Play...

Az ablakokon bevilágító bordó fény megfesti, és egyben körülöleli az idegen fejeket mintegy vörös aurát képezve mindenki köré. Nem hiszem, hogy ismernek. Talán utaztunk már párszor együtt korábban, de én nem emlékszem senkire közülük. Persze ez nem jelent semmit. Öt év alatt meglehetősen sokszor közlekedtem már ezen a vonalon, tehát jó eséllyel lelhetnék ismerős arcokra a túloldalt ülő tömeg soraiban, ám igazából sosem figyeltem rájuk, szerintem ők sem rám. Az feltűnt, ha valaki rendellenesen viselkedett,  ez esetben pusztán elkönyveltem, hogy zavarodott az omiskója vagy egész egyszerűen csak setnye.
Nem értem, miért van az, hogy felnőtt korunkra egészen elfelejtünk természetesen viselkedni. Mindenki úgy ül itt, mintha odaszögezték volna a kárpithoz. Nincsen arcunk, csak valami meghatározhatatlan fegyelmezett maszk, mintha ránk festette volna valami felsőbb hatalom. Pedig nem így van. Nem egy magasabb erő, hanem a saját kezünk tette ezt. Miért csak a gyerekek és a részegek képesek beszélgetés kezdeményezésére egy ilyen szituációban? Félünk, elzárkózunk, vagy már ennyire unjuk egymást? Én igenis diskurálnék, ölelkeznék, játszanék, szaladgálnék, ha tehetném. A hallgatásunk, ahogyan itt ülünk, nevetségessé tesz minket és ezt az egész helyzetet.
Így zakatolt hát alattunk a 4-es kitro miközben ezek a gondolatok szaladgáltak az omiskómban, mígnem elértünk a számomra megfelelő állomáshoz. Pár hónapja elcsíptem egy beszélgetést a kocsmában, amiben megemlítették, hogy a kitro elődje egy bizonyos metró volt. Ezen azóta is nevetek, amikor csak omiskómba jut. Elképzelhetetlen számomra, hogy valaha csak métereket tettek meg ezeknek a járműveknek az elődei másodpercek alatt. Most már nyilvánvaló, hogy kilométerekre is képesek, hála a mágneses síneknek. Ez is jól mutatja, hogy akármennyire is alantasnak tartjuk már az embereket, azért mégis sok mindent átvettünk tőlük.
A kitro végre megáll és elindulhatok a célom felé. Sajnos most a lábaim kell használjam, aminek kifejezetten nem örülök, hiszen az utóbbi évben elég ramaty állapotba kerültek. Nehéz eljutnom már a vízszintes irányban haladó négy különböző irányba vezető mozgójárdáig is. Csak pár méter, mégis megvisel. A zülkóim néha említettek filmeket, amiben a saját leljükkel látták, hogy az emberek futnak, úsznak, és számunkra már értelmetlennek tűnő, úgynevezett „sportokat” űztek. Sőt, ezekből versenyeket is rendeztek, melyeknek az „Olimpia, Világbajnokság” és ehhez hasonló furcsa neveket adták. Ezt végképp nem értem, hiszen ha valódi világbajnokságról lett volna szó, akkor minket is meg kellett volna hívniuk.
Az is talány számomra, hogy miért sorolták a mi létünkben olyan fontos szerepet játszó, akár élet-halál jelentőséggel bíró, emberi nyelven „sakk”-ként emlegetett omiskójátékot szintén a „sportok” közé. Hiszen ehhez nem szükséges semmilyen mozgás, maximum az omiskótekervényeké. Ezzel döntjük el, ki tanulhat a legfelsőbb szinteken, ki tehet egy arra érdemes nőstényt asszonyává, ki mekkora részesedést kaphat a legdrágább részvényekből, ki milyen munkát érdemel. Szóval ez határoz meg mindent.
Sietnem kell! Miért nem megy gyorsabban ez a mozgójárda? Most nem akarok bámészkodni az eladósorban lévő nőstények között, mielőbb oda kell érnem a mai „sakk” partimra. A késés beláthatatlan következményeket von maga után, tekintve, hogy egy játszma mindössze öt perces. Itt egy jó példa arra, hogy bizony az emberek is loptak tőlünk ötleteket. Ugyan honnan találtak volna ki ilyen tökéletes időszámítást. Bár igaz, hogy az ő világukban ezen a téren is sok különbség adódott.
Egyébként közük nem volt a csillagászathoz. Emlékszem a történetre, ami ezzel kapcsolatban hosszú-hosszú generációk óta kering köztünk. Hajdanán kaptunk egy üzenetet mindenféle földi nyelven beszélve és írva, képekkel, melyeknek a mi rendszerünkre való átkonvertálása és értelmezése egy egész órát vett igénybe. Ami a mi mértékünkkel nézve óriási időintervallum, ez alatt – hiteles statisztikák szerint – több millió társunk hal és születik meg ezen a bolygón. Nem mintha ez engem különösebben érdekelne. Azt a kevés időt, ami megadatik, nem óhajtom felesleges sajnálkozással tölteni. Ez a kis üzenet mellesleg évezredekkel azután érkezett, hogy a mi népünk már réges-régen felvette a kapcsolatot az emberiséggel, és mérhetetlen mennyiségű információt bocsátottunk a rendelkezésükre. Nem értem. Az emberek nem kommunikálnak egymással?
Végre megérkeztem. Az ellenfelem egy nagyon veszélyes alak. Úgy tudom, az utóbbi időben nyerő szériája van. Nyilván ebben a kategóriában, ekkora téten ez a profizmus már természetes. Omiskót élesíteni! Ez a két óriási lel ne csak pusztán megszokásból legyen a fejemen, hanem a veszély legapróbb előszelét is jelezze nekem! Azért van ez a két testrészünk, hogy minél szorosabb együttműködéssel a lehető legmagasabbra emeljen a társadalmi ranglétrán. Más eszközünk úgysincs, hiszen itt mindenki egyenlő eséllyel születik. Azonos kreditszám íródik jóvá mindenki omiskójában, hogy hogyan gazdálkodik vele, az már a maga dolga. Egy dolgot tilos: fölnézni. Ha ezt a szabályt valaki mégis megszegi, örök sötétség borul mindkét leljére. Hogy az után milyen esélye van valakinek a túlélésre ebben a világban, tiszta sor.
Végre leülhetek, ez a nagyöreg – lehet már legalább 10 éves - velem átellenben megpróbálja a leljét enyémbe meríteni, de nem hagyom. Ez a második legfontosabb kikötés! Ez sosem történhet meg, mert ha két lelpár tekintete összeakad az olyan transzhullám összeférhetetlenséget okoz, ami kiéget mindent az omiskóból, nem marad más csak egy üres koponya négy lábbal és kézzel. Azoknak a végtagoknak pedig már amúgy sincs jelentősége, csak ha mocskos négykezi munkát végez az ember. De azt én nem szeretnék, akkor inkább legyen végem most azonnal.
Nem akarom, hogy konstatálja, mennyire izgulok, hiszen – bár már tekintetes kort megért, és ezért felnézek rá – elvileg egyenlő esélyekkel indulunk. Megegyezik az élőpont (más néven kredit) számunk. Mivel a korkülönbség rémesen nagy, feltétezem, hogy már bukott egy nagyot korábban. Ő ijesztően nyugodtnak látszik, az én bőröm hangja viszont mindent elárul rólam. Ilyenkor annyira utálom a sejtjeimet! Miért kell ilyen hangosan jelezniük? A zülkóim jól az omiskómba vésték, hogy az izzadástól nagyon hamar kiszáradhatok, ez veszélyes.
Minél hamarabb pótolnom kell a folyadékveszteségemet, különben ezek itt olyan erőteljes visításba kezdenek, hogy mindenki számára egyértelmű lesz, milyen biológiai és érzelmi folyamatok zajlanak le bennem. Ráadásul a figyelmem is elveszik a játszmától. Sajnos ez így alakult ki bennünk, mert az evolúció során sokszor előfordult, hogy nem figyeltünk a testünk jelzéseire. Így a sejtek kénytelenek voltak durvább eszközökre váltani a mi érdekünkben. Ez most mégsem szolgálja a javamat. 
Többen is állnak körülöttünk, pedig az nagyon fárasztó. Pár óra megterhelés a lábaknak, és máris rövidebb lesz az életed. Ezt még az askalban tanították, ott felkészítettek minden életveszélyes tényezőre, de sok szükségtelen tudnivalóra is. Mennyit elvett az életemből az a felesleges egy évnyi tanulás, használhatatlan információk tömkelege! Sokkal előrébb volnék, ha az nem lett volna kötelező. De ezen kár is járatni az omiskóm, főleg hogy már egy perc eltelt a játékidőmből. Koncentrálj, és még csak véletlenül se nézz oldalra! Ott áll az a gyönyörű lány, akinek a kezeiért most megy az omiskóharc. Talán számunkra nem is olyan nagy a tét, de neki igen. Hiszen nem tudhatja, mi várja. Ki nyeri ezt a meccset, az öreg úr vagy én?
Ha az aggastyán győz, akkor a nő mindenképp vesztett. Igaz, hogy a vénség még maximum két évet élhet, de ebben a rendszerben nincs szabadság. Amint a férj meghal, a fia örökli az idegen asszonyt, és a nősténynek azt ugyanúgy szolgálnia kell. Mióta nincs szükség nőkre a születéshez – mert minden zigóta mesterséges anyaméhben fejlődik – szerepük teljességgel a háziasszonyi teendők elvégzésére redukálódott. Nem kell már nekik udvarolni, meghódítani őket, mint ahogyan azt régi iratokban olvastam. Persze annak is meg lehetett a maga bája, de ez a világ már teljes mértékben az omiskó-erőviszonyokon alapul.
Harmadik perc, az öreg taktikusan játszik, izgalmas. Gyengének mutatja magát, hogy elvonja a figyelmem, és elbízzam magam. A háttérben pedig már bizonyára hat lépéssel előttem jár, és már látja is, hogyan ad mattot a következő percben. De engem sem lehet olyan könnyen leigázni. Főleg, hogy számomra többet ér a tét egy harmadik asszonynál. Nekem ő lenne az első, és mindenképp különleges. Még soha nem ismertem ilyen gyönyörűre festett maszkot. Biztosan egy vagyonba kerülhetett. De még jobb lenne, ha kiderülne, hogy magának festette. Akkor nekem is rajzolhatna valami szebbet, és lehet, úgy még tetszenék is neki.
Egy időben rengeteget olvastam az emberekről régi iratokban. Csodálattal töltöttek el. Képeket láttam, amin egymás leljébe néznek, valamilyen számunkra ismeretlen, és meghatározhatatlan tekintettel. Erős volt a testük, léteztek arcvonásaik, melyekkel érzelmeket fejezhettek ki, és egyedinek tűntek. Nekik nem volt energiát sugárzó vörös fényük, amibe nem lehet belenézni. De voltak tavaik, erdők, mezők, és még rengeteg olyan dolog, amit én már csak papíron érinthetek meg.
A negyedik perc, már csak három lépés választ el a végétől. A lány mindjárt megtudja, ki viszi őt haza. De mi történik? Hirtelen bábuk szóródnak szanaszét a padlón. Mint az üveggyöngyök, úgy gurulnak és zuhannak a légi emelvényről a végtelenbe. A levegőben vércseppek, egy lelüveg, az öreg kalapja suhan el mellettem. A testem a földre zuhan, semmit sem látok, csak óriási káoszt. Fájdalmat érzek, ilyen erőset még sosem tapasztaltam. A végtagjaimat forróság önti el. Üvölteni tudnék, pedig nincs is hangom. Kérdezném a többieket gondolatkommunikációval, hogy mi történt, de senki sem kapcsolódik rám. 
A lányra nézek, és akkor látom meg mellette az összeroncsolódott szállómű darabjait. Biztosan a sofőr hibázott, hogy kisiklott a testszállító. A fájdalom ellenére legszívesebben odafutnék, de érzem, hogy az eddig is rakoncátlankodó lábaim most meg sem mozdulnak. A nő pedig ájultan fekszik a gép maradványai mellett az emelvény szélén. Messziről látom, hogy a maszkja a földön hever kettétörve, és láttatni engedi csupasz arcát. Három kezem és egy lábam épen maradt, próbálom magam odavonszolni, hogy segítsek.
Itt vagyok, hallod? Kelj fel, kérlek! Nyisd ki a leljeid, csak ne nézz fel a vörös fénybe! Az öregnek nem is kellettél, már rég el is tűnt innen. De halld meg, amit gondolok! Ne tedd ezt velem, én téged választottalak, nekem te kellesz! Meg akarlak ismerni, nem érdekel, hogy nincs rajtad maszk, így is gyönyörűnek látlak! És megígérem, hogy soha többé nem csúfollak, ahogy az askalban tettük a többiekkel! Sosem kerültem közel hozzád, csak messziről csodáltalak. A hátralévő öt év sem lenne elég, hogy együtt legyünk! Ember akarok lenni, és még 50 évet leélni veled! Akkor még annyi időnk lenne, és én annyira megbecsülném! Nekem is fáj, hidd el… Nagyon vérzek. Kapcsolódj rám, kérlek, ne hagyj itt! Egyedül vagyok és fázom.

Gondolatrögzítés vége.

Mire Zoya2.123.232.479.897.812 magához tért, már csak Rod5.673.437.439.768.721 vérbefagyott testét találta maga mellett. A vörös fény lassan leszállt a földig és homályba burkolta a légi emelvényt minden borzalmával.


Visszatekerés…

- Meghallgassuk még egyszer? Bár nem igazán találtam benne használható információt a baleset körülményeiről, csak értelmetlen és csapongó gondolatok. Szerintem mehet a kukába a többihez!
 

3
Te szavazatod: Nincs Átlag: 3 (2 szavazat)

Hozzászólás-megjelenítési lehetőségek

A választott hozzászólás-megjelenítési mód a „Beállítás” gombbal rögzíthető.

v, 2012-01-29 19:27 Blade

Blade képe

Kicsit tekereg az eleje, kicsit tömör, kicsit hibás, de nem rossz. A cím viszont az...miért is van angolul?

h, 2012-01-30 18:20 animano

animano képe

Azért, hogy a magnón lévő play gombra emlékeztessen. Több kevesebb sikerrel :D

Meg hogy a játék szóra való utalás is meg legyen benne egyben. Magyarul béna lett volna.

De nem tudom, mennyire értem vele célt.

Kösz a hozzászólást :)

 

 

 

"Hogyha filmen látom, olyan szép a reggel.

De szemben a tűzfalon nem háborog a tenger.."

v, 2012-01-29 22:39 Urbatorium

Urbatorium képe

Sok jó ötlet kis helyen is elfér: osztom Blade véleményét, igen tömör, de jó kis ötletek voltak benne.  Néhol elmentél nagyon magyarázósba, amikor már nyílvánvalóvá vált, hogy nekünk szól a duma, és kilógott, hogy ez bizony nem szimpla gondolatfuttatás, de a történet nekem tetszett.

*****

Az egyetlen igaz tanulás: a lényünkben szunnyadó tudás tevékennyé ébresztése.

Weöres Sándor

h, 2012-01-30 18:22 animano

animano képe

Igen, lehet hogy a magyarázós részeket nem kellett volna annyira erőltetni... Nem tudom, csak úgy elszaladt velem a ló :D be akartam picit mutatni azt a világot, helyzetet, amit elképzeltem.

Köszönöm, hogy írtál :)

 

 

 

"Hogyha filmen látom, olyan szép a reggel.

De szemben a tűzfalon nem háborog a tenger.."

v, 2012-01-29 22:42 BáróTornádó

BáróTornádó képe

A történet nagyon jó, viszont sok benne a magyarázkodás. Legalábbis a közepe felé lelassul, de aztán a cselekmény miatt újra robog. Végre olvasok tőled sci-fit (miért is fantasynak jelölted?).

A végén sztem nem kell a gondolatrögzítés után az az intro, mert igaz, hogy abban vannak a névként szolgáló sorszámok, de az akkor is ilyen kiszólás, sokkal jobban ütne a legvégén az az egy mondat. Ha nagyon el akarod sütni a nevüket, valahogy tedd abba az uccsó mondatba.

Ez becsúszott: "Meg akarlak megismerni"

Süss fel Én! Fényes Én!
Kertek alatt a ludaim megfagyÉn...

h, 2012-01-30 18:25 animano

animano képe

Igazából ez az első ilyenem, szóval nem tudtam behatárolni megint a kategóriáját. Soha nem gondolkodtam korábban azon, hogy sci-fi vagy fantasy témában írjak. Őszintén szólva a te hatásodra fészkelte belém magát a gondolat, aminek ez lett az eredménye :)

Köszi, a végén nem vettem észre az elírást, de javítom!

A végén nagyon sokat agyaltam, kétféle befejezés közt vacilláltam, de még mindig lehet, hogy megfogadom a tanácsod, és picit átírom.

 

Köszi a kritikát!

 

 

 

"Hogyha filmen látom, olyan szép a reggel.

De szemben a tűzfalon nem háborog a tenger.."

h, 2012-01-30 20:19 BáróTornádó

BáróTornádó képe

_+88_____________________________
_+88_____________________________
_+880____________________________
_++88____________________________
_++88____________________________
__+880_________________________++
__+888________________________+88
__++880______________________+88_
__++888_____+++88__________+++8__
__++8888__+++8880++88____+++88___
__+++8888+++8880++8888__++888____
___++888++8888+++888888++888_____
___++88++8888++8888888++888______
___++++++888888888888888888______
____++++++88888888888888888______
____++++++++000888888888888______
_____+++++++000088888888888______
______+++++++00088888888888______
_______+++++++08888888888________
_______+++++++0888888888_________
________+++++++8888888___________
__________###########____________
__________###########____________

Süss fel Én! Fényes Én!
Kertek alatt a ludaim megfagyÉn...