Küldetés

Egyik este egy meglehetősen kellemetlen külsejű ork szegődött mellém a teljesen kihalt utcán. Először csak céltalanul bóklászott, aztán már elég határozottam mellettem jött egészen a templom bejáratáig. Az ajtónál megálltam és kérdőn néztem bele meglehetősen zavaros szemébe.
– Szerbusz... – kezdte.
– Jó estét...
– Az izé...a küldetés miatt jöttem.
– Remek, és melyik küldetésről van szó?
– Láttam én már messziről, hogy te más vagy. Te jó fej vagy, veled lehet beszélni.
– Köszönöm.
– Figyelj, kéne egy kis infó... Csak egy icurka... Lesz harc is, vagy ez csak ilyen futkosó, ide-oda mászkálós küldetés?
– Tudod nagyon jól, hogy nem mondhatok semmit, haladj szépen sorba!
– Nem úgy van az, na, mondj már valamit!
– Hallottad már, hogy nem a cél számít, hanem maga az út?
– Mi? Rendben, de csak annyit árulj már el, hogy harc lesz-e? A múltkor is azt hittem, hogy csak simán át kell kelni a hídon, erre ott volt egy marha nagy sárkány. Hát az ilyenekre fel kell készülni. Nem? Nincs igazam? Ugye, hogy igazam van?
– Na jó, de csak mert jó fejnek hívtál, elárulom, hogy nem lesz harc.
Kis szünet. Újdonsült ork barátom meglehetősen bambán bámult rám. Azt hittem, nem érti, amit mondok.
– Ez komoly? Akkor ez az ide oda küldözgetős, végeláthatatlan küldetés? Tudod te, mennyi pénzem elmegy a teleportálásra? Nem tudnál kölcsönadni?
– Nem...
– Mi?
– Mondom. Nem tudok kölcsönadni.
– Jó... de látom én, hogy veled lehet beszélni... Hány városba kell még elutazni? Még ötbe, ugye?
– Ezt meg honnan szeded?
– Tudom én azt – kacsintott egyet.
– Tudod?
– Öt, ügye? Hogy kitaláltam.
– Egyáltalán nem öt.
– Jaj, ne már...
– A küldetéseknek az a lényegük, hogy követed az utasításokat, és a végén megkapod a busás jutalmat.
– Mi? Busás? Mennyi?
– Nem mondom meg.
– Miért?
– Mert így döntöttem és kész. Csak. Érted, ugye?
– Mi? Nemár... Miért kell mindent úgy kihúzni belőled?
– Az a baj, hogy türelmetlen vagy. – Közelebb hajoltam hozzá. – És azt hallottad már, hogy türelem rózsát terem?
– Mi?
– Élvezd ki az utazás minden pillanatát! Oké? A jutalom másodlagos, az csak a fáradozásaidat enyhítik, de a valódi kincs a szemnek láthatatlan...
– Oh.. Oké..
Újabb zavart csend. Megint a bamba tekintet, és már majdnem visszakérdeztem, hogy érti-e amit mondok.
– Te figyi...
– Igen?
– Ez hányadik megállója a küldetésnek?
– Mi? Hogy érted, hogy hányadik?
– Hát tudod, lehet, hogy elszámoltam valamit...
– Úgy érted, hogy azt se tudod, hogy kit kell keresni? Szerintem még azt sem tudod, melyik küldetést csinálod.
– Ezek a küldetések rém uncsik. Menj ide, menj oda, általában a templom urát kell keresni. Igazam van? Na ugye, hogy igazam van. Tudod te mennyi pénzt öltem már a teleportálásba? Inkább mindegyik városban letudom a kötelező köröket, aztán utazok tovább.
– Oké, értem. Ekkora zagyvaságot még nem hallottam. És nem is akarok többet hallani. Kit keresel, és melyik küldetést csinálod?
– Jó, igazad van. De figyi nem tudnál kölcsönadni? Legközelebb, ha erre járok, tuti visszaadom.
– Hogy bízzak meg benned? Most mondtad, hogy mindegyik városban csak egyszer jársz...
– Jajj bocs, barátom...nem akarok én rosszat.
Csend. Kezdtem megsajnálni.
– Hallod...legalább azt mondd meg melyik küldetés ez!
Felnevettem:
– Nem mondom meg.
– Miért?
– Mert nem.
– Akkor legalább azt, hogy mi a jutalom.
– Nem lehet.
– De miért?
– Mert azt mondtam, és kész. – Vállára tettem a kezem. Mélyen zavaros szemébe néztem... nehezen tudtam megállni, hogy komoly maradjak: – Fogadd el a döntésemet és kész!
– Hát, ha ezt akarod...
– Remek... Gyere, csinálok egy teát!
Elővettem a nehéz kulcscsomót és kinyitottam a vaskos tölgyfaajtót. A templomban kellemes félhomály uralkodott, a gyertyák még nem égtek le teljesen. A hőmérséklet is határozottabban kellemesebb volt bent.
A lakrészem felé invitáltam újdonsült barátomat.
– Nem akarsz mesélni magadról? – kezdtem a társalgást.
– Szar az élet haver... Hol is kezdjem. Drága a fegyverjavítás, a páncélfényesítésről ne is beszéljünk. Na és a teleportálás? Hát az egy vagyon.
– Sajnálom.
– Én is... tudod mit, haver? Nincs valami más a teán kívül? Tudod, mire gondolok? Ugye tudod?
– Sajnos nincs. De adok egy tanácsot. Talán, ha nem egyszerre próbálnád végigvinni az összes küldetést, lenne pénzed. – A kezdetben idegesítő orkot kezdtem rokonszenvesnek találni.
Sóhajtott.
– Azt hiszem, van itt a táskámban valami jóféle pálinka. – Azzal elkezdte kipakolni a hátizsákját. Voltak ott mindenféle pergamenek, aranyos tőrök...
– Ezt hol szerezted? - kaptam egy kék színű cirádás dobozért. Megráztam, hogy üres-e? Megcsörrent benne valami.
– Aha! Felismerted. Akkor ez lesz a "Lívia szíve" küldetés.
Újból felnevettem. Tűnődve végignézett rajtam.
– Hallod-e.. te nagyon jófej gyerek vagy, pap létedre.
– Akkor ezt most bóknak veszem. Önthetem a teát?
– Ja! Adjál.
Óriási tenyerében elveszett a porceláncsésze. Mókásan próbálta kortyonként inni a forró italt, úgy, hogy közben leste a kéztartásomat. A jóféle pálinkáról meg is feledkezett.
– Azt azért nem értem, hogy vetted rá Rodrigót, hogy odaadja a jutalmat... – csodálattal vegyes érzelemmel néztem rá.
– Hallottad már, hogy a kíváncsiság fél egészség?
Mindketten felnevettünk.

0
Te szavazatod: Nincs

Hozzászólás-megjelenítési lehetőségek

A választott hozzászólás-megjelenítési mód a „Beállítás” gombbal rögzíthető.

szo, 2017-12-09 08:17 Dana

Dana képe

Üdv! Nehéz egy szinte csak párbeszédből álló történetet jól megírni. Engem nem fogott meg, sőt még abban sem vagyok teljesen biztos, hogy kész, befejezett művet olvasok-e. Lehet, hogy valami játékot kellene ismernem hozzá, hogy leessen a tantusz -- ebben az esetben elnézést, de az nincs meg. Talán ezért is fontos, hogy minden olvasónak szóljon az írás, ne csak azoknak, akik egy adott műfajban otthon vannak. Érdekelne, hogy mit szerettél volna megmutatni a történeteddel.

***
"I'm blackening pages, but I don't know if it's writing." -- Leonard Cohen

szo, 2017-12-09 11:54 Angi

Angi képe

Különösebb célom nem volt vele, talán csak egy kis gyakorlás, mert utálok párbeszédeket írni :)
Elismerem, hogy lehetett volna hosszabban is, magyarázóbban, de ez most egy kis szösszenet lett.
Köszi, hogy kikerült.

szo, 2017-12-09 12:09 Bjursta

Bjursta képe

Szösszenetnél azért több. Miért kellene lekicsinyelni, párbeszédre teljes könyvek iródnak. Szerintem kifejezetten nehéz pábeszédben törtenetet irni, beszéddel mutatni a cselekvést.

szo, 2017-12-09 12:20 Bjursta

Bjursta képe

Kicsit részletesebben elolvastam. Jonescu kutya füle ehhez képest, határozottan tetszik. Azt nem tudom direkt csináltad-e, de annyira abszurd amennyire csak lehet. A szereplők lehetnének bárkik, csak mondják a magukét, ismételve ugyanazt. Mintha a villamoson beszélgetnék egy ismeretlennel, valami olyasmiről amit csak ő tud, hogy miért fontos. És ha lehetne, egy kis pénzt még.

szo, 2017-12-09 12:29 Angi

Angi képe

Ionesco említését köszi, egyik kedvencem.
Örülök, hogy tetszett. :)

szo, 2017-12-09 09:22 Kentaur

Kentaur képe

Hm. Először a furaságok, hibák.

Az ajtónál megálltam (v) és kérdőn néztem bele a(nem kell "a") zavaros szemébe.
– Szerbusz... – kezdte.
– Szerbusz...
Szervusz - a szó latin:servus humillimus =alázatos szolgája. Ugyan népes formája, a "szebusz" is elfogadott, de hát azért fura, hogy mindkét beszélőd a népies alakot használja.
Te jó fej vagy, veled lehet beszélni! - miért felkiáltás? Nem az.
ide oda mászkálós - ide-oda mászkálós.
– Tudod nagyon jól, hogy nem mondhatok semmit, haladj szépen sorba. - felszólítás, felkiáltójel.
– Nem úgy van az, na, mondj már valamit. - pláne az.
Mi?? - miért van kettő kérdőjel pont itt és pont most?
Az újdonsült ork barátom -Újdonsült ork barátom: legtöbbször kissé zavaróak ezek a teljesen felesleges névelők, amiket láthatóan szeretsz. Én angolul csinálom ugyanezt. :-D
Azt hittem, nem érti amit mondok. - Azt hittem, nem érti, amit mondok.
Tudod te mennyi pénzem elmegy a teleportálásra? - Tudod te, (azt, hogy) mennyi pénzem elmegy a teleportálásra?
Öt ügye? - Öt, ugye? (?)
– Jajj, ne már... - Jaj, ne már...
Élvezd ki az utazás minden pillanatát. - felszólítás, felkiáltójel.
Megint a bamba tekintet és már majdnem visszakérdeztem, hogy érti-e amit mondok? - Megint a bamba tekintet, (másik tagmondat) és már majdnem visszakérdeztem, hogy érti-e amit mondok. (kérdőjel nem kell, ez nem egy igazi, hanem egy úgynevezett függő kérdés, másik példa: XY azt kérdezte tőlem, hogy tudok-e írni. - Szintén agnolul szívok vele mostanában, mivel még kérdőszó is szokott lenni az elején, bekapcsol az automatizmus, és teszem is kérdő szórendbe az alakot - nyelvtani hiba, mínusz három pont egy vizsgán, imádják ezt a beugratást.)
Legközelebb, ha erre járok tuti visszaadom. - Legközelebb, ha erre járok, (akkor majd) tuti visszaadom.
– Hallod...legalább azt mond meg melyik küldetés ez. – Hallod...legalább azt mondd(felszólítás) meg melyik küldetés ez! (felszólítás)
- (becsúszott egy kötőjel) Vállára tettem a kezem. Mélyen a (nem kell névelő, zavaró) zavaros szemébe néztem...
Gyere csinálok egy teát. - Gyere, csinálok egy teát!
Elővettem a nehéz kulcscsomót, (nem kell vessző, egyszerű alárendelés) és kinyitottam a vaskos tölgyfaajtót.
– Én is... tudod mit haver? Nincs valami más teán kívül? Tudod mire gondolok? Ugye tudod? – Én is... tudod mit, (megszólítás) haver? Nincs valami más a (na MOST kell a névelő) teán kívül? Tudod, (hogy) mire gondolok? Ugye tudod?
Talán, ha nem egyszerre próbálnád végigvinni az összes küldetést lenne pénzed. - Talán, (szerintem ez a vessző nem kell, de nem vagyok biztos) ha nem egyszerre próbálnád végigvinni az összes küldetést, (ide viszont tuti kell) lenne pénzed.
Mókásan próbálta kortyonként inni a forró italt, úgy(vessző) hogy közben leste a kéztartásomat.
csodálattal vegyes tekintettel néztem rá. - :-D Most elképzeltem egy tekintetet, ami csodálattal vegyes, szóval mondjuk félig tekintet, félig meg csodálat. :-D Csodálattal vegyes félelem, az oké, meg valami érzelemmel vegyes másik érzelem.

No, hm, érzem, hopgy ez lehetne valahogy helyzetkomikum, de mégsem az. Az állandó ismételgetése annak, hogy "mi?" nem vicces, hanem kicsit idegesítő. Jópofa lehetne, hogy a troll módszere bejön, és mindig minden küldetést teljesít azzal, hogy tiszta idiótának tetteti magát, és addig kérdezget, míg a másik megunja, megszánja, stb., és inkább odaadja neki a küldetéstárgyat. Ezt viszont nem eléggé bontottad ki a végén, látod, nem értették. A gyengére sikerült csattanóhoz képest viszont nagyon el van nyújtva, és a mesélőd nem igazán ragál a trollra. Oké, válaszol (frázisokkal legtöbbször, meg olyan indokokkal, hogy "csak"), de nem igazán próbálja meg megoldani a helyzetet, túlságosan kívülálló, nem érdekli, nem érinti, nincs érzelmi reakció sem.
Sokkal viccesebb lenne, ha a mesélőd legalább egyszer bosszús lenne, vagy lesajnálná, vagy megpróbálná megmagyarázni, vagy bármi hasonló: tudod, ha a viselkedéséből levehetnénk valamit a világról, a környezetről, a karakterről. És akkor sokkal érthetőbb lenne, hogy miért is dőltek már be a trollnak mások: hiszen amíg leszerelhető pár "csak"-al és "nem"-mel, addig hiteltelen, hogy mások miért nem tudták leszerelni. Leginkább ezért nem érteni a végét. Hiszen a mesélőd kb. tíz perc alatt elküdte a trollt a búsba.

----------------------------------------------------------------------------

"fiatal író jelentkezett, mondanám meg neki, van-e tehetsége... Meg fogja tudni tőlem, hogy igenis van tehetsége, éppen azért hagyja abba, sürgősen, az idő alkalmatlan."

szo, 2017-12-09 13:34 Angi

Angi képe

Ezer hála a részletes javításért! Sajnos a vesszők még mindig a gyengéim. Szabályos a már kint lévő írást utólag javítani?
Nos, a mesélőm először bosszús, azért mert valaki a szokványostól eltérő módon próbálja teljesíteni a feladatokat, ezért válaszol kurtán, foghegyről. Aztán inkább mulattatja az egész.
De igazad van, ezt nem sikerült megfelelően érzékeltetnem. Majd legközelebb :)

szo, 2017-12-09 16:21 Kentaur

Kentaur képe

Az érzékeltetés a legnehezebb írói eszköz.Teljesen oké, ha néha egyszerűen kimondatod a narrátorral: eleinte boszantott kissé, de aztán már csak mulattatott.
"Sajnos a vesszők még mindig a gyengéim " - az első két-három évemben én is sokszor írtam le ezt a mondatot. :-D
Persze, simán javíthatod. Sőt, kezdetben (és mivel nem írsz gyakran, ide legalábbis, ez számszerűleg a kezdet) ajánlatos is, hogy rögzüljön.

----------------------------------------------------------------------------

"fiatal író jelentkezett, mondanám meg neki, van-e tehetsége... Meg fogja tudni tőlem, hogy igenis van tehetsége, éppen azért hagyja abba, sürgősen, az idő alkalmatlan."

szo, 2017-12-09 17:45 Roah

Roah képe

A nyolcvan-nyolcadik olvasás az enyém. ;)

Nahát, szoszi, téged is látni errefelé? :)))

Tök jó javításokat kaptál, szóval engedelmeddel ellógom a javítást - tartalom-furiság ide, huncutság oda, egy szuszra megvolt, rokonszenveztem azzal is, hogy nem éltél a beszél-ékel-beszél-ékel-beszél-ékel irodalmi applikációval, szóval na. ;)
Hogy te milyen szalonképes párbeszédet csapattál? Képzeld, nekem is van néhány párbeszéd-alapú írásom (az egyik egy központozási gyakszinak indult, és egy gyilok sztori lett belőle), meg van egy frissebb is, és hát...nem tudom, szerintem hiper-alpári lett, magamhoz képest. Jó, indoka van neki, több is, hogy a karaktereim közül az egyik brutál mutogatja a verbális csunyáját: az egyik ok én vagyok, történetesen az, hogy nem megy írásban a rándá beszéd, rá kell gyúrnom, holott élőben nagyon nincsenek ilyen problémáim, a másik ok pedig az, hogy a karakterem világához kellett, szükségesnek ítéltem meg, nemes egyszerűséggel összekötöttem a kellemest a hasznossal.
Azt hiszem.

Mutatok belőle kis részleteket, okkal. ;)

"– Mit akarsz egy bukottól, aki fasz volt, és kibaszták az övéi? – vicsorogta a lány.
– Azt Lu, hogy álljon meg!
– Sok minden megváltozott. Értem már, mit szeretett bennük."

" – Mike, minek jöttél ide? – kérdezte Lu, mialatt néhány pillanatra megtorpant.
– Hogy hazavigyelek.
– Te?
– Én hoztalak el, gyere velem.
– Nem akarok menni!
– Tudom, hogy majd beledöglesz, annyira hiányzik neked. Neki is hiányzol. Hogyne, dühös volt, amiért féltékenykedtél Rá, és a csapodár természeted sem a legnépszerűbb köreinkben, mindezek ellenére szeretünk, Ő szeret – mindig is az egyik kedvence voltál. Többek között Neki köszönheted azt is, hogy nem törtem ki a csinos kis nyakadat..."

" – Nyald ki...
– Utálom, amikor így beszélsz!
– Tökéletes inkognitó – vágta rá Lu."

Meg nézd csak, írástechnika, párbeszédeknél:

"A lány mérgesen ráförmedt:
– Kapd be!"

" Mike csóválta a fejét:
– Nem értelek.
– Mert nem akarsz megérteni! Gyere közéjük! Gabriel neked is súgna. Bölcs és mindenkivel kegyes, kedves, nem csak velem.
– Ez egy baromság! Haza kell jönnöd, mert ott a helyed! Velünk!
– Ne baszakodj velem, szart se tudsz már rólam, Mike! Ki kellene próbálnod, legalább egyszer, rád is hatással lennének.
– Annak idején a gondjaimra bízta, mit tegyek veled a felkeléskor. Tudta, hogy nem foglak megölni.
– ...csak száműztél és kibasztál, igen.
– Lucifer, a Bukott Angyal, aki mindennél jobban gyűlölte mindet, az emberiséget, undorodott tőlük, aki ellenszegült az Ő akaratának, beleszeretett ebbe a világba?
– Mikáel, ’Ki olyan, mint Isten’, kinek hite megingathatatlan, akárcsak az ereje, aki alázattal és rendíthetetlen hűséggel, bátorsággal, szeretettel engedelmeskedik és vakmerően vezeti seregeit, mégsem érti meg Őt?"

Tudod, régen, Venyi egyszer azt írta egy hozzászólásában, hogy egy jó párbeszéddel több információt és hangulatot lehet átadni, mint egy több oldalas leírásban. És tényleg - az írásjelek helyes használata ezért is fontos annyira. Baromi sok mindenben segíthetik az író munkáját, elvégeznek egy csomó munkát, mondhatni, helyette; hangulat, hangsúly, eme kettő megnyilvánulás, viselkedés, a viselkedés jellem-vonás, a jellem-vonás árny, és ez a sok-sok minden egyenlővé válhat az élővel. És lőn hitelesség. :)))
Arányok? ;) Hmmmm. Minél kevesebb van egy írásjelből, annál hatékonyabbnak tartom. Legyen ez hármaspont, legyen ez szaporulat belőlük, ordítás, kiáltás, és ezek halmaza, '?!', írástechnikával, '...!' , hatásszünetek, ergo jó enter, egy jó helyen, és akár egy szavas mondat erősebb lehet, mint hat darab sok méteres, tehát a párbeszédeknél óriási szerepe van az írástechnikának. Volt olyan írás, itt a Karcon, ahol annyi felkiáltójelet használt a szerző, hogy az írás végére majd' megsüketültem, kajak túlzott, és végigordítozták a karakterei az egész sztorit. Vagy ha mégsem, azt a hatást érte el nálam, mintha (!) végig-üvöltözték volna. nem volt értéke gyakorlatilag az írásjeleknek. Vagy a másik véglet, a monotonság, amikor pont-hátán-pont, nem kicsit elpontozta, semmi erő, semmi dinamika, semmi energia nem volt az írásában.
Szóval az arányok nem tűnnek fontosak, mégis azok, szerintem.
Aztán ott van a másik fontos része: az elkülönülés. Ami nem azt jelenti, hogy külön sorban hasítható és kész is a két külön személyiség (viccelek! ;) hanem azt, hogy két külön karakter beszélget mondjuk az...az írástechnikáról. :))) Az alanytévesztésre is ügyelni kell, de ha rutinra teszel szert, kijátszható, a nyelvtan a szerző társa és nem az ellensége (!), sőt, lehetőségeket biztosíthat, néha rákényszerít arra, hogy nyúlj sajátos írástechnikához, hogy elkerüld azt, amit nekem pölö nem mindig sikerül, 'mondta a férfi', 'mondta a nő', meg nevek váltogatása, ilyesmik.

Van az oldalon, aki penge belőle. ;) Smilezolinak nagyon megy, tökre érzi, hallja a hangsúlyokat - ez a vesszők pontosabb alkalmazásánál is hasznodra lehet -, és Sednolnak van egy 'Ki vagyok?' novellája, ahol a párbeszédet szerintem olyan pöpec technikával írta meg, hogy ha nem szólna semmiről, akkor is tetszett volna nekem. :))) Mert élt.
Ha gondolod, szívesen megmutatom a linkeket.

Az írásom, amiből kikaptam ezeket a párbeszédeket, nyári - asszem, idén nyári -, csak szemléltetésre használtam most, nyugodtan szétkaphatod, vitathatod, kérdezz bátran, ha érdekel a párbeszéd-írás, van még mit, hisz' tudod, hogy az irodalom lehetőségeinek nincsenek határai, a szándékom elsősorban az volt, hogy lásd is, hova szeretnék kilyukadni. :)))

Remélem, tudtam valamit segíteni. :)))

Pacsi! ;)

...ezt a karaktereidnek küldöm. ;)

https://www.youtube.com/watch?v=T5dhMDgi9gY

--------------- "Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha." (W. Shakespeare)

"Nagy szeretet fél, apró kételyen:
S hol a félsz nagy, nagy ott a szerelem."

h, 2017-12-11 11:29 Angi

Angi képe

Örülök, hogy jöttél :)
Szóval megírhattam volna kevésbé moderáltan? Igen, igazad van, az ork karakterem elbírt volna egy kis csúnya beszédet...
Köszi a tanácsokat, a linkeknek örülnék.

Tudod, mi történt? Pihentetés ide, többszöri elolvasás oda, mégis csak amikor az oldalra kikerült vettem észre, hogy már megint voltozok. Amit észrevettem irtottam, de mégis maradt benne. Van a voltok és a szóismétlések elkerülésére valami tuti módszeretek?

https://youtu.be/q7jK-440XnE

h, 2017-12-11 17:47 Roah

Roah képe

Á, nem a trágárság a lényeg, hanem az írásjel a mondat végén. ;)

Íme a linkek - plusz egyet még hozzáteszek, még egy novit, Kentától. :)))

http://karcolat.hu/irasok/egyeb/kentaur/megvaltas

Itt van Zolié, Smilezolié:

http://karcolat.hu/irasok/egyeb/smilezolika/serengeti

Sednoltól:

http://karcolat.hu/irasok/egyeb/blade/ki_vagyok_az_ordog_veri_a_feleseget

És az egyik személyes kedvencemet hagyom a végére, Decrantól. :)))

http://karcolat.hu/irasok/egyeb/decran/tagulas

Voltozás ellen az alábbi irodalmi cé-vitaminok jók. ;)

Az első a sufni-tuning, vagyis végy egy írást az otthoniak közül, és jelöld ki a volt/voltak/voltam/ voltunk, az összeset, amiben lappangó volt található, és adj neki harsány színt, pirosat, vagy valamit, amitől kitűnik a többi közül - ezt hívjuk mondjuk szembesítésnek. Jól látható az összes, farkas-szemet nézhetsz azzal, mennyi az annyi.

A második, hogy ezeket a színes voltamtonktunkokat mondatokat egyesével veszed, és a legtöbb esetben egész egyszerűen a delete gomb lenyomásával kilövöd a világűrbe az ott találhatóakat, bon voyage hozzágondolásával, és megvizsgálod nélküle/nélkülük a mondatot. Ugyanis az a helyzet, hogy sokszor nem is kell variálni, a mondat stabilan áll, mert ha múltidős az írás, a ragozás már eleve kimondatlanul is voltamozik, nem kell külön kiírni - érted? :)))

A harmadik, hogy hozzá kell nyúlni a megmaradt mondathoz: óriási partizás veheti kezdetét, ez a fogalmazás ideje, vagy amikor más szó vethető be, vagy sokszor elég egy incifincit ragozni másként, és kész is. Ha szorgalmizni szeretnél, tudod, gyakorolni, akkor egy adott mondattal lehet szórakázni, mindenféléket ki lehet hozni belőlük, és úgy tanulsz közben, hogy észre sem veszed, egyszerűen rögzülhet egy csomó minden, olyanok, hogy fogalmazási készség, szókincs, szórend, bővíteni lehet a mondatot, vagy rövidíteni - novelláknál utóbbi javallt, ugye, mert helyhiánnyal vesződik, a terjedelemnek korlátai vannak, szűkebb az író mozgástere, ilyesmik -, szóval szerintem a voltozás megszüntetésének gyakorlati része sok-sok fejlődési lehetőséget hordozhat magában.

A negyedik az, hogy nem kell minden voltot az űrbe kilőni, és búcsút venni tőle, néha kell, néha szükséges, nem kell a szót halálra ítélni, vagy kivonni az írói eszköztár forgalmából kajakra, mindössze érdemes a választékos fogalmazásra, szókincsre erősíteni, törekedni, és tényleg, a legtöbb esetben teljesen feleslegesek, csak a helyet veszik el a jobbnál-jobb szavaktól, csak egysíkúvá tehetik a művet.

Az ötödik az olvasás, ami egy írónak akár drog is lehet, kell az adag, a betűfüggés amellett, hogy az írók irodalmi kokainja, csak úgy száll az agya olvasás közben, felbecsülhetetlen gyakorlással is bírhat, minden téren, ami ezt a szakmát jellemzi. A szókincs - ami a szóismétlések ellen az egyik leghatékonyabb védőoltás -, biztosan erősödik, meghízik tőle, ha akarja valaki, ha nem.

És ami nagyon klassz még, a hatodik, az mások javítása, más írásoké. Irgalmatlan mennyiséget lehet ezáltal fejlődni, nem csak voltozás, hanem kis miljom téren, teljesen észrevétlenül rögzül egy rakás információ, azt szoktam rá mondani, hogy természetes jelleggel maradhat a fejben sok minden, és ha másoknál észreveszed, mondjuk a voltozást, azon kapod magad, hogy te már nem követed el.

Ezek azok, amiket javasolni tudok - a színezés is csak eleinte kell, ugyanis a fogalmazási gyakorlatok teljesen megváltoztathatják az írásmódot is, nem fogod leírni már a voltokat, nem lesz szükséged a garázsozásra, stupekolásra a színes kijelölésekkel.

A szóismétlésekre már utaltam fentebb, hogy az olvasás, kvázi a szókincs növelése az, ami megszünteti, sőt, szó-veszélyesség léphet életbe, ugyanis minél több a szó a fejben, annál inkább akarod őket leírni, mert szépek, mert gyönyörűek, mert ragyognak, mert csodák, micsoda dallamuk van, erejük, és elkezdődik a versengés a szavakkal, hogy melyiket írd le, mert ezt is akarod, meg az is jön magától, egyszerűen nem lehet abbahagyni, mert le kell írni és kész. :D A szókincset uralni...? Brutális a kísértésük! Nekem elhiheted. Fuhuhu, hát az nagy meló, szerintem - az egyik legnagyobb a szakmában.

De ha van még voltozáshoz hasonló vissza-visszatérő szó feléd, amit rendre látsz, azokat is kijelölheted, húzhatod, vagy legalább lásd, hogy mivel, mennyivel állsz szemben, és szintén húzással, fogalmazással csökkentsd le a számukat. Gyakori eleinte a hogy, hogyan, amely, ami, szinte, majd, miközben, ilyesmik, de mindenkinek megvan a maga voltozása. Sok-sok szebb, csinosabb, elegánsabb szó van helyettük, csak fel kell venni az alkalmazásukat az eszköztárba, és addig használni őket, amíg nem rögzülnek.
Egyébként...ha már a fogalmazás és a szókincs javul, akkor a jó öreg voltokat, hogyanokat, minteket elnyeli a mondat ereje, értelme, az olvasónak fel sem fog tűnni, mennyi is van belőlük. ;)

Egy ilyen? ;)

https://www.youtube.com/watch?v=oXmhcVvinYg

--------------- "Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha." (W. Shakespeare)

"Nagy szeretet fél, apró kételyen:
S hol a félsz nagy, nagy ott a szerelem."

szo, 2017-12-09 22:33 Sednol

Sednol képe

Ha már megidéztek, gondoltam, hagyok pár gondolatot.

„…üres utcán.” Elhagyatott, kihalt? Az üres inkább tárgyakat feltételez.

„Először csak céltalanul téblábolt…” Eleinte jobban illene, valamint a bóklászott szót is helyénvalóbbnak érzem, de lehet, tévedek.

„…aztán határozottan mellettem jött…” mellém szegődött, és egészen a templomig kísért?

Ezt a zavaros szemet már említette Kentaur. Engem is zavar. A bárgyú jutott először eszembe. Persze meglehet, hogy nem erre gondoltál.

„– Tudom én azt – kacsint egyet.” Mintha kiestünk volna egy csöppet a múltidejű mesélésből. :D

„A templomban kellemes félhomály volt, a gyertyák még nem égtek le teljesen. A hőmérséklet is határozottabban kellemesebb volt bent.” Nagy ellenségei vannak az óriásmondatoknak,d e én ezt a hármat egybe pakolnám.
„A templomban kellemes félhomály volt, a gyertyák még nem égtek le teljesen, és a hőmérséklet is határozottabban kellemesebb volt bent.”
Két voltod van, ami nem túl szép. Az elsőt akár át is írhatnád uralkodott-ra.

„…tudod mit haver?” Ez az a pont, ahol a számomra Női főhős hirtelen férfivé avanzsált. Korábban is fellelhető a haver, mint megszólítás, de itt nagyon szembetűnik már.

„– Ezt a dobozt hol szerezted? - nyúltam az egyik kék színű cirádás dobozért.”
Itt, ha jól megnézed, háromszor szerepel egymás után a doboz. Irtani kell! Fogd meg a radírt, és maszatold szépen el őket. Elég egy. Mutatok valamit. Mit szólnál, ha adnánk egy kis dinamikát a dolognak.

„Voltak ott mindenféle pergamenek, aranyos tőrök…
– Ezt hol szerezted? - kaptam egy kék színű cirádás dobozért.”

Az elsőt egyszerűen elhagyod, nem kell. Ezen a ponton felcsigázod az olvasót. Na, nem nagyon, csak egy kicsit, de felkelted a figyelmét. Aztán tovább húzod az agyát a második hiányos mondattal, ami a rövidségének köszönhetően egy gyors reakciót feltételez, tehát fokozzuk a pillanatot. Aztán a kaptam szó, még dob rajta, és meg is érkeztük egy dobozhoz.

„Meg is ráztam egy kicsit, hogy üres-e? Megcsörrent benne valami.”
Még Roah tanította nekem, hogy az IS egy olyan kétbetűs szörny, ami a legtöbb esetben tök felesleges. Hallgasd meg nélküle a mondatot. Mondjuk, ezen a ponton én elhagynám az Egy kicsit is. Tömören.

„– Önthetem a teát?” Teát? Csak így simán, magányosan.

Hiába akarsz meggyőzni róla, hogy a főhősöd egy pap, nekem inkább papnő. Valahogy a párbeszédek és a gondolatok nőiesek. Most tutira felmerült benned: de miért? Mutatom:

„– Mert így döntöttem és kész. Csak. Érted, ugye?”

„– Nem mondom meg.
– Miért?
– Mert nem.
– Akkor legalább azt, hogy mi a jutalom.
– Nem lehet.
– De miért?
– Mert azt mondtam, és kész. ”

„– Akkor ezt most bóknak veszem.”

„…csodálattal vegyes tekintettel néztem rá.”

Nekem eshet a teljes oldal, de nekem ezek olyan csajos dumák. :D

Ezek zavarták a szemem. Amúgy jót mosolyogtam a történeten. Nekem kifejezetten tetszett a levakarhatatlan ork. El tudnám képzelni a nyolcadik kerületben, ahogy cigit kunyerál.

Összességében azt mondanám, hogy érdemes pontosabban fogalmazni. A párbeszédből ki kell szedni a felesleget, hogy feszesebb legyen, és akkor még jobban fog működni a varázslat.

Tetszett!

"Az embereket könnyebb hülyíteni, mintsem meggyőzni arról, hogy hülyítik őket." Mark Twain
szmogov.blogspot.hu

h, 2017-12-11 11:42 Angi

Angi képe

A dobozos megoldás nagyon tetszik, köszi, hogy megmutattad.
Pap vagy papnő, nos a fejemben pap, mondjuk eléggé feminin elf pap, aki teát szürcsöl. Ha nőnek írom, lehet nem este játszódna, és lehet nem invitálná be az orkot, mert mást várnánk a történettől.
A kurta válaszok nekem olyanok, mint amikor az öt évessel beszélsz, és kifogysz az indokokból. Vannak szabályok és kész, de tök fölösleges magyaráznom, látom, hogy úgysem értenéd. Valami ilyesmi.

Örülök, hogy tetszett. :)