Hideg tél

Hideg tél volt. Hó lepte be a városka utcáit. Flóra állt a hóesésben és csodálta a tenyerére hulló hópelyhek formáit. A természet kifinomult művészetét. Megfeledkezett bajairól, gondjairól, csak állt és élvezte a pillanatot.
Visszaemlékezett elmúlt éveire. A szörnyű balesetre, mely megváltoztatta az életét. Az őrült villamos elgázolta és 3 hónapig kómába kényszerítette. A kóma alatt olyan dolgokat látott, melyek gyökeresen megváltoztatták életét. Belelátott a szellemvilág, furcsa, érthetetlen szövevényébe. Oly erőket kapott, mellyel emberi sorsok segítőévé, irányítójává tették. Félt az újtól. Félt, ártó gondolatai átkokká, vagy valami rossz varázslattá formálódnak át. Esténként mások megsegítésével foglalkozott és erejével próbált ismerősei segítségére sietni. Hosszú álmatlan éjszakákon át harcolt. Többször megkísérelte a szellemvilág felfalni, elpusztítani őt. Szervezete, elméje nehezen tűrte a megpróbáltatásokat. Egyre fáradtabb és egyre kimerültebb lett. Elszakadt a világ valós énjétől, csak felületesen érintkezett vele.
Volt egy nagy vágya. Szeretni akart. Őszintén tiszta szívből. Egy nap, nem is oly rég, találkozott egy fiúval, kinek melegséget sugárzó tekintete megbabonázta. Szép napokat töltöttek együtt. Flóra megfeledkezett, ha csak pillanatokra is, zárkózott világáról. A boldogság elvakította, nem látta előre a fiú szándékait. Testük hamar egyéfort és azon az éjszakán szertefoszlott szerelmük. Flóra újból magára maradt. Félelemmel töltötte le az a furcsa különös érzés, terhes. Hányingerrel küszködöt és még ráadásul menzesze is kimaradt. Nem merte elmondani senkinek. Képzeletében megjelenő terhessége és a szellemvilággal folytatott harca teljesen kimerítette, ereje elfogyott. Úgy döntött, végez magával.
A ruháján átjutó jeges szél repítette vissza a valóságba és ébresztette rá vágyára, hogy meg akar halni. Búzaszín haja lobogott, arcát megcsípte a hideg. Ki nem ismerte, fehér ruhácskájában, azt hitte egy tündér áll ott a ház előtt, ki elrejti szárnyait, nehogy megszaggassa azokat az erőteljesen feltámadó szél.
Bement a házba. Leült. Egyetlen menekvése az internet volt. Itt mindig barátokra lelt. Bár ezek a barátok nem igazi barátok voltak, ő mégis elmondhatta nekik a legnagyobb fájdalmait. Már rég nem ült a gép előtt. Egy ideig próbált saját feladataira koncentrálni, próbálta jövőjét terelgetni, tanulni, elérni az általa kitűzött célokat.
A chaten találkozott egy régi ismerősével, ki mindig a legmegértőbb volt hozzá. Elmondta neki, hogy meg akar halni. Meglepetésére az ismerős nem ellenezte ötletét, sőt még tanácsokkal látta el. Erőt öntött lelkébe. Előkészített mindent, még naptárába is beírta fő feladatát, majd boldog álmokba ringatta magát.
***
A vámpír ült a gép előtt. Csodálta az új világ vívmányait. Már nem emlékezett születésének pillanatára, csak szomorú nehéz gyerekkorára. S egy nap minden megváltozott. Az ő igazi anyja rátalált. Megérezte az akkor már húszas éveiben járó fiúcska bánatát, bosszúálló, gyűlölettől fűtött lelkét. Új életet adott neki, s ő élvezte azt. Istennek képzelte magát és megbosszult minden sérelmet, ami gyerekkorában érte.
Egy nap sorsuk rosszabbra fordult. Az emberek üldözni kezdték őket. Menekülniük kellett városból városba, országból országba. S eljött az a nap is, mikor nyugovóra tértük után megtámadták őket. A felkelő nap szikrázó fényei bejutottak otthonukba és a felbőszült embersereg készen állt elpusztításukra. Nehezen menekült meg a végső halál elől. Anyja, ki ekkora már szerelme is lett, meghalt, őt védelmezvén. Teltek múltak az évek. Fájt nemlétező lelke, anyja, szerelme után. Új korok jöttek. Már csak mítoszként emlékeznek rájuk.
Fejlődni akart a korral. Megismerkedett az internettel. Érdekelte a világ nagy tárháza. Hús vér emberekkel ismerkedett meg, kiknek szívük az utolsó csepp vér kiszívása után dobbant még egyet. Ha megéhezett, innen választott magának áldozatot.
Megismerkedett egy lánnyal, kinek varázslatos világa elbűvölte őt. Nem akarta bántani. Megszerette. Képzeletében megjelent a lány hosszú búzaszín haja, fehér, napot oly ritkán látott bőre, s hallani vélte szívének fájdalmas dobbanásait. Sokat beszélgettek. Feltűnt egy különös érzés szívében. Szerelem. Nem érthette, hogy történhetett ez meg vele, hisz mestere, anyja elvesztésekor megfogadta, soha többé nem fog szeretni. Szíve, mely oly régóta nem dobogott, újra szerelemre talált. A lány egy nap eltűnt, közölte, most fontosabb dolgokra kell koncentrálnia. Hónapok teltek el, mire újra felbukkant a lány. Elhatározta, nem veszti el többször. Megszerzi magának. A lány meg akart halni. Ő már előre örült a hírnek, s segítő jobbot nyújtott neki.
***
Azon az éjszakán belopakodott a lány szobájába. Körülnézett. Flóra már mélyen aludt, elmerülve boldog álmaiban. Örömmel vette tudomásul, képzelőereje nem hagyta cserben. A sötétben is felismerte a lány szőke haját. Óvatosan elfordította a fejét és beleharapott a nyakába.
A vér keserű volt, de mégis lobogott. Érezte gondolatait, érezte boldog álmát, őrületét s ha pillanatokra is egyéfort lelkük. Óvatosan, lassan szürcsölgette a vért. Élvezte annak minden pillanatát s vigyázott, nehogy megölje őt. Mikor már csak pár csepp vér maradt a testben, megállt, megharapta saját csuklóját, majd megitatta vérével. Ennek végzetével tekintete az éjjeliszekrényen heverő naptáron állapodott meg s a rajta éktelenkedő feliraton. Öngyilkosság!
Örömmel nyugtázta, Flóra megfogadta tanácsát. Már most el akarta vinni magával, de kíváncsisága győzött. Bemászott a szekrénybe és lepihent, kíváncsi volt, tényleg megöli magát a lány. A napsugarak nem árthatnak neki gondolta, mivel ilyenkor télen nagyon ritkán bújnak elő a sűrű felhők mögül. Figyelte a lányt, majd álomba szenderült.
Flóra szépeket álmodott. Mikor felébredt, már késő délutánra járt az idő. A függönyt sem volt kedve elhúzni, a depresszió rátelepedett a lelkére. Azt sem tudta mit akar. Rápillantott a naptárra és eszébe jutott a tegnap este. Kihúzta éjjeliszekrényének fiókját, rálelt a tegnap odakészített késre.
A vámpír a halkan nyikorduló asztalfiók hangjára ébredt. Figyelte a kedvtelenül késért nyúló lányt. Kíváncsi volt, tényleg képes lesz rá?
Flóra elképzelte magában a fájdalmat, milyen lesz, ha a kést magába mártja. Halvány mosoly jelent meg az arcán, majd mindez őrült kacagásba csapott át. Úgy döntött, a hasába szúrja először a kést, hogy ha valami csoda folytán túléli, legalább gyermeke haljon. Kitapintotta a helyet, hol képzeletbeli gyermeke szíve dobogott és szúrt, szúrt, szúrt! Addig még az ájulás nyugalomba ringatta testét.
A vámpír kilépett a szekrényből. Újra van társa! Odalépett a lány alig lélegző ájult testéhez, majd óvatosan betekerte az ágyneműbe és annyit mondott:
- Pihenj csak! Most kezdődik új életed- maga is meglepődött a kimondott szavak hallatán. Rég nem szólalt meg, örült ezeknek a szavaknak. Egy új élet! Megfogta és elvitte egy kriptába.
***
Hideg tél volt, jegesen süvített a szél, felkavarva a földön pihenő hópelyheket. A nap sugarai eltűntek a horizonton. A vámpír várt a kripta mélyén. Várta, hogy felébredjen új társa, szerelme, tanítványa, de Flóra csak feküdt holtan, élettelenül, mozdulatlanul. Életét melyet egykor annyira szeretett eldobta, még a vámpír vére is kevés volt a változáshoz. Lelke örökre abban a szobában maradt a képzeletében egyre növekvő gyermekével, s éli a szellemvilág furcsa, érinthetetlen szövevényes világát...
VÉGE!!!

2.333335
Te szavazatod: Nincs Átlag: 2.3 (3 szavazat)

Hozzászólás-megjelenítési lehetőségek

A választott hozzászólás-megjelenítési mód a „Beállítás” gombbal rögzíthető.

v, 2006-12-10 09:25 Blade

Blade képe

Egyszer (vagy kétszer?) már visszadobtam ezt az írásodat, mert hemzsegtek benne a helyesírási hibák - most sem volt ez másképpen, de volt egy kis időm, átfutottam, ha még mindig van benne, az a korai órának köszönhető (09:20 :)). Legközelebb ezt nem fogom megtenni, szóval jó lenne, ha nagyobb hangsúlyt fektetnél a jövőben a hibakeresésre (programozásban debugnak hívják, ez csak úgy eszembe jutott ;)).

A sztori érzelemdús, de nem igazán gördülékeny, a fogalmazáson lenne mit javítani, magyarosaítani. Az internet és a chat nagyon nem illett oda, de lehet, hogy más nem akad fenn rajta.

Írj még és ami fontosabb, olvass sokkal többet!

----

So dark the con of man - Mily' sötét az emberi ármány.