A nyár végén (fiktív történet)

Egyszer, még valamikor júliusban a nagypapánál voltam Badacsonyban. Szép, nagy háza van a nagypapának, az egész terasz tele van futtatva szőlővel, és ősszel mindig szüreteljük. A szüret az nagyon jó, van sok must, meg birkapörkölt bográcsban, amit rendszerint az Ottó, Apu, meg a nagypapa főz meg, és sokat kell várni rá. De visszatérve a nagypapához, azóta lakik egyedül, amióta a nagymama lelépett nyugdíjas klubjának a vezetőjével Lettországba, a papának meg csak egy levelet hagyott. Na, de az a lényeg, hogy júliusban a nagypapánál voltam Badacsonyban, és éppen nagyon sok dolgot kellett levinnünk a borospincébe, mert a rendesben már nem fértek el. Ezek régi lámpák, könyves dobozok, meg régi levelek, de akadt köztük néhány izgis dolog is. Például volt egy kis dobozka, tele valami fekete porral, ami tökre megfogta a kezemet, meg a nagypapa régi fényképezőgépe, ami már elromlott, mert amikor a papa Erdélyben volt, egyszer kint hagyta az esőben, és csúnyán megázott. Meg egy festmény róla, amit sosem szeretett, mert állítása szerint nem hasonlít rá. Ezeket lehordtuk a pincébe, aztán meg izzadva kifújtuk magunkat a pincelépcsőn, a papa meghúzott egy laposüveget, és mondta, hogy már kész az ebéd, ehetünk. Ettünk is, mégpedig zacskós levest. Nekem kicsit furcsa volt az újházi tyúkhúsleves, mert anya nem így készíti, de hát ez van. Ebéd után kimentünk a szőlőbe kaszálni. A szőlő eléggé messze van, még a városból is ki kell hajtani, hogy megtaláljuk. A kaszálás azt jelenti, hogy a papa egy hatalmas kaszával csapkod a fű felett, én meg csak bámulom, mivel a szőlőben nincs térerő. Amikor a papa végzett, ismét húzott egyet a laposüvegből, és elindultunk vissza, a házba. A szomszéd megszólította a papát:
- Na, mi van Jeromos? Unokázunk, unokázunk?
- Igen. Ilyenkor szoktalak megsajnálni. A te unokáid messze élnek.
- Ugyan, a mai világban már nem létezik a távolság Düsseldorf és Badacsony között! Felülsz egy repülőre, aztán máris ott vagy!
- Jogos, nagyon jogos.
- De azért jobb lenne, ha itt laknának. Kicsit unom, hogy lassan hét éve Németországban telelek.
- Én Budapesten, egyedül. Az se jobb.
- Hát igen, az se.
- Na, szia!
- Szia!

És már mentünk is haza.

0
Te szavazatod: Nincs

Hozzászólás-megjelenítési lehetőségek

A választott hozzászólás-megjelenítési mód a „Beállítás” gombbal rögzíthető.

p, 2017-09-22 15:08 Sren

Sren képe

Ismét egy rövidke, és nem is rossz. Gyúrj rá az írástechnikára. GyÍK, felső szalagmenü, kötelező olvasmány. :)

______________________________________________________________________________________________

A szürrealisták és köztem az a különbség, hogy én szürrealista vagyok.

/Salvador Dalí/