A Féreg nyomában 2. rész

3.

Magam sem tudom, hogyan sikerült visszakecmeregnem Lel Tessinbe. Ha bármit megláttam a távolban, amennyire erőmből telt, eltüntettem a nyomaimat, lehúzódtam az útról, és beástam magam. Aztán, amikor minden elcsendesedett, folytattam a kínokkal teli utat. Egy napba telt, amíg idefelé jöttünk, most viszont egy hétig vánszorogtam visszafelé. Mielőtt elindultam volna a tanyáról, elszedtem a halottak kulacsait, s még néhány apróságot, nyakláncot, gyűrűt, medált. Ha kiürült egy kulacs, eldobtam, mert még ez a kis súlykülönbség is valóságos felüdülést hozott nekem. Úgy éreztem, minden erőm elhagy, amikor megláttam a távolban Lel Tessin falait. Beesteledett, mire odaértem, és már nem tudtam bejutni, mert becsukták a kapukat. Egy jóindulatú árus vett pártfogásába, cserébe a nyakamban lévő ezüstmedálért. A sátor hűvösében fontolgattam, mit tegyek másnap. Nem kétséges, hogy Joo Krian elfogásában én is szerepet játszottam. Lekötöttem a figyelmét, amíg az elf becserkészte. Tehát nekem is jár a fejpénzből. De olyan állapotban, amilyenben most vagyok, kockázatos akár az elf, akár Shaldar elé állni, hogy a jussomat követeljem. Erősödnöm kell még. Aztán … majd meglátjuk.
Másnap reggel az árusokkal együtt bementem a kapun. Az őrök megvizsgáltak ugyan, de látták a hevenyészett kötést az oldalamon, amit vörösre festett a vérem, és mivel nem álltam körözés alatt, nem nagyon kíváncsiskodtak. Egyenest a szállásomra tántorogtam. Ahogyan beléptem a kicsi szobába, elhagyott az erőm, és eldőltem, mint egy zsák. Hűs érintésre tértem magamhoz az ágyamon. Méltóságteljes arcot láttam magam fölött. Hófehér haj, fekete bőr, és a hajat hétágú gyémánttal díszített pánt fogja össze. Egy amokh pap! Megpróbáltam feltápászkodni, de nem sikerült. A pap türelmesen visszanyomott az ágyamra.
- Ne kelj fel, harcos! Gyenge vagy még, és erő kell ahhoz is, amit mondani akarok neked.
Várt néhány pillanatig, aztán folytatta.
- Én hívtalak a Gonosz Bagolyhoz akkor este. Ha eljöttél volna, akkor most nem feküdnél itt, így. De olyan dolgokra keresek választ, amit csak tőled tudhatok meg.
- Mire … gondolsz?
- Sikerült megölnötök Joo Kriant? Csak bólints, nem kell beszélned! Jó. Tehát igen. És ott voltál, amikor történt?
- Igen … vagyis, nem. Krian ledöfött, mielőtt meghalt volna. És ledöfte Maxxarrt és Kro-Terront is. Nem tudom, hogyan halt meg végül.
- Szörnyű. Szörnyű, hogy az utolsó remény is oda.
Nem értettem, miért sóhajt fel a pap.
- Rioon és Shaldar ott voltak. Azt hiszem, Rioon ölte meg.
- Rioon, a rowlind?
- Igen. Azt hiszem. Az ő nyílvesszőjét láttam Krian oldalában.
- Fontos. Érted, nagyon fontos megtudni, ki volt jelen, mikor Krian meghalt. Lehet, hogy a világ sorsa függ ettől!
Feltámaszkodtam a könyökömre. Sohasem voltam vallásos ember, bár néha imát mormoltam az istenek felé, máskor, duhaj kedvemben, pocskondiáztam is őket. De amit ez a pap itt vallásos áhítatában előad, az már túlzás. Bevallom, engem még annyira sem érdekelt, hogy ki volt Krian közelében, amikor meghalt, mint a szomszéd ház lakójának a neve.
- Ez azt jelenti, hogy nem láttad a Férget!
Összerázkódtam. Az elnevezés ismerősnek tűnt. Valahol, a tudatom mélyén, megmoccant valami. És egyre inkább érdekelni kezdett, mit akarhat a pap.
- Mond inkább végre, mit akarsz tőlem!
- Rendben. Szent esküvéssel kell megfogadnod, hogy amit most elmondok neked, azt senkinek sem adod tovább.
- Esküszöm! – mondtam szilárd hangon. A színlelésben kevés nálam nagyobb mester van a környéken.
- Nos hát. Az amokh papok hite szerint a szivárványszín vihar előtt nemcsak a föld népei, de az istenek is csatát vívtak ezért a világért. Amokh, a mi mindenható uralkodónk, akinek angyalai eldöntötték a küzdelmet, észrevette, hogy a theldarrinok fő támogatója, a halálarcú Thressarron varázslathoz készülődik. Azonban Thressarron nagyon messze volt tőle. Ezért gyorsan szivárványt szőtt, és azon vágtázott át Thressarronhoz. Megragadta a halálarcú isten kezeit, de elkésett, és a varázslatból pár csepp a földre cseppent. Az éjfekete csöppek megrázkódtak, és elinaltak a csatamezőről. Féreggé változtak, aki mind a mai napig istene visszatértére vár. De Thressarron nem tér vissza, csak ha a fekete káosz ismét eluralkodik ezen a földön. A Féregnek az a feladata, hogy a Káoszt előkészítse.
A pap elhallgatott. Gondolom, most akart a legtitkosabb részre térni. Elnyomtam egy ásítást, és megpróbáltam figyelni rá.
- A Féreg ravasz. Tudja, hogy nem képes egymaga káoszt teremteni. Ezért keres magának valakit, egy olyan lényt, akinek a segítségével végrehajthatja a terveit. Belefészkeli magát, és onnantól kezdve ő irányítja. Senki sem tudja megmondani, mi történik azzal, akibe egy Féreg költözött. De annyi bizonyos, hogy innentől kezdve a Féreg hajtja szerencsétlent. Egyre erősebb és erősebb ellenfeleket keresnek, míg a hordozó lény el nem pusztul egy küzdelemben. Ekkor a Féreg a győztesbe fészkeli be magát, és ez így megy egészen addig, amíg nincsen erősebb. Ekkor a Féreg egyesül ezzel a hordozójával. És ez a legyőzhetetlen lény ekkor hadsereget gyűjt, és elindul, hogy káoszt teremtsen. Úgy nevezik majd, mint a legutóbb, három emberöltővel ezelőtt: a Sápadt Embernek.
- Miért mondod ezt most el nekem? – kérdeztem kissé bizonytalanul.
- Biztos forrásból megtudtuk, hogy Joo Kriant egy Féreg tartotta a markában. Meg kellett volna akadályoznunk, hogy átjuthasson egy másik hordozóba, de elkéstünk. Én ezért kerestelek téged azon az éjszakán. Hogy figyelmeztesselek. Hogy meg tudd ölni a Férget, amikor előbújik Krianból. De te elmenekültél. És most másik feladatot akarunk rád bízni.
Feltámadt bennem az érdeklődés. Feladatot kapok, feltehetőleg jó pénzért.
- Mit akartok tőlem? – kérdeztem, amennyire tőlem telt, szenvtelen hangon.
- Találd meg a Férget, és pusztítsd el.
- Hohó, ez kemény feladat! – nevettem fel. – Honnan tudod, hogy ott, a tanyán, nem belém költözött?
Most a pap mosolyodott el.
- A Féreg a győzteseket keresi. Téged ott ledöftek, és azt hiszem, ha nem vagy ilyen erős, akkor most te is ott hevernél a társaid mellett. A Féreg nem beléd költözött, hanem Rioonba vagy Shaldarba. Keresd meg őt, és méltó jutalmat fogsz kapni.
- Bocsásd meg a szavaimat, de ha megtalálom a Férget és megölöm, akkor már nem biztos, hogy szükségetek lesz rám. Nem volt még dolgom amokh papokkal, bár az istenetekről már hallottam. Nem tudhatom, ha megölöm a Férget, megkapom-e a jutalmat. Előleget kérek. Szükségem lesz fegyverekre, felszerelésre. Nem kis vadra megyek.
A pap összehúzott szemmel mérlegelte a hallottakat. Biztosan azon gondolkodott, ha előleget ad nekem, nem szököm-e meg vele a feladat elől. Végül úgy döntött, ennyi kockázatot vállalniuk kell.
- Rendben van, Borgosh. Itt van. – odalökött elém egy erszényt. Már a súlyáról éreztem, hogy egy kisebb vagyon van benne. Sokat érhet ezeknek a Féreg. Elégedetten megráztam, és rávigyorogtam a papra.
- A megbízást elvállalom. Hol értesíthetlek, ha teljesítettem?
- Én foglak keresni, a Nagy Bajnokság másnapján.
Az ám, a Nagy Bajnokság! Egészen elfelejtkeztem róla, pedig eredeti céljaim között is szerepelt már, hogy részt veszek rajta. A Nagy Bajnokságot néhány lelkiismeretlen kufár vitte végig a Beltenger valamennyi városán. Volt egy nagy harcos, bizonyos Gigász, akivel minden város legnagyobb harcosai megküzdhettek. Eddig még senki sem tudta legyőzni. A selejtezők most zajlottak itt, Lel Tessinben is, de nekem bokros teendőim miatt nem volt rá alkalmam, hogy részt vegyek rajtuk. Most fontosabb dolgom akadt. Néztem, ahogy a pap kimegy a szobából, és még egyszer megráztam a kezemben lévő bőrerszényt. Máris jobban éreztem magam. Ez a pap is tehetett velem valamit, mert a sebemre vékony hártya feszült, és most először éreztem, hogy nem sajog az oldalam. Lekászálódtam az ágyról, és tettem pár lépést. Aztán eszembe jutott, hogy Krian fejpénzéből sem részesültem. Hát most megkapom a részem abból is. A fal melletti edényben vizet is találtam. Ez a pap igazán mindenre gondol. Megmosakodtam, és levágtam a bajuszomat meg a hajamat. Elhatároztam, hogy másnap a hajszínemet is kifakítom. Nem lenne jó, ha Rioon vagy Shaldar túl hamar megtudná, hogy a nyomukban vagyok.

4.

Másnap találkozót beszéltem meg Hail-lal. Vettem egy remek szablyát, nem újat, de a szemem azonnal kiválasztotta a sok csillogó-villogó kacat közül ezt az erős és hajlékony pengét. Vásároltam egy bőringet, amely látszólag nem különbözött bármely más egyszerű ingektől, de a szívem fölött, az oldalamnál és a hátamnál varrtam bele néhány nyers, keményre szárított bőrdarabot. Nem mondhatom, hogy kényelmes viselet, de még mindig inkább ez, mint egy tőr a hátba vagy a szívbe. Beszereztem egy tőrt is, meg néhány hajítókést, és egyéb szükséges felszerelési tárgyakat, majd beültem egy városszéli, kevesek által ismert lebujba, amit inkább patkányemberek és hajó nélküli matrózok látogattak. Amíg Hailra vártam, azon töprengtem, melyikük lehet az én emberem. Az bizonyos, hogy Rioon nyílvesszejét láttam a fickóban. De mikor elájultam, vagy meghaltam, nem is tudom, utána Joo Krian még kilépett a házból, elbánt Kro-Terronnal, és ezután halt meg. Csak az istenek tudják, ki adta meg neki a kegyelemdöfést. Akár Rioon, akár Shaldar lehetett az én emberem. Az bizonyos, ha Rioon az, akkor sokkal keményebb dolgom lesz. Mármint, hogyha igazak a pletykák, és a rowlind tényleg az Ezüst Kéz vezetője.
Belépett Hail, és ide-oda tekintgetett. Egy pillanatra bosszankodtam, hogy nem látott meg, aztán eszembe jutott, hogy a bajuszom nélkül, és a kifakított hajammal biztosan nem olyan látványt nyújtok, mint amire a fickó számít. Intettem neki, mire tétován visszaintett, aztán odajött az asztalomhoz.
- Hol van Borg … - kezdte, aztán felismert. – Borgosh!
- Ülj le! – a hangom parancsoló volt, Hail azonnal engedelmeskedett.
- Mi történt veled? – kérdezte.
- Hagyjuk. Most fontosabb dologról van szó. Kaptam egy feladatot, amiben segíthetsz. Persze nem ingyen. – elébe tettem pár pénzdarabot. A fickó szemében azonnal kapzsi fények gyúltak.
- Segítek, hát hogyne segítenék!
- Rendben van. Tudj meg nekem mindent Rioonról és Shaldarról. Hol laknak, Rioon tényleg az Ezüst Kéz főnöke-e, mit csináltak az utóbbi egy hétben, mit akarnak csinálni ezután … szóval mindent.
- Rioon … te el akarod kapni Rioont?! – Hail hangjából rémület hallattszott.
A rowlindnak volt annyira rossz híre, hogy ne akarjon az útjába kerülni, ha nem muszáj. Még a szállásomon ketté osztottam a pénzt, amit az amokh paptól kaptam. A vagyont egy kisebb és egy nagyobb bőrerszénybe tettem. Most a kisebbiket mutattam meg Hailnak.
- Ennyit ér nekem, ha nem csalódom benned! – láttam, hogy a kis fickó szeme résnyire szűkül. Erősen töprengett, mit tegyen. Az életét nem sokra tartotta, de félt a rowlindtól. Hagytam, hogy megfogja az erszényt. Megrázogatta, és még nagyobb gondolkodóba esett. Aztán a kapzsiság győzött.
- Megegyeztünk!
- Holnap ugyanebben az órában itt várlak! – mondtam neki, aztán egy garast vetettem az asztalra a kupa löttyért, amit kregg-dorn sörként árultak errefelé, és elhagytam az ivót.

A kis pihenőt arra használtam, hogy letörlesszem egy régebbi adósságomat. Aznap este Worad nem tudott a mérgeihez vagy más aljas trükkjeihez folyamodni, mert ketten álltunk egymással szemtől szemben. Persze nem engedtem közel magamhoz a rowlind kígyót. Igaz, ő nem is nagyon akart közel kerülni hozzám. Amikor beléptem a titkos támaszpontjára, amit még a Joo Krian – kaland előtt nyomoztattam ki Hail-lal, egy pillanat alatt tudta, miért jöttem. Megpróbált elillanni egy titkos kijáraton, de két dobókést küldtem a hátába. Nem vagyok finnyás. Szeretem ugyan a kard-ki-kard harcot, de még inkább, ha én kerülök ki győztesen. Egy rowlind elffel szemben pedig akkor lehetsz biztos a győzelmedben, ha levágtad a fejét. Hát én levágtam, le a szemét Woradnak, le én. Van egy tarisznyám, pontosan ilyen célokra. Beleraktam a fejet, és még aznap éjjel felkerestem Yalesst, egy sinnar tolvajcég főnökét, aki valami régebbi affér miatt kitűzött egy kisebb díjat Worad fejére. Megbeszéltünk néhány aktuális dolgot, bezsebeltem a díjat, aztán nyugovóra tértem. Mosolyogva aludtam el. A főpróba a Rioonnal vagy Shaldarral szembeni harcra, jól sikerült.

Másnap tettem néhány óvintézkedést, mielőtt Hail-lal találkoztam volna. Nem mentem el a kikötői lebujba, hanem egy egészen más helyen vártam az emberemre. Ez a hely egy rassetfészek volt. A rassetek, vagy más néven patkányemberek közül páran Yaless szolgálatában álltak, s tegnap este beszéltem meg a főnökükkel a mai nap tervét. A segítségükért persze ajándékot ígértem nekik, olyan dolgot, aminek az elvesztését különösebben nem fájlaltam.
A rassettek valójában a föld alatt éltek. Nem gondoltam volna, hogy ilyen kiterjedt alagút-hálózatot építettek ki, kisebb-nagyobb termekkel, hálóhelyekkel, kamrákkal és egyebekkel. Ahogyan ebbe a terembe igyekeztünk, több helyütt is láttam feljárókat a fenti világba, és lassan elgondolkodtam azon, hogy a mindenki által lenézett patkányemberek talán a város igazi urai. Hiszen olyan helyekre is bejuthatnak, ahová más halandó nem. Kísérőm, aki Krassac néven mutatkozott be, vigyorogva dicsekedett azzal, hogy az elmúlt éjjel megleste Mona Lynn Cheront, Lel Tessin város egyik legszebb, legkívánatosabb nőjét, öltözködés közben. Megemlítette, hogy bejáratos a kormányzósági palotába is. Hirtelen ötlettől vezérelve megkérdeztem, mi a helyzet a templomokkal, például Amokh templomával. Krassac dicsekedhetnékje erre elapadt. Nyilván rassetirtó mágiával, és egyéb eszközökkel védték a papok a templomaikat. Hirtelen támadt ötletemet így hát egyenlőre magamba rejtettem, de nem mondtam le véglegesen róla.
Ugyanolyan kietlen és sötét terembe érkeztünk, mint amilyenen már vagy tízen átmentünk, de kísérőm egyszerre megállt, és intett, hogy üljek le. A terem közepén egy trónus állt. Érdeklődő szemvillanásomra a rasset azonnal elmesélte, hogy ez a trón nem is oly régen még a városháza ítélkezési termét díszítette. De a rassettek is tartottak ítélkező napokat, és szükségük volt valamire, ami tovább emeli az ítélkező rassetfő tekintélyét. Elhozták hát ide. Most azonban nincsen ítélkező nap, úgyhogy nyugodtan használhatjuk a termet. Üljek csak le, mutatta Krassac. Ítélkező terem. Azt hiszem, ennél jobb helyet nem is találhattam volna az elképzeléseimnek.
Hamarosan megjelent egy másik rasset, akit jómagam meg nem tudtam volna különböztetni ettől a mellettem állótól. Pár szót sziszegett kísérőm fülébe, aki jelentőségteljesen rám nézett, és elismerően bólintott. Tehát eddig minden pontosan úgy történt, ahogyan terveztem. A rasset röviden tájékoztatott az eseményekről. Hamarosan megérkezik Hail, már úton vannak egy másik patkányemberrel, ide hozzánk.
Nem telhetett el hosszú idő, és az emberem megjelent a terem ajtajában. Két patkányember kísérte. Intésemre ezekhez csatlakozott az én kísérőm is, Hail pedig közelebb lépett hozzám.
- Hol vagyunk, Borgosh? – kérdezte a fickó. A szemeiben rémületet láttam, és ez elgondolkodtatott. Lehetséges, hogy Hailt nem ugyanazon az úton vezették ide, mint engem? Vajon mit láthatott útközben?
- Nyugodj meg, ez csak egy kis elővigyázatosság. No mondd, mit sikerült kiderítened? Tudod, Rioonról és Shaldarról.
- Rioon … igen, igen. Shaldar volt az egyszerűbb eset. Ő is részt vesz a Nagy Bajnokságon, talán ma is porondra lép egy selejtezőben. Nem csinál egyebet, mint készül a soron következő párviadalra. Még nyolcan vannak, közülük kerül majd ki az a szerencsés, aki megküzdhet Gigásszal…
- És Rioon … ?
- Ez már nehezebb feladat. Amit biztosan tudok, hogy valóban létezik az Ezüst Kéz, és Rioon valamiféle parancsnoki rangban van ezeknél. És azt hiszem, valami nagy dologra készülődnek. A kémeim is csak nagyon óvatosan mertek szimatolni, és vajmi keveset tudtak meg. De annyi bizonyos, hogy fegyvereket gyűjtenek már hosszabb ideje, és az Ezüst Kéz tagsága is szépen növekszik. Ami a legfurcsább, hogy nemcsak rowlindok alkotják a szektát, hallottam sinnar és dolar emberekről, tetherisekről, akikkel gondolom az aljamunkát végeztetik, denír és shograt törpékről, sőt hiszed vagy sem, még néhány kregg-dorn és yöder orkról is.
Felnevettem. Hail képzelete alaposan meglódult. Méghogy elfek összeálljanak orkokkal, vagy akár emberekkel? Lehetetlen. De egyben gyanús is. Az amokh pap azt mondta, hogy a Féreg hadsereget gyűjt, és hódítani akar. Igen, ez Rioon ellen szól. És ellene szól még valami …
- Tudsz még mondani valamit? – kérdeztem Hailt. Ő zavartan megrázta a fejét.
- Nem … ennyit sikerült megtudnom.
- Pedig engem érdekelne még valami … - folytattam.
- Amit lehetett, kiderítettem. Add ide a pénzem, és menjünk erről a helyről …
- Valamit még tudni akarok. Mit kerestek rowlind íjászok a találkozó helyünkön?
Hail a kijárat felé kapta a tekintetét. Ebben a pillanatban pontosan olyan volt, mint az ott álldogáló rassetek. Mint a kelepcébe került patkány, kereste a kijáratot.
- Mi … milyen rowlindok?
- Tudod, Hail, nekem is vannak kémeim. Akik elmondták nekem, hogy veled együtt négy vagy öt rowlind íjász is érkezett a lebujhoz, ahol a találkozót megbeszéltük. Fent várakoztak a háztetőkön. Ja, és ketten egészen az ajtóig kísértek téged. Még szerencse, hogy a kényes lelkük nem engedte meg, hogy utánad és a téged kísérő rassetek után a föld alá bujjanak …
Hail térdre hullott.
- Kegyelmezz nekem! – kiáltotta. – Észrevették, hogy szaglászok utánuk, és kényszerítettek!
- Ejnye, Hail, hát ennyire ostobának tartasz? Nem az történt inkább, hogy elmentél Rioonhoz, és elmesélted, hogy kutakodok utána? Több pénzt reméltél a rowlindtól, mint tőlem, pontosabban bezsebelted volna az én pénzemet is, aztán amikor engem megölnek az elfek, akkor a vérdíjat is, te disznó! – szándékosan nem mondtam „patkány”-t. Nem akartam megsérteni a vendéglátóimat.
Hail a földre borult, és nem válaszolt, csak zokogott. Undorodva néztem azt a figurát, akivel hajdanán üzletek garmadát kötöttem. Aztán az ajtóban álló patkányemberekre pillantottam. Remegő orrcimpákkal, felmeredő szőrrel néztek vissza rám. Várták az ajándékot, amit ígértem nekik.
- A titétek! – bólintottam, és intettem Krassacnak.
A rasset elindult velem kifelé a föld alatti labirintusból, mialatt a másik kettő és még páran, akik a semmiből bukkantak elő, körülvették Hailt. Pár folyosóval odébb jártunk már, amikor az első sikoltásokat meghallottam. Nem tudom, mit műveltek Haillal, de megérdemelte. A patkány! Mielőtt a felszínre jutottunk volna, még hallottam egy végső, iszonytató sikolyt. Ég veled, barátom! A Hailnak szánt erszényt odadobtam Krassacnak.
- Köszönöm a segítséget! – mondtam. A patkányember elvigyorodott. Így még csúnyább volt, mint eddig bármikor.
- Szólj, ha szükséged van valamire! – sziszegte, és eltűnt a föld alatt.

5.

Hamarosan szükségem lett Krassacra. Alig telt el egy nap, ismét együtt ültünk két kregg-dorn sör mellett egy másik, a múltkorihoz nagyon hasonló lebujban, ahol főként rassetek, kalózok és tengerészek vigadtak. A patkányember sunyin nézett rám alulról felfelé. Tudtam, hogy csak annyira bízhatok meg benne, mint Hailban, de nem volt más választásom. Krassac egy késsel farigcsált az asztalba, közben csendesen magyarázott.
- Ez itt Rioon szállása. Mellette van egy városi közkút. A kút nincs kiszáradva, a környék onnan veszi a vizet. Én mégis azt gyanítom, hogy a kútból lehet megközelíteni az Ezüst Kéz titkos központját. Régebben készítettem ott egy-két próbaalagutat, de az alagutakat betömték, és néhány testvérem, akik ki akarták deríteni, hogy mi történt, sohasem tértek vissza onnan. Nem szeretem a rowlind elfeket, és ők sem szeretnek minket. Nem tartanak minket a természet gyermekeinek, pedig ha valaki rászolgált erre a névre, akkor sokkal inkább a mi szabad népünk, mint az aljas elfek…
- Milyen épületek vannak még a közelben? – kérdeztem.
- Ez itt egy raktár. A városi tűzoltók szekercéit tartják benne. Mellette istálló, és ez pedig már a városfal.
- Hmm. – tűnődtem. – Biztos vagyok benne, hogy ez a ravasz Rioon alagutat ásott a városfal alatt. Az elfek nem szeretik a bezártságot, a szabad puszta lakói. Így szabadon járhat-kelhet, anélkül, hogy gyanút keltene, vagy bárkihez is alkalmazkodnia kellene. – A rasset bólogatott.
- A városfal és Rioon háza között bozótos területet találsz. Olyan vad és szúrós ágakat sehol sem láttam még a városban. Az is lehet, hogy mágikus elf védelem. Vagy ott van egy ösvény, vagy csak arra szolgál, hogy felülről ne találhassa meg senki az alagutat.
- Kérdés, hogy őrzik-e azt a kijáratot. Szerintem nem, hiszen alaposan el van rejtve. Barátom, merre ástad azokat a próbalyukakat? – Krassac újabb alakzatokat farigcsált az asztalba.
- Itt, meg itt, meg itt is…
- Szóval az alagútnál még nem?
- Nem … arra még nem.
- Remek! Akkor arra kérlek, barátom, hogy fúrjatok nekem egy alagutat innentől idáig! – mutattam meg a Krassac által hevenyészett térképen. – És a többit csak bízd rám!
A patkányember bólintott. Aztán elvigyorodott. Ettől a mosolytól a hideg futkározott a hátamon.
- Nem kérünk más jutalmat, Borgosh, csak hogy utánad mehessünk…
- Rendben. Én elintézem Rioont, a többieket nektek adom.
Krassac össze-vissza karcolta az asztalba rajzolt információkat, aztán felhajtotta a sörét, megtörölte a bajszát, és felállt az asztaltól.
- Mikor? – kérdezte.
- Ma éjjel. – válaszoltam. – Holdkeltekor.
A patkányember bólintott, és köszönés nélkül kiment az ajtón. Tudtam, hogy pontosan a megbeszélt időben ott lesz, nemzetsége legjobbjaival. Én is felhajtottam a sört, aminek ugyanolyan moslék íze volt, mint a másik lebujban. Löktem egy kisebb pénzdarabot a pultnál álldogáló kocsmárosnak, és elindultam, hogy felkészüljek az éjszakára.

4.666665
Te szavazatod: Nincs Átlag: 4.7 (3 szavazat)

Hozzászólás-megjelenítési lehetőségek

A választott hozzászólás-megjelenítési mód a „Beállítás” gombbal rögzíthető.

h, 2005-11-21 11:47 Blade

Blade képe

Férgek, kémek, patkányok, árulók, besúgók...Andrew, nem ittál túl sok kávét? :)

----

So dark the con of man - Mily' sötét az emberi ármány.

h, 2005-11-21 12:03 Andrew Field

Andrew Field képe

Kávét? De, most is azt iszok :D

____________________________________________________

___ A kis szobába toppanék. Röpült felém. Anyám! ___

h, 2005-11-21 12:39 Eve Rigel

Eve Rigel képe

Tetszik, bár néhány központozási hibát észrevettem :))

sze, 2005-11-23 11:00 Bloody Dora

Bloody Dora képe

Olyan kettes... nem, nem jegy, mint a suliban, hanem második rész. Mint az első, csak fokozódik az izgalom. A stílus meg úgy hullámzik, mint a Blaton a déli parton, apálkor a strandszezon után... nem, ez nem azt jelenti, hogy nincs, hanem azt, hogy nem hullámik, egyenletes, egyenletesen jó.
Egyszóval: jó. És kész. Mindjárt elolvasom a befejező részt is. :)
_____________________
Csak én, Bloody Dora, mint azt már megszokhattátok.