A Végzet Cetlije

„Így mondták akkortájt, és aki megkapta köteles volt a Sors útjára térni azzal; aki adta,
még ha a legnagyobb, legsötétebb gazfickót is sodorta elé az Élet”

Elion kitanulta a kardforgatást. Ezt még öreg, harctól leizzadt mesterének is el kellett ismernie. Megkapta szögekkel vert páncélját, a kiugró vállakkal, majd szívósan de szélrohamként kirontott a szabadba. Messze a város palánkfalától megállt és mély lélegzeteket vett. Ránézet a bal karjára. Végigfutott rajta egy mágikus tetoválás, amit anyjától kapott. „A végső fegyvered, fiam” mondta, és szavai visszhangoztak kisé hegyes fülében.
Elion, a fél-elf, kalandozni kezdett.

Rögtön az első városban kihívta Ialanthát, a teljes-vérűt, az orrgyilkost.
Ialantha pontos volt, a blokkolása sebesnek tűnt, fürgének tűnt vagy az is volt, táncolt az ellenfelek közt és végső csapást mért rájuk.
– Elion – nyújtotta kezét a fehér köpenyes fél-elf.
– Ellenség vagy barát? – kérdezte a villogó szemű lány.
– Azt mindenkinek magának kell eldöntenie. Hisz a megkérdezett mindig csak elfogult lehet… – vélte amaz megilletődve.

Köpönyeget vettek az út porából.
Mint kiderült: Elion nem a légből szedte Ialantha ötletét. Papírlapot továbbítottak neki népe tarfejű papjai, egyenesen a Kőfejű Istenségtől. Kinek neve: Malpha. A cetlin mindig más és más emberke neve állt, rajta a helyszínnel.
– Így könnyű – kommentálta Ialantha. –Kíváncsi vagyok, mire fog ez kifutni.

A következő ugyanazon város falánál ténykedett, mint bestiamester. A Gerd Gladieux névre hallgatott, már ha nem épp egy bődülő oroszlán fejét fogta satuba. Vadász-sast tartott, ami bal vállán csücsült, rendszerint kíváncsian. Az emberek pánikba estek jöttüktől, ezért egyetlenegy korcsmába sem kellett fizetniük. Övébe korbácsot fűzött, az oroszlán pedig megkönnyebbült, amikor végre elment.
Az utolsó képessége az országúton derült ki; ahol négy, talán többre hivatott, goblin megtámadta őket. – Regeneráció? – kérdezte Ialantha. A földön feküdt, jobb vállával előre.
Gerd bólintott.

A Nagy Folyamnál, ahol épp goblin hordárokat ugrattak, élt hajóján Orton „Haver” Lynk. Rabló, rum és zsákok barátja. Első blikkre szolgává akarta tenni a kicsiny csapatot. Ám a kardok gyűrűjén át orra alá dugott cetli nem tévedett.
– Megadom magam – mondta fáradtan.
Félúton a habokból sokkarú lény szakadt fel. A hajó összes eresztéke belefájdult!
De ő csak annyit mondott: – Nyugi. Őrzöm…
Nyugodtnak tűnt, igaz a sírását később nem tudta kabinjába folytani.

Fillhragaer Mosswood. Mágus. Kutyái mágikus láncon nyugodtak romkastélya előtt. Az indák mindent beleptek, Ialantha csodálkozására még az ebédlőasztalt is.
Fill addig fókuszált, míg elérte a magasabb szférákat.
Hiába kért kibúvót… Nem kapott.
Földig hajolt az Akaratok és Tudások előtt. Szokása szerint szolgájára ruházta vagyonát. Titkos záradékába rótta titkos gyermekét, ki egy nemtelen leányzótól született még tavaly nyáron, de ettől függetlenül Fill, a Szívtelen, imádta.

Elamanwe Tahromire az idősebb fajokból. A Fény Hordozója, annak szentelve születésétől. Szebb és szűziesebb nő, mint Ialantha. Tudott repülni, páncélja megkarcolhatatlan volt, és ő maga gyógyított is. Fekete, raszta-végű haja finoman lógott egy erős, vidám arcon. Keskeny borostyán szemei félelmetesek foglalatukban, alaposan átnézi a jöttmenteket.
A szeplők terjednek vonzóan szerte az egész arcán, és hagy lenyűgöző emléket szerencsés sorsáról. Ő csábítóan áll a többi nő között, sovány teste ellenére.
– Kész főnyeremény – fogadta Fill.
Van valami rendkívüli benne, talán ez a Jóakarat vagy talán ez csak az igazságérzete. De annak ellenére, hogy az emberek hajlamosak tartani a távolságot, míg edzenek vele, ha ő rááll.

Thefag a dombok hatalmas gólemje. Szunnyadó óriás a völgy ölén. Mázsás sziklákat hajít játszva. Élő bástya, kő bőrrel.
– Nem én – morogta.
– Nem… mi? – lengette meg a papírt Elion.
– Nem hiszek az ilyesmikben. Győzzenek le. De csak egy! – emelte fel mutatóujját.
Gerdddel gyürkőzött neki. Órákig tusakodtak.
– Vadászhatok? Látom fenn a gerincen – aggódott az elf lány.
– Ismered Thefag válaszát.
Végül Gerd győzött. Leporolta tenyerét, Homlokáról azonban folyt a víz.
– Asszem’ egy nappal tovább pihentem.
Mind mosolyogtak.

Jött a tűzkeresztség. A dombokból hegy lett: az „Elhagyatott Sziklák”.
Igazán meredek helyszín, egy sárkánynak, kinek hívószava: Lyrroth, a makacs.
– Hé! – kiáltottak rájuk egy kecskeösvényről. – Én voltam itt előbb!
Eléjük ugrott egy vadász. Legalábbis szerelése erre utalt. – A nevem Clandula Taiergulus. Még akkor is, ha ezt halljátok utoljára az életben.
– Készüljünk a halálra? – kérdezte Gerd.
– Már halottak voltatok amikor… beléptetek.
Az ingadozó magasságú hang a felébredt zöld sárkánytól jött. Elhamvasztotta Orton területét.
A szikár Elion lefelé pillantgatott a szirt peremén lógva.
Ialantha látta, ahogy a vadász-ember acélkesztyűivel kiüti Mosswood-ot. Szegénynek a fejére terült a kapucnija!
– Tisztítás! – kiáltott az akció végén Clandula. Ezzel vette el Fill erőit… jó időre.
A szembenállásnak akkor lett fura vége, amikor a cetli Elion zsebében új nevet hozott elő. Új ám rém ismerős nevet.
– Te! – mutogatott kézzel-lábbal Clandulának.
– Én?
Elsápadt. – Jaj neeee…

Egybeforrtak.
Fill és az őt ápoló Elamanwe a sárkány hátán repültek a lenyugvó nap felé.
– Romantikus – irigykedett Ialantha.
A tűzfúvó termény már nem tűnt zabosnak afelett, hogy Elamanwe fény-ketrecbe zárta. Sőt: szerinte ezt a mágiát a testvérei adták a szétszórt Emberiségnek.
Thefag pedig a ketreces zárás után végre úgymond „fejleütésnyi” távolságba került.
Végigmérték egymást. Eltemették Orton-t.
– Jó tanár volt – röpült Elion megjegyzése a sziklaszirtről le, egészen a tenger felé.

Pont az elf főváros Maleph templomának főterén landoltak.
– Nos. Miről van szó? – kérdezte az oltárt sanyarúan Elion.
A válasz csigalassan jött.
Az égiek az oltár porába vésték. De nem betűnként, hanem azok részeiként.
– A főpap? Összesküvést sző?
Felkacagott. – Oda elég lennék én is! Egymagam!
Csapatot gyűjtött.
– Kiket?
– Sárkány van velük! Tisztátalanok! Lángra a bent lévőkkel! – harsant kívülről.
– Figyelj. Nem tudlak sokáig benneteket fedezni az oldalammal – fordult Elion felé a sárkány kocsi nagyságú feje. Írisze sok ezer eon-nyi bölcsességről mesélhetett volna. – Bár a tűz nincs rám hatással, ha nincs nyitva ajtó, bemásznak az ablakon…
– Ezek már csak olyanok – rántott hűvösen kardot a csapat vezére.

Amikor a Fény repülő korongján, némán távoztak, még látták, hogy kihegyezett rúddal nyársalják fel barátjukat. Hogy ünnepeltek a méltóságteljes test roncsain!
Clandula a reggeli előtt felderítésre osont, az elf lány támogatta.
– Rossz hír.
A tisztáson hallgatták.
– Az ellenfeleinkkel egyezkedett. Olyan számok és akkora zsákocskák repültek… hogy másnapra halottak vagyunk.
Mindenki szemébe nézett, egyesével. – Mind!
– Ott állta körül Ygrainne a Kegyetlen Némber,
– A riválisom – faragott nyílhegyet Ialantha.
– Threllor Dorngrove…
– A mesterem! – ugrott fel izgatottan Gerd.
– Reeszara Careetius…
Fill felhorkant. Mellkasa rendszertelenül süllyedt. – Az meg az enyém.
– Angaine Faieus…
– A Sötét Angyal. Nemezis, dögvész és pusztulás. – mondta kísértetiesen Elamanwe.
– Voznir, a törp.
– A közeli tárnámban élt. Jó ivócimbora, ám szegény figura – szólt Thefag.
– Han-Malz Tikkermaren. Szerencse hogy Ialantha velem volt, a többit ő ismerte. Ezt az egyet én. Ő az Enyém. Megölte az apám.
– Teljességgel érthetetlen az egész. Miért nem akadályozták meg az istenek, ha ennyire nyilvánvaló volt?
A kérdést feltevő Elion a papírlapra meredt.
Ha ez igaz – jelent meg rajta váratlanul – égess el.
Megtette. Keserűen, de meg.

***

Égnek álló hajjal állt a régi palánkfal előtt.
Egyedül, magányosan. Előtte első lábnyoma a Városon kívül.
A cetlin ez állt.

„Gratulálok - átmentél a Konspirációs vizsgán. Most már tényleg szabad vagy”

Elion arca cinikus mosolyra rándult.
Nekiindult. Még biztosabb volt: ez az ő sorsa.
Kalandok végtelen sorozata.
És milyen lehet tudni: kikkel?
Nos. Határtalanul megnyugtató. Nem igaz?

VÉGE

1
Te szavazatod: Nincs Átlag: 1 (1 szavazat)

Hozzászólás-megjelenítési lehetőségek

A választott hozzászólás-megjelenítési mód a „Beállítás” gombbal rögzíthető.

k, 2014-01-21 22:08 craz

craz képe

Megkapta szögekkel vert páncélját, a kiugró vállakkal, majd szívósan de szélrohamként kirontott a szabadba. / Hogyan kell szerinted szívósan szaladni? Lehet hogy azért csinálta, mert a fogát szívta közben, mivel kiugrott a válla? :O Milyen a szögekkel vert páncél, és miért (és hogyan) verték azt szögellek? Talán szögekkel kivert lehet. A kiugró vállakat már lelőttem az előbb, ezért már csak a vesszőhibára hívom fel a figyelmedet, mert az eléggé csúnya ott, a de előtt.
Messze a város palánkfalától Palánk városfal? Az mire jó? Távol tartja az alacsonyabb termetű kecskéket?
Messze a város palánkfalától megállt és mély lélegzeteket vett. / Na ja maximalista, mert a mély lélegzetet vett neki már Samu. (vagy Smafu? Keverem ezeket a hobbitokat)
Végigfutott rajta egy mágikus tetoválás / ez így olyan, mintha jelenidőben futna végig
Végigfutott rajta egy mágikus tetoválás, amit anyjától kapott. / Mert gondolom, nem most kapta, hogy nesze fiam, jó lesz a kiugrott válladra.
„A végső fegyvered, fiam” mondta, és szavai visszhangoztak kisé hegyes fülében. / Most akkor ott az anyja, vagy nincs? És akkor ez most az ő füle, vagy Kisé? És ki az a Kis akkor?
Elion, a fél-elf, kalandozni kezdett. / És ezt most így hirtelen mitől? A páncéltól, amiért biztos nem fizetett, ha már olyan gyorsan kirohant vele valahonnan, a válla, a füle miatt, vagy mégis ott van az anyja, és azért? Szerintem az utóbbi, hogy ne kelljen hazamennie takarítani, vagy kertészkedni, vagy akármi.
Rögtön az első városban kihívta Ialanthát, a teljes-vérűt, az orrgyilkost. / nesze a nyakunkba az infó. Amúgy ez valami veszett borbély, akinek kicsi az orra, ezért frusztrálva érzi magát, amitől levagdossa borotvával a másokét? (Amúgy már Ndy is tudja, hogy or, nem orr, se nem orv.
Ialantha pontos volt,/ hát, ha délután háromra hívta ki, akkor akkorra megy ki
Ialantha pontos volt, a blokkolása sebesnek tűnt, / Á, erről eszembe jut a Shop stop kettő, ott is blokkoltak a marhásmekiben, csak ők nem siették el.
Ialantha pontos volt, a blokkolása sebesnek tűnt, fürgének tűnt vagy az is volt, / Ja, kell nekünk ez a bizonytalanítás.
Ialantha pontos volt, a blokkolása sebesnek tűnt, fürgének tűnt vagy az is volt, táncolt az ellenfelek közt / milyen ellenfelek? Most akkor hol vannak?
Ialantha pontos volt, a blokkolása sebesnek tűnt, fürgének tűnt vagy az is volt, táncolt az ellenfelek közt és végső csapást mért rájuk. / Oké, akkor ez más blokkolás, és akkor harcol, de kik az ellenfelei, és a szögekkel vert páncélú hős akkor kivel van, és ő harcol-e most?
– Elion – nyújtotta kezét a fehér köpenyes fél-elf. / Ez most ki, a kezdőhős, akinek páncélja is van, meg hirtelen fehér köpenye is, és ez most miért fontos?
– Ellenség vagy barát? – kérdezte a villogó szemű lány. / He?? Milyen lány? Ki a lány? Az őrült borbély?
Szerintem te most szórakozol velünk, és találomra összevagdostál ide pár mondatot, hogy ne értsen senki semmit.
– Azt mindenkinek magának kell eldöntenie. Hisz a megkérdezett mindig csak elfogult lehet… – vélte amaz megilletődve. / Nagyszerű zárómondat a bekezdéshez, így már minden tiszta. Vagy nem.
Köpönyeget vettek az út porából. / Mikor, hol, és kik? A fehérköpenyes elf? Akkor innen már szürkeköpenyes, mert tuti koszos lett neki, ha leejtette a porba.
Mint kiderült: Elion nem a légből szedte Ialantha ötletét. / Ja, kiderült. Mivan? Milyen ötlet? Most akkor innen meg kitöröltél pár mondatot, hogy értelmetlen legyen továbbra is az egész?
Papírlapot továbbítottak neki népe tarfejű papjai, egyenesen a Kőfejű Istenségtől. / Vatta fak? Most még tovább ködösítesz? Már az orromig se látok, még a végén levágja az őrült fodrász, aki lehet, hogy lány.
Kinek neve: Malpha. / Most írjak ide valami csúnyát?
A cetlin mindig más és más emberke neve állt, rajta a helyszínnel. / Mivan?
– Így könnyű – kommentálta Ialantha. –Kíváncsi vagyok, mire fog ez kifutni. / Hát már én is, kurvára. A szóközt azért javítsd.
A következő ugyanazon város falánál ténykedett, mint bestiamester. / Lassan nincs egy értelmes mondatod.
A Gerd Gladieux névre hallgatott, már ha nem épp egy bődülő oroszlán fejét fogta satuba. / Bődületes! :D
Vadász-sast tartott, / Nem, tutira nem. Olyan nincs.
Vadász-sast tartott, ami bal vállán csücsült, rendszerint kíváncsian. / Persze, kíváncsi volt a bődületes oroszlánra a satuban. Értem.
Az emberek pánikba estek jöttüktől, / Hol, milyen emberek? Mégsem értem.
Az emberek pánikba estek jöttüktől, ezért egyetlenegy korcsmába sem kellett fizetniük. / Tudod mit, csakazértis végigolvasom, ah belegebedek is.
Övébe korbácsot fűzött, az oroszlán pedig megkönnyebbült, amikor végre elment. / Azt majd légyszi áruld el, hogy az oroszlán ugyanaz volt-e amelyik nem rég még a satuban, és hogy akkor a satut is vitte magával a kocsmába a fején az az oroszlán? Oké?
Az utolsó képessége az országúton derült ki; ahol négy, talán többre hivatott, goblin megtámadta őket. / Nem kéne néha egy alanyt is belegyömöszölni a mondatba? Mert egy ideje már nem volt.
Gerd bólintott. / Az meg ki a tököm?
A Nagy Folyamnál, ahol épp goblin hordárokat ugrattak, élt hajóján Orton „Haver” Lynk. Rabló, rum és zsákok barátja. Első blikkre szolgává akarta tenni a kicsiny csapatot. Ám a kardok gyűrűjén át orra alá dugott cetli nem tévedett. / Fogalmam sincs miről szól eddig az egész, de még reménykedem – ha már csak dacból is. (Hopp, ez idáig kb. egy oldal, és már negyven perce írom hozzá ezt. Új csúcs, garatulálok.)
– Megadom magam – mondta fáradtan. Ki?? Az egyik goblin hordár, a haverod Lynk, a rum, az egyik zsák, valaki a kicsiny csapatból, amiről senkisem tudja, hogy ugyan kik is alkotják?De szerintem megint egy új szereplő, aki hipp-hopp itt termett a semmiből. Majd kiderül. Vagy nem.
Félúton a habokból sokkarú lény szakadt fel. A hajó összes eresztéke belefájdult! / Tudod mit, ide azértsem írok semmit erről a két mondatról,vedd úgy, hogy elnéztem, és azt hittem, hogy szép kerek, értelmes mondatok. Fogd rá, hogy fáradok, mert már úgy sem érdekes, mert idáig senki sem fogja elolvasni ezt az izét, amit beküldtél.
De ő csak annyit mondott: – Nyugi. Őrzöm… / Oké, szavazzunk! Szerintetek ezt a sok karú lény mondta, vagy a hajó? Több alanyt nem találtam értelmes távolságban.
Nyugodtnak tűnt, igaz a sírását később nem tudta kabinjába folytani. / Akkor úgy látszik, hogy a hajó, annak van kabinja. Ámbátor, ha több kabinja is van, és nem csak egy bizonyos kabinba nem tudta folytani, akkor meg mégis inkább a lény. Akiről ugye mindenki tudja, hogy kicsoda.
Fillhragaer Mosswood. / Köszönjük szépen.
Mágus. / Persze.
Kutyái mágikus láncon nyugodtak romkastélya előtt. / hopp, van egy helyszínünk.
Az indák mindent beleptek, Ialantha csodálkozására még az ebédlőasztalt is. / és már be is futott a második szerplő a romkastély előtti ebédlőasztalhoz.
Fill addig fókuszált, míg elérte a magasabb szférákat. / Most már tuti, hogy ötletszerűen kivagdostál részeket belőle. Légyszi áruld el, hogy miért!
Hiába kért kibúvót… Nem kapott. / Minek bújt az asztal alá a hülye?!
Földig hajolt az Akaratok és Tudások előtt. / aha, ja.
Szokása szerint szolgájára ruházta vagyonát. /Aha, ja.
Titkos záradékába rótta titkos gyermekét, / persze
Titkos záradékába rótta titkos gyermekét, ki egy nemtelen leányzótól született még tavaly nyáron, de ettől függetlenül Fill, a Szívtelen, imádta. / Aha, ja, persze.
Elamanwe Tahromire az idősebb fajokból. / Á, ne hidd, hogy már valakit is érdekel, amit olyan ügyesen eltitkolsz itt előlünk, mert már tényleg csak én olvasom, senki más. Nincs olyan mazochista állat.
A Fény Hordozója, annak szentelve születésétől. / Aha, ja.
Szebb és szűziesebb nő, mint Ialantha. / Aha, ja… Hopp, itt az infó – majdnem észre se vettem –, a borbély akkor nő. Méghozzá csúnyább valaki másnál, aki homályos, hogy ki lehet, de szerintem sem az oroszlán, sem a rum, sem a hajó.
Tudott repülni, páncélja megkarcolhatatlan volt, és ő maga gyógyított is. / Ha maga megkarcolhatatlan volt, akkor tételezzük fel, hogy a páncél a hordozóját gyógyította. Akkor valószínúleg nem volt semmi lengéscsillapítása, így az ütéseket karcolásmentesen ugyan, de hasonló erővel továbbította a hordozójának. Gondolom mindezt csak azért, hogy végre egyszer-egyszer már gyógyíthasson.
Fekete, raszta-végű haja finoman lógott egy erős, vidám arcon. / Baszki nem semmi undorító páncél lehet azért.
Keskeny borostyán szemei félelmetesek foglalatukban, alaposan átnézi a jöttmenteket. / femenoná… fenemeno… fenomele…nagyszerű, látod, már szóhoz se jutok.
A szeplők terjednek vonzóan szerte az egész arcán, és hagy lenyűgöző emléket szerencsés sorsáról. / Azért fogadjunk, hogy ha tönkrement volna a géped és elveszted a szöveget, ezt így nem tudtad volna még egyszer leírni!
Ő csábítóan áll a többi nő között, sovány teste ellenére./ A fene! Milyen többi nő? A lényegről meg lemaradok! Izé, szerintetek, ha most visszaolvasom, akkor megtalálom azokat a nőket?
– Kész főnyeremény – fogadta Fill. / Volt egy gyanúm, hogy ez valami google fordítós szöveg, de ennyire rossz még az sem lehet. Az legalább nem hagy ki szavakat, csak durván félrefordít.
Van valami rendkívüli benne, talán ez a Jóakarat vagy talán ez csak az igazságérzete. / Ki ez a Jóakarat, és pontosan hogyan van benne a nőben? És minek kell még egy százegyedik szereplő, amikor így sem érthető semmi?
De annak ellenére, hogy az emberek hajlamosak tartani a távolságot, míg edzenek vele, ha ő rááll. / Akkor most ráállt, és a csaj beszakadt? :O
– Nem… mi? / Jesssssz! Na ez itt a kulcsmondat!!!
Gerdddel / Aha, ja, esetleg Gerddddel.
– Ismered Thefag válaszát. / A szemét! Ő miért ismerheti??
Hát, ehhez az olvasáshoz valami mérgezőbb kellene, de csak kólazéróm van itthon, úgyhogy ez csak neked rossz hír, bírom még…
Végül Gerd győzött. Leporolta tenyerét, Homlokáról azonban folyt a víz. / Tehát akkor a homlokát nem porolta le, érttyük.
– Asszem’ egy nappal tovább pihentem. / Basszameg! De jó neki. Én meg még lefekvés előtt belenéztem abba a rohadt Jimmy klipbe, de szerencsére a vezetékneve már nem jut eszembe, az persze beleégett az agyamba, amikor 0:48-nál belenézett a kamerába! Ááááá! (Lelkes érdeklődők a fészbúk oldalamon utána nézhetnek a dolognak., hogy miről is hadoválok.)
Mind mosolyogtak. / Na ez se egy önbeteljesítő jóslat az olvasókra, mert aki idáig mégis eljut, az nem mosolyog, inkább sír.
Jött a tűzkeresztség. / Oké, had jöjjön.
A dombokból hegy lett: / Oké! De ebből mi lesz?!
az „Elhagyatott Sziklák”. / Ez az újabb két nagybetűs akármi úgy hiányzott nekünk, mint egy falat kenyér.
Igazán meredek helyszín, egy sárkánynak, kinek hívószava: Lyrroth, a makacs. / Aha, persze.
Legalábbis szerelése erre utalt. / Én ezt a focis hasonlatot favágóval ismerem.
A nevem Clandula Taiergulus. / Na itt tuti mindenki feladja.
Még akkor is, ha ezt halljátok utoljára az életben. / Mondom én.
– Már halottak voltatok amikor… beléptetek. / Na, még lehet belőle valami zombis fordulat.
Jött a tűzkeresztség. A dombokból hegy lett: az „Elhagyatott Sziklák”.
Igazán meredek helyszín, egy sárkánynak, kinek hívószava: Lyrroth, a makacs.
– Hé! – kiáltottak rájuk egy kecskeösvényről. – Én voltam itt előbb!
Eléjük ugrott egy vadász. Legalábbis szerelése erre utalt. – A nevem Clandula Taiergulus. Még akkor is, ha ezt halljátok utoljára az életben.
– Készüljünk a halálra? – kérdezte Gerd.
– Már halottak voltatok amikor… beléptetek.
Az ingadozó magasságú hang a felébredt zöld sárkánytól jött. Elhamvasztotta Orton területét.
A szikár Elion lefelé pillantgatott a szirt peremén lógva. / Ez így tök olyan, mint egy háború előtti feketefehér mozikópia, ami eredetileg két órás lenne, de annyira tönkrement, hogy csak négy percet tudtak belőle megmenteni, de azt is norvég narrátorral, és albán felirattal! :D :D
Ialantha látta, ahogy a vadász-ember acélkesztyűivel kiüti Mosswood-ot. Szegénynek a fejére terült a kapucnija! /Aha, persze, már meg se merem kérdezni, hogy na ő ki?!
– Tisztítás! – kiáltott az akció végén Clandula. / Ez legalább olyan, mint amikor abban a légiós regényben operálnak, csak ott törlés van – ha jól emlékszem –, rumot, törlést, rumot, törlést, rumot, törlést, na vágjunk bele.
A szembenállásnak akkor lett fura vége, amikor a cetli Elion zsebében új nevet hozott elő. / Na ezt a fonalat már egy órája elveszthettem…
Új ám rém ismerős nevet. / Végre! Egy ismerős, vesszőhiba!
– Jaj neeee… / Hát, meg tudom érteni! (nem, nem tudom.)
Egybeforrtak. / Aha, persze, snitt, és egybeforrtak.
Fill és az őt ápoló Elamanwe a sárkány hátán repültek a lenyugvó nap felé. /Persze ez az előzőekből logikusan következik.
– Romantikus – irigykedett Ialantha. / Oké, nagy egy sárkányhát, de minek oda egy kukkoló, amikor épp szexelnek?
A tűzfúvó termény már nem tűnt zabosnak afelett, hogy Elamanwe fény-ketrecbe zárta. / Hát, akkor kurvanagy ez a sárkányhát. Még valami gabona is elfér rajta (ami nem zab, ja zabos) egy fény-ketrec tárolóban. Amúgy honnan most ez a kötőjelmánia?
Sőt: szerinte ezt a mágiát a testvérei adták a szétszórt Emberiségnek. / Nem mintha ezzel többet megtudnánk ama bizonyos raktározási technológiáról.
Thefag pedig a ketreces zárás után végre úgymond „fejleütésnyi” távolságba került. /Oké, ő is itt van velünk.
Végigmérték egymást. Eltemették Orton-t. / Aha, eltemették. Baszki, hova temették egy sárkányháton? Ne mondd, tudom, ez olyan, mint a matróztemetés, csak mivel repülnek, és nem úsznak, ezért vízbedobás helyett csak lepöccentik a hullát, had hulljon.
– Jó tanár volt – röpült Elion megjegyzése a sziklaszirtről le, egészen a tenger felé. / Na jó, de őt miért dobták a hulla után? :O
Pont az elf főváros Maleph templomának főterén landoltak. / Remélem, a templom főtere nem valami fedett részen volt, mert a műemlékeket védeni kell holmi sárkányok esztelen leszállásos rombolásától.
– Nos. Miről van szó? – kérdezte az oltárt sanyarúan Elion. / Tudom, az oltár egy beszélő oltár, és pont a templom főterén volt.
A válasz csigalassan jött. / Ez egy ilyen nyugis oltár, nem siet sehova.
Az égiek az oltár porába vésték. / Ja, bocs, én vagyok hülye, egy egyszerű beszélő oltár túl egyszerű lenne.
De nem betűnként, hanem azok részeiként. /Természetesen.
– Kiket? / Még egy fontos kérdés. Bár szerintem senki se tudná követni ebben a történetben, hogy ki kicsoda, mivel azt nem árulod el.
– Sárkány van velük! Tisztátalanok! Lángra a bent lévőkkel! – harsant kívülről. / Akkor most ez a főtér mégiscsak a templomban van? De hogy?
Írisze sok ezer eon-nyi bölcsességről mesélhetett volna. / Aha, ja, az az Eon-nyi az tutira valami távolkeleti bölcs – legalábbis hangzás után.
bemásznak az ablakon… / De milyen ablakon? Ha ablaka van a főtérnek, akkor mégiscsak fedett hely? És akkor hogy szállhatott le oda a sárkány?
– Ezek már csak olyanok – rántott hűvösen kardot a csapat vezére. / És ki a csapat vezére? Mert még ez se derült ki idáig.
Amikor a Fény repülő korongján, némán távoztak, még látták, hogy kihegyezett rúddal nyársalják fel barátjukat. / Na ez a dem egy nagy szemétség. Végre valami izgalmasabb helyzet, amikor még azt is tudjuk, hol vagyunk – csak azt nem, hogy kerültünk oda –, erre bedobsz egy rohadt isteni közbeavatkozást! Szemét húzás.
Clandula a reggeli előtt felderítésre osont, az elf lány támogatta. / HOL???
A tisztáson hallgatták. / Milyen tisztás, hogy kerültek oda?
– Az ellenfeleinkkel egyezkedett. / Ki?
Olyan számok és akkora zsákocskák repültek… hogy másnapra halottak vagyunk. / Ja.
Amikor a Fény repülő korongján, némán távoztak, még látták, hogy kihegyezett rúddal nyársalják fel barátjukat. Hogy ünnepeltek a méltóságteljes test roncsain!
Clandula a reggeli előtt felderítésre osont, az elf lány támogatta.
– Rossz hír.
A tisztáson hallgatták.
– Az ellenfeleinkkel egyezkedett. Olyan számok és akkora zsákocskák repültek… hogy másnapra halottak vagyunk.
Mindenki szemébe nézett, egyesével. – Mind! / Ez egy rohadt új bekezdés, nem tudjuk, hol vagyunk, nem tudjuk kik vannak jelen, nem tudjuk kit beszéltetsz! Mi a francot akarsz ezzel elérni?!
– Ott állta körül Ygrainne a Kegyetlen Némber, / Mi az a vessző a végén? És ki ez az Y betűs csaj, aki kegyetlen, mert rohadt kövér, ha körbe tud állni valakit?
Ez a párbeszéd itt rohadt értelmetlen. Miről szól? Kik beszélnek? Kik az új szereplők, és hogy a fenébe kerültek oda, ami hol is van, mert még ezt se árultad el?!
– Teljességgel érthetetlen az egész. / No komment!!
Égnek álló hajjal állt a régi palánkfal előtt. / KI???

- - - -
"Igyál, e nedv hűs, mint a - mámor,
s nincs seb, mit heggel nem takar,
igyál, testvér, e mély pohárból,
csupán az első korty fanyar."

sze, 2014-01-22 06:56 Kelvin

Kelvin képe

Craz, baszki, ezeket össze kéne gyűjteni. :D

 

"...Lámpámba az éjnek

pilléje repdes,

Gyász vergődik a falon..."

p, 2014-01-24 15:41 Roah

Roah képe

Jaja!
Beszt of Craz? Vagy Beszt of Karcolat hozzászólás? :D

--------------- "Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha." (W. Shakespeare)

"Nagy szeretet fél, apró kételyen:
S hol a félsz nagy, nagy ott a szerelem."

p, 2014-01-24 18:29 Kelvin

Kelvin képe

Craz elemzéseit mindenképp. Rajtam kívül nem sokan röhögtek a reggeli buszon. :)

 

"...Lámpámba az éjnek

pilléje repdes,

Gyász vergődik a falon..."

k, 2014-01-21 22:40 Dokesz

Dokesz képe

Huppantam egyet, vagy mi...
Olyan mint egy bohózat, vagy paródia? Nehogy má' kapucnija legyen valakinek egy heroikus fantasyban! Ennyi szereplővel dolgozni egy novellában képtelenség, nem is lehet követni.

"– Teljességgel érthetetlen az egész." - Szerintem is. Én nem értem az tuti.

"Vihar hátán, sasok szárnyán
Hangunk messze elszáll"

k, 2014-01-21 23:19 Gucs

1

Hát, ennek bizony semmi értelme nem volt. Valami csapatot gyűjtögetett a "főhős", aztán ide-oda ugráltak a helyszínek között, és egymástól teljesen független dolgok történtek a cselekményben.

Craz a legtöbb hibát (volt egyáltalán olyan rész, ami nem volt elrontva?) kielemezte, és az azt egy hozzászólását jobban megéri elolvasni, mint ezt az irodalmi műnek csúfolt akármit.

sze, 2014-01-22 06:22 Roah

Roah képe

Dvernyi!? Alu despespi si sendtrikla lewquit, gertilukpouéá, hjuirdéná ghöxbikla?
Pözgtilu drabutklúgara klitztbga, luionbkal dtureqo frutra, dglnívzukol hknmion tidápörtsdolbig. Prtui hklpdshtuiejko, grewq gtroulduzoluh; ghzuilov getrklősd hjuirtdklé - bagruotre agzsdri htwo?

Dfroptursd? Klodrosdgé baewqruti:

http://www.youtube.com/watch?v=9X_ViIPA-Gc

Huolpört Klaptfarturax. :)))

--------------- "Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha." (W. Shakespeare)

"Nagy szeretet fél, apró kételyen:
S hol a félsz nagy, nagy ott a szerelem."

sze, 2014-01-22 13:50 Okami

Okami képe

ロア様は何にを話しますか。之はどれですか。如何して之の語で話しますか。
之御話はとても悪いと思います。馬鹿て難しくてちょっと長いでしたから。
如何して私は読まんだか。知りません。すみません。

_________________________________
„Költő vagyok én!
Kiáltottam nagy gőggel,
Nem kell nekem kritikus.
Felismertem tehetségem önerővel,
Ki nem ért lírámhoz, annak kuss!”

sze, 2014-01-22 15:11 Gucs

Először megpróbáltam a Google fordító nyelvfelismerőjével beazonosítani ezt a sok zagyvaságot, mert az általában megy neki, ha már a mondatalkotás nem. Aztán rájöttem, hogy valószínűleg a macskád végigsétált a billentyűzeten, és még egy YouTube videót is belinkelt.

sze, 2014-01-22 19:31 Para Celsus

Para Celsus képe

A vogon költészet gyöngyszemei...


"The Rainmakeeeer!"

p, 2014-01-24 22:46 Kentaur

Kentaur képe

Ja, ez pont olyan volt ismét, persze, naná. Meg ő biztos nem egy öt éve, hanem egy öt napja regisztrált író, nem is a mi Avatárunk, és biztosan öt perc alatt levágta bárki a vele való munkánk és kapcsolatunk mibenlétét.
Nyilván, naná. Igazad van, biztosan.

Végül pedig: igen, másnak, aki ÍR és SZOKOTT értelmes kritikákat írni, NÉHA szabad olyat is, hogy NEM azt teszi.
Ilyen igazságtalan az élet. Borzasztóan szomorú, majd elmerengünk ezen a hiányosságunkon, hogy érdemes íróinkkal, régi tagokkal, jó kritikusainkkal nem úgy bánunk, mint egy jöttment trollal. Szörnyű!

Viszont nem szeretném az egyébként valóban nem jól sikerült írást szét offolni és lezárásig juttatni. Mert semmi köze az egészhez a műnek. Ismét, neki sem.

----------------------------------------------------------------------------

"L'homme n'est rien, l'oeuvre – tout." (Az ember semmi, a mű – minden.) Gustave Flaubert.

szo, 2014-01-25 06:50 Roah

Roah képe

Egy Karcos felhasználó, akinek nem fedem fel a kilétét, ha akarja, megteszi ő maga, megkeresett privátban, és az iránt érdeklődött, mit is jelent a 2014.01.22.-én, 07:22-kor elkövetett hozzászólásom. :))))))))

Na mit jelent...? :D

Segítek: körülbelül azt jelenti, ami az alábbi videóban is elhangzik! (Wigggyázattt! Maggasfeszzzültség! Csakkkk Naggggyon errrős ideggggzzzteűűűűeknek!)

http://www.youtube.com/watch?v=l12Csc_lW0Q

És ezt több, mint tizenötmillióan megnézték! :D
És max a háttér táncosok érnek valamit, bár...

(Aki a videó szövegét lefordítja, az a következő Karc-találkozón vendégem egy sörre, vagy egy mézes-teára.)

Elnézést az offért. :)))))))

--------------- "Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha." (W. Shakespeare)

"Nagy szeretet fél, apró kételyen:
S hol a félsz nagy, nagy ott a szerelem."

v, 2014-01-26 22:14 AvatáR

AvatáR képe

hát... :(
ez a vég.
asszem :(
valami nagy gond van a fejemmel :(
vagy eszemmel.

Lehet doki kéne, ahelyett hogy saját barátaimat zaklatom (craz, roah)
:(
mondjam azt hogy mindent megtettem?
sajnos beküldés előírt nem néztem át megint. ez igaz.

én..
bocsássatok meg.

asszem ezzel kész.
Vége.
Bár nem tudom hogy fogok így írni tovább és mit.

Pedig most akartam írni egy paródiát a Hobbitról.
(plusz Gyűrűk Ura)

Ti már tökéletességre értetek. én képtelen vagyok elérni, Pláne így.
sose voltam tökéletes..............

na sziasztok :(
(a postaládám nyitva marad)

"A két legerősebb harcos a Türelem és az Idő"

h, 2014-01-27 11:50 Kentaur

Kentaur képe

Ha egy nap azt mondom: tökéletes vagyok íróilag, akkor abba is fogom hagyni, mert tudom, hogy na most halt meg bennem a művész, és már csak művészkedek, élődök az egykori tehetségemen, de már nincs bennem, ha nincs hova fejlődnöm: kiégtem.
A hattyú halála nem áll jól. Szerintem.
Sok ideje itt vagy, írtál is, próbálkoztál sokszor. Hogy tehetséges vagy-e? Véleményem szerint nem, bár ez a tény sokakat nem szokott megállítani. :-)
Ha elismerésért vagy művészi célból, önbeteljesítés-kifejezésért írsz, akkor lassan talán tényleg belátható, hogy azt valami másban fogod megkapni. Ha szórakozásból, akkor meg hajrá, bár sokszor le kell nyelned majd továbbra is a kritikát.
Nem mintha ez a tehetségekkel nem így lenne! Hányszor találkoznak értetlenséggel, kötekedéssel, náluk sokkal rosszabbak sztárolásával, és náluk ezerszer hozzá nem értőbbektől irigységből fakadó lehúzással, és azoknak az olvasóknak a nemtetszésével, akiknek a minél akciódúsabb ponyva kell, minőség lehetőleg ne haladja meg az IQ-jukat...
Egyszóval a kritika a publikáció velejárója, a legjobbakról is lehúzható a keresztvíz.

Mindezzel csak azt akarom mondani, hogy rajtad áll, milyen célt tűztél ki magad elé, azt esetleg még mindig meg lehet változtatni, és csak úgy szórakozásból írni. Ami ha nem jó, mi majd jól megmondjuk neked, de mivel nem is akarsz vele semmit, hát ne is szomorítson el. Vagy még mindig lehetsz irodalomszerető-pártoló, akinek szívesen vesszük a véleményét, lehet, hogy az jobban megy majd.
Akárhogyan is, ne keseredj el, sok időt töltöttünk itt együtt, és szerintem nem volt haszontalan.

Tudod mi az igazi író egyik ismertetőjele? Az, hogy úgysem bírja abbahagyni.

----------------------------------------------------------------------------

"L'homme n'est rien, l'oeuvre – tout." (Az ember semmi, a mű – minden.) Gustave Flaubert.