Az ifjúság forrása

— Már megint! Átvertek! Egy pocsolya! Ez egy pocsolya!
Hephorus mágus felbukkant a helyszín szélén. A méregdrágán kapott térkép alapján mégse ő, hanem inasa találta meg. Az inas túl közel volt a víz felszínéhez - és a magushoz egyaránt. Tudta mi jön. Be is következett: Hephorus bele rúgott, dúlva-fúlva elvonult és ő a pocsolyában kötött ki. Szájába víz került. De nem olyan amilyet várt - ez nem volt saras. Íze vetekedett a legfrissebb forrásvízzel.
— Mi lesz már? — csattant a háta mögül felettese ismerős hangja. Messze elől járt és szokása szerint vissza se nézett rá.
Az inas négykézláb indult meg.

1.
Reggel négy óra, a kocsma emeletén.
Liira, a kalandor-lány kinyújtoztaztta tagjait. Ám kelésében nem a szoba klasszikus, unalmas képe fogadta, hanem egy borostás rabló képe - amint épp kést fog nyaka felé.
— Add ide — suttogta bőszen. — Add ide mindened.
— Oké... — suttogta vissza Liira. Már az első mondatnál kidugta lábait a takaró alól. A másodiknál jobb lábfej lendült - a rabló fültöve felé. Harmadik mondat helyett pedig rádobta a takarót és akkora egyenest vitt be, amekkorát tudott.
Felöltözve ment le és kopogott a háziúrhoz.
— Itt a rablás mindennapos? — kérdezte a kövér arctól Liira.
— Hmm?
Felvett egy mécsest és megnézte a bejárati ajtót. Felfeszítették. A rabló ahhoz is hülye volt, hogy a hátsó ajtón jöjjön be.
— Fent hagytam. A sarokban szundít — mondta Liira.
A háziúr előbb vételezett egy rozsdás bilincset, felment majd visszatérve a szobájából kivett egy ezüstérmét és három bronzot.
— A foglalója. Ugye a vendégkönyvbe semmit se ír bele?
Liira tanulmányozta a söntésre kihelyezett, leláncolt, vaskos könyvet. Utolsó oldalig tele volt firkálva.
— Azt hiszem nincs hozzá tollam — hazudta Liira.
Kijelentkezett. A kocsma előtt mélyet lélegzett a friss, reggeli levegőből. Pár csillagot még lehetett látni. Tünékeny csodák.

A következő város kapujában csődületet vett észre.
— Mi ez? — kérdezte Liira az egyik kereskedő-formát.
— Elment a király a sivatagba.
— Hát aztán miért?
Amaz vállat vont.
— A királyok már csak ilyenek. Jönnek, mennek.
Liira egy varázslót keresett fel, aki gyerekkora óta különböző küldetésekkel látta el - és ami legfőbb: megmentette a nevelőintézettől. Kifizette az általa lopott árú árát! Viszont megszorította csuklóját és fekete arccal azt kérdezte:
— Tényleg ennyire felborítanád az életed. Ezért?
— Tudok jobbat!
Most Aldric mágus elég jókedvben fogadta: fütyült, meg teát főzött.
— Meg fogsz nekem szerezni egy kardot. Egy barátomnak szüksége van rá. Zöld kő van a keresztvasában.
Liira leült egy karosszékbe, előtte asztal és könyvespolc helyezkedett el.
— Hol keressem?
— Egy oázisban. E városhoz közel.
— Lehet elkéstünk.
— Tessék?
Liira elmondta a reggeli esetet a kapunál.
— Erről többet kell tudnom — komorodott el Aldric.
— Maradj —kérte.

A királyi kastélyig az út kissé kacskaringós volt, de legalább kövezett és lépcsős. Az átlagnál kevesebben közlekedtek fel s le.
A kancellár csak annyit mondott:
— Nem sokkal az ön távozása után küldöttség érkezett, egy láda aranyért cserébe az ifjúság forrásának létezését bizonygatták. A fáradt király ráállt.
— Tud róluk valamit? — kapacitálta Aldric.
— Nagyon rongyosak voltak, ha szabad megjegyezném.
Azzal meghajolt és dolgára ment.
Aldric viszont hűlt helyét találta a lánynak...

2.
Az oázis meg volt erősítve: fallal, négy toronnyal - bennük a Négy Névtelen Mágus, és őrséggel. Liira úgy gondolta: nyíltan nem mehet be ellátmány. Elrabolják vagy megölnék őket. Tehát: a föld alatt jön be. Ilyenről csak az Építők Céhe tudhat!
Az információért cserébe árkon- bokron át kergetett egy tolvajt, de legalább a délelőttöt letudta. Lihegve hallgatta az infót:
— Északnyugatról földalatti folyosó vezet felé. A lejáratot fatörzsek, pálmalevelek fedik.
Liira meg is lelte. A baj csak az volt hogy az éppen aktuális, kifelé tartó őrjárat viszont őt. Hiába kiabálta:
— Nekem csak a kard kell!
Bevarrták rácsok mögé.
Éjfél előtt viszont történt valami.
A börtön követett folyosójára dallam úszott be. Fura módon rajta kívül az összes őrt elaltatta. Egy fekete lepelbe és kapucniba burkolózó figura gyorsan átlépdelt rajtuk. Liira döbbenten látta: egy nő, selymes hajjal és hold-színű szemekkel.
Szótlanul egyetlen ujjával a zárhoz ért... És szétfagyasztotta mágikus, fehéren izzó faggyal.
— Hiszek neked — mondta a fogolynak.
— Mert?
— Mert erről a kardról ezernyi betörőből csak egy tud.
Átdobott neki egy lándzsát.
— Kövess.
A fegyverraktár egy titkos kamrájában megmutatta neki a kardot. Liira nemcsak megérintette, de el is vehette. A zöld kő hüvös volt, halványan tündökölt / foszforeszkált.
— Ez azt jelenti hogy még akar halni.
— Ki? — kérdezte Liira.
— Hát nem ő mondta hol a kard?
— Egy Aldric nevű mágustól tudom.
— Ezek szerint neki is elmondta. Nem hazudott. "Veled együtt hárman tudják" — tűnödött a segítő.
— Siess — szólt végül Liirához, — az altató hatásom nem tart soká. De ne a mágushoz vidd. Egyenesen hozzá: a neve Somir és jelenleg Belamistben lakik. Ha kérdi ki segített, add át neki ezt...
Azzal jobbról balról megpuszilta:
— És mondd: Zali küldi.
Liira rohanvást hagyta el az oázist. Sok mindent nem értett.

3.
Így esett hogy Somir - egy nyári zápor után - találkozott a csinos, zöld és barna ruhás Liirával. Kunyhója a várfal tövében feküdt, igénytelen deszkákból összeróva.
— Látom magyarázatra vársz.
— Mondhatjuk — reagált zavartan a lány.— A nevem Liira.
— Foglalj helyet.
Közben maga is azt tette és élvezettel nézte a kard pengéjét. Arcáról eltűnt a boldogtalanság. Mesteri kidolgozás volt.
— Nem volt ám mindíg Somir a nevem... Calak voltam. Igazi rosszcsont! Ezért oda adtak ahová a többieket. Hephorus mágushoz - "közcélú nevelésre".
Liira közbe kotyogott: — Az a Hephorus ugyanaz akiről iskolában tanultunk? Aki sötétre égette Langfirth-et? Ööö. Az kétszáz huszonhárom éve történt!
— Pontosan!
Somir suhintott a pengével:
— Ezúttal a mesternek tényleg a forrás igazi helyét adták meg! Ittam belőle. Tudod mit csináltam utána? Ötven évig semmit. Akkor tűnt fel hogy nem öregszem!
— Lassú reagálás..
— Később másokat akadályoztam hogy rátaláljanak! Csatáztam! Vívtam! De csak egyre többen jöttek! Hallottam az észak nagy magusáról, aki megvilágosodott, elmentem hozzá. Féltem hogy csak a hely kell neki. De ő mélyen a szemembe nézett, a lelkem legmélyéig. És azt mondta: "Megoldást találunk a problémádra és a forráséra is". Ezért másokkal felépíttette az erődöt. Megbízott egy nőt hogy...
— Ó bocs.
Liira jobbról balról megpuszilta: - Ismerem. A neve Zali.
— A papnő! — kapott fejéhez Somir. Teljesen belemelegedett a mondandójába. — Szóval megbízta hogy az Elemi Jéggel végleg fagyassza be a forrást.
Liira próbálta felidézni tanulmányait:
— Nem fogja azt feloldani az Elemi Tűz?
— Az Istenekre! Tényleg! Nem találkoztál Aldricon kívül más, mágus-formával?
— Liira?
— Liira!
A lány máshol járt. Pulzusa egekbe szökött, nyaka megmerevedett, szemei üvegessé váltak , teste lebegett a padló és mennyezet között, valamint fekete-vörös nyalábok járták át.
A sokat megélt Somir is csak leste. Felkapta a lány lándzsáját. Egy perc alatt harcra készen állt. Ismét Liira testét nézte.
— Hát. Senki se mondta, hogy könnyű lesz a legújabb csata.
Ahogy kiszaladt, a lány ottmaradt lebegve a szoba közepén - ki tudja meddig...

0
Te szavazatod: Nincs

Hozzászólás-megjelenítési lehetőségek

A választott hozzászólás-megjelenítési mód a „Beállítás” gombbal rögzíthető.

cs, 2019-10-17 21:47 Bloody Dora

Bloody Dora képe

Mi a manó, téged is látni errefelé? :D Semmit sem változtál. És még mindig nehéz követni, miről írsz, pedig vannak olyan szikrák, hogy ihaj, zseniális ötletek. De a többi...

Írtál, hogy javítsuk az első sort - de esküszöm, nem tudom, mire kéne. Ugyanezt írtad le a levélben is, mint ami itt az első sor. Lehet, hogy én maradtam le egy brosúrával, de nem nyúltam hozzá, biztos, ami biztos.

_____________________
Dr. Bloody Dora

cs, 2019-10-17 22:04 craz

craz képe

Szerintem csak egy gondolatjellel kellene kezdeni. :P
(Volt olyan gépem, amin a word volt az alap, aztán amin az office, ami sokszor bekavart a nonkompatibilis mivoltával (bilis :D), de ilyen hosszú micsodát mégis hogy a jó búbánatba' tudsz elővarázsolni? :O )

- - - -
"Igyál, e nedv hűs, mint a - mámor,
s nincs seb, mit heggel nem takar,
igyál, testvér, e mély pohárból,
csupán az első korty fanyar."

p, 2019-10-18 15:13 Bloody Dora

Bloody Dora képe

Sanszos, hogy horiztonal bar, nem em dash. Beállítás kérdése, nem lehetetlen autojavításba belenyomni.

_____________________
Dr. Bloody Dora