A Holdfény szolgája

Széles szablya szelte át a magasba röppenő homokszemcséket. A két tűző nap alatt ragyogott a penge, melynek gazdája táncolva küzdött. A forró levegőben szökdelt a magas dűnén, s a görbe kard széles ívekben szántotta végig az aranybarna port. Sötét árnyék volt a harcos, mégis hősiesség sugárzott vékony alakjából. A tiszta égen szakállas istenek arcai jelentek meg, kik büszkeséggel figyelték tanítványuk lenyűgöző mozgását. Az árnyék elméjében megnyugtató szavak kísérték harci táncát. Olyanok, mint a szeretet, a béke, a csend és a jóság.
De megtört a felfrissítő tánc varázsa, s eltűnt a sivatag dűnevidéke. Az istenek is eltávolodtak az árnyéktól, aki kivilágosodott a reá vetülő holdfényben. Egy nagy tisztás fölé tornyosuló sziklán ült, és meditált. Csakhogy most megzavarták, s kénytelen volt felnyitni a szemhéját. Lábai egymásba fonódtak ültében, nyitott tenyere pedig térdén pihent. Szürkeszőrű farkas fejét oldalra fordította, s szólásra nyitotta a száját:
- Miért zavartál fel megtisztulásomból? - kérdezte lágy, mégis férfias hangján.
A sárgalevelű fák közül egy fiatal, vörös hajú legény lépett elő. A sötét sziklán kuporgó yalthann felé haladt, s éppen, hogy csak kilépett az ezüstös fénybe, amikor meg is állt. Idegesen megköszörülte a torkát, s ékes hangon közölte mondandóját:
- A vezér hív, jó uram! A sátrában vár önre.
A farkasszerű férfi elkomolyodott arccal, s behúzott farokkal bólintott egyet.
- Pár pillanat, és indulok - mondta csendesen - Az istenek áldják meg a Szövetséget!
- És hallgassák meg szavaidat! - felelte a legény, majd megfordult, s eltűnt az őszi fák esti árnyékában.
A yalthann fejébe húzta sötétkék csuklyáját, és így csak a hosszú orra látszott ki belőle. Ezen kívül egy ugyancsak kék színű bőrnadrágot, és rövid zekét hordott. Hátára egy éles szablyát szíjazott, melyet, ha szükséges volt, azonnal kihúzhatott a hüvelyéből.
Még egyszer végignézett az előtte elterülő tájon, mielőtt felállt volna a szikláról. A mélyben húzódó tisztás zöld füvére valakik egyszerű kis sátrakat húztak fel. A sötét ég takarásában meg kellett gyújtaniuk a tisztást szegélyező fáklyákat. Mögöttük a messzeségben, pusztán csak fűvel benőtt dombok, s hegyek nyújtogatták magukat a csillagok felé. A fényes pontok között két hold is az égen ragyogott. A nagyobbik kihegyesedő kifli alakot öltött, ez volt a Zouqyan. Pontosan mellette pedig a jóval kisebb Zouqhyal csillogott ezüstszínű gömbformájában. Most még tiszta volt az ég, de a farkas fejű harcos tudta, hogy reggelre ellepik majd az esőfelhők. Ez viszont nem töltötte el keserűséggel a yalthann lelkét. Ő szerette Alba Királyság viharos vidékeit.
De nem merengett tovább az ország szépségein, helyette inkább kötelességét követte. Behajlított lábakkal lépett a tölgyfák közé, s elindult az egyre meredekebbé váló lejtőn. Az avar tele volt kifakult levelekkel, amelyek hangosan ropogtak a yalthann saruja alatt. A magas férfi élesen balra fordult, és hamarosan megcsapta orrát az erdei illattal keveredő sült hús szaga. Érzékszervei ugyanolyan kifinomultak voltak, mint a farkasoké, csak ő látta a színeket is. Régen az emberek gyakran összetévesztették a yalthannokat a vérfarkasokkal, és amíg nem olvadtak be a nagy euthminyai értelmes fajok társaságába, rettegtek tőlük.
A nyugodt lelkű harcos hamarosan újra kilépett a sűrű fák közül. Csak most már a sátrakkal teli tisztáson volt, s felgyorsított léptekkel folytatta útját. Amikor elhaladt a tábortűznél sütögető társai mellett, azok felhúzták saját csuklyájukat, s bólintással köszöntek neki. Ez a szablyás férfi nagy tiszteletnek örvendett közöttük. Magas sziluettjének minden kékruhás utat adott, s még a fáklyák fényétől megnyúlt árnyékát is kikerülték.
A középen álló kerek, világoskék sátor bejáratának függönye el volt húzva. Előtte pedig két karcsú, szőke elf állt őrséget. Meg sem kérdezték a yalthannt, hogy mit akar a vezértől, engedték, hogy bemenjen.
A sátor belsejében oldalt emeletes faágyakat helyeztek el, középen pedig egy hatszögletű asztal állt. Rajta három vastag gyertya világított apró lángjaival. A derengő fény ugráló árnyékokat vetített az asztal mögött álló izmos férfira. Ő volt a vezér, de kék ruhája semmiben sem különbözött a többiekétől. Barna körszakállába ősz szálak vegyültek, hosszú haja pedig csapzottan hullott a vállára. Szögletes orrnyergén egy régi seb mély nyoma éktelenkedett, barátságosan kék szemei viszont enyhítettek ijesztő külsején. Amikor meglátta a büszke tartással belépő yalthannt, széles mosoly terült el ráncokkal barázdált arcán.
- Örülök, hogy újra közöttünk van, kedves Chedric! - rikkantotta, s megkerülte az asztalt, hogy vállon veregethesse a farkas fejű harcost.
- Elnézést kérek, ha kissé későn jöttem be az ön sátrába, Sir Yhál! - hajtotta le fejét Chedric.
- Az istenekre mondom, maga sosem hagy fel a nyájas formalitásokkal! - nevetett fel a vezér. - Azt hittem, hogy a sivatagos Egymoht Birodalom sivársága magából is eltörli a jóindulatot.
A sárga szemű szablyás férfi a vezérére tekintett.
- A meditáció segít legyőzni a gonosz érzelmeket - mondta csekély sértődöttséggel a hangjában.
- Ó, persze, efelől nincs kétségem! - emelte fel kezét védekezésképpen a körszakállas ember.
- Tehát, miért hivatott, uram? - kérdezte Chedric türelmetlenül.
A vezér idegesen tördelni kezdte ujjait, s fel-alá járkált a gyertyás asztal előtt. De mivel képtelen volt elviselni harcosának követő figyelmét, végül válaszolt:
- Tudom, hogy nemrég jött haza, de most újabb egyszemélyes küldetésem van a maga számára. Ezzel viszont hamar végezni fog! - tette hozzá, a yalthann komor arcát látva.
- Bármi is legyen ez a feladat, én végrehajtom - bólintott Chedric.
- Ez a beszéd, barátom! - öklözött a levegőbe a korosodó vezér, aztán nyugodtabban folytatta mondandóját. - Mi, a Holdfény Szövetsége, holnap megtámadjuk a Lopherim banditák erődjét. De ezt már biztosan mondták magának a többiek is. Szóval, mivel nekik is vannak kémjeik, az egyik ilyen tagjuk ügyetlenségében lebukott tegnap a tábor közelében. Két nagyszerű Holdfény szolga ki is faggatta őt. Elárulta, hogy mielőtt még most felkel a nap, az egyik Lopherim kutya titkos találkozót tart az újonc Vörös Levél tolvajcéh néhány kereskedőjével. Ezek a zöldfülű bűnözők tudnak rólunk egy-két dolgot, és meg akarják osztani a Lopherimmel. Ráadásul még méreggel átitatott nyílvesszőket is hoznak nekik. Cserébe persze élelmet kapnak, és egy nagy szövetségest. A találkozó a közeli Wickilton város kikötőjében lesz.
- Az én feladatom pedig a rajtaütés? - kérdezte Chedric.
- Igen, kedves barátom! - vigyorgott Sir Yhál, s vidáman kacsintott egyet - Sőt mi több, ölje meg mindegyiküket! Elvégre ez a bérgyilkosok dolga, még ha a jóért is harcolnak.
A yalthann biccentett egyet.
- Való igaz - motyogta, aztán érthetőbben hozzátette - Jobb, ha azonnal indulok. Wickilton nincs messze, de időben oda akarok érni.
- Jól van, barátom! - szólt a vezér, s még egyszer vállon veregette Chedricet. - Magára mindig számíthatok, és ezt nagyra értékelem. Az istenek áldják meg a Szövetséget!
- És hallgassák meg szavaidat! - felelte a bérgyilkos, majd kilépett a sátorból.
A két hold körül szinte már feketéllett a sötét ég, s a csillagok felé egy nagy felhő kúszott. Chedric viszont nem foglalkozott az időjárással. Ha feladatot kapott, minden felesleges gondolatot kizárt az elméjéből, és csak a küldetésre koncentrált. Most is így tett, s tisztelettel rábámuló tekintetek követték minden halk mozdulatát. Egy szürke ló felé haladt, mely egy közeli tölgyfa barnakérgű törzséhez volt kikötve. A hátas szerencsétlenségére, egy magas fáklyarúd is mellette állt, amelynek fénye zavarta a szemét. A farkas fejű harcos más esetben megkereste volna azt, aki ide kötötte, hogy felrója rajta rossz tettét. A yalthannok ugyanis szoros kapcsolatban álltak az állatokkal.
Chedric hamar kioldotta a kötést, s felpattant a szép lóra, hogy elinduljon vele éjjeli útján. Wickilton városából egy részben kikövezett ösvény vezetett a tisztásra, így aztán lehetetlen volt eltévedni. A táborban pihenő, mulatozó s vacsorázó Holdfény szolgái biztosak voltak benne, hogy a yalthann ismét irigylésre méltó feladatot kapott.
Miközben a szablyás férfi a szinte egyenes úton vágtatott erős lovával, megzavart tündérek csipogtak utána. Alba Királyság tele volt ezekkel a mágiával átitatott apró lényekkel. A nép pedig imádta őket.
A pata hangosan kopogott a keskeny ösvény fehér kövein, miközben a szél is föltámadt. Az őszi, sárgás levelek szerteszét szállingóztak a hűvös levegőben, s a zöld fűszálak lágyan hajlottak a súlya alatt. Chedric csuklyája hátrahajlott, s a fülei is lekonyultak. De sárga szemei rezzenéstelenül meredtek a távolba.

Wickiltonban nemrég zajlott a Boldog Whisky Fesztivál, s a színes, szalagos bódékat még mindig nem bontották le. A magas, vastag városfal egy viszonylag kicsiny településnek adott helyet, melynek kanyargós utcái mellett apró téglaházak füstöltek kormos kéményükkel. Barna faluk, fehérkeretes ablakaik, s vöröses cserepekkel fedett háztetejük volt.
Egy keskeny, és lassan csobogó folyó szelte át Wickiltont. Így hát a központ is kettéosztott lett. A település mögött húzódó dombhoz közeli parton helyezkedett el a templom, és a városháza. A másikon pedig a nagy piac, s az albai hősökről formázott márványszobrok foglalták a helyet. A város nyugati részén egy apró kikötő fogadta a folyón érkező csónakokat, vagy kisebb hajókat. A bérgyilkos is ide igyekezett.
A két nap még nem kelt fel, de fénye egyre csak közelített a horizonthoz. Ezért látta Chedric fontosnak, hogy jobban bíztassa szürke lovát. Eddig még egy küldetést sem rontott el, s nem akarta, hogy pont ezeket a senkiházi banditákat ne tudja elkapni. Hamarosan kijutott a sűrű tölgyfaerdőből, s a nagy füves mezőre ért, melynek legnagyobb dombja előtt állott Wickilton városa. A szürke, elnyúlt felhők utolérték gyors lovát, s az eső szitálni kezdett. A yalthann hosszú orra megrebbent, amikor az első csepp szétloccsant rajta.
A fehérköves út egészen a vastag városfalig vezetett. Ott Chedric leugrott hátasáról, s minden meggondolás nélkül szabadon eresztette. De az állat meg sem mozdult. A bérgyilkos persze pont erre számított. Fekete orrával beszippantotta a frissítő, esőszagú levegőt, aztán a vasrácsos kapu elé lépett. Amögött két láncinges, dárdás gárdista állt őrt. Amikor észrevették a yalthannt, az egyikük felemelte tenyerét, s így szólt:
- Ki- és bejárati til… Oh, maga Holdfény szolga?
- Igen, és muszáj bejutnom a városba! - válaszolt Chedric, aki tudta, hogy Wickiltonban sokan ismerik ezt a nem egészen törvényes szervezetet.
Az őr sóhajtott egyet, s megigazította fején álló sisakját.
- Nem szívesen, de beengedem - mondta kelletlenül, majd társához fordult. - Vaskaput felhúzni!
Azzal a másik gárdista megtekert egy nagy kereket, s a rács felemelkedett. A farkas fejű bérgyilkos köszönetként biccentett az őröknek, aztán halk lépteivel a nyugati kikötő felé folytatta útját. Míg a keskeny, macskaköves utcákon sétált, eszébe ötlött valami. A dárdás harcos valamiféle ki- és bejárati tilalomról tett említést, mely bizony sok mindent befolyásolhatott jelen esetben. Mivel ezek szerint a tolvajoknak, és a Lopherim banditának már jó ideje a városban kellett lenniük. A találkozást viszont elvileg egy napfelkelte előtti időpontra beszélték meg. Az igaz, hogy az ilyen bűnözők nem nagyon törődtek a megszabott dolgot betartásával, de fényes nappal nem mertek volna összehozni egy ilyen találkozót. Chedric így gondolkodott, s egyáltalán nem is tévedett.
A kanyargós utca végén kiért a folyópartra, közvetlenül a nagy piac mellé. Még ott álltak a megüresedett whiskys hordók, s a fesztiválról megmaradt kóstolópultok. A yalthann nagyon ritkán ajándékozta meg magát az alkohol mámorító ízével, s meg is vetette az albaiak whiskyrajongását. Gyorsan balra fordult, s nesztelenül megközelítette a kikötő mólójával szemközti nagy faépületet. Talán ez volt az egyetlen fából készült ház egész Wickiltonban.
A szemerkélő esőcseppek halkan kopogtak a fekete macskaköveken, s a két holdat eltakarta a sötét felhőréteg. Chedric mindkét természeti jelenséget isteni áldásnak tulajdonította. Ugyanis a lehető legcsendesebben akart eljutni a faházhoz, melynek kerek ablakaiból gyertyafény áradt. Minél közelebb került a téglatest alakú épülethez, annál jobban szemügyre vehette ügyetlenül összeácsolt fadeszkáit. Könnyű lépteivel az ablak alá guggolt, s hegyes füle égnek meredve hallgatta a bentről kiszűrődő zajokat. Talán még nem késett el.
- Nem volt könnyű idáig cipelni a ládákat! - morogta az egyik mély hang. - Erre ő meg el sem jön!
- Várj türelemmel, a napok még nem keltek fel! - figyelmeztette társát egy fiatalos, lágyabb hang.
Aztán a bérgyilkos meghallott mást is, de az már a folyó felől jött. A gyengéden hullámzó vízen egy kis csónak ringatózott, benne egy kopasz, középkorú férfival. Chedric jobban a falhoz lapult, nehogy időnek előtte meglássa őt a Lopherim bandita. Egy-két türelmes pillanat múlva, a csónakkal érkező fickó is belépett a faházba. A kétszárnyú ajtó nagyot nyikordult erőteljes lökésére.
- Elnézést a késésért, zsivány barátaim! - hallatszott érdes hangja. - Látom nem feledkeztetek meg a nyílvesszős ládákról.
- Mi mindent a tolvajbecsület betartásával hajtunk végre - szólt nyájasan az egyik bűnöző.
- Azzal aztán nem sokra mentek! - nevetett fel a Lopherim - Ebből is látszik, hogy ifjoncok vagytok még ilyen téren. Na de hadd halljam a híreket!
Chedric még ezt is megvárta, mert kíváncsi volt, hogy mennyiben tévednek a zöldfülű tolvajok.
- A Holdfény Szövetség a Wickhél erdőben vert tábort, és vannak vagy háromszázan. Ez a szám ne tévessze meg uraságodat, a Szövetség így is könnyedén lerohanja az erődöt. De a mi nyilainkkal egyszerűbb dolguk lesz. Gondolom megfutamodni nem akarnak - szólt a bandita, gúnyos éllel a hangjában.
Mielőtt még a kopasz férfi válaszolhatott volna, Chedric egy gyors, és hirtelen mozdulattal beugrott az ablakon. Az üvegszilánkok meg sem karcolták, s a yalthann előrántott szablyával termett a bűnözők előtt. A faház oldalában található ládák, szalmakupacok és csónakok előtt legalább tízen, ha nem tizenöten gyűltek össze. Az olvadó gyertyák szerszámos asztalokon állva ontották remegő fényüket, mely az előhúzott kardokon is megcsillant. A tolvajok ijedten tekintettek a bérgyilkosra, kiben felismerték a sokat emlegetett Vad Farkas gúnynevű Holdfény szolgát.
- Tévedésben éltek barátaim! Mi négyszázan gyűltünk össze a Wickhél erdőben - mondta a yalthann, s éles fogait kivillantva vicsorgott a bűnözőkre.
- Megölni! Megölni! - üvöltötte a kopasz, barnazekés Lopherim, aki egy baltával felfegyverkezve lépett előre.
A fekete ingbe bújt tolvajok harciasan felkiáltottak, s a bérgyilkosra rontottak. De bármilyen könnyű harcnak is ígérkezett a részükről, Chedric hihetetlenül jó kardforgatásában nem találtak gyenge pontot. Bárhonnan is próbálták megközelíteni, a görbe szablya őrült sebességgel védte ki csapásaikat. A yalthann sokáig csak védekezett, később viszont behunyt szemmel vitte be halálos vágásait, és szúrásait. Amikor átdöfte éles pengéjét a vele szemben küzdő ember gyomrán, egy szakállas, alacsony törpe mögéje került. Ez a vörös hajú, izmos, tömzsi bandita a megszokott törpeharciassággal sújtott le rá. De Chedric még időben megpördült saját tengelye körül, s kivédte a csatabárd szörnyű csapását.
A küzdelem nem tartott sokáig, a yalthann úgy nyeste le a tolvajokat, hogy ő maga egy sérülést sem szerzett. Már csak egy harcos maradt talpon rajta kívül. A kopasz, véres szemű Lopherim őrült módon csapkodott baltájával, de mindhiába. Chedric kiverte kezéből a fegyverét, s egy nagy ládának lökte izmos testét. Szablyájának hegyét a torkára szegezte, s így szólt:
- Sokáig fetrengtél már az összelopkodott kincsekben, Lopherim kutya! Ideje lenne meghalnod.
- Te mondod, hogy kutya? Te, aki egy farkas fejét hordod a nyakadon? - gúnyolódott a bandita, kinek nyakán egy véres csík jelent meg ott, ahol a penge nekifeszült.
- Én, és még sok más bérgyilkos is - felelte Chedric. - Csak most az a probléma, hogy fegyver nélkül maradtál. Így hát kénytelen vagyok elengedni téged.
A bűnöző arca megfeszült, s szemöldöke értetlenkedésre utaló ráncba húzódott. Nem tudott mit mondani, még akkor sem, amikor a yalthann leeresztette fegyverét, s hátrébb állt. Kezével a macskaköves utcákra vezető ajtó felé mutatott.
- Indulj hát, mielőtt még meggondolom magam! - mondta türelmetlenül.
Nem kellett kétszer szólnia, a Lopherim baltáját a padlón hagyva rohant ki a faházból. Chedric hallotta, amint futó lépteitől visszhangzott a város. Aztán hirtelen rémleni kezdett neki, hogy honnan volt ismerős számára a kopasz férfi arca. Régebben látta egy körözési plakáton. Vérdíjat tűztek ki a fejére, mivel ártatlan gyerekeket gyilkolt le, kegyetlen élvezettel.
Chedric őrült gyorsan szedte lábait, úgy rohant ki a faházból. A bandita még a hosszú utcán szaladt, s a yalthann nagyon hamar utolérte. Szablyáját a magasba emelte, s a hátraforduló Lopherim koponyájába hasította. A pórul járt gyerekgyilkos sötétvörös vére ráfröccsent a harcos kék ruhájára, és szürke szőrére.
- Vár még rám egy megtisztulás, barátom! - szólt Chedric, s elgyalogolt.

2.5
Te szavazatod: Nincs Átlag: 2.5 (2 szavazat)

Hozzászólás-megjelenítési lehetőségek

A választott hozzászólás-megjelenítési mód a „Beállítás” gombbal rögzíthető.

v, 2008-12-14 12:26 Blade

Blade képe

"melynek gazdája táncolva küzdött. " - kivel, mivel? egyedül?
"A két tűző nap alatt ragyogott a penge, " - "aki kivilágosodott a reá vetülő holdfényben" - msot akkor este van vagy nappal? meg vki nem szokott csak úgy kivilágosodni ;)

"s éppen, hogy csak" - ezt nem egybe kell írni? lehet, h nem, csak így furcsa

"A nagyobbik kihegyesedő kifli alakot öltött, ez volt a Zouqyan. Pontosan mellette pedig a jóval kisebb Zouqhyal csillogott ezüstszínű gömbformájában." - ez csillagászatilag elég érdekes, hogy egyiket még megvilágítja a nap, a másikat, melyik pontosan mellette van, nem...kíváncsi lennék a pontos helyzetükre a bolygóhoz és a napukhoz képest, pláne, hogy ebben a világban két nap van, nem? ;) tudtad, hogy a tejútrendszerben (azaz a mi galaxisunkban) százmilliárd csillag (nap) van? és hogy sokkal több mint százmilliárd másik galaxis létezik? na ebben az irtózatos rendetlenségben még az általad kitalált rendszer is jó eséllyel fellelhető :)

"A nyugodt lelkű harcos" - ó mily' fennkölt, de sztem jobb, ha azt írod, hogy a harcos nyugodtan...

"a sűrű fák " - nem a fák sűrűk, hanem az erdő

"Szóval, mivel nekik is vannak kémjeik, az egyik ilyen tagjuk ügyetlenségében lebukott tegnap a tábor közelében." - azért bukott le, mivel nekik is vannak? ez így értelmetlen

"A hátas szerencsétlenségére, egy magas fáklyarúd is mellette állt" - nem kell a vessző

"althann ismét irigylésre méltó feladatot kapott" - 1. a gyilkolásban mi az irigylésre méltó? 2. azt írod, hogy bérgyilkos, de pénzt nem kap érte, nem? 3. ki tisztelné a bérgyilkosokat?

"Egy-két türelmes pillanat múlva, a csónakkal érkező fickó is belépett a faházba." - ide sem kell vessző

"üvöltötte a kopasz, barnazekés Lopherim" - sokszor teljesen felesleges információkat írsz, ebben a helyzetben abszolút lényegtelen, hogy milyen zekében van a fickó

"a megszokott törpeharciassággal sújtott le rá." - az milyen? és azzal hogy lehet lesújtani másképp, mint pl egy sima emberi harciassággal?

"Chedric hallotta, amint futó lépteitől visszhangzott a város. " - a város? akkor az nem lehetett vmi nagy város, inkább csak kétutcás falu

"Vérdíjat tűztek ki a fejére, mivel ártatlan gyerekeket gyilkolt le, kegyetlen élvezettel." - ez most itt nagyon kilóg, miért ölt volna ártatlan gyerekeket?

No hát ezen még volna mit faragnia uraságodnak ;)

---- ----
Az ember szerint az idő múlik, az idő szerint az ember.
----
"Mert zseni csak egy volt, mégpedig Neumann János. Mi, többiek tehetségesek voltunk, de nem voltunk zsenik..." - Wigner Jenő, Nobel díjas fizikus
---- ----

v, 2008-12-14 13:33 Artair McKnight

Artair McKnight képe

Egy kissé értetlenkedve állok hozzá a kritikádhoz... ha nem baj. Azokból, amiket felsoroltál, csak a "sűrű fák"-at tartom én is hibának. Teljesen igazad van abban, hogy így nem helyes. De például a gyerekgyilkos miért ne ölhetett volna ártatlan gyerekeket? Csak a gyilkolás élvezetéért tette. Nem halljuk mi is nap, mint a nap a hírekben, hogy milyen őrült pszichopatákkal van tele a világ? A kém pedig az ügyetlensége miatt bukott le, nem értem, hogy miért volt félreérhető. "A nyugodt lelkű harcos" persze, hogy fennkölt... Direkt fennkölt. "üvöltötte a kopasz, barnazekés Lopherim" - Nem azért írtam le a ruháját, mert fontos, hanem csak a leírása miatt. "Chedric hallotta, amint futó lépteitől visszhangzott a város. " - Igen, éjszaka volt, a városban meg teljes csend honolt (és a ki- és bejárási tilalom is otthon marasztalt sok mindenkit). Nem hiszem, hogy a visszhangzó léptek miatt falunak kéne lennie... Ja, és csillagászat... Nem teljesen mindegy ez? Ez egy fantasy világ. A két nap közül egyébként az egyik mágikus, nem valós. (De ezt már leírtam a Tolvajok hercegnőjében)

Egyébként meg, biztos, hogy más olyan valamit tartana benne hibásnak, ami szerinted jó. Ez elég relatív. Tiszteletben tartom a véleményedet, de nem értek vele egyet. Mindazonáltal látom én is, hogy vannak még stilisztikai problémáim. Mégis, azt hiszem, hogy ez a 2 csillag kissé erős volt.

v, 2008-12-14 13:37 Blade

Blade képe

Erős? Azért ahhoz csak jogom van, hogy csillagozzak...és Te nem mondhatod meg, hogy mennyit adjak, nem igaz. ;)

"Egyébként meg, biztos, hogy más olyan valamit tartana benne hibásnak, ami szerinted jó. Ez elég relatív." - Ezt senki nem vitatja és nem is vitatta soha, ezért kell a véleményt megköszönni, nem minősíteni. Remélem, megérted.

---- ----
Az ember szerint az idő múlik, az idő szerint az ember.
----
"Mert zseni csak egy volt, mégpedig Neumann János. Mi, többiek tehetségesek voltunk, de nem voltunk zsenik..." - Wigner Jenő, Nobel díjas fizikus
---- ----

v, 2008-12-14 13:48 Artair McKnight

Artair McKnight képe

Bocsáss meg, kissé dühös lettem :P Azt hittem, hogy ez a novella majd elnyeri egy-két szerkesztő tetszését. Talán beképzelt voltam. Vagy csak nem vettem észre, hogy nem sikerült valami populárisra. Azt most sem értem, hogy miért hibák azok, amiket felsoroltál. A pontozást viszont értem már. Nem tetszett neked, és ennyi. Ezen felesleges kiakadnom. Igazán csak magamon akadok ki, hogy képtelen vagyok végre egy igazán jó művet alkotni.

Ó, és igen... Köszönöm a véleményt! :) Megkésve bár, de... törve nem?

v, 2008-12-14 14:08 Blade

Blade képe

Megértetted. ;)

A két csillagon ne akadj ki, tökéletes helyesírással az már 3, nagyon jó sztorival és megfogalmazással, logikai hibák nélkül 4, kiadásra kész állapotban 5. :)

Az "igazán jó" alatt azt érted, hogy mindenki 5-t ad rá? Ahhoz még sokat kell írnod, de a zsenit a sok gyakorlás teszi, legalábbis a zsenik szerint. ;)

---- ----
Az ember szerint az idő múlik, az idő szerint az ember.
----
"Mert zseni csak egy volt, mégpedig Neumann János. Mi, többiek tehetségesek voltunk, de nem voltunk zsenik..." - Wigner Jenő, Nobel díjas fizikus
---- ----

v, 2008-12-14 15:40 Dom Wolf

Dom Wolf képe

Bocsáss meg, én is kissé dühös lettem. Nem akarok megint vitába bonyolódni veled, de nagyon úgy látszik, a sci-fi sokkal jobban áll neked, Finoman fogalmazva.
________________
Az élet egy rohadt nagy háború. A te dolgod, hogy élvezd - vagy takaríts a körletet.

v, 2008-12-14 16:33 Artair McKnight

Artair McKnight képe

A sci-fi? Nincs itt fent egy sci-fi novellám sem. Régen kezdtem egy sci-fi regényt, de abba is hagytam. Szerintem te a steampunk novelláimra gondolsz :P Az lehet, hogy jobban állt nekem, de én a fantasyba vagyok belezúgva :D Könnyen meglehet, hogy csak a szokatlan, ritka stílus miatt tetszettek neked jobban, mint az újak. Talán egyszer-kétszer visszatérek még a steampunkhoz, de a fantasy az örök kedvencem, és nem tudok elszakadni tőle.

v, 2008-12-14 16:49 Dom Wolf

Dom Wolf képe

Én a Blase Arcanos novikat értettem sci-fi alatt, felőlem lehet steampunk, na, értsük mink, mire gondolok.
A novelláról: nekem sok a jelző, túl sokszor kommentálod úgy, hogy a farkasfejű harcos, nyugodt lelkű (nem hiszem el, ha ezt egybe írom, aláhúzza!) harcos, meg kicsit körülményes egy-egy leírás, mint behajlított lábakkal lépdelt az erdőben. Vagy amikor beugrik az ablakon az is eléggé nyakatekert.
Kiüt még a történetből, hogy igazából most ki a fenék ezek a Holdfény Szövetségesek? Bérgyilkosok, elfek, vagy sokféle nemzetiségű harcos? És a vége, jó, hogy erkölcsös a farkaskoma, de ha valakit lefegyverez, azért ne hagyja futni, mert már nincsen fegyvere basszus!
________________
Az élet egy rohadt nagy háború. A te dolgod, hogy élvezd - vagy takaríts a körletet.

h, 2008-12-15 09:05 miyoku

miyoku képe

ha az aranyszívű blade ezt kapta, akkor én már meg sem merek szólalni. :roll:
- . - . - . - . - . - . - . -
S im egyszerre ajtóm roppan,
Mintha egy kéz félve koppan
– dobban ajtóm csöndesen

h, 2008-12-15 20:40 Artair McKnight

Artair McKnight képe

Nyugodtan nyilvánítsd csak ki a véleményedet a novellámról! :) Most már megértő és türelmes leszek. És nem akarok kötekedni sem... Csak akkor nagyon rosszul érintett a kritika. Pedig már igazán hozzászokhattam volna "-.- Még egyszer bocsánatot is kérek Blade-től! Ha pedig tényleg aranyszívű, akkor tovább verem a fejem a falba, hogy miként sikerült ilyen rossz novellát írnom. Én halálkomolyan azt hittem, hogy ez lesz az eddigi legjobb novellám :D (Ja, amúgy én 18 éves vagyok, csakhogy picit mentségemre legyek az írásképességeket illetően :P)

k, 2008-12-16 09:39 miyoku

miyoku képe

ok, engedélyt adtál! :) lássuk. mindent kigyűjtök, szóval lehet h néhány dolgot már blade is említett.
"Széles szablya szelte " na, az alliteráció tetszik!!!
"melynek gazdája táncolva küzdött" a homokkal?
"A forró levegőben szökdelt " egy harcos nem kifejwezetten szökdel
"hősiesség sugárzott " ezt inkább ne!
"aki kivilágosodott a reá vetülő holdfényben" giccses. és a kivilágosodott helyett más kéne, mert magyartalan
"Egy nagy tisztás fölé tornyosuló sziklán ült, és meditált. " az előbb még kardozott. ez egy új kép, át kéne kötni
"felnyitni a szemhéját. " a nélkül, és inkább szemét
"Lábai egymásba fonódtak ültében" az ültében is szerencsétlen, meg a lábai is, mert páros szerveket egyesszámba írunk!
"Szürkeszőrű farkas fejét " elvesztettem a fonalat. a harcosnak farkas a feje?
"nyitotta a száját:" a nélkül
"éppen, hogy csak kilépett az ezüstös fénybe, amikor meg is állt." éppen, h, csak sok egy mondatban. éppen kilépett, és az is sem kell
"megköszörülte a torkát" a nélkül
"- A vezér hív, jó uram! A sátrában vár önre." most magázza, v tegezi? mert mind a kettő előfordul. ha magázza, akkor "hívja", ha tegezi, akkor "vár rád"
"csuklyáját, és így " és nélkül
"Ezen kívül egy ugyancsak " ezen kívül sem kell
sok a teljesen fölösleges töltelékszó
"A mélyben húzódó tisztás zöld füvére valakik egyszerű kis sátrakat húztak fel. " valakik nem kell
"s hegyek nyújtogatták magukat a csillagok felé. " jujj, jujjjjujjjujju gejl!
"keserűséggel a yalthann " a nélkül
"kötelességét követte. " teljesítette
"Behajlított lábakkal lépett a tölgyfák közé," mivel nyújtott lábbal kissé nehéz lépkedni, ezért általában hajlított lábbal sétálgatnak az emberek
"A nyugodt lelkű harcos " miért nyugodt lelkű? :o
"jöttem be az ön sátrába" ön nélkül
nem kell minden mondat után kommentet írni, h ki kérdezett, ki beszélt.
"tette hozzá, a yalthann " a nélkül
eddig jutottam. ahhoz képest, h 18 vagy, nem rossz, ne keseredj el! viszont érezned kellett, h közel sem olyan tökéletes a storyd, mint hitted. sokat gyakorolj, és olvass, de ne ilyen nyáltol csöpögő, naplementében harcoló borzadványokat!

- . - . - . - . - . - . - . -
S im egyszerre ajtóm roppan,
Mintha egy kéz félve koppan
– dobban ajtóm csöndesen

k, 2008-12-16 16:04 Artair McKnight

Artair McKnight képe

Na, hát köszönöm, ezekből is sokat tanultam! :) A behajlított lábat csak azért írtam, mert a yalthann-nak a lába a farkaséhoz hasonlít. És érzékeltetni akartam, hogy nem egészen emberi lába van. De bénán jött össze :D A csöpögősség sajnos a stílusom része, elég nehéz megválni tőle :P De majd igyekszem valahogy tompítani. Amúgy mostanában Walter Scott-ot olvasok, ő romantikus író, szóval talán az ő csöpögőssége is rám ragadt. Karácsonyra ha minden igaz megkapom Neil Gaiman Csillagpor című regényét. Meg tervezek egy kis Dickenst is. :D
Ja, és kitaláltam egy sci-fi novellát. Szerintem érdemes leírni, úgyhogy legközelebb arra kell számítani tőlem. Lehet előkészíteni a velős kritikákat, mert sci-fivel ritkán próbálkoztam.

k, 2008-12-16 16:09 miyoku

miyoku képe

csillagpor remek, utána a filmet is ajánlom, mert jól eltalálták!
ha gondolod, küld át előtte, megbeszéljük.
18 évesen még simán érthető a csöpögés, remélhetőleg kinövöd. :)

- . - . - . - . - . - . - . -
S im egyszerre ajtóm roppan,
Mintha egy kéz félve koppan
– dobban ajtóm csöndesen

k, 2008-12-16 16:16 Artair McKnight

Artair McKnight képe

A filmet láttam már. Skóciában forgatták, úgyhogy nekem már a táj elég volt ahhoz, hogy jónak könyveljem el :D De tényleg jó kis film volt. Nagyon kedves tőled, hogy átbeszélnéd velem, de nem akarom úgy felrakni, hogy más már segített rajta / belejavított. Az nem fair :) Felrakom, miután alaposan átnéztem.

(Az ellenőrző kódok egyre érdekesebbek lesznek... Most azt kell beírnom, hogy INNOD :O)

p, 2008-12-19 15:37 Artair McKnight

Artair McKnight képe

Tegnap elkészültem a sci-fi novellával, és tényleg alaposan átnéztem, mielőtt beküldtem :) Erre persze ma észre vettem benne egy kis hibát -.- Van benne egy ilyen: "esztek?" Nos, ehelyett "esznek?" kell. Végig magázódás ment, csak véletlenül tegezést írtam :P Szóval, aki felteszi ezt a novellámat, kérem ne vegye figyelembe! Amint felkerült, és láttam, kijavítom! Persze elfogadom, ha késő bánat :S

p, 2009-06-26 16:18 Avion

Avion képe

Látom elég régen írtak ehhez a novihoz, de én most megteszem.
Ez a novella történet szempontjából nulla. Semmi sem történik benne. Az egészet egy mondatba lehetne foglalni: Egy farkasfejű harcos megbízást kap, amit teljesít is. Kb ennyi.
Ez szerintem nem történet. Emellett ott van a főszereplő benyalattatása az olvasónak is.
Nagyon jóságos a főszereplő. Ez lehet valakinek bejön, de nekem nem...
Viszont ahogy meg van írva nagyon tetszett. Nagyon szép képek vannak benn. Pl.: amikor a farkas orrán szétloccsan a vízcsepp. Ez valahogy nagyon megfogott. Emellett ott van a gyerekgyilkos is, akit megvetett a főszereplő. Tudtommal ő egy bérgyilkos mivel különbözik a banditától?
Hogy neki fizetnek azért, hogy öljön. Mindegy.
Én erre adok egy gyenge hármast.

________________________________________________________________
A ma még rossz, de a holnap már az enyém lesz… és ma van holnapja a tegnapnak…

p, 2009-06-26 16:44 Artair McKnight

Artair McKnight képe

Azóta sem írtam ilyen darálós novellát :D De azért a nulla történet azt jelenti, hogy végképp nem történik semmi. Itt valami mégis van, nem? :P
(Azt hittem, hogy ezek a novellák már a felejtés homályába merültek :) De jobb is, hogy most újra emlékeztetsz rájuk. Legalább eszembe jut, hogy ilyet is írtam.)

p, 2009-06-26 18:25 Avion

Avion képe

Nos, akkor úgy fogalmazok,hogy történet szempontjábol a 10-es skálán kettőt kap.
Így megfelel?
Viszont baromira mérges vagyok. Ez a novella nagyon hasonlít az én kisregyényemhez.
Juj, majdnem elfelejtettem a 3 csillagot.

________________________________________________________________
A ma még rossz, de a holnap már az enyém lesz… és ma van holnapja a tegnapnak…

p, 2009-06-26 21:08 Artair McKnight

Artair McKnight képe

Sajnos ezt egyikünk sem tudhatta előre. :S A világon egy tucat egymáshoz hasonló mű íródik.

szo, 2009-06-27 17:54 Avion

Avion képe

Jah, ezt majdnem elfelejtettem: Szürkeszőrű farkas fejét oldalra fordította...
Nem vagyok benne biztos de sztem a "farkas fejét" egybe kellene írni.
Mert így a mondat azt jelenti, hogy farkak vannak a fején. ;)

________________________________________________________________
A ma még rossz, de a holnap már az enyém lesz… és ma van holnapja a tegnapnak…