Főzelék pörkölttel

Véletlenül látta meg az elhanyagolt homlokzatú étkezdét. Dél felé járt már az idő és egy rövidebbnek tűnő útvonalon igyekezett vissza a munkahelyére, mikor a nagy üveg portálok feltűntek. Alumínium keret, vastag, régen nem takarított üveggel és a bejáratnál az ismert, ormótlan ajtónyitó. A résnyire nyitott bejáraton kellemes ételszag lebegett ki, az a meghatározhatatlan, tömegben főzött központi menza illat.

Éhségérzet nélkül, mégis nagyokat nyelve, de egy pillanatot sem habozva lépett be a nyári aszfalt hőségből az étkezdei párás melegbe. Amit várt, azt találta odabenn. Zsírosan csúszó fekete- fehér cementlap a padlón, műanyag asztalok és székek és rozsdamentes korlát az ételkiadó pult előtt. A falon, fekete táblán a kínálat krétával kiírva és mellette az ár, amit ráérősen átolvasott, hiszen sem előtte, sem mögötte nem várt senki.

Mikor végzett, felvett egy kellemetlen tapintású műanyag tálcát, majd rátett egy rozsdamentes kanalat és szalvétát, két szelet kenyérrel. Addig haladt, amíg egy fehér köpenyes, unott arcú, középkorú nőhöz nem ért, aki a pult túloldalán támaszkodott.
-Mit adhatok? – és látszott rajta, hogy nem érdekli.
-Kelkáposzta-főzeléket kérek pörkölt feltéttel. – közölte semleges hangon.
Egyetlen merőkanál főzeléket kapott a műanyag tányérba és egy kis kanál pörköltöt a tetejére, némi szafttal megcsurgatva. A kasszánál ugyanannak a nőnek fizetett, akitől az ételt kapta, majd a tálcát egyensúlyozva arra a helyre telepedett le, amit bejövetelkor már kinézett az üres helyiségben. Innen az utca forgatagára látott rá és a nap is néha megcsillant az üvegen, ami így nem látszott piszkosnak. A járdát épp valaki slaggal locsolta fel és a csobogás kellemes hangja megnyugtató volt.
Belekezdett az ebédjébe és minden íz, illat, mozdulat egy lezárt múltba vitte magával, középiskolás korába. Minden kedden kelkáposztafőzelék volt pörkölttel, amit jóízűen befaltak az állandóan éhes fiúk.
Törte a kenyeret, kanalazta a főzeléket miközben az iskolai menza képe villant elő benne és elhagyott emlékeket tolultak fel.

A gyönyörű Edit, aki olyan bájosan ejtette az „s” hangot és mosolygott, mikor elhíreskedett neki a tornaversenyen elért hatodik helyezésével. Kapott egy puszit tőle és még este is érezte, hogy lángol a helye.
Lajos tanár úr, aki konyakért küldte és szintidőre kellett visszaérnie, de a meccseken képes volt ölre menni a bíróval egy szerinte rossz döntés miatt.
Laci, akivel kettőjüknek volt egy körzője és pánikba estek, mikor kiderült óra előtt, hogy elvesztették.
Gyuri, aki mindig az iskolában mosott hajat és kölcsönkérte aztán valaki biciklijét, hogy két kört hajtva megszáríthassa.

Hiába evett lassan, elfogyott a főzelék és az utolsó darab kenyeret is lenyelte. Visszavitte a tálcát és ahogy haladt a kijárat felé, mintha víz alól jönne fel és közben változnának a fények, úgy foszladoztak szét az emlékei. Kinyitotta az ajtót és mellbe vágta a hőség és a forró aszfalton párolgó locsoló víz szaga.
Edit férjhez ment, Lajos tanár úr meghalt, Laci egy vasúti vagonban lakik, kábszeres és Gyuri rendőr, villant át rajta a jelen.

Az étel íze még a nyelvén volt, az emlékek nyoma ott kavargott a gondolataiban és a napsütésben állva azt érezte, képes lenne itt maradni örökre. Egy mozdulattal rázta le magáról a bénultságot és tétova mosollyal indult el a jelenben. Tudta, hogy minden apró részletre figyelni fog, mert épp ebben a pillanatban halad az eljövendő múltja felé. Vinni fog virágot a feleségének, ha haza megy és megőrzi magában a mosolyát. Félt, hogy lesznek még olyan napok, amikor neki már egyetlen mosolya sem marad, csak az, amit így őriz meg.

0
Te szavazatod: Nincs

Hozzászólás-megjelenítési lehetőségek

A választott hozzászólás-megjelenítési mód a „Beállítás” gombbal rögzíthető.

szo, 2019-02-09 09:47 Kelvin

Kelvin képe

Lényegesen jobb, mint az előző.
A hibákat majd kiszedi valaki, remélem, nekem most nincs rá időm.

 

"...Lámpámba az éjnek

pilléje repdes,

Gyász vergődik a falon..."

h, 2019-02-11 09:00 Mayer

Köszönöm.
Úgy gondolom, nem jobb, mint az előző, csak más.

szo, 2019-02-09 19:17 Gitáros

Gitáros képe

A kasszánál "ugyan annak" a nőnek fizetett - ugyanannak (egybe írandó)

Tetszett, van egy hangulata.
Várom a következőt.
Üdv!

Miki

h, 2019-02-11 09:04 Mayer

Köszi.
Igen. Ennek a hangulat a lényege.

szo, 2019-02-09 20:44 Suana

Szia!

Nem rossz ez az írás. Nem egy történetet akartál leírni, hanem egy érzést, egy hangulatot. Az sikerült.

De azért javítanivaló akad benne. Néhol vessző is. Abból több kellene. Körülményesen megfogalmazott mondatokat most is találni. Érdekes szókapcsolatokat is.

Pár dolgot mutatok, ami nekem nem igazán tetszik:
Még soha nem találkoztam a „koszlott” kifejezéssel. Az „üveg portálok” is kilóg a sorból.
„A bejáratnál ormótlan ajtónyitó” – lóg a levegőben?
Szerintem nem a bejárat van résnyire nyitva, hanem a bejárti ajtó.
„elhagyott emlékeket tolultak…” – emlékek.

Végül még egy dolog, amin elmosolyodtam. Ha koszos ablakon megcsillan a napfény, akkor ezerszer koszosabbnak látszik. Az én szememmel mindenképp. :)

Tőlem ennyi. A többiek - remélhetőleg – tanácsokkal is ellátnak majd.

Üdv: Sz

h, 2019-02-11 09:14 Mayer

Köszi!

Való igaz, hogy nehézkes kifejezések és logikátlanságok vannak benne. Nekem ezzel a tökéletlenséggel teljes. Tökéletesen szép nőt sem találni, mert mindenkiben van valami egyedi, aszimmetrikus, vagy elütő, de épp ettől a kedvesünk az, akit szeretünk. Egyedi, nem megismételhető és nem pótolható.
Amikor ezt az egyediséget el tudja vinni az írás, onnantól mű. Addig csak szóhalmaz és monológ.
A tökéletesség mindig magában kell hordozza a tökéletlenséget. Amikor valamiből csak a tökéletlenség látszik és érdektelen számunkra, na az a csapnivaló.

k, 2019-02-19 19:37 Suana

„A tökéletesség mindig magában kell hordozza a tökéletlenséget.” Ez igaz. És nincs olyan emberi alkotás, ami mindenki szemével nézve tökéletes lenne. Ennek ellenére, aki alkot (bármit), igyekszik a lehető legjobban, legszebben elvégezni a munkáját. Javítgatja, csiszolgatja és elgondolkodik a kapott kritikákon, tanácsokon, hátha azokat megfogadva még közelebb kerül a tökéletességhez.

Persze más dolog, ha elve úgy kezdi az alkotást, hogy tökéletlenségre törekszik. Ilyen is lehet. Ezzel nincs szándékomban vitázni.

Üdv: Sz

szo, 2019-03-30 01:20 Györeizé

Györeizé képe

~Elnezest az ekezetek hianyaert.~
"Véletlenül látta meg a kívülről koszlottnak tűnő étkezdét", a kezdo mondat. Ha veletlenul latta meg, az arra utal, hogy addig ismeretlen volt szamara az etkezde. Addig ismeretlen etkezdeket ritkan latunk meg belulrol veletlenul, hacsak nem huznak a fejunkre zsakot es rangatnak be minket arra kesztetest erzo egyenek. Persze, hogy kivulrol latta meg veletlenul. Aztan: koszlottnak tuno. Hogy a banatba tunik valami koszlottnak? Hacsak nem az a szandekod, hogy ezzel a foszereplorol arulj el valamit, miszerint arra sem kepes, hogy megallapitsa a kulonbseget a koszlott es nem koszlott kozott - ez esetben en egy szavat sem fogom a kesobbiekben elhinni, ami kisse nehezze teszi az erzelmi invesztalast -, semmi ertelme a vilagon ennek a megallapitasnak (vagy minek). Koszlott volt vagy nem? Ne csigazz, nem birjak a gyenge idegeim.
"Véletlenül látta meg a koszlott étkezdét" - ha ilyen a kezdo mondat, adok hitelt annak is, ami utana kovetkezik (a "veletlenul latta meg" nyakatekertsege ellenere is). De ha mar a kezdo mondat ketszer annyi idore akar lefoglalni, mint amennyire szukseges, nem varok mast az iras tobbi reszetol sem es lehet, hogy el sem olvasom. Csak hogy tudd, elolvastam es szemelyes velemenyem szerint az egesz iras olyan, mint a kezdo mondat: tul sokat kovetel tolem. Tul sok figyelmet, tul sok idot. Engem nem erdekel, hogy kellemetlen tapintasu volt az a szajbaszexualizalt talca. Nem az en problemam. Nem erdekel. Ird le magadnak, aztan olvasgasd te. Ne vesztegesd az olvaso idejet es turelmet, mert nem fog szeretni erte. Rozsdamentes kanal? Azt sem kell leirnod, hogy kanal, mert ki a banat gondolja, hogy kezzel eszik fozeleket, nem am azt, hogy rozsdamentes. Jezusom, mi tortent volna, ha nem rozsdamentes? Vagy ha nem nyugtatsz meg minket is felole?
Tedd fel magadnak a kerdest, hogy ebben az irasban tenyleg azt sikerult-e kidomboritanod, amit akartal, amit fontosnak tartottal es sikerult-e megadnod annak a melto format.

**********************************
A véleményem, az szubjektív.

h, 2019-04-01 11:34 Mayer

Hali!
Látom, ezen a koszlottságon rendesen eltöprengtél. Szerintem, ha nagy üveg portálok az ablakai és retkes az egész, akkor joggal feltételezhetem, hogy belülről sem különb az étkezde. Arra, hogy az elbeszélő nem ismerte pedig utaltam azzal, hogy más útvonalon ment a munkahelyére vissza, mint eddig. Ezért a mondatért kétségbe vonni az elbeszélő hitelességét, kissé kemény nekem.
A kanál, hogy rozsdamentes volt szintén egy információ. Lehetett volna alumínium is. Persze, a tálca tapintása sem volt számodra információ. Biztos nem ettél még menzán, csak étteremben.
A magam szerény eszközeivel egy nosztalgikus pillanatba akartam visszanézni, egy érzést, egy pillanatot megfogni, kitépni a jelenből.
Rengetegen élnek vissza így az olvasó türelmével még az irodalomban. A Rómeó és Júliát is el lehetne annyival intézni, hogy ellenséges családok gyerekei szerelmesek lesznek és félreértések sorozatán keresztül végül az öngyilkosságig jutnak. Hála az égnek Shakespeare kicsit tovább gondolta ezt a történetet és még rengeteg, az olvasó türelmével visszaélő részekkel tette igazán "unalmassá".

h, 2019-04-01 17:42 Roah

Roah képe

Hátttőő....

Nézd csak:

"- Kelkáposzta-főzeléket kérek pörkölt feltéttel. – közölte semleges hangon."

Központozás? Hogy tetszik lenni vele?

Tessék ezt tanulmányozni:

http://karcolat.hu/gyik

Azt is javaslom, csapj fel egy könyvet, zummolj a párbeszédekre, alaposan ám, és izibe fókuszálj a mondatbéli pontokra, különös tekintettel a helyükre és mennyiségükre.
Ez a másik nyomós indok, hogy az olvasó abbahagyja az olvasást.
Ez a tapasztalatom.

Egyébként osztom Zoli álláspontját, logikai bakis az általa nehezményezett mondat, szerintem is az. (A másik írásodnál - Lebegés -, is ezt a jelenséget tapasztaltam, hogy amire azt gondolod, hogy az olvasó ízlésbéli megjegyzést tesz, az nem az. Félreértelmezhető vagy nem az lesz, aminek szánod bizonyos fogalmazásod és szó-használatod, és bizony tényleg az van, amit Zoli is mondott, hogy elmegy-elmehet az olvasó kedve ilyesféle mondatoktól, a folytatásra már nem lesz kíváncsi - érdektelenné válhat.

És ezt, az ilyesmit, ilyeneket, milyen frankó tudni!
Nem?

Nem vagy kíváncsi arra, hogy mivel lehet elkerülni az ilyen jelenségeket, tudod, úgy általában?
Hm?

A világirodalom közül Shakespeare az egyik favoritom, számomra az egyik beszt.
A Rómeó és Júlia különösen a kedvenceim között van.

Figyu, eszkúzi, de a Főzelék pörkölttel, valamint a Rómeó és Júlia párbeszédei, jelenetei, iróniái, érzelmi ívei, rímjei, izgalmai, fricskái, bölcseletei, fordulatai, konfliktusai, bonyodalmai, megoldásai, üteme, ritmusa, kedélyei és drámái között érzeni...hát a különbséget.

Árrivedercsi! ;)

https://www.youtube.com/watch?v=W8uqQ5FgHYs

--------------- "Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha." (W. Shakespeare)

"Nagy szeretet fél, apró kételyen:
S hol a félsz nagy, nagy ott a szerelem."

h, 2019-04-01 18:52 Mayer

Hát tovuhabohu, ahogy ezt barátom mondja. :-) Eszembe nem jutott a nagy Viliemhez hasolítani magam csak jeleztem nem zanzát ír az ember. Egyébként nagy férfi hiba, hogy egyszerre csak egy dologra tudok koncentrálni. Biztosan nem vagyok egyértelmű ha ezt már ketten is látjátok de próbálok halálra magyarázás nélkül közölni egy történetet, érzést, pillanatot. Nem mindig megy de azért küzdök és nem hagyom annyiba. Írogatok, de szeretném örömöm is lelni benne, ezért úgy fogalmazok, ahogy sikerül. Ezek szerint ízlésemen is van mit csiszolni.

h, 2019-04-01 20:08 Roah

Roah képe

"Eszembe nem jutott a nagy Viliemhez hasolítani magam csak jeleztem nem zanzát ír az ember."

Williamhez?

Zoli arra szeretett volna rávilágítani, hogy sok felesleges bigyuszt használsz, ami nem szerencsés novelláknál, vagy rövid terjedelmű írásoknál.
Ezzel értek egyet - még nem érzed, melyiknek van funkciója és melyiknek nincs, melyik szükséges bele és melyik nem. Ezért lenne érdemes meghallgatnod, hogy fejleszd ezt az érzéket.
Miért nem szekálod inkább, érted, hogy mire utal, mivel lehetne orvosolni, ilyesmik? Kérdezd csak meg, bátran, hogy szerinte mitől lehetne jobb, mit javasol, ilyesmik.
Vannak kifejezések, amiket tévesen is használsz, tévesen rögzült jelentések, vannak logikai huncutságok - azt ne hidd, hogy ez egyedülálló jelenség.
Frászt!
Mindenkinek van ám ilyenje, olyan tulajdonsága az írás terén, amit fejleszt, tudod - és akkor mi van?
Semmi.

"Biztosan nem vagyok egyértelmű ha ezt már ketten is látjátok de próbálok halálra magyarázás nélkül közölni egy történetet, érzést, pillanatot."

Hm.

"Tedd vagy ne tedd - de ne próbáld!"

Találós kérdés: ki mondta? ;)

"Nem mindig megy de azért küzdök és nem hagyom annyiba. Írogatok, de szeretném örömöm is lelni benne, ezért úgy fogalmazok, ahogy sikerül. Ezek szerint ízlésemen is van mit csiszolni."

Helyben vagyunk.
Tudod, mindig ez van, a Karc ismétli önmagát.
Mindig azt csapatják, 'javulni akarok', fejlődni szeretnék', bla-bla-bla, aztán vagy izébizén - izébizé annyit tesz, sügérkednek -, küldik el a Karcos olvasót a rákba, vagy mézzel-mázzal, érted, hogy hárítás, meg ez most ilyen, meg olyan, meg ezeket így írom és kész, én ezt így akarom, ez jó így, vagy negyvenes a tehetség és a tudás, de száz húszkilós az egó-aura, és utána jön a vadnyugati filing, a naagy nézések ideje a szerző részéről; Vili nélkül.
Néz, mert miért nincs olvasója, miért nincs az írása alatt hozzászólás, lóóól, aztán néz, mert ezt nem érti...

Önnön örömszerzés, igen, helyben vagyunk, jah - az itteni ősi Karcosok írták erre azt időszámítás-előtt, valamikorban, hogy "szellemi maszturbálás". :D A másik, amit hozzátettek, hogy nincs abban semmi, ha a szerző magát szolgálja, elégíti ki, és nem a közönségnek ír, hanem magának - csak azt nem kell publikálni, ergo ne tegye ezt közszemlére. Miért kell azt mutogatni?
Félre ne érts!

Az a lényeg, hogy ahol interaktív a kapcsolat az elvetemült olvasókkal, elvetemült Karcos olvasókkal, és abban a csodában részesülhet egy szerző, hogy javaslatokat kap, fejlődhet egy irodalmi műhelyben, kapcsolatba léphet az olvasókkal (!), annak ezt értékelnie kellene.

Lehet ígérni fél királyságot a népnek, Karcos népnek, de ha folyton csak hárítást és ilyesmit kap, nem fognak időt szánni sem olvasásra, sem javításra, sem tanácsokra, sem semmire.

Ekkor jön az a bizonyos nagy nézés.

Szóval jó-jó ez az örömszerzés, meg minden, tényleg az, csak az olvasókkal közben mi lesz?

El lehet őket veszíteni.

Mert ha elunják a banánt, letipliznek, leoldalaznak másik szerzőnek segíteni.

Ez minden. :))))

"Ezek szerint ízlésemen is van mit csiszolni."

Az ízlés miként került ide? Oo?

--------------- "Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha." (W. Shakespeare)

"Nagy szeretet fél, apró kételyen:
S hol a félsz nagy, nagy ott a szerelem."

k, 2019-04-02 08:48 Mayer

Köszi, hogy ennyit foglalkozol velem! :-)

Kezdjük akkor össze vissza!
Elég sokszor elhangzottak már itt a technikai mikéntek, amelyekkel nem tudok, de nem is akarok vitatkozni. Miután magam nem bújhatok ki a bőrömből, a saját elképzeléseim szerint alakítgatom a szavakat történetté és ebben nagyon jó a segítség. Mikor kapok egy ajánlatot másik szó használatára, olyankor hasít belém, hogy ez miért nem nekem jutott eszembe!

Az legfontosabb kritériumom, hogy az egész szóljon valamiről. Legyen eleje, közepe és vége. Igyekezzen valamit közölni az írás. Egy érzést, egy pillanatot, egy hangulatot, bármit, csak legyen valami benne. Érezze, aki belekezd, hogy van miért elolvasnia. Ha ezek nincsenek meg, abszolút fölösleges a technikát vesézgetni, mert a tehénlepényt nem lehet fényezni! :-) (bocsi)
Sajnálom, de sokszor és sok helyen belelendülök az olvasásba és pár mondat után azt érzem, sehonnan sehová nem tart az írás. Egyszerűen untat, vagy egy olyan katyvasz, ami csak az író mentális állapotát tükrözi és engem halálra nem érdekel. Ezt komoly irodalmi portálokon tapasztaltam meg és nekem elkeserítő élmény volt. Persze az is lehet, hogy csak én nem vagyok elég érett ezeknek az írásoknak a befogadására. Ki tudja?
Elhiszem, hogy a vesszők pontos és szabatos használata, valamint egy írás felépítése és annak szabályai szintén kardinális kérdéssé növik ki magukat, de amíg az értelmezést nem akadályozzák és a mondanivaló érthető, számomra nem bírnak nagy súllyal. Az, hogy kimaradt valahol egy vessző, vagy fölöslegesen került bele és erről értekezni hosszú sorokon át, az értékrendem szerint olyan elfoglaltság, amit unalmában űz az ember!

Ami pedig az ízlést illeti, szerintem igen is komolyan meghatározza az írásainkat. Aki a giccset szereti, az azt fog írni. Magam is ezeket az írásokat azért tettem fel ide, mert miután megszülettek, nekem tetszettek. Gondoltam, talán van olyan ember, akinek szintén tetszik. Persze valami attól lesz jó, ha sokan elfogadják, tetszik nekik és azokat a gondolatokat közli, amelyeket mi is tudunk, csak nem tudjuk ebben a formában megfogalmazni. Aki ezt tudja, az tud írni, aki pedig nem, az nem fog megtanulni.

Végül pedig a kritika. Kezdem érteni a bedühödött kollégákat, akik elhessegették a kritikusokat. Nem elég szembe nézni a saját tökéletlenségünkkel, de meg merem kockáztatni, a kritika is alkalmanként félreérthető. Györeizé kolléga is elakadt azon, hogy az étkezde hogyan lehet koszlott, mikor csak kívülről látom. Valószínűleg nem tetszene senkinek, ha leírnám, hogy a piszkos üvegportálokból és a lógó ajtóról feltételezem, hogy benn is hasonló állapotok uralkodnak, arra gondolva, ha kívül retkes, belül sem különb. Szerintem ide egy másik gondolat kéne, talán erre célzott, míg én védtem az álláspontom.

Biztosan ki lehetne javítani benne az összes helyesírási hibát és a kétértelmű, vagy zavaró kifejezéseket és gatyába rázni, csak egy kérdés marad ilyenkor: érdemes e? Ér-e az írás annyit, hogy megéri foglalkozni vele, vagy eleve egy hibás koncepció selejtes terméke? Szerintem ez a legfontosabb kérdés és a kritika szerepe ebben az iránymutatás is!

k, 2019-04-02 17:46 Roah

Roah képe

"Köszi, hogy ennyit foglalkozol velem! :-)"

Szívesen - de nem veled foglalkozom, hanem egy publikált írással a portálon. :)))

Mit akarsz, még nem is láttál tüzet okádni! :D (Szeretnél? ;)

Az oldalt sokan olvassák.

A hozzászólások általában Mindenkihez szólnak (hozzá-szólás, érted), még ha az elkövetőt nem is érdekli a saját írása sorsa, amit az szokott mutatni a legjobban, amikor leszösszentik ("ez csak egy kis szösssszeneth"), csak ne kelljen dolgozni vele, csak maradjon úgy ahogyan van, de azért lehetőség szerint tetsszen az olvasónak is.
Ja, így, minden, egyszerre.
Ó. I.V. (Ól In Ván.)

"Györeizé kolléga is elakadt azon, hogy az étkezde hogyan lehet koszlott, mikor csak kívülről látom."

Figyu, mutatok valamit:

https://elfelejtettszavak.blogspot.com/2014/06/koszlott.html

A 'koszlott' szót mire is kell hivatalosan használni, ergo mit is jelent - és ez csak egy szó, ami téves.

Amikor azt írod, koszlott, rongyra asszociálnak, szakadt, feslettre, használtra - a közelben sincs üveg. Meg a többi.
A 'kosz' miatt rögzülhetett feléd tévesen.

Íme még egy:

https://idegen-szavak-szotara.hu/koszlott-jelent%C3%A9se

És még egy:

http://koszlott.szojelentese.com/

És még egy:

http://koszlat.szojelentese.com/

"Végül pedig a kritika. Kezdem érteni a bedühödött kollégákat, akik elhessegették a kritikusokat."

Kritikusokat?
Hát jól elszaladtak, tán sárkányok űzték el őket, ugyanis eggyel sem találkoztam a Karcolaton az idestova, lassan tizedik éves itt létem során.

Te, itt olyanok szólnak hozzá az írásokhoz, akik maguk is írnak, ez egy Irodalmi Közösség, tudod, a toll - hogy szalonképes maradjak, az eredeti formája nem éppen így hangzik az itteni örökbecsűnek -, szóval a toll mindkét felét ismerik, oda-vissza.

Nem tudom, mi a célod az írással, és közöm is mindössze csak annyi hozzá, hogy egy irodalmi portálon publikáltad, kvázi számítasz véleményekre.

Az álláspontot hasznos dolognak tartom megvédeni.
Sosem szerettem mindenre bólintó szerzőkkel dolgozni, olyanokkal, akiknek egy darab önálló gondolata nincsen, szóval támogatni szoktam, mert azt vallom, hogy így fejlődhet ki a stílus, a saját világa egy szerzőnek, sok-sok csoda születhet, ha a szerző egy bizonyos belső dallamot követ.

Ha téves egy szó jelentésének ismerete egy mondatban, akkor bedőlhet a megfogalmazása. Ha bedől a megfogalmazás, az értelemnek annyi.
Ha az értelemnek annyi, akkor az írásnak is annyi.
Vagy az lehet.

Érted? :)))

Mi van akkor, ha azért érdekel az írás sorsa, hogy kevésbé legyen elkoszlott a jövőben?

Hm? ;)

"Biztosan ki lehetne javítani benne az összes helyesírási hibát és a kétértelmű, vagy zavaró kifejezéseket és gatyába rázni, csak egy kérdés marad ilyenkor: érdemes e? Ér-e az írás annyit, hogy megéri foglalkozni vele, vagy eleve egy hibás koncepció selejtes terméke? Szerintem ez a legfontosabb kérdés és a kritika szerepe ebben az iránymutatás is!"

Nem, szerintem nem ez a legfontosabb kérdés.
Sokkal inkább a szerző célja az írással.

Ugyanis egy pillanatot sem lehet adni annak a továbbiakban javításból, hozzászólásból, ha csak úgy magának irkál, hetet-havat összehord, leinti az olvasóit, akiket kritikusoknak hisz, a többi szerzőt futni véli, a segítséget kötözködésnek ítéli, a támogatásokra meg fittyen hány.
Ezt hívom vegytiszta időpazarlásnak.

Szóval ha az írását egy szerző magára hagyja, akkor mit vár el a közönségtől?

Dracarys? ;)

https://www.youtube.com/watch?v=D6EDrPC3oeA

--------------- "Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha." (W. Shakespeare)

"Nagy szeretet fél, apró kételyen:
S hol a félsz nagy, nagy ott a szerelem."

sze, 2019-04-03 10:26 Mayer

Szia!

Komolyan zavart, hogy még magyarul sem tudok, ezért a koszlott szó jelentését szintén keresgettem.

https://www.nyugat.hu/tartalom/cikk/szetutottek_piroskat_szombathely_hat...
Tudom, nem irodalmi mű, de szerintem az általam vélt értelmezéssel használták a címben.

https://www.arcanum.hu/hu/online-kiadvanyok/Lexikonok-a-magyar-nyelv-szo...
Itt már a koptatott kifejezés is játszik, ami nem piszkosat, de elhasználtat jelent.

https://books.google.hu/books?id=gJHuCQAAQBAJ&pg=PT117&lpg=PT117&dq=kosz...
Ebben pedig már lokálra is használatos a kifejezés, mint ahogy azt magam egy étkezdére használtam! Még annyit, hogy alighanem fordítás és ezt valaki elkövette.

http://www.kozep.bme.hu/wp-content/uploads/2014/01/150930_langi_RKK_.pdf
Publikált tanulmányban használatos a kifejezés épületre.

http://elbiferrum.blogspot.com/2016/06/
Növényre, állatra is használatos és ott sincs textil.

Mielőtt félreértenél, nem folyamatosan tamáskodni akarok, de nem elképzelhetetlen a számomra, hogy mások is használják ezt a kifejezést ebben az értelemben, vagyis az értelmezéssel nem vagyok egyedül. Hagytam volna a fenébe, ha nem állítod, hogy kedveled, ha valaki megvédi magát. Ecce Homo! :-)

Kérdezted, hogy mi a célom az írással? Te is írsz, gondolom, így ugyan azt válaszolhatnánk. Szeretnék egy közös jelrendszeren keresztül átadni valamit, amit gondolok, és ahogy én tudom. Szélsőséges esetben úgy sikerül, hogy csak én értem, amit te "szellemi maszturbáció" kifejezéssel illettél, ha jól emlékszem. Ennek is lehet létjogosultsága, mert egy látásmódot közvetít és lehet az íróra vonatkozóan következtetéseket levonni, már akit érdekel. Szeretek olvasni, de nem mindent. Megboldogult Tandori Dezsővel voltam úgy, hogy képtelen voltam öt oldaltól többet elfogyasztani a művéből. Egyszerűen taszított az egész, számomra katyvaszba forduló szóhalmazok sorozata.

k, 2019-04-16 16:51 Roah

Roah képe

"Hagytam volna a fenébe, ha nem állítod, hogy kedveled, ha valaki megvédi magát. Ecce Homo! :-)"

...aha, vigyázz, mit kívánsz. ;)

Ha jól látom, a linkek alatt blogok vannak - amiből kettőnek nyoma veszett, azt láttad? 'Error 404' -, ahol a koszlott szót szintén nem használják/ták megfelelően - egy link alatt van lexikon, ami azt támasztja alá - mint az általam prezentált lexikonos adatbázis is -, hogy 'koptatott' vagyis nem épületet jellemeznek vele.

Egyébként a netes bulvársajtó is előszeretettel írja el a szavakat, helyesírásból mindennapos, hogy olvasói hozzászólások szólnak a 'szerkesztőségre', hogy javítsák ki a rontásokat.

Az egyik kedvenc elírásom egy közismert kereskedelmi csatorna esti hírműsorában tűnt fel, oly' csodálatos módon, hogy jó nagy betűkkel leírták egy alcímben - és ezt az alcímet az adásidő-végéig csapatták, amíg a riport le nem ment -, azt 'muszály', így ipszilonos jével.
Másnap még napi sajtó is lehozta a blamát, és nem dicsérték agyonra a hírműsort menő eklektikáért.

Szóval remélhetőleg a tömeg, aki látta az elírt muszájt, nem kezdi el tévesen használni.

A koszlott szót egyébként felőlem használhatod diós kürtöskalácsra, házilag készült málnaszörpre, applikációra is - legfeljebb az olvasók nagy része nem érti majd. :))))

--------------- "Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha." (W. Shakespeare)

"Nagy szeretet fél, apró kételyen:
S hol a félsz nagy, nagy ott a szerelem."

sze, 2019-04-17 10:55 Mayer

Hali!

Én is látom, hogy két hivatkozásom már nem elérhető, amivel nem tudok mit kezdeni. Volt viszont egy pdf formátumú tanulmány, ahol szintén így használták. Lehet, hogy nem a nagykönyvi formában és értelemmel fejeztem ki magam, csak arra szerettem volna rámutatni, ezzel nem vagyok egyedül. Ebben nincs is vita közöttünk.

Valahogy úgy, ha nekem szögem van és neked kalapácsod, mire is gondolhatunk mindketten? :-) Ezért hangsúlyozom a kifejezés használata során a szövegkörnyezetet, mert az többnyire eligazít!

Azt hiszem, etimológiai szempontból az azonos alak lehet a ludas. A kosz, mint piszok is értelmezhető, de kopottként is. Esetünkben az azonos alak miatt használhatják hibásan a kifejezést épp úgy, mint én. Arról nem is szólva, hogy a beszélt nyelv képlékeny, így ha valami több jelentéssel is bír, képes meghonosodni, akár az eredeti jelentéstől is eltérve.

Természetesen van itt más is! A szleng, illetve az eltérő értelmezés is bezavarhat. Egy járműre mondhatom, hogy leharcolt, pedig közelében sem volt csatának. Köszönhetek, hogy "Csákány!", de nem akarok bányászni. A zöldségem az ételben lehet hers, pedig nincs is ilyen szó! Ettől függetlenül mégis értem a jelzőt az illető zöldségre.

Tudom, hogy ez Györeizé szerint csak magyarázkodás, de magam még nem vagyok annyira modern, hogy lesöpörjem a felhozott ellenérveket. Felénk ezt eszmecserének hívják és megtiszteltél azzal, hogy kifejtetted a véleményed!

cs, 2019-04-04 01:06 Györeizé

Györeizé képe

"Látom, ezen a koszlottságon rendesen eltöprengtél." - nem, nem toprengtem el rajta rendesen. Az a mondat nem er annyit, hogy rendesen eltoprengjek rajta.
Amit en latok, az az, hogy te nem toprengtel el rendesen azon, amit en kerdeztem.
Amit a valaszaidban megmutattal, az ugyanaz, mint amit az irasodban tettel: nem akarsz a targyra terni. Omlengsz, melle beszelsz. Magyarazol. Kerte valaki?
A kevesebb nem neha, hanem gyakran tobb. Tanuld meg.
Vagy ne, ha epp nem akarod. De ha magadnak akarsz irni, irj magadnak. Ha masoknak is akarsz irni, hallgass masokra is. Egyszeru. Tenyleg egyszeru. Nem ugy, mint az irasod.
Amugy meg, most tenyleg komolyan, Romeo es Julia? Es ezek utan vegyem komolyan a mondandod? Legy szives menj es gondolkodj el azon, hogy mit is irtal le. Aztan legkozelebb azelott gondolkodj el, hogy leirnad.

**********************************
A véleményem, az szubjektív.

cs, 2019-04-04 09:22 Mayer

Eltöprengtem azon, amit írtál és igazad van. Nem térek a tárgyra, magyarázok. Neked talán öncélúnak és ömlengésnek tűnik, de szerintem a téma megköveteli ezt a formát és kifejezést. Érzéseket próbáltam átadni, úgy ahogy megélem, így az én készülékemben van a hiba. Nagy valószínűséggel nem a megfelelő kifejezéseket használtam.

A téma:
Nosztalgikus hangulatú múltba révedés és emlék idézés. Tudjuk, hogy az illatok, ízek, tapintás képesek előhozni rég a lomtárba űzött emlékeket, ami itt megtörtént. Ez összevetve a jelennel rádöbbenhetünk, hogy épp most alakítjuk a jövendő múltunkat és az elszámoláskor nem mindig pozitív a végösszeg.
"Félt, hogy lesznek még olyan napok, amikor neki már egyetlen mosolya sem marad, csak az, amit így őriz meg." Ez a félelem ott kell bujkáljon mindenkibe, akinek csak nem lóg ki az egója a trikójából.

Nem futóversenynek szántam, hogy iparkodjak gyorsan és olvashatóra leírni, amit szeretnék, hogy aztán az olvasónak ne legyen munkája vele. Mellesleg nem egy hosszú írás. Agatha Cristie a regényeiben oldalakat szentel a nappali leírásának, mégse követeljük az örököseitől, hogy kicsit haladósabbra írják át a krimijeit. Viliemet is példának hoztam, ne háborogj rajta. Őt is meghúznád itt-ott, hogy kicsit kommerszebb legyen és fogyaszthatóbb? Legyen klasszikusok diszkó ritmusban? Lehet, te ezt a tiszteletlenségem jeleként értékeled, de magam csak hasonlatnak szántam, kérlek kezeld úgy.

Szóval köszönöm a véleményed és a tanácsaid! Értékelem őket, ha vitázok is, mert azért nekem is lehet véleményem, bár az esetünkben elfogult!

cs, 2019-04-18 04:31 Györeizé

Györeizé képe

Szerettem vona erdemileg reagalni arra, amit mondasz, de ugy latom, hogy nagyon jol eltarsalogsz sajat magaddal. A kerdes az, hogy ezt miert egy kozossegi portalon teszed? Szeretned masonak is megmutatni, hogy milyen jol megmagyarazod sajat magadnak a dolgokat?
"Nagy valószínűséggel nem a megfelelő kifejezéseket használtam." - ez olyan szinten semmit mondo reagalas, hogy nagyon. Ebbol most mit vegyek le? Ezzel te mit akartal mondani? Ehhez tolmacs kell, pedig magyarul van, vazz. Most komolyan, te mondod meg, hogy mi a nagy valoszinuseg es te mondod meg, hogy mi a megfelelo es mi nem? Apam, neked szerkesztonek kene lenned ilyen tudassal!
Vagy inkabb csak gondolkodj el egy kicsit. Aztan meg egy kicsit. Aztan meg egesz addig, amig le nem esik, hogy ha egy kozossegi portalon megosztod az alkotasod, onnan kezdve nincs a kezedben az iranyitas, el kell fogadni a reagalasokat es vazz, ne koszond meg a "velemenyem es a tanacsaim" (sehol nem adtam tanacsot) ha nem gondolod igazan ugy. Milyen tanacsot is adtam? Mit fogadtal meg? Semmit!
Ne akarj haverkodni a kritikussal! Nesze, ez egy tanacs. Megfogadod? Megerted, hogy miert ne?
Remelem, a kovetkezo kommented az lesz, amiben megmagyarazod, hogy mennyire megertetted azt, amit mondtam es egyben meg is koszonod, hogy leszarhatod, aztan johet a kovetkezo ciklus es beszelhetunk orokke es orokke es orokke es

**********************************
A véleményem, az szubjektív.

cs, 2019-04-18 05:16 Györeizé

Györeizé képe

Véletlenül - kívülről koszlottnak tűnő - Dél felé - rövidebbnek tűnő - a nagy üveg - vastag - régen nem takarított - az ismert, ormótlan - résnyire nyitott - kellemes - meghatározhatatlan - tömegben főzött - központi - Éhségérzet nélkül - nagyokat nyelve - pillanatot sem habozva - nyári aszfalt hőség - étkezdei párás meleg - Zsírosan csúszó - műanyag - rozsdamentes - fekete táblán - krétával kiírva - ráérősen - kellemetlen tapintású - fehér köpenyes - unott arcú - középkorú - semleges hangon - Egyetlen merőkanál - műanyag tányérba - kis kanál - némi szafttal - ugyanannak - üres - kellemes - lezárt - Minden - jóízűen - állandóan éhes - elhagyott - gyönyörű - bájosan - egy szerinte rossz - két kört hajtva -
Ha mar itt vagyunk: "Gyuri, aki mindig az iskolában mosott hajat és kölcsönkérte aztán valaki biciklijét, hogy két kört hajtva megszáríthassa."
Azert kerte kolcson a biciklit, hogy megszarithassa? Milyen rendes!
Hiába - lassan - utolsó - mintha víz alól - forró - párolgó - kábszeres - napsütésben állva - Egy mozdulattal - tétova - apró - eljövendő -
Valamint:
"mert épp ebben a pillanatban halad az eljövendő múltja felé"
Aztan ott van meg az a gyongyszem, hogy:
"mert épp ebben a pillanatban halad az eljövendő múltja felé"
Ne is emlitsuk a zsenialitas hatarat surolo
"mert épp ebben a pillanatban halad az eljövendő múltja felé"-t, elkepeszto. Meg mindig probalom osszekaparni magam, pedig mar hetekkel ezelott olvastam.
Persze ugyanigy voltam a Romeo es Juliaval is.

**********************************
A véleményem, az szubjektív.

cs, 2019-04-18 09:06 Mayer

Zoli!

Próbáltam kulturált keretek között beszélgetni veled. Ne vedd haverkodásnak azt, hogy udvarias vagyok! Felénk ez úgy működik, hogy kérem- köszönöm. Megköszöntem a tanácsot, amit nem is adtál és visszafogottan válaszoltam a kritikának nevezett személyeskedésre.

Az írásom egyik sorát háromszor is beidézve gúnyolódtál. Tudtommal a kritikának ez nem része, vagy változott valami, amíg aludtam?

Öncélú „magyarázkodás”, így minősítetted a válaszaimat és számon kérted, hogy ezt miért közösségi portálon teszem. Tudod, én a saját írásom hátteréről és mondanivalójáról próbáltam megvilágítani a gondolataim, aminek mégis csak itt lenne a helye, nem a Népszava vélemény rovatában. Sajnálom, ha nem értetted meg! Az a benyomásom, mintha nem is egy nyelvet beszélnénk.
Már prekoncepciód is van arra, hogy milyen lesz a következő kommentem. Ezen jót derültem.

Nem a személyem, a habitusom a kritika tárgya, hanem a konkrét írás. Ebből induljunk ki. Elfogadom, ha ezt rossznak tartod, hiszen a tied is egy vélemény, mint olvasóé. Sőt, a durva, fölényes és személyeskedő kioktatás is érthető, ha egy elismert irodalmi tehetségtől származik, aki már fölül emelkedett az amatőrök botladozásain és nagyszerűeket alkot. Szívesen elolvasnám ezeket a remekműveket okulásul, ha vannak ilyenek, mert az internet a nevedre nem adott ki semmit.

Ha, viszont nincsenek ilyen művek, akkor nem tudom magamban sem mentegetni a modortalanságot. Azt hiszen nem is akarom.

cs, 2019-04-18 08:13 hamarjában

hamarjában képe

Nos, megpróbálom, bár más dologra kéne szánnom ezt az időt.
Tekintsünk el attól, hogy a koszlottat nem használjuk egy étterem esetében.
Györeizé megpróbálta, de mintha nem is akarnád érteni.
Megpróbálom egyszerű példával:
Jelenet egy strandon:
Megérkezik egy kipattintott srác.
1. Megérkezett egy izmosnak tűnő srác.
2. Megérkezett egy erősnek tűnő srác.
Melyiket érzed helyesnek?
Nos gondolom a kettest, mert ha valaki ki van gyúrva, még nem feltétlen erős is egyben.
Az egyest viszont leírni baromság, mert nem annak tűnik, hanem az! Ha az egyest írod le, senki nem kíváncsi a továbbiakra, mert ilyen kezdés nem sok jót ígér.
Természetesen ez igazolod is:
Belemész felesleges szóismétlésekbe: tűnő-tűnő, ha minden csak tűnő, akkor minek olvassam?
Aztán ilyen briliánsan folytatod (és ezzel még nem is foglakozott senki):

"Dél felé járt már az idő és egy rövidebbnek tűnő útvonalon igyekezett vissza a munkahelyére, mikor a nagy üveg portálok feltűntek." - Hát ez így mit ne mondjak... Próbáljuk megfejteni közösen, kollektívan gondolkodva:
Szóval a tag siet vissza a melóhelyére, onnan gondoljuk, hogy siet, mert a rövidebb utat választja, ahonnan ebédidőben kiment. Ha eddig nem látta ezt az éttermet (mert véletlen látta meg!), akkor a hülyéje, ha ezelőtt kiment ebédidőben, akkor mindig egy hosszabb útvonalon ment vissza. Talán azért, mert ráért, hiszen egy félóra, max. óra, pont jó városnézésre :), megnézte a Halászbástyát, stb.

Ja és azt írod, hogy emberünk "igyekezett vissza a munkahelyére". Na persze, meglátott egy lepukkant étkezdét, és azonnal úgy döntött, szarik a melóra, legfeljebb kirúgják, de egy kelkáposzta pörkölttel mindent überel :)

Aztán mint habot a tortára, rálövöd ezt: "Éhségérzet nélkül, mégis nagyokat nyelve" - Pavlov óta tudjuk, hogy ez az állítás hamis, éppen az a lényeg, hogy kiváltotta az éhségérzetet a szag.

Persze, ekkor feladja az ember, még csoda, ha eddig bírta.

Nem is folytatom, mert szerintem felesleges, ennyi erővel kereshetek egy szeles helyet, szembe fordulhatok a széllel, és elkezdhetek...

na ja (Obb)

cs, 2019-04-18 09:03 Mayer

Szia hamarjában!

Igazad van, ismételtem a „tűnő” szót két egymást követő mondatban. Ki fogom venni az egyiket.

„igyekezett vissza a munkahelyére” Attól, hogy valaki tempósan halad, igyekszik a munkahelyére, ráadásul egy rövidebbnek tűnő útvonalon, nem zárja ki egy megállás lehetőségét. Ennek az oka csak az, hogy az írásban nem céloztam rá, miért is megy vissza, honnan jön és miért is ment el egyáltalán. Nekem elfogatható, ha valaki munkába igyekszik, főleg délben, de megáll venni, vagy enni is valamit. Egy fantasy portálon nehéz egy ekkora sci-finek hitelt adni, hogy sietek vissza a munkahelyemre, de megállok enni valamit? :-)

Térjünk rá Pavlovra. Nem az éhségérzet alakul ki az ételszag, vagy íz hatására, hanem a nyálelválasztás. Ettől a nyeldeklés. Paraszimpatikus idegi hatás, vegetatív idegi folyamat, amit helyesen írtam le.

cs, 2019-04-18 13:49 Roah

Roah képe

Off, és bocsánat érte!

Obb! :)))

"Aztán ilyen briliánsan folytatod (és ezzel még nem is foglakozott senki): "

...mer' hagynak munkát másnak is. ;)

--------------- "Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha." (W. Shakespeare)

"Nagy szeretet fél, apró kételyen:
S hol a félsz nagy, nagy ott a szerelem."