A természet lágy ölén

A sűrű erdő közepén egy napfényes tisztás terült el. Halkan csobogó folyó szelte ketté, zöld mezején pedig színpompás virágok hajladoztak a lágy szélben. Egy romos torony állt mellette, melyet már benőtte a moha és a borostyán, s úgy nézett ki, mintha bármely pillanatban összeomolhatott volna. Lehetett vagy ezer éves, senki sem tudta, hogy régen milyen célt szolgált. A látogatóit nem is a története vonzotta oda, hanem a vadregényes szépsége.
De ezen a nappalon nem csak ez az egyetlen szépség volt a tisztáson. Egy fiatal leány fürdött a folyó hűsítő vizében. Vörös haja ázottan omlott vállára, s néhány rakoncátlan szála szeplős arcára tapadt. Az ég felé nézett. A kék felleget apró felhők tarkították, amelyeken könnyedén áthatolt az arany napsugár.
A mezítelen lány fölé behajolt egy fűzfaág, a szél röpítette oda. Elkapta vékony ujjaival, s markába zárta. Egy pillanatra elgondolkodott azon, hogy vajon létezik-e szebb dolog a természetnél. Aztán egy kiáltást hallott, s összerezzent. A hang a sűrű erdő felől jött, majd egyre csak közelített. Sokáig tartott, félelemmel teli és keserves volt. A lány hátrébb úszott, a fűzfaágak takarásába, ott pedig lejjebb süllyedt, hogy csak a feje látsszon ki a vízből.
Hamarosan egy ijedt férfi jelent meg a tisztáson. Napbarnított arca verejtékben úszott, fehér ingét vér mocskolta be. Haja hosszú volt és csapzott, testalkata vékony, és egyáltalán nem úgy nézett ki, mint aki gyilkolni tudna. De a lány tudta, hogy a külső gyakran megtévesztő az embereknél. A szíve vadul zakatolt, mellkasa szaporán emelkedett, de bízott benne, hogy a rejtekhelye jól eltakarja őt. Ez pedig nem azért volt fontos, mert félt, hanem azért, mert zavartalanul akarta figyelni az eseményeket.
A férfi idegesen kapkodta a fejét, mint aki nem tudja, hogy hová meneküljön tovább. Végül észrevette a romos tornyot, úgyhogy gyorsan beszaladt az ajtaján. A meztelen lány még mindig nem akart előjönni, vagy a másik irányban elszaladni. Hátrafelé amúgy sem mehetett, hiszen nem ismerte az erdő azon részét. Csak annyit tudott róla, hogy fenevadak ólálkodtak ott. Tehát kivárta, hogy mi fog történni ezután. Az pedig nem volt megnyugtatóbb, egy kicsit sem.
Egy újabb férfi lépett a tisztás ragyogó, illatos mezejére. Vad, bozontos haja csak úgy lobogott a szélben, ébenfekete szeme gonoszságot tükrözött. Zekéje elszakadt és mocskos volt, mellkasát meg egy véres vágás szelte át. A lány úgy sejtette, hogy az előző férfin ennek a gonosz teremtésnek a vére látszott.
Az új jövevény körbetekintett az idilli tájon, aztán rémes szeme megakadt azon a helyen, ahol a lány elbújt. Csak egy fejformát látott az ágak mögött, ezért így kiáltott felé:
- Ha te vagy az Ulric, akkor gyere elő, hogy végre lezárhassuk az ügyünket! Nem fog tovább vér folyni, erre megesküszöm!
A lány Ulric helyében nem hitt volna az átlátszó szavaknak, de a vékony férfi óvatosan előlépni készült a torony rejtekéből. Ezt a megsebzett alak nem láthatta, mivel az ajtónyílás a folyó felé nézett. De a meztelen leány meg akarta menteni a bujdosó férfi életét, így hát kiúszott a lelógó fűzfaágak takarásából. Ahogy előre gyanította, Ulric megállt ott, ahol eddig volt, a másik ember pedig mozdulatlan tekintettel figyelte őt. Kiemelkedett a fodrozódó, szürkés vízből, majd elindult a part felé. A sebesült férfi arcán széles mosoly terült el, s szemében vadság lángja lobogott. Ulric viszont csak bambán falta tekintetével a karcsú nőalakot.
- Ó, azt hiszem, hogy Ulric cimborám várhat még néhány percig - vigyorgott a gonosz férfi.
- Csak nem ő volt az a véres ingű úrfi, akit az előbb a vízbe fojtottam? - kérdezte a lány, s kék szemét le nem vette az idegen emberről.
A megsebzett férfi hangosan hahotázni kezdett az abszurd kérdésen, majd közelebb lépett a mezítelen szépséghez.
- Ugyan, senki sem tudná elhinni magácskáról, hogy ölni is képes! Bájaival meghódítja a férfilelkeket, akik magukévá teszik a testét, aztán itt hagyják fürdőzni.
- Ennyire ismer? - súgta a lány a gonosz férfi fülébe.
- Én minden nőt ismerek! Mind ugyanolyan!
A bozontos üstökű idegen magához vonta a meztelen lányt, meg akarta csókolni az ingerlő ajkát. De ő hihetetlen erővel a folyóba taszította, majd utána ugrott. Megragadta a haját, s a víz alá nyomta a halálra rémült jövevény fejét. Hiába kapálózott, a lány legyőzhetetlennek tűnt. Nem tellett sok percbe, és már halott volt. A gyönyörű teremtés a partra húzta elernyedt testét, aztán a torony felé kiáltott:
- Most már előjöhetsz!
Ulric bátortalanul sétált ki a toronyból, aztán amikor meglátta az ázott hullát, földbegyökerezett a lába.
- Meg… megölted? - dadogta rémülten.
- Igen, mert láttam rajta, hogy gyilkos. Kinéztem tekintetéből a bűneit. A tiédet viszont képtelen vagyok átlátni. Túl sok a homály, mert folyton csak könnyezel.
- Még szép, hiszen ez az őrült ölte meg a szerelmemet! Én pedig megtámadtam, de nem voltam elég ügyes. Éppen, hogy csak megsebeztem. Ezért menekülnöm kellett… Azt hiszem, hálával tartozom neked! De még a nevedet sem tudom.
A fiatal leány elmosolyodott.
- A nevem lényegtelen - mondta szelíden, de arca rögtön komorabb lett, amint meglátta a férfi tisztábbá váló tekintetét. - Te is bűnös vagy, Ulric!
- Tessék? - hebegte a vékony fiatalember, majd hátrálni kezdett.
- Már látom a szemedben! Minden férjtől, aki csak az utadba került, elvetted a feleségét! Elhódítottad tőlük, szerelmi bájitalokkal! - fakadt ki a vörös hajú leány, s megragadta Ulric torkát. - Mióta az ember varázsszerekkel él, csak gond van ezen a világon! De mi lesz így velünk, nimfákkal, druidákkal, igazi varázslókkal és boszorkányokkal? Gyűlöllek téged is, téged még jobban, mint az előző áldozatomat!
A haragos nimfa összeroppantotta a férfi torkát, és eleresztette. A két hullát maga után vonszolta a folyóba, hogy lehúzza őket egy elrejtett, víz alatti világba. Eddig még senki sem élte túl, ha találkozott vele, mert mindenkit bűnösnek talált.
Ulric tényleg elcsábította a bozontos hajú férfi feleségét. De a gonosz ember őrültségében megölte a nőt, hiszen tudta, hogy a bájital miatt már sosem lehet az övé. Erre Ulric is bosszús lett, így hát megtámadta a másik gazembert. De valóban ügyetlen volt, s gyávaságában menekülőre fogta.
A nimfa minden zavaros bűntettet átlátott, nem volt előle menekvés. Hitvallása szerint pedig bűnös ember nem élhetett tovább a természet lágy ölén.

3.5
Te szavazatod: Nincs Átlag: 3.5 (4 szavazat)

Hozzászólás-megjelenítési lehetőségek

A választott hozzászólás-megjelenítési mód a „Beállítás” gombbal rögzíthető.

p, 2009-07-24 15:24 Styra

Styra képe

Jó volt a végén a csavar, de mintha kicsit túlmagyaráztad volna. Néhány mondatra talán ráférne egy kis átfogalmazás, de elmegy :)
"melyet már benőtte a moha" benőtt
"mellkasa szaporán emelkedett" emelkedett és süllyedt - különben folyton csak emelkedik, és a végén még elszáll ;)
markába zár... ez a kifejezés egy ággal kapcsolatban nekem furcsa volt, ha a markodba zársz valamit, akkor azt oda tényleg bezárod, elrejted, nem pedig csak ráfogsz.
__________________________________________________
Csillagból születtünk, s csillag leszünk újra
Ha életünk lángját egy széllökés elfújja.

p, 2009-07-24 18:50 Artair McKnight

Artair McKnight képe

Hát ez tényleg gáz...

p, 2009-07-24 19:11 Kreeteeka

Kreeteeka képe

Megnéztem, hogy hány éves vagy. Sokkal többre saccoltam volna. :)
Ennek az írásnak nagyon tetszett az alapötlete, a megvalósítás és a csavar is, de én az utolsó előtti bekezdést simán kihagytam volna (Ulric tényleg elcsábította... -kezdetűt).
A mohás ragozás és a marokba zárás nekem is feltűnt, de más zavarót nem találtam. :)
Nekem ez is pont úgy tetszett, mint a többi műved. Csak így tovább!
-------------------------------
Isten eldöntötte, hogy kicsinál, mert nem hiszek benne.

p, 2009-07-24 19:13 Artair McKnight

Artair McKnight képe

Köszi :) Azt a részt egyébként csak azért írtam bele (úgy utólag), mert azt hittem, hogy most sem lesz nyilvánvaló a történet mások számára. Magyarázni akartam :P

p, 2009-07-24 19:21 Kreeteeka

Kreeteeka képe

Kicsit túl lőttél a célon... de így legalább mindenki biztos megérti. :D
De jó, hogy visszajöttem megnézni a válaszodat: majdnem elfelejtettem csillagozni.
EK: sír. Nah jó EK, azért ne dramatizáld túl a helyzetet. :P
-------------------------------
Isten eldöntötte, hogy kicsinál, mert nem hiszek benne.

p, 2009-07-24 19:24 Artair McKnight

Artair McKnight képe

Köszi!! :) EK néha különösen viselkedik :)
EK: PISIS - Micsoda?? Én? Nem inkább te, EK?

p, 2009-07-24 20:46 Baldur

Baldur képe

Hát szerintem te javarészt csak jókat tudsz írni...

p, 2009-07-24 20:56 Artair McKnight

Artair McKnight képe

Öh... dehogy, Reni! :o Köszi, nagyon kedves vagy (mint mindig :)), de egyáltalán nem megy még olyan jól. Van még mit tanulnom és gyakorolnom.

p, 2009-07-24 21:10 Obb_régi

Max 3*
-----
De ez csak én vok, és lehet, hogy nem is lényeges.
De...
Nem a győzelem, sem a részvét, hanem a fontos, fontos!

p, 2009-07-24 21:14 Artair McKnight

Artair McKnight képe

Ahhha... okééé. :D Nehéz hozzászokni, hogy csak így belököd a pontot/csillagot.

p, 2009-07-24 21:18 Obb_régi

De legalább elolvasom és valamilyen formában véleményezem, ez ahol nem csak olvasók vannak elég etikus. Bár nem hiszem, hogy vágod.
-----
De ez csak én vok, és lehet, hogy nem is lényeges.
De...
Nem a győzelem, sem a részvét, hanem a fontos, fontos!

p, 2009-07-24 21:25 Artair McKnight

Artair McKnight képe

Értem én, örülök is neki, hogy adsz valamiféle véleményt. :) Csak biztos túl sokat várok el... -.-

p, 2009-07-24 22:21 Dom Wolf

Dom Wolf képe

A tájleírásokat nem nézem, mert bár biztos vannak, akiknek az ilyen fogalmazás tetszik, én nem tartozom közéjük. Lássuk a többit:
A nézőpont váltás, miután a torzonborz figura kiront az erdőből, nagyon zavaró.
A csattanó nekem annyira hosszú lett, hogy azt hittem, csak egy fordulat volt, és vártam az igazi ütést a végén. Kicsit Mentalista stílus, csak elcsúszott az a fene triplacsavar.
Ez sajnos nekem nem jött be, hármas.
________
"Csak szidj. Előbb utóbb legyengülök, és elbukom.
Most szidd a hazád. Szidd a világot."

szo, 2009-07-25 09:54 Artair McKnight

Artair McKnight képe

Értem, köszi...

v, 2009-07-26 17:08 Tim (nem ellenőrzött)

Ne haragudj, Artair, de nekem nem tetszett.
Túl rózsaszín az egész.
Kevesebb jelzőt és határozót kellene használnod, mert egy szinten túl nem segítik a hangulatot, hanem csak dagályossá teszik a szöveget.
Pl. "gyorsan befutott." Lehet lassan is?
"hihetetlen" erő. Az ilyesmitől hajlik paródiába a story.
Egy karakter pedig nem attól lesz gonosz, hogy az író kijelenti róla. Mutasd be valahogy, érzékeltesd.
"Egy romos torony állt mellette, melyet már benőtte a moha és a borostyán, s úgy nézett ki, mintha bármely pillanatban összeomolhatott volna. "
Egy romos torony állt mellette, melyet már benőtt a moha és a borostyán, s úgy nézett ki, mintha bármely pillanatban összeomolhatna.
Kicsit visszafogottabban kellene fogalmaznod, szvsz.

v, 2009-07-26 18:38 Artair McKnight

Artair McKnight képe

Nem olyan régen el akartam olvasni egy tipikus bestseller romantikus regényt. (Tudod, olyan amelyiknek a hátulján ránk vigyorog egy korosodó írónő, a lapok széle pedig festett.) De csak azért, mert 19. századi és Skóciában is játszódik. Na, hát nem sokáig bírtam... Abban aztán tényleg minden dagályos volt! Persze ezt nem egészen mentségként hozom fel, hiszen szörnyű volt. :D
Egyébként már most is visszafogottabban fogalmazok, mint régebben. Nézd csak meg a legelső meseszerű írásaimat (pl. a Ködös nappalon, fényes reggelen c. rövidke novellát)! Ott is dagályosabb, mint itt. Szóval próbálok én ezen változtatni... Több-kevesebb sikerrel :P
Na de köszönöm szépen a véleményt! Nekem szerintem még nem is írtál :)

v, 2009-07-26 18:43 Tim (nem ellenőrzött)

Először nekem is a romantikus szó jutott az eszembe. :D
Egyébként írj úgy, ahogy jónak látod. Mi is így véleményezünk.

v, 2009-07-26 17:28 Mickey Long

Mickey Long képe

Az utolsó öt sort teljesen el lehetett volna hagyni, így csak rontott az összképen. :( Amikor az új férfi színre lép, a gonosz két egymás követő mondatban is megtalálható ( ráadásul tényleg nem elég, hogy kijelented róla a gonoszságot ;) ) A sztori jó, csak még egy kicsi átírás igényelne.
---
"A valóság az, amit a tudatod azzá tesz." /Morpheus/

v, 2009-07-26 18:40 Artair McKnight

Artair McKnight képe

Tudom... de azt hittem, hogy nem lesz érthető az utolsó 5 sor nélkül.

k, 2009-07-28 10:19 James A. Wal

James A. Wal képe

Több probléma is van a novellával, de szerintem alapvetően olvasható.
A legtöbb sánta mondatot már Tim és a többiek kikapálták, én még ezt találtam:
"Lehetett vagy ezer éves, senki sem tudta, hogy régen milyen célt szolgált" ebben a szövegkörnyezetben a feltételes mód - mivel a torony megvan vagy ezer éves és így bizton nem állíthatunk róla semmit - sokkal jobban fest és logikusabb is.
A túlcirkalamazás: hát igen tényleg túl van pörgetve. Ha egy hajszálnyit még visszaveszel, és egységesen tudod alkalmazni a jelzőket, hasonlatoka, szóképeket, akkor pont jó lesz. Így most maga a cirkalmazás is szét hullik. Tessék gyakorolni, és olvasni. ;) Hidd el nekem. ;) Szeretem, olvasni, és írni is a cirkalmas műveket. Lásd a karcon a 23. című novellám. Szívem szerint négy *-ot andék, de ha szeretnék a többiekkel igasságos lenni, akkor sajna ez még csak 3*.
_______________________________________________________________
"Semmi sem tesz átlagosabbá annál a vágynál, hogy különleges légy..."
William Shakespeare

k, 2009-07-28 19:27 Artair McKnight

Artair McKnight képe

Köszi a véleményt!
"Tessék gyakorolni, és olvasni." - Ezt teszem, mindig ezt teszem... Mindig olvasok valamit, és nem is egy stílusban.