Szinkrónia

Szinkróniában nagy az egyetértés. Ez olyannyira így van, hogy az emberek mind külső, mind belső tulajdonságaikat tekintve megegyeznek. Állítólag a népnek Szinkrónia királya és királynője szolgált például, de az állapot már oly régóta tart, hogy inkább azt mondhatnánk, mindenki valamely másik, nála kicsit híresebb, vagy gazdagabb társára kíván hasonlítani. Ez a hasonlóság azonban nemek közt nem fedezhető fel: a szinkrónok roppant fontosnak tartják a férfiak és nők közti különbségeket.
Ebben az országban a gyerekek épp olyan sokfélének születnek, mint másutt, a nevelésükben és a külsejük kialakításában viszont a környezetükkel való harmónia, azaz hasonlóság az elsődleges szempont, ami igen bölcs dolog, mint, ahogy azt a Szinkrónia királyával folytatott beszélgetésből megtudtam.
Fontos előny például, mondta a király, hogy nincs szükség országgyűlésekre, vagy tanácskozásokra, hiszen úgy is mindenki egyetértene a többiekkel, tehát elegendő egy ember a döntések meghozatalára. Emellett a ruhák és egyéb áruk elkészítése is egyszerűbb: mindenből csak egyfélét kell gyártani; egyfajta tetőcserepet, egy színű függönyt és egy típusú nadrágot (természetesen csak nemen belül, egy nő, ugyebár még véletlenül sem öltözhet úgy, mint egy férfi, mert hisz mit gondolnának róla akkor mások?). A szinkrónok, saját állításuk szerint, mindenhez értenek, igaz, nem tudta elkerülni a figyelmemet, hogy ez a tudás meglehetősen felületes. A pékek például, épp úgy megjavítanak az embernek egy eltörött csövet, mint a vízvezeték szerelők, a szakácsok otthon érzik magukat az orvostudományban is, és így tovább. Ha pedig valaki véletlenül nem járatos valamiben, (ami azért megesik,) akkor is igyekszik ezt a legtökéletesebben palástolni, akár kontár munkájával kárt okozva is, mert hát mit gondolnának róla mások, ha kiderülne, hogy nincs olyan jó, mint ők?
Szinkróniában ez nagyon fontos kérdés: Mit is gondolnak rólunk a többiek? Itt tartózkodásom hatodik estéjén kezdtem megérteni, mire fel ez a nagy hasonulás. Minél kisebb a különbség köztünk és mások között, annál kevesebb kritizálnivalót találhatnak bennünk: az ember saját magát mégsem szidalmazhatja, ugyebár.
Szinkrónia igazságszolgáltatása tökéletesen támogatja az ország érdekeit, és fennállását. Legfőbb feladata a lázadók felkutatása és eltávolítása. Az eltávolítás mikéntjéről senki nem adott bővebb felvilágosítást, de bizonyos, hogy nem kellemes elszenvedni, mert mióta üldözik őket, a lázadók tökéletesen titkos helyeken élnek, fenn a hegyekben. E csoportról mindenkit a következőképpen hallottam beszélni: „Valóban érdeklik azok a különc gazemberek? A lázadók romba akarják dönteni Szinkróniát gyalázatos viselkedésükkel! Egy jó érzékkel rendelkező ember igazán nem nézheti el ezt tétlenül! Nem hajlandóak az ország harmóniáját szolgálni, mindig új ötleteik vannak, és állandóan hangoztatják is őket! Felháborító! Így ellenszegülni… Tudja, uram, a lázadókat sehol nem látjuk szívesen. Hogy mit gondolnának rólunk, ha akár eggyel is együtt mutatkoznánk…, abba még bele gondolni is rossz… Nem is gondolok bele.” A fejtegetés e pontján a szinkrónok fejcsóválva faképnél hagyják az embert.
Mit ne mondjak, megkönnyebbültem, mikor magam mögött hagytam Szinkróniát. Az országúton poroszkálva volt elég időm elgondolkodni a látottakon és hallottakon, és mire haza értem már egyáltalán nem találtam olyan tökéletesnek ezt a harmonikus országot. Különös, hogy az emberek többsége nem ért egyet velem… körülnézve rengeteg Szinkróniát látok a világban.

0
Te szavazatod: Nincs

Hozzászólás-megjelenítési lehetőségek

A választott hozzászólás-megjelenítési mód a „Beállítás” gombbal rögzíthető.

v, 2008-01-27 15:39 Eve Rigel

Eve Rigel képe

Nem szeretnék Szinkróniában élni. :)
De a sztori érdekes.

v, 2008-01-27 22:51 Hantos Norbert

Hantos Norbert képe

Elgondolkodtató. Lois Lowry "Az emlékek őre" c. regénye jutott róla eszembe.

___
"Felülhetsz egy sárkány hátára, de ő dönti el, mikor és hogyan szállsz le róla."

h, 2008-01-28 13:13 Bloody Dora

Bloody Dora képe

Nekem inkább Swift (az elején), a vége már nem az a cinikus hangnem. Ezért éreztem úgy, hogy a "tökéletes mégsem tökéletes" tételes kimondása nem szükséges, bár beleillik a műbe. Ettől üt el az összes pozitív utópiától (és persze Swifttől is, természetesen itt a Nyihahák országára gondolok). Vagyis amit az eleje felépített hangulatot (azzal a milliónyi megidézett színnel együtt) a vége számomra lerombolja, kicsit újjáépíti, és ad egy egészen más értelmezést.
Bár ettől függetlenül úgy érzem, ezt a többi utópiához hasonlóan könyvben is ki lehet fejteni - vagy legalább egy oldallal hosszabb novellában. ;) Mivel felvet nem egy kérdést, amire meg sem próbál válaszolni. És az nem elég, hogy tessék körülnézni. :)
(Ellenőrző kód: vitat. Én? Ugyan... :D )
_____________________
Csak én, Bloody Dora, mint azt már megszokhattátok.

h, 2008-01-28 18:30 Acid Rain

Acid Rain képe

Az igazat megvallva a novella eredeti címe: Gulliver Szinkróniában, és egy házifeladat keretében írtam, aminek a témája egy Swift-stílusú társadalomkritika volt, egy oldalban... :D (Ez most komoly...)
De én is azt érzem, hogy azért ez az egy oldal elég szűkös.