Egy Halhatatlan bukása

A hatalmas barlang fényét a tetején vágott akna szolgáltatta, melyen át erőteljesen bevilágíthatott a telihold. A lefelé meredező cseppkövek, mint megannyi lándzsahegy néztek időtlen farkasszemet a tükörfényes márványpadlóval. A helyiség pompája bátran felvehette a versenyt a leggazdagabb grófok palotájával is. A holdfény minden tárgyat ezüstös ragyogással ruházott fel, tovább növelve a hely misztikumát. A barlang falait vörös selyemfüggöny borította. A csupaszon maradt helyeken aranyozott kardok és pajzsok díszelegtek. Mind egy-egy hatalmas harcos emlékét zárták magukba és csak maga az Úrnő ismerte sajátos történetük.
A földalatti terem közepén egy sötét gránittömbből faragott, tekintélyparancsoló oltár foglalt helyet. Oldalán alig kivehető rúna sor futott körbe, de avatatlan szemeknek csak gyerekes krikszkrakszoknak tűnhetett. A teremben a csendet szinte tapintani lehetett, akárha megállt volna az idő. Csak a cseppkövekről aláhulló, vérszínű cseppek monoton dallama nem engedte, hogy a bent lévők elméjét rabul ejtse a hely kietlen nyugalma. A márványpadlóba alig láthatóan vájatokat véstek a régi építőmesterek, ezáltal a vörös folyadék nem terülhetett szét a padlón, hanem észrevétlen tovább állt egy szemnek láthatatlan csatornán át.
A Halhatatlanok termében – mivel így hívták a barlangot – csak két személy tartózkodott. Az egyik egy tagbaszakadt ifjú, kinek alkata a minden napos fizikai megerőltetéstől öltött ily acélos formát. Tipikus harcos alkat volt. Erről árulkodott fényes láncvértje, alkar- és lábszárvédője, no meg díszes hosszúkardja. Szinte alig akadt olyan ruhadarabja vagy kiegészítője, amelyen ne lett volna arany vagy ezüst berakás. Az égkék köpenyére pedig egy farkába harapó, fekete sárkány volt felhímezve, amely keretként ölelte körbe az ugyancsak felhímzett stilizált Holdat.
A férfi az oltár előtt jó pár lépésnyire térdepelt, kezét az oltár irányába nyújtotta bennük a Hold fényében csillogó, rideg acélkarddal. Azonban nem az oltárnak, hanem az előtte magasodó, kortalan nőnek ajánlotta fegyverét. Az örök engedelmesség jele volt ez. ,,Az Úrnő parancsa kötelez.” Visszhangzott örökké a jól ismert mondat, minden egyes kiválasztott lelkében. A tanoncoknak áldás, a szolgáknak örök átok.
- Az Úrnőd parancsa… - A búgó, ellenkezést nem tűrő hang alig hallhatóan, de visszaverődött a falakról.
- …kötelez – vágta rá az ifjú elszántan, de alázatos hangnemben.
A harcos lassú, kimért mozdulattal visszatűzte fegyverét hüvelyébe. Eközben az eddig mozdulatlan Úrnő hangtalan léptekkel, mintha csak lebegne a padló felett, megközelítette kiválasztottját. Arcának minden pontja oly arányos volt, akárha a legügyesebb kezű szobrászmester faragta volna azt ki egyetlen márványtömbből. A pompás összképet csak egy dolog tette bizarrá: szemei helyén rémisztően sötét üregek tátongtak. Ám a térdeplő fejét lehajtva mozdulatlanul várta, amíg az Úrnő a nyakába helyezi felavatásának utolsó jelképét: a Holdfény-medaliont. Ezzel immáron élete elválaszthatatlanul egybeforrt a nőével.
- A sorsod ezennel kiszabatott – mennydörögte vészjóslóan az érzelmeket sosem tükröző, de nem is látó asszony.
- Most menj, hiszen nagy tetteket vagy hivatott véghezvinni!
Ezt követően elfordult az ifjútól és a Hold fényét beengedő nyílás alá lépdelt, hogy a fénynyaláb egész testét beragyoghassa. Mindkét karját lassan felemelte, miközben arany karperecei csilingelve csúsztak lejjebb, majd testének körvonalai lassan halványulni kezdtek. Végül már csak egy alig kivehető, karcsú emberi alak derengett elő a fényárból. Pár pillanattal később már annyi sem volt ott. Az Úrnő nem tér már vissza ebbe a világba, amíg el nem jön az újabb felavatás ideje.
Minden negyvennegyedik évben elérkezik az a pillanat, amikor egy újabb kiválasztott indul útnak, hogy hirdesse az Úrnője hatalmát és akaratát. Sokan behódoltak már neki, pontosabban mondva harcosainak, akik e véres játékában a hatalom kezét testesítik meg. Nincs szívük, se lelkük. A két évtizedes könyörtelen kiképzés, melyben elsősorban testüket edzik és harci tudásukat gyarapítják, kiírt belőlük minden emberit. Megtanulják, hogyan viseljék el a fájdalmat, hogyan vessék kínvallatás alá áldozataik, és persze a gyilkolás minden fortélyát. A Halhatatlanok nevét sok helyen kiejteni sem merik, de nem is akarnak róla beszélni.
E pompás külsővel megáldott, de belül annál sötétebb ifjú egy ösvényen haladt a völgy irányába, ahol a környék legnagyobb vára állott. Már innen a magasból is jól lehetett látni a környező város fényeit. Aztán lassan fehér köd fátyla kúszott alá a hegyek gerincéről. Mintha az időjárás is megérezte volna a Halhatatlan közeledtét, hogy ily komor képet öltött egyszerre. Nem telt bele sok idő és a természeti jelenség hatalmas fehér serege ellepte a völgyet. A köd immáron tejfehér lepelként burkolta be oltalmazón az egész vidéket.
A Halhatatlan eleinte nem zavartatta magát e mindennaposnak nevezhető jelenségen. Ugyan az utat nem ismerte jól - hiszen minden kiválasztott csak egyszer jön fel ide -, ezért lépteit kénytelen volt lelassítani. Végül a köd oly vastag függönyt vont köréje, hogy megtorpanásra kényszerítette. Türelmetlenül előrántotta kardját, majd ajkait mérges, kántáló szavak hagyták el nyomban. A kardja rögvest kéken felizzott, ám mintha csak viharban akart volna gyertyát gyújtani, oly hamar aludt ki fénye. A férfi elkáromkodta magát, majd újból elismételte a szavakat, ám ezúttal hangosabban. A kard ismét felvillant, ám fénye nem tartott ki sokkal tovább, mint az előbbi próbálkozás alkalmával. Türelmetlenül meglengette fegyverét és megpróbálta a fehér függönyt szó szerint felszabdalni. Ám próbálkozása nem járhatott sikerrel. A ködöt nem mágikus úton idézték köréje, ahogyan azt ő gondolta.
Hamar megunta a próbálkozást és nekiveselkedett a lefelé vezető ösvénynek, amelynek egyes részein tíz méter mély szakadék is húzódhatott. Jól tudta ezt a férfi, de mélyen sértette volna önbecsülését, ha a ködfelhő akár egy pillanatra is fel tudja tartóztatni. Nem várhat itt az ösvény szélén, miközben más Halhatatlanok már számtalan feladatban kitüntették magukat. ,,Az Úrnő vak és mégis mindent lát.” Nyílalt belé egy újabb ismerős mondat, tovább ösztönözve lépteit.
Aztán mind inkább felbátorodott, hisz emlékezetében felismerte az ösvény egyes kanyarulatait. Ám nem tartott ki soká jó kedve, mert az egyik lépésnél megcsúszott lába és a nedves talaj hirtelen eltűnt alóla. A férfi egy pillanatig azt hitte egy álomközépbe csöppent, ahogy a fehér felhőpárnák elúsztak mellette. Ám ábrándozása nem tartott sokáig, mert hirtelen egy sötét falnak csapódott teljes testfelületével. A talaj volt az, amely újból megtalálta őt. A testének minden részébe villámként nyílalt a fájdalom, majd a zuhanáskor kezéből kiesett kard is utolérte gazdáját. Mintha dinnyére esett volna, úgy hasított bele fedetlen koponyájába.
Másnap reggel, amikor már nyoma sem volt a ködnek, gyerekhangok zaja verte fel a környéket. A közeli mezőre ékező parasztok gyermekei voltak, akik előszeretettel bújócskáztak ezen a bokrokkal tarkított helyen. Ám nagy meglepetésükre a hunyó megszokott helyén egy hatalmas ember teste feküdt. Ámultak is a lurkók, hogy miért itt akart a férfi aludni. Amikor aztán megközelítették látták, hogy már bevégeztetett a hatalmas harcosnak. Nem féltek ők sem az alvadt vértől, sem a halott ember látványától. Egynémely már anyja halálát is elszenvedte, sokan pedig már nyilvános kivégzést is láttak. Így érdeklődésüket egyedül a csillogó arany és ezüst ékszerek, no meg a díszes fegyverek kötötték le.
- Ebből mennyi jó játékot fogunk venni a piacon! – kiabálta örömében az egyik maszatos arcú, vörös
hajkoronával megáldott leány. A kezében lengetett medalionnal rögtön el is szaladt a házuk irányába. A többi gyerek is követte példáját. Volt, aki egy tőrt és voltak, akik a férfi köpenyét vagy csizmáját sajátították ki. Ő volt talán az első és egyben utolsó Halhatatlan, aki ugyan nem önszántából, de örömet szerzett néhány gyermeknek e velejéig romlott világban.

2.5
Te szavazatod: Nincs Átlag: 2.5 (2 szavazat)

Hozzászólás-megjelenítési lehetőségek

A választott hozzászólás-megjelenítési mód a „Beállítás” gombbal rögzíthető.

cs, 2009-03-19 16:44 Blade

Blade képe

Kértelek, hogy nézd át alaposan párszor, azért ilyeneket illene kiszúrni:

"a miden napos", "hitelen"

Aztán:

"Eltéveszthetetlen harcos volt." - azaz, mindig eltalálta a nyíl és a kard? ;) eltéveszthetetlenül, de még így sem az igazi, ezt át kellene fogalmazni

"alig akadt olyan ruházata" - ruhadarabja, a ruházatba minden beletartozik

"elfordult a felavatottól" - ezt hogy is kell írni?

"Mind két" - egybe

"Egy ilyen harcos szabadult ismét a világra, hogy folytassa a régi hagyományokat. Aki még sosem látott ezelőtt ily rettenthetetlen harcost, el nem tudná képzelni, mire lehet az képes." - harcos, harcos + ha vki látta, akkor már el tudná képzelni, mire lenne képes? pusztán a látványból?

"tíz métert is meghaladó szakadék" - mármint mélységű? vagy szélességű

"nem várhat itt az ösvény szélén miközben"- vesszőhiba

Még van sok hiba, legközelebbre ajánlok még 5-10 átolvasást, sokkal alaposabban dolgozz ;)

---- ----
Az ember szerint az idő múlik, az idő szerint az ember.
----
"Mert zseni csak egy volt, mégpedig Neumann János. Mi, többiek tehetségesek voltunk, de nem voltunk zsenik..." - Wigner Jenő, Nobel díjas fizikus
---- ----

cs, 2009-03-19 21:50 Álfröðulson

Álfröðulson képe

Köszönöm, hogy leírtad ezeket a hibákat/észrevételeket! A saját írásomban olykor a legalapvetőbbek sem veszem észre sajnos. :( De megpróbálok igyekezni! :)

cs, 2009-03-19 21:04 Mickey Long

Mickey Long képe

Ha az elírásokat nem nézzük, ügyes történet. A kissé vontatott eleje, teljesen elaltatta a gyanakvásomat. ;) Jó a vége, nagyon meglepett. Az elején még fanyalogtam mennyire sablonos, de a végére érve ezt visszaszívom... :) Tetszett...

---
"A valóság az, amit a tudatod azzá tesz." /Morpheus/

cs, 2009-03-19 21:58 Álfröðulson

Álfröðulson képe

A történet legvége szerencsére ,,önálló életre kelt" írás közben. :) De örülök, hogy ez az első kis próbálkozásom nem lett olyan szörnyű. :oops:

p, 2009-03-20 14:23 Dom Wolf

Dom Wolf képe

Az elején van pár nagyon rövid mondat, illetve nem értem, egy kard hogyan hasíthat az ember fejébe, ha egyszer markolattal lefelé esik. Merthogy azzal fog, az egyszer biztos. Egyébként tetszik a vége, egészen jó, nálam három csillag.
(Amúgy a harcos pont nem a szép díszes fegyvereitől lesz az. Viszont maga a hivalkodó fegyverzet bennem ellenérzést keltett a szereplő ellen, ez viszont jó)
________
"Csak szídj. Előbb utóbb legyengülök, és elbukom.
Most szídd a hazád. Szídd a világot."

p, 2009-03-20 14:31 Álfröðulson

Álfröðulson képe

Erre akkor nem is gondoltam, hogy a markolat valóban lefelé húzhatja a kardot. Jó meglátás. Köszönöm a csillagokat. :)

p, 2009-03-20 19:51 Dom Wolf

Dom Wolf képe

Ja, majd elfelejtem, a címer direkt lett Zsigmond Sárkányos rendje?
________
"Csak szídj. Előbb utóbb legyengülök, és elbukom.
Most szídd a hazád. Szídd a világot."

p, 2009-03-20 20:01 Bloody Dora

Bloody Dora képe

Nem egészen ugyanaz... ő farkába harapó sárkányról ír, meg holdról, ami szintén oda van hímezve, míg a Sárkányos Lovagrend címere (amit én ismerek) egy nyakára tekert farkú sárkány, hátán a kereszttel, igaz, hogy körbezár a testével és a farkával egy ellipszist, de ott nincs hold! (Persze lehet, hogy teljesen másról beszélünk...)
_____________________
Csak én, Bloody Dora, mint azt már megszokhattátok.

p, 2009-03-20 20:11 Dom Wolf

Dom Wolf képe

Hm, tényleg. A hold nekem is bezavart, nos, a kereszt és ezek az apróságok kicsit elmaradtak. Azért érdekes lett volna. Mégha a sztorinak köze sincs hozzá.
________
"Csak szídj. Előbb utóbb legyengülök, és elbukom.
Most szídd a hazád. Szídd a világot."

p, 2009-03-20 20:33 Álfröðulson

Álfröðulson képe

A címer összetétele is csak az én agyszüleményem. Nincs valóságalapjuk.

p, 2009-03-20 19:16 LordDante

LordDante képe

Nem tudom miért, de valahogy Conan, a barbár jutott eszembe. :) Elején nem tetszett a nagyon díszesen felöltözött harcos, de a szerencsétlensége kárpótolt. :D
Nekem is tetszett.
___________________________________________________________

Nem én, kezdtem, a vesszőkkel a háborút, ők, kezdték, velem!

p, 2009-03-20 19:21 Bloody Dora

Bloody Dora képe

"Elején nem tetszett a nagyon díszesen felöltözött harcos, de a szerencsétlensége kárpótolt." - A "dögöljön meg a szomszéd tehene is" attitűd miatt, vagy csak tetszett, hogy nem egy csillogó páncélú legyőzhetetlen lovag? :)
_____________________
Csak én, Bloody Dora, mint azt már megszokhattátok.

p, 2009-03-20 19:27 LordDante

LordDante képe

Az hogy húsz évig készítették fel meg minden, kapott minden drága cuccot, mikor meg elkezdené kalandjait élesben, egyből pofára esik. :D Meg valahogy nem bírom ezeket a "mindenem meg van lovag", inkább Aragorn a kósza stílus jön be (Aki mellesleg Gondor királya is közben). :)
___________________________________________________________

Nem én, kezdtem, a vesszőkkel a háborút, ők, kezdték, velem!

p, 2009-03-20 20:41 Álfröðulson

Álfröðulson képe

Nagy parádézás és minden hiába. Ez volt az alapötlet. Örülök, hogy tetszett. :)
Egyébként látom az eleje senkinek sem jött be. Viszont ha nem ilyen lenne kezdete, akkor meglehet, hogy a vége sem tetszett volna. Nem? :P Szerintem a művet egyben kell értékelni. :D

p, 2009-03-20 20:49 Bloody Dora

Bloody Dora képe

Nem az eleje nem tetszett, inkább a karakter és az ábrázolás. Vagyis a többieknek, nekem a leírás nem jött be (némi képzavarral és stílusidegenséggel terhelt), bár az a végén sem. A kontraszt azért aranyos. :) Szóval ne "szomorkodj", hogy az eleje nem jön be senkinek, igazából pont ez volt a célod vele... nem?
_____________________
Csak én, Bloody Dora, mint azt már megszokhattátok.

p, 2009-03-20 21:17 Álfröðulson

Álfröðulson képe

Így utólag, már én sem pont így írnám le az elejét. A képzavart egyes helyeken én is érzem. Szerintem ez azért van, mert írás közben egy számomra is idegen világot kellet megteremtenem, hogy legyen valami háttér. Olyan mélyen meg nem akartam kidolgozni.
Viszont a karakterrel szembeni ellenszenvesség kialakítása szándékos volt. Tehát a célt ezek szerint elértem. :)

v, 2009-03-22 16:46 Valentina (nem ellenőrzött)

Tetszett, csak nem világos, hogy miért halhatatlan. És kicsit zavart, hogy hol Halhatatlan, hol pedig Hallhatatlan. Nem mindegy :-)

...találkozunk a Titkok Városában...

v, 2009-03-22 18:47 Álfröðulson

Álfröðulson képe

Ebben a világban ez úgynevezett cím, mint pl. a felavatott, vagy tanonc. A ,,Hallhatatlant" pedig javítom, ha maradt még benne.

v, 2009-03-22 18:50 Álfröðulson

Álfröðulson képe

Uh, vagy 3 volt benne. Ez hallatlan. Kösz, hogy elolvastad. :)