Sosem ismert történetek könyvtára: Igaz szerelem

A tündék nyári fesztiválbáljának ezúttal a Qwefforien családi kastély ad otthont. Ennek a bálnak a megrendezése különös megtiszteltetés volt, és csak a legbefolyásosabb családok rendezhették meg.

 

Azonban a hölgyek nem a szokásos ősöreg nemesek látványára vártak annyira. Pont ellenkezőleg. Híre ment, hogy P’isteel herceg egy perem menti apró birodalom hercege, nagykorúvá érett és ennek köszönhetően részt vehet a bálon. Egy évig marad az udvar vendége, hogy beletanuljon a nemesi életbe. Bár nem sok befolyása és hatalma volt az ifjú úrnak, azonban azt mesélték tündeföld, talán legjóképűbb tündéjét köszönthetik majd köreikben. Azt mondják vérvörös haja lángol akár egy égő fáklya. Ennél mélyebb árnyalata a vörösnek csak egy valahol található még a Földön, két, rubinként csillogó szemében. Befolyásuk és vagyonuk volt elég a gazdag uralkodónőknek, azonban egy megnyerő férj jól jött volna nekik. Így tehát alaposan felkészültek a hölgyek a nagy találkozásra, puccos ruhák és több kilónyi smink segítségével.
Azonban észre se vették, amikor a herceg megérkezett, hiszen akkora pompára nem futotta neki, mint a gazdag fővárosi úrihölgyeknek. Az amúgy jómódú, de számukra egyszerű hintóra meg fel se figyeltek. A herceg úgy döntött, már a kastély kerítésénél lévő kapunál kiszáll a hintóból. Ült eleget idejövet, amúgy is csodaszép napsütéses idő volt. A házigazda lánya Isentola, aki nem igazán volt oda ezekért a bálokért, egy hatalmas szökőkút szélén üldögélt és lehunyt szemmel élvezte a napfény melegét, miközben a lefolyó víz csobbanását hallgatta. A herceg gondolta bemutatkozik az egyedül üldögélő hölgynek.

 

- Azt kell mondjam, eláll a lélegzetem. – Dobott be egy olyan édes mosolyt a herceg, amivel az acélt szokták megolvasztani.

 

A lány felnézett, mivel a férfi sikeresen takarta előle a Napot.

- Akkor kettesben hagyom önt a kútban lévő tükörképével, hogy tovább csodálhassa.

 

A lány felállt, hogy távozzon.

 

- Engedje meg, hogy bemutatkozzam. A nevem…
- Tudom ki ön P’isteel Monmer herceg. A híre jóval előbb megérkezett hozzánk, mint hintaja. Most, ha megbocsát, készülnöm kell a bál megnyitójára.

 

A herceg megkereste a házigazda lánya helyett, a házigazdát magát, és annak fiát De’teroul herceget, aki rég nem látott barátja. Jóval szívélyesebb fogadtatásban részesült.

 

 

A csodálatos tündebálok. Természetesen a tündék nem éjszaka tartották báljaikat. Sőt épp ellenkezőleg délben kezdődött a mulatság egészen napnyugtáig. A bálterem üvegkupolája és a falban gondosan elhelyezett kristályok a lehető legtöbb napsugarat gyűjtötték össze a terembe, így egy ilyen bálon lehetett akár 40-50 fok meleg is. Azonban, nem, hogy melegük lett volna a tündéknek, ellenkezőleg, jól érezték magukat benne.

 

A jóképű P’isteel-ért versenyeztek a tünde hölgyek, minden táncot más és más hölggyel járhatott. De az ő gondolatai másfelé kalandoztak. Egész éjjel leste a lehetőséget, hogy a gyönyörű Isentola-val táncolhasson. Azonban ő az egész bál alatt bátyjával De’teroul-lal táncolt.
Elhallgatott a zene, és újra megkezdődtek a felkérések. Miközben sikeresen kikerült minden rávadászó vénkisasszonyt, a lány mögé lépett szemben barátjával De'teroul-lal.

 

- Kedves hölgyem, egész idő alatt csak a bátyjával táncol. Tiszteljen meg engem is egy tánccal! – szólt mézédes hangon.

 

Isentola olyan gyorsan fordult meg, hogy azt szemmel követni se lehetett, mondhatni fénysebességgel. Szeme fehér fénnyel izzott, kissé elemelkedett a padlótól, és karja magasba lendült. Na erre a herceg sem számított. A lány hatalmas erővel sújtott le. A több mint száz méter hosszú bálterem padlóját néhány másodperc alatt sikerült fényesre törölnie. Ha a lány bátyja nem mozdult volna olyan gyorsan, és nem kapja el a terem szélénél, akkor valószínűleg eltartott volna egy ideig, míg kivakarják a herceget a falból.

 

A srác még mindig értetlen, de már rémült arccal, ledöbbenve feküdt De’teroul karjaiban, aki egy oldalsó asztalhoz segítette barátját. Próbálta visszahozni a sokkból.

 

- Mégis mi volt ez? – kérdezte miután magához tért az ámulatból.
- Hát lehet, hogy nálatok a hatalmas tünde birodalom határán már jóval enyhébbek az etikett szabályai, azonban, itt a tünde birodalom központjában még nem. Csak a hölgyeknek van joguk felkérni a férfiakat táncolni. Ha felkérsz egy tünde hölgyet táncolni, azt úgy veszik, hogy megkérdőjelezed a hatalmát és a tekintélyét. Ne akard a húgom, még ennél is mérgesebbnek látni.

 

- De'teroul!!! – zúgott fel a hang De'teroul fejében.

 

A lány hangja telepatikusan hasított fejébe.

 

- Most vissza kell mennem a húgomhoz, mielőtt lerobbantja a fejem a helyéről – nevetett.

 

A következő táncot az asztalnál töltötte P’isteel, de a szám végére összeszedte magát.
Oda ment a lányhoz, ezúttal szembe állt vele. Csak azért is, újra megpróbálkozott a dologgal.

 

- Ne haragudjon kisasszony, nem állt szándékomban megsérteni önt. Azonban újfent kérem önt, tiszteljen meg a következő tánccal. – Másodszorra a herceg már felkészült, az előbbiekben már tapasztalt finom visszautasításra.

- Rendben – válaszolta a tünde hölgy, mintha az előbbi kis incidens meg sem történt volna.

 

Egy lassú, kicsit szomorkás dalt játszottak, búcsúztatva a távozni készülő Napot. Enyhén összesimulva táncoltak a lágy dallamra, amennyire öltözékük, és az illem megengedte. Az utolsó hang pont abban a pillanatban hagyta el a termet, amikor a Nap utolsó sugara is alábukott a horizonton. A lány megköszönte a táncot, majd távozott szobája felé. Barátja odalépett hozzá.

 

- Úgy tűnik sikerült lenyűgöznöd – mondta De’teroul.
- Látod, értek én a nők nyelvén, legyen szó a határnál élőkről, vagy a fővárosiakról. Másodszorra már nem ütött meg, sőt örömmel táncolt velem, mit sem törődve az itteni etikettel.
- Nem akarlak lelombozni, de az etikett az egyetlen oka, hogy nem törölte fel veled a padlót mégegyszer.
- Miért???
- A bál napnyugtáig tart, amikor már jó, ha a tündék fele a tánctéren van. Az etikett pedig előírja, hogy az utolsó táncra a férfiak kérhetik fel a hölgyeket. Tehát, ha nem lenne az etikett ezen pontja, most felmosórongy lennél a terem másik végében.

 

 

A bálsorozat következő pár napjában Isentola és P’isteel egyre több időt töltöttek együtt. A bál negyedik napján már kivétel nélkül egymással táncoltak hosszú órákon át.

 

A lány visszavonult. P’isteel pedig mondhatni, szokásához híven, egy kis esti kártyázásra indult barátjával.

- Barátom – kezdte P’isteel. - A húgod a legtökéletesebb nő, akivel valaha találkoztam. Ha a szemembe néz, rabjává tesz, nem tudok nemet mondani neki. A haja érintésétől, elolvadok. Azért, hogy selymes hangját még egyszer hallhassam, pedig akár az életemet is odaadnám. Holnap a bál után szerelmet vallok neki. Szeretném, ha áldásodat adnád rá.

 

De’teroul herceg kedves mosolyra húzta a száját, majd vállon veregette az ifjú herceget.

 

 

- Ébresztő drágám, itt a bál utolsó napja, aztán visszatér minden a régi kerékvágásba! – keltette Isentola-t bátyja.
- Ágyba hoztad a reggelim? Tán beteg vagy bátyus? Miben sántikálsz?
- Az az igazság, hogy valóban hátsó szándékaim vannak, de előre bocsátom jószándékúak.
- Ki vele. Sosem voltál egy mellé beszélő típus.
- Egy kérdést fogok feltenni. Arra kérlek, ne mond ki hangosan a válaszod, csak gondold át jó alaposan. Készen állsz? – A lány annyira meglepődött ezen a bátyjához nem illő komoly hangnemen, hogy csak bólintott, hogy rendben. - Mi a valószínűbb? Egy férfi szándékosan elcsábít egy gazdag úrihölgyet a vagyonáért, vagy első látásra beleszeret amint meglátja?

 

 

A bálfesztivál hatalmas sikerrel és óriási tűzijátékkal zárult. P’isteel herceg üzenetet kapott Isentola-tól, hogy este várja őt a szobájában.

 

- Szabad! - hangzott a válasz. Isentola az ágy szélén ült. A szobalány épp a báli ruháit igazgatta.

 

- Kedves herceg! Csak személyesen szerettem volna megköszönni, a kellemes társaságát a bál alatt. Azonban az a szóbeszéd járja a kastélyban, hogy ön esetleg azt a gesztust, hogy segítettem beilleszkedni első bálján, túlértékeli. Kérem, nyugtasson meg engem, hogy ez alaptalan. Ahogy én sem érzek ön iránt semmit, ön sem táplál gyengéd érzelmeket irántam.

 

Pár másodpercre elakadt a herceg lélegzete, de vész esetén, a nemes tündeneveltetés mindig előtérbe kerül.

 

- Abszolút félreértés történt. Elnézését kérem, ezekért az esetleges kellemetlen szóbeszédekért.

 

A herceg fiatal szívét először törték össze. S bár valószínűleg nem utoljára, a legelső az akkor is a legelső. Barátja De’teroul épp keresésére indult, hogy megtudja, ma is számíthat e barátjára, egy esti kártyapartira. Ekkor száguldott el mellette szinte bőgve a herceg, így utána eredt.

 

- Isentola kedvesem ne haragudj, de ez mégis mi volt? – kérdezte a szobalány.
- Mi lett volna. Elég bölcs és tapasztalt vagyok ahhoz, hogy ne verjen át, egy vidéki kis jöttment, aki csak a vagyonomra utazik.
- Túl sokat vagy az ősöreg nemesek között. Ez a herceg még nem az a taktikázó, ármánykodó tünde, mint mi. Ő csak egy fiatal srác, aki fülig szerelmes beléd.
- Összezavar. Teljesen belezúgtam. Alig bírom kivárni, hogy felkelljen végre a Nap, és újra elmerülhessek vörös szemének tengerében.

 

Isentola felpattant az ágyról, úgy ahogy volt hálóingben. Elindult a herceg szobája felé. Félretéve minden nemesi felsőbbrendűségét, bocsánatot kérni, és bevallani érzéseit.

 

 

- Annyira szeretem őt, de sose fogja viszonozni az érzéseimet. Nem bírom ki, hogy egy éven keresztül minden nap lássam őt, és vágyakozva epedezzek utána. Inkább kínozzanak egy teljes évig az árnyelfek. Legszívesebben most azonnal hazatérnék, de sajnos nem tehetem – zokogta P’isteel.
- Segíthetek rajtad – mondta De’teroul.
- Drága barátom. Kérlek, kérlek segíts nekem. Nem bírom ki ezt a fájdalmat.
- Hunyd le a szemed.

 

P’isteel lehunyta szemét. Teljes teste remegett az idegességtől. Hallotta, ahogy a szoba ajtaja nyikorogva kinyílik.

 

Egy tűzforró ajak, érzékien csókolni kezdte.
Érezte a vágyódást és a szenvedélyt, az igaz és tiszta szerelmet abban a csókban.
Átadta magát a csóknak, visszacsókolt.

 

Néhány pillanatig mozdulatlan állt még, kiélvezve minden pillanatát az előbb átélt élménynek.

 

 

- Most megbocsáss, de a húgom után kell mennem – törte meg a csendet De’teroul.
- Miért szaladt el?
- Bár Isentola kemény nő, még őt is felkavarja, ha tegnapi udvarlóját rajtakapja, amint bátyjával csókolózik.

 

- Te voltál? – kapta szája elé kezét P’isteel.

 

- Jaj, ne aggódj miattam, megmondom neki, hogy fogalmam se volt ezen irányú érzéseidről és távozásra kértelek fel az incidens után. Hazatérhetsz, ahogy kérted. - húzta fel szemöldökét De’teroul, mint aki nem érti barátja furcsa reakcióját.

 

P’isteel jó neveltetést kapott. A ledöbbenés segítet neki, a hűvös maszkot visszahelyeznie arcára. Kezet nyújtott De’teroul-nak.

 

- Köszönöm! Ahogy kértem, hazajuttattál. Ne haragudj, csak a megvalósítás módján lepődtem meg. Azonban látom igaz barátom vagy, még ezt a kényes helyzetet is felvállaltad, csak hogy engem megszabadíts kínjaimtól. Valószínűleg soha többé nem találkozunk, vigyázz magadra!
P’isteel barátilag átölelte, majd távozott.

 

 

- Isentola, bemegyek! – szólt De’teroul, majd benyitott húga szobájába.

 

Mellé ült a hatalmas baldachinos ágyon, a lány ölébe dőlt. Szívszaggatóan zokogott. Pontosan tudta, mit érez a lány. Ugyanabban a pillanatban veszítették el szerelmüket, csak ő, még lopott tőle egy csókot búcsúzóul.

 

0
Te szavazatod: Nincs

Hozzászólás-megjelenítési lehetőségek

A választott hozzászólás-megjelenítési mód a „Beállítás” gombbal rögzíthető.

sze, 2010-08-11 13:34 Blade

Blade képe

Tagolt mese. Kissé rózsaszín. Sok a hiba, alaposabban át kell nézni. A megfogalmazás gyerekcipőben jár.

p, 2010-08-13 14:38 arnyalak

arnyalak képe

Valóban elkapott egy nagy rózsaszín felhő, hála az égnek már eloszlott. A megfogalmazáson dolgozom, mindig olyan érzésem van mikor elkészülök egy történettel, mintha ez még mindig csak egy vázlat lenne, amit még történetté kellene alakítanom. Keresem az okát, miért nem állnak össze a mondatok egy történetté.

sze, 2010-08-11 14:45 Indi

Indi képe

Az acélt édes mosollyal olvasztják - ma is tanultam valamit.


 Tünde fanfiction, annak is kicsit gyengusz, mert...

Attól még, hogy a szereplőidnek tündés nevük van, nem lesznek tündék, addig nem, amíg a fajra jellemző stílusjegyek totálisan hiányoznak. Érthetőbben; Isentolát semmi nem különbözteti meg Brigitől, a szomszéd lánytól. Engem személy szeint nagyon zavarnak a következők: egy kiló smink, bedobott egy mosolyt, fővárosi úrihölgyek etc; amikor elméletben a szereplők tündék.

És ez csak a jéghegy csúcsa, de ne bánkódj, szerintem még előtted az élet java, hogy csiszolódj :)

 

----------------------------------------------------------

"Nem vagyok sznob. Kérdezz meg bárkit. Úgy értem, bárkit, aki számít." (Simon Le Bon)

"Egy gödör ásását leszámítva kevés dolog van, amit rögtön legfelül lehet kezdeni" (Harry Lo

p, 2010-08-13 14:45 arnyalak

arnyalak képe

Ezzel sajnos egyett kell értenem. Amikor elkészült és átolvastam - még ha nem is látszik rajta -, akkor én is ügy éreztem ezúttal nem használtam ki a tünde világ nyújtotta lehetőségeket. Néhány perc alatt átírhattam volna a történetet úgy, hogy emberek szerepeljenek benne. Köszi a bíztatást!!!