A Hold bűvöletében

 

A Hold ezüstös derengéssel világította be a környéket, kövéren terpeszkedett az égen. Egy halk sóhajjal tekintettem ismét fel rá, s elálló lélegzettel bámultam másodpercekig. A csodálatos látvány letaglózott, földbe gyökerezet lábakkal álltam a tisztás közepén. A Telihold fenségesen tekintett rám, maga mögé utasítva a felhőket, így tisztán látszott az égitest körül fehérlő udvar.

Nehézségek árán szakítottam el tekintetem róla, és indultam tovább, elnyomva a bennem kavargó, mindenféle érzést. A lábaim nehezen mozogtak, agyam minden ellenállása az izmaimba tódult, erőnek erejével emeltem, és léptem tovább. Sorra hagytam magam mögött a fákat és növényeket, meg-megbotolva egy-egy kiálló gyökérben vagy sziklában. Tovább, egyre tovább!

A bennem terjengő félelemtől elgyengülve torpantam meg újra, és dőltem egy hatalmas tölgy törzsének. Szaggatott sóhaj tört fel belőlem, kezeim arcomra tapasztva guggoltam a fa tövébe, így próbálva kizárni a külvilágot – sikertelenül. A felriadó madarak riadt mozgolódása, egy-egy bagoly huhogása, a szél rezegtette levelek susogása vészjósló élességgel hatoltak fülembe Nem akartam felnézni, látni az engem körülvevő sötétséget, a rémisztő Hold fényét.

A bokrok megrezdültek, majd szétváltak, s én megadóan emeltem fel a fejem, és néztem az óriási árny felé.

Nyugodj meg! Kilométerekről érezni a félelmed.” – visszhangzott fejemben a mély bariton. Nem volt parancsoló vagy dühös, szelíd volt, de most a legkevésbé sem érdekelt. Behunyt szemmel sóhajtottam újra. Eddig nem is érzékeltem, most azonban rám szakadt, mennyire remegtem. Kezeim jéghidegek voltak, mégis kivert a víz.

— Te már csak tudod. – suttogtam kicsit gorombán, de a farkas fel sem vette. A percek némán teltek, csupán a zihálásomat hallottam.

— Fájni fog? – tettem fel a mindeddig elhallgatott kérdést, most azonban akaratlanul is feltört belőlem. Megrezzentem, mikor valami megbökte hátulról a jobb vállamat. Hátra nézve pillantottam meg a szürkés farkas körvonalait, ahogy értelmes szemekkel néz rám. Gyengéden helyezte vállamra busa fejét, miközben felhangzott fejemben a válasz. „Igen. Nem hazudok, annak semmi értelme.

— Nem akarom! – suttogtam kétségbeesetten, miközben kezem felsiklott a felettem álló állat nyakára, s ujjaimmal túrtam bele a szőrébe. „Nem akarat kérdése, Te is tudod. Már régen eldőlt.”

Könyörgő szemekkel néztem az éjfekete farkasra. Más nem is látná, olyannyira tökéletesen simult az éjszakába. Nem mozdult. Tőlem három méterre állt még mindig, borostyánsárga szemeit rajtam pihentetve. Már nem is próbáltam uralkodni magamon. Társaim jelenléte furcsa nyugalommal töltött el, miközben még mindig a kétségbeesés és a félelem markolta szívem. Gyűlöltem a helyzetet, egyszersmind rettegtem is tőle. Hányszor képzeltem már el, milyen lesz, ha… S most, hogy itt voltam, már cseppet sem vágytam rá. Meg akartam hátrálni, elfutni, kikerülni. Haragudtam a Sorsra, amiért választásom sem volt, gyűlöltem minden pillanatot, ami kétségek között telt, várva a szörnyű beteljesülésre. Gyűlöltem abban a pillanatban az addig oly’ imádott Holdat, melyet éjszakákon át bámultam elvarázsolva.

A percek teltek, s nem történt semmi. Én pedig reménykedni kezdtem: talán mégsem ma éjjel fog megtörténni. Talán a hatalmas hím tévedett, rosszul határozta meg az időpontot. Talán hazamehetünk, s a puha ágyban kialudhatom magamból a kételyeket…

Az égen úszó felhők mögül újra előbukkant a Hold, megvilágítva arcom, én pedig önkéntelenül pillantottam fel rá. Szívem nagyot dobbant, azt hittem, kiszakad a helyéről. A szerv azonban maradt, szaporán verdesve pumpálta ereimbe a vért, akárha kalitkába zárt kismadárrá változott volna. Légzésem is automatikusan gyorsul fel, s a tüdőmbe beáramló levegő megtelt ízekkel. A szemem is javult. Egyszeriben az éjszakai sötétség megtelt színekkel és árnyalatokkal.

A „jó” dolgokhoz azonban fájdalom társult. Szívembe, minden egyes lüktetésével és összehúzódásával, mintha milliónyi apró tűt szúrtak volna, jó mélyen. Ereim egyszerre tágultak, és zsugorodtak össze. A légcsövembe áramló levegő mintha izzó vassá változott volna, égette végig a torkom, majd a tüdőm. A pupillám kitágult, mégsem láttam semmit. Vakon bámultam a semmiben, s miközben összegörnyedtem az izmaimba és sejtjeimbe hatoló fájdalomtól, a légszomj ellenére tört fel belőlem egy fülsértő sikoly. Az ezernyi apró, eddig nem hallott nesz között ruha szakadása hatolt fülembe, onnan tovább agyamba. Az én ruhámé. Nem észleltem, hogy a nedves földön vonaglok, az elviselhetetlen fájdalom minden mással szemben érzéketlenné tett, egyedül a hallásom nem veszítettem el. Csontok ropogása, inak és izmok nyúlása visszhangzott dobhártyámban rásegítve szenvedésemre. Olyan helyen nyilallt belém a fájdalom, melyről eddig nem is tudtam. Aztán hirtelen minden megszűnt, minden kitisztult, s csak utolsó halálsikolyom vegyült egy nőstény farkas Holdat éltető vonyításával.

 

0
Te szavazatod: Nincs

Hozzászólás-megjelenítési lehetőségek

A választott hozzászólás-megjelenítési mód a „Beállítás” gombbal rögzíthető.

h, 2013-04-15 14:38 craz

craz képe

A Hold ezüstös derengéssel világította be a környéket, kövéren terpeszkedett az égen. / hold
Egy halk sóhajjal tekintettem ismét fel rá, s elálló lélegzettel bámultam másodpercekig. / és, nem s
A csodálatos látvány letaglózott, földbe gyökerezet lábakkal álltam a tisztás közepén. / Miért?
A Telihold fenségesen tekintett rám, maga mögé utasítva a felhőket, így tisztán látszott az égitest körül fehérlő udvar. / Hopp, nem semmi. Ha ezt látom, tuti nekem is eláll a lélegzetem, fölberügyezek, meg miegymás!, A Telihold / telihold, maga mögé utasítva a felhőket/ na ez nem semmi fantasy világ lesz. Bár a sci-fit egyből kizárja, mert egy bolygó holdja nem maradhatna meg a légkörben, persze csak a fizika szerint, ami a sci-fi történetek több mint 99%-ában megegyezik a mi univerzumunk fizikájával. (Most csak egy regény rémlik, amiben egy űrhajóval univerzumok között is tudtak utazni, ahol minden egyes új világmindenségnek eltérő volt a fizikai jellemzője, például a tömegvonzás nem volt ugyanolyan.)
így tisztán látszott az égitest körül fehérlő udvar. / bár ez itt egy kicsis sci-fis leírás, inkább gondolnám egy álcázott űrhajónak, az mégiscsak fent tud maradni a légkörben, és az a fehérlő udvar lehet pl. a hajtőművének a gáza, ami folyamatosan működik, ellensúlyozva a gravitációt, hogy - földi viszonyban - pár kilométeres magasból ne zuhanjon le.
A lábaim nehezen mozogtak, / lábam, mozgott (páros testrész - szokásos kezdő írói hiba)
A lábaim nehezen mozogtak, agyam minden ellenállása az izmaimba tódult, erőnek erejével emeltem, és léptem tovább. / ez kissé zavaros, mit emeltél erőnek erejével, az agyad ellenállását? :O
Sorra hagytam magam mögött a fákat és növényeket, / a fa nem növény?
A bennem terjengő félelemtől elgyengülve / Idáig arról volt szó, hogy elállt a lélegzete, meg letaglózta a mesés látvány - félelemről szó sem volt.
Szaggatott sóhaj tört fel belőlem, / szerintem félelem leírására sóhaj helyett jobb megoldás pl. a remegés (egyértelműbb)
A felriadó madarak riadt mozgolódása / riadó riadt
A felriadó madarak riadt mozgolódása, egy-egy bagoly huhogása, a szél rezegtette levelek susogása vészjósló élességgel hatoltak fülembe / pont lemaradt a pont, A madarak mitől riadtak meg, Idáig csak a holdat láttuk a felhőréteg alatt, akkor ez a riadalom oka, a furcsán "viselkedő" hold?
Nem akartam felnézni, látni az engem körülvevő sötétséget, a rémisztő Hold fényét. / Na a fénnyel is van valami bibi. A hold világít, de hozzád nem ér el a fénye, mert valami sötétség vesz körül. Ez valami varázslat? A hold mégmindiog kisbetű.
A bokrok megrezdültek, majd szétváltak, s én megadóan emeltem fel a fejem, és néztem az óriási árny felé. / Ez most milyen árny, minek az árnya, és hogy láthatod, ha sötétség vesz körül?
„Nyugodj meg! Kilométerekről érezni a félelmed.” – visszhangzott fejemben a mély bariton. / Egy mondatba egy pont kell.
Nem volt parancsoló vagy dühös, szelíd volt, / volt, volt
Behunyt szemmel sóhajtottam újra. / Ez már kicsit sok sóhajtozás lassan...
Eddig nem is érzékeltem, most azonban rám szakadt, mennyire remegtem. / Naugye! :D
Kezeim jéghidegek voltak / kezem, jéghideg, volt
— Te már csak tudod / ezt az extrahosszú gondolatjelet hogy kell csinálni?
— Te már csak tudod. – suttogtam / központozás - http://karcolat.hu/gyik
— Te már csak tudod. – suttogtam kicsit gorombán / ha nagyon gorombán akkor az is lehet suttogás, vagy az már kiáltás?
— Te már csak tudod. – suttogtam kicsit gorombán, de a farkas fel sem vette. / Hogy került ide farkas? :O
A percek némán teltek, csupán a zihálásomat hallottam. / Amolyan belső zihálás, ami nem befolyásolja a percek némaságát? Várjunk csak, ha a percek némák, de a jelenlévők hangoskodnak, attól még némán telnek a percek, vagy a percek halmazába beletartoznak a jelenlévők is, akik így felülírják az állapotot?
tettem fel a mindeddig elhallgatott kérdést, most azonban akaratlanul is feltört belőlem. / ez így bonyolultnak tűnik
Megrezzentem, mikor valami megbökte hátulról a jobb vállamat. Hátra nézve pillantottam meg a szürkés farkas körvonalait / mert előre nézve nem sikerült? (hátra nézve megpillantopttam)
Telepatikus farkas, oké, ez már inkább fantasy, mint az alacsony hold.
Más nem is látná, olyannyira tökéletesen simult az éjszakába. / Muszáj megint megkavarni ezt a látszódik-nem látszódik, fény-sötét dolgot? :(
Tőlem három méterre állt még mindig, / Mivan'? :O Érdekes lehet, ha valakinek legalább három méter hosszú keze van, így tényleg simán el tud érni és simogatni egy farkast, aki három méterrel mögötte áll... ;)
Társaim jelenléte furcsa nyugalommal töltött el / Milyen társai? Ez így nem ér, nagyon váratlanul cibálsz elő olyan információkat, amik teljesen megváltoztatják az addig leírtakat.
idáig szó sem volt róla, hogy többen is vannak a sóhajtozóval.
miközben még mindig a kétségbeesés és a félelem markolta szívem. Gyűlöltem a helyzetet, egyszersmind rettegtem is tőle. Hányszor képzeltem már el, milyen lesz, ha… S most, hogy itt voltam, már cseppet sem vágytam rá. Meg akartam hátrálni, elfutni, kikerülni. Haragudtam a Sorsra, amiért választásom sem volt, gyűlöltem minden pillanatot, ami kétségek között telt, várva a szörnyű beteljesülésre. Gyűlöltem abban a pillanatban az addig oly’ imádott Holdat, melyet éjszakákon át bámultam elvarázsolva. / Itt most ezzel csak ködösítesz, az olvasó nem tudja mi is történik, mert nem mondod el, nem lehet tudni, hogy mi történik konkrétan a sóhajtozó a farkas, meg a sóhajtozó társai között.
A percek teltek, s nem történt semmi. / Ááááá! :D
Én pedig reménykedni kezdtem: talán mégsem ma éjjel fog megtörténni. Talán a hatalmas hím tévedett, rosszul határozta meg az időpontot. Talán hazamehetünk, s a puha ágyban kialudhatom magamból a kételyeket… / Az egy dolog, ha nem árulsz el rögtön minden lényeges információt, de így csak mindenkit összezavarsz, hogy akkor most MI A FRANC IS TÖRTÉNIK ITT ÉS MOST????
Az égen úszó felhők mögül újra előbukkant a Hold, / Az előbb még a felhők előtt volt. Ez így teljesen olyan, mintha folyna a történet, és lényeges dolgokat kihagynál belőle, valamilyen furcsa időugrásokkal.
A szerv azonban maradt, szaporán verdesve pumpálta ereimbe a vért, akárha kalitkába zárt kismadárrá változott volna. / Juj! Egy kalitkába zárt madár, aki szaporán pumpál? :O Ez a kép még űbereli a három méteres kezet is.
Aztán hirtelen minden megszűnt, minden kitisztult, s csak utolsó halálsikolyom vegyült egy nőstény farkas Holdat éltető vonyításával. / Ez lenne a zárómondat. (kis hold) Szerintem úgy gondoltad, ezzel (sok) mindent megmagyarázol, de csak további kérdéseket vet fel. Engem például az k*urvára zavar, hogy miért hagyták a társai, hogy a farkas megölje?!

Nagyon zavaros. Nézd át a gyíkot, főleg a központozási részt. Sok kezdő hibád van, ezeket idővel kinövöd. Remélem a következő írásod kirakásával már nem kell szöszölnöm egy órácskát... ;)

- - - -
"Igyál, e nedv hűs, mint a - mámor,
s nincs seb, mit heggel nem takar,
igyál, testvér, e mély pohárból,
csupán az első korty fanyar."

h, 2013-04-15 16:26 Obb

Nem megölte, átváltoztatta, úgy látszik jön a tulájton nevelkedett generáció.

h, 2013-04-15 16:50 craz

craz képe

Nono, halálsikolyról volt szó, nem átváltoztató sikolyról. :)

- - - -
"Igyál, e nedv hűs, mint a - mámor,
s nincs seb, mit heggel nem takar,
igyál, testvér, e mély pohárból,
csupán az első korty fanyar."

h, 2013-04-15 18:13 Bloody Dora

Bloody Dora képe

Meghal az ember, hogy a farkas élhessen. Átváltozás, eredetiben még alcíme is van (Metamorfózis). Mikor csak az utolsó mondatot olvastam, én is azt hittem, hogy végre, nem egy sablon átváltozós sztori, de mégis.

_____________________
Dr. Bloody Dora

h, 2013-04-15 18:19 craz

craz képe

Nemá'. Ha valaki vérfarkas, akkor ugyanakkor mellette élő ember is - a fantasy világok 95%-ban -, és átváltozni teliholdkor vagy bármikor tud. Itt akkor most farkas lesz, aki úgy is marad?

- - - -
"Igyál, e nedv hűs, mint a - mámor,
s nincs seb, mit heggel nem takar,
igyál, testvér, e mély pohárból,
csupán az első korty fanyar."

h, 2013-04-15 18:30 Bloody Dora

Bloody Dora képe

Nem írta, hogy vérfarkas. Ez ilyen végleges átváltozás lehet, biztos nem olvasta el az apróbetűs részt.

_____________________
Dr. Bloody Dora

k, 2013-04-16 15:12 A.J. Cryson

Dora, de te ezt honnan tudod? :D (Metamorfózis)
Egyébként igen, átváltozás, ebben a verzióban a legelső, ami csakis Teliholdkor következik be, és amikor hosszú "tanulási" folyamat után a (vér)farkas végre átveheti az uralmat a vadat elnyomó ember felett, ergo, ekkor "megöli" az embert, és csak sok-sok átváltozás után tudnak harmóniában élni egymással. :)

k, 2013-04-16 16:18 Bloody Dora

Bloody Dora képe

Google remek barát, és minden műnek utánakeresek a plágium miatt. Ettől még lehetsz kiváló személyiségtolvaj, de szerintem akkor a valódi szerző rég a pincében szenved összekötözött végtagokkal és bevarrt szájjal.
(Ja: telihold. Ez mindenképpen kisbetű, mert köznév. Ugyanígy a hold és a nap is köznévként használatos, mert nem az égitestekről van szó, tessék elhini. Lehet, hogy ez a nap és hold speciel pont a Nap és a Hold, de ha azokról beszélnél, akkor pl. a Holdnak nincs udvara, elvégre az égitestet említed, nem világíthat be semmit, mert a Hold nem világít, nem terpeszkedik az égen, mert az űrben kering stb. Így az egész mű kapásból fejest ugrik egy kikezdhetetlen logikai bakiba.)

_____________________
Dr. Bloody Dora

h, 2013-04-15 17:35 Kázmér

"A Hold ezüstös derengéssel világította be a környéket, kövéren terpeszkedett az égen. / hold"

Bocs, de ezt nem értem!
Miért gond a nagybetűs "Hold"? Hiszen az égitestről van szó, aminek ez a tulajdonneve.

h, 2013-04-15 18:12 Tim

Ez attól függ, hogy melyik világon játszódik a "történet". Ha a Földön, akkor helyes a nagybetűs Hold.
De azt hiszem, ez a legkisebb gond a szöveggel. ;)

h, 2013-04-15 18:32 Kázmér

Az más kérdés. :-)

h, 2013-04-15 18:13 Bloody Dora

Bloody Dora képe

Nem az égitestről, hanem az égen található holdról beszél. Az égitest nem világít mivel a holdak nem bocsátanak ki fényt, csak visszeverik a csillagok fényét. Ugyanígy nem Nap, hanem nap, mivel nem a Naprendszer csillagáról beszél a szerző, hanem az égen látható napunkról (aminek a neve az egyszerűség kedvéért Nap). Vagyis itt köznévként használatos.

_____________________
Dr. Bloody Dora

h, 2013-04-15 18:36 Kázmér

"Nem az égitestről, hanem az égen található holdról beszél. "
De, mivel - feltehetően - a Földön játszódik, az a hold "a" Hold, nem?

Tudom, hogy a holdak nem világítanak, de ez irreleváns a kérdés szempontjából.
(Egyébként nem a Nap fényét veri vissza?)

Nem kötekedni akarok, de tényleg nem értem.

h, 2013-04-15 18:49 Bloody Dora

Bloody Dora képe

De itt köznévként használjuk, nem a tulajdonnevi formát. Persze az a Hold és a Nap, de így csak csillagászati szakszövegben szokás megnevezni. Jó, az Akh. teret enged ennek a formának is, de nem ajánlja (mondjuk az mindent csak ajánl/nem ajánl, nem járt még kivégzés hárompontos helyesírási hibáért).
http://www.e-nyelv.hu/2010-11-15/egitestek-nevenek-irasa/
Itt egyszerűbben látszik, a kérdéses pontért a Wikin görgetni kéne.
Irodami műben - ha nem kivételezett szimbólum, hogy mindenképpen nagybetűs forma kéne - hibának számít ez az írásmód. Valahol amúgy erről is volt egy blogom, ha jól emlékszem, a GYÍK második része indított ezzel (ha egyszer befejezem és felteszem az oldalra).

_____________________
Dr. Bloody Dora

k, 2013-04-16 16:44 Kázmér

Oké, köszi a választ!

h, 2013-04-15 18:50 craz

craz képe

Sebaj, kisbetű. :)

- - - -
"Igyál, e nedv hűs, mint a - mámor,
s nincs seb, mit heggel nem takar,
igyál, testvér, e mély pohárból,
csupán az első korty fanyar."

k, 2013-04-16 14:58 Ovidius

Ovidius képe

@craz...
Sebaj, de nem kisbetű.
Azért, mert a MI Napunk. A mi Napunk a mi csillagunk. Az a nap, amely a miénk, amely a mi csillagunk, az személyes (kereszt) nevén Nap. Természetesen a magyar nyelv, amely napnak nevezi az általában a földje felett ragyogó csillagot, a saját ilyet nevezheti Napnak, mint Marcsi néni a kisfiát Pistinek...
Ennyi.

 

 

 

 

----------------------------------

Minden szélmalom ellenfél!

h, 2013-04-15 19:10 Ovidius

Ovidius képe

"(Egyébként nem a Nap fényét veri vissza?)"
De. Csak a Nap is csillag, csillagászati értelemben.

 

 

 

 

----------------------------------

Minden szélmalom ellenfél!

k, 2013-04-16 15:07 A.J. Cryson

Szia! Először is köszönöm a kimerítő kritikát, talán a legelső, amely ilyen objektív és hasznos volt. :)

Látom, sikerült egy kisebb vitát gerjesztenem, így kezdeném ezzel, főleg, hogy te is ezt emelted ki először. Nekem bizony igenis Hold/Nap marad, hiszen nem csak általánosságban ezekről az égitestekről beszéltem, hanem bolygónk tartozó elemekről. Lehet, hogy így nem szabályos, de sok helyen olvastam én is így, és ez egy olyan berögződés, mint másoknál a 'deviszont', ami nálam veri ki a biztosítékot. De utána járok, és majd igyekszem javítani rajta. :)
A hold körül világító udvarral nem egészen értem, mi baj van (azon kívül, hogy következőleg egy kisebb, logikai hibát vétettem). Nyilván te is ismered a jelenséget, amikor a hold korongja körül "fénylik" az égbolt, úgy mondjuk: udvara van a holdnak. (Holdudvar)
Ez a lábam/lábaim vita érdekes, eddig csak az angolban tanultam erről. Észben tartom.
A fény-sötétséget illetően nálad a pont, valóban van egy kis zavar a megfogalmazásban. Sötétség helyett talán a homály/félhomály jobb szó lett volna.
Az extrahosszú gondolatjelet Word-ben azt Alt+ jobb oldalt a mínusz (-) jellel érem el. Jó régen olvastam valahol, hogy ezt kell a párbeszédeknél jelölésként használni, nem én találtam ki. :)
A 'néma perceknél' szavak nélküli némaságra értettem. Van a Csend című zenemű, amikor az együttes kiment az erdőbe, és felvette a csendet: ők maguk egyetlen árva hangot sem adtak, de az erdőben élő állatokat, a közeli templomtornyot, stb nem tudták elhallgattatni. Na, ilyen néma percek ezek. :)
Hátra nézve pillantotta meg, mivel a háta mögött volt. Ez így logikai hibának tűnhet, hiszen az előbb előtte volt, három méterre, most meg mögötte, de talán kiköveztethető, hogy a bökdösős egy harmadik szereplő. Így már gondolom, a "társaim" is érthető. /Tényleg ennyire szó szerint le kell írni? Nekem tök egyértelmű volt./
A szív és a kismadár párhuzama. Csak kekeckedsz velem, vagy ilyen hasonlatot/metaforát sem olvastál még? :D ("... a szívem vadul verdesett, mintha ki akart volna szökni hús és csont börtönéből, hogy elmenekülhessen a rá éhező hullák elől.")

A zavarosságról, és hogy mi is történt. Ez eredetileg egy részlet lenne, amelyet monitorra vetettem egy későbbi, esetleges regényből, így a vád jogos, sok minden nincs itt leírva, ami korábban/később le lenne egy kerek regényben. Mea culpa, a szöveg előtt jelezhettem volna az alapokat.
Központozásra, szóismétlésre bővebben nem reagálok, valós hiba, amire igyekszem figyelni, de nem mindig sikerül, néha még többszöri átnézés után sem.
Azt, ha szöszölsz egy vagy több órát, örömmel veszem, ha legközelebb is ilyen szép kisregényt kapok. :D Még egyszer köszönöm, craz!

k, 2013-04-16 15:23 craz

craz képe

A hold körül világító udvarral nem egészen értem, mi baj van (azon kívül, hogy következőleg egy kisebb, logikai hibát vétettem). Nyilván te is ismered a jelenséget, amikor a hold korongja körül "fénylik" az égbolt, úgy mondjuk: udvara van a holdnak. / Persze. :) A gubanc a "maga mögé utasítva a felhőket" leírás - ha egy felhő így a hold mögé kerül, akkor az csak úgy lehet, ha a hold közelebb van mint a felhő :). Persze úgy is lehet nézni, hogy a maga mögé utasítva kifejezés arra utal, hogy a leírt képen a hold uralkodik (fényesebb, mint a körötte lévő felhők), de hadd kötözködjek mán'. :D
Az extrahosszú gondolatjelet Word-ben azt Alt+ jobb oldalt a mínusz (-) jellel érem el. Jó régen olvastam valahol, hogy ezt kell a párbeszédeknél jelölésként használni, nem én találtam ki. :) / A gondolatjel a CTRL+ALT+numpad - jele
A szerv azonban maradt, szaporán verdesve pumpálta ereimbe a vért, akárha kalitkába zárt kismadárrá változott volna. / Oké, a madár verdeshet, viszont nem pumpál (legfeljebb olyan Csőrikés rajzfilmekben). ;) A pumpálta az állítmány, a verdesve jelző, vagyis a pumpálást hasonlítod.

- - - -
"Igyál, e nedv hűs, mint a - mámor,
s nincs seb, mit heggel nem takar,
igyál, testvér, e mély pohárból,
csupán az első korty fanyar."

k, 2013-04-16 11:48 Rajczi József

Mindenképp hasznos olvasmány volt, a javítással együtt, írástechnikai szempontból.
Kicsit zavaros számomra ez a páros szerv dolog. Tehát ha páros szerv, pl.: kéz, láb akkor egyes szám.
1. Ha viszont tegyük fel egyik lábamon piros, másikon sárga zokni hordok, akkor hogyan írom helyesen?
Lábamon felemás zokniban táncolok be a színpadra, vagy a lábaimon felemás... Hiszen nem az egyik lábamon kétszínű a zokni.
2. Kezemben pisztollyal, és karddal irtottam az ellent. Itt sem egy kézben vannak a fegyverek. Mégis jó az egyes szám?
Esetleg érdemes kiírni?
Jobb kezemben pisztollyal, balomban karddal irtottam az ellent.
Ha valaki ezeket a speciális eseteket kifejtené, vagy mutatna egy linket, hálás lennék.

Köszönöm

k, 2013-04-16 12:09 Obb

A dolog roppant egyszerű, ha a szövegkörnyezet indokolttá teszi, akkor természetesen a többest használjuk, amennyiben nem, egyest.

k, 2013-04-16 12:15 Obb

2. Kezemben pisztollyal, és karddal irtottam az ellent. Itt sem egy kézben vannak a fegyverek. Mégis jó az egyes szám?
Esetleg érdemes kiírni?
Jobb kezemben pisztollyal, balomban karddal irtottam az ellent.

Pl. itt az első variációdat használjuk, persze vessző nélkül, mert a tárgyakat felsorolod. Hacsaknem valamiért lényeges, hogy melyik kezedben mi volt.

k, 2013-04-16 12:23 Rajczi József

Köszönöm a gyors választ.
Remélem élesben is tudom majd helyesen alkalmazni.

k, 2013-04-16 14:31 Sren

Sren képe

Obb jól szólott; ezen kívül még ott vannak az apró trükkök. Pl nem "karjaimat kitárva rohantam elé", hanem "két karomat kitárva". Az egyik lábamon sárga zokni volt, a másikon kék. A bibi ott van, hogy az író számára kirívó lehet a trükközés. Nem kell bedőlni ennek. A színek sokkal erősebb benyomást keltenek, az olvasó azokra fog asszociálni, és eszébe sem jut közben, hogy trükköztél. Trükközni pedig kell, mert a páros szervek párosban írása pont olyan gáz, mint a létigék kényszeres ismétlése. Hiba. Csak és kizárólag ott engedhető meg, ahol tényleg úgy elvész a szövegkörnyezetben, hogy nem tűnik ki nagyon.

Ujjak, fogak mehetnek többesbe értelemszerűen - belőlük sok van, mindenkinek vannak ujjai, fogai. Karjai, combjai, ezt szövegkörnyezete válogatja, belefér, ha többesben van (de szólni fogunk érte). Kezei, lábai, szemei: semmiképp! A gyakori használat végett feltűnő, azonnal kibukik, ha többesben használod.

Lesd meg Eszti néni c. írásom alatt a kommenteket, Süti és Obb csörtéje roppant tanulságos e szempontból (amikor is azon hadakozdtunk, hogy az orrlyukak illetve fitymák hanyas számban írhatók? :D).

______________________________________________________________________________________________

A szürrealisták és köztem az a különbség, hogy én szürrealista vagyok.

/Salvador Dalí/

k, 2013-04-16 20:15 Rajczi József

Hát van min gondolkozni. Megyek fuvolázni. Az Eszti nénis vita elképesztő :)