A szívtelen kisasszony

Dr. Dessewfy Ferdinánd feszengő barátjára nézett.
– Amit maga állít, kedves Gusztáv, az tudományos képtelenség.
– A mechanikus szívről is ezt mondta, Dessewfy úr.
– Valóban, akkor alábecsültem magát. Ám amiről most maga beszél, egy teljesen másik tudományterület: teológia.
– Teológia?
– Pontosan – felelte dr. Dessewfy. – Maga azt állítja, hogy miután megműtötte Schneewittchen Adélt (ami már önmagában is orvosi csoda), a kisasszonyból eltűnt a lélek. Ha ez igaz, azzal megadta a választ az egyház legnagyobb kérdésére.
– Nem állítottam, hogy a lélek tűnt el belőle – ugrott talpra Gusztáv. – A szíve tűnt el… képletesen. A sérült szív eltávolításával kihunyt benne a szeretet.
– Kihunyt benne a szeretet – visszhangozta a doktor. – Ezt mire alapozza?
– A kisasszony… – kezdte Gusztáv indulattól remegő hangon. Elővett egy szivart, majd barátja beleegyező biccentése után rágyújtott. – A kisasszony modora hűvös. Visszautasítja a gondoskodást. Nem gyászolja az édesapját. Keveset beszél, amikor mégis, kizárólag az apja gőzgépvállalatáról. Ragaszkodik hozzá, hogy visszautazzon Bécsbe, hogy találkozzon az ügyvédjével, holott állapotában az utazás ellenjavallt. – Gusztáv beszéd közben az ujjain számolta a tüneteket. – És mindazok ellenére, amin keresztülment, nem retteg a gőzmozdonyok látványától, pedig Freud törvényei alapján logikus volna!
– Valóban szokatlan – jegyezte meg dr. Dessewfy komoran.
– Ráadásul egy házassági ajánlatot is visszautasított – tette hozzá keserűen.
– Csak nem a magáét?
– De.
– Értem – felelte dr. Dessewfy. – Biztos benne, hogy a kisasszony a baleset előtt nem volt ilyen?
Schneewittchen Adél akkor került Bachman Gusztáv kezelésébe, amikor egy új gőzmozdony bemutatásakor balesetet szenvedett. A gőzgép kazánja felrobbant, a kisasszony pedig elég közel állt a szerkezethez, hogy halálos sebet kapjon. Gusztáv azonban, hogy megmentse a hölgy életét, beültette neki a még kísérleti szakaszban lévő mechanikus szívet, amit, zseniális feltaláló révén, ő maga tervezett.
– Mire gondol?
– Kedves barátom – kezdte dr. Dessewfy őszinte sajnálattal a hangjában. – Maga a területén páratlan tehetség, szakmája legjobbja, a Sorbonne is érdeklődik a találmánya iránt… szakterületén kívül azonban sajnálatos módon tájékozatlan. Maga még mindig hisz olyan ostoba babonákban, miszerint az embernek lelke van, nem pedig idegrendszere. Az ideggyógyászatban régóta elfogadott tény, hogy az érzelmek, az eszmék, a jellem lakhelye az agy – nem a szív. A hölgy viselkedése független az operációtól.

3
Te szavazatod: Nincs Átlag: 3 (2 szavazat)

Hozzászólás-megjelenítési lehetőségek

A választott hozzászólás-megjelenítési mód a „Beállítás” gombbal rögzíthető.

cs, 2018-01-04 11:16 Dana

Dana képe

Üdv nálunk! Bevállalom, bár most jelzem előre, én nem tudok magasröptű kritikát írni, csak a benyomásaimat.

Ezek pedig a következők:
-- Szépen fogalmazol, kerek, egész mondatokat írsz.
-- Helyesírás: rendben, tök jó.
-- Ugyanakkor nekem az egész történet egy kicsit lóg a levegőben.

Tegnap, amikor írtam Neked egy privát üzenetet, a történet végét követeltem Tőled. Aztán -- ahogy újra elolvastam -- rájöttem, hogy megvan az, csak... Tudod, valami olyasmi motoszkál bennem, hogy rengeteg energiát fektettél a fogalmazásba, nevekbe, minden nagyon szép, de a végén az olvasó még görgetne tovább a meséért, az érzelmekért, a katarzisért. Elejtesz egy csomó utalást, amiről az ember tudni akar... Valóban bele tudtál préselni egy kerek történetet egy percbe -- vagyis egy ilyen rövid szövegbe, van a végén nagy igazság, van eleje, közepe, vége, megfogalmazás pipa, minden okés, de... Hiányzik a mese, legalábbis bennem hagysz egy űrt. Nem sírtam, nem nevettem a karaktereiddel, nem sajnáltam meg őket. Igen, talán ez a legjobb megfogalmazás: precíz az egész, de ugyanakkor steril is.

Egy nagyon pici ellentmondást érzek a teológiára való utalás, majd a végén az orvosi magyarázat között. Ezen még gondolkodnom kell.

Kivenném a zseniális feltaláló kifejezést -- úgyis kiderül a beszélgetésekből.

Nem akarsz neki másik címet adni?

(A bemutatkozód alapján amúgy valami véresre számítottam.)

***
"I'm blackening pages, but I don't know if it's writing." -- Leonard Cohen

cs, 2018-01-04 12:02 Annie_Lange

Annie_Lange képe

Köszönöm szépen :)
Lesz majd véres is; de elsőnek mindenképpen arra kerestem a választ, hogy miért ez a novellám esett ki a Trivium pályázatán, és miért maradt bent egy másik, amit nem éreztem olyan jónak (az mondjuk pont egy véres xd). De ilyen szemmel nézve már nyilvánvaló: ez a történet olyan régóta motoszkált a fejemben, és annyi apró részlet megszületett, hogy az egésznek a lényege veszett el akkor, amikor belegyömöszöltem 2500 karakterbe.
Ezt a feltöltést már nem szerkesztem át, de megpróbálok majd írni egy hosszabb verziót, hátha attól visszatér belé az élet :)

/"Aki szörnyekkel küzd..."/

p, 2018-01-05 08:01 Kentaur

Kentaur képe

Üdv minálunk, kolléga! (szintén magyaros)

Egyet kell értsek Danával. Először is, üdítő látni, hogy egy "újonc" formailag, mondatdinamikailag, helyesírásilag tökéletes művet rak fel.
Egyedül a besorolás hibádzik, olyannyira rövid ugyanis, hogy még a műfaji besorolása is homályos, fantasynak semmiképpen nem mondanám, hiszen még csak meg sem sejthetjük, hogy ez steampunk, vagy sima alternatív világ, vagy micsoda. Hossza egypercesnek ítélné, de az összes többi kritérium hiányzik. (Én az egyéb-be raknám, dehát én majdnem mindent oda rakok, mióta a Galaktikánál az orromra koppintottak, hogy a művem nem sci-fi volt, hanem disztrópia, ami kérem, nem ugyanaz.)
Épp csak felvázoltál egy kiinduló helyzetet, felvillantottad a reljtélyt, és az ember a végére érve (fájdalmasan gyorsan) azt kérdezi: és? Hol a vége? Mit kezdjek ezzel?
Ilyen rövidbe még csattanót is nehéz rakni, ez külön tehetséget igényel, és külön erre írt művet, ezen pedig látszik, hogy nem erre készült. Vizuális alkat révén imádom a képi példákat: olyan ez, mint egy facsemete, amit úgy akartak benevezni a bonsai kiállításra, hogy fogtak egy egy normális facsemetét, és brutálisan lenyesték kicsire.

Egyébként nem tudom, régóta pályázgatsz-e, de nekem az a tapasztalatom, hogy néha (elég sokszor) azért van, hogy egy rosszabbat látunk magunk előtt mint nyertest, mert a zsűri nem túl szakmai, hogy finoman fogalmazzak, és nem tudott elvonatkoztatni személyes ízlésétől, valamint nem képes felsimerni a a szakmai fogásokat, szabályokat. Aztán néha persze egyszerűen csak nem volt szerencsénk. Egyszóva nem mindig a mű hibája vagy a tehetség hiánya.

----------------------------------------------------------------------------

"L'homme n'est rien, l'oeuvre – tout." (Az ember semmi, a mű – minden.) Gustave Flaubert.

p, 2018-01-05 09:16 Annie_Lange

Annie_Lange képe

Köszönöm a választ :) Most már végképp meggyőztetek, hogy ilyen nyesegetést ne csináljak többet.
Bár régebb óta írogatok, még középiskolában kétszer kerültem bele a helyi diák-tehetségkutató izébizé antológiájába, az egyetem alatt abbahagytam (a magyar szak nagyon elvette a kedvem tőle), és most kezdek visszarázódni. Szóval köszönöm a bókot, de csak akkor fogadom el, ha egy "nem-is-annyira-újoncot" is megdicsérnél azért, hogy tud helyesen írni :D
Pályázatomból ez volt a második a gimnázium óta. Félreérthetően fogalmaztam az előző kommentemben, a "jobb" novella, amit beválogattak, az is az enyém. Két író barátom és egy üveg pálinka társaságában kezdtünk ötletelni, hogy mivel pályázzunk, és ott, nem túl fényes állapotomban írtam össze valamit, amin később csak a helyesírást javítottam ki -- és a Trivium valahogy beválogatta az antológiába. (Kisüstiék lett a címe; közzé elvileg nem tehetjük egyelőre, de privátban elküldöm, ha érdekel.) Ezt meg csiszolgattam hetekig, és talán pont ez tett rosszat neki. Nem tudom.
Remélem nem az a sztori tanulsága, hogy csak részegen írok jól, mert az elég káros lenne az egészségemre. XD

/"Aki szörnyekkel küzd..."/

p, 2018-01-05 09:37 hamarjában

hamarjában képe

Részegen mindig jobban ír az emberfia (meg jobban beszél nyelveket, stb.) :), igaz utána már tiszta fejjel nem árt pofozgatni.

na ja (Obb)

p, 2018-01-05 17:21 Kentaur

Kentaur képe

Én mindenkinek elismeréssel adózom, aki tud helyesen írni. Mint sokszoros zsűritag, szerkesztő, korrektor, lector, stb., megtanultam, hogy ez bizony egyáltalán nem alapvető. Láttál már levélbe copy-pastel bemásolt, tagolás és pontok nélküli novellát? Én igen. :-) Van egy általam írt segédletem a párbeszédek központozásáról, ahol még a gondolatjel elővarázsolását is megmutatom képekben, sokszor küldtem már el pályázatról kizárt emberkéknek.
Ugyanakkor mint alapvetően rossz helyesírású ember (bezony, tényleg, irtózat energia ez nekem), és mint a modern nyelvszemlélet vallója nem tartom bűnnek a rossz helyesrást, még írónál sem, csakis azt, ha nem is érdekli, és nem hajlandó javítani-fejlődni, besértődik, és a többi trollkodás.

A részegen írás képességéért irigyellek.
Én kipróbáltam mind a részegen írást, mind a "részegen majd bátrabban beszélek idegen nyelven"-t, és egyik sem jött be. Mindkettőnél olyasmik jöttek ki belőlem, amiről még részegen is tudam, hogy ordas baromságok. Elkezdtem idióta szóvicceket és nemlétező szavakat gyártani angolul, és rövid ideig azt hittem, vicces vagyok, mert mindenki nevetett, de pár perc múlva rájöttem, hogy az volt a többiek számára mulattató, ahogy mindenen és főleg magamon-magamban rötyörésztem. :-D Az írásról meg elég annyi, hogy mikor másnap megláttam, utána kényszert éreztem rá, hogy lemossam a képernyőt miután töröltem...

Amúgy ismerős a szituáció, én késői érés vagyok, csak 2008 körül kezdtem el írni, és akkor már közelebb voltam a harminchoz, mint a húszhoz, viszont egyetemre csak 2013-ba mentem, és bizony akkor kezdtek el megcsappani műveim, mikor másdodévesen már sikoltani támadt kedvem, ha az irodalomra gondoltam, és Balassival meg Derridával álmodtam (rémálom volt, ez egyértelmű), és jöttek a féléves kihagyások...

----------------------------------------------------------------------------

"L'homme n'est rien, l'oeuvre – tout." (Az ember semmi, a mű – minden.) Gustave Flaubert.

p, 2018-01-05 17:12 Roah

Roah képe

A novella karakterének kivették a szívét a novella nagy részével együtt, ami akkora űrt hagyott, hogy azt én is érzem. Nem fájt neki? :))) Ennek ellenére dobog, dobban-dobban-dobban, csak halkan, erőtlenül, vagy kihagyva?

Sebaj, ha megvágtad! Nézd a jó oldalát, a tanúságokat, azt, hogy a hiány micsoda többlet tudással szolgált. Hm? :)))
Tudod már, mit ne tégy, mi nem éri meg, nemigaz? :))) Ha nem esel neki, ez ki sem derül. :)))

Egyébként temperamentumos novella, tetszetős, még ha kis picike is lett.

Ügyes!

Jöhet még!

Isten hozott a Karcolaton! :)))

...itt hagyok egy szívet dobogni.
Jó? ;)

https://www.youtube.com/watch?v=pm3rDbXbZRI

--------------- "Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha." (W. Shakespeare)

"Nagy szeretet fél, apró kételyen:
S hol a félsz nagy, nagy ott a szerelem."