Főzelék pörkölttel

Véletlenül látta meg a kívülről koszlottnak tűnő étkezdét. Dél felé járt már az idő és egy rövidebbnek tűnő útvonalon igyekezett vissza a munkahelyére, mikor a nagy üveg portálok feltűntek. Alumínium keret, vastag, régen nem takarított üveggel és a bejáratnál az ismert, ormótlan ajtónyitó. A résnyire nyitott bejáraton kellemes ételszag lebegett ki, az a meghatározhatatlan, tömegben főzött központi menza illat.

Éhségérzet nélkül, mégis nagyokat nyelve, de egy pillanatot sem habozva lépett be a nyári aszfalt hőségből az étkezdei párás melegbe. Amit várt, azt találta odabenn. Zsírosan csúszó fekete- fehér cementlap a padlón, műanyag asztalok és székek és rozsdamentes korlát az ételkiadó pult előtt. A falon, fekete táblán a kínálat krétával kiírva és mellette az ár, amit ráérősen átolvasott, hiszen sem előtte, sem mögötte nem várt senki.

Mikor végzett, felvett egy kellemetlen tapintású műanyag tálcát, majd rátett egy rozsdamentes kanalat és szalvétát, két szelet kenyérrel. Addig haladt, amíg egy fehér köpenyes, unott arcú, középkorú nőhöz nem ért, aki a pult túloldalán támaszkodott.
- Mit adhatok? – és látszott rajta, hogy nem érdekli.
- Kelkáposzta-főzeléket kérek pörkölt feltéttel. – közölte semleges hangon.
Egyetlen merőkanál főzeléket kapott a műanyag tányérba és egy kis kanál pörköltöt a tetejére, némi szafttal megcsurgatva. A kasszánál ugyanannak a nőnek fizetett, akitől az ételt kapta, majd a tálcát egyensúlyozva arra a helyre telepedett le, amit bejövetelkor már kinézett az üres helyiségben. Innen az utca forgatagára látott rá és a nap is néha megcsillant az üvegen, ami így nem látszott piszkosnak. A járdát épp valaki slaggal locsolta fel és a csobogás kellemes hangja megnyugtató volt.
Belekezdett az ebédjébe és minden íz, illat, mozdulat egy lezárt múltba vitte magával, középiskolás korába. Minden kedden kelkáposztafőzelék volt pörkölttel, amit jóízűen befaltak az állandóan éhes fiúk.
Törte a kenyeret, kanalazta a főzeléket miközben az iskolai menza képe villant elő benne és elhagyott emlékeket tolultak fel.

A gyönyörű Edit, aki olyan bájosan ejtette az „s” hangot és mosolygott, mikor elhíreskedett neki a tornaversenyen elért hatodik helyezésével. Kapott egy puszit tőle és még este is érezte, hogy lángol a helye.
Lajos tanár úr, aki konyakért küldte és szintidőre kellett visszaérnie, de a meccseken képes volt ölre menni a bíróval egy szerinte rossz döntés miatt.
Laci, akivel kettőjüknek volt egy körzője és pánikba estek, mikor kiderült óra előtt, hogy elvesztették.
Gyuri, aki mindig az iskolában mosott hajat és kölcsönkérte aztán valaki biciklijét, hogy két kört hajtva megszáríthassa.

Hiába evett lassan, elfogyott a főzelék és az utolsó darab kenyeret is lenyelte. Visszavitte a tálcát és ahogy haladt a kijárat felé, mintha víz alól jönne fel és közben változnának a fények, úgy foszladoztak szét az emlékei. Kinyitotta az ajtót és mellbe vágta a hőség és a forró aszfalton párolgó locsoló víz szaga.
Edit férjhez ment, Lajos tanár úr meghalt, Laci egy vasúti vagonban lakik, kábszeres és Gyuri rendőr, villant át rajta a jelen.

Az étel íze még a nyelvén volt, az emlékek nyoma ott kavargott a gondolataiban és a napsütésben állva azt érezte, képes lenne itt maradni örökre. Egy mozdulattal rázta le magáról a bénultságot és tétova mosollyal indult el a jelenben. Tudta, hogy minden apró részletre figyelni fog, mert épp ebben a pillanatban halad az eljövendő múltja felé. Vinni fog virágot a feleségének, ha haza megy és megőrzi magában a mosolyát. Félt, hogy lesznek még olyan napok, amikor neki már egyetlen mosolya sem marad, csak az, amit így őriz meg.

0
Te szavazatod: Nincs

Hozzászólás-megjelenítési lehetőségek

A választott hozzászólás-megjelenítési mód a „Beállítás” gombbal rögzíthető.

szo, 2019-02-09 09:47 Kelvin

Kelvin képe

Lényegesen jobb, mint az előző.
A hibákat majd kiszedi valaki, remélem, nekem most nincs rá időm.

 

"...Lámpámba az éjnek

pilléje repdes,

Gyász vergődik a falon..."

h, 2019-02-11 09:00 Mayer

Köszönöm.
Úgy gondolom, nem jobb, mint az előző, csak más.

szo, 2019-02-09 19:17 Gitáros

Gitáros képe

A kasszánál "ugyan annak" a nőnek fizetett - ugyanannak (egybe írandó)

Tetszett, van egy hangulata.
Várom a következőt.
Üdv!

Miki

h, 2019-02-11 09:04 Mayer

Köszi.
Igen. Ennek a hangulat a lényege.

szo, 2019-02-09 20:44 Suana

Szia!

Nem rossz ez az írás. Nem egy történetet akartál leírni, hanem egy érzést, egy hangulatot. Az sikerült.

De azért javítanivaló akad benne. Néhol vessző is. Abból több kellene. Körülményesen megfogalmazott mondatokat most is találni. Érdekes szókapcsolatokat is.

Pár dolgot mutatok, ami nekem nem igazán tetszik:
Még soha nem találkoztam a „koszlott” kifejezéssel. Az „üveg portálok” is kilóg a sorból.
„A bejáratnál ormótlan ajtónyitó” – lóg a levegőben?
Szerintem nem a bejárat van résnyire nyitva, hanem a bejárti ajtó.
„elhagyott emlékeket tolultak…” – emlékek.

Végül még egy dolog, amin elmosolyodtam. Ha koszos ablakon megcsillan a napfény, akkor ezerszer koszosabbnak látszik. Az én szememmel mindenképp. :)

Tőlem ennyi. A többiek - remélhetőleg – tanácsokkal is ellátnak majd.

Üdv: Sz

h, 2019-02-11 09:14 Mayer

Köszi!

Való igaz, hogy nehézkes kifejezések és logikátlanságok vannak benne. Nekem ezzel a tökéletlenséggel teljes. Tökéletesen szép nőt sem találni, mert mindenkiben van valami egyedi, aszimmetrikus, vagy elütő, de épp ettől a kedvesünk az, akit szeretünk. Egyedi, nem megismételhető és nem pótolható.
Amikor ezt az egyediséget el tudja vinni az írás, onnantól mű. Addig csak szóhalmaz és monológ.
A tökéletesség mindig magában kell hordozza a tökéletlenséget. Amikor valamiből csak a tökéletlenség látszik és érdektelen számunkra, na az a csapnivaló.

k, 2019-02-19 19:37 Suana

„A tökéletesség mindig magában kell hordozza a tökéletlenséget.” Ez igaz. És nincs olyan emberi alkotás, ami mindenki szemével nézve tökéletes lenne. Ennek ellenére, aki alkot (bármit), igyekszik a lehető legjobban, legszebben elvégezni a munkáját. Javítgatja, csiszolgatja és elgondolkodik a kapott kritikákon, tanácsokon, hátha azokat megfogadva még közelebb kerül a tökéletességhez.

Persze más dolog, ha elve úgy kezdi az alkotást, hogy tökéletlenségre törekszik. Ilyen is lehet. Ezzel nincs szándékomban vitázni.

Üdv: Sz