Bioszellem, kiberisten (3/3)

– Hogy csináltad? – kérdezte Csongor a másiktól. – Főleg azt, hogy bejutottál a bugyijába?

Az adagoló kilőtte a labdát – az anima telibe kapta a baseballütőjével. A játékszer látóhatáron túlra szállt.

– Mondtam, hogy csalódni fogtok egymásban – válaszolta.

– Most legszívesebben kitörölném az összes emlékemet róla.

– Megteheted. Segíthetek is benne, ha akarod.

– Hát persze – mondta Csongor. – Azt mindjárt gondoltam.

Megsuhogtatta az ütőjét, majd széles terpeszben várta a labdát.

– Teljesen félreértelmezed a helyzetet – mondta a másik. – Nem versengünk. Ő választott, mi csak elfogadni tudjuk.

– Könnyű úgy elfogadni... – Az adagoló újabb labdát lőtt ki, amit Csongor elvétett. – Bassza meg! Könnyű elfogadnod, amikor téged választott.

– Tudom – pillantott félre a másik, mintha szégyellné a sikerét. – Egy rohadt mázlista vagyok. Nem irigyellek, át tudom érezni, milyen nehéz most neked.

– Dugd fel az ütőt magadnak!

– Át tudom érezni, mert részben azonosak vagyunk. Ebben a részében legalábbis mindenképp.

– Melyik részében?

– Hát, hogy... hogy betegesen odáig vagyunk érte.

A másik újabb labdát trafált el – az ütés szele megcsapta Csongor arcát.

– Ja, ez tényleg nem normális – ismerte el Csongor. Megkopogtatta a bitument maga alatt, és a háta mögé lendítette alumíniumütőjét.

– És tudom, mennyire nyomaszt az az emlék – tette hozzá a másik.

– Milyen emlék?

– Tudod. A majdnem utolsó.

Éles képek villantak fel Csongor szeme előtt – ahogy két marokkal szorítja a lány torkát, Cintia göndör hajszálai az arcába lógnak, körmei a fiú felkarjába vájnak, és sikoltani akar, segítségért kiáltani, de a könyörtelen ujjak satujában egyetlen hang sem képes elhagyni a száját.

Könny ömlik a szeméből, már elázott az arca.

Labda röppent ki az adagolóból, Csongor gyűlölettel csapott az irányába – de ismét mellé. Kibillent az egyensúlyából, és megpördült a tengelye körül.

– Az istenit! – szitkozódott.

Az ütő kicsúszott a kezéből, fémesen koppant a bitumenen. Csongor térdre rogyott, arcát a tenyerébe temette, és némán zokogott.

********

Még évekkel korábban, amikor a pszichiátrián volt, olykor engedélyt kapott egy telefonhívásra. Első alkalommal a barátját, Balázst kereste.

– Jól vagy? – kérdezte Balázs.

– Meg akarok halni – felelte Csongor. Még maga is meglepődött, mennyire élettelen, gépies a hangja.

– Ne mondj már ilyeneket!

– Te kérdezted. Figyelj csak. Muszáj kérdeznem valamit.

– Senki sem beszél rólad rosszakat – vágta rá Balázs. – Mindenki tudja, hogy betegség. Nem okolnak érte. Baszki, rohadtul sajnáljuk, haver.

Csongor egy pillanatig kivárt, hogy eltűnjön a gombóc a torkából.

– Az jó – mondta. – Köszi. De nem erről van szó.

– Hanem?

– Mesélt valamit Cintia a történtekről? Rólam?

Pár pillanatig csak a háttérzajt lehetett hallani.

– Nem – szólalt meg aztán Balázs. – Mire gondolsz? Semmit sem mondott.

– Másnak se?

– Mit kellett volna mondania?

Csongor keze reszketett, miközben hátrasimította a haját.

– Semmit – motyogta. – Semmit akkor.

********

Csongor készített egy hangfájlt, amiben arra kéri jövőbeni önmagát, hogy a saját érdekében ne nyomozzon az emlékezetében tátongó lyukak után. A kvantumszámítógép kikalkulálta, milyen ideghálózatok kapcsolódnak a Cintiáról szóló emlékekhez, majd a neurobotok blokkolták azokat.

Egyre több megbízást kapott, átköltözött egy tágasabb apartmanba. Összeismerkedett egy lánnyal, aki két hónapon belül megcsalta őt, ezért kidobálta a cuccait a bejárat elé. Egy kocsmában megismert pár fiatalt, akikkel olykor elment futballozni, de a kapcsolatuk meglehetősen felszínes maradt. Amint valamilyen komolyabb témára került sor, kiábrándítóan primitív megjegyzéseket tettek, viccelt csináltak mindenből. Mintha rettegve bujdostak volna az élet könyörtelensége elől.

Az egyetlen barátjának, akivel valóban bármit megbeszélhetett, a másik bizonyult. Egy mindig derűs, együtt érző, bölcs társra lelt a személyében. Voltak napok, amikor több időt töltött vele a virtuális világban, mint bármi mással a fizikai valóságban.

– Tudod mire vágyom leginkább? – kérdezte egyszer Csongor, miközben együtt horgásztak a virtuális Duna-parton. – Arra, hogy úgy rajzoljak, mint te. Az épelméjűségem teljes birtokában. Már egy éve nem fogtam ceruzát. Nem is hiányzik. De szeretném, hogy hiányozzon.

– És ha ez nem lehetséges?

– Akkor arra vágyom, hogy te gondolkodj az én agyammal, te beszélj a számmal, és te irányítsd a kezemet rajzolás közben. Hogy a te gondolataiddal töltődjön meg az elmém. A te derűs gondolataiddal.

A másik zavartan fordult Csongorhoz.

– Szörnyű, hogy ezt érzed – szólalt meg végül. – De ezek a szörnyű érzések olyan szép gondolatokat formálnak benned. Nekem sosem lesznek ilyen szép gondolataim.

********

Csongor megszerezte a jogosítványát, és vásárolt egy BMW-t. Kiautózott az Omszki-tóhoz, és gyönyörködött az elnyúló hegyláncban, meg a szélben fodrozódó vízfelszín szikrázó tükröződéseiben. Közben végigpörgette magában a híreket. Volt egy társadalmi jelenség, ami egyre nagyobb médiavisszhangot kapott, és Csongort is mindinkább aggasztotta.

Az Animista Mozgalom az animák függetlenségéért és egyenjogúságáért küzdött, és meglepő sikereket ért el. Az elemzők azt jósolták, hogy akár a rabszolgák és az alsóbb kasztok a történelem folyamán, fél éven belül az animák is teljes jogú polgári státuszt fognak kapni.

Másnap Sára hívta.

– Szia, húgi! Mondd csak!

– Szia! Mikor jössz haza? Fél éve nem láttunk!

– Igen-igen, már tök régen tervezem, csak mindig közbe jön valami.

– Jól vagy? Minden oké?

– Jaja, megvagyok. Egyre több a megrendelésem.

– Na, az tök jó. Látjuk majd valami hollywoodi filmben a munkádat?

– Ez a veszély még nem fenyeget, de aranyos vagy.

– És Cintia hogy van?

– Hogy... ki?

– Cintia. Tudod.

Csongor koponyájából valami fájdalom sugárzott szét.

– Hát... nem tudom. Nem tudom, mi van vele.

– Tényleg? De hát miatta költöztél oda, nem?

– Nem értem, miről beszélsz. Figyelj, most fontos dolgom van, majd visszahívlak, jó?

– Hm? Oké. Jó.

– Szia!

– Szi...

Szakította a vonalat. Idegesen sétált a szobájában – a falakat az anima egyszerű, fehér keretbe foglalt munkái díszítették.

Csongor újrajátszotta a magának címzett hangfájlt:

Üzenet a jövőbeni magamnak. Figyelj, haver. A magad érdekében, ismétlem, a magad érdekében ne nyomozz az emlékezetedben tátongó lyukak után. Oké? Ne nyomozz!

Belépett a virtuális valóságba. A családi házában találta magát, ami a gyerekkori emlékei szerint volt berendezve.

– Hol vagy? – kiáltotta.

– Jövök, nyugi – sietett le a lépcsőn a másik.

Csongor hozzálépett, és megragadta a vállát.

– Ki az a Cintia?

A másik finoman érintette meg Csongor kezét.

– Ne pánikolj. Ki beszélt róla?

– Nem mindegy? – zihált Csongor. – Szörnyű érzéseim támadtak, amikor meghallottam ezt a nevet. Nem ismerem, de ismertem, igaz?

– Igen, de nem véletlenül nem emlékszel rá. El akartad felejteni.

Csongor gyanakodva méregette a másikat. Az anima idegesen felnevetett.

– Most azt hiszed, hazudok? – kérdezte.

– Ha nem mondod meg, ki ez a Cintia, nyomozni kezdek utána.

– Mégis hogyan nyomoznál?

– Egy rakás idegpályám blokkolva van. Lefuttattam egy elemzést, ezért tudom, hogy azok a blokkolt részek emlékekért felelnek. Csak fel kell oldanom a blokkot, és már célba is értem.

– Célba, mi? Éppen visszafelé futsz, és a másik oldalról akarod átszakítani a szalagot!

Csongor elengedte az anima vállát, és zavartan hátrált pár lépést.

– Nem akarod tudni – folytatta a másik –, hogy ki az a Cintia.

Csongor arcán verejtékgyöngyök csillogtak, hátára tapadt a felsője. Kilépett a szimulációból, majd elrendelte a blokk feloldását.

********

Már mindenre emlékezett.

Meggyőződése volt, hogy Cintia csalja őt. A lány hiába bizonygatta, hogy ezt csak kitalálta, Csongor nem hitt neki.

– Akkor mutass bizonyítékot! – mondta a lány. – Mutass bármilyen bizonyítékot, ami arra utal, hogy van valaki más is az életemben!

Csongor zavartan nézett körbe. Mintha a bizonyíték ott lebegne körülöttük a levegőben, és csak meg kéne ragadnia, mint egy lufit.

– Akkor is tudom – ismételte mániákusan. – Mondták nekem.

– Kik? – hajolt egészen közel az arcához a lány. – Kik mondták? Már megint milyen hangokat hallasz?

– Nem vagyok elég jó neked – rázta a fejét Csongor. – Rohadtul nem vagyok elég. Ezt mondják állandóan!

– Orvoshoz kéne menned, tudod? – fakadt ki Cintia. – Már egy hete fura vagy. Egyre furább. Komolyan mondom, már félek...

– Mi az, hogy félsz? – kiáltott Csongor, és Cintia összerezzent. – Ezzel a dumával akarsz lerázni?

– Mi van?

– Kitalálod, hogy őrült vagyok? Ezzel a hazugsággal akarsz dobni?

– Nem akarlak dobni!

– Miért nem tudod csak a szemebe mondani, hogy nem vagyok elég, ha? Miért nem tudod, a szemembe...

Megragadta a lány nyakát.

– Csongor, baszki, mi a...

Belefojtotta a szót, és belenyomta a kanapéba. A lány a hasába térdelt, mire Csongor lefeszítette a lábát, és az ölébe ült.

– Most rugdoss, te hazug ribanc! – kiáltotta. – Most hazudozz, hallod? Most hazudj a pofámba!

– Csongor... – gurgulázta a lány szürkülő arccal. Nyálhab futott ki a szája szélére. – Kérlek...

A fiú fejéből egyszeriben kiszállt a gyűlölet, mintha csak felkapcsolták volna a villanyt. Leszédült Cintiáról, és hátraesett a padlón. Csak a lány ziháló légzését hallotta.

– Bassza meg... – suttogta Csongor. – Basszus, bocsi... Én nem tudom... Bocsi!

Kirohant a szobából. Egész éjjel az utcán bolyongott, céltalanul.

********

Az Animista Mozgalom elérte, hogy a legtöbb felvilágosult, nyugati országban tartsanak népszavazást az animák függetlenségét és egyenjogúságát illetően. Az előrejelzések szerint Magyarország polgárai nyolcvanszázalékos eséllyel szavaznak az animák függetlensége mellett.

Csongor már napok óta nem is beszélt a másikkal. Amikor elhatározta, hogy törli a merevlemezéről, skype-üzeneteket kapott tőle.

Ne légy elhamarkodott. Hajlandó vagyok egyességet kötni veled.

– Leszarlak – morogta Csongor. Tudta, hogy az anima nem hallja a szavait.

Ne csináld ezt! Cintiával házasodni akarunk. Ne tedd tönkre őt is! Képzeld el, mit fog érezni, ha egyszer csak eltűnök!

– Adj még okot, hogy kinyírjalak, te hülye.

Kiadta a merevlemez újraformázásának utasítását, a kvantumszámítógép felbúgott.

A szavazást megelőző héten a magyarországi animák hetvennégy százalékát semmisítették meg a munkájukból nyerészkedő tulajdonosok.

********

A neurobotok egy program alapján blokkolják az agy dopamin és szerotonin receptorait – ezért nem hall testetlen hangokat Csongor, és ezért rajzol megközelítőleg olyan szinten, mint tízéves korában.

Feloldotta a receptorok blokkjait. Határidős munkák tömkelege volt a nyakán, és lépnie kellett a probléma megoldásának érdekében.
Néhány napon belül felére csökkent az alvásigénye, izzó parázsként éledt fel benne az alkotásvágy, majd lángra lobbant, és akkor a fiú ráébredt, hogy miféle magasztos missziója van az életben – lehívni a transzcendenst, formába önteni, és megosztani azt az egész világgal.

Csongor beszerzett egy digitális rajztáblát, és leült vele az íróasztalhoz. Ekkor érkezett egy hívása Sárától.

Napok óta zaklatta, de nem vette fel. Most egy meghatározhatatlan okból úgy döntött, kivételt tesz.

– Szia, húgi! – kiáltotta.

– Ö... szia. Hú de élénk vagy.

– Jó kedvemben vagyok.

– Ilyet se hallottam tőled az elmúlt pár évben.

– Éppen hozzáláttam volna a munkához, de akkor most mondd. Ha elkezdek rajzolni, semmi sem szakíthatja meg a meditációmat.

– Te rajzolsz?

Csongor kiérezte a lány hangjából a döbbenetet.

– Még szép, hogy rajzolok. Van lelkem. Csak a lélekkel bíró képes olyat alkotni, aminek van lelke. Az animák alkotásaiban nincs lélek.

– Bátyó, déjà vum van. Minden oké?

– Életemben egyszer volt minden oké, és elhitették velem, hogy... mindegy hagyjuk.

– Úr Isten...

– Mondd, mit akarsz?

– Hát, csak... tudod, van ez a botrány az animák körül. Hogy egy csomót letöröltek a tulajdonosaik.

– Igen?

– Szóval... Nálad minden oké, ugye? Nem bántottad?

– Nem.

– Tényleg?

– Persze, hogy nem. Még valami?

Hosszú, kellemetlen csönd következett a túloldalon.

– Mikor jössz haza, bátyó?

Csongor kezében megremegett a toll.

Szakította a vonalat.

0
Te szavazatod: Nincs

Hozzászólás-megjelenítési lehetőségek

A választott hozzászólás-megjelenítési mód a „Beállítás” gombbal rögzíthető.

k, 2020-09-15 18:40 Bloody Dora

Bloody Dora képe

Bocsánat, sok minden közbejött. (Lett pl. egy cicánk. Itt alszik mellettem.)
Egy ideje már elolvastam, mert a Kindle egy áldás. Ami azt jelenti, hogy igen elítélendő módon fogtam a Word verziót és kf-8-ra konvertáltam majd ráraktam az olvasómra - pont tegnap amúgy töröltem, szóval nem léteznek az írásról kóbor illegális másoltak, ezzel kapcsolatban megnyugtatlak.

Összességében sok gondolatom volt sok témában. Kezdjük mondjuk a pályázati oldallal: sejtem, miért nem kelette fel az érdeklődést. Az elejét elrontottad, a stílus döcög, láthatóan nehezen találod el, mit kéne és hogyan mondanod.
Amúgy az elején a stílus kiváló ötlet, mert a karaktered, Cintia, energiában, lendületben pont ilyen, és így nem az olvasó szájába rágva adod ezt át. Király! De Csongor a nézőpontkarakter, akitől totál idegen az egész felütés, a stílus, sőt, a leírások is.
Aztán visszatalál a saját stílusához a karakter, csak addigra az olvasót már összezavartad. Ez a hátránya a stíluskeverésnek és a visszaemlékezéseknek - egyszerre nem működnek. Én itt az előbbt vetettem volna.

Utána a fogalmi zavarok: a plátói szerelem nem ez. Főleg, hogy később kiderül, még jártak is. Amiről te írsz, az a beteljesületlen vágy, ami meg nem plátói szerelem (eredetijében az elvileg a léleknek szól - Csongor meg nem is ismeri Cintiát, annyira nem lelki testvérek, azt remekül kifejted később, nagyon ügyesen).

Vannak még egyéb furcsaságok. Az egyik, ahogy a karakterekkel bánsz: ne, kérlek! Te olyan kiváló moodrámát tudnál írni, amilyen után megnyaljuk az ujjunkat is, erre elkezded ezt a hülye játékot a karakterekkel. Behozod, ha szükség van rá, majd lelépteted, ha nincs. Sőt, behozod egy fél jelenetre, majd elfelejted! A húg felesleges, úgy viselkedik, mint egy anya - aki a kárházi ágy mellett áll egyszer, majd megszűnik létezni. A haver (Balázs) megszűnik ott, hogy Csongot kikerül a kórházból és szüksége lenne rá, addig van csak szerepe, amíg egyszer fel lehet hívni. Miért? Pár mondattal is remekül felhasználhatnád a cselekményhez - képzeld el, micsoda lelki trauma, hogy az ún. legjobb barátod elfordul tőled! Nem azért, mert skizofrén vagy, á, dehogy, csak tudod, te még vissza a suliba, ő meg már egyetem, hát tudod, hogy megy ez, de majd tartjuk a kapcsolatot... És ennyi, ennyi Csongor végtelen magányossága mögé egy remek indok. Ugyanígy, kevesebb karakter (nincs húga), kevesebb kapaszkodó az élethez, durvább a magány, érthetőbb, miért az animájával tartja egyedül a kapcsolatot és érthető, mi a döntései súlya.

Ami engem speciel nagyon zavart, de talán mást nem, az szintén kicsit a karakterek: hitelesség. Az orvosod nem orvosként viselkedik, az egy jogász. Vagy marketinges, de szerintem akkor is jogi végzettségűnek kéne lennie. Mindegy. Miért éri meg az anima és a kezelés? Mert meggyógyulsz, bameg! Nem azért, mert jogilag az anima szellemi terméke az izé... felhasználóé - amúgy is, ez alsó hangon is jogi szürkezóna. Az orvos nézze orvosi szemmel a dolgokat, oké? Felépítettél egy egész világot, erre elszúrod a bevezetőjét. Annyira, hogy amúgy erről az egészről sokkal többet is írhattál volna.
Ugyanígy az egész sztori nagyon rohan, kapkod. Amit te itt pár évnek írsz le, az valójában pár évtized, talán egy, ha nagyon durvák vagyunk - közel sem telik el ennyi idő a sztoriban.
A másik, ami engem, de mondom, tényleg engem zavar nem csak ebben az írásodban, hogy furán kezeled a gyógyszeripart. Undorító az egész, tény, sőt, amit te leírtál, semmiség ahhoz képest, amik valójában mennek, de azért a te elképzelésed tényleg távol áll a valóságtól. Nagyon. Oké, ez az én nünükém, hogy az ilyen felfogás a big pharma-összeesküvések kapudrogja, és ennek a vége az oltásellenesség, amit irtani kéne, de azért ígérd meg, ha legközelebb gyógyszeripari dolgokról szeretnél írni, vagy utánanézel, vagy beszélsz egy szakértővel. Mindegy, mondom, ez az én vesszőparipám, másnak valószínűleg nem tűnik fel.

Összességében szerintem a karakterkezelés a legnagyobb hibád. Ehhez képest valószínűleg az eleje döcögött eléggé ahhoz, hogy ne kelljen az antológiába, és azt nem is lehet egyszerűen javítani. Olyat én még nem láttam, hogy a hitelesség buktatott volna meg pályaművet egy SFF pályázaton (kivétel ha tényleg ordító - itt nem az), szóval így kezeld az én kritikámat is (mint mondtam, nünüke).

Nézd, ez furán hangzik, mert ki vagyok én, hogy beszólok neked, de szerintem te a magába fordult karakterek monodrámás filozofálgatásában nagyon jó vagy. (Itt az a legerősebb rész.) A világot tekintve nagyon erős benned a naivitás, szóval nem fogod holnap megírni a Közönyt, de érdekes írásaid lehetnének, ha erre izomból ráfeküdnél. (Azért ne legyél depis, jó?) A klasszikus világűrbéli SF pl. remek közeg ennek, ott aztán magányos és pici az ember. (Cserébe elcsépelt a szetting. De bezárva a saját elméd kiberbörtönébe, ami a büntetés-végrehajtás valószerű jövője, ha nem kap észbe az emberiség, sokkal rosszabb. El nem tudom képzelni, milyen lehetne. A világűr ehhez képest kismiska.)

Szóval fel a fejjel, innen csak lejjebb van, vagy mi... feljebb. :)
(És ha szereted a gyógyszeripar jövőjét, írj a receptre kapható videójátékok és a gémertársadalom kapcsolatáról. Mert valahogy nem rengette meg, mit ne mondjak... súlyos paradigmaváltás kell még ide.)

_____________________
Dr. Bloody Dora

p, 2020-09-18 10:34 Newschool

Newschool képe

Köszi, hogy kiraktad ezt is, meg az észrevételezést! Egy részét én is éreztem már írás közben is, szóval egyetértünk.

"Az elejét elrontottad, a stílus döcög, láthatóan nehezen találod el, mit kéne és hogyan mondanod."

Asszem hajlamos vagyok túlgondolni a kezdést. Rettegek, hogy már az elején elvesztem az inger-szőnyegbombázásra kondicionált olvasót, talán azért. Valszeg az is benne van a dologban, hogy a leadási határidő előtt egy héttel állt össze a sztori a fejemben, így ennyi időm volt megírni... Túl komplex volt ahhoz, hogy belőjem, hol kellene elkezdeni a mondókát, és hogy egységessé tegyem a stílust. Szerintem az információadagolással meg amúgy is hadilábon állok.

"Utána a fogalmi zavarok: a plátói szerelem nem ez."

Hát... jártak egy darabig, de testi kontaktus nem nagyon volt közöttük, ha jól emlékszem. (Vagy smároltak? Nem emlékszem már. :D) Elsősorban Cintia "szexfóbiája" miatt nem volt beteljesülő érzéki vágy, szóval egy szempontból plátóinak mondható szerintem. Itt is inkább a pocsék infóadagolás okozhat zavart az olvasó fejében.

"képzeld el, micsoda lelki trauma, hogy az ún. legjobb barátod elfordul tőled! Nem azért, mert skizofrén vagy, á, dehogy, csak tudod, te még vissza a suliba, ő meg már egyetem, hát tudod, hogy megy ez, de majd tartjuk a kapcsolatot... És ennyi, ennyi"

Ez tényleg jobban működik.

A karakterek ki- be ugrálásának és a rohanás problematikája abban gyökerezik, hogy a fejembe kialakult sztorit 40ezer leütésbe kellett préselnem. Nyilván lehetett volna elegánsabban is, de ahhoz meg időm nem volt elég, hogy átdolgozzam. :D Asszem, a novella hibáinak java a kevés idő, és a relatíve szűk terjedelmi korlát miatt van. Most gondolkozom rajta, hogy megérné-e átdolgozni egy hosszabb és átgondoltabb verzióba.

"A másik, ami engem, de mondom, tényleg engem zavar nem csak ebben az írásodban, hogy furán kezeled a gyógyszeripart."

Itt is démonizáltam volna? Nekem fel sem tűnt. :D Persze, nem látom át a működését, a szabályokat, de egy sci-fiben nem feltétlenül kell ragaszkodni a jelenlegi működéséhez, politikájához.

"Oké, ez az én nünükém, hogy az ilyen felfogás a big pharma-összeesküvések kapudrogja, és ennek a vége az oltásellenesség, amit irtani kéne, de azért ígérd meg, ha legközelebb gyógyszeripari dolgokról szeretnél írni, vagy utánanézel, vagy beszélsz egy szakértővel."

Szerintem, akik ilyen végletekben képesek csak gondolkodni, hogy A, a gyógyszeripar szent és sérthetetlen vagy B, big pharma-összeesküvés, annak úgyis mindegy, mennyire járok utána a dolgoknak. És mondom, egy sci-fiben működhetnek máshogy a dolgok, mint a jelenben. Persze elismerem, hogy ettől függetlenül is érdemes lehet utána néznem a szakmai dolgoknak, hogy realisztikusabb rendszereket írjak, vagy hogy egyéb ötletekhez jussak. Köszi a tanácsot.

"A világot tekintve nagyon erős benned a naivitás"

Ezt hogy érted? Szerintem semmilyen szempontból nem számítok naivnak. :D

Egyébként a monodrámát szeretem, de sokkal jobban érdekelnek a nagyléptékű, sok karaktert mozgató történetek.

"(És ha szereted a gyógyszeripar jövőjét, írj a receptre kapható videójátékok és a gémertársadalom kapcsolatáról. Mert valahogy nem rengette meg, mit ne mondjak... súlyos paradigmaváltás kell még ide.)"

Erről csak fél füllel hallottam, de érdekesen hangzik, köszi! Utánanézek, és ha támad egy érdekes ötletem, biztosan írok a témában. :)

p, 2020-09-18 19:49 bombahoppa

"Most gondolkozom rajta, hogy megérné-e átdolgozni egy hosszabb és átgondoltabb verzióba."

Sztem igen, minden újragondolás segít, mert ami neked egyértelmű, annak csak a töredéke jut át. Az ötlet miatt olvastam végig, érdekes volt, de aztán leült, és skizo miatt nehéz lett követni. Egyszerűsíteném. Te tudod, mit akarsz írni, de ha így nem megy át, akkor meg kell próbálni másképp. Ne kapkodj. Neked a 40ezer a korlát, nekem a 10ezer is alig jön össze. Magadnak írod. Én inkább rövidíteném. De ki vagyok én? :)

Ha másnak is tetszik, az a bónusz.

p, 2020-09-18 20:51 Bloody Dora

Bloody Dora képe

Az infóadagolásnál van egy egyszerű trükk, kezdj a lehető legközelebb a végéhez. Ez itt úgy-ahogy működik, csak a stílus nem talált be.
Az is egy járható út lenne, ha az egyes karaktereket ezzel jellemzed, hogy az ő stílusukat átveszi a nézőpontkaraktered, amikor róluk beszél/gondolkodik. Vagy csak bizonyos személyeknél jön ez elő, de akkor következetesen, mindig (pl. aki nagy hatással van rá, mint Cintia). Viszont ehhez vagy ép elme kell, vagy más mentális zavar, mert a szkizofrénia esetén pont elválik a mentális és az érzelmi világ.

Hogy pont ezt a történetet jobban kidolgozni, újraírni... hát... nézd, én nem vagyok híve az ilyeneknek, mert mindig lesz benned egy prekoncepció, hogy milyen volt az első változat, és nem tudsz igazán elszakadni az esetleges rossz döntésektől. Maga a világ érdekes, szó se róla, sőt, szívesen el is beszélgetnék veled róla, mi volt pontosan a terv és miért (mert nem egészen ugyanerre megy a tudomány, holmi etikai okokból). Szerintem van benne még kakaó, de talán nem pont ebben a sztoriban (hosszabb időtűvval ugyanis nehezen működne).

_____________________
Dr. Bloody Dora

k, 2020-09-22 11:21 Newschool

Newschool képe

Ha újraírnám, akkor is alaposan átdolgoznám (a fő, működő motívumokon kívül minden változna és kiegészülne), meg ez a világ szerintem megérne egy jó történetet. De lehet, hogy mégsem fogom, mert mindig van néhány friss, ropogós ötlet a tarsolyomban, amin sokkal szívesebben dolgozom. :)