A császár (18 éven felülieknek)

Csipásan és hányingerrel ébredt a tegnap este viselt ruhájában. Ahogy belehunyorgott az új napba a padlóra vándorolt a tekintete és az ágy mellett egy hányás tócsát látott, meghatározhatatlan tartalommal. Undorral fordította el a fejét, de a mozdulat megsejtette vele, hogy valaki fekszik ott. Igaz, csak 12 éves volt még, de szerinte már annyira idős, hogy vidáman leihatta magát és a lányok bájait sem vetette meg. Lassan mozdult a keze a takaró alatt és kitapogatta az idomokat. Rugalmas testet érzett és egy merész mozdulattal az ott fekvő lába közé nyúlt. Egy pillanatra felvillant benne, hogy ez, hiba volt, mert két dolgot érzett egyszerre. Az egyik az, hogy a fekvő testnek férfi nemi szerve van és ő a lányokat kedvelte, a másik pedig az a kaszáló, súlyos pofon, amit kapott. Géza hangját ismerte fel benne, aki rohadt kis buzinak nevezte, és csépelte a fejét, úgy, hogy eleredt az orra vére. Gyorsan legurult az ágyról az ütlegek elől, szerencséje volt, hogy Géza még rosszabb állapotban volt, mint ő, így nem eredt utána, hogy megrugdossa, mint szokta.

Borzasan tántorgott a lavór felé, és a hideg víz jót tett a másnaposságra. Beleakadt a keze valami nedves puhába, és csendben káromkodott, mert megint egy egér fulladt a vízbe, azt fogta meg. Azok a rohadt dögök ellepték az egész házat. Többet nem törődött a mosakodással, az ingét betűrte a nadrágjába, már nem is tudja, hány napja van rajta. Az asztal felé húzódott, és a tegnap esti húsra emlékezve szétnézett. Volt még ott valami furcsa állagú cafat, jó zsíros, így azonnal magába tömte. Jól esett a hideg étel és ahogy szétnézett, volt még ott kannás bor maradék, amibe jóízűen belekortyolt. Nagyot böfögött, és már tiszta szemmel nézett körbe, míg elővette a telefonját. Az érintőképernyő azonnal életre kelt, és fél kilencet mutatott. Ideje eltűnnie, gondolta át, mert hamarosan jön az a boszorkány a gyámtól, és majd keresi, miért nincs iskolában. Iskolában? Mi a fenének?! Rondó se tud olvasni, mégis BMW-je van! Tudta, hogy jó pénzért vett jogosítványt, és el is mosolyodott a dolog abszurditásán, mikor elképzelte, mint tanuló vezetőt! Az első dorgálásra az oktató kezét törte volna el, mert Rondó kemény csávó, nem lehet vele szívózni.

Na, ez az iskola is olyan, amivel csak a baja van! Nem is érdemes foglalkozni vele, csak azt a boszorkányt kerülje el, mert mindig magyaráz neki, hogy így lesz belőle valaki. Nem tud semmit az a liba, erősnek kell lenni, elszántnak, és nem szabad félelmet mutatni. Szóval a rajság csak így létezhet! Majd ha ő is a sittre kerül, mert ebben aztán szemernyi kétely sem volt benne, megmutatja a sok szarházinak, mennyire kemény. Talán még puszta kézzel meg is öli valamelyiket. Ránézett a kezére, de nem az elvárt lapát nagyságot látta, és ettől elkedvetlenedett.

Lassan, ahogy óvatosan ment a kijárat felé, elment Rondó szobája előtt. Felbizsergett benne a vér, részint a veszély érzetétől, másrészt viszont a vad vágy, a dugás lehetősége, ami hajtotta. A múlt hónapban jött rá, hogy érdemes óvatosan benyitnia. Rondó egy bombázóval élt együtt, Monával, akit nagyon kívánt, és a múlt hónapban volt egy alkalom, amikor annyit szívtak, hogy reggel kifeküdve találta őket. Akkor is így beosont, és kicsit megbökdöste Rondót. Az meg se moccant, és ahogy Monát is megérintette, érezte, hogy ő sincs ébren, inkább ájultan hever. Most is kipróbálta ezt, és az eredmény ugyanaz volt. Lassan, ahogy csak merte, felemelte Monáról a takarót és a lány mögé állt. Élvezte, ahogy mereven belehatolt, és a lányon apró remegések futottak végig. Nem sokáig dugott, mert félt, hogy Mona felébred, és két perc elég is volt neki. Vigyorogva húzta fel a sliccét, és osont ki a szobából.

Minden akadály nélkül jutott ki a házból és a szeméttelep felé vette az irányt. Ott a banya a gyámtól úgysem keresi, és guberál valamit, hátha sikerül estére italra valót összeszedni, és Evelinnek venni nyalókát. Evelin egy nyalókáért simán engedi magát, így ez jó ötletnek tűnt. Igaz, nagyon kis melle van, de mit várjon el, ha csak tizenegy múlt még? Olyankor mindig Monára gondolt, és becsukta a szemét. Lassan bandukolt a szeméttelep felé a poros, mocskos úton, és teli hassal egy jó dugás után, most megy további zsákmányt szerezni.

Fel is ötlött benne: Milyen jól indult ez a nap. Rondó se kapta rajta, mert ha igen, megöli. A veszélytől érezte, megint feláll és ez jó érzés volt. Majd csak legyen erős, neki is BMW-je lesz és olyan csajok fognak nyüszíteni érte, mint Mona. Biztosan így lesz, mert ő elég kemény, hogy keresztülvigye, amit akar. Amit nem tud erőből, azt csellel éri el és Monára gondolt megint, ahogy elvigyorodott. Az élet császárának érezte magát, és tudta, a legjobb úton halad, hogy azzá váljon, ami szeretne lenni: valódi császárrá!

3
Te szavazatod: Nincs Átlag: 3 (1 szavazat)

Hozzászólás-megjelenítési lehetőségek

A választott hozzászólás-megjelenítési mód a „Beállítás” gombbal rögzíthető.

h, 2019-01-14 17:12 Blade

Blade képe

Hát nem sok mondanivalót vélek felfedezni, egy ösztönlény körbetántorog, ennek mi az értelme?

h, 2019-01-14 18:09 Mayer

Arra nem gondoltál, hogy vannak olyanok, akiknek hasonlóak a napjai?
Mesélhetnék és most meséltem is. Értelme? Van ilyen és van hasoló.

h, 2019-01-14 20:57 Kentaur

Kentaur képe

Sokminden van a világban, de ez nem ok arra, hogy megírjuk. Én is ugyanazt érzem: nincs mondanivalója, sem pedig célja, innentől pedig ez nem egy irodalmi mű.
Amúgy a számokat betűvel kéne kiírni, néhány kivétel van, de ez nem az. Fölösleges vesszők, hiányzó vesszők is akadnak szép számmal. A logikai hibák fájóak, mint például amikor a fekvő lány mögé áll a gyerek, és úgy dugja meg, hogy a csaj fekszik, ő meg mögötte áll. Hát, sok cifrát láttam én már életemben, de ezt még megnézném, hogy ez hogy sikerülne. :-D
El lehet érni, hogy egy szereplőt annak ellenére megszánjunk, hogy negatív figura. De te meg sem próbálod. Pedig az olvasóknak kapniuk kell valamit: katarzist, jellemfejlődést, erkölcsi dilemmát, feloldást, rejtélyt - bármit. Sajnos ez a mű a méla undoron kívül semmit nem ad.

----------------------------------------------------------------------------

"L'homme n'est rien, l'oeuvre – tout." (Az ember semmi, a mű – minden.) Gustave Flaubert.

h, 2019-01-14 21:31 Mayer

Igen. Undorító, embertelen, bűnös és nincs benne a változás lehetősége, de megbocsátás sem, mert ez maga a mocsok. Nem felemelő és tanulságos, vagy katartikus, mert ebből nincs visszaút, mint ahogy az abnormális normálissá válik egy szubkultúrában. Nem minden sötét lyukból van egérút.
Fantasztikum, vagy a valóság? Van, ahol ez, sarkítva vagy eltúlozva a mindennapok sötétsége. Ne fessünk feketével mert rossz érzést okoz? Nem is festmény, amiben fekete van? Abszurd érvelés, valahogy nekem "modern" egy kicsit. Undor? Igen az! Ha tovább is gondolod, még rosszabb.

Köszönöm a véleményed és, hogy olvastál. Hát a helyesírás nem erős oldalam.

h, 2019-01-14 21:32 Ovidius

Ovidius képe

Amennyiben még nem olvastad, javaslom olvasd el Chuck Palahniuk Kárhozott című művét. Fenti irásoddal kapcsolatos -- teljesen jogos -- kritikák megértésében sokat fog segíteni.

 

 

 

 

----------------------------------

Minden szélmalom ellenfél!

h, 2019-01-14 21:41 Ovidius

Ovidius képe

Még valamit. A mocsok leplezetlen ábrázolása a szélsőségesség világa. Elfogadhatóságánsk alapja a mondanivaló,... és annak elfogadása.

 

 

 

 

----------------------------------

Minden szélmalom ellenfél!

k, 2019-01-15 09:47 Mayer

Köszi a véleményed!

Szóval úgy gondolod, az írásom csak öncélúan önti a mocskot, tanulság és mondanivaló nélkül?
Biztosan ezt lehet leszűrni felületesen szemlélve a történéseket, de ettől többet kívántam mondani és úgy látom nem sikerült.

Adott egy szubkultúra, ahol az abnormális az elfogadott. A törvények, a szokások, a jó érzés és az erkölcs nyílt és brutális megsértése a mindennapok része. Az ösztön szint felülír mindent és ép ésszel olvasva, ettől csak undorodni lehet.
Ebből a fiatal szereplő ki akar törni, hiszen olyan nő és kocsi kell neki, mint Rondónak és még brutálisabb akar lenni, sőt a gyilkolás gondolatával kacérkodik. Ez a császárság számára, ez a minta, a cél, a kitörési pont.

Ez a helyzet lehetne más dimenzióban, vagy a szomszédban, de mindenképpen érzelmeket vált ki. Nekem alapvetően tiltakozik ettől minden porcikám, undort, haragot és megvetést vált ki belőlem, dühöt és hányingert a szánalom leghalványabb jele nélkül. Ezek pedig a legerősebb érzelmek és annyit gondolok még, hogy bárhogy lehet, csak ne így legyen.

k, 2019-01-15 11:07 Ovidius

Ovidius képe

Irásos világok alkotását szerencsésebb lenne szelidebb, kevésbé lélekbe taposó témákkal kezdeni. Ami a mondanivaló átvitelét illeti, az már keményebb dió. Ezt inkább a karcolat kritikusai tudják kifejteni.

 

 

 

 

----------------------------------

Minden szélmalom ellenfél!

k, 2019-01-15 11:45 Mayer

Köszi!
Azt hiszem, ebben teljesen igazad van!

h, 2019-01-14 21:47 Kentaur

Kentaur képe

Félreértesz, nem igazi undort vált ki, az már valami lenne, hanem csak méla undort, olyat, ami a közönyhöz közelebb áll, mint az undorhoz. Még csak el sem szörnyedek. Min tegyem, miért érdekeljen? Ezt kéne az ilyen művekben nagyon megoldani, hogy érdekeljen. De nem sikerült, erre mondtam, hogy nincs célja. Az olvasó komfortzónájának áthágása is egy cél, de itt még az sem sikerült. Mert a karaktert eltávolodva szemléljük, nem kerülünk "testközelbe", nincs semmi olyan momentum, ami berántana.

----------------------------------------------------------------------------

"L'homme n'est rien, l'oeuvre – tout." (Az ember semmi, a mű – minden.) Gustave Flaubert.

k, 2019-01-15 10:19 Mayer

Értem most már, amit el szerettél volna mondani, csak azt hiszem, nem azonos kódokat használunk.

Valami olyasmi, mint egy idegen, ismeretlen temetése, akiről semmit nem tudunk és maga a ceremónia csak untat bennünket, ha már belecsöppentünk. Távolítottam magamtól és az olvasótól a történéseket, feltételezve, hogy hasonlóan érzékeljük a világot, de úgy látszik, ez túl tökéletes lett és nem vált ki, csak unalmat az olvasása.

Fel is csigáztad az érdeklődésem, mert milyen lehet egy szenvtelenül leírt kivégzés, amin ásítozva veszek részt az esetleges személytelensége miatt? Olyan, mint Napóleon utasítása, hogy a dezertőröket fel kell akasztani agyonlövés helyett, mert takarékoskodni kell a puskaporral?

k, 2019-01-15 17:04 Kentaur

Kentaur képe

Igen, ez a túlzó eltovolodás csak akkor jöhet ki jól, mint írói eszköz, ha meghatározott céja van, például Kertésznél a Sortsalanságban a főszereplő gyerek szemszögéből látjuk az egészet, aki csak a vállát vonogatja, közönyösen vetei magát alá mindennek, éhezésnek, tábori körülményeknek, családjától való elszakadásnak, rokonai halálának. A nyelvezet és a "párbeszédek" (azért idézőjel, mert a gyerek kábé mindenre igen-nemmel válaszol) is arra hivatottak, hogy eltávolodjunk, és ennek kettős célja van, egyrészt maga a téma (koncentrációs tábor) olyan, hogyha azt bevonódva kéne az olvasónak "átélni", akkor túlzottan traumatikus lenne a hatás, másrészt pedig a gyerek azáltal bírja ki, hogy eltávolodik a vele megtörtént borzalmaktól, harmadrészt pedig éppen ez a néma beletörődés az igazi tragédiája annak a korszaknak, hogy mégoly emberetelen dolgok is megszokottá, mindennapossá, az élet részévé válhatnak, melyekről beszélni is minek, és amikor a gyerek hazatér, képtelen is beszélni róla, mert úgysem érthetik.
Nálad az eltávolodásnak semmiféle okát nem látjuk, nem érezzük. Szimpla közönyt érzünk a szerző részéről (igaz vagy sem), és ezért mi is közönyösek és érdektelenek maradunk. Egy egész (al)világot ábrázolni ilyen rövidben nem is lehet talán, de legalábbis hatalmas profizmust igényelne.

----------------------------------------------------------------------------

"L'homme n'est rien, l'oeuvre – tout." (Az ember semmi, a mű – minden.) Gustave Flaubert.

sze, 2019-01-16 12:02 Mayer

Elgondolkodtam az általad leírtakon.

Nem gondoltam, hogy bűnszervezetet akarnék ábrázolni, inkább a fél BTK-t kimerítő, a társadalommal összeférhetetlen csoport szubkultúráját. Távolítom magam tőle, mert nincs az a közös pont, amit vállalnék vele. Nincs olyan része, ahol ezzel lehetne azonosulni. Ettől a személytelenség és a közöny. Valami olyasmire gondoltam, hogy szenvtelenül, akár kedvesen is lehet ocsmány szavakat a másikhoz vágni, az attól még sértő és személyesen bánt meg. Itt is, hiába a személytelenség, maga a mocsok süt a leírásból. Úgy látom, ezt nem tudtam megfogni!

sze, 2019-01-16 18:42 Kentaur

Kentaur képe

Talán pontosan ezt érezzük, ezért nem sikerült, mert nincs közös pontod, amit vállalnál vele. Elcsépelt közhely, de igaz, hogy arról írj, amit ismersz. Ha ismered, akkor van közös pont akkor is, ha te azt nem akarod vállalni. Az olvasódnak is kell legyen, át kell neki adnod, hogy mi az a pont, egy szemszög, egy fájdalom, egy hangulat-bármi is az. Erre mondtam, hogy az olvasónak kapnia kell valamit ahhoz, hogy érdekelje, meg kell őt érintse. A mocsok önmagában csak mocsok. Olyan ez, mint hogy a 18 karikás írás onnantól erotikus irodalmi mű, hogy át tudtuk adni a szereplők érzéseit, szól valami másról is, ha ez nincs, csak a puszta tényleírás, hogy ki mit hova dugott, onnantól nem irodalmi mű, hanem pornó. Ahogy a kaszabolós-vérben gázolós írás sem horror, horror onnatól lesz, ha nem merek miatta kimenni éjszaka a mosdóba, az igazán jók ezt egy csepp vér nélkül is elérik. A te témád egy társadalmi probléma, csakhogy nem jelenik meg benne a társadalom, sem pedig hogy ez egy probléma. :-D

----------------------------------------------------------------------------

"L'homme n'est rien, l'oeuvre – tout." (Az ember semmi, a mű – minden.) Gustave Flaubert.

cs, 2019-01-24 17:51 Alfredo Sagittarius

Alfredo Sagittarius képe
3

Nekem nem a mondanivaló hiányzott, értettem, mi a szándékod ezzel az írással. Láttad az Amíg alszol (Mientras Duermes) című filmet?
Sokkal inkább azt érzem problémának, amit Kentaur említett. Ha már ilyet írsz, üssön, csapja ki a biztosítékot. Az a baj, hogy nem hittem el, amit olvasok, és így nem hatott rám. Néhány képed viszont kifejezetten tetszett. Az írást jobbnak érzem, mint a legutóbbit.

"Szerintem minden emberben lakik egy másik ember, egy idegen, aki rosszat forral"