Sors-játszma

Sors-játszma

PROLÓGUS:
Ketten cammogtak a havas dombon felfelé. Elől Wilmark hős lovag haladt aranypáncéljában, Hajnalból érkezett. Mögötte hű törpéje Korhot Darkcoat haladt. Az öreg Korhot már zihálva szedte a levegőt, pedig a domb nem tűnt magasnak. Magyarán kifáradtak, az élelmiszer is kevés lett.
Célnál jártak. Az egykori határkőnél a szél rongyosra fújt egy vörös-fekete zászlót. Ezen a helyen eskették fel a régi, nagy hadurakat.
Wilmark visszaperdült. A nyakában függő kerek, belül lyukas szimbólumot markolta; rátartotta a szemközti tereptárgyra – egy másik iszonytatóan magas hegyre, a Siratóra.
Jobbjával rámutatott. Lenézett barátjára.
– Ott. Ott lesz a sárkány.
Amaz dohogott.
– Hogy mi? Az megint újabb nyolcnapi járás. Oda legalább egy varázsló kéne!
– Szólítottatok?
A jövevény, szokásos hosszú szakállában, kalpagjában csak az Öregisten tudja honnan került elő. Talán a határkő mögül? Wilmark szolid meglátása szerint oda egy nyuszi sem fért el! Öreg botra támaszkodva állt, szeme példátlan intelligenciát sugallt.
A lovag sóhajtott, kezeit derekára téve.
– Bökd ki, mit akarsz.

1.
– Te, én úgy érzem valami őrültséget kell tennem.
– Csak bele ne halj.
Ketten léptek be az ivóba. Kívülre hirtelen otthonos meleg és házias ételek finom illata áradt.
Senki se figyelt fel a zöld mellényes ifjúra és a balján sétáló hóllófekete hajú lányra.
A „Harcos és Üst” ivó a Déli Elellond Sugárúton állt, délnyugatra egy kőbefaragott észlelési rúnakőtől. Utcája tele törmelékkel, felborult szekér miatt.
Kétszintes fa és tégla-építés, szokatlanul nagy belmagassággal. Több nagy szoba, melléképületként privát fürdőház állt a vendégek rendelkezésére.
Az első beszélő: Riffin hanyagul kérdőre vonta a kocsmárosné-asszonyt. Lánytestvére Arran zavartan helyet foglalt egy apró széken.
– Nos? Ajánlhatom helyi specialitásainkat? Zabkása, főtt virsli, sajt, párolt fácán melyre körtebort, mézbort vagy sört öblíthet. Bármit választhat aranyom, itt tiszta ágy és meleg étek várja! – győzködte Mana, a fogadós vénasszony.
– A szóbeszédek érdeklenek – szögezte el amaz.
– Ah! Küldetések, eh? Abból hét van, zömük elég jelentéktelen. Az első: Agos, a mester műhelye valahol a Sötét Káosz szentélyén belül van. Második: Madashma, a sárkány, megölt egy sereg kalandozót a Vérfoltos Agyaraknál.
– Hol? – hüledezett Riffin. Rövid fekete haja égnek állt.
– Kettős, vörös hegycsúcs közel ide. De így sose fejezem be! Szóval a harmadik: a városi bíró elfogad kenőpénzt kalandoroktól, kivételekért és kedvezményekért cserébe. Negyedik: az Úttalan Kopár állítólag kiváló idéző-hely. Ötödik: Altes a Köpenyes minden aranyát sörre és hitveseire költi.
– Ezt nem kötelező elvállalnunk – dobolt ujjaival az asztalon Arran.
– Hatodik: a Kígyó és Medve fogadó gyömbérsörét megátkozta egy varázslónő.
Pillanatra odasúgta a kalandozónak:
– Riválisok! Ezt sem javaslom, hogy felvedd, aranyom. Hol tartottam? Hetedik! A tolvajok céhének főnöke állítólag Arer, az Elementál leszármazottja.
– Szép kis ötös – dohogta Riffin testvére.
A határon egyensúlyozott. Életében először sört akart.
– Hol kezdjük?

2.
Lewis feltartva gyertyás jobbját, papucsban és pizsamában indult meg szűk bejárati ajtója elé. Nem volt eléggé álmos, de a sürgető kopogást jól hallotta – hajlott kora ellenére is.
Duó ácsorgott a szemerkélő esőben. Köpenyük csuklyája mélyen fejükbe húzva, árnyékolva arcukat.
– A segítségét kérjük. Maga az Elementál fia?
Lewis főtolvaj sóhajtott.
– Ha igen, békén hagynak?

3.
A városi bíró két dolgot szeretett: az arannyal teli zsákocskákat, és ami benne van. Vidám, kerek ábrázata is hatalmat sugallt.
– Mi kéne?
– Hitel – felelte az asztalával szemközt álló Riffin.
A másik máris várható uzsorakamatban gondolkodott.
– Alacsony hitel – szólt még meggyőzőbben a lány.
A csörgő aranydénárokból súlyos dárdát, nehéz számszeríjat és jófajta északi kardot vásároltak. Arran nádkardot kapott: ez a karcsú, könnyű penge fából készült tartályban bujkált, amely egyaránt szolgált toknak és búvóhelynek. Csak ez negyvenöt aranyba került!
Hamarosan rövid, gyors iramodásokkal haladtak az Úttalan Kopár peremén. Ez a hely egy szívtelen, komor sivatag. Itt egy pillanat alatt elveszíteni az irányt, akár tájolóval is!
– Kellesz – mutatott a sivatagba Riffin.
A csinos lány félszóból értette.
Ágat vágott magának. Abból bot lett. Végül rendje rúna-jelét rótta rá. „Biztonságos módszer” gondolta Riffin. „Így ha el is veszti csinálhat magának újat… Szinte bármikor! Okos nő és okos varázslónő!”.
Kopogott a talajon, végül biccentett. Készített egy hívójelet. Harsonahívás ezüst sárkányoknak nagy szárnyakkal.
– Most? – kérdezte Arran. A napkorong még mindig nem járt delelőjén.
Később Riffin megengedett magának egy halvány mosolyt. Ilyenkor testvére nem kalandornak látta, hanem annak ami: egy vigyorgó, felelőtlen kölyöknek.
– Igen – mondta.
Egy könnycsepp alakú tömlőből sárga folyadékot cseppentett – a Hívójelre. Az pedig megnyúlt…
Madashma az ezüst sárkány megérkezett!
– Arran?! Bújj el!

4.
A pikkelyek ezen a magas, elegáns sárkányon ragyogtak; mint a fényes ezüst és a farkán tollak jelentek meg. Felhőn járó, kecsesen szárnyaló, lát a ködben, ellenáll a mágiának, rémisztő jelenlét – ez ő, kétségtelen. A vaskos krónikák csak kisebbítették.
Sajnos csak percekig tudták feltartani.
A súlyos dárdát kettéroppantotta, az északi kardot megolvasztotta.
– Igazán imponálóak vagytok – beszélt dörgedelmesen erőfölénye csúcsairól. – Idézés! Idézőket rég nem ettem! Különleges halállal lakoltok!

Madashma félrehajolt, és ellensége megláthatta egyetlen gyenge pontját a nyakán. Három nyilat lőtt rá – villámsebesen!
A sárkány feje búsán aláhanyatlott. Arrin szép, csücsök orrú arcával szemezett.
– Hallgatlak. Biztos ismered a halálunk legendáját. Kérj. Általában hatalmat szoktak, vagy pénzt vagy… még több hatalmat.
A leány hangja teljesen szomorúságtól csengett. Letérdepelt a teremtmény fejéhez. Részvéttel simogatta orrlyukának peremét.
– Én csak egy üzenetet kérek.
– Hova?
– A múltba.
– Nagyon érdekes. Pontosabban?
– A Sötét Káosz szentélyébe.
Madishma sárkány rácsodálkozott. Pupillája kitágult.
– Az odúmba?
– Az apám… és legjobb barátja, egy szimbólum segítségével kerestek, kajtattak téged. Ahogy idáig megtudtam… egy varázsló, aki veled kötött egyezséget, bolonddá tette őket.
Madishma Razeth bólintott. Emlékek öntötték el elméjét.
– Agos, a Mester.
A lény haldoklott.
– Szép játszma. Bár vesztettem. Honnan tudtátok meg a gyenge pontom?
Riffin belépett a társalgásba. Ő nem térdepelt, és erre az istenségek se vehették rá. Ugyanakkor csodálta Arran érzékenységét a gyilkoló-gép iránt.
– Arertől, az Elementáltól. Cserébe elvittük neki egy adósát: Köpenyes Altes-t.
– Mi az üzenet?

EPILÓGUS:
Wilmark és Korhot kerülgették a fekete cseppköveket. Már mélyen jártak a barlangban.
Előttük ment az Ismeretlen.
Közben hőseink üzeneteket láttak a falakon: igazi troll firkálmányokat. Wilmark azt gondolta, ezek is csak olyanok, mint az embereké: „Maradj alacsonyan”, „Óvakodj a tündéktől”, „Tizenegy szeme van”, „Fuss” vagy: ”A Vas Céh megölt itt négy vámpírt”.
Viszont az utolsó kettőt hirtelen értették:
„Agon, a mester műhelye”
„Jósága kiváló, mindig ad embercsontokat”

Wilmark úgy rárohant Agonra, mint valami fenevadra, szekercéjével nyaka és lapockája közé csapott, átszúrta, és földre terítette. Korhot követte: szörnyű kardjával ízenként összevagdalta.
A lovag ránézett pajtására.
– Mondtam már? Az asszony szerint egyszerre két gyerekünk lesz. A vátesz mondta neki.
A törpe kényszeredetten nevetett.
– Két gyerek? Két sárkány!
Majd hátba veregette ősi barátját és meghívta sörre.
– Hová? Hová? – kérdezte ravaszul amaz.
– A Kígyó és Medvébe. Jó hely, tetszeni fog.

VÉGE

0
Te szavazatod: Nincs

Hozzászólás-megjelenítési lehetőségek

A választott hozzászólás-megjelenítési mód a „Beállítás” gombbal rögzíthető.

cs, 2015-05-21 12:33 Kelvin

Kelvin képe

Egy újabb fantasy AvatáRtól.

 

"...Lámpámba az éjnek

pilléje repdes,

Gyász vergődik a falon..."

cs, 2015-05-21 14:16 AvatáR

AvatáR képe

tessék, csak tessék :)
friss, ropogós a fantasy, vegyék-vigyék
Kedves Kelvin mester, kérem mondjon valami jót vagy még jobbat vagy rosszat
"Vagyis például gonosz sincsen önmagában, csak a mi felfogásunk szerint, akik megismertük a jót, és melléhelyeztük az ellentétjét. És persze hamar beláthatjuk, hogy ami nekünk rossz, az jó lehet másnak. A szakadó eső jó lehet a gazdának, míg rossz a nyaralónak."
Peace. :)

"A két legerősebb harcos a Türelem és az Idő"

cs, 2015-05-21 14:19 Kelvin

Kelvin képe

Mondanék én, de teljesen beszűkült tudatállapotban raktam ki ezt a pár novellát, csak hogy történjen valami az oldalon. Majd elolvasom rendesen, ha már nem leszek idegállapotban, jó? :)

 

"...Lámpámba az éjnek

pilléje repdes,

Gyász vergődik a falon..."

p, 2015-05-22 04:47 Gitáros

Gitáros képe

Erre szoktuk mi, zenészek azt mondani, hogy nincs rá akkord...

Miki

p, 2015-05-22 17:58 AvatáR

AvatáR képe

annyira rossz?

"A két legerősebb harcos a Türelem és az Idő"

p, 2015-05-22 18:35 Gitáros

Gitáros képe

Nem annyira rossz, a "rossz" szó nem fejezi ki azt, amit az ember gondol erről az írásról, miután elolvasta.

Kivételesen, megpróbálok egy kicsit komoly is lenni.

Elképesztő mennyiségű információ van minden egyes novelládban.
Nevek, helyszínek, szereplők olyan kavalkádja, hogy egy átlagos olvasó csak kapkodja a fejét.
Ami azt jelzi, hogy van fantáziád, valószínűleg nem kell órákig agyalnod, mire kitalálsz egy hőst, egy nevet, vagy egy ódon várkastélyt valahol a sötét hegytetőn.
A baj az, hogy ez a rengeteg apró mozaik, részinformáció, puzzledarabka soha nem áll össze egységes egésszé, egy letisztult, világos képpé, a történet információmorzsái nem kerülnek a helyükre, hanem egy elénk zúdított szöveghalmaz marad az egész.
Te valószínűleg pontosan tudod, hogy ki kicsoda a történeteidben, azonban rajtad kívül senki nincs, aki meg tudna birkózni ennyi karakterrel, utalással, történéssel, névvel.

Nem tudom - és ezt komolyan gondolom, - hogy mi lehetne a megoldás.
Az biztos, hogy ez a fajta írói stílus novellaírásra teljesen alkalmatlan, talán nagyobb lélegzetű regényekben kellene gondolkoznod, amelyekben ez a sok alak és különböző szál összeállna a végére, - azonban ott meg az a probléma, hogy írói eszközök tekintetében még rengeteget kell fejlődnöd és tanulnod.:D

Patthelyzet...:)

Miki

p, 2015-05-22 09:58 Giskard

Giskard képe

Ez olyan, mint az éjszakai égbolt. A te fejedben biztos együtt van a galaxis, de hozzám már csak a légkörön átvergődve jut el a fénye, a csillagok annyian vannak, hogy egymást is takarják, néha beúszik egy felhő, közben az egész mozog együtt is, egymáshoz képest is. :O

----
Ha nem vigyázok, híres író leszek.

p, 2015-05-22 23:39 Z. Cz. Domonkos

Én kezdem megszeretni az írásaid! Bár tényleg baromi sok bennük az info, legtöbbször nem is értem őket teljesen. Ez most kivétel, asszem sikerült összeraknom :)

v, 2015-05-24 08:48 Roah

Roah képe

Még mindig fáj a fejem - úgy három napja, bal oldalt, már görcsoldóval próbálkozom -, te pedig még mindig egy komplett foci-csapatnyi karakterrel dolgozol. :)))

Mit szólsz egy ötlethez, Avatár? ;)
Két, azaz, kettő szereplős sztori. Csak kettő. Lehet akármi, ami csak eszedbe jut; de csak két fő. Vagy két lámpa. Két zsepi. Bármi, csak kettő legyen.
Hm? ;)

--------------- "Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha." (W. Shakespeare)

"Nagy szeretet fél, apró kételyen:
S hol a félsz nagy, nagy ott a szerelem."