Az irányzó

Az áprilisi reggel füsttel és korommal érkezett dermesztő hidegen. Dideregve bújtak össze a csúnyán megkarcolódott lövegpajzs mögött, terepszínű ruháikat nyakig begombolták. Napok óta harcoltak már, az idő csak egy képlékeny massza volt, ami végig folyt koszos, kordit füst marta arcukon és megajándékozta őket az irrealitás ép elmét megmentő illúziójával.

Lassan, ahogy világosodott, a csatatéren láthatóvá váltak a robbanások csúnya sebhelyei, a kilőtt páncélosok és a szanaszét heverő halottak. A holtak, az égő benzin, kenőolaj és robbanóanyagok undorító szaga lepett be mindent. Két ágyú maradt meg a 6 ütegből, így hihetetlen lőszer bőség köszöntött rájuk, hiszen ketten tüzelhettek 36 ágyúra javadalmazott lőszerrel. Mindannyian tudták, annak az áradatnak, ami ma ellenük indul, nem fognak tudni ellenállni, ezért magukban ők az utolsó napnak hívták a mait.

A távolban mozgolódás látszott és az irányzó kurta, csattanó parancsszóval mozgásba lendítette a hat fős személyzetet. A töltőkezelő szuszogva hozta a hatalmas lőszert és az szinte olajozottan csúszott a csőfarba. Az irányzó belevágódott az ülésbe és a hangosan sorolt lőelemekkel pozicionálva tüzelő helyzetbe hozta a hatalmas löveg testet. Nem tévedtek, mert távolról nagy teljesítményű harckocsi motorok félelmetes hangját hozta a szél és a behemótok láthatóan meglódultak. Örömmel látták, hogy a tankok eszetlenül tüzelve gördülnek előre, ami csak annyit jelentett, hogy még nem tudják a pontos helyzetüket.

Az irányzó folyamatosan korrigálta a cső szögét és közben hangosan a következőket mondta: -Ne tüzeljetek! Vártak lapítva a pajzs mögött és a távolban becsapódó gránátok hangos dörrenéseire is figyeltek, de már nem érezték a reggel csípős hidegét.
Elérkezett a pillanat, amikor már nem volt szabad tovább engedni a behemótokat és hangosan tüzet vezényelt az irányzó.

A két löveg ontani kezdte a halált és a támadó harckocsik sorra robbantak fel, vagy lángolva megálltak és az ágyúcsövük a homlokpáncélra koppant. Minden egyes találatnál úgy üvöltöttek fel, mint a farkasok, az idő megállt, csak a diadalt érezték, a rombolás erejét, a fekete szemű bosszút, ami csatakossá itatta a lelküket. A töltő félmeztelen hordta a lövegeket és mocskos felsőtestén az izzadtság vágott utat magának, míg a többiek kigombolt zubbonyban, sisak nélkül, gőzölgő hajjal látták el a feladatukat és veszett állatként vonítottak tovább.

Egy különösen hangos robbanás őket is megrázta és ez az egyik legrosszabb volt, ami történhetett. A másik ágyú helyén egy mély tölcsér éktelenkedett és a kezelői kitekert tagokkal heverte szerte szét, ahogy az oszló füstben még éppen lehetett látni. Egy pillanatnyi habozás nélkül, mint egy olajozott gépezet együttes erővel megemelték az irdatlan súlyú lövegtalpat és irányba fordították. Fedezetlenül maradt oldalukat ezután már nekik kell megvédeni, így duplájára növelve a tüzelési szektorukat. Úgy tűnt minden tank ágyú feléjük néz, de ők ismét lőni kezdtek eszeveszett tempóban, de hála az irányzónak, eredményesen. Kidülledt szemmel, iszonyú hangokat kiadva harcoltak és a következő becsapódásnál négyen üvöltve haltak meg. A pajzsot megtépte egy lövedék, bár az ágyú irányban maradt és az irányzót eldobta a robbanás, de sértetlen volt. Kábán tápászkodott fel és a közeledő tank csövébe nézett éppen. A nyitott lövegzárba az akkor érkező töltő belevágott egy golyót és az irányzó szédelegve ismét elhelyezkedett az ülésbe. A távcsövet teljesen kitöltötte az olívzöld test, neki nem sok dolga maradt ennyire közelről, mint tüzelni. Egyszerre lőhettek, mert a tank felrobbant, az ágyú pedig eltűnt.

Az ellenállás megszűntével a front tovább gördült, csak a roncsok, a kráterek és az elesettek maradtak. Estefelé, a zaj elültével tért magához az irányzó szédülve és dideregve. A robbanás megtépte, megpörkölte az álcaruháját, a haja vériszamos volt és az eszmélet pillanatában hangosan felüvöltött, mintha még mindig harcolna. Egy pillanat alatt hallgatott el és a rideg valóság kicibálta őt a kábulatból. Sajgó nyakához emelte a kezét és éleset, durvát érzett a reszketeg tapintásra. A nyakában kitüntetést hordott, amit csak a legbátrabbak kaptak és azon gellert kapott egy repesz meghajtva a medált. A bátorság tartotta itt őket a csatatéren a győzelem esélye nélkül is és a bátorságért kapott kitüntetés mentette meg az életét.

Hangtalanul nevette el magát ezen a feloldhatatlan ellentmondáson bár a bajtársait elnézve hihetetlen keserűséget érzett és bánatot. Aztán valami a kezére csöppent, ahogy a szeméből kiindulva végig folyt az arcán. Érezte, ez most a veszteség pillanata, mégis megbabonázva, megdöbbenve nézett, mert soha nem látott még fekete könnyeket.

4
Te szavazatod: Nincs Átlag: 4 (3 szavazat)

Hozzászólás-megjelenítési lehetőségek

A választott hozzászólás-megjelenítési mód a „Beállítás” gombbal rögzíthető.

cs, 2019-01-03 13:33 Dana

Dana képe

Szia!

Nekem egy picit túlírsz, túlfogalmazol. Mutatom az első két bekezdés segítségével.

Az áprilisi reggel füsttel és korommal érkezett dermesztő hidegen. --> A füst és a korom általános volt a csatatéren, nekem egy kicsit furcsán hangzik. Mivel akad bőven szóismétlésed is, én innen elhagynám -- hiszen később még kibontod ezt a képet.

--> Dermesztően hideg nap virradt a csatamezőre/csatatérre/harcolókra.

Az áprilisi reggel füsttel és korommal érkezett dermesztő hidegen. Dideregve bújtak össze a csúnyán megkarcolódott lövegpajzs mögött, terepszínű ruháikat nyakig begombolták. --> Már kik? Mert hogy ha nem írsz ki alanyt, akkor még mindig az áprilisi reggelben gondolkodunk, ami nem igaz.

--> Inkább: Dermesztően hideg nap virradt a katonákra. Dideregve bújtak össze....

...a csúnyán megkarcolódott lövegpajzs --> Egy lövegpajzs nem hiszem, hogy "megkarcolódik". Az egy sérülésre utal. Szóval inkább "össze-...", de még jobb: viharvert.

...terepszínű ruháikat nyakig begombolták. --> Nem kell többesszám.

Pl.: Dermesztően hideg nap virradt a katonákra. Dideregve bújtak össze a viharvert lövegpajzs mögött, ruhájuk nyakig begombolva.

Napok óta harcoltak már, az idő csak egy képlékeny massza volt, ami végig folyt koszos, kordit füst marta arcukon és megajándékozta őket az irrealitás ép elmét megmentő illúziójával. --> Ez egy baromira hosszú mondat. Tagold és egyszerűsítsd, hogy az olvasód ne akadjon fel az értelmezésen, hogy ki kivel van.

Napok óta harcoltak. (A magam részéről nem értem, hogy az idő képlékenysége, vagyis az, hogy már nem érzékelik az idő múlását, miért menti meg az ép eszet mint illúzió. Nekem pont az jut eszembe, hogy abba őrül bele az ember, hogy napok óta harcol, miközben a nappalok és éjszakák összefolynak. De maradok a Te képednél... csak nem értem.) --> Napok óta harcoltak. Az idő képlékeny masszaként folyt végig (egyébként: végigfolyt!) koszos, füstmarta arcukon, és megajándékozta őket az irrealitás ép elmét megmentő illúziójával.

...a robbanások csúnya sebhelyei --> a gránátok (akármik) tépte sebhelyek a földben...

...halottak. A holtak, az égő benzin, kenőolaj és robbanóanyagok undorító szaga lepett be mindent. --> Szóismétlés, plusz a képek is igen hasonlóak. Felesleges. --> ...halottak. Az elmúlás dögletes szaga az égő benzinével keveredve lepte be a tájat.

Két ágyú maradt meg a 6 ütegből --> Felesleges az ágyú, ha amúgy kiírod az üteget. És nem használunk számokat, jó? Kiírjuk őket!

...így hihetetlen lőszer bőség köszöntött rájuk, hiszen ketten tüzelhettek 36 ágyúra javadalmazott lőszerrel. --> Nem hinném, hogy napi lőszerkvóta volt, bár nem szállok vitába, ha mégis. Ugyanakkor teljesen felesleges információ. Hogy lőszerbőség (és nem: lőszer bőség) köszöntött rájuk, azt legfeljebb azzal hoznám egy mondatba össze, hogy amúgy ez volt az utolsó napjuk. Egyébként ha kilőnek egy ágyút, nekem kétséges az is, épen marad-e lőszer. Ha még valami távoli utánpótlásról beszélünk, akkor okés.

--> A hat ütegből kettő úszta meg az éjszakai összecsapást. A katonák keserű mosollyal állapították meg: így legalább lőszerük lesz, hogy bőséggel válaszoljanak a nagyerejű támadásra, mielőtt az megállíthatatlanul elsodorja őket.

Ilyesmik. Nem tudom, segítettem-e.

***
"I'm blackening pages, but I don't know if it's writing." -- Leonard Cohen

p, 2019-01-04 08:39 Mayer

Szia!

Köszi a véleményed, ami úgy érzem helytálló. Talán az üteg és az ágyú tekintetében lenne annyi észrevételem, hogy az üteg négy- hat ágyúból álló csoport. Így nem két üteg állt reggel készen, mert az nyolc- tizenkét ágyú lenne.
Az ágyú kihangsúlyozását azért is tartom fontosnak, mert páncélelhárítási feladatokat ágyúval, vagy önjáró löveggel hajtanak végre, míg a gyalogság ellen, vagy rombolni, a tarack a célszerűbb. Utóbbinak rövidebb a tűztávolsága. A lőszer általában távolabb tárolják a lövegektől, hogy közvetlen találat esetén ne végezzen a kezelő személyzettel a robbanás.Ezért is hordja egyenként a töltőkezelő.

Ami az idő és az irrealitás kapcsolatát illeti, volt olyan, hogy két napi buli után azt sem tudtam, milyen napszak van. Ilyenkor, ha mindent átgondolna az ember, nem lenne virágos kedvében. Ebben véltem felfedezni egy én védő mechanizmust, amit lehet nem jól fogtam meg.

Köszönöm a véleményed! :-)

p, 2019-01-04 11:16 Blade

Blade képe

Ha hideg volt, miért felmeztelnül dolgozott a töltő? Addigra annyira bemelegedett?
Nincs vége. Valaminek történnie kellett volna, az nem elég, hogy ő megúszta.
Kötözködés: kissé könnyen robbannak azok a tankok. Azokon páncél van, nehéz kilőni őket.

p, 2019-01-04 11:37 Mayer

Szia!

Úgy gondoltam, addigra már bemelegedett a srác és a többiek is izzadtak rendesen.
Az, hogy minek kéne még történni, nem is tudom. Nekem eddig tart egy csata története. Van aki megmarad és van aki nem. Igazság szerint nem gondoltam tovább. Lekötött a párbaj.

Valóban nem egyszerű egy tankot kilőni. Viszont a Seelöwe-i magaslatnál Zsukov egy páncélos hadsereget veszített többnyire beásott lövegekkel szemben. Innen az ötlet, a többi csak képzelet.
Nem népszerű és nem is aktuális téma, sokan nem is kedvelik az ilyet.
Köszönöm a véleményed!

cs, 2019-01-10 21:10 hamarjában

hamarjában képe
4

Megcsillantasz pár olyan dolgot, ami végett azt gondolom, hogy későbbiekben akár kiváló novellákat is írhatsz. Bár ez még igen távol van attól, de szerintem nem látsz rosszul, és ha kicsit csiszolódnak a dolgok, akkor jó lesz ez.

na ja (Obb)

p, 2019-01-11 08:31 Mayer

Köszi szépen!
Tunyogi idézve: " Nem tudok mást, csak ezt a zenét és túl sokat iszom megint." A leíráson, a kifejezéseken, a helyesíráson lehet csiszolni, de így írok és ezt tudom.Ha a történet nem fog meg, akkor szépen kipolírozva sem tetszik majd jobban. Azt hiszem áldhatom a sorsom, hogy nem ebből kell megéljek. :-)
Köszi, hogy olvastál és véleményezted!

cs, 2019-01-10 21:41 polgarveronika

polgarveronika képe

Nekem ez tetszett. Fekete-fehér filmben láttam magam előtt. És láttam az irányzót.Láttam a gépies mozdulatokat, és éreztem, hogy itt nagyon mély dolgokról van szó.És arról, hogy a háború, mint egy hatalmas lavina mindenkit maga alá gyűr. És tetszett a hangtalan felnevetés. Nem is lehet másként. A halál torkában nem lehet hangosan röhögni.

Biztosan vannak benne javítható és javítandó dolgok, hiszen minden írást lehet korrigálni, de én most konkrétan semmit nem tudok, talán a többiek.

Üdv: V.

 

_______Tertium non datur ______

p, 2019-01-11 08:34 Mayer

Köszi szépen!
Biztos lehet ezen még javítani, de engem is ez az embertelen hangulat fogott meg és ezért írtam le.

p, 2019-01-11 21:39 Kick Azyro

4

Kedvelem a világháborús történeteket. Mondhatni, fiús téma.
A hangulatot majdnem zökkenőmentesen sikerült átadnod, és használsz olyan szavakat, pl. csőfar, lövegzár, amelyek a harcászati terminológiába tartoznak, ezért hitelesebbé teszik az elbeszélést.
Már kezdtem hiányolni egy karaktert, aki miatt érdemes volt megírni a történetet, aztán szép halkan előlépett a névtelen irányzó, akit az különböztet meg a többi hőstől, hogy megmaradt hírmondónak. Az irodalmi fordulatokat leszámítva olyan ez a történet, mint amiket a nagypapám szokott mesélni (sokat csak hallomásból ismer, de úgy beleéli magát, mintha ott lett volna), és azokban a történetekben mindig van valami pláne, amiért megéri újra meg újra elmondani. Egy medál, ami a legnagyobb húsdarálóban megmenti a hős életét? Bőven elég. Ilyen szempontból ez egy hiánytalan írás.

h, 2019-01-14 10:22 Mayer

Köszi!

Próbáltam a hangulatot megragadni, ami jól- rosszul sikerült. Nem hálás téma, nincs benne akkora személyesen megélhető lelki mélység, mint egy egyéni veszteségben. Valahogy ezt mégis magam többre tartom és drámaibbnak érzem, mint egy egyéni kudarc feletti kesergést.

cs, 2019-01-24 18:35 Alfredo Sagittarius

Alfredo Sagittarius képe
4

Szerintem magasan a legjobb írásod, és a leginkább túlírt. Érdekes módon mégsem ez zavart a legjobban, hanem a kis odafigyeléssel elkerülhető hibák.
"neki nem sok dolga maradt ennyire közelről, mint tüzelni" - nem maradt más dolga, mint tüzelni
"Úgy tűnt minden tank ágyú feléjük néz" - nincs kedved kezdeni valamit a vesszőkkel?
"mint egy olajozott gépezet együttes erővel megemelték" - itt konkrétan elgondolkodtam, hogy mi az a gépezet együttes, és miért nincs értelme utána a mondatnak. A legegyértelműbb helyzetekben is hajlamos vagy elhagyni, ami nem jó. Ez a mondat jut arról eszembe, mennyire fontos a helyes vesszőhasználat: "Egyesek rosszul érzik magukat, mások faszán."

"Szerintem minden emberben lakik egy másik ember, egy idegen, aki rosszat forral"

cs, 2019-01-24 18:43 hamarjában

hamarjában képe

Ez igen, barátom, ez végre egy kimondottan érzékletes példa a vesszőzésre :), és talán páran megértik, hogy nem olyan felesleges dolog foglalkozni azokkal.

na ja (Obb)

cs, 2019-01-24 19:42 Alfredo Sagittarius

Alfredo Sagittarius képe

Lehet, hogy nem a legszebb példa, de talán jobban megmarad :)

"Szerintem minden emberben lakik egy másik ember, egy idegen, aki rosszat forral"

cs, 2019-01-24 19:04 Mayer

Köszi a véleményed. Tudom, hogy a szavak a félreértések forrásai épp ezért kérdezek. Mit jelent az, hogy túlírt? Gondolom, hogy fölöslegesen túlmagyarázót jelent, de jobb tisztáznom.
Ezzel az is a problémám, ha egy is értelmezésében ilyen vita generálódik, mi lesz egyes mondatok, gondolatok esetében, ha nem szabatosak, illetve túlírtak?

cs, 2019-01-24 19:38 Alfredo Sagittarius

Alfredo Sagittarius képe

Sok karcosnak van tőlem sokkal jobb szeme az ilyesmihez, meg az az igazság, hogy én is hajlamos vagyok a túlírásra és töltelékszavak alkalmazására.
Ne érezd problémának a vitát, az pont arra való, hogy megoldja azokat. Remélem, jön valaki, aki részletesebben is belemegy, de megpróbálom megmutatni, hogy én hol érzem a túlírtságot a műveden. (Most nézem, hogy Dana azért elég sok mindent kiszedegetett neked - bár az első mondatnál nem értek vele teljesen egyet -, érdemes megfontolni, amiket jelzett)
"Az áprilisi reggel füsttel és korommal érkezett dermesztő hidegen" - Az van, hogy a dermesztő hideg önmagában egy tök jó kifejezés, még ha kicsit klisés is, de akármikor működőképes hangulat-fokozó. Az árplisi reggel füsttel és korommal érkezett. Egy egy brutál jó kezdés, de komolyan, és erre hozzáerőszakolod a dermesztő hideget, ami meg túltolja, és én olvasóként már nem tudom, melyik képre koncentráljak. Kicsit mintha kioltaná egymást a kettő, csorbul az egész hangulata.
"Dideregve bújtak össze a csúnyán megkarcolódott lövegpajzs mögött" - Az meg tudna szépen is karcolódni? Ha kiveszed, érzékletesebb, gördülékenyebb és mégis ugyanannyit ad.
"A töltőkezelő szuszogva hozta a hatalmas lőszert és az szinte olajozottan csúszott a csőfarba" - nem kell a szinte, mert bizonytalanságot sugall. Az olajozottan sem biztos, hogy a legjobb kifejezés ide, inkább akadálytalanul, de ezzel lehet vitatkozni.
Egyelőre nem mennék tovább, mert nem azt szeretném, hogy elkeseredj, hanem azt, hogy gondold át. Tedd el ezeket az írásokat, és vedd elő pár hét, esetleg hónap múlva. Olvasd fel hangosan, és nézd meg, hogy nem tudnál-e egyes mondatokat máshogy megfogalmazni, húzni a szövegen, ilyenek. Nekem itt ezt tanácsolták a kezdetekben, és úgy érzem, rengeteget lehet fejlődni a betartásával. Ami még sokat segíthet, random böngéssz az írások között, és olvasd el a hozzászólásokat. Ezek segítenek majd jobban átlátni a tipikus hibákat, el fogod tudni dönteni, hogy rád esetleg melyik jellemző, és könnyebben fogod elhagyni azokat.

"Szerintem minden emberben lakik egy másik ember, egy idegen, aki rosszat forral"

cs, 2019-01-24 19:48 Mayer

Köszi szépen!
Azt hiszem a lövegpajzsnál a viharvert kifejezés lett volna jó. Az egy vékonyabb páncél és nem tudja egy lövedék úgy felnyalni, mint egy tanknál. A kezdésnél azt hiszem sok képet akartam egy mondatba tömöríteni. Kezdem sejteni a hibákat.
Azt viszont továbbra is úgy gondolom, ha nem ütős a sztori, nem segít rajta a nyelvészkedés. Acélt lehet polírozni de fekáliát nem. Van amit nem gondoltam át elég alaposan, úgy érzem.

cs, 2019-01-24 19:54 Alfredo Sagittarius

Alfredo Sagittarius képe

Igen, a kezdő mondat mutatja meg leginkább azt, amit én gondolok a túlírásról. Nem az a lényeg, hogy szerintem a dermesztő hideg klisésebb, mint a füst és a korom, hanem az, hogy valamiért már ott megakadtunk. Azt te is el tudod dönteni, hogy melyik áll közelebb hozzád, melyiket hagynád meg, de a kettő együtt tényleg sok.

"Szerintem minden emberben lakik egy másik ember, egy idegen, aki rosszat forral"