Szonja

Ez a történet több, mint két évszázada kezdődött, az 1826-os esztendő egy szörnyű viharos éjszakáján. Egy angol nemesember lányaként a gazdagok kiváltságos és fényűző életét éltem. Soha nem voltam boldog, egész életemben úgy éreztem, hogy rossz helyre és rossz időszakba születtem. Mindenkivel kedvesnek kellett lennem és nem szeghettem meg bizonyos szabályokat.
Soha nem felejtem el azt az éjszakát, amikor az új életem kezdődött. Aznap este tudtam meg, hogy apám férjet talált nekem.  Érdekházasságról volt szó, a két család vagyonának egyesítésével csak több hatalomra akart szert tenni. Ez volt az a pont , amikor már éreztem, hogy túl sok ez nekem. A düh vezérelt és éreztem, hogy elveszítem az eszemet. Nem érdekeltek a következmények. Miután visszavonultam a szobámba, magamra kaptam néhány ruhát és kimásztam az ablakon. Már nem is tudom, mi sodort le a tengerpartra. Nagyon fáztam, mert csak egy igen vékony lenge ruhát viseltem, ami a vállamat nem is fedte. Mégsem fordultam vissza. Tudtam, hogy mennem kell, csak azt nem, hogy hova. Mentem, amerre a lábam vitt. Észre se vettem, hogy egy szikla peremén állok. Magas volt és meredek, tudtam, hogyha leugrom, azonnal meghalnék.
- Ne félj! – mondta egy hang a hátam mögül.
Összerezzentem. Tudtam, hogy rettenetes bajba kerülök, ha valaki a házból rájön a távozásomra. Szerencsére a hang nem volt ismerős, még soha nem hallottam korábban. Meg akartam fordulni, de abban a pillanatban olyan idegállapotban kerültem, hogy képtelennek éreztem magam  voltam. Csak álltam a szikla peremén és az alattam vadul hömpölygő tengert bámultam. Ekkor egy kéz érintette meg a vállamat, amely olyan jeges volt, hogy szinte odafagyott a meztelen bőrömhöz. Lassú cseppekkel elkezdett esni az eső és a felhők látványából tudtam, hogy hamarosan szörnyű vihar lesz.
- Nem kell tőlem félned! – ismételte meg.
Megpróbáltam összeszedni magam és megfordultam. Az arcomra csöpögő esőcseppektől nem láttam rendesen és ezt a hajamat szerte széjjel dobáló hideg szél is tetézte.
Az éjszaka viszont világos volt, a telihold halványam ragyogta be a környéket és a felhők ellenére a csillagok legtöbbje is látszott. Egy magas, karcsú alak állt előttem, alig néhány lépésre tőlem. Haja nagyon hosszú és sötét volt, majdnem a háta közepéig ért. Soha nem láttam még senkit ilyen hosszú hajjal. Fekete ruhát viselt, ami már teljesen vizes volt, így szorosan tapadt a bőréhez. A bőre volt az, ami először felkeltette a figyelmemet. Természetellenesen fehér volt, szinte ragyogott a hold fényében. Rám mosolygott. Ekkor láttam meg, hogy a két első szemfoga hosszabb és élesebb volt mint a többi.
- A nevem Szonja. - mondta.
Egy lépést tett felém. Alig karnyújtásnyira állt tőlem. Ösztönösen hátra akartam húzódni, de ő kinyújtotta felém a kezét. Oldalra simította a hajamat és megfogta az arcomat. A hideg és a fáradtság ekkor kezdett úrrá lenni rajtam. Reszketni kezdtem. Kényszerített arra, hogy ránézzek. Vérvörös szemeiben bújkált valami nagyon ijesztő. Akkor még nem tudtam, de éreztem, hogy nem egy emberi lénnyel állok szemben.
Felsikítottam és megpróbáltam magam kiszabadítani. Keze az arcomról időközben a karomra csúszott, amit erősen megszorított és magához rántott.
- Kérlek engedj el! – könyörögtem.
Észre se vettem, hogy időközben a reszketésem hisztérikus zokogássá vált. Pár percen belül elájultam.

Egy barlangban tértem magamhoz. A földön feküdtem. Ruháim nem voltak rajtam, de egy bőrből készült takaróféleséggel be voltam takarva. Fel akartam ülni, de a fejem tompa lüktetése nem engedte. Óvatosan oldalra fordítottam a fejem. Szonja mellettem ült. Pár lépésre tőle egy apró tűz lángja lobogott, a földön kiterítve vizes ruháim száradtak.
Amikor észrevette, hogy magamhoz tértem, mellém térdelt és a homlokomra tette a kezét.
- Minden este hallgattam, ahogy imádkoztál. Már kisgyermek korod óta.
És elkezdett mesélni. Pontosan tudott rólam számos olyan dolgot, amit soha senkinek nem árultam el.
- Nagyon érdekes lány vagy. – fejezte be.
- Honnan tudod ezeket? – kérdeztem.
- Tudok olvasni a gondolataidban.
- Te egy démon vagy?
Elnevette magát.
- Az én világomban nem úgy értelmezik a vallást, ahogy a tiedben. Nem, nem vagyok démon. Valaha egy papnőként éltem, több mint négyszáz évvel ezelőtt. Akkor még ember voltam.
Szonja ekkor felültetett és leült a hátam mögé. Két kezével hátulról átkarolta a nyakamat.
- Azért választottalak téged, mert nagyon emlékeztetsz valakire.
- Kire? – kérdeztem. Egyenetlen légzésem hangja törte meg csak a barlang viszonylagos csendjét.
- Valakire, akit nagyon szerettem. Ő szintén mindig lázadni akart és soha nem fogadta el a kötöttségeket. De elkövettem egy hibát. Hagytam meghalni.
Félresimította a hajamat. Jéghideg kezeinek érintésétől összerándultak az izmaim.
- Mindig is menekülni, akart. Családja kívánságára lett csak papnő – folytatta. – Gyűlölte az életét. Saját szemeimmel láttam, ahogy lassan kihunyt a fény a szemében. Nem segítettem neki. Akkor megfogadtam, hogy soha nem követem el ezt a hibát.
- Mi történt?
Becsuktam a szemeimet. Éreztem, hogy Szonja egyik kezének ujjait végighúzza az ajkam vonalán.
- Most hadd beszéljek én! Szeretnék neked mutatni egy új világot. – mondta Szonja. – egy olyan világot, ahol örökké élhetsz. Ahol senkinek sem kell soha többé engedelmeskedned.
- Micsoda?
- Tudom, hogy megölted volna magad ma éjjel. Nem lesz semmi baj. Bíznod kell bennem!
Lassan lehajtotta a fejét és ajkait a nyakamra helyezte. Egy éles fájdalmat éreztem, de csak néhány másodpercéig tartott. Megharapott. Lassan a égető érzés helyét egy furcsa, még mindig fájdalmas, de egyben kellemes érzés vette át. Soha nem éreztem még ehhez hasonlót. Egyre jobban és jobban szédültem.
Ébredésem után Szonja részletesen elmagyarázta új életem szabályait. Két hetet töltöttünk még el Angliában, amíg erőre kaptam. Utána egy éjjel felszálltunk egy teherhajóra, hogy az úÚvilágba menjünk. Aznap éjjel levetettem volna magam a mélybe ott, a szikla szélén. De nem így történt, újjászülettem és lehetőséget kaptam a boldogságra. Vámpír lettem.

0
Te szavazatod: Nincs

Hozzászólás-megjelenítési lehetőségek

A választott hozzászólás-megjelenítési mód a „Beállítás” gombbal rögzíthető.

sze, 2010-06-16 09:34 Blade

Blade képe

Tinilányos-vámpíros. De azért nem olyan rossz.

sze, 2010-06-16 10:42 Liliana

Liliana képe

Nagyon nem itt kéne lennem, tanulnom kellene, mert nem lenne rossz, ha egy "őőő"-nél többet tudnák kinyögni a vizsgán, de valahogy igyekszem elkerülni mindent, ami összefügghet a tanulással. Így kötöttem itt ki. (Később aztán majd lesz kit hibáztatni a rossz jegyért!) :) Az offról ennyit részemről.

Írásokban a számokat mindig betűvel kell írni.

"Soha nem voltam boldog, valahogy mindig is úgy éreztem, hogy rossz helyre és rossz időszakba születtem. Gyűlöltem életem minden egyes napját. Mindig mindenkivel kedvesnek kellett lennem és nem szeghettem meg bizonyos szabályokat."  - kicsit sok a a mind kezdetű szó, ráadásul nem kell mindenhova kiírni, pl.: a mindig mindenkivel kezdetű mondatből, a mindiget szerintem nyugodtan kihúzhatod
"Soha nem felejtem el azt az éjszakát, új életem első éjszakáját. Aznap este tudtam meg, hogy apám elrendezte a házasságomat. Egyértelműen érdekházasságról..."  - Soha nem felejtem el azt az az éjszakát, amikor új életem kezdődött. (Aznap este nem kell, tudjuk, hogy ugyanarról az éjszakáról beszélsz) Akkor tudtam meg, hogy apám férjet talált nekem. Egyértelműen érdekházasságról...

"Ez volt az a pont amikor már éreztem, hogy túl sok ez nekem." - amikor előtt vessző, van több hasonló hiba is, de ezeket nem gyűjtöm ki, nézd át, főként az "és" kötőszó esetében

"Egyszerűen a dühtől úgy éreztem, hogy elveszítem az eszemet."  - Úgy éreztem a dühtől elveszítem az eszemet. Kirepült egy hogy szócska, amit a voltal együtt túl gyakran használsz.

"miután este visszavonultam a szobámba" - még mindig tudjuk, hogy arról az estéről van szó, így nem kell kihangsúlyozni

"darab ruhát" - ruhadarabot, ha ragaszkodunk a szavaidhoz, de szerintem a ruha magában is megállná a helyét

"lenge ruha volt rajtam" - viseltem, egy kis átfogalmazással eltűntetheted a voltokat, nem kell mindenhova

"Tudtam, hogy mennem kell, csak azt nem tudtam, hogy hova" - kell a második tudtam?

"Magas volt és meredek, tudtam, hogyha leugrom, azonnal végezne velem" - érdekes megfogalmazás, mi végezne veled? a szikla? Inkább fogalmazd át! Hogyha leugrom meghalok... vagy valami hasonló

"olyan idegállapotban voltam, hogy képtelen voltam" - olyan idegállapotba kerültem, hogy képtelennek éreztem magam rá

Egyébként, elég gyakran használod a tudtam szót is, ezek helyett a tisztába voltam vele, sejtettem, gondoltam, stb. szinonimák mehetnének

"élesebb volt mint a többi" - élesebb a többinél, de inkább a hegyesebb jobb lenne

"kinyújtotta felém a kezét. Oldalra simította a hajamat és két kezével megfogta az arcomat" - "két kezével megfogta arcomat" - mi mással tenné? :)

"ami már szinte teljesen vizes volt" - elázott? Nem egyszerűbb így, a szinte szó vagy igent, vagy nemet jelent, így nincs is igazán értelme, szerintem

"Szemei vérvörösek voltak és volt bennük valami nagyon ijesztő." - nekem maga a vörös szemek ijesztőek, itt is a voltak-volt, bújkált vagy ragyogott bennük valami ijesztő

Érezd, ahogy a szavak hangjegyekké válnak, és végül láthatóvá válik előtted a dallam!
"Jó boszorkány vagyok, és legyőzöm a gonosz banyákat!"

sze, 2010-06-16 11:12 Liliana

Liliana képe

Hol is tartottam? Ja, igen megvan! Bocsi, de hosszúra sikeredett, és inkább elküldtem, mielőtt Radok megzabálja!

"- A nevem Szonja." - szerintem írd oda, hogy ő mondja, mert én azt hittem, hogy az öngyilkos lány mutatkozik be. a vámpírt pasinak hittem :) vagy lehet, csak én vagyok megint tök dilis (mint újabban mindig)

"...a kezei közül. Keze az arcomról időközben a két karomra csúszott, amit mind a két kezével erősen megszorította és magához rántott." - kell a két szó a karom előtt? az utolsó tagmondat, "megszorított és magához rántott" vagy "szorosan magához húzott" nem jobb így?

" Kérlek engedj el! – könyörögtem." - kérlek után vessző
"Szonja mellettem ült. Pár lépésre tőle egy apró tűz lángja lobogott, mellette a földön kiterítve vizes ruháimat láttam száradni…" - azt mondod el, amit látsz, így csak simán a ruháid száradtak és nem kell a láttam
"- Nagyon érdekes lány vagy. Más vagy mint a többiek. – fejezte be."  - nézd át a GYÍK-ot mielőtt ezt Dóri meglássa! Központozási hiba
"Nem nem vagyok démon." - első nem után vessző

"Sőt valaha egy papnő voltam, több mint 400 évvel ezelőtt. Amikor még ember voltam" - számot betűvel, egy mondatba mehet, voltam-voltam. De így nem lenne jobb: Valaha, amikor még ember voltam, több mint négyszáz éve, papnőként éltem.

"Két kezével hátulról átkarolta a nyakamat." - ha a hátad mögé ült le honnan máshonnan karolt volna át?

"Azért választottalak téged, mert nagyon emlékeztetsz valakire. Szinte kísértetiesen." - Azért választottalak téged, mert emlékeztetsz valakire. Kísértetiesen hasonlítasz rá.
"De elkövettem egy hibát. Hagytam meghalni" - kettősponttal mehetne, szerintem

" Mindig is menekülni, akart" - ez a vessző nem kell oda

"Saját szemeimmel láttam, ahogy lassan kihuny a fény a szemében." - Láttam, ahogy lassan kihunyt... (múlt időben beszélsz)

"- Most hadd beszéljek én. " - felszólítás

"Ahol senkinek nem kell soha többé engedelmeskedned." - nem helyett sem, szerintem vagy soha, vagy többé együtt kicsit fura
"Nem lesz semmi baj, de bíznod kell bennem." - ezt viszont szétszedném: Nem lesz semmi baj. Bíznod kell bennem!

"Megharapott. Egy éles fájdalmat éreztem, de csak néhány másodpercéig tartott." - előbb érezted a fájdalmat és aztán tudatosult benned, hogy megharapott, ezért a két mondatot cseréld ki

"hogy az újvilágba menjünk" - Újvilág

Nos, igaza van Blade-nek nem rossz, ahhoz képest, hogy vámpíros. Ráadásul ugye két lányról van szó, és nem a férfi-nő szokványos párosításáról. Gyakorlással, alapossággal menni fog. De mindenképp nézd át a GYÍK-ot a központozás miatt; a vesszők használatát; olvasd át figyelmesen az írást sok az egymást követő redudancia a szövegben, amiket könnyen kiiktathatsz; sok a "volt" és a "hogy", ezeket gépeléskor emeld ki és utána próbáld átfogalmazni. Remélem tudtam segíteni! Sok ihletet! Jó írogatást! Kíváncsian várom következő írásodat!

 

  

Érezd, ahogy a szavak hangjegyekké válnak, és végül láthatóvá válik előtted a dallam!
"Jó boszorkány vagyok, és legyőzöm a gonosz banyákat!"

cs, 2010-06-17 07:14 aniko11

Köszi! Sokat segítettél. Néhány dolgot kijavítottam, amit javasoltál. Majd később még egyszer át fogom olvasni, de most sajnos nincs túl sok időm.

cs, 2010-06-17 09:28 Liliana

Liliana képe

Örülök, ha tudtam segíteni!

Érezd, ahogy a szavak hangjegyekké válnak, és végül láthatóvá válik előtted a dallam!
"Jó boszorkány vagyok, és legyőzöm a gonosz banyákat!"

cs, 2010-06-17 11:45 Blade

Blade képe

Hogy mondod, kérlek? ;)

sze, 2010-06-16 12:48 Ndy

Ndy képe

Bocs, de ez rossz. Itt adtam fel:

"de abban a pillanatban olyan idegállapotban voltam, hogy képtelen voltam." - én is képtelen vagyok.

Persze, nem törvényszerű, hogy rossz legyen, csak: könyörgöm, olvassátok már el a GYIK-ot, vagy tanuljatok furulyázni :( Pluszban a többi kritikát is olvassátok, mer' ez így nem fog menni. Jelzőhalmozások, alanytévesztések, redundáns mondatok... Pici odafigyeléssel mind kiszűrhető lenne. És az olyan hibák is, amelyek már ezerszer fel lettek hozva: 2 évszázada... - láttad te már irodalmi műben számmal kiírni ezt?

--------------------------------------------------------------------

http://www.myspace.com/nexushungary

sze, 2010-06-16 14:43 Sren

Sren képe

Nem állítom, hogy végigolvastam - de szerettem volna, a mindenségit neki! No de így? Tipikus példája annak, hogy "feldobunk egy sztorit a Karcra", anélkül, hogy átolvastuk volna az írástechnikai útmutatókat, cikkeket, fórumokat és véleményeket, amelyekből akár tanulni is lehetne - vagy, urambocsá', átolvastuk ugyan, de magunkra véletlenül sem vonatkoztattunk.

Fél éve még elmagyaráztam - a kollegákkal karöltve -, hogy ez egy írói műhely, nem publikációs sztárolda. De ezt egyre nehezebb minden alkalommal elmondani, mivel az ember sokadjára nagyon nem szívesen érzi magát "megakadt a tű a bakeliten"-szerepben.

Alapvető (számunkra már-már tenyérbemászó) hibák: párosszerv-bibik /kezei/, számnevek betűvel helyett számmal írása /ez nem matekfüzet, kedves/, központozási hibák, gyenge fogalmazás /oké, ez elnézhető éppen, ha muszáj/, szóismétlés-hegyek, idétlen kifejezések /ajkait a nyakamra helyezte, jesszuskám!, mi ez, Júlia-füzetkönyv?/, vesszőhibák /kötőszó előtt nem mindig felejtjük ki a vesszőt, van, ahová kell!/, létige-halmozás...

No jó, nem folytatom. Tessék odafigyelni erre, mert ha mindezt bebiflázta egy szerző, még csak onnan kezdődnek az igazi írástechnikai árnyalatok. A matekot is belénk verték anno ezerkilencszáz-nagyonrégen, utáltuk is, mégis meg kellett tanulni, mennyi kettő meg kettő. Anélkül furulyázni se lehet /egyébként fuvola volt!/, mert tudni kell, hány lyuk van a hangszeren...

 

______________________________________________________________________________________________

A szürrealisták és köztem az a különbség, hogy én szürrealista vagyok.

/Salvador Dalí/

cs, 2010-06-17 09:56 Dom Wolf

Dom Wolf képe

Egyetértek Srennel, olvasd át a Gyíkot, Dóri jól összeszedte az alapvető szabályokat. Nekem leginkább kliséhalmaznak tűnt az írás, de nem kommenteltem volna, ha nem gondolnám úgy, hogy lehet még belőle valami - nem konkrétan ebből az írásból, hanem valamilyen más témából.

cs, 2010-06-17 09:49 James A. Wal

James A. Wal képe

Hát, mivel nem erényem a köntörfalazás, vagy a írócskák lelkének napiszinten történő pátyolgatása, nem fogok finomkodni. Ez most ahogy, van egy nagy kalap excrementum. Ami nem baj mert valahol el kell kezdeni, a kérés az, hogy mit akarsz kezdeni ezzel az írás dologgal. Ha csak így lötyögősen, hobbyszinten szeretnéd csinálni akkor jó ez így, de akkor azt kell, hogy javasoljam, hogy más oldalakon keresd a dicséretet, mert itt olyat nem találsz. Errefelé azt ki kell érdemelni.

VISZONT! Ha komolyan gondolod, akkor maradj, olvasd át az elöttem említett segédanyagokat, mankókat, emészd meg, és utcu neki újra, figyelve, megfogadva a tanácsokat. Nem lesz könnyű, annyit ígérek. Az írás mint olyan sokkal több "hókuszpókuszt" tartalmaz mint azt az olvasó gondolná, és addig amíg ezeknek legalább az alapját nem tömöd a fejedbe nem fogsz tudni élvezhető történeteket alkotni.

 

Csak, hogy a műről is szó essék: Tele van sallangal, felesleges mondatokkal, és olyan idétlen fogalmazással, amin néha hangosan felröhög az ember. nyújtod a leírást, de tömöríted a párbeszédet. Példáúl sehol sincs kommentár. De hiába is vesézem ki, mivel elöttem, ezt már többen is megtették.

Nem azért húzzuk le műved mert veled van bajunk, vagy mert rosszindulatúak vagyunk. Épp ellenkezőleg, segíteni akarunk.

_______________________________________________________________

"Semmi sem tesz átlagosabbá annál a vágynál, hogy különleges légy..."
Wiliam Shakespeare
_______________________________________________________________

cs, 2010-06-17 10:07 Liliana

Liliana képe

Ez egy nagyon "hű" megfogalmazás, még számomra is. Amikor egy imerősömnek ajánlottam ezt az oldalt, akkor megmondtam neki, hogy itt szépen az első pár alkalommal, ha lehet így fogalmazni "porba döngölik" az embert. Nem, egyáltalán nem rossz szándékkal. Lerombolják a sablon dolgokat, a felesleges szóhasználatott. Mondhatni előkészítik a talajt az írópalánta számára. Aztán egy kis napfény, amit vehetünk szorgalomként. Kevés víz segítségével, - amit nevezzük ihletnek. Tápoldat, amit a tanácsok tesznek ki, idővel képesek lesznek segítségére szolgálni az írópalántának a fejlődésben. Aztán, ha van egy pici tehetség, képes tanulni, kielemezgetni, hogy mi számára a hasznos és mi nem az, akkor lehet belőle több is, mint egy palánta.

Érezd, ahogy a szavak hangjegyekké válnak, és végül láthatóvá válik előtted a dallam!
"Jó boszorkány vagyok, és legyőzöm a gonosz banyákat!"