Párosan szép az írás! - Abigail Ann Neil & Okami: A varázsital

Joseph kimerülten pihent meg egy kidőlt fatörzs alatt. Az erdő néma rengetege fenyegető csendként telepedett rá. A fiú, noha már úgy tűnt, lerázta üldözőit, igyekezett lelassítani légzését, és rejtekhely után kutatott. Tegezében már alig maradt nyílvessző, egyetlen esélye az volt, hogy megfelelő lesből, lehetőleg harc nélkül átvészelheti az éjszakát.

Összeszedte minden erejét, és felkapaszkodott az egyik sűrű lombú tölgyfa legvastagabb ágára. Lehunyta a szemét, és mélyeket lélegzett. Emlékezett apja szavaira. „Mindig őrizd meg a hidegvéred, fiam, különben azelőtt elveszted a csatát, hogy az elkezdődne!” Érezte, hogy pulzusa egyre lassul, és testén eluralkodik a fáradtság. Nem akarta, hogy elnyomja az álom, de képtelen volt küzdeni ellene. Néhány perc múlva olyan mélyen aludt, hogy a közeledő lépteket sem hallotta meg.

Egy vándor járt arra – nem tudott nyugodni az éjszaka, és az erdőbe vezette az útja. Élvezte, hogy egyedül lehet a sűrű rengetegben, melynek már szinte minden zugát ismerte. Ám egyszer csak különös hangra lett figyelmes: nevezetesen horkolásra. Eleget élt már a vadonban ahhoz, hogy tudja, ilyesféle hang nem származhat állattól. Rövid fülelés után meg is találta a hang forrását. Noha igaz, a fa sűrű lombjai – különösen a sötétben – jól elrejtették a hortyogót, a vándor érzékei csalhatatlanok voltak. Ugyanakkor nem hagyhatta nyugodni a tény, hogy a vidék erdőségeinek legmélyére nyomós ok nélkül nem teszik be lábukat az emberek.

Felajzotta hát íját, az alvóra célzott, és lelkiismeret-furdalás nélkül lőtt. A hortyogás abbamaradt, az addig alvó fiú hang nélkül a földre zuhant. A vándor büszke volt a lövésre, pont a szívet találta el. Odalépett az élettelen testhez, a hátára fordította, majd elkezdte kihúzni a mellkasából kiálló nyílvesszőt. Ekkor azonban a fiú szeme felpattant, keze a vándor torkát kezdte szorítani.

– Te rohadék! – sziszegte Joseph. – Most miattad elvesztettem még egy életet. Már csak kettő maradt!

– K-ki vagy… te? – próbálta kipréselni a szavakat a fulladozó vándor.

Azonban a választ már nemigen hallhatta – már ha egyáltalán kapott rá –, ugyanis elsötétült előtte a világ…

Joseph valamiféle nem e világi nyelven szitkozódott, miközben kihúzta a nyílvesszőt a szívéből. Lecsöppenő vére nyomán sisteregve olvadt el a hó.

– Most már biztosan megtalálnak – méltatlankodott a holttestnek. Mindenesetre a vadász nyilait szívesen magához vette, ahogy a tőrét is – mellyel kivágta a vadász szívét, és nyersen megette.

– Elvettél tőlem egy életet, hát én is elvettem tőled egyet. Ez így fair – suttogta elégedetten, miután végzett estebédjével. Majd a vándort a tőrrel megskalpolta, és azt hozzáerősítette övéhez – jól megfért egy parasztfiú, és a hercegnő skalpja mellett.

Joseph nagyon jól tudta, hogy sietnie kell, üldözőit ugyanis biztosan nem ijesztik el az éjszakai erdő baljós árnyai és rémisztő hangjai. Ráadásul az elszórt vércseppekkel igencsak megkönnyítette a király katonáinak dolgát.

Érezte, ahogy pulzusa egyre emelkedik, de már néhány sóhaj, és apja szavainak emléke nem volt elég, hogy megnyugtassa megtépázott idegeit. Kezdte megbánni, hogy vállalkozott erre a kalandra. Okosabb lett volna elfordítania a fejét, és az ellenkező irányba szaladni, mikor először hallott a varázsitalról. Alig egy napja, hogy megitta, kettőt máris elveszített az életekből. A király katonái pedig hamarosan megszabadítják a másik kettőtől is, ha nem szedi a lábát.

– Úgy tűnik egy élet néha több, mint négy – mormogta maga elé futás közben.

Átkozta magában azt a napot, mikor esküt tett az apjának.
– Soha sem érdekeltek ezek a varázs-dolgok! – dünnyögte – Miért kell hát nekem bosszút állnom?!

A távolból kiáltás hallatszott – a király katonái megtalálták a vadász holttestét.

Joseph érezte, hogy egyre fárad. Hiába, már három napja nem aludt, és ezen a vándor szíve sem segíthetett.

Már az erdő szívében járt, mikor teste nem bírta tovább. Összerogyott egy fa alatt. Minden erejét összeszedte, hogy ébren maradhasson. A tőrt csizmájába rejtette, íját felajzva várta üldözőit.

Már hallotta közelgő lépteiket.

– Ott van, elfogni! – hallott egy öblös kiáltást. Homályosan látta a körülötte gyülekező katonákat, és utolsó erejéből kilőtte a nyilat, de biztos volt benne, hogy az nem talált el embert.

– Ne nyúljatok hozzá! – kiáltott egy férfi a háttérben. – Előbb beszélni akarok vele. Engedjetek oda!

– Utat a királynak! – mondta egy másik hang.

A király néhány másodperc múlva ott állt Joseph előtt, és megragadta a fiú ingét. Mélyen a szemébe nézett, és így szólt:

– Megérte, te féreg?

Joseph visszagondolt arra a pillanatra, amikor lehörpintette a varázsitalt. Ott állt a palota pincéjében, csapzottan és fáradtan, de arcán széles mosoly terült el, amiért annyi küzdelem után végre megkaparintotta az italt. Akkor azt hitte, hogy a plusz három élet legyőzhetetlenné és rettegetté teszi majd. Most, alig egy nappal később már mást volt a véleménye. Nem, nem érte meg.

– Megittad a születendő fiamnak szánt varázsitalt, és megölted az egyetlen lányomat – mondta a király. Hangja halk volt, de fenyegető. – Ezt megkeserülöd.

Joseph egy percig sem bánta, hogy megölte a hercegnőt. Ugyanis a lány is megszabadította őt egy élettől. Szemet szemért.

– A látó szerint már három életet elvesztettél – folytatta a király –, így nekem már csak egyet kell elvennem.

„Hármat?” – gondolta Joseph. –„Ezek nem tudják, hogy a parasztfiú csak megsebezett, nem ölt meg.”

– Akkor hát végezz velem. Öld meg leányod gyilkosát – mondta higgadtan.

A király éktelen dühbe gurult a pimasz szavak hallatára, és úgy döntött, maga öli meg a gyilkost. Előhúzta hát tőrét, és a fiú nyakába döfte; amaz még csak nem is ellenkezett. Elégedetten húzta ki fegyverét a fiúból. Ám karját egyszer csak megragadta a holttest. Joseph kinyitotta a szemét, szája torz vigyorra húzódott. Kicsavarta a király kezéből a tőrt, és a nyakához szorította. Az uralkodó ledermedt a döbbenettől, akárcsak a katonái. Még a látó sem akarta elhinni, amit látott: egy fiolát húzott elő kabátjából, felhörpintette a mérget, és nyomban összeesett.

– A fiadnak szánt varázsital – kezdte Joseph – mely három életet ad… Azt a három életet, melyért elárultad három leghűségesebb alattvalódat! – most, hogy kimondta a szörnyű titkot, úgy érezte: mégiscsak megérte.

– Honnan tudtál róla? – hebegett a király.

– Lehet, azt hitted, csak az a három tudott róla, ki már halott. Ám hármuk közt volt a légió főparancsnoka is. Apám végrendeletében könyörgött a bosszúért. Én pedig a mágikus törvények értelmében nem tehettem mást, minthogy esküt tegyek.

– Hazudsz! – kiáltotta a királyi sereg kapitánya – Gideonnak sosem volt fia!

– Hiába… – nevetett Joseph – ugyan ki emberfia ismerné el, ha egy démonfajzattal hál? Vagy szerinted puszta véletlenségből lehettem az apródod, királyom? Apám így megfelelően kitaníthatott.

– Démonfajzat? Hát így szerezhetted meg az italt, te pokol szülötte – motyogta döbbenten a király.
– Megölni! Megölni a korcsot – kiáltott az uralkodó magánkívül. A katonák azonban mozdulni sem mertek, látván Joseph vérben úszó szemét, amint a fiú még erősebben szorította a kést a király nyakához.

– Velem jössz a pokolba, felség – sziszegte az uralkodó fülébe, majd egy gyors mozdulattal elvágta annak torkát.

Egy röpke pillanatig döbbent csend támadt, csak a király halálhörgését lehetett hallani. Majd a sereg kapitánya kiáltott:
– Megölni a királygyilkost!

Joseph eldobta a kést, tudta, hogy a sereg ellen semmi esélye sincs. A király halálával az ő életének is vége. Lehunyta szemét, és beletörődéssel várta utolsó életének végét.

3
Te szavazatod: Nincs Átlag: 3 (2 szavazat)

Hozzászólás-megjelenítési lehetőségek

A választott hozzászólás-megjelenítési mód a „Beállítás” gombbal rögzíthető.

v, 2014-07-13 15:47 Blade

Blade képe

Második páros alkotás

v, 2014-07-13 17:41 Roah

Roah képe

Bánszáj! :))))
Elnézést, Bill Conti szólt olvasás közben, ez: https://www.youtube.com/watch?v=kqohhowANg0 de lehalkítottam, mert tetszett a novellátok. Vándor és medzsik, jó lett!
Azért nem semmi ám tőletek - és azoktól, akik véghez vitték ezt a feladatot -, hogy mindenféle stílus, vagy bármi munkamódszer ismerete nélkül belevágtatok a közösbe, és még szórakoztató is lett.
Van benne hiba, tudjátok, amolyan Karcos-szem-mindent-észrevesz szerű, de majd kiszedi, aki akarja. ;) :)))

Hölgyem, uram, szép volt! :)))

Bánszáj! :)))

https://www.youtube.com/watch?v=1qpK-3-XucM

--------------- "Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha." (W. Shakespeare)

"Nagy szeretet fél, apró kételyen:
S hol a félsz nagy, nagy ott a szerelem."

v, 2014-07-13 17:58 lehel

lehel képe

Sziasztok!
Joseph kimerülten pihent meg egy kidőlt fatörzs alatt. - fáradtant javasolnék. A ki miatt visszhang érzésem támadt. Továbbá lehetne az, hogy fatörzsnek támaszkodva? Jelenleg mindenképpen kell egy üreg a fatörzs alá, ami nincs megemlítve.
Az erdő néma rengetege fenyegető csendként telepedett rá. - alany probléma. A rengeteg senkire sem tud csendként rátelepedni. - Az erdő, rengeteg néma csendje telepedett rá. - erdő és rengeteg ugyanazt jelentik.
sűrű lombú tölgyfa legvastagabb ágára - ezt már túl részletesnek találom. A legvastagabb részt kiszedném.
hogy a közeledő lépteket sem hallotta meg. - hogy nem hallotta meg a közeledő lépteket. Az erdő egyéb neszei nincsenek megemlítve, a sem elrontja a hatást.
nem tudott nyugodni az éjszaka, és az erdőbe vezette az útja - nem jellemző az éjszakai erdei séta, pláne nem kedvtelésből.
Nagyon a végére maradtak az okok. Túl sok értelmetlen gyilkosság, és őrült ámokfutás jelenik meg, melyek értelmetlenek egészen a végéig. Ezek közé nem ártana befűzni egy-egy magyarázatot, hogy ne csak a végén válhasson elfogadhatóvá.

v, 2014-07-13 19:20 Howel

Howel képe

Lehet, hogy párosan is kellene olvasni, ha már vettétek a fáradtságot, és megírtátok párosan? :D
Gratulálok a műhöz, de hadd kérdezzek valamit. Milyen volt közösen írni?

-------------------------------------

"Violence is the last refuge of the incompetent."

"Nincs megvetendőbb gyávaság, mint ha tudjuk, mi a helyes, mégsem tesszük meg."

v, 2014-07-13 19:36 Abigail Ann Neil

Sziasztok!

Először is szeretném megköszönni Blade mesternek, hogy részt vehettem a játékban, aminek minden percét élveztem.

Itt-ott előfordul a történetben némi logikátlanság, és „őrült ámokfutás”, ahogy lehel fogalmazott. Ennek magyarázata, azt hiszem, a munkamódszerünkben rejlik, ezért ezt most megosztanám Veletek :)

Az alapkoncepciónk egyszerű volt: minden megkötés nélkül elkezdtük írni a történetet. Nem írtunk szinopszist, azt sem tudtuk, mi lesz a téma, csak írtunk. Egy bekezdést Okami, egyet én, és így tovább. Így aztán minden nap izgatottan vártam, hogy hogyan folytatódik tovább a sztori. Leginkább kísérletként tekintettünk a feladatra, kíváncsiak voltunk, mennyire tudjuk összehangolni a gondolatainkat.

Persze a végeredmény közel sem lett tökéletes, de azért én elégedett vagyok vele :)

Hogy Howel kérdésére is válaszoljak: érdekes és szórakoztató. Az ember könnyen hozzászokik ahhoz, hogy amikor ír, csakis ő irányít, ő dönt a szereplők sorsáról. Itt viszont csak minden második bekezdés volt az enyém, ezért kicsit hiányzott ez az érzés :D Nagy kihívás volt, főleg kezdőként, de nagyon jól szórakoztam közben :)

v, 2014-07-13 20:01 craz

craz képe

Nem volt rövid rész csak egy bekezdés? :)

(A hős unottan legyintett a feltevésre, majd benyitott a jobboldali ajtón.

De pár lépés után meggondolta magát, és visszament a baloldalihoz.

Csakhogy az zárva volt, így maradt a jobb.

De mi van, ha ez a csel benne, és mégis balra kéne menni?) ;)

- - - -
"Igyál, e nedv hűs, mint a - mámor,
s nincs seb, mit heggel nem takar,
igyál, testvér, e mély pohárból,
csupán az első korty fanyar."

sze, 2014-07-16 10:02 Roah

Roah képe

Szerintem nincs csel. :)))

Jók voltak rögtönzésben? :)))

--------------- "Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha." (W. Shakespeare)

"Nagy szeretet fél, apró kételyen:
S hol a félsz nagy, nagy ott a szerelem."

h, 2014-07-14 08:27 Blade

Blade képe

Okaminak köszönd, ő adta a lehetőséget, hogy részt vegyél. ;)

h, 2014-07-14 20:33 Pyrrhusz

Pyrrhusz képe

Pedig az elején még azt hittem, hogy igazi gennyládával van dolgunk, erre meg ő a jó(vagy legalábbis jobb, mint ellenfele a király). A történet természetesen olvasható, talán kissé lazán értelmeztétek a feltételeket, de ez most a kutyát sem érdekli.:-)
Még maradt legalább egy életem...

- "Az örökkévalóság nagyon hosszú. Különösen a vége felé." -Woody Allen

k, 2014-07-15 09:13 Blade

Blade képe

Elég furcsa volt az a rész, hogy Joseph egyszerűen csak elfáradt és bevárta az üldözőket. Az üldözők miért nem fáradtak el? Másrészt egy "démonfajzat" nem lehet ilyen béna. A démon pedig ősöreg fantasy elem, semmi új nincs benne.

A főhős szemszögét láttuk - bosszú. Ez gonoszság? Nem hiszem...legalábbis nem a szó szoros értelmében.

Szóval a kiírásnak nem felel meg, az ötlet viszont nem rossz. A megvalósítás...olyan határidős. ;)

k, 2014-07-15 18:17 Kentaur

Kentaur képe

"Ám egyszer csak különös hangra lett figyelmes: nevezetesen horkolásra. Eleget élt már a vadonban ahhoz, hogy tudja, ilyesféle hang nem származhat állattól."

Két dolog jutott az eszembe: egyrészt, aki azt hiszi, az állatok nem horkolnak, annak nem volt még öreg kutyája. :-D
Másrészt oké, arra gondol, hogy ez a horkolás olyan horkolás, amit ember ad ki. Ehhez viszont egy percet sem kell a vadonban tölteni.
A vándor miért ismeri jól pont azt az erdőt? Hiszen a vándorok jönnek-mennek... aztán később vadász lesz belőle, aki gondolom, ott él.
Hm, a király gonoszabb, mint a főhős, a lényünk félvér démon, mondhatni "semmi különös", és még a világban sincs semmi extraság, szinte nulla háttér. Kicsit lagymatag az egész. Nem ment el véletlenül a kedvetek közben?
A kiírásnak is ez a novella felel meg a legkevésbé.

----------------------------------------------------------------------------

"L'homme n'est rien, l'oeuvre – tout." (Az ember semmi, a mű – minden.) Gustave Flaubert.

sze, 2014-07-16 04:16 Giskard

Giskard képe

Ha engem fojtogatnának, miközben van egy tőröm, elvenném azt a két életet, vagy legalábbis megpróbálnám.
A király egy balfék.
Sosem értettem, ilyen helyzetben miért nem lőnek a katonák? Egy őrült kezében van a királyuk, ilyen közelről mindkét szemébe kaphatna egy vesszőt.

----
Ha nem vigyázok, híres író leszek.

sze, 2014-07-16 09:57 Roah

Roah képe

Nem tudom, hogy fura-e, vagy sem, de nekem ez a novella tetszik a legjobban. :)))

Talán mert...azt hiszem azért, mert Abigel teljességgel kezdő író, a Karcon is az, fel is vállalta, Okamiról sem nagyon emlékszem, hogy gyakorlata lenne ilyesmiben, a terep mindkét félnek ismeretlen volt.
Az írás-módszerüket is jópofának találom, valahogy úgy, mint a...

"- Ez itt az én tánc terem, az meg a te tánc tered."

https://www.youtube.com/watch?v=-MN9Khh_K2s

Nekem nagyon tetszett az ötlet, hogy hány élete van az egyik karakternek és miért, noha a vándorozás, erdőzés nem igazán egyedi, de azt hiszem első blikkre ennyit tudtak kihozni egy ilyen feladatból.

Nekem továbbra is tetszik. :))))

--------------- "Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha." (W. Shakespeare)

"Nagy szeretet fél, apró kételyen:
S hol a félsz nagy, nagy ott a szerelem."