudtára azt az előző mondatot (vagy mondatokat). Minden más meg a "nem" kategória. Pl.:
- Zenét hallagtok. - Eleredt az eső, miközben ezt mondtam.
(Nem, Raining Blood c. Slayer szám megy. A héten nem várható eső, állítólag.)
A kérdőjelek és felkiáltójelek most is egyszerűek, azok mindenképpen kint vannak.

Ha a narráció után a szereplő megint átveszi a stafétát, akkor ugyanez a helyzet: ha egy mondat, írd úgy, ha kettő, akkor úgy. Általában ha egy mondatot alkotnak, be szokott figyelni egy vessző is (közbevetés miatt), az a gondolatjel után tapad. Példa:
- Te, mit hallgassak? - kérdezte Dóra. - Talán a Drowning Pool most jól esne.
vagy:
- Enyhe málnás zöngét érzek benne, telt, napfényes aromával - mondta, majd egy undorítóan sznob mozdulattal újra a borba szagolt -, és kávét! Igen, határozottan állíthatom, hogy kávét!
(Igen, egyszer valaki ezt mondta nekem egy borra. Utána nem kértem. Egyrészt nem iszom alkoholt, másrészt nem szeretem a kávét. Harmadrészt nem akartam tudni, mit jelent ez a kombó.)

Nem tudom, miféle helyzet állhat még elő, most fáradt vagyok ehhez. Lezárásnak küldhetek én is dalt, valami klasszikust, mondjuk Down With The Sickness a Disturbed előadásában, de nem vagyok gonosz.

_____________________
Dr. Bloody Dora

k, 2017-05-16 08:37 Ekibacsi

Ekibacsi képe

Szia Dori! Eszmeletlenul rendes vagy, hogy ejszakaba nyuloan kifejtetted nekem a "kozpontozast", de most kicsit kinosan is erzem magam, mert visszakerestem, hogy Roah miben talalt hibat nalam korabban. Konkretan azt hittem, hogy total el van cseszve a mondat, kaosz a kozpontozas, full zagyvasag, ezert tenyleg nem ertettem, hogy mi is a bokkeno. Erre most, miutan elolvastam a kifejtesed, visszakerestem, es lattam, hogy figyelmetlensegbol bent maradt egy "." ott ahol nem kellett volna. Gondolom csak ez a hatmilliomodik alkalom, h a kozpontozasrol tartasz kiseloadast (sorry), de legalabb megerositett, mert ertem en ezt, csak neha figyelmetlen vagyok.

Ennyi az egesz.

Koszi meg egyszer!

k, 2017-05-16 16:11 Bloody Dora

Bloody Dora képe

Nem gond, ha nem fejti ki valaki, sosem tudod meg sem te, sem más, mi volt a probléma. Ami nálad figyelmetlenség, ami sejthető volt, a következő részben nagyjából rendben van a központozás, csodálkoztam is, hogy miért nem érted, ha egyszer igen; az másnál lehet, hogy tényleg visszatérő hiba. Maximum hatmillió és egyedik alkalommal is le van írva valahol.

_____________________
Dr. Bloody Dora

v, 2017-05-21 09:16 Roah

Roah képe

Mindenek felett szeretném megköszönni, Dóri, hogy itt jártál.

„A tünemények tengere

Lenge forgatag tajtékzik bomoltan,
apaszt és áraszt nappalt, éjszakát,
nem köt meg minket, se élve, se holtan,
bármelyik örvényét evezzük át.”

(Weöres Sándor/Válogatott versek/ 63.old.)

Aztán hagynék még itt egy ilyet:

http://www.zoldstudio.viragcenter.hu/eletmod/forocsoki1.jpg

Fújd, mert forró, lassan idd - amíg hűl, és kevergeted-kavargatod, addig szólhat egy ilyen? :)))

https://www.youtube.com/watch?v=aI3yNckfSvU

Pacsi. :))))

Köszönöm! ;)

--------------- "Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha." (W. Shakespeare)

"Nagy szeretet fél, apró kételyen:
S hol a félsz nagy, nagy ott a szerelem."

v, 2017-05-21 09:25 Roah

Roah képe

„Szóval, ha van időd és ki tudnál térni a központozásra részletesebben, azért hálás lennék továbbra is.”

Jelenleg van egy kis időm. (Igazából sosincs. :D)
Amiket most szóba hozok, azt nem konkrétan csak erre az írásra értem, nem csak erre gondolok, mondok, hanem általánosságban is, a jövőre nézve. Hogy miben gondolkodj, mire figyelj, szerintem.
Hm? :)))

Pusztán javaslatok, tanácsok, azt kezdesz velük, amit szeretnél.
Rendben?

Hát akkor nézzük - hm?

Roah-t még mindig nem győzte meg teljességgel a felhasználó, ezért megkérdezte:
- Biztosan értesz mindent a központozásban?
A felhasználó habozott, aztán így szólt:
- Szerintem igen.
Ro azon töprengett, miként tegye próbára a felhasználót.
- Heuréka! – Csapott homlokára. – Az alábbi példák közül melyik a korrekt?

*
1.) – Váratlanul. – A detektív kezébe vette a dobozt. – Pont akkor, amikor kinyitotta ezt.

2.) – Váratlanul – a detektív kezébe vette a dobozt. – Pont akkor, amikor kinyitotta ezt.

3.) – Váratlanul. – a detektív kezébe vette a dobozt. – Pont akkor, amikor kinyitotta ezt.

A központozás rendkívül sokoldalú; azért van szerintem jelentősége annak, hogy az összes módját ismerjük, mert a párbeszédeknél nagy segítségünkre lehet, és színesíti is, változatossá teszi. Ha tudunk vele bánni, nem kell a megrögzött beszél-ékel-beszél-ékel unalomig használt írástechnikáját bevetni.
Mutatom másként is:

- Hirujna nomoh lájtive?
Sommurjá jikhtol sepsi veszti árárterri:
- Lijoh!
- Grivondá…
- Lijoh krepertíre szkálom phestrá.

Érted, mire szeretnék rávilágítani?

Aztán…
Azért mutattam Smilezoli novelláját, hogy lásd, nem szükséges leírni ékelésbe, ha ’A’ karakter valamit kérdez, hiszen ezt a kérdőjel megteszi, az olvasó pedig olvassa, ergo tudja, hogy kérdezett a szereplő.
És ez számtalan esetre vonatkozhat a mondatvégi írásjelek használatakor. Maga a szöveg sok esetben – vagy érdemes erre törekedni -, megáll önállóan, kvázi nem igényli a kommentárt.
Amikor elkövetnek egy ékelést, annak általában oka van (nem pusztán az, hogy élethűbbé válhat/válik egy jelenet általa) vagy legyen, tartozzon mondjuk a karakter jellemébe (mint az árnyalás), tartozzon a beszédhez, ahhoz, amiről ott a párbeszédben szó van, szorosan függjenek össze.
A ’vakkantotta’, ’morogta’, ’akármizte’ satöbbi sokszor csak úgy van, szerintem céltalanul. (Nem csak a te írásodra értem, hanem úgy általában az írásokban.)

Szerintem hatásosabb úgy beleírni egy műbe a párbeszédet, hogy az a történet cselekményét szolgálja, elsősorban.

Mutatnék negatív példát.

- Szia – köszönt Ro.
- Szia – köszönt vissza a felhasználó.
- Vihart mondtak mára, közben meg ezer wattal tűz a nap, programváltozás lesz – jelentette ki Ro.
- Nem hiszek a meteorlógusoknak – rázta a fejét a felhasználó.
- Megy az írás? – kérdezte Ro.
- Igen, csak sokat kell még tanulnom – felelte a felhasználó.
- Így van ezzel mindenki – bólintott Ro.

És akkor egy kicsit másként?

Először üdvözölték egymást, megvitatták az időjárást, aztán Ro a tárgyra tért:
- Megy az írás?
- Igen, csak sokat kell még tanulnom.
Ro bólintott.

És ez csak egy opció – rengeteg van még. Sok mód.
Szerinted még miként lehetne megírni a példát?

Szóval érted, miért mantrázom azt, hogy az írásban, legyen az párbeszéd is, akár, a lehetőségek végtelenek? Hogyan lehet választékosabbá tenni még a legegyszerűbb szókincsű, legegyszerűbb témájú párbeszédet is, miért hasznos, ha a központozás a kisujjadban van, és az írástechnikára hogyan lehet ráérezni, betörni, hogy végül az írást szolgálja?
Érted?

*Válasz után leírom, melyik műből származik a mondat.

Ezt muszáj itt hagynom. ;)

https://www.youtube.com/watch?v=G6xr6VKg7sE

--------------- "Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha." (W. Shakespeare)

"Nagy szeretet fél, apró kételyen:
S hol a félsz nagy, nagy ott a szerelem."

v, 2017-05-21 11:37 Ekibacsi

Ekibacsi képe

Köszönöm! Igen, értem már mire gondoltál, bár úgy vettem észre, hogy néha hajlamos vagy túlbonyolítani a magyarázást, nem? :) Mármint arra gondolok, hogy nagyobb feneket kerekítettünk ennek a központozás-balhénak, mint amekkora valójában. De sebaj, így tanul az ember.

A példák közül még mindig vacillálok, mert annyira sután és rosszul hangzik a mondat, hogy én újraírnám, mert totál magyartalan :D

Azt tudom, hogy a 3. példa biztos rossz, a másodikra voksolnék, mert a gondolatjel után nem ér véget a mondat, önmagában az, hogy "Váratlanul" rosszul hangzik, bár főnévvel folytatod utána, így csalóka a dolog.

A lényeg, hogy legyen változatos, és tömör, ott, ahol arra van lehetőség.

Szerintem most már lépjünk tovább, menjünk rá a hangulatra, és a megfelelő szavak használatára.

A Bryan Adams nótát vigyorogva énekeltem kisgyerekként :) De ha már ő, akkor ez:

https://www.youtube.com/watch?v=eFjjO_lhf9c

v, 2017-05-21 13:07 Roah

Roah képe

"Igen, értem már mire gondoltál, bár úgy vettem észre, hogy néha hajlamos vagy túlbonyolítani a magyarázást, nem? :)"

Személyeskedni nem szoktunk - segíteni, azt szoktunk.
Hát igen. :D Nincs is jobb dolgom, mint a szűkös időmet idehozni és betűnként foglalkozni egy írással. :D
Éljen az önkéntesség! :D

Kérdezted, mitől száraz a párbeszéd.
Válaszoltam rá. Nem emeltem ki külön, mert feleslegesnek ítéltem meg, általánosságban teszek javaslatokat, amit vagy megfogadsz, vagy nem, vagy elgondolkozol rajtuk, vagy nem.

Szerintem nem világos számodra a központozás teljesen, és nem érted, hogyan függ össze a párbeszéddel és az írástechnikával, és azt hiszed, túltolom, holott azzal variálok, miként értsd ezt úgy meg, hogy a jövőben dolgozhass vele, hogy ne legyen vontatott a párbeszéd.

Ez nem lehet 'voksolás' kérdése. Hé.
Ez tudásé.

Látod?
Nem vagy biztos a helyes válaszban. És ez az a bizonytalanság, amit éreztem, amiért ebben a novellában is maradt benne hibás központozás. Nem tartod fontosnak? Azt hiszed, nincs akkora jelentősége, igaz? Hogy lépjünk tovább, mert ezt te tudod?
Hm.
Később majd rájössz/rájöhetsz, hogy tévedtél - fontosabb a fejlődésed szempontjából összességében, mint amilyennek számodra jelenleg tűnik.

1.)* – Váratlanul. – A detektív kezébe vette a dobozt. – Pont akkor, amikor kinyitotta ezt.

És innen ollóztam ki:

*"Nem hiszem, hogy tudok segíteni, sajnálom. Szeretném, ha maga mondaná meg, mi történik, miért vagyok itt, mi közöm az egészhez; nekem épp elég az, hogy kitaláljam, miért ment el a hallásom és miért jött vissza ilyen váratlanul.
– Váratlanul. – A detektív kezébe vette a dobozt. – Pont akkor, amikor kinyitotta ezt.
Szerettem volna újból rágyújtani. Szerettem volna húzóra kiinni egy üveg Captain Morgant. Szerettem volna bármi olyat tenni, ami rögtön kiüt.
– Miért nem a tolvajt kérdezik?"

http://karcolat.hu/irasok/egyeb/gyoreize/ahogy_te_hallod

Nem ok nélkül javasoltam azokat a bizonyos novellákat, amiket. Szerettem volna, ha látod, hányféleként lehet párbeszédet írni. Zoli remekel ebben (is), gondoltam, tanuláshoz remek szemléltetés.

Hangulat?
Szerintem amíg egy párbeszéd üres és hosszú, vontatott, addig az olvasó el sem jut, hogy feloldódjon egy írás komplexében, hangulatában. Az olvasót meg kell érinteni szerintem, és a hangulatig el kell jutnia, az írásnak el kell addig (!) juttatnia.
A központozás, a párbeszéd - elválaszthatatlanok! egyébként errefelé különösen necces elvéteni; azt tapasztaltam, hogy az elvetemült Karcos olvasók, ha meglátnak egy ilyen hibát, főleg egy írás elején, hopp, sztáp! tovább sem olvasnak -, részét képezheti a hangulatnak is. Ha kipipálod az egyiket, abból jön a másik, és a harmadik is, és így tovább, és így tovább.
Ha megtanulod - nem egy vásziszdász! jobban kell figyelned, de csak eleinte -, akkor ráérzel ezekre és ráérezhetsz a hangulatra is. (A hangulati panelek nem egyszerű központozási szabályrendszerekre épültek. Vannak bizonyos részei, amihez tehetség kell. Tehetség ahhoz, mit kell (!), mit lehet (!) megmutatni egy olvasónak, mi az, amire fókuszálnia érdemes egy szerzőnek.)

Javaslom versek olvasását, sok-sok versét. Hazai vagy külföldi szerzők költeményeiből.
Valósággal brillíroznak, hangulat-paradicsomba viszik az olvasókat.

Végül itt hagynék még egy szuvenírt, egy helyi szerzőtől, Kentaurtól. (Úgy vélem, az írónő professzionális érzékkel rendelkezik a hangulat-átadás tudásában, őstehetség benne; mintha csak tudná, mitől döglik az olvasó, mi kell a népnek.)

http://karcolat.hu/irasok/elbeszelesek/kentaur/gyere_haza_21

http://karcolat.hu/irasok/elbeszelesek/kentaur/gyere_haza_22

Köszönöm a Bryan Adams nótát! :)))

Adok helyette egy ilyet - szerintem ennek a nótának és a videóanyagnak remek hangulata van. ;)

Pacsi!

https://www.youtube.com/watch?v=KAzV2PxbzvA

--------------- "Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha." (W. Shakespeare)

"Nagy szeretet fél, apró kételyen:
S hol a félsz nagy, nagy ott a szerelem."

v, 2017-05-21 15:43 Ekibacsi

Ekibacsi képe

Köszi a választ!

Nem személyeskedésnek szántam, bocs, ha így jött le.

Abszolút igazad van. Nem, nem tartom olyan fontosnak, mint kéne, mert baromi unalmas és száraz, mint a helyesírás, amiben semmi fun sincs, de mégis ülnie kell, máskülönben katasztrófa az egész - és elválaszthatatlan a párbeszédtől, ahogy te is írod.

Úgyhogy megpróbálok felülkerekedni a makacsságomon, ami akadályoz a fejlődésben. De amúgy az a baj, hogy ez a sok szabály, meg odafigyelés, gondolatjel, vessző, meg minden "kötöttség" néha úgy érzem, hogy teljesen az inspiráció és az ihlet rovására megy, mert annyira meg akarok felelni ezeknek a szabályoknak, hogy közben teljesen elvész a stílusom, és elmegy a kedvem az egésztől. Tegnap is leültem írni, és annyira jót akartam, hogy végül alig bírtam kifacsarni magamból valamit, mert folyton ezeken a "szabályokon" agyaltam.

"Hát igen. :D Nincs is jobb dolgom, mint a szűkös időmet idehozni és betűnként foglalkozni egy írással. :D
Éljen az önkéntesség! :D "

Ezt alapból csodálom, hogy bevállaltátok, de hát végül is ezért lett létrehozva a Karc, nem igaz? Én nem tudnám csinálni, pláne nem éveken át, de ti szeretitek/élvezitek gondolom, máskülönben nem sok értelme lenne. Szóval biztos lenne fontosabb dolgod, de te szeretsz segíteni másoknak, és megosztani a tudásod, szóval szerintem nálad valahol ez mindig prioritást fog élvezni. Számomra az az érdekesebb, hogy a sok javítás/írással való foglalkozás mellett, hogy marad időtök írni? Elvégre ez volna az egésznek lényege, nem igaz?

Mindenesetre értékelem a tanácsokat, javaslatokat és linkeket, amiket kaptam tőled, megpróbálok valamit kiokoskodni, hogyan is kellene a fejlődés útjára lépnem, mert kicsit úgy érzem megrekedtem.

Sting - Sépofmájhartja nálam egybeforrt a Leon, a profival, szóval a videó nem jött be, de a számot bírom, persze.

v, 2017-05-21 16:39 Roah

Roah képe

"Nem személyeskedésnek szántam, bocs, ha így jött le."

Semmi gond - kvittek vagyunk.
Hm? ;)

Egyébiránt van egy olyan perverzióm, hogy kifejezetten bírom azokat az írókat, akiknek van a pucájában vér kérdezni, visszakérdezni, nem bólogatni, hanem nyakaskodni, és különösen rokonszenvezem az őszinteséggel.
Ha nincs, azt is látom. És tudod, mi a leggázabb? Mit fáj ilyenkor látni? Ha egy kezdő nem tudja, hogy csak egy valakivel szúr ki: saját magával. Az olvasó el is felejti az egészet, szinte már...egy óra múlva azt sem tudja, mi volt. Megy tovább. És az íróval mi lesz? Ő hogyan megy tovább? Sehogy. És még csak nem is tudják ilyenkor, hogy mi történt, vagy történik, nem értik, hogy a büszkeség hova vezethet. Tehetségeknél ezt látni...? Tré érzés.

Nálam az évek, a rutin, meg hát nézz itt körül. :D Rossz neveltetés. :D Hogy milyen alakoktól tanultam/tunk. :D
Nem szeretem a felesleges támadást, mert ugyan van verbális kumitéban gyakorlatom - melyik Karcosnak nincs? :D és még írók is :D -, tapasztalatom, energiám, meg se kottyan, mert ha nem jutok közös nevezőre az íróval és egészségesen utál, ahogyan azt kell, akkor egyszerűen továbbállok, mert idő...! Na, az tényleg nincs, nem tréfából mondtam. Lassan a jó szerencsének köszönhető, ha huzamosabb időt töltök fent (meg ahogyan elnézem, nagyjából mindenki szív az időhiánya okán), mondjuk úgy, hogy közben nem másik három novellát javítok, ami nyitva van most is a gépen, és valóban félkézzel itt vagyok, fél kézzel meg egy másik műben. (meg itt is, meg ott is. :D)
Tehát semmi gond - de jobb ezt megdumázni.

"Abszolút igazad van. Nem, nem tartom olyan fontosnak, mint kéne, mert baromi unalmas és száraz, mint a helyesírás, amiben semmi fun sincs, de mégis ülnie kell, máskülönben katasztrófa az egész - és elválaszthatatlan a párbeszédtől, ahogy te is írod."

Ühüm, sejtettem, hogy innen fúj a szél. Ne haragudj, ha sarokba szorítottalak kissé vele, de nem hagytál más választást. Túl kell ám csak esni rajta.
Rossz hírem van: King azt üzeni, hogy a nyelvtant meg kell tanulni, nincs mese. Be kell biflázni. Az Írásról című könyvében külön fejezetet szánt ennek a témának. Itt Dóri után szabadon azt szoktuk/ták a népek mondani, hogy "tanulj furulyázni!".
Egyébként ha úgy érzed, gátol a nyelvtan a munkádban, már fejlődsz. Tudom, hogy miként hangzik ez elsőre, de gondold csak végig gyorsban, mit is jelent ez, valójában. Azt jelenti, hogy már nem írsz össze-vissza, hogy tudod (!), és nem tippeled, hogy egy mondat részeinek elválasztásához hova kell vessző, hogy érdekel, mit adsz ki a kezedből(!), igényesebbé (!) váltál úgy, hogy szinte észre sem vetted.
Megnehezíti a munkát? Meg is fogja. De csak egy darabig - ugyanis írni kell. :))) Írnod. Sokat kell írnod, és még annál is többet. Írd meg, ahogyan adja magát, hibákkal, elírásokkal, ahogyan csak a csövön kifér. Ne foglalkozz semmivel! Aztán ha kint van a fejedből, ráérsz javítani, nyelvtanozni vele, ide pakolni egy mondatot, onnan kihúzni egy másikat, ragozni, babrálni vele, és azon kapod magad, hogy kened-vágod már a nyelvtant is.
Sokat tudsz gyakorolni az oldalon, mialatt másokat javítasz. Igen, bizony nyelvtant is. Mindent! Ha elvétesz valamit egy javításban, a te téves ismereted is helyre kerül ám. Tudod, mennyi ilyen eset volt fent? Ó...? :))) Rengeteg. Örök favorit az összetett-különírandó szavak rejtélye. :D (Hogy cseszné meg. :D Sokunk bugimenje errefelé. Szóval mindenkinek megvan ám a maga tanulnivalója. ;)
Ne hagyd magad a nyelvtannak! Adjá' neki!
Jó az írókád, van merszed kiállni az írásodért, vannak kérdéseid, van célod, hogy mit szeretnél írni, érdekel, mik a gyengeségeid, hát nehogymá' ezekkel a kvalitásokkal egy nyelvtan fogjon ki rajtad?!
Megcsinálod!

"Ezt alapból csodálom, hogy bevállaltátok, de hát végül is ezért lett létrehozva a Karc, nem igaz? Én nem tudnám csinálni, pláne nem éveken át, de ti szeretitek/élvezitek gondolom, máskülönben nem sok értelme lenne. Szóval biztos lenne fontosabb dolgod, de te szeretsz segíteni másoknak, és megosztani a tudásod, szóval szerintem nálad valahol ez mindig prioritást fog élvezni. Számomra az az érdekesebb, hogy a sok javítás/írással való foglalkozás mellett, hogy marad időtök írni? Elvégre ez volna az egésznek lényege, nem igaz?"

Csak önkéntes.
Főként írói hozzáállás függő. Ha a Karcos úgy ítéli meg, hogy falra hányt borsó, amit javasol, kifogásokkal, és hasonlókkal van dolga, egész egyszerűen lelép, letiplizik egy másik novellához, és ott segédkezik.

Mikor írunk? Nem tudom mindenkijét, de van, aki eladja a lelkét az ördögnek nettó két óra szabad-foglalkozásért, hogy írhasson :D. Ismerek olyat, aki egyszer a húszperces kajaszünetében csapatta egy fecnire, kézzel, aztán otthon bemásolta, beküldte, van, aki buszon zötyögve, szintén kézzel hasítja, vagy olyat, aki napokig robotol, bármit bevállal, hogy aztán egy félnapi időt nyerjen az írásnak - javításról itt még nem is beszéltünk -, és olyat is (pölö én :D), akinek a napja huszonhat, huszonnyolc órából áll. :D (Aztán olykor-olykor beájul az álmosságtól. :D)
Mindenki másként oldja meg, de megoldja, mert az írás ilyen. Nincs tekintettel az semmire! :D Önző, és ha időt akar magának, azt meg is szerzi. :D

"Sting - Sépofmájhartja nálam egybeforrt a Leon, a profival, szóval a videó nem jött be, de a számot bírom, persze."

Háhá! Nekem is! :D
És az volt az első verzsön amit itt szándékoztam hagyni, de aztán úgy voltam vele, maradjunk a hangulatnál, az relevánsabb, gondoltam, a képek az illusztráció üzenete átmegy.

Tudod mit?
Legyen hát! ;)

https://www.youtube.com/watch?v=locIxsfpgp4

--------------- "Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha." (W. Shakespeare)

"Nagy szeretet fél, apró kételyen:
S hol a félsz nagy, nagy ott a szerelem."

v, 2017-05-21 19:08 Ekibacsi

Ekibacsi képe

Köszi, ez kellett! :)

Olvastam Kingtől Az Írásrólt, de ott a nyelvtani résszel pont az a baj, hogy az kifejezetten az angol nyelvtanra vonatkozik, és csomó mindent nem lehet átemelni magyarba, de nyilván a lényege, az üzenet átjön, miszerint meg kell lennie annak az írói eszköztárnak, máskülönben megette a fene az egészet.

A vers-olvasásra csak annyit akartam, hogy évekig verseket írtam (azzal kezdtem az egészet), és pont az volt a baj a prózámmal, hogy nagyon verses volt, túl tömény, émelyítő, ezért kezdtem el faragni, egyszerűsíteni, szikárabbá tenni, mert túl sok volt. Ezt a novellát pl szándékosan vettem ilyen egyszerű nyelvezetűre, úgy akartam megírni, hogy csak elvétve tettem bele néhány költői képet és minimálisra redukáltam az általában túlcsorduló leírások számát, hogy a cselekményre koncentráljak.