A szerzetes döbbenete

A szerzetes megállította a szekeret és szuszogva törölgette meg izzadt halántékát. A tikkasztó nyári napsütés ellenére nem a melegtől gyöngyözött a homloka, hanem a félelemtől. Úgy érezte, mintha üres mellkasában jeges ujjak szorongatnák védtelen szívét. Amikor egy hónappal ezelőtt útnak indult a kolostorból, még nem tört ki a háború. Ha lett volna bármi híre is a közelgő vésznek, az Atya nem küldte volna ilyen hosszú utazásra, ráadásul pont a birodalom szívébe, a fővárosba!
Futkosott a hátán a hideg, ezért szorosabbra húzta magán szürke utazóköpenyét. Mióta az eszét tudta, béke honolt az egész országban. Most azonban akármerre nézett, mást se látott, mint kegyetlenség, erőszak és pusztítás nyomait. Felgyújtott városok, lerombolt falvak, megbecstelenített asszonyok és lányok, lemészárolt öregek, megcsonkított gyermekek… Hány halálos ágy mellett végezte el útja során a végső megbékélést biztosító szertartást, hány temetést vezényelt le, hány imát mondott el az áldozatokért… Már nem is tudta volna megszámlálni. Ő csak egy egyszerű szerzetes volt a nagyvárosoktól távol eső, Brieald erdejében megbúvó kis kolostorból… Bár a rendház szállítójaként életének jelentős részét utazással töltötte, ehhez fogható állapotokat még soha nem tapasztalt. Pedig ő aztán elég sokfelé járt birodalom-szerte, de a kocsmai verekedéseket és kisebb-nagyobb családi viszályokat leszámítva semmi nem zavarta meg a falvak és városok nyugalmát. De ez, ami most van… ez igazi háború. Ezt nem lehet ép ésszel és lélekkel kibírni!
Nagyot sóhajtva nyúlt a tarisznyájába rejtett szíverősítő után, hogy egy kis folyékony bátorságot öntsön magába. Mohón meghúzta a flaskát –ám egy csepp nem sok, annyi sem csordulhatott le kiszáradt torkán. Bosszúsan hajította el az üres üveget. Ez már tényleg sok –füstölgött magában az ég felé sandítva, majd kifakadt:
-Ó, Istenek, hát ezt érdemlem én? Oly sok szörnyűséget kellett végignéznem az elmúlt hetekben, s most még az egyetlen barátom is cserben hagy?
A kérdés persze költői volt, már megszokta, hogy az istenekkel való társalgás igencsak egyoldalú folyamat. Ezúttal azonban, ezúttal azonban érkezett válasz: közvetlen közelről hallotta egy nő hangját.
-Szomjas vagy, barát?
Rémülten nézett körbe, keresve a hang gazdáját, de közel-s távolban nem látott egy lelket sem, így aztán arra a következtetésre jutott, hogy a beszélő csakis a megkérdezettek egyike lehet.
-Igen – hebegte. – Kit tisztelhetek benned, ó Istennő?
A láthatatlan nő horkantva felnevetett, s a szerzetes szégyenkezve húzta be a nyakát.
-Bocsáss meg, nem lett volna szabad ezt kérdeznem, természetesen semmi közöm hozzá – hadarta, félvén, hogy tolakodásával magára haragít egy istenséget. – Bizonyára fontos oka van, hogy nem mutatod meg magad, Hatalmas Úrnőm…
-Ez igazán hízelgő – nevetett a hang, majd elkomorodott. – Valóban jó okom volt a rejtőzésre, de most már nincs rá szükség.
A következő pillanatban a szerzetes majd’ leesett a bakról döbbenetében. Apró termetű, vörös hajú, köpenybe burkolt nőalak jelent meg előtte. A nő egy páncélba-sisakba öltözött katonát tartott karjaiban, akiről a szerzetes nem tudta megállapítani, hogy halott volt-e vagy csak elájult. Azon nem csodálkozott, hogy a törékenynek tetsző nő ilyen könnyedén elbír egy férfit, ráadásul páncélostól, hiszen az Istenek nyilvánvalóan emberfeletti erővel bírnak. Amin sokkal inkább elámult, az a nő bőrszíne volt.
-Nahát, nem is tudtam, hogy az Isteneknek zöld a bőrük – motyogta.
-Nagyon sok minden van, amit nem tudsz, barát – hagyta rá a nő. – De ez most nem fontos. A segítségedre van szükségem.
-Természetesen, megteszem, amit csak kívánsz…
-Ez a lány súlyosan megsebesült, ápolásra van szüksége. Még él, de sürgősen orvoshoz kell vinni, különben belehal a sérülésébe.
-Ez egy lány? – szegény szerzetest pár perc alatt még sosem érte ennyi sokkhatás.
-Igen, de kérlek, szállj már le onnan és segíts fölfektetni a kocsira!
A szerzetes lekászálódott, és óvatosan átvette az ájult lányt. Nem volt éppen gyenge testalkatú ember, mégis megroggyant a lába a páncél súlyától. A kocsi hátulja szerencsére tökéletes betegágynak bizonyult: a szerzetes a kolostorban szőtt vásznakat szállította a fővárosi piacra, hogy elcserélje szerszámokra. Az új helyzet miatt azonban el kell halasztania az üzletet, előbb orvoshoz viszi a lányt, s csak aztán megy majd a piactérre.
Lefektették a sebesültet a vásznakra, majd a vörös hajú nő, mintha csak olvasott volna a szerzetes gondolataiban, így szólt:
-Ne menj a fővárosba, az a hely most nem biztonságos. A legközelebbi falu úgy félnapi járóföldre van innen, ha sietsz, még napnyugta előtt odaérhetsz. A felcser majd összevarrja a sebét, s ha eleget pihen, talán rendbe jön.
Levette a lány fejéről a sisakot, majd apró zöld kezét a forró homlokra helyezve suttogta:
-Nem halhatsz meg. Az életemet kockáztattam érted kint a csatatéren, az utolsó pillanatban ragadtalak el a lovak patái alól… Neked élned kell, hallod?...
A szerzetesnek rengeteg kérdése lett volna az Istennőhöz, de már csak egyvalamire volt idő.
-Áruld el a neved, hogy imádkozhassak majd hozzád – kérte.
-A nevem Anouk – mondta amaz, majd megköszönte a segítségét, fizetségképpen egy teli italosüveget nyomott a szerzetes kezébe, és köddé vált.
-Anouk? Bocsáss meg, de minek az istennője vagy? - a szerzetes tűnődve megvakarta a halántékát, majd megrántotta a vállát. Erre most nincs idő! Az istennő szerint a lány haldoklik. Igyekeznie kell, ha meg akarja menteni. Előreloholt és visszamászott a bakra, kortyolt egy nagyot az üvegből, majd sietve útnak indította a lovat.
Anouk, a tündérmanó ismét láthatatlanná válva állt az úton, és figyelte a távolodó kocsit.
-Hát nem ismersz? - sóhajtotta. - Én vagyok a Balszerencse Istennője...
Azzal megperdült láthatatlan sarkain, és a főváros felé vette útját.

3
Te szavazatod: Nincs Átlag: 3 (1 szavazat)

Hozzászólás-megjelenítési lehetőségek

A választott hozzászólás-megjelenítési mód a „Beállítás” gombbal rögzíthető.

sze, 2007-10-24 17:49 Blade

Blade képe

Nem is rossz. Honnan ismerős nekem az Anouk név?

---- ----
So dark the con of man - Mily' sötét az emberi ármány.
----
"Mert zseni csak egy volt, mégpedig Neumann János. Mi, többiek tehetségesek voltunk, de nem voltunk zsenik..." - Wigner Jenő, Nobel díjas fizikus
---- ----

cs, 2007-10-25 10:52 Amyna hercegnő

Köszönöm! :) Anouk egy holland származású énekesnő, csak egy klipjét láttam valaha régen, de a neve nagyon megtetszett. :)
___ http://gportal.hu/portal/amyna

sze, 2007-10-24 18:25 Bloody Dora

Bloody Dora képe

Megint csak a felkiáltójelek (nekem is azzal van a legtöbb problémám) - ahová Te tettél, oda szerintem nem mindig kell, meg én más mondatok végére is kitenném. De ez maradjon az én problémám. :)
A honlapod színesül (van ilyen szó? hmmm... lett :D ), már van háttérkép (oh, bocsi, még jogosulatlanul pillantottam bele, mikor épp kidolgozás alatt állt az egész, de az oldal engedélyezte, szóval akkora ramazuri csak nem lett belőle) - Neuschwanstein? :)
Lassan felpakolhatod a regényt is (fejezetenként, nem "publikált részletenként"), gondolom van, aki kíváncs lenne rá. ;) (Tudom, hogy én azt mondtam, hogy nem érdekel, de az oldalt megnéztem másodszorra is, mert érdekelt, hogy néz ki... meg az sem rossz, hogy tippből 90%-os találati valószínűséggel megmondtam a kedvenc íróidat, miután elolvastam az első felett részletet, meg a honlapod köszöntő szövegét. :D És ez aaaannyira jó érzés...) Lehet, hogy a végén még én is.
_____________________
Csak én, Bloody Dora, mint azt már megszokhattátok.

cs, 2007-10-25 11:11 Amyna hercegnő

Mi baj a felkiáltójeleimmel? :~( :)
Örülök, hogy megnézted a honlapomat, igenis színesül, most már fejléc is van :D
Neuschwanstein, igen, olyan kis tündérmese-kastély, valahogy így képzelem el Amyna otthonát is :)
A regény felpakolásán gondolkoztam már, de egyrészt ez még a jövő zenéje, másrészt meg... - tudom, most mindenki hülyének fog nézni - van nekem egy nagy álmom: hogy 'A sárkány könnyei' egyszer majd könyv formájában is leemelhető lesz a polcról. Ennek esélyeit pedig igencsak rontaná, ha néhány kattintással a netről is le lehetne tölteni az egészet. Szóval egyelőre inkább szeretném megtartani magamnak. (Üdvözlettel: a Nagyravágyó Feketerigó...) :roll:
___ http://gportal.hu/portal/amyna

cs, 2007-10-25 11:54 Bloody Dora

Bloody Dora képe

A felkiáltójeleiddel az a baj, hogy én is mindig elrontom őket (rossz helyre teszem), és emiatt különös figyelmet fordítok a hangsúlyozásra - és ebben a részletben a második bekezdés pl. irreális színzetet kapott. De lehet, hogy megint én rontottam el (mint mindig).
Az nem megoldás, hogy felteszed, majd megszünteted a honlapot? Mert így igencsak kevés esély van rá, hogy a regényed egyszer nyomtatásban megjelenjen... (kilincselj a kiadóknál).
Most itt "ki kell fakadnom": senkinek nem álma, hogy ne jelenjen meg nyomtatásban a neve? Csak nekem, meg egy orosz matematikusnak? :( Ha már van az Internet nevezetű csoda, akkor használjuk ki! :) Mindenki szabadon tölthesse le a regényt (adott esetben, mert most arról beszélünk), és szabadon véleményezhesse. Ez sosemlátott szabadság a szerzőnek. Persze van némi idegenkedés, mert a visszajelzések nem mindig pontosak (mi garantálja, hogy egy irodalmi lap szerkesztője, egy profi lektor, kritikus, kiadóvezető, író, szóval olyan, aki ért ehhez elolvassa?), de a cél előttünk, valósítsuk meg! :D Erre van a Karcolat, tudom.
_____________________
Csak én, Bloody Dora, mint azt már megszokhattátok.

cs, 2008-11-20 18:38 Lucky

Amyna? érdekes, egészen véletlenül én még régebben így neveztem el egy történetemben a lányt, és teljesen egyedi volt az ötlet...

p, 2010-09-17 13:31 Glendower

Glendower képe
3

Érdekes lett, hangulatos. Ahogy látom, jó sokat késtem az értékeléssel, de azért megtörtént ez is. :) Gratulálok!

_____________________________________________________________________________

Wyrd bið ful ãræd.