Ködös nappalon, fényes reggelen

Két nap sugara szelte át a vékony ködöt, s gyenge fényének tükröződése vadul táncolt a tó robajló hullámain. A távolban magas hegyek ormait nyelte el a szürke köd, és sárkányok üvöltései törték meg a táj rideg csendjét. A levegő hűvös volt, és minden egyes zöld fűszál nyirkosan lengett a tomboló szélben. A színes szárnyú tündérek elbújtak a tó szigetein álló cédrusok lombjai között. A babonás emberek erre azt mondták, hogy a tündérek így jelzik, ha a rossz idő még rosszabbra fordul.
A dombok között oválisan elnyúló tó legnagyobb, sziklás szigetén egy szürke vár állott. Itt élt a nemes Dormick család utolsó sarja, aki elbújt az egész világ elől. Micháél a mohás vártorony keskeny ablakából nézte az alatta elterülő szépséges, mégis szomorú tájat. Sóhajtott egy nagyot, s megszólította egyetlen társát, a szépség istennőjét:
- Ó, kedves Dhila! Miért engeded, hogy ilyen sötét köd fedje be gyönyörű országunkat? Tán vétett ellened a népe? A háború istenét torold azért, hogy nemrég még vér öntözte e földeket!
A vörös hajú férfi keserves szavait elnyomta az egyre jobban feltámadó szél, és a zúgó hullámok hangja. Így hát ő erre fogta azt, hogy nem kapott választ a kérdésére. Vissza is vonult az ablakból, s bütykös kezeit tördelve ült le hideg ágyára. A téglás falú kis hálószobában csak egy roskadozó szekrény, egy viaszfoltos íróasztal, egy párnázott szék s az imént említett ágy képezte a berendezést. Micháél alatt fodrozódva gyűrődött meg a kockás, vékony takaró. A sovány várúr egyszerű, parasztos zekében és foltos nadrágban ült ott, szomorú gondolataiba merülten. Hosszú, vörös szakálla, s csapzott haja még szánalmasabbá tette külsejét, de ő nem törődött ezzel.
Miközben remegő kézzel merengett a múlton, szörnyű rémképek kísértették mélázásait. Amit mondott, hogy vér öntözte e földeket, igaz volt. A saját vére…

Jött a vihar, villámok cikáztak végig a tájon, s kövér esőcseppek csobbantak a tó kék vizébe. Majd amilyen gyorsan jött, el is távozott a félelmetes felhőrengeteg. Hadd verje mások földjét is! Dormick várát immár a két nap fénye derengje be!
A ragyogó reggel aranyló sugarai benyúltak Micháél szobájába is. A vörös üstökű várúr keresztbe tett lábbal feküdt kockás takaróján, mikor szemébe tűzött a csillogó fény. Arcának vonalai dühösen megrándultak, aztán csontos kezét hunyorgó szeme elé helyezte.
- Dhila, hát most válaszolsz tegnapi viharos szavaimra? - kérdezte rekedtes hangon, s lassan felállt ágyából.
Elemelte kezét kék szeméről, s óvatosan szélesebbre nyitotta megpihent szemhéját. A fényes homály, melyet először meglátott, szépen kiélesedett. Közelebb lépett íves, keskeny ablakához, s kihajolt rajta, hogy végignézzen a tisztaegű tájon. A széles dombokon sorakozó fűszálak pompázatosan zöld színben köszöntötték a reggelt. A cédrusok lombjáról ezer tündér szállt fel, hogy körülrepüljék a szürke, mohás várat. A tó kék felszíne már nem hullámzott, s teljes szépségében tükrözte a Dormick birtokot.
Micháél elmosolyodott, de keskeny szája alig látszott dús szakálla alatt.
- Köszönöm, Dhila! - rebegte, majd pedig letörölte arcáról a ráfolyt könnycseppeket.
Egy apró, ezüstbőrű, hegyes fülű tündér szállt a vállára, s halk hangon csipogott neki valamit. A régen gazdag nemes úr megértette bonyolult, de tanulható szavait, és elkerekedett szemmel fordította tekintetét a tavon úszó csónakra. Abban egy szőke, fiatal nő ült, mellette az evező harcossal. Mindkettejüknek hegyes, hosszú fülei voltak, akárcsak a tündéreknek.
- Tehát mégis megmenekült a szerelmem, és ő jött vissza értem? - kérdezte Micháél a tündértől, aki erre helyeslően bólintott, s vígan elrepült.
A boldogság, mely elöntötte a vörös hajú férfi lelkét, leírhatatlan volt.

Micháél Dormick soha többé nem harcolt, és örökkön örökké élt kedvesével, a szőke elf nővel.

4
Te szavazatod: Nincs Átlag: 4 (1 szavazat)

Hozzászólás-megjelenítési lehetőségek

A választott hozzászólás-megjelenítési mód a „Beállítás” gombbal rögzíthető.

v, 2008-11-30 10:53 Blade

Blade képe

Skót miliő, skót hangulat, skót időjárás, nekem tetszik! Annál is inkább, mert többször skótnak (vagy írnek) néztek már...;)

Elég szűken mérted a szavakat...:)

---- ----
Az ember szerint az idő múlik, az idő szerint az ember.
----
"Mert zseni csak egy volt, mégpedig Neumann János. Mi, többiek tehetségesek voltunk, de nem voltunk zsenik..." - Wigner Jenő, Nobel díjas fizikus
---- ----

v, 2008-11-30 11:17 Artair McKnight

Artair McKnight képe

Na igen, egy kicsit rövid lett :P És örülök, hogy tetszett! Euthminya néhány országa kísértetiesen hasonlítani fog Skóciára :D

v, 2008-11-30 12:03 Maggoth

Maggoth képe

- Maggoth
Nekem is tetszik, szép tájleírások vannak benne, egyedül a fodrozódva gyűrődő takaró
tűnik egy kicsit furcsának, szerintem a vízfelszín fodrozódik, túl nagy története
sincs, de azért gördülékeny, könnyű olvasni, nyílván részlet egy hosszabb műből,
ha csak a táj jellemzése volt a lényeg, jól sikerült, olyan mesevilágos,
vacillálok a négyesen, de asszem megadom rá.

v, 2008-11-30 12:09 Artair McKnight

Artair McKnight képe

Köszönöm a véleményedet! Most, hogy így "mondod", tényleg nem egészen odaillő ez a fodrozódó szó. De szerintem használható ilyen esetben is, csak nem gyakori :P

k, 2008-12-02 09:54 miyoku

miyoku képe

"szépséges, mégis szomorú tájat. Sóhajtott egy nagyot, s megszólította egyetlen társát, a szépség "
szépség, szépség
"Így hát ő erre fogta azt" ő nélkül
"bütykös kezeit " kezét
"párnázott szék s az imént " vessző
"fodrozódva gyűrődött meg a kockás" ez nagyon gejl
"kezét hunyorgó szeme elé helyezte." kezet nem helyezünk
túl szépen akarsz írni, és ezért kicsit csöpögősen édes a szöveg.
"vörös hajú férfi lelkét, " férfit
ha nem törekszel arra, h ennyire gejl mondatokat írj, akkor jó lesz ez. tetszik a hangulata, csodaszép képeket festesz elénk!
- . - . - . - . - . - . - . -
S im egyszerre ajtóm roppan,
Mintha egy kéz félve koppan
– dobban ajtóm csöndesen

k, 2008-12-02 20:42 Artair McKnight

Artair McKnight képe

Hát igen, sajnos egy cseppet terjengősen és "túldíszítve" írok. Majd próbálom kordában tartani :)

szo, 2009-06-27 18:07 Avion

Avion képe

No, igen történetügyileg most sem eröltetted meg magad, de most nem is ez volt a lényeg.
A tájleírás nagyon szép... mást nem mondok mert mikndent elmodtak elöttem.

________________________________________________________________
A ma még rossz, de a holnap már az enyém lesz… és ma van holnapja a tegnapnak…

szo, 2009-06-27 19:54 Artair McKnight

Artair McKnight képe

Már előre félek, hogy előveszed az összes régi novellámat :D Bár, igazán nem is tudom, hogy sokat fejlődtem-e utánuk.

szo, 2009-06-27 20:47 KitKat

KitKat képe

Egyetlen szót szeretnék hozzáfűzni: Tetszik :)

szo, 2009-06-27 20:56 Artair McKnight

Artair McKnight képe

Nahát, köszi! :)