Mészárlás után

Már nagyon félek. Az összes társam és barátom megölték. De nem volt itt harc, vagy viadal. Mészárlás volt. Éppen aludtunk, mikor ránk támadtak. Egyedül én éltem túl, most is egy fa mögött rejtőzöm. A bokrok tökéletesen elrejtenek addig, amíg a gyilkosok el nem mennek. Akkor aztán én is távozom. Vissza se nézek majd. De nem bírom itt tétlen, meg kell néznem mi történt a „családommal”.
Óvatosan hajolok ki a menedékem mögül, nehogy valaki észrevegyen. Kegyetlen látvány tárul a szemem elé. Minden ismerősöm vérbe fagyva fekszik a földön, a homokban. Néhányukat feldobálták egy asztalra, illetve egy szekérre. Most már bizonyos: mindenki halott.
Hogy tehet ilyet bárki is? Ha orkok lennének, azt megérteném. Róluk tudom milyen kegyetlenül és mekkora örömmel képesek elvenni az életet, de ezek itt mind emberek. A legtöbbjüket még ismerem is. Ők is itt laknak a faluban. Egyikükkel sem voltam rosszban, nem gondoltam volna, hogy érzések nélkül legyilkolnak bárkit. Bezzeg tegnap még itt sétálgattak közöttünk, ma meg minden figyelmeztetés nélkül idejönnek, mikor még mind szunyókálunk, és pengét mártanak a vérünkbe. Kegyetlenség. Semmi esélyt nem adtak.
Észre sem veszik mit tettek. Isszák halott barátaim vérét. Biztos vérfarkasok. Azok imádják ezt a fém ízű, vörös nedvet. Vagy valami őrült szervezet. Csak nevetnek, és békésen társalognak, mintha semmi sem történt volna. Míg ők jól érzik magukat egy ilyen értelmetlen és barbár pusztítás után, engem a hányinger kerülget. A fájdalom, hogy elveszettem társaimat, a gyomromat markolássza és égeti a szívem.
Nem bírok tovább várni. Megőrjít, hogy ilyen közel kell lennem lemészárolt társaimhoz. Ha még sokáig időzök itt, biztos elemészt a szomorúság, pedig igen erős vagyok. De ezt nem bírom. Végül eluralkodik rajtam a kétségbeesés.
Lassan, méltóságteljesen kisétálok a fa mögül. Minden száj tátva marad, mindenki engem bámul.
- Elkapni a kurta farkút! – kiáltja egy magas férfi, közben késével felém bök.
Mindenki rohanvást indul el felém. Elönt a félelem. Magam alá kapom négy, tömzsi csülkömet, és ahogy csak bírok, berohanok az erdőbe.
Nem leszek többet fogoly! Éljenek a szabad és vad disznók!

4
Te szavazatod: Nincs Átlag: 4 (8 szavazat)

Hozzászólás-megjelenítési lehetőségek

A választott hozzászólás-megjelenítési mód a „Beállítás” gombbal rögzíthető.

cs, 2006-08-10 15:13 Eve Rigel

Eve Rigel képe

Érdekes szösszenet, meglepő csattanóval. A hosszúsága éppen elegendő a történethez. Jól vezeted a cselekményt, megvan a megfelelő izgalom.
Néhány hiba:
„Már nagyon félek.”
Felesleges a „már”.
„De nem volt itt harc, vagy viadal. Mészárlás volt.”
Két mondaton belül sok a két létige.
„… és pengét mártanak a vérünkbe.”
A testbe mártanak pengét, nem a vérbe.
„Végül eluralkodik rajtam a kétségbeesés. Lassan, méltóságteljesen kisétálok a fa mögül.”
Ellentmondás van az érzelem és a tett között. Amikor valakin eluralkodik a kétségbeesés, eszét vesztve menekülni kezd. Nem fog „méltóságteljesen” kisétálni.
A rövidsége ellenére érdekes mű, gratulálok!

cs, 2006-08-10 15:37 Alexander T.

Eve:Kösz a kritikát.
Már ismerőseim régebben mondták, hogy sok a szóismétlés, és mivel erről egy szót sem ejtettél, úgylátom sikerült kiírtani őket.
Az lenne a kérdésem, hogy lehet-e még javítani a hibát, mert láttam a szerkesztés menüpontot, vagy inkább ne tegyem?

cs, 2006-08-10 15:45 Eve Rigel

Eve Rigel képe

Mivel már felkerült, nem kell javított verziót feltenned. Egyébként ezek a hibák nem olyan egetrengetőek, még szám szerint sem. Majd a legközelebbiben jobban figyelsz.
Egyébként a hibáktól hemzsegő novellákat egy korrektúra ellenében törölni szoktuk.

cs, 2006-08-10 15:47 Alexander T.

Rendben. És még egyszer kösz.

cs, 2006-08-10 18:01 Bachstein

Bachstein képe

Összességében igen jó, szerintem is elegendő hosszúságú lett, és a csattanó is rendben van. Magam is csak egy két-hibát találtam "Minden ismerősöm vérbe fagyva fekszik a földön, a homokban." Ide elég lett volna az is, hogy a földön. És még pár apróság. Szóismétlést nem találtam :)
Úgy talán érdekesebb lett volna, ha onnan kezdődika a történet, mikor az emberek betörnek a disznók közé, és elkezdik a "mészárlást". De így is tetszett. Grat.
___
Wer ist meines Geistes gleich verbrannte Flügel neben mir

cs, 2006-08-10 21:54 Ritus

Ritus képe

Nekem is tetszett a novellád, és külön jó volt, h. az elején mégcsak nem is sejtettem, mi lesz a végső csattanó. Az valóban felmerült bennem, h. a brutális mészárlást talán emberek követték el, csak a főszereplőnk kiléte volt leginkább meglepő! :)
Gratulálok!
_________________________________
"Szólj, gondolj, tégy jót,
s minden szó, gondolat, tett
tiszta tükörként fog visszamosolyogni rád!"
(Vörösmarty)

sze, 2006-08-23 18:17 Blade

Blade képe

Van egy novi a Karcon, nem találtam meg, de pontosan ugyanez a lényege, csak ott fákkal van mindez eljátszva.

----

So dark the con of man - Mily' sötét az emberi ármány.

szo, 2006-08-26 11:52 Alexander T.

Sajnos azt a művet nem olvastam, de ha te mondod Blade biztos úgy van.
Ezúton is szeretném mégegyszer elmondani, amit írtam saját ötlet, nem "loptam". A hasonlóság pusztán véletlen.

sze, 2007-10-03 08:42 Alkotó

Alkotó képe

"Isszák halott barátaim vérét."
Ez senkinek sem szúrt szemet? Nem tudom felétek mi szokás, de mi inkább esszük a vért, jó hagymásan. Egyébként pedig disznóöléskor senki sem ül le békésen beszélgetni, ha tudják, hogy meglógott egy disznó. Főleg, hogy egy ember gyorsabban is fut, mint ez a jó kondiban lévő állatka. De ha még utána sem mennek, ezzel kidobva az ablakon a felhízlalására költött vagyonokat, akkor sem ülnek tétlenül. Egy ilyen nagy mészárlás után szerintem mindenkinek van épp elég dolga a feldolgozással, és senki nem fogja megvárni, hogy a dögöket beköpjék a legyek, azt meg végképp nem, hogy "vérbe fagyjanak".
Egyébként az ötlet jó. Sokszor olvastam már hasonlót, de az ilyenekben mindig találok újat. A lényeg csupán annyi, hogy minél több félreérthető dolgot kell beleírni, néhol pedig be kell szúrni egy-egy sort, ami a valóságra utal, hogy a szegény olvasó jól összezavarodjon. Imádom, ha az író szórakozik az olvasóval!
Ez itt mind megvolt. Gratula.

k, 2008-04-15 20:50 William Black

William Black képe

Nagyon tetszett a novellád, engem az utolsó sorokig kétségek közt hagytál. Mikor olvastam, hogy "Elkapni a kurta farkút!" még csak nyílt a szemem milyen érdekes utasítás, de még mindig nem esett le. Sőt teljesen csak akkor érettem meg amikor leírtad a disznó szót. Grat a novelládhoz, nagyon tetszett.