A Tumunzan Szikla fosztogatói

A Tumunzan Szikla fosztogatói

 

Jötte elegáns volt, akárha selyemfátyol siklik át egy szék hátfáján.

Haine nemes úrnő, a méregető pillantásokkal mit sem törődve, nézte az egy asztalnál ülő kalandorokat. – Uraim és hölgyem, nekem azt mondták önök a legjobbak.

– Attól függ: mire.

Öten voltak: egy fürge elf, egy otromba nagy zöld gyűrűt viselő boszorkány, egy aszott arcú vénség, egy „emberhegy” kezdődő szakállal, egy fazon a lovasok zekéjében, és egy íjászlány.

Sorba bemutatták őket.

– A tünde: Cadann Arutlan, a boszorka Ibo Weth, a vénember Dale Born, az izomemberünk Xavendithas – a Tigrislelkű, az én nevem Thoaver Milner Wolfswift, és végül az íjászlány a Zinnatra, a „Káoszárnyék” névre hallgat – mondta tagoltan a lovas.

Thoaver megfontolt embernek tűnt. – Előbb a pénzt, ha lenne szíves.

Haine közepes méretű barna zsákocskát dobott a társaság és asztal közepébe.

– Nincs átverés.

– Nem ma jöttünk el a falvédőről, asszonyom. Halljuk a mesét!

– A nevem Justine Haine. Egzotikus javakkal kereskedek. Ám legutóbbi karavánomat elrabolták. Méghozzá úgy tűnik: ogrék. A Tumunzan Szikla felé vitték, sőt mi több: hurcolták.

– Nehéz. Vastag a bőrük.

Thoaver felállt, Haine pedig félénken félre. Testületileg kisétáltak a korcsmán kívülre, az ablakba tett gyertyák vidáman sütöttek rájuk. Este volt, a szöcskék nagyban ciripeltek.

– Ibo: utazunk.

Meglazították izmaikat, aztán teleportáció pokoli és mágikus örvényébe kerültek.

Szállongó, sárga homokviharba kerültek, Aghaja sivatagába.

– Az erőgyűrűm életérzékelés varázslata szerint… – Ibo szünetet tartott. – Harmincan lehettnek abban sziklában. Ez hatszoros túlerő, főnök.

Ibo félénken nézett fel rá, a fél fejjel magasabbra.

– Voltunk már rosszabb helyzetben is.

– De nem ilyenekkel – mordult Xavendinthas. Hatalmas mellkasa fel-alá mozgott fujtatásától. Ő az, akivel senki nem akart egy sikátorban találkozni. Szemei állandóan meghatározhatatlan dühtől fénylettek. S valóban: Xavendinthas haragudott, fortyogott a világra.  

– Alulról megyünk. Levágunk egy csellengő, többiektől eltávolodó bandatagot, utána pedig aki elkezdi keresni, azt is. Ibo zöld fallal elzárja az egyetlen kiutat, amit innen látok: a Főbejáratot.

Milner hangjai, utasítássorozata régi paplovagokhoz méltón csattogott. A négy megmaradt ember nesztelenül szivárgott be a kövek résein, hajlatain át –közben mindenhonnan víz folyt vállaikra, hajukra, zekés hátukra. Dale-nak hála kiszúrták az összetákolt, főleg karókra épülő csapdákat. Thoaver örült a vén csatalónak, jól hátba is veregette. Egy tudós, lám mindig jól jöhet! 

Pontos eljárást biztosítottak. A mélyebb éjszaka, nomeg a Hajnal jövetelével a tagbaszakadt ellenfelek felöntöttek a garatra rendesen. Azt se tudták. A fűszeres bort vagy a szárnyasok combját nyomják a pofájukhoz. Elszédelegtek a szélrózsa megannyi irányába, és ekkor csapott le a végzet – felülről, alulról, oldalról, nyíltan vagy épp orozva. Ámde minden esetben a halálnál is csendesebben. Cadann pengéi jelentették az egyetlen felvillanó szürkés fényt.

 

Az ogréknél mindig a legnagyobb volt a király. Jelen esetben Ianhorn Serpenthelm, a Pusztító. A nap első sugaraira tompa agyában fény gyúlt (valami nagyon nem stimmelt) és elővigyázatosságból maga mellé rángatta legjobbjait.

De ez sem segített rajta. Legalábbis aznap nem.

Zinnatra karcsú alakja pont a frissítő víznyelőhöz vezető lankás tetején állt – felajzott íjjal.

– Üdv.

Azzal a hollófekete bűbájosság a szél sebességével halálba küldte, koponyájukat tollas nyílvéggel díszítette őket.

A két maradékot, aki ráadásul ikrek voltak, Xavendinthas lerohanta.

Ianhorn hátra-hátra nézve rohant a Főbejárat elé. Masszív, metálzöld fal fogadta. Sose látott ilyet, ráadásul tegnap még nem volt ott!

– Mágia! – hörögte, elnyújtva az utolsó betűt. – Utálom a mágiát!

Visszafordult. Hasa belefutott Thoaver tőrébe. Utolsó szavait viszont a néhai lovaskapitány fülébe súghatta.

Az csak ezt makogta: – Mi?

 

Testületileg a Sívító Hárpia kocsmába léptek. Bár mézbor folyt a torkokba, a moslyok úgy cserélődtek, akár a pénzérmék. Thoaver kezével fésülte hátra rövid barna haját.

– Érdekes dolgokat tudtunk meg… Hölgyem?

Haine az asztalukon ült. Thoaver az ölébe dobta az elvégzett munka legékesebb bizonyítékát.

Egy még vértől lucskos fejet.

– Ez az ogre tisztességesebb, mint egyesek. Tudja mit mondott?

Xavendinthas kivonta pallosát: – Árulás! Ezek voltak az utolsó szavai! És az utolsó szavak sosem hazudnak! Főnök! Istenem, hagyd, hogy én mészároljam le ezt a…

– Miről is van szó?

A nemesnő az új modorát vette elő. Hirtelen mennyien támaszkodtak fel és somfordáltak mellé. Tekintetük sötétségben égett. Mivel bírta rá őket? Biztos van az a Pénz! Ezek nehézsúlyú figurák, igazán sok háborún, konspiráción, rabláson és erőszakon mentek keresztül. Akadt, aki már nem is a piszkos anyagiakért tette. 

– Biztosítási csalásról? – kérdezte hangjában mű-sértettséggel a nő. –  De az ogrék elszemtelenedtek, többet kértek.

Thoaver vádaskodva felé mutatott jobbjával.

– Többet kértek, és maga megölette őket. Megölette mindet!

Haine nevetett. – Amúgy se jobbak a kivert kutyánál. Itt… Mindenki gyűlöli őket.

Balról, a kocsmán kívülről zúgott be egy zöld, gigantikus kalapács; túl a falon, fa-székeken át. 

Ibo műve: műremek, igazi boszorkány-mágia. Mostmár számtalan tag énekelte a jajgatás dalát.

Haine a földön kucorgott, magzati pózban, fogait vicsorgatva. Immár teljesen levetkőzte úrnői büszkeségét, mert titkos, térd alatti tőréért nyúlt.

– Á-á.

Thoaver megemelte jóságos öklét.

– Még szerencse, hogy a pénz előre kértem…

 

 

VÉGE!

  

 

 

 

 

2.5
Te szavazatod: Nincs Átlag: 2.5 (2 szavazat)

Hozzászólás-megjelenítési lehetőségek

A választott hozzászólás-megjelenítési mód a „Beállítás” gombbal rögzíthető.

szo, 2013-07-06 16:55 craz

craz képe

0. mondat: A Tumunzan Szikla fosztogatói (Benne hagytad a címet)
1. mondat: Jötte elegáns volt, akárha selyemfátyol siklik át egy szék hátfáján. / A szék miből van? Szerintem füstből vagy ködből. Eltaláltam? :)
2. mondat: Haine nemes úrnő, a méregető pillantásokkal mit sem törődve, nézte az egy asztalnál ülő kalandorokat. / vesszőhiba, vesszőhiba, minek oda az az egy? :O
Öten voltak: egy fürge elf, egy otromba nagy zöld gyűrűt viselő boszorkány, egy aszott arcú vénség, egy „emberhegy” kezdődő szakállal, egy fazon a lovasok zekéjében, és egy íjászlány. / Ok, leltár letudva.
Sorba bemutatták őket. / Ja, még nem.
– A tünde: Cadann Arutlan, a boszorka Ibo Weth, a vénember Dale Born, az izomemberünk Xavendithas – a Tigrislelkű, az én nevem Thoaver Milner Wolfswift, és végül az íjászlány a Zinnatra, a „Káoszárnyék” névre hallgat – mondta tagoltan a lovas. / ? Az izomember miért kapotragot? Miért utolsó a lány? A ló is az asztal mellett van? :O
Haine közepes méretű barna zsákocskát dobott a társaság és asztal közepébe. /?
Na jó, ehhez meleg van, inkább kirakom, mert régen küldtél be valamit. A többiek majd csemegéznek a többi hibádból. Utána hasonlítsd össze előzőekkel, hogy fejlődtél-e.

- - - -
"Igyál, e nedv hűs, mint a - mámor,
s nincs seb, mit heggel nem takar,
igyál, testvér, e mély pohárból,
csupán az első korty fanyar."

szo, 2013-07-06 20:57 A. G. Stone

A. G. Stone képe

Hali! Találtam két furcsa mondatot.

Thoaver megemelte jóságos öklét. - Mitől jóságos valaki ökle? :)

– Még szerencse, hogy a pénz előre kértem… - A pénzt tárgyraggal toldalékold!

szo, 2013-07-06 23:26 Tim

Kettőt???
Biztos hátulról kezdted el olvasni.

v, 2013-07-07 08:22 A. G. Stone

A. G. Stone képe

Csak megnéztem a végét, és ez a kettő rögtön szemet szúrt. Amúgy a többi hibát már Gucs úgy tűnik kivesézte.... Mondjuk AvatáRnak illett volna átnéznie az írást, mielőtt beküldi. Legalább az elgépeléseket...

v, 2013-07-07 00:12 Gucs

1

"Öten voltak: egy fürge elf, egy otromba nagy zöld gyűrűt viselő boszorkány, egy aszott arcú vénség, egy „emberhegy” kezdődő szakállal, egy fazon a lovasok zekéjében, és egy íjászlány." - Nem tudom, te hogy vagy vele, de a megemlített öt helyett hat embert soroltál fel... elég nagy hiba.

"Sorba bemutatták őket." - Ez most komoly?

"Nem ma jöttünk el a falvédőről, asszonyom." - Nem árt átolvasni a szöveget, mielőtt beküldöd.

"A Tumunzan Szikla felé vitték, sőt mi több: hurcolták." - Gondolom, a kezükkel.

"Az erőgyűrűm életérzékelés varázslata szerint…" - Hehe.

"Harmincan lehettnek abban sziklában." - Helyesírási hiba, és egy szikla, amiben harmincan laknak.

"utasítássorozata régi paplovagokhoz méltón csattogott." - Ha ez egy regény lenne, és részletesen írnál a paplovagokról benne, akkor lenne értelme ennek a mondatnak.

"A négy megmaradt ember nesztelenül szivárgott be a kövek résein, hajlatain át –közben mindenhonnan víz folyt vállaikra, hajukra, zekés hátukra." - Ez igen. :D

"A mélyebb éjszaka" - Az milyen?

"a Pusztító" - Mi más. :)

"A nap első sugaraira tompa agyában fény gyúlt (valami nagyon nem stimmelt) és elővigyázatosságból maga mellé rángatta legjobbjait." - Zárójel.

"– Üdv." - Ez bizonyára nagyon vicces jelenet... lenne egy filmben.

"Hasa belefutott Thoaver tőrébe." - Ez ilyen szétszedhetős ogre?

"a moslyok úgy cserélődtek" - ???

"Thoaver kezével fésülte hátra rövid barna haját." - Szép lett volna, ha a lábával csinálja.

"Hirtelen mennyien támaszkodtak fel és somfordáltak mellé." - Na, mennyien?

"Ezek nehézsúlyú figurák, igazán sok háborún, konspiráción" - Nehézsúlyú és konspiráció... ezek hogy függenek össze?

Azt hiszem, ezt hívják kommersz fantasynek? Helyesírási hibák, rossz központozás, még rosszabb mondatalkotás, logikátlanság. Szerintem nem adtam még 1 csillagot itt a Karcon.

v, 2013-07-07 17:55 Okami

Okami képe

Fuh, hát nem tudom, hogyan tudom tapintatosan kifejezni magam, de ez ritka rossz lett. Szerintem legalábbis.
"egy otromba nagy zöld gyűrűt viselő"
Nem tudom, hogy itt most vagy egy vessző hiányzik, vagy kötőjel, esetleg azért hangzik olyan furcsán számomra ez a mondat, mert két, mondhatni szinonímát pakoltál egymás mellé. Felesleges szerintem, egyenesen megnehezítette számomra az értelmezést.

"egy fazon a lovasok zekéjében"
Oké, oké, de milyen lovas? Árnylovas, sárkánylovas, jegesmedvelovas? Vagy csak ma már cinkes leírni a "lovag" szót egy fantasyban?

"régi paplovagokhoz méltón"
Ahá, szóval ilyen lovas! Nem akarok beleszólni a stílusodba, de: paplovag? Ne már! Ha már vérbeli fantasy, akkor az paladin legyen nem?
Ám tudod, a paladinra van egy authentikus, szép magyar kifejezés, ami nem csak iszonyat menőn hangzik, hanem ráadásul egyértelművé teszi a dolgokat. Tudod melyik az?
Bizony, a Keresztes lovag! Szerintem ez király, a paplovag viszont cinkes. Ha meg fantasy, (és ez már tényleg csak szőrszálhasogatás részemről) a katolikus egyház mit szól az elfekhez (bár a tünde kifejezés szintén jobb szerintem); avagy milyen vallás van ottan, aminek (pap)lovasai vannak?

"Utolsó szavait viszont a néhai lovaskapitány fülébe súghatta."
Aha, te össze akarsz engem zavarni! Bevallom, nem sokat tudok a keresztes lovagok szervezeti felépítéséről, de tudtommal nem voltak olyan osztagokba osztva, amelyeket kapitányok irányítottak. Inkább a lovagrendek ugranak be, de ott mesterek voltak, nem kapitányok. Persze tévedhetek, de nekem olybá tűnik, egyszer A-t mondasz, máskor B-t, miközben fogalmad sincs a C mibenlétéről...

"utasítássorozata régi paplovagokhoz méltón csattogott"
Nem tudom, szerintem a p*** szokott csattogni a felnőtt filmekben. Legyen ismét az én alpáriságom számlájára írva, de kínosan felröhögtem ezen. Mindenesetre egy utasításra én nem ezt a szót használnám. Ha már mindenképpen ilyesfélét akarsz, akkor szerintem a "csattant" teljesen megfelelő. Tudod, nem dobja fel a magas labdát a perverzeknek...

Az a zöld gyűrűs szupermágia csak engem emlékeztet arra a Zöld lámpás képregényre? Mázli, hogy nem járnak erre a DC (vagy Marvel?) Comics ügyvédei...

"Este volt, a szöcskék nagyban ciripeltek."
Nevezz ostobának, de szerintem a tücsök szokott ciripelni. Legalábbis a magamfajta átlagparaszt a tücsökre asszociál. A szöcskék ugrálnak össze-vissza...

"Szemei állandóan meghatározhatatlan dühtől fénylettek. S valóban: Xavendinthas haragudott, fortyogott a világra."
Pardon, de ez tulajdonképpen kit érdekel? Most csak kiragadtam egy példát, de hajlamos vagy elveszni a részletekben. Ez felesleges időhúzás. És amúgy meg oké hogy dühös a világra, de miért? Meg ne magyarázd, csak költői kérdés volt...

"felülről, alulról, oldalról, nyíltan vagy épp orozva."
Elnézést, de nekem megint a felnőtt filmek jutottak eszembe.
Most akkor te fogalmaztál kissé furán, vagy nekem kellene már orvoshoz fordulnom? Esetleg mindkettő?

"felülről, alulról, oldalról, nyíltan vagy épp orozva. Ámde minden esetben a halálnál is csendesebben."
Hmmm, szerintem ha egy rajtaütés során lemészárolsz harminc embert, akkor az nem éppen csöndes halál. Egyáltalán mi lehet csöndes a halálban? Avagy mióta azonosítják a halált a csöndesebbel? Gondolj csak egy robbanásra, az is halálos, de nem csöndes.
Amúgy értem én, hogy mindenesetben; de miért, van olyan eset is, amikor netán hangosabbak a halálnál?

"De ez sem segített rajta. Legalábbis aznap nem.
Zinnatra karcsú alakja pont a frissítő víznyelőhöz vezető lankás tetején állt – felajzott íjjal.
– Üdv.
Azzal a hollófekete bűbájosság a szél sebességével halálba küldte, koponyájukat tollas nyílvéggel díszítette őket."
Hűha, ezt nagyon meg kell rágnunk, mert én nem bírtam megemészteni.
Először is:
Az oké, hogy az íjászlány nyomott egy beszólás, de mint ahogy előttem is észrevették, ez most nem volt vicces. Amúgy ezt magának motyogta? Mert akkor meg főleg nem. A szexi, de ketyós íjászlányoktól meneküljön mindenki amerre lát! Ha pedig ezt az ogréknak mondta (kiáltotta gondolom, mert az ogrék nem kifinomult hallásukról híresek) akkor az istenért, bigyessz már oda egy felkiáljelet! Így látod?(!) Nem is olyan nehéz!!!!!!!!!!!44444!!444!!!!!!!NÉGYNÉGY!!!!! – régi puruttyás poén, bocs érte.
A másik:
Most rajta nem segített, vagy rajtuk? Mert ha egyedül rajta nem segített, akkor úgy vélem, csak az ő koponyáját dekorálta ki nyílheggyel, nem a koponyájukat. Vagy több voilt neki? Most akkor döntsd már el, hogy ogre ez, avagy hétfejű sárkány. Nem mindegy ám!
Ja és a harmadik, elvesztem az alanyban:
Most akkor kit küldött halálba a szél sebességével? A víznyelőhöz vezető lankás tetejét? Ne félj akár többször is konkretizálni, hogy kiről/miről van szó pontosan.

"A két maradékot, aki ráadásul ikrek voltak, Xavendinthas lerohanta."
Aha vágom, azt hiszem... Sziámi ikrek voltak netán? Vagy az ikreket úgy zusammen egy személynek illendő tekinteni? Ha nem, akkor most Xavendinthas volt bunkó, vagy csak te hagytál le valamit?
Egyébként meg kit érdekel, hogy ikrek voltak?

"– Mágia! – hörögte, elnyújtva az utolsó betűt. "
Javaslatom:
'– Mágiaaaa! – hörögte.' kész is. Ezzel pedig megspóroltál egy felesleges magyarázkodást, ami csak kizökkent minket a történetből. Egyéb esetben meg kit érdekel, hogy elnyújtja az utolsó betűt?

"Bár mézbor folyt a torkokba, a moslyok úgy cserélődtek, akár a pénzérmék."
Miért, a mézbort egyébként fancsali pofával szokás inni? Noha igaz, mindig is mondták nekem, hogy a méz tartalmú alkoholoktól óvakodjak...

"Thoaver kezével fésülte hátra rövid barna haját."
Egy: És ez hogy kapcsolódik a mézborhoz, a kocsmához, vagy a történethez egyáltalán?
Kettő: Mit kell fésülni a a rövid hajon?
Három: Kézzel én maximum simítani (azt is csak hátra) a hajam, nemhogy fésülni. Nem mondtad, hogy a lovas-paplovag-lovaskapitányunk valójában Ollókezű Edward inkognítóban.
Négy: És ez kit érdekel? Mármint Thoaver (Edward) haja? És hogy fésülte? A kezével ráadásul?
Értem én, hogy nehézkesen telnek a sorok, és valamivel be kell tölteni azt a fránya lapot, de ne higísd már fel a saját írásodat...

"Ezek voltak az utolsó szavai! És az utolsó szavak sosem hazudnak!"
Mióta? És ha nekem azok lesznek az utolsó szavaim, hogy én vagyok Pikachu? Földelt (hehe) koporsóba helyeznek biztonságból? Értem én az erkölcsi mondanivalót, csak nem tartom reálisnak. Persze ez egy fantasy, legyen hát igazad...

"Tekintetük sötétségben égett."
Világított a szemük? Vagy mi a sötétség tud égni? Esetleg sötét volt abban a kocsmában? Ezt nem mondtad, meg aztán akkor nem is tudom, hogy lehet a sötétben mosolyokat cserélgetni.

"Biztos van az a Pénz!"
***
"Akadt, aki már nem is a piszkos anyagiakért tette."
És akkor az miért tette? Rendben, nem vagyok én hülye, csak zavar, hogy folyton ellentmondasz magadnak.

"Mostmár számtalan tag énekelte a jajgatás dalát."
"Ötszáz, bizony, dalolva ment, Lángsírba velszi bárd..."
De ez nem az a történet; amit írtál pedig baromság! (bocs nem akartam nyers lenni, de csak így rímelt)
Amúgy meg ja. Eddig csak azok énekelték, akik kórustagok voltak?

A jóságos öklön én is kibuktam...

Nézd, ezt én itt most befejezem, mert estig tudnám folytatni ezt a szőrszálhasogatást. Amikor csak feljebb görgetek, rögtön szembe jön egy újabb hiba. Mára belefáradtam, de ha nagyon unatkozom – és te is igényt tartasz rá, amit kétlek – akkor holnap még folytathatom. Csak aztán ne bántsalak meg vele nagyon (szerintem így is sikerült, amiért elnézést kérek)...
Ha őszinte akarok lenni, ez az írás több sebből vérzik, mint az a szerencsétlen, aki a nürnbergi vasszűzzel randevúzott. De legalább igazi kommersz, ezt nem tagadom...

_________________________________
„Költő vagyok én!
Kiáltottam nagy gőggel,
Nem kell nekem kritikus.
Felismertem tehetségem önerővel,
Ki nem ért lírámhoz, annak kuss!”

v, 2013-07-07 18:19 Hematith

Hematith képe

A "paplovag" kifejezés védelmében vitába szállnék, Okami:) Mi a gond vele? Vérbeli fantasykban(...) elég sűrűn előfordul ez a kifejezés; külföldi viszonylatban persze paladinnak írják.
A keresztes lovag is remek, csak mivel a keresztről mindenkinek a kereszténység ugrik be - plusz egy létező szervezetről beszélünk -, egy "sima" fantasyban talán nem a legszerencsésebb így emlegetni a vallási hevülettől átjárt vasembereket. Nem katolikus ez az ürge sem, szerintem... Hacsak nem a középkori Európában járunk, ami itt nem valószínű.
Kritikád többi részével egyet kell értsek. Ez így ebben a formában nem...
A másik kritikához, Gucs tollából:
Kommersz fantasy, azt hiszem:) Én sok ilyet írok, te nem?:D

v, 2013-07-07 18:22 Tim

Egyetértek Hemával.
A paplovaggal pont semmi gond.

v, 2013-07-07 18:59 Gucs

Úgy általánosságban tényleg nincs gond a "paplovag" kifejezéssel, de az irományban semmit nem mondanak róluk. Paplovag volt, oszt' kész, érd be ennyivel.

A kérdésedre válaszolva: előfordult már, de azért az nem volt ennyire kommersz. :D

h, 2013-07-08 10:42 Okami

Okami képe

Végül is rendben, legyen hát igazatok...
Csak nekem a paplovag akkor is olyan furán hangzik; talán nem olvasok elég kommerszet...

_________________________________
„Költő vagyok én!
Kiáltottam nagy gőggel,
Nem kell nekem kritikus.
Felismertem tehetségem önerővel,
Ki nem ért lírámhoz, annak kuss!”

k, 2013-07-09 21:07 Kaiser

Kaiser képe

Akkor én kiállok Okami mellett. A paplovag szerintem sem hangzik túl jól.

Bár ez felvet egy problémát. Oké, a paplovag túl kínosan hangzik. Akkor keresztes lovag? Ez talán jobb, de így meg előjön az a kényelmetlen dolog, hogy ha egy fantasy világban vagyunk, miért keresztes? Mi köze van a kereszthez, ha itt nem létezik kereszténység? A másik meg az a fránya politikai korrektség. Amilyen kényes manapság mindenki, muszlim, és fanatikus ateista olvasók még támadó jellegűnek találnák, hogy a szeretett karakter valójában egy véreskezű katolikus frank, aki tűzzel-vassal akar kiirtani mindenkit, aki nem öleli magához az Anyaszentegyház tanait...

Akkor paladin. Sokszor így használják, de hát bizony ez "külföldiül" van, ez fúj.

Így hát a végére mégiscsak arra jutottam, hogy a paplovag talán még a legpontosabb megfelelője annak, amit a paladin fogalma takar.

Mitévők legyünk hát?

_____________________________
"Your only hope, a life charmed black
An empty grin for we cannot turn back
A seeking silence and a creeping lust
The pork-men crackle as they turn to dust"

k, 2013-07-09 21:45 Bloody Dora

Bloody Dora képe

Marad az, hogy vagy használja a paladin magyar megfelelőjét, a paplovagot, vagy hagyja a fenébe az idegenkedést, és használja a paladint. Vagy azt mondja, szent életű lovag, oszt készen van, de akkor még a protestáns egyházak is megsértődnek, mert csak a katolikusoknál vannak szentek. (Illetve ez bonyolult, mert a közbenjárásukat tagadják, de a csodatételt talán nem. Én ehhez nem értek.)
Egyébként a problémát gyökerestül megoldja, ha nem szerepeltet paplovagokat a műben. Azok úgyis csak a KM-ek sanyarú életében a só és a bors, mert egy paladint két rossz választás közé állítani az igazi. (A kislány testébe démon költözött. Öld meg, ezzel orozd el az ártatlan életet is, vagy a démon felgyújtja a falu. Muhahaha.)

_____________________
Dr. Bloody Dora