Egy véres ok

A déli napfény nehezen talált utat a fák közé, ahol az elf - árnyak közt suhanó árny - lélekszakadva rohant üldözői elől. Felröppenő num-varjak és göcsörtös gyökerek közt menedéket kereső rágcsálók jelezték csak útját, lábnyomot, megroppant gallyat, összetaposott levelet nem hagyott maga után.
Gyorsabban száguldott, mint a közeli Árnyhegység - saját nyelvén Therak Du’unoth - szikláin lezúduló vad vizek. Azok a vizek, melyek az oly távolinak tűnő otthon - Elvar - határain kéklő Könnyek Tavába torkolltak.
Gondolat volt csupán, a Holterdő minden zugát betöltő kétségbeesés és harag közt felvillanó, pillanatnyi remény. És ahogyan ez már lenni szokott, - mint esős napokon a szürke fellegek közt utat találó napsugár - elmúltával nyoma sem maradt.
Cealana bármit megadott volna érte, hogy így legyen.
A falka pedig csak közeledett.

A fekete tollak magasan sivító hanggal hasítottak az erdő némaságába. Az ezüstösen csillanó hegyű nyílvessző lyukat szakított a célba vett - alig kétujjnyi vastag - cserjébe, majd mögötte iramát vesztve a földre hullt.
A százlépésnyire álló elf ifjú önelégült mosollyal maradt abban a pózban, ahogy útjára engedte a vesszőt. Várt néhány szívdobbanásnyi időt, amíg teste minden porcikáját átjárta az apró győzelem kellemes bizsergése, majd sarkon perdült és hányavetin félrebillentett fejjel engedte le remekmívű íját.
- Egy ork szeme, - húzta ki magát peckesen.
Társa a lassan kihunyó tűz mellett guggolt. Nem adta jelét, hogy hallotta volna a szavait. Szűkre húzott, aranyszín szemeivel mélázva bámult a pislákoló parázsba.
Az ifjú halkabban, mint egy gondolat, vesszőt illesztett a fonott szarvas-bél idegre. A feketenyír íj nem reccsent, ahogy kifeszítette. Gondosan célzott, majd vigyorral az arcán kiegyenesítette mutató és középső ujját.
A feketetollú vessző a guggoló elf bal lábától félarasznyira csapódott az erdő kipárolgásaitól nedves földjébe, apró sárgombócokkal meghintve annak puha, szarvasbőr csizmáját.
- A bal szemed hunyorog, a jobb könyököd merev és túl magasan tartod. - dünnyögte anélkül, hogy felnézett volna.
- A Hét Mélységbe a könyöktartással! - csattant fel az ifjú. - Melyik átkozott ork kéri rajtam számon, ha úgyis kiszenved? - dacos léptekkel a parázs mellé vonult, leguggolt a másikkal szemben. Villámló kék szemei a másik tekintetét keresték.
Az aranyszemű nem válaszolt. Kihúzta a vesszőt a lába mellől, majd lassú mozdulatokkal megpiszkálta vele a parazsat. A friss levegőtől felizzó zsarátnok halkan sercegett a párás levegőben.
- Cealana túl sokáig elmarad, - dobta vissza a nyílvesszőt az ifjúnak. Az ügyesen elkapta.
- Bizonnyal talált egy másik nyomot. Vagy eltévedt… - a fiatal elf beharapta a nyelvét, mikor a másik végre a szemébe nézett. Pár pillanatig állta csak az átható aranyszín tekintetet, a parázsra meredt. Érezte, hogy ezúttal túllőtt a célon.
Némán bámulták tovább a halkan percegő fadarabokat.

A nőstényfarkas vinnyogva ugrott félre a csapás elől. A hím egy távoli sarokban gubbasztott, a mancsáról csöpögő vért nyalogatta. Egyikük sem foglalkozott már vele.
A két ragadozó egymást méregetve körözött a préda - félig rothadt húsdarab - felett, egymásba fonódó tekintettel. Lépteik féltve őrizgetett erejük utolsó tartalékaitól feszült. A nőstényfarkas végignyalta agyarait, orra mögött redőkbe szaladt a bőr, ahogy rávicsorgott.
Ellenfele, - a természet csúf tréfájából talán - két hátsó lábán állva, lejjebb engedte testsúlyát, szemük majdnem egy magasságba került. Nem morgott, fehér fogait nem villogtatta. Szőrtelen, mocsoktól és sártól sötétlő bőre alatt megfeszültek-elernyedtek a koplalástól és összecsapásoktól szikár izmok.
A nőstényfarkas tudta, hogy a másik ragadozó csupán egyik mancsát - a villanót - használhatja ellene. A másik, szájában sorakozó tompa agyaraival együtt, nem harcra teremett. Könnyű prédának tekinthette volna, de a hosszú hetek, melyeket egyazon verembe zárva töltöttek, óvatosságra nevelték.
A kétlábú felé döfött a villanó manccsal. Nem érhette el vele, a nőstény azonban ösztönösen hátrébb ugrott. Visszavicsorgott, mancsai belemélyedtek a puha sárba, ahogy ugrásra készült.
A villanó mancs felé kapott, fogai azonban a levegőbe csattantak. A kétlábú odébb gurult, sárpermetet szórva a levegőbe.
A farkas érezte, eljött a diadal pillanata. Megragadhatta volna a húst, eliszkolhatott volna vele a hím mellé, ahogyan ezt oly sokszor tette, de most többet akart. Nem akart tovább versengeni a prédáért, nem akart nap nap után megküzdeni a kétlábúval. A vérét akarta, agyarait az undorító, szőrtelen húsba mélyeszteni.
Ugrott, a földön hempergő prédára vetette magát. Az viszont - minden ösztönnel ellenkezve - felé gurult. Nem állt fel, nem védte magát, hanem meztelen mellét, puha nyakát szinte felkínálva támadója alá gördült.
Az éhségtől és vérszomjtól vad farkas túl későn vette észre a nyaka felé villanó mancsot. Döglött volt már, mire az előző pillanatban még oly fenyegető agyarai a kétlábú mellkasához értek. A sebből pumpáló sötétvörös vér melegen folyt szét a győztes ragadozó pofáján.
A verem szélén összegyűlt orkok közt vad ordítozás csapott fel.

A parázs erejéből egy utolsó szisszenésre futotta. Ahogy a lágyan kígyózó füst felröppent, a két elfen egyszerre lett úrrá az érzés, hogy valaminek vége szakadt. A várakozás, a pihenés ideje elmúlt, a szél, a fák, a föld csak az ő füleiknek hallható énekébe baljós szólamok loptak nyugtalanító dallamokat.
Egyszerre álltak fel.
- Merről? - kérdezte az ifjú. A másik előhúzta combjára szíjazott tőrét, majd markolatig a földbe vágta. Ráhajtott fejjel, finom kezeiből tölcsért formálva hallgatta néhány szívdobbanásig a föld hangjait.
- Északról, a folyó mentén - állt fel végül. Lerázta a sarat a tőrről, majd visszacsúsztatta a hüvelybe. - Cealana és vagy egy tucat ork.
Gépies mozdulatokkal kapkodták fel a közeli feketetölgy tövébe fektetett szegényes csomagjaikat - két tarisznyát, az aranyszemű elf puzdráját, két kecses ívű, hüvelyben pihenő elf szablyát - thefass-t. A gyors sodrású folyó felé igyekeztek.
- Valami terv? - kérdezte az ifjú.
- Cealana tudja, hogy itt várjuk, az orkok nem - mutatott egy magasba törő, öreg tölgyre az aranyszemű. Az ifjú értette a jelet, felugrott egy alacsony ágra, a gyíkok ügyességével mászni kezdett. Tizenöt lépés magasságban talált egy biztonságos helyet, ahol megvethette lábait az elágazó, kanyargós ágak közt. Halkan megpendítette íja idegét, hogy ellenőrizze annak feszességét, és jelezze társának, hogy készen áll.
Egy közeli örökzöld alacsonyabb lombjából hangzó pendülés volt a válasz.
- La’essal! - hallotta nevét.
- Tessék? - suttogta vissza az ifjú.
- Figyelj a könyöködre!

A fáradhatatlan orkok farkas-ügetésben követték a préda szagát. Más nyomra nem leltek a kecses elf után, de nem is volt rá szükségük. Nedvedző orruk egynapos szag után is elvezette volna őket, ennek meg alig százlépésnyi előnye volt. A falka minden tagja tudta, melyik fél fárad ki hamarabb.
Az elf szuka persze ügyes volt - mind azok. Bele-belelépett a sebes vizű folyóba, ahol gázlót látott, hogy szagát veszítsék, nyomot nem hagyott, ösvényt nem követett.
Ám a hajsza majd fél napja tartott, az erdő párás levegője pedig megteszi a maga dolgát - izzadt.
A falkán pedig egyre jobban eluralkodott a vérszomj.

Cealana meglátta a helyet, ahol előző este társait hagyta. Már messziről feltűnt neki a göcsörtös feketetölgy, ami mellett tüzet gyújtottak, aminek gyökerei közé csomagjukat tették. A mellette csobogó folyó ismerős kanyarokkal tűnt el az immár nem is oly fenyegető erdő fái, és a közeli Therak Du’unoth nyúlványai közt.
Csak remélni merte, hogy várnak rá.

A falkát vezető ork megbotlott és elesett, szorosan mögötte loholó társának már nem volt ideje félreugrani. Rothadó leveleket és sarat szétszórva, egymásba gabalyodva hemperedtek meg. A többiek folytatták az üldözést.
- Nyomorult tetves féreg - ordította a feltápászkodó ork a megbotló társának. Ütések záporoztak a még földön fekvő szerencsétlenre, amint a másik kitöltötte rajta a dühét. Azt már túl későn vette észre, hogy meg sem mozdul a csontrepesztő ütlegek alatt.
Csak akkor látta meg a másik torkából kimeredő fekete tollú nyílvesszőt, mikor már az övébe is utat talált a következő.
A falkát figyelmeztető ordítása csak véres szörcsögésként tört elő belőle, ahogyan hanyatt esett.

Cealana az első két nyílvessző után tudta, hogy társai vártak rá. A két fa - a feketetölgy és a pókhálós - indás örökzöld közt állt meg, lekapta válláról az íját, majd vesszőt illesztett az idegre. Mandulavágású szemeiben az eddigi kétségbeesésnek már nyoma sem maradt.

A veremben a két életben maradt ragadozó - a sebesült hím és a kétlábú - elégedetten szaggatták saját prédáik húsát.
A farkas párja fejéről, melyet a kétlábú hanyagul a verem közepén hagyott, tépkedte a soványka falatokat, miután a belsőségeket elfogyasztotta.
A szőrtelen ragadozó pedig villanó mancsával vagdosta a lenyúzott farkas-irhát, az erdő hideg párája ellen szikár teste köré csavarva egy-egy darabját.
Nem foglalkoztak most a másikkal, mindketten tudták, hogy egy új napon, egy új falat fölött majd összecsapnak.

- Azt hiszem, ideje volna hazaindulnunk, - mondta Cealana, amint még használható nyílvesszőjét rántotta ki egy ork torkából.
- Nekem nem kell kétszer mondanod - pattant talpra egy másik tetem mellől az ifjú La’essal. Mindketten jóváhagyást várva néztek az aranyszeműre, aki már jó ideje a legnagyobbra nőtt ork teteménél guggolt. Kezei sebesen járva forgatták ki annak málháját, mígnem sötét tekintettel fölegyenesedett.
Társai már a tekintetéből tudták, hogy vágyuk nem teljesül.
Az ok pedig, a gyűlöletes ok, ott éktelenkedett az aranyszemű combja mellett lógatott kezében. A négy hónapja mellettük elhaladó lovasok hírmondója - egy patkóval és írótollal övezett, kitárt szárnyú sólyom képével ékített, vérmocskos tabard.

3
Te szavazatod: Nincs Átlag: 3 (2 szavazat)

Hozzászólás-megjelenítési lehetőségek

A választott hozzászólás-megjelenítési mód a „Beállítás” gombbal rögzíthető.

v, 2008-09-21 15:10 Bloody Dora

Bloody Dora képe

Öfi (összefoglaló) a második végén.
"Gyorsabban száguldott, mint a közeli Árnyhegység - saját nyelvén Therak Du’unoth - szikláin lezúduló vad vizek." - Kinek a saját nyelvén? (A hegység, aminek külön nyelve van. Édi. :D ) Szerintem itt a "kevesebb több" alapon elég lett volna az egyik név. Vagy először az idegen, utána "Közös nyelvre fordítva".
"zok a vizek, melyek az oly távolinak tűnő otthon - Elvar - határain kéklő Könnyek Tavába torkolltak." - Sok a gondolatjelek közé ékelt beszúrás. Nagyon sok. Az elején mindjárt ezzel "sokkolni" az olvasót - megtöri a ritmust. Ez később sem változik, és a rimtmus ugyanúgy törik. Egy üldözés leírásánál ez nem éppen a legjobb hiszen annak a lényege a dimanika.
"a Holterdő minden zugát betöltő kétségbeesés és harag közt felvillanó, pillanatnyi remény" - Vessző? A mondat erősen költői, rövidített - nem illik ide. Igazából a stílus sem illik a jelenethez (de a mondat beleillik a stílusba).
"És ahogyan ez már lenni szokott, - mint esős napokon a szürke fellegek közt utat találó napsugár - elmúltával nyoma sem maradt." - Ez megint túlságosan költői. Itt nincs üldözés, egyáltalán nincs mozgás, minden megállt, és sajnos az írás olyan, hogy ez nem múlik el. Túl hosszan nyújtod a leírást, éppen ezért nem fog elpárologni. Vagy egy iszonyatos igehalmoszát kellett volna beszúrnod mögé, vagy egy monstre leírást, hogy az olvasóból is elmúljon, hogy az olvasó átérezze a mondatot, a hangulatot, az érzést. Érted, mire gondolok? Hiába írod le azt, hogy elmúlt, mivel az olvasóban ettől még enm fog elmúlni semmi. Márpedig Te épp az érzelmekkel akarsz operálni.
"Cealana bármit megadott volna érte, hogy így legyen." - Mi?
"A falka pedig csak közeledett." - itt a probléma: milyen falka? A történetet annyira rövidítetted, hogy semmi sem áll össze. Mindezt az elején... én nem olvastam a másik művedet, nem is akarom. Mivel ez egy önálló műalkotás, önállóan kell megállnia a helyét.
Az üldözői és a falka nem biztos, hogy ugyanaz. A falka vadászt sejtet, állatot, az üldöző tudatos üldözést, személyt. Ellentétes a hangulata, vagy kiegészíti egymást (sajnos nincs elég információ ahhoz, hogy így legyen).

"Az ezüstösen csillanó hegyű nyílvessző lyukat szakított a célba vett - alig kétujjnyi vastag - cserjébe, majd mögötte iramát vesztve a földre hullt." - Iramát? Impulzusát. :) Iram az a sebesség. Ha a földre hullik, akkor szükségszerűen gyorsul. Fizika, tudod... (izé... tudod?) A beékelés megtöri a mondatot és felesleges információ, vagy meg lehet oldani egyszerű vesszőkkel is. Lyukat szakított az alig kétujjnyi cserjébe - ööö... milyen az a kétujjnyi cserje? A cserje a bokor, ami sok-sok ág meg levél és bogyó összessége, föld felett elágazva. Abba lyukat szakítani még a szél is tud, sőt, abban már eleve vannak lyukak. Plusz ha azon átverekszi magát egy nyíl, akkor közvetlen utána nehezen hullik a földre, mert akkor valószínűbb, hogy benne akad el. Mit szólsz ahhoz, hogy mondjuk egy sima ágat lőtt átt, aztán a nyíl egyszerűen lehullott? Vagy írd le, hogyan hullott a földre, miután átütötte a pl. faágat. Mert az logikus, hogy ha valamin átment, akkor utána egy idő múltán a földre esett (laggos játék, a nyíl nem hullik a földre :D ), de ezt megteheti úgy, hogy erőteljesen a földbe fúródik, halkan pengve beleáll egy korhadt fatönkbe, földet hányva kicsit megtépázza a füvet, meg annyi minden lehet még...
"majd sarkon perdült és hányavetin félrebillentett fejjel engedte le remekmívű íját" - És elé itt nem kell vessző?
"- Egy ork szeme, - húzta ki magát peckesen." - Itt nem kell vessző.
"Az ifjú halkabban, mint egy gondolat, vesszőt illesztett a fonott szarvas-bél idegre." - Szarvasbél, egyben? (Fonva sem lehet túl erős, és szerintem túlságosan vastag... ideget szőrből fonnak, a bélhám szárítva is törékeny, habár a rugalmassága meghaladhatja a függelélekét, mivel sejtes elemeket is tartalmaz... Érdekes ötlet elféktől, határozottan ügyes, de a nagyobb páratartalom is tünkreteheti, meg melegben megrepedhet. Ettől még cseles. Oh, igen, a szereplőkkel beszélgettem, jó dolog.)
A feketenyír (ami fekete nyír, ha valós fajt nézünk, Betula nigra/rubra) jó választás íjfának, de puhafa, akár a nyírek általában. Abból nem lehet jó íjat készíteni, azt keményfából szoktak (nem törik). Mit szólsz a fekete kőrishez? Az keményfa. Lehet feketekőris is. :) Oké, a feketenyír ilyen néven nem puhafa, mondhatod, hogy új faj, de a neve akkor ellentétes a tulajdonságával. (Egyébként megnéztem, a kérge háncsos, pöndörödő, vagyis könnyen lejön, ami nagyon jó ötlet, hiszen az íjhoz le kell háncsolni. Szóval vannak remek ötleteid, bár az elfikék kicsit pazarlóak, vagy a természet kibabrált velük, aztán nincs semmi használhatóbb a környéken.)
"az erdő kipárolgásaitól nedves földjébe" - A földből jön a kipárolgás, vagyis a föld a lecsapódástól nedves (meg az esőtől). A levegő nedves a kipárolgástól.
"apró sárgombócokkal meghintve annak puha, szarvasbőr csizmáját." - Kinek annak a csizmája? A föld, az erdő, az elf...? :)
"- A bal szemed hunyorog, a jobb könyököd merev és túl magasan tartod. - dünnyögte anélkül, hogy felnézett volna." - Nincs pont. És elé vessző? (Kérdés.)
"- Cealana túl sokáig elmarad, - dobta vissza a nyílvesszőt az ifjúnak." - Nincs vessző. A központozás nem az erősséged.
"a fiatal elf beharapta a nyelvét," - Izé... az milyen? Tényleg nem hallottam még így. Vagy elharapta a mondatot/szót/stb., vagy megharapta a nyelvét, vagy elharapta a nyelvét (fájdalmas), de a beharaptáról még nem hallottam. Furcsa kifejezés, de tetszik. Ez a "berántotta a szájába, majd óvatosan ráharapott a nyelvére" tevékenységet takarja?
"Némán bámulták tovább a halkan percegő fadarabokat." - Nem a szú perceg? :) (Tűzcincér... hehe.)

"Egyikük sem foglalkozott már vele." - Ki egyikük? Nem utalhatsz vissza olyanra, amit még nem említettél! (Ugyanis van kért farkas: egy nőstény, egy hím. Mármost a hím nagyon is foglalkozik magával.)
"A két ragadozó egymást méregetve körözött a préda - félig rothadt húsdarab - felett" - Körözött a félig rothadt húsdarab felett (undorító szokás rothadó húst enni, ez a dögevők heppje, a ragadozók a rohadó husit sem kedvelik túlságosan).
"egymásba fonódó tekintettel" - Ez az egymást méregetve. Minek megismétleni és hátracsapni? (Inkább vidd előre, ha bent akarod hagyni.)
"Lépteik féltve őrizgetett erejük utolsó tartalékaitól feszült." - Olvasd el újra. Egyeztetés? (Lepteik feszült.)
"A nőstényfarkas végignyalta agyarait, orra mögött redőkbe szaladt a bőr, ahogy rávicsorgott." - Kire/mire? Agyara nincs, neki csak fogai vannak (ha már naturalista leírás.)
"Ellenfele, - a természet csúf tréfájából talán - " - Itt sem kell a gondolatjelezés.
"két hátsó lábán állva, lejjebb engedte testsúlyát, szemük majdnem egy magasságba került." - Első vessző nem kell, műsodikhoz én betennék egy kötőszót (pl. így).
"Nem morgott, fehér fogait nem villogtatta." - Vagyis fehérek a fogai. :) (Azaz nem vörösfogú cickányfaj, ami kapott egy kis mágiát.)
"A másik, szájában sorakozó tompa agyaraival együtt" - Ne használd az agyar szót a fogakra. (Úgy általában mondom, itt szóismétlés lenne. Bár egy robosztus teremtményt jelez az "agyar" szó, pl. egy orkot. Törékenyebbet nem szokás ezzel jelzőzni.) Ha nem villantja ki, akkor honnét tudja a farkas, hogy tompák és fehérek a fogacskái? (Nézőpont!)
"vérét akarta, agyarait az undorító, szőrtelen húsba mélyeszteni." - Itt sem ártana egy kötőszó, így túl rövid.
"Az viszont - minden ösztönnel ellenkezve - felé gurult." - Vagy minden ösztönével (más ösztönei ellen nem nehéz ellenkezni), vagy minden várakozoással ellenezve. Szerintem. :) Itt sem érzem szükségét a gondolatjeles tagolásnak, megint megtöri a ritmust, ami megint nem jó.
"Nem állt fel, nem védte magát, hanem meztelen mellét, puha nyakát szinte felkínálva támadója alá gördült." - Hopp, az okos! Farkasharcokban a torok mutatása kulcsinger a támadás megállítására (ahogy a has mutatása is, feladást jelez, azonnali kapitulációt, erre a farkas abbahagyja a támadást. Ha veszett, akkor nem.). :) Bár itt prédára vadászik, ilyenkor csak könnyű fogást jelent.
"A verem szélén összegyűlt orkok közt vad ordítozás csapott fel. " - Mondtam én, hogy orkok... :)

Kb. félúton vagyok. Következő egy következő hsz-ben. Megölni nem kell, nem annyira rossz, csak sok a központozási hiba, meg a gondolatjeek nem kellenének ekkora mértékben. A többi csak beszélgetéás a szereplőkkel, amit én annyira szeretek...
_____________________
Csak én, Bloody Dora, mint azt már megszokhattátok.

v, 2008-09-21 15:17 Bloody Dora

Bloody Dora képe

Back In Black!
"közeli feketetölgy" - Nem akarlak piszkálni, de itt minden fekete- ? Babitsot olvastál írás előtt? (Hozzám is hűtlen lettek a szavak.)
"hüvelyben pihenő elf szablyát - thefass-t" - Ilyenkor nem jó a gondolatjelezés. Mert van egy nyitó, meg ez a másik nyitó gondolatjeled, és együtt szerencsétlenül néz ki. Megint azt ajánlom, először az idegen szó, majd a magyarítás, vesszővel.
"Egy közeli örökzöld alacsonyabb lombjából hangzó pendülés volt a válasz." - Örökzöld, mint fafaj? Vagy örökzöld, mind örökzöld? Mert akkor kell egy megnevezés (fa, cserje?). Nem mindegy, hogy ... sempervirens, vagy Sempervirens ... :D (Oh, micsoda bioszos poén...)
"Ám a hajsza majd fél napja tartott, az erdő párás levegője pedig megteszi a maga dolgát - izzadt." - Nem jó az alanyegyeztetés. Az erdő izzadt? Figyelj, hogy ha rövidítesz, akkor nem változzon a kontextus!
"Ütések záporoztak a még földön fekvő szerencsétlenre, amint a másik kitöltötte rajta a dühét." - Egyszerűbb lett volna azt írni, hogy megverte. Így elveszik a dinamika (már megint).
"mikor már az övébe is utat talált a következő" - Hülye a mi nyelvünk, percek óta töprengtem, hogy a hulla övébe minek lőtt nyilat, mire rájöttem... :D
"pókhálós - indás örökzöld " - Csere funkció, mi? Itt vedd ki a szóközöket. (Word...)
"A farkas párja fejéről, melyet a kétlábú hanyagul a verem közepén hagyott, tépkedte a soványka falatokat" - Itt kéne a gondolatjelezés. Egyébként a fejet hagyta csak középen, vagy az egész testet? (Valószínű, hogy az utóbbi, de a mondat mást mond.)
"az erdő hideg párája ellen szikár teste köré csavarva egy-egy darabját" - Igével, ne határozóval! Csavarta. Hm?
"Azt hiszem, ideje volna hazaindulnunk, - mondta Cealana" - Nincs vessző.
"ott éktelenkedett az aranyszemű combja mellett lógatott kezében" - Ez a "combja mellett lógatott kezében" nekem túlírásnak tűnik. Mindkét keze vagy a combja mellett lóg, vagy fogalmunk sincs, hol lehet.
Tabard - nincs magyar neve? Google nem talált neki, de emlékeim szerint van valami...

Ettől függetlenül (mindentől függetlenül) nekem tetszett, bár a farkasos jelenet nagyon megtörte a cselekményt, értelmét sem igen láttam, valamit elmondott az orkokról, de nem túl jól. Ez nem novella-keret, több cselekményszálat vittél egyszerre. Hármat, bár kettő összeért.
A hibák: központozás, sok a gondolatjel, sokszor feleslegesen, megtöri az olvasás ritmusát, az elbeszélés ritmusát. A többi már csak személyes beszélgetés, néha a szerzővel (Veled) az egyeztetésekről, vesszőkről, néha meg a szereplőkkel a saját életükről. Kár, hogy ők nem válaszolnak nekem. (Nem is lenne jó, most képzeld el, mit csinálna egy aranyszemű, szótlan elf a számítógéppel?)
A történet nem valami hatalmas és gigászi elmepróba, egy üldözés, egy megmentés, egy érlelődő bosszú és egy felvillantott jelenet az orkok kiképzési módszeréből (ha jól értelmeztem). Nem is kell több. Egy kis laza délutáni olvasmány. Egészen jó volt. (Most elképzelem, milyen képet vághatsz, mikor meglátod a véleményt. Igazából nem volt rossz mű, nekem tetszett.)

EK: egyes. Hé, én ezt nem mondtam! Mit szólsz négy csillaghoz?
_____________________
Csak én, Bloody Dora, mint azt már megszokhattátok.

v, 2008-09-21 15:24 Blade

Blade képe

Dóri, ez így kevés...:)
---- ----
So dark the con of man - Mily' sötét az emberi ármány.
----
"Mert zseni csak egy volt, mégpedig Neumann János. Mi, többiek tehetségesek voltunk, de nem voltunk zsenik..." - Wigner Jenő, Nobel díjas fizikus
---- ----

v, 2008-09-21 17:28 Arcas Gnosfle

Arcas Gnosfle képe

Na látjátok feleim szümtükkel, ez egy kritika. Köszi,köszi,köszi! Az időt, a fáradságot (fáradtságot? melyik illik ide), a vélemyényezést meg a többit.
Meg sem próbálok válaszolni a felvetett kérdésekre, a központozás, gondolatjelek, vesszők mind-mind nemeziseim, van még hova fejlődni.
Néhány kérdés/gondolat, ha van még rámszánni való időd/kedved.
+ Az üldözéses jelenet úgy ahogy van, átírásra szorul, de úgy beleszerettem a szavaiba! Nincs szívem megölni őket.
+ A feketenyír (így egybe írva) új fafaj akart lenni, azt hittem ilyen nincs a mi világunkban (még csak hasonló sem). Az elfek szent fái, hatalmasak, kevés van belőlük, szentségtörés belőle bútort készíteni stb. Á lá Uschaya a M.A.G.U.S. világában. Így már nem is olyan jó ötlet, kell 1 másik név. Te (biológus lévén) úgyis értesz ezekhez, adhatnál néhány támpontot.
+ Fekete-tölgy/feketetölgy van nálunk? Mert ha az is van, át kell váltanom a darkosabb nevekre: átok-tölgy, sirám-tölgy, nagyonsötéthangulatotárasztórémöregrémisztőnagy-tölgy vagy vmi hasonló.
+ Ha már így belementünk a faunák és flórák világába (és Hamupipőke még nem toporog lent a tök-hintó mellett, üvegskárpikba üszkösödött üde praclikkal - ha már Babits Bihály is szóba jött), akkor egy hasonlóan sötét hangulatú örökzöldet - sempervirens-t - is kitalálhatnánk. Azok ugye nem mind fenyők? Jó, nem kell válaszolni. Nekem sötét hangulatú fenyő kell.
+ Az elf íjak idege speckósan kezelt szarvasbál, ok? Mindenféle kenceficékbe, meg szent forrásokba áztatják, hogy múkodjön. Olyan jó ötletnek tűnt. HÜPP. :)
+ A nőstényfarkasnak valóban csak a fejét hagyja a verem közepén, a testét elviszi.
+ Agyar - fog: tusé: erre nincs frappáns válaszom.
+ Az aranyszeműbe nem ajánlom, hogy beleköss, mert átlő a monitoron keresztül is, mert ő a visszatérő szereplők minden hatalmával megáldott, rendkívül szótlan, amúgy tök sablonos(de nekem akkor is tetszetős)elf vezéregyéniség. Szerintem - mivel jól ismerem - végighallgatná az összes kérdésedet,közben böködne valami parazsat egy bottal, aztán rátapintva lényed legrejtegetettebb gyengeségeire három szóval megsemmisítő csapást mérne rád. :) Ugye milyen szimpatikus karakter.
Aranyszemű szótlan elf(R)(TM)(Copyright by Arcas Gnosfle): Ezentúl, ha bárki használja, fizet nekem egy sört! :)
+ tabard: erre nincs más szó. Nem lehet! Nincs! :) Amúgy Raymond E. Feist Mágus regényeiben is így használják. Kicsit furán hatna lovagi előkének hívni.:)
+ az egy dolog, hogy neked nehezen esett le az ork "övébe" fúródó vessző, de még én is 5 percet időztem rajta újraolvasásnál. :)
+ az egész farkasos jelenet egy előre és visszautalás másik 2 novellára, amiből az első már fent van az oldalon, a másik még csak a fejemben. Ugye milyen gonosz vagyok? Elolvastatom az emberekkel az összes irományomat. Ne is tagadd! Te sem bírod megállni... Szereted az írásaimat... Elolvasod az írásaimat... 5 csillagot adsz az írásaimra... (A ...-al jelölt mondatokat kéretik Hajós András Ti.icsokireklámban használt karakterének szájába adni)
Ennyi.

Ja és köszönöm a 4 csillagot.

"...only iron turns to rust,
only proud man turn to dust..."

v, 2008-09-21 19:06 Bloody Dora

Bloody Dora képe

:D A vége megérne még egy plusz csillagot! :D
Az aranyszemű (TM) nekem szimpi karakter. Hmm... miközben ezt írom, kis Bouree megy, Jethro Tall módra (fincsi), úgyhogy válaszolok a többi kérdésre is. Nagyon jó hangulatba kerültem!
Na, a kedves aranyszemű elf akkor is szimpatikus! Kedves, szótlan, nyugodt, semmi felesleges sallang... és jó, legyen spéci kenceficézett szarvasbél íjhúrja, nem bánom. De azért szent forrásba ne áztassák, az nem tesz jót (tudtommal húrkészítés közben is csak enyveznek, vizezgetés nincs sok).
Nos, a fajok. Egyszer már próbáltam kitalálni egy saját világot, valami Aqucabocca vulgare (meg egy másik faj, csak a fajnevet elfelejtettem, de az volt a hússzínű vízbogyó) fával - és ennyi. Itt tartok azóta is. :) Abból nem lehet semmit sem csinálni, nem szent fa, csak göcsörtős és háromnegyed úton van benne egy 90 fokos törés, aztán egy mandulafenyő-szerű korona, szép, nagy vízszínű (vagy hússzínű) bogyókkal. És él rajta két spéci zuzmó, meg egy mohafaj. Nekik még nincs nevük. Nos, ennyi a saját világ. :) Ebből nem lesz se bútor, se íj, se semmi.
Fekete nyír (Betula nigra) és fekete tölgy (Quercus nigra) nálunk csak botanikus kertben él, mindkettő észak-amerikai faj. Utóbbit water oak néven keresd, így hívják. Előbbinek meg a kérgét díszelem-célokra használják, mert szép vörös és háncsolódik. Meg bonsai-fának népszerű. A fekete tölgyet nevezd nyugodtan átok-tölgynek, olyan nincs.
... sempervirens - nos, örökzöld nem csak fenyő lehet, és van lombhullató fenyő is. Ezenkívül nem mindegy, milyen biomban játszódik a történet (gondolom mérsékelt övi lombhullató erdők), mert a tórpusi fák is örökzöldek (minek lehullatni?).
ÁÁÁ! Vissza az átok-tölgy. Olyan van. Észak-nyugat Himalája egyik neves és hatalmas fája, Quercus leucotricophora, Camus. Ban oak néven kidobta.
http://lh6.ggpht.com/_0I6H6Ch9XhA/R-0MjUvzH8I/AAAAAAAANT0/NG9o213qtkI/DS...
Imhol.
Sirám-tölgy néven meg nem darkos, hanem vicces. Mindegy, maradjon átok-tölgy, nekem tetszik. Vagy szurok tölgy, kátrány tölgy, holló tölgy (ez jobb), ében tölgy (ilyen tuti nincs), ha nem tiszta fekete belül, akkor márványfa (oh, sorry, ezt már ellőttem egy másik fára, a Bakacsin-erdő sötét tölgy-bükk fáira, de Tolkien nem használta, csak én).
Na, az örökzölded. Fenyő? Vicces, mert sok fenyő nevében benne van a sempervirens. :) Hmm... valami sötét hangulató fenyő... van fekete fenyő (Pinus nigra). Lehet átokfenyő, olyat nem találtam.
Tabard: oké, én úgy emlékeztem, van rá valami magyarabb név. Ezek szerint nem (persze ha kiderül, hogy van...).
Feketenyír: kell másik név? Ha nagy és szent meg minden, akkor nem nyír, inkább kőris, mondom. Az sok helyütt szent (északi népek!), nagy, hatalmas, keményfa, szép, én imádom a Fraxinusokat (levélkepárok száma, téli rügyek színe, olyan szép határozóbélyegek). Fekete kőris van. Fraxinus nigra. Egy oldal valami olyat ír, hogy "Northern Treasure", szóval tényleg jópofa fa. Átok kőris... beírom, Google kidobja a gitáros oldalakat meg a Harry Potter (na, az ottani mittoménmilyen erdő fái, amik a filmen egészen Bakacsin-erdősek, azok voltak eredetiben a márványfák nálam, és nem érdekel, milyen nevük van igazából, de aztán elgondolkodtam, és Tolkien eredeje öregebb, hamarabbi, szóval ők lettek az eredetik). Ilyen sincs, de ezt a jelzőt más máshová is mondtam. Akkor legyen éjsötét kőris. Hmmm... ez hosszú. Éjkőris? Ilyen nincs.
Na, még kérdés? :) (Genetikus leszek, szóval azért minden ökológiai kérdés fejből nem megy. De utána tudok nézni.)
_____________________
Csak én, Bloody Dora, mint azt már megszokhattátok.

v, 2008-09-21 19:20 bellamaria

bellamaria képe

Kellemes kis történet. Isten hozott a klubban!
OFF: (14.943 karakter Dóri hozzászólása. :lol:)
EK: Edina. Mi a francot akarsz vele?

v, 2008-09-21 19:43 Arcas Gnosfle

Arcas Gnosfle képe

Köszönöm szépen.

"...only iron turns to rust,
only proud man turn to dust..."

v, 2008-09-21 19:41 Arcas Gnosfle

Arcas Gnosfle képe

Mondtam. hogy nem kell válaszolni a "nem csak fenyők az örökzöldek" kérdésre! Mind ugyaolyanok vagytok, hihetetlen! Egy orvosis havertól megkérdezem, hogy miért folyik az orrom, erre elmagyarázza nekem a nyirokmirigyek összes enzim és "bittudobén"/Szalacsi/ miféle löttyök meg sejtek kapcsolódási, termelési, regenerálódási szabályát. Nekem meg csak folyik a orrom. :)
Nincs több kérdés, viszont beírhatsz magadnak egy piros pontot, mert már 20 éves fejjel olyan jó zenéket hallgatsz, mint a Jethro Tull. Fokozásként a Mother Goose legyen a következő, engem az szokott jókedvre deríteni.
És az nem vizezés, hanem SZENT FORRÁS JÓ? Nem is víz buzog fel belőle, hanem az elfek szent ligeteiben túlcsorduló mana, ami oxigénnel reakcióba lépve, kékes belső fénnyel izzó löttyöt, valethass-t hoz létre. Ezt nem tudni! Vond le rögtön a piros pontodat! :)
Valethass - megnéztem, ilyen nincs a Google-ben. 3 mp alatt kigondolni egy olyan szót, ami nem létezett még azelőtt, azért nem rossz. He-he.
Fél piros pontért (ugye milyen rendkívül jólelkű vagyok) kidolgozhatod a valethass és az éjkőris(feketenyír helyett) genetikailag indokolt szimbiózisát.
Már ha kedvet érzel hozzá...
Már ha nem jelent gondot...
Már ha nem zavar, hogy elindult az aranyszemű...
Jobb, ha elkezded. Olyan mogorvának tűnt, ahogy becsapta maga mögött az ajtót. A thefass-t is magával vitte.
Én a helyedben igyekeznék.

"...only iron turns to rust,
only proud man turn to dust..."

h, 2008-09-22 19:37 Bloody Dora

Bloody Dora képe

"Nem is víz buzog fel belőle, hanem az elfek szent ligeteiben túlcsorduló mana, ami oxigénnel reakcióba lépve, kékes belső fénnyel izzó löttyöt, valethass-t hoz létre."
Wow! (Direkt betettem a Mother Goose-t, ha már mondtad.) A valethass és az éjkőris genetikailag indokolt szimbiózisa? Miért, mi közük van egymáshoz? (Hirtelenjében eszembe jutott, hogy meg kéne nézni a nitrogénfixáló baktériumokat...) Vagy a szent forrás, izé, SZENT FORRÁS mellett nő a szent fa? Hm... Nos, akkor valószínűleg a folyékony mana, ami már eloxidálódott, hasznos vegyületeket tartalmaz, amik szükségesek az éjkőrisnek (aztán esetleg visszaredukálja). Bár emiatt nem lesz köztük genetikai szimbiózis, mert a forrásnak mi a fene jó abban, hogy az éjkőris mellett folyik?
Igazából mindegy, nem hajtok arra a fél pirospontyra.
Az aranyszemű még nem érkezett meg. Várj, valaki kopogtat. Megnézem...
_____________________
Csak én, Bloody Dora, mint azt már megszokhattátok.

cs, 2008-09-25 12:21 Crystalheart

‹off style="funny"›
Te ezen éled ki valami furcsa perverziódat, te ezt élvezed! :P
‹/off›