Derek I fejezet részlet.(2)

Másnap, Derek percre pontosan kelt fel. Pont abban az időben, mikor már évek óta szokott. Fáradt volt, és kimerült. Nem aludt valami sokat. Farkas éhesen ébredt. Talán itt az ideje, hogy elmenjen valami harapni való után nézni. Tegnap kevés vér mennyiség került a szervezetébe.
-Talán fel kéne keresnem azt a lányt. Nem hagyhatok szemtanukat. Még a végén elkezd fecsegni. Az nem lenne jó a vámpíroknak. Ki filéznének érte. Az már biztos! Olyan biztos, hogy most itt állok.
Odament a szekrényhez, kivett belőle egy fehér inget, egy fekete vászonnadrágot, és egy hozzá illő cipőt. Most már startra kész. Indulhat vadászni. Kiment a kastélyból, át a kerten, és ki a hatalmas kapun. Egyenesen a városba ment.
Ott mindent felkutatott a lány után, de sehol sem találta. -Hiába minden! – gondolta csüggedten. Egészen addig, amíg meg nem látta a lányt az utca másik oldalán. Széles mosoly ült ki az arcára, és vámpír sebességgel átment a másik oldalra. Megragadta a nő karját, berángatta, egy sötét sikátorba, és ott felkészült arra, hogy végez vele, de ebben a pillanatban elment a bátorsága. Már ha fogalmazhatok így! Teljesen elgyengült.
A lány kiáltani próbált, de egy árva hang sem jött ki a torkán. Derek, felkapta, felvette a vámpír sebességet, és a kastélyába vitte a lányt. Bezárta egy szobába, majd elment vadászni.
És érdekes módon, ezt nem szúrta el. Tökéletes módon végzet az áldozattal.
Visszaballagott a birtokára, bement oda, ahol a lány volt, de ott nem látta. - Elbújt a lány. – gondolta mosolyogva. Körbenézett, és meg is pillantotta. Ott volt az egyik közeli 17.-dik századi fotel mögött.
Nem akarom bántani. – füllentett Derek.
-De. Tudom, hogy hazudik! Akkor mért támadott meg tegnap? – kérdezte remegő hangon a lány. Rettentően félt. Arra nincs is szó, hogy mennyire be van rezelve.
-Nézze! Én ezt nem direkt csinálom. De minek magyarázkodom magának! Hisz maga csak egy ember! - szólt fennhangon Derek.
-Hogy érti hogy ˝csak egy ember?˝ Ezt magyarázza meg nekem! Mi maga, talán az Isten? – Suzannet felhúzta ez az előbbi kifejezés. Még hogy csak egy ember! Ez felháborító! De mégis mit vár az ember egy vámpír szájából! Ám Suzanne ezt nem tudta. Ő csupán azt hitte, hogy ez az alak csak egy elmebeteg, aki azzal szórakozik, hogy természet felettinek vallja magát, és felette csupán az Isten áll. Ám mi tudjuk, hogy a nő hatalmasat téved. Ha ő írná eme sorokat ő is, tudná milyen hatalmas hibát követ el, azzal hogy egy vámpírral szívózik. Igaz Dereknek nem volt valamiért mersze megölni a lányt, ám most ebben a pillanatban úgy érezte képes, lenne rá, ha minden erejét összeszedné. Meg tudná ölni, és ehhez még a kis ujját sem kellene megmozdítania. Persze csak képletesen nem kellene.
-Nem. Azért nem vagyok Isten. Maga csupán egy halandó, akinek az élete minden egyes nappal egyre rövidebb és rövidebb lesz. Maguknak minden nap számít, nekem viszont minden egyes nap, ugyan olyan. - e közben egyre közelebb ment a lányhoz, aki ijedten hátrálni kezdett. – És nem vagyok őrült! Nem igaz az, amit abban a helyes buksiában forgat. Ha őrült lennék, nem így viselkednék.
Suzanne egy percre meg rendült. Vajon honnan tudja a férfi, hogy mi jár az ő fejében? Vajon minden gondolatáról tud? Vagy szimplán megérzi, hogy mégis mire gondol a másik? Valójában ez is egy lehetséges dolog. Valójában nem is igazán hitt ezekben a dolgokban. Inkább csupán abban, hogy az élet, nem is olyan szép,
mint amilyennek az ember, vagy hogy a vámpír szavaival éljek, egy ˝halandó˝ számára csupa csodás dolgot, jelellent. Ez akkor szokott lenni, mikor valami csodálatosan alakul, és ennél már csak jobb jöhet. Nem lesznek rossz dolgok, csak örömteli, és boldog napok.
De ebben a percben rájött, hogy az élet nem is olyan csodás, mint amilyennek az ember fia gondolná. Sőt, tele van csalódással, kínnal, szenvedéssel és sokszor megfordul a fejükben, hogy végevetnek ennek a rémes létnek. Suzanne is ezeket érezte. Inkább meghal, minthogy itt legyen ezzel a fickóval egy helyen, és egy világban.
-Szívesen segítenék a gondján, de sajna valamiért nem vagyok rá képes. Már próbáltam, de… majd, talán hogyha még jobban felhúzza az idegeimet, akkor talán enyhíthetek a gondján. Előbb nem.
-Nekem nem kell a maga segítsége! Én csak el akarok menni innen! Nem akarom, hogy bármiben is segítsen! – háborgott Suzanne. Dühös volt. Ám félelme is kiült az arcára, mikor meglátta a férfi arcán azt a rémes mosolyt, amitől szinte megfagyott a vér az ereiben.
-Ha én nem ölöm meg akkor majd más megteszi. Attól nem kell félnie. Ez így megy manapság. De maga tudja. Tőlem elmehet… - vont vállat Derek. A lány szemei felcsillantak. Csupán az utolsó mondatra figyelt igazán. Neki az elmehet szó volt a kulcs. Derek félre állt Suzanne elől, mire az megrohamozta az ajtót. Elrohant, és a vámpír ismét egyedül maradt. De tudta hogy nemsokára újra találkozik a lánnyal, és akkor már ő is a vámpír nemzetséghez fog tartozni. Nem kell hozzá sok idő. Csupán néhány nap, és az élete örökre megváltozik. – Úgy is visszajön! – mosolyodott el Derek.
Mivel a nappal borzasztóan közel volt, így elment a koporsójához, felnyitotta a fedelét, belemászott, magára zárta a koporsót, lehunyta a szemét, és megpróbált elaludni. De valahogy a gondolatai a lány körül forogtak. Nem tudott másra gondolni, csak a lány ereiben folyó, bársonyosan meleg vérére. Mely, ha az ő szervezetébe kerül, felmelegíti a testét, az egész lényét. Forrna
az ereiben, teljesen elbódítaná. De legalább nem lenne lelki ismeret furdalása amiatt, hogy nem tudta megölni a lányt. Nem
kéne azon törnie magát, hogy mikor megy híre annak, hogy ő elpuhult, és nem képes egy apró halandó elpusztítására. De mi van akkor, hogyha a lány mégsem lesz vámpír?
Össze kell szednie a bátorságát, és meg kell ölnie a lányt. Akár meddig is tart, akármilyen bonyolult is, muszáj végeznie a lánnyal.
De ez volt az, amire Derek képtelennek érezte magát.
A nagy gondolkodás álomba ringatta. De… az álmai bonyolultak, és fájóak voltak. Minden egyes apró emlék nyomasztotta, kínnal töltötte fel a vámpírt.
Másnap a gondolataiban sem szerepelt a lány. Nyugodtnak, és kipihentnek érezte magát. Nem izgatta, az hogy nem sikerült megölnie, hiszen nemsokára itt az idő, mikor Erdélyből végre megérkezik egy rég nem látott ˝barátja˝. Nevezhetjük így is, de mikor nem sikerült végeznie a lánnyal, és az rájött az ő kis titkára, úgy érezte, be kell avatnia a dolgokba.

0
Te szavazatod: Nincs

Hozzászólás-megjelenítési lehetőségek

A választott hozzászólás-megjelenítési mód a „Beállítás” gombbal rögzíthető.

sze, 2007-03-21 16:56 Blade

Blade képe

Pozitívumok: mivel részlet, ezért biztos nagyobb írás része, ahhoz pedig kitartás és lendület kell

Negatívumok: helyesírási hibák, központozási hibák, elírások, rossz megfogalmazások, helyenként tiniszleng

Én ezt a helyedben még nem küldtem volna be sehova...remélem, nem "húzod fel" magad ;)

----

So dark the con of man - Mily' sötét az emberi ármány.

sze, 2007-09-26 10:25 Blanche

_Blanche: Érdekes történet, nagyon várom a folytatást.:D Tetszett, ahogy a gondolatmenetet vezetted.Egyedül a szóismétlésre kell vigyáznod...:)