Kutyafivérek

Kutyafívérek

Irtózatos mennyiségű eső esett aznap.
A földutak teljesen eláztak. Dafeld és Yershill közt is csak egy kisiparos zötyögött kordéján. Túl későn indult így is; ráadásul olajat szállított nagy, törékeny kancsókban.
Szemébe húzta csuklyáját, hunyorgott – az eső függönyt vont elé. Sőt talán bóbiskolt is, az Istenek a megmondhatói!
Míg pacallá ázott, a kordé bal sarkáig megtermett árnyék lopódzott. A kancsók közé tett egy bebugyolált valamit. Mire emberünk felriadt, csupán babasírást hallott.
„Remek” gondolta Gromir keservesen „Még egy éhes szájjal többet kell etetnem”.

***

– Hallottad?
Brandan megsarkantyúzta lovát. Megint előbb akart hazaérni, mint fivére Dantis Knigh.
– Mi az hogy!
Dantis egy sarkantyúzással behozta a lófejnyi előnyt. Ő folytatta:
– Valami sárkány ereszkedett le a hegyről! Gyorsan kérjük el apánk pallosát, hogy jusson a dicsőségből nekünk is!
Mindketten nevettek.
Szinte mindenben egymás ellentétei voltak. Brendan magas és szikár. Dantis alacsony és tömzsi.
Fellengzős, kamasz véleményük szerint apjuk ideje lejárt, most az ő nevüket vésik a Bajnokok Falára.

Kikötötték a lovaikat jurta szerű szülőházuk elé. Beporzottak, Dantis haladt elől.
Apjuk megtollasodott kereskedő volt, jókora hassal, brokátba öltözve, rubinos gyűrűvel. Dacára rendkívüli viszontagságainak mégis valamiféle derűs mosoly járta át mindig. És ősz anyjuk finom megcsókolására is mindig jutott számára idő.
Míg Dantis is üdvözölte anyjukat, fivére már a kandalló előtt termett és lefújta a kandalló tetejéről a szürke port…
Mindketten tátott szájjal csodálták.
Szép hosszú pallos volt, halfarok markolattal – a markolat közelében két tüskével.
Ha arra kellett volna gondolni, mivel védjék meg családjukat, erre szavaztak volna.

Mire felváltva a helyszínre értek, a csődületen átverekedve magukat, pont a végét látták a dolgoknak: a nagy, félelmetes fenevad tüsszentett pár lángcsóvát jobbra meg balra is; szemmel láthatólag mélyeket lélegzett és… eltűnt.
Dantis fejéhez kapott.
– Valami hiányzik! Azért ment el Ő is, mert érzi!
A tesó nógatta.
– Na! Mégis, mi?
A válaszra kaján mosoly öntötte el arcukat.
– A király lánya és a fele királysága!
Biccentettek és ketten két külön útra tértek.

Dantis ment a király lándzsájáért és szalaggal övezett kardjáért. Nevük az alábbi volt, a lándzsáé: Harcos Nyársa, és a kardé: Végső Nyugalom – avagy Végtelen Csaták Hatalma.
A konyha alacsony kőbástyája előtt találkoztak. Brendan a lány csuklóját rángatta.
– Nézd! Mintha készült volna rám: épp haját fésülte mikor betörtem!
A lánynak gesztenyebarna, lófarokba kötött haja volt - egy szép, melegséget sugárzó arc körül.
Dantis felkacagott.
– És én? Mit szólsz az új horzsolásaimhoz?
Leporolta magát.
– Szép ki csaták voltak, na! Halálhörgés… Csatakiáltás… Halálhörgés!
– Azt már említetted!
– Igen mert az kétszer olyan jó!

Épp mentek volna újra a sárkány felbukkanásának poros helyszíne felé, (hátha újra rájuk mosolyog a Szerencse) amikor gyanús fazonokat láttak, akik szemük elé húzott csuklyában valamit toltak egy sikátorban.
– Tudod mit testvér? – Kérdezte Dantis. – Attól tartók valaki magává tette ötletünk és…
Brandan megrémült.
– És… Te jó ég: a király lehet azon a kordén!
Mielőtt a másik társaság annyit mondhatott volna: „De” vagy „Ne” a két testvér rajtuk volt és kardjaikat húsukba vágták és átgyalogoltak rajtuk a következőhöz.
A fivérek megnézték a „rakományt”.
– Olvastad a „Csillag Barátait?” – nézett fel Dantis.
– A sárkányokról szóló képeskönyvet? Mindig akkor csórtam el, amikor te nagy nehezen, könyvtárosi nyüstölésre visszavitted. Hisz tudod! – felelt a másik.
– Ez itt kérem egy Sárkánytojás!
– Tehát a sárkányunk ezt kereste, ezért szimatolt.
Egymásra néztek, de pont ekkor, vagy talán pont ezért, sötétség merült rájuk és csuklyákat húztak bús fejeikre.
A kancellár előtt ébredtek.

Taecedar Bertigar.
Fiatal, urizáló, arrogáns és Galaemor király bátyja. Száműzve is volt már, de a fenség szíve mindig hazahívta. Távoli, egzotikus országokban járt, hadakozott is.
Üdvözölte őket, gyorsan tárgyra tért.
– Természetesen uratok lányát: Taniciát védőőrizet alatt vittük vissza a szobájába.
Szélesen vigyorgott.
– Mondjátok csak: hogy akartok meghalni?
Egyszerre felelték:
– Ágyban párnák közt mégse!
– Hmm. Hmm. Tehát a sárkány ellen, ahogy gondolatotokból kiveszem. Gondolom fegyver nélkül igaz?
– Az túl gyanús lenne!
– Akkor csak az egyikőtök!
Kő-papír-olló játékkal eldöntötték.
Másnap Dentis állt ott a kör közepén, és jóbarátok nélkül. A kutya se fogadott rá magasabb pénzekkel.

A fivére szerencséjére az ételt a lány hozta. Mihelyst a bamba silbak félrenézett, hátrahúzta a tálcát és leütötte vele.

A bámészkodók körét megvadult lovak bontották meg, amelyek egy kordét hordoztak.
A kordén a tojás nyugodott, zöld rücskeivel, ahogy a fivérek elsőnek is látták. Brendan átdobta testvérének a lándzsát:
– Ezzel jobban fog menni!
– Mi?
– Ez!
A sárkány elvesztette belátását, tűzzel támadt. Ám farka véletlenül, vagy tudatosan?, kiverte helyéről Brendant.
Dentis arca rákvörös lett.
Hirtelen… Egyszerre biccentettek.

Eddig folyton civakodtak, versenyeztek, egymással is kitoltak.
De most… a Pusztulás Peremén…
Tökéletesen kiegészítették egymást.
Egyforma erős, pengés harcosok, gyakorlás nélkül is egyazon stratégiára álltak.
Elhatározták: győznek.
Tehát…
Győztek!
Mindketten saját pikkelyével fogták fel a sárkány tüzét.
A lándzsa a garatba hatolt, a kard a hasa aljába.

Bertigar uram menekült.
A disznópásztor kordéján. Látta az egyik fiún a fél-orkok jelét. Azokat általában az emberiségre testálják, éj leple alatt, suttyomba.
Hogy így kifoghattak rajta, ezek ketten, az szégyenérzettel töltötte el. Még nagyobb iramra ösztönözte hátasait. A város határánál azonban, a domb aljától felfelé, a napfény elvakította.
Valaki eléugrott, és a palástos figurát ostorral akarta szétcsapni.
Rémülten látta:
– Jóuram?
A király tette, ő állította meg: korához képest energikusan. A lovak is hódoltak neki.
– Mit mondhatnék? – kérdezte a kancellár makogva.
– Tanicia már elmondta. Most már semmit – ütötte ki a hatalmasság egyetlen jobbegyenessel. – Az öntudatlanságod is megteszi.

***

Nagy ünnepség jött a búra. A király az új kancellárra nézett.
– Ki az apjuk?
– Gromir a kalmár, uram.
– Remek, ő is kapjon valamit! Föld, arany, vagy ereklye…
Galaemor a fivérekre nézett.
– Taniciából csak egy van – tárta szét kezeit.
– Verseny? – nézett Dentis a tesóra.
– A városkapuig! – lelkesült amaz.
– És vissza!
Kiporzottak rövid futólépésekkel és a fejét rázó király csak ennyit jegyzett meg:
– Maradtak, akik voltak. Civakodók. Kutyafivérek…

VÉGE!

0
Te szavazatod: Nincs

Hozzászólás-megjelenítési lehetőségek

A választott hozzászólás-megjelenítési mód a „Beállítás” gombbal rögzíthető.

p, 2015-01-09 16:29 Kelvin

Kelvin képe

Szemrákot kap az ember az írásodtól, de van bennük egy olyan őszinte báj, hogy ki kell tennem. :)

 

"...Lámpámba az éjnek

pilléje repdes,

Gyász vergődik a falon..."

p, 2015-01-09 19:01 Obb

Esküszöm, most kimondottan sajnálom, hogy alkoholalapú kultúrán nevelkedtem. Mert ha mondjuk ópium vagy kokain alapún növök fel, akkor most biztosan térden állva könyörögnék egy kicsi társszerzői státuszért nálad.

p, 2015-01-09 22:18 polgarveronika

polgarveronika képe

Én nem vagyok fantasy fan, amikor ránéztem a műfaji besorolásra lazán tovább akartam lépni, aztán arra gondoltam, egye kutya (fivérek), rövid kis részecskék, nézzünk bele!
Aztán meg vigyorásztam.
Kellemes, parodisztikus és a hárompontos dömping pont bele illik...
:)
Üdv: V.

 

_______Tertium non datur ______

szo, 2015-01-10 09:02 Para Celsus

Para Celsus képe

A sárkány a királykisasszonyra gerjed (megnézném a home-videójukat, mit nem mondjak), a srácok lezúzzák az őröket, a sárkányt, mindenkit - kicsit mintha Bud Spencer és Terence Hill, vagy Jackie Chan és Sammo Hung forgatta fantasy-film forgatókönyvét olvastam volna :D
https://www.youtube.com/watch?v=nBUusDv6hXI


"The Rainmakeeeer!"

szo, 2015-01-10 09:00 Roah

Roah képe

Avatár! :))))

Komolyan mondom, te vagy a Karc egyik legnagyobbja - gratulálok, hogy kikerült az írásod. :)))

"– Szép ki csaták voltak, na! Halálhörgés… Csatakiáltás… Halálhörgés!
– Azt már említetted!
– Igen mert az kétszer olyan jó!"

Ezen még nevettem is, meg minden. Még jobb, még hatásosabb lenne, ha a "mert" elé vesszőt tennél. ;)

https://www.youtube.com/watch?v=QZXc39hT8t4

--------------- "Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha." (W. Shakespeare)

"Nagy szeretet fél, apró kételyen:
S hol a félsz nagy, nagy ott a szerelem."

szo, 2015-01-10 10:33 AvatáR

AvatáR képe

Köszönöm mindenkinek (még aki eztán nézi meg, annak is :) , a dicséretet, biztatást, stb.

"A két legerősebb harcos a Türelem és az Idő"