Lebegés

Hátát a korlátnak támasztva ült, míg nyitott tenyerét a járókelők felé nyújtotta. Nem tolakodóan, csak épp annyira, hogy a koldulás szándékát jelezze. Piszkos körmű kezén ujjatlan kesztyűt viselt és ernyedt markában néhány aprópénz csillogott. Egészségtelenül lila arcán zegzugos barázdákat martak maguknak az évek és aki a szemébe nézett, az a káoszt látta vizes, kék alapon sötét háttérrel.

Türelmes volt, italra gyűjtött, amitől a jelen és a múlt képlékennyé válik. Rengeteg mondat, szó, mozdulat gyűlt össze benne, amit föloldott a szesz és formálhatta kedvére a maga mögött hagyott időt. Nem félt és nem féltett, nem aggódott és nem vágyakozott, csak létezett egy pókfonálon a semmiben lebegve. Az ital már nem cél volt, csak eszköz, hogy a nyomorát legbelül szépen összehajtogatva a székre tegye. Képek peregtek ott valahol a sötétben.

- Ani, az asszonya, átkozódva ment el a mihaszna, részeges, senkiházi férjétől. Arcán ott ült a gyűlölet, a csalódottság és a düh. Nem bocsátott meg neki, hiába kérlelte, végül Ani csendesen összecsomagolt és elment. Nem mondta, hogy hová, csak el. Azóta sem kereste, tudta, hogy jobb így neki. Most oda képzelt egy mosolyt Ani arcára és azt, hogy érzékien, lehelet finom csókot adott és azt mondta, fáj elmennie.
- Anya azt mondta, többé nem akarja látni. Elég volt már a szégyenkezésből. Maradjon ott, ahol eddig lehetett. Nem kell belőle egy csepp sem. Nem vitte semmire és semmi is lett belőle, mint ahogy azt már megmondta régen. A megvetés, a csalódottság és a gúny osztozott a vonásain. Nem ment többé és Anya egyedül halt meg. Mindenki egyedül hal meg. Most Anya ebédet főzött neki és mosolyogva elmondta, mennyire büszke rá. Este pedig meleg takaróval betakarta és lekapcsolta a villanyt.

Peregtek a képek és az összes fájdalmasat széppé festett az alkohol ködével. Tompa színek váltak harsánnyá, grimaszokból mosoly, a vádból védelem született és ott a mélyben úgy érzete, talán mégis lenne mit veszíteni.

Befelé fordult, de aztán felnézett, csak úgy ültében, mert pénz csörrent és egy szót sem szólva, nem mozdulva a szeme rebbent csupán. Találkozott a tekintetük, egy fiatal férfi nézett rá. Nagy, barna szemében ott csillogott a jövő, míg az övéből sütött a múlt. Bólintott köszönetképpen, de az idegen már ment is tovább. Önmaga előtt szánalmassá vált egy pillanat alatt és a tarka, önigazoló hazudozás fojtogatni kezdte. A bűntudat és a hazug képzelgések egy keskeny vonalon tartották a realitás és irrealitás határán, ez volt számára a lebegés.

Felállt nagy nehezen és hajlott tartással ácsorgott ugyan ott. Ismét pénz csörrent, egy kutyát sétáltató nő szánta meg. Tétován bólintott, majd a kezét barátkozón a kutya felé nyújtotta, de az megmorogta. Nem próbálkozott tovább. Állt és állt hosszú időn át, kezében gyűlt a pénz. A súlyából meg tudta mondani, amikor már kifutott egy műanyag palackos bort és érezte, talán még egy felest, ez pont elég.

Megfordult és lenézett a korláton túlra, ahol több sávon autók közeledtek, villogó szélvédőkkel, hangosan, fémes ízű gázt hagyva maguk után. Épp szemből sütött a nap és alkalmas volt rá az idő, így a markában levő fémpénzeket magasra dobta. A fényes érmék egy pillanatig felfelé repültek, majd a pálya csúcsáról lefelé estek szerte szét. Pontosan időzítve lendült át a korláton és a csillogó érmék zuhatagában lustán lebegni kezdett az örökkévalóság felé.

3
Te szavazatod: Nincs Átlag: 3 (1 szavazat)

Hozzászólás-megjelenítési lehetőségek

A választott hozzászólás-megjelenítési mód a „Beállítás” gombbal rögzíthető.

p, 2019-03-01 08:49 Kelvin

Kelvin képe

Ez is jó volt.
Az ilyeneket ne tedd az elbeszélések közé. http://enciklopedia.fazekas.hu/mufaj/Elbeszeles.htm

 

"...Lámpámba az éjnek

pilléje repdes,

Gyász vergődik a falon..."

k, 2019-03-19 14:59 Mayer

Köszönöm. Betartom.

szo, 2019-03-02 06:57 bupber 81-Szomb...

Szia!
Ez jó. Ha a mondatokat egyenként átfésülnéd, és a szöveget rendbe tennéd, egész jó lenne.

k, 2019-03-19 14:59 Mayer

Köszi!

h, 2019-03-18 20:17 Roah

Roah képe

"Hátát a korlátnak támasztva ült, míg nyitott tenyerét a járókelők felé nyújtotta."

'Míg' helyett ''amíg'?

"Nem tolakodóan, csak épp annyira, hogy a koldulás szándékát jelezze."

Ezt most csak általánosan mondom: a tagadva állítás nem mindig hat. Szerintem a jámbor, szelíd, vagy ehhez hasonló (és hangzású!) szavak jobbak ilyesféle leírásokban.

"Piszkos kezén ujjatlan kesztyűt viselt és a laza markában néhány aprópénz csillogott."

Nem kell a 'piszkos', szerintem, ha ujjatlan kesztyűt visel a kezén és pusztán csak az ujjai látszanak. Érted, mi szerintem a hézag vele?
Nem kell szerintem a 'laza' sem. A laza lazán beépült a szlengbe, stílidegennek vélem és hangulatrombolónak is kissé, és úgy vélem, hogy a legutolsó mozdulat, amire a laza szóról asszociálhat az olvasó: a koldulás. Hm? Gondolom a mozdulatát szeretted volna megjeleníteni, a szándékot magát.

"Egészségtelenül lila arcán zegzugos barázdákat martak maguknak az évek és aki a szemébe nézett, az a káoszt látta vizes, kék alapon sötét háttérrel."

Láttál már lila arcot, amire azt mondjuk, egészséges? ;)
Vagyis...?
Nem kell ide sem a jelzőzés jelzőzése, hisz' a lila szín egy arcnál már önmagában természet-ellenes, nem kell ragozni, ráadásul az 'egészségtelen' szót stílidegennek is tartom az írás hangulatához.

Szóval nem kell szerintem a hegyre hegyet rakni, a vízre vizet, a tűzre tüzet, a jelzőre jelzőt - mert közhelyesen szólva a kevesebb több, aztán ott van a hibázási lehetőségek növelése is, aztán néha a szavak, vagy akár mondat értelmének élét is csorbítja.
Hm? :)))

"Türelmes volt, italra gyűjtött, amitől a jelen és a múlt képlékennyé válik."

Necces - 'válik'?

Vált?

" Rengeteg mondat, szó, mozdulat gyűlt össze benne, amit föloldott a szesz és formálhatta kedvére a maga mögött hagyott időt. "

Szerintem a tudat-gyilkolására használják.
Arra, hogy ne fogják fel, mi történik velük.

"Állt és állt hosszú időn át, koszos kezében gyűlt a pénz."

Tetszik ezt itt fent látni? Psz! ;)
Kesztyűben van - az olvasó figyel. :))) Jó esetben.

"Megfordult és lenézett a korláton túlra, ahol több sávon autók közeledtek, villogó szélvédőkkel, hangosan, fémes ízű gázt hagyva maguk után."

A 'villogó szélvédő' képzavar gyanús.
Jövőre nézve mondom, általánosságban, nem kifejezetten erre az írásra, szóval ilyen rövid terjedelemnél, ahol a hangulat viheti hátán az írást, a képzavar egy dinamit lehet, szerintem.
Mondhatni, robbanthatja a képvilágot.

Azok részek, ahol nem tettél fát a fára, tüzet a tűzre, és csak úgy jöttek a szavak, jelzőzés nélkül, pőrén, nekem jobban tetszettek. Őszintébbnek tűnnek. Tisztábbaknak látszanak a gondolatok.
Nincsenek túltolva emiatt a mondatok, a szerkezetük is jobban fest, stabilabbak, és jót tesz valahogy a tagolásnak is.

Szerintem időzz még el olyan tematikájú írásoknál, ahol ezt még gyakorolhatod, gyógyulj rá! ;)

"Azt mondják, hogy Kétségbeesés birtokán ezernyi apró ablak lebeg szétszórva a semmiben. Minden ablakban más és más látszik, s ezek az ablakok a mi világunkban tükrök. Néha, mikor tükörbe nézel, érezheted, hogy Kétségbeesés rád szegezi tekintetét, érezheted, hogy kampóját a szívedbe akasztja, s belemélyeszti."

(Gaiman)

https://www.youtube.com/watch?v=Qt2mbGP6vFI

--------------- "Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha." (W. Shakespeare)

"Nagy szeretet fél, apró kételyen:
S hol a félsz nagy, nagy ott a szerelem."

k, 2019-03-19 14:58 Mayer

Köszi, hogy foglalkoztál az írásommal.

Hol is kezdjem? A "válik", "míg", "laza" szavak az értelmezésemben polgárjogot nyertek és használom őket. Használnám az "ősi" kifejezést is, ha szükségét éreztem volna, bár a scifi meg azt erodálta. Azt hiszem nem szeretnék egy szót sem kitiltani pusztán a szlengbe való beépülése miatt. Természetesen használhatnék helyettük másokat is, de akkor most borzadj el: először megírom, ahogy jön, aztán leállok szerkesztgetni és javítgatni. Na ez annak az eredménye. Ennek a fényében már nem annyira veretes az alkotói munka. :-)
Ami a "piszkos" szót illeti, valahogy úgy éreztem, a züllött karakter kihangsúlyozásához nem rossz.
A villogó szélvédő valóban necces így első ránézésre is, lehet villódzót kellett volna használnom, de az meg már kicsit bonyolult.
Érzem és tudom, néha kicsit túltolom a jelzőket, mintha agyon akarnám magyarázni a történetet. Nem tanultam meg még kevés szóval sokat mondani és túlvezetem az írást. Némi "lebegést" is beleviszek, amitől szerintem kimondottan giccses fílinget kap, de elcsábulok és nem mindet gyomlálom ki a szerkesztéskor.
Igen szép az idézeted a kétségbeeséséről. Szép, de nem hiszek benne. A kétségbeesés az a luxus, amit nem engedhetünk meg magunknak. Elveszted a kontrollt, kiüt, cselekvésképtelenné tesz és megbénít. Lehet rettegni, üvölteni mert ez mind küzdelem, de a kétségbeesés az önfeladás és a vereség előtti vereség állapota.

cs, 2019-03-21 22:34 Roah

Roah képe

"A "válik", "míg", "laza" szavak az értelmezésemben polgárjogot nyertek és használom őket."

Mehet? ;)

A 'válik' egy lehetőség.

A 'míg' helyetti 'amíg' elegánsabb.

A 'laza' nem való egy koldulásra.

Ez a három szó nem értelmezés kérdése.

Szerintem.

"Azt hiszem nem szeretnék egy szót sem kitiltani pusztán a szlengbe való beépülése miatt."

Jogod van hozzá - a szlenggel semmi baj sincs, csak az nem mindegy, mikor és milyen hangulatot rombolnak le vele, de a fejlődés és a változtatás joga, ahogyan már említettem fentebb, a tiéd.
Ezek javaslatok.

"Természetesen használhatnék helyettük másokat is, de akkor most borzadj el: először megírom, ahogy jön, aztán leállok szerkesztgetni és javítgatni. Na ez annak az eredménye. Ennek a fényében már nem annyira veretes az alkotói munka. :-)"

Mármint neked nem annyira veretes munka?
Sokan pont ezt a részt bulizzák át, ezt imádják a legjobban - az utómunkálatokat.
(Amikor írtam, imádtam!)

"Ami a "piszkos" szót illeti, valahogy úgy éreztem, a züllött karakter kihangsúlyozásához nem rossz."

A 'piszkos' logikai bakis - nem látszik, ugyanis.

Nézd csak:

"Piszkos kezén ujjatlan kesztyűt viselt és a laza markában néhány aprópénz csillogott."

Ha kesztyűt viselt, nem látszik a kezén a piszok - érted?
A kesztyű lehet piszkos, viseletes - ez inkább -, de a 'piszkos kéz' nem látható, ha kesztyű van rajta. Kétszer is így írod. Az ujjai látszódnak, de a kesztyű miatt zavaró a piszok ott.
Érted, mit tartok ott problémásnak?

Figyeld meg őket jobban! ;)
Fekete körmök - inkább karmok -, vakarózás, serceg a körmük mentén a koszos bőr, foltosak, sebes az arcuk, zavaros a tekintetük, tetvesek, betegek. :((( Élhetsz stílusba és témába vágó hasonlattal, ilyesmikkel.

"Érzem és tudom, néha kicsit túltolom a jelzőket, mintha agyon akarnám magyarázni a történetet."

Ki fogod nőni - gyakorolni kell.
Eleinte mindenki belesétál a csapdájába - te, írtam én is olyanokat, egy mezei sírásra, sírt egy karakterem, hogy ' a nő lelke hangosan összeroppant'. :D Júj. :D Amikor írtam, az olyan jónak tűnt, de frankón! :D Nem is értettem, mit bizbaszolnak vele, érted, amikor szóltak, hogy hé, ezt nem kéne...
Mára már - hát meg nem tudom neked mondani, miért írtam ilyen giga baromságokat, és mi nem volt kajak abban, amit javasoltak, mi is a túltolása, mitől hittem, hogy az milyen érzékeltetős lehet. :D

"Igen szép az idézeted a kétségbeeséséről. Szép, de nem hiszek benne. A kétségbeesés az a luxus, amit nem engedhetünk meg magunknak. Elveszted a kontrollt, kiüt, cselekvésképtelenné tesz és megbénít. Lehet rettegni, üvölteni mert ez mind küzdelem, de a kétségbeesés az önfeladás és a vereség előtti vereség állapota."

Hm.
Irigyellek.
Bitang sok kétségbeesettet láttam már - az aluljárókon át a baráti társaságokon keresztül, kollégát, vagy egyszerű idős asszonyt, szülőket, családokat, kölyköket, és még sorolhatnám.
Sajnos.
Az uccsó utáni pillanatot sokszor láttam már.
Sokakon.

Azt gondolom, van az úgy, hogy a kétségbeesés választ, még a pillanatot is az dönti el; farkasszemet néz és vár - erről szól az idézet is.

Ez nem döntés kérdése, tapasztalatom szerint.

Aztán felmerül még két kérdésem.

Az önfeladás két lehetősége - az egyik vesztes öngyilkosságot választ, a másik sorstalan lesz, hajléktalan.
A kettő együtt, így, lebegéssel nem zárul.
Ha a második lehetősége történik, akkor az legtöbb esetben két variáció: az egyik ismert halálnem a fagyhalál, a másik a gyilkosság áldozatává válás. Hajléktalanság választása, belesodródása, már önmagában egy lassú öngyilkosság, egy olyan létforma, amit csak bódult állapotban bírnak elviselni azok, akik benne vannak. Olyasmi ez, ami élő-holttá teheti szegény ördögöket.
Szóval az írásodban leírt végzet nem életszerű ám. :))) Főleg egy olyan karakternél, akinek a bódítás elvette a racionális gondolkodását, az emberségét. Az agyát.
Csak betudom annak, hogy írásban, irodalomban, bármi megtörténhet. (De azt hiszem, ez is hozzájárulhat ahhoz, hogy egyes olvasók kétkedve fogadják az ábrázolást, művinek, mesterkéltnek vélelmezik, vélelmezhetik, manipulatív irodalomnak is szokták mondani - még ha tök ártatlan is a szerző (szerintem az, ebben az írásban ártatlannak érzem a szerzőt).

Tudod, azt hiszem, vannak témák, amikről nem lehet eleget írni, nem lehet elégszer rámutatni.

Számomra ez is azok közül való.

Pacsi! ;)

--------------- "Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha." (W. Shakespeare)

"Nagy szeretet fél, apró kételyen:
S hol a félsz nagy, nagy ott a szerelem."

k, 2019-03-19 09:08 Kentaur

Kentaur képe

Gondolatjelet úgy tudsz a Wordben előhozni, hogy beszúrás, szimbólumok, további szimbólumok, kikeresed, billentyűparancs: voálá. A kötőjel, amit te használsz, azt csak szóösszetételekben és lapszélen alkalmazzuk, minden más esetben gondolatjel kell.
Alapvető hibák vannak még vele, pl. nézd meg a különbséget: Piszkos kezén ujjatlan kesztyűt viselt és a laza markában néhány aprópénz csillogott. - Piszkos kezén ujjatlan kesztyűt viselt, laza markában néhány aprópénz csillogott. - Csak egy ést és egy névelőt vettünk ki, helyettük vesszőt raktunk, és máris mennyivel jobb a mondat! A felesleges névelőhasználat csúnya egy szenvedély, de le lehet róla szokni, a túl sok "és" pedig kifejezetten rontja a szövegdinamikát, kisgyerekek beszélnek így, meg kezdő nyelvtanulók, hogy mint legegyszerűbb megoldás, teletűzdelik éssel.
Látom, hogy másoknak bejön a sítlusod, úgyhogy most még egyszer elmondom, aztán befogom a pofám erről: bár már sokkal jobban közelíted a karakterábrázolást, kicsit még gyakorolni kéne ahhoz, hogy ne érződjön hatásvadásznak a tragikus vég fényében. Utálom, ha azon kapom az írót, hogy számba rágja a szimpátiát.

----------------------------------------------------------------------------

"L'homme n'est rien, l'oeuvre – tout." (Az ember semmi, a mű – minden.) Gustave Flaubert.

k, 2019-03-19 14:32 Mayer

Köszi!
A gondolatjelekkel nem foglalkoztam, úgy véltem a szöveg adja magát, másképp az a rész nem értelmezhető. Már tudom, hogy ez fontos és igyekezni fogom használni őket.
Az ésekkel na meg a szórenddel, névelőkkel kapcsolatban igazad van, pusztán egy bajom van ezzel. Így tudok írni. Próbáltam már az eddigi tanácsokat is megfogadni, de jelenleg ennyit tudtam kihozni magamból.
Van viszont itt valami, ami zavar. Te azt mondod, az olvasó szájába rágom a szimpátiát. Nekem ez a karakterrel kapcsolatban még az írás közben sem volt egyértelmű. Nem is tudom, hogyan azonosuljak egy alkoholista figurával, aki elcseszte az életét, az emberekkel való kapcsolatát, még az anyja sem viselte el. Ez az alak úgy döntött, hogy lekapcsolja a villanyt, nem próbálkozik, nem könyörög, nem kínlódik. Tette ezt egy pillanatnyi elhatározásból.
Hol van ez a West Side Story könnyes, habos, babos sajnáltatásától? Nem volt egy mondat, ahol a züllött alak egyértelműen pozitív figura lenne, vagy őszintén szánhatónak látnám a történések fényében. Nem a sors bánt el vele, hanem ő magával és minden esemény reakció volt a rossz döntéseire és önzőségére. Amúgy, sehol nem koldultam neki megértést, vagy azonosulást. Így ez a megjegyzés egy kérdőjelet generált bennem.

k, 2019-03-19 21:31 Kentaur

Kentaur képe

Egy átlag olvasónak nem is jönne át, nekem ott lett egy picit szájbarágós, ahol a múltját látjuk. Bár te nem utalsz ilyemsire, de az embernek azok az esetek jutnak az eszébe, amikor egy bűnözőt a sanyarú gyerekkora felemlegetésével akarnak felmenteni. Ez a módszer, hogy sanyarú gyerekkor=sajnálat és szimpátia annyira sablon, hogy hiába nem ezt akartad vele, annak, aki sokat olvasott, ez fog beugrani.

----------------------------------------------------------------------------

"L'homme n'est rien, l'oeuvre – tout." (Az ember semmi, a mű – minden.) Gustave Flaubert.

sze, 2019-03-20 20:00 Mayer

Valahol minden írás célja az érzelmekre hatni. Azt, hogy ki miként éri ezt el az olvasó véleményezi. Most épp te. Az érzelmekkel foglalkozni viszont nem egyszerű. Néha magam is érzem a giccset ebben így igyekszem egy ízlés korláton belül tartani a mondanivalómat. Hát ezek szerint nem mindig sikerül.

sze, 2019-03-20 21:28 bupber 81-Szomb...

Kedves Krisztina,
mivel azt írtam a novella alá, hogy ez jó, és most, hogy a véleményedet olvasom, megakadtam.
Persze, az, hogy kinek mi a jó, vagy a nem jó, saját belátáson alapszik, de azért egy-két dolgot megbeszélnék, ha van kedved rá. Nekem is mondhatod a kritikát, mert én ezt a novellát akár magamra vállalnám, és elmondom, miért.

Nyolc bekezdés adja a szerkezetet (a legtöbbtől eltérően, van neki ilyenje), minden bekezdésnek megvan a témája, és a bekezdés hű a témához, egyáltalán nem túltoltak, nem kalandozik vagy kavarja az infót.
A novella témája az önfeladás. Az irodalomban sok karakter eljutott idáig, és mindegyiknek megvolt a saját útja. Úgy, mint itt.

Olvassuk, boncoljuk. Valaki azt mondta, a Karc egy szellemi íróműhely. Tessék, bárki, ha véleménye eltérő az enyémtől.

Első bekezdés egy koldust ábrázol. Négy mondat. A mondatok nem ismétlik önmagukat, más-mást mond mindegyik a koldusról. Az olvasóban megjelenteti a képet (most tekintsünk el a fogalmazástól) – és tétel mondattal kezdődik: Hátát a korlátnak támasztva ült, míg nyitott tenyerét a járókelők felé nyújtotta. – már ebből is érthető az egész, a bekezdés többi része ennek alárendeltje.

Második bekezdés, kezdődik tételmondattal: Türelmes volt, italra gyűjtött. – Mi a fenére gyűjt egy koldus? Porsche -ra? – és a bekezdés tovább azt ábrázolja, hogy mi is neki az ital: eszköz, hogy a nyomorát legbelül szépen összehajtogatva a székre tegye.

Ani, az asszonya, átkozódva ment el – a harmadik mondat tételmondata. És a további öt mondat ezt ábrázolja. Semmi mást. Nem csapong „lányos-lila-ködben” (elnézést, de így mondják)

Anya azt mondta, többé nem akarja látni. – a negyedik bekezdés tételmondata. És akkor normális dolog, hogy a bekezdés csak a kettőjük viszonyáról szól. És még az is: csak annyit mond a bekezdés, amennyit feltétlenül kell. Három képet: 1. Most Anya ebédet főzött („kékítőt old az ég vizében”) 2. Többé nem akarja látni, elég volt már a szégyenkezésből. 3. Anya egyedül halt meg.

Ötödik bekezdés: a kétely. Már csak a kétely behelyezése, és annak a pontos helye (se előbbre, se későbbre) megér egy szakmai elismerést. – ott a mélyben úgy érzete, talán mégis lenne mit veszíteni.

Hatodik és hetedik bekezdés: a két oldal. Szerintem helyesen ábrázolva. Egyik oldal: a kolduló, másik oldal: akik elfogadják a koldulást – de a két oldal közt semmi kapcsolat, csak a gazdát váltó pénzérme.

Nyolcadik: a felvezetés beteljesülése – alkalmas volt rá az idő.

„az embernek azok az esetek jutnak az eszébe, amikor egy bűnözőt a sanyarú gyerekkora felemlegetésével akarnak felmenteni. Ez a módszer, hogy sanyarú gyerekkor=sajnálat és szimpátia annyira sablon, hogy hiába nem ezt akartad vele, annak, aki sokat olvasott, ez fog beugrani.”

Nos, egy irodalmi műben valamilyen téma feldolgozása kicsit komplexebb dolog, és szerintem a szerző nem nyúlt mellé, nem vesztette el a szálat itt. Én nem mondhatom, hogy keveset olvastam, de úgy látszik, még mindig átlagolvasó vagyok, mert se a „sanyarú gyerekkor – szimpátia” típusú sablont nem leltem meg, se azt nem tudnám, milyen irányba kéne építeni a karaktert, hogy ne legyen hatásvadász valami.

Szerény véleményem szerint, amelyik írás képes EGY témát feldolgozni, megírni és megmaradni mindvégig a téma mellett, az semmi szín alatt nem hatásvadász. A hatásvadász mondatok vagy részek azoknál, a már említett „lilaködöseknél” vannak, amelyek nem tudják merre tartanak.
Szerintem a szerző következetessége elismerést érdemel. Valaki még olyasmit is tanított, azoknak, akik nem az egekben járnak az ihletükkel együtt, hogy egy novella tételmondatait elolvasva, megkapod az egész novellát teljes egészében.
Az egy másik dolog, hogy mondatról mondatra pontra kéne tenni.

cs, 2019-03-21 16:17 Kentaur

Kentaur képe

Kedves László!
Az a mondatom, hogy: "kicsit még gyakorolni kéne" pontosan azt jelenti, hogy már nem sokat, tehát nem mondható az írásra, hogy rossz. Tökéletesnek sem mondahtó, és ebben csak kisebb részt ludas az, hogy nekem kissé túl száraz a karakter, kevéssé árnyalt, túl sablonos ahhoz, hogy igazán elhiggyem.
Abban biztos vagyok, hogy a szerző nem törekedett arra, amit te felfedezni véltél benne, miszerint tételmondatok szerepeljenek bekezdésenként, de ha törekedett is, ettől nekem nem lesz jobb, mert ez itt nem egy tudományos munka, ahol alapvető a tételmondat és annak kibontása.
Szerkezete pedig minden egyes írásműnek van, legfeljebb nem a legjobb, vagy nem hozzá illő, vagy nem mindenkinek tetsző, esetleg nem hagyományos, de van.

Maradjunk abban, hogy bár az írás jórészt hivatás vagy szakma, aminek vannak szakmai fogásai, másrészt mégis művészet, és mint ilyen, sokszor látható olyan példánya, ahol minden fogás milliméterre ki van mérve, pontosan a helyén és megfelelően, szabályosan és jó szerkezetben szerepel, és az egész mégis csak úgy kong az ürességtől. Nem azt mondom, hogy ez ilyen (szerintem még nincs annyira kiforrva a szerző, hogy ez megítélhető legyen), csak annyit mondok, hogy attól, hogy valami helyes, vagy megfelelő szabályrendszer van rá alkalmazva, még nem biztos, hogy jó is, és a művészet mindenképpen ízlés kérdése is valahol. Az írás nem egy receptfüzet, ahol ha betartod a grammra kimért alkotóelemek sorrendjét, akkor tuti jó lesz a sütid - és még ha jó is, lehet, hogy én utálom a mákosat.

----------------------------------------------------------------------------

"L'homme n'est rien, l'oeuvre – tout." (Az ember semmi, a mű – minden.) Gustave Flaubert.

cs, 2019-03-21 18:31 bupber 81-Szomb...

Valamikor nagyon elleneztem a „receptszerűen” írt irodalmat. Nem is tudtam, mit értsek pontosan rajta, és hogy a fenébe milliméterezem a szerkezetet.
Tudod, mire jöttem rá később? Egy elsőre megírt ötlet, csak egy ötlet marad mindörökre. Rájöttem, hogy az utólagos milliméterezés az olvasást, a mondanivaló megértését, átadását és nem utolsósorban az olvasás élvezetét segíti. A gyilkosan rendbe tett írást szereti az olvasó. Persze ezt ő nem tudja, csak annyit mond, hogy jó. Minden a helyén, és akkor olvasni is jó volt.

A szerkezetek is lehetnek lazábbak vagy szorosabbak, és a söprögetéstől, vagy az egész bútorzat áthelyezésétől még nem kell a novella kiszáradjon.

Szerintem se csavargatta a fülét a tételmondatok miatt, de jól eltalálta. Én a legjobban azt értékeltem, hogy nem kalandozik. Mindig csak egy dologról ír. Lehet sok dologról írni egy alkotáson belül (lásd az enyémet), de egyszerre csak egy valamiről, és szépen sorban, tudatosan építve a szerkezetet. Ez nagyon rendjén van itt.

Szerintem ennek a novellának a hogyanjával van a baj, és az már inkább tartozik a művészethez. Mint a hóember készítés. Mindenki összerakja a havat, a helyére teszi a ágseprűt, répát, lyukas edényt, de a végén megkülönböztethető, hogy kié a szebb, ki a művész.

Azt írtad a szerzőnek: Látom, másoknak bejött a stílusod. – nekem pont a stílusával van bajom, mert egy tökéletes receptszerű munkában is kell lennie hangulatnak, ritmusnak, megválasztott, egyedi, sajátos szavaknak és szókapcsolatoknak.
És mondanivalóm végén, úgy gondolom – pont a novella hogyanját nézve –, hogy az a bizonyos sajnálat vagy szimpátia azért sugallódott ki belőle neked vagy esetleg másnak is, mert olyan szavakat használ melyeknek lágyabb a zengése és a szórend is abba a vélt hangulatba ejti az olvasót. Olyanná teszi a karaktert.

Mindezt hozzád intézve mondom, és az ez előttit is, de nagyon a szerzőnek szól.

cs, 2019-03-21 23:14 Roah

Roah képe

Ezt most csak általánosságban mondom. :)))

"Szerintem se csavargatta a fülét a tételmondatok miatt, de jól eltalálta. Én a legjobban azt értékeltem, hogy nem kalandozik. Mindig csak egy dologról ír. Lehet sok dologról írni egy alkotáson belül (lásd az enyémet), de egyszerre csak egy valamiről, és szépen sorban, tudatosan építve a szerkezetet. Ez nagyon rendjén van itt."

Lacikám, hála Istennek, nem vagyunk olyanok, mint a rizsszem, nem vagyunk egyformák. :)))

Irtózom a vonalzós, szögmérős írásoktól - pont úgy vagyok vele, mint Kenta, hogy megérzem a műanyagot, mesterkéltséget, hogy ál, hogy talmi, hogy nem őszinte, nincs benne az a...szenvedély, tűz, dinamika, energia, erő, impulzusok, az a temperamentum, a lendület, az író lelkének a lényege, a saját hangja, meg ilyenek.

A tudatos javítás szent kötelessége szerintem egy írónak, vagy annak, aki írásra adja a fejét - illetve fordítva, ez ugyanis egy olyan lelki-szellemi szakma szerintem, ahol a szakma kapja el a szerzőt, az írhatnék, az írás cselekménye maga, és ha egyszer megfogta, megragadta, el nem ereszti többé, vagy így, vagy úgy, de mindörökké írni fog, vissza-vissza tér a szavakhoz, kisebb vagy nagyobb szüntetek után is.
Így van ez és lesz is, szerintem, 'míg világ a világ.

Szóval nem javítás vagy épp precíz írások ellen vagyok, hanem a kidekázással nem értek egyet, amibe úgy halhat bele stílus, hogy a szerző észre sem veszi.
Némán.
Úgy veszhet el érték, egyediség, képek, csodák, amit nem is észlel - mint amikor valamit elveszítesz, de csak később eszmélsz rá, ha ráeszmélsz valaha.

Hát jó.

Szoktam mondani, de itt még soha nem írtam le...

Az irodalom szerintem olyan, mint a szex - ott sem dekázol, nincs olyan, hogy nulla-egész.két milit csókolsz egy ádámcsutkát, vagy vállat, három-egész kettő percig időzöl el a mellkason, derékszögnyi területet érintően az ajkak több időt és teret kaphatnak, mondjuk kettő perces szerkezettel, a haj nincs belőve ("Taft hatás, és a frizura még mindig áll!" :D) egyszerűen gyűrődik ott a lepedő, feltéve, ha van, és mondjuk azt se tudni, hol is az előre, azt se tudni, hol a ruha, kié, mi, hol a párna, kócos a haj, fényes a hát, csúszik ott összevisszamindenféle, szóval a gyönyöre egyik legjobbja az: adni. Őszintén.
És totál kiszámíthatatlan az egész.

Még is működik.

Még is jó!

Szóval utána lehet menni zuhanyozni, flamózni, megkeresni a nagy párnát, meg úgy önmagunkat, felfogni, hogy mi is történt, meg ilyenek.

Ezért más szerintem flowban írni, mert ott aztán átjöhet ez az energia - flowban nem lehet szabályozni, irodalmi geometriával dolgozni, azt nem lehet megfékezni semmivel sem.

Bizonyára lehet mindent úgy tenni, mintha egy nyomorult forgatókönyv lenne, bizonyára - de hol a lényeg?

Az élet?

A csapágyas-tökéletlen élet maga - az írás lelke?

--------------- "Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha." (W. Shakespeare)

"Nagy szeretet fél, apró kételyen:
S hol a félsz nagy, nagy ott a szerelem."

p, 2019-03-22 08:25 Mayer

Köszönöm az elemzést!
Olyan dolgokat írtál le, amiről nem is tudtam, nemhogy foglalkoztam volna velük. :-)
Számomra a történet az elsődleges, hogy rájöjjek, mit szeretnék elmondani. A forma ennek alárendelt, de a szavak, fogalmak teszik ezt valamivé. Lehet az emocionális manipulálásban is valami, mert érzésekben gondolkodom. Ugyan így nem emlékeket gyűjtök, hanem érzéseket, mert a boldogságnak, gyűlöletnek, együttérzésnek ezernyi változata létezik. Elképzelem, a történetben milyen érzések ragadnak meg és azt igyekszem átadni.
A karc számomra egy olyan rajz, ami a lényegi, jellemző vonásokat emeli ki, amiből aztán megalkothatod a magad képét. Van, hogy karikatúra lesz és akkor hiteltelennek tűnik. Kissé ironikus egy fantasy oldalon a tényszerűségről beszélni és a hitelességről, de be kell valljam, magam sem hallottam még öngyilkos hajléktalanról.
Az írással kapcsolatban pusztán a rossz ízlésemre hivatkozhatok, mint kifogásra, mert ha leírok valamit és tetszik nekem, akkor teszem fel. Mindezek mellett konzervatív vagyok, mert azt szeretem, ha egy írás szól valamiről, van eleje,közepe és vége.
Ami a csiszolgatást illeti, ha hirtelen felindulásból leírok valamit és nem tetszik, túl rossznak gondolom, nem csiszolgatom és keresgélem a szavakat, egyszerűen kivágom. Ritkán teszek ilyet, mert a történetet magamban átgondolom többször is bár van, hogy miután leírom, a közelében sincs a már az írásom az átgondolt történethez képest. Megtetszik egy új dimenzió és abba kapok bele.
Mellesleg gyanús, hogy erre a kis rövid írásra már több időt szántunk, mint amennyibe nekem került leírni.

cs, 2019-03-28 16:17 hamarjában

hamarjában képe
3

Nem lenne ez rossz, csak hát a makacsság nem egy jó erény. Lehet, a laza nálad legitimitást nyert, de egy marokra nem használjuk. Tán legyúrta két masszőr, azért olyan laza? Lazán tartott esetleg lehetne. A hatszáz vesszőhiba rontja az élvezetet. a most-os emlékezések mehetnének jelenbe, stb...

na ja (Obb)

cs, 2019-03-28 20:33 Mayer

Nem makacskodás csak nincs mindig időm és kedvem csiszolgatni. A laza lecserélhető az ernyedttel bár előttem egy kinyújtott nem feszes tenyér jelenik meg. Olyan koldusos. Ötletem lenne de írni sincs most kedvem. Javítom ahogy koncentráltabb leszek. Köszi.

p, 2019-03-29 23:57 Györeizé

Györeizé képe

~Elnezest az ekezetek hianyaert.~
Nem tudom, hany eves lehetsz, mennyi es milyen elettapasztalatod van, de van egy olyan erzesem, hogy egyszer majd visszatekintesz erre az irasodra es azt fogod gondolni: ezzel megis mi a banatot akartam kozolni?
En ezt erzem most es ezt a kerdest teszem fel most. Mi akar ez lenni igazabol? Kinek szol? Es miert szol?
"Rengeteg mondat, szó, mozdulat gyűlt össze benne, amit föloldott a szesz és formálhatta kedvére a maga mögött hagyott időt". Gyozz meg egy alkoholistat, peldaul engem arrol, hogy ennek a mondatnak van letjogosultsaga. Gyozz meg arrol, hogy ez a karakter akarmilyen szinten hiteles.
Tudsz fogalmazni es van erzeked a romantikahoz, tartogasd olyan irasra, ahol helye van es mukodik is.

**********************************
A véleményem, az szubjektív.

cs, 2019-04-04 17:30 Mayer

Köszönöm a tanácsot. Igyekszem betartani és megfelelő témát elővenni. Igaz abban nincs tapasztalatom. Megköszönném ha segítenél benne.