Viharok kiáltója

Pályázati elbírálás miatt átmenetileg nem elérhető.

5
Te szavazatod: Nincs Átlag: 5 (2 szavazat)

Hozzászólás-megjelenítési lehetőségek

A választott hozzászólás-megjelenítési mód a „Beállítás” gombbal rögzíthető.

h, 2011-02-07 23:54 Bloody Dora

Bloody Dora képe

"Meg kell állnom, míg ő előnyhöz jut" - Ez a második tagmondat nem kéne.
"az imént fejthette le saját melléből" - A tejet fejik, még embernél is. ;) A fonalat fejtik, meg a keresztrejtvényt.
"mert nem vigyáztam jobban az írásra" - Írás. Ha már Könyv...

Érdekes, amit én olvastam, ott a fehér meg a fekete bika képezi a harc alapját... (jó, ez változó hagyomány lehet). Ez egy kicsit túl "keresztény" ebben a formában, én azt hittem, hogy erősebb lesz a sámánhitből fakadó alap. Bár a garabonciás - mifelénk így mondják, hiába származunk Pálócfődről - középkori, ennélfogva keresztény keverék, és a striga, mint echte középkori szerzemény e tájon erősíti, hogy a keresztényi jelleg fog győzni (nem csak a mondanivalóban), mégis... mást vártam. :) Egy picit. De így is jó, nem arról van szó, mindössze megszólalt a kisgyerek bennem.
Nem tudom, jó ötlet-e tündérhagyomány alapján novellát kérni, mert amit olvastam a témában, az alapján tőled inkább ne kérjek tündérekről szóló művet (igen-igen bonyolult hagyomány, sok verzióval, a környező népek hagyományai alaposan beleszóltak, már ha nem ők alakították ki a magyart). Másra számítanék megint. Bár ha megint előszedem a könyvet, és felkészülök az erdélyi hagyományokból, talán még élvezném is.
Persze a választást rád bízom, csak mondtam egy ötletet.

_____________________
Dr. Bloody Dora

k, 2011-02-08 07:56 Borika

Borika képe

Köszönöm az észrevételeket, máris javítottam őket (a fejti-feji a tejet csak egy melléütés volt! :) Ahány tájék, annyi garabonciás motívum. Valóban, a fekete meg a fehér bika közötti harc a jellemző, ez egy alap, de az mindig két garabonciás közötti harcot feltételez, és kicsit el akartam szakadni ettől a sablontól, ezért találtam ki, hogy inkább a strigával viaskodjanak, és a végkifejlet legyen egy teljesen új értelmezés.

Tündérek? De jó ötlet, ó, felcsillant a szemem, befészkelte magát az agyamba, most már nem tudsz tőle eltántorítani! Mindenképpen meg fogom írni (már csak a te kedvedért is), de előtte még utánaolvasok a dolgoknak. :)

"Járt utat a járatlanért el ne hagyj!"

k, 2011-02-08 08:59 Kentaur

Kentaur képe

 Látom, te is kedvet kaptál a néphagyományokhoz, sámánhithez, meigyébhez fordulni...

Kár, hogy összekeveredik benne minden, kicsit vegyesfelvágott lett. Ha már striga, akkor lehetett volna szép Magyar megfelelője, a Lúdvérc. Ha már sárkányon lovaglás, akkor idézzhette volna, ahogy azt kell, ne pedig tojásból nevelje, mint a famulust, és  ezzel csináljon belőle nagyhatalmú segítő helyett egyszerű hátast. A barboncást következetesen targoncásnak akarta olvasni az agyam, mert hülye a humorom... az a garabonciás? Ami nem táltos, így hát táltosfoga sincsen?

Jó dolog ezeket használni, csak itt kicsit furcsán jön ki a nagy keveredés, csak kapkodtam a fejem, hogy most akkor mit is kelljen hinni, épp keresztény, sámán, kelta druida, vagy hol, mikor, merre járunk. Jó az írói szabadság, semmi nem tiltja, hogy azt keverj, amit csak akarsz, de valami rebndszer mégis jó bele, hogy mi alapján keveredik. Mondjuk keresztény hagyományokba ott a sámánhit alapja, de fordítva nem, és itt így jön ki inkább.

"Hát így lettünk halandóvá." -  Hát, azt hiszem, hogy háttal nem kezdünk mondatot...:-D

----------------------------------------------------------------------------

"L'homme n'est rien, l'oeuvre – tout." (Az ember semmi, a mű – minden.) Gustave Flaubert.

k, 2011-02-08 15:43 Borika

Borika képe

Szia,

juj de örülök, hogy olvastál, és hozzászóltál! Nos, mivel Dóra is említette, hogy zavaró a barboncás, meg fogom változtatni garabonciássá. Had tegyem hozzá, hogy a barboncás teljesen elfogadott alakja a szónak, a verboncás, és a gorboncás mellett.

Striga és lúdvérc: valaha nem egy és ugyanazt jelentették, még Szent István is megkülönböztette őket. A lúdvérc, vagy lidérc egyfajta ördöggel lepaktált, démoni hatalommal bíró gonosz árny. A striga pedig hagyományos alakváltó boszorkány (állatok alakját tudja felvenni). Közös vonásuk: mind a kettő vérszívó tulajdonsággal is rendelkezik. Valóban, vonásaik nagyon összekeveredtek, talán tényleg jobb lett volna a Lúdvérc szót használni, ezt még átírom.

Hogy vegyítettem benne a dolgokat, szándékos húzás volt, hiszen a garabonciás alakja is nagyon vegyes, rengeteg jellemzője van. A sárkányt szándékosan redukáltam sima hátaslóvá, mert itt most nem azon volt a hangsúly, egyébként meg minden olyan dolog, ami a varázsláshoz kapcsolódik a történetben kicsit ki lett gúnyolva (a sárkány, a Könyv, a vihar ereje). Ha jól tudom, az eredeti monda szerint is a sárkány „csupán” hátasló, erre utal számtalan mese, amelyben megsarkantyúzza, felkantározza stb. A hagyomány szerint, bizony tojásból költi, és neveli a „hátaslovát”, azaz a sárkányt (lásd: http://mek.niif.hu/02100/02115/html/2-592.html). A garabonciás nem táltos, de lehetnek a táltoshoz hasonló tulajdonságai, például táltos foga, Diószegi szerint is (lásd: http://mek.niif.hu/02100/02152/html/07/397.html#400)

A Hát-al való mondatkezdéssel kapcsolatban igazad van, ez is szándékos volt, mert mesékben gyakran előforduló szófordulat (Hát amint így mentek mendegéltek… Hát Uramisten, megpillantotta…), vagy nem? Ha nem, akkor kihúzom.

Köszönöm szépen az észrevételeidet!

 

"Járt utat a járatlanért el ne hagyj!"

k, 2011-02-08 20:34 Kentaur

Kentaur képe

 Igen, ezek már a kevert hagyományok, amik nem annyira "igaziak" nekem, az original sámánhithez közelebb álló jobban bejövős, de hát ez meg ízlés kérdése. Mások, máshol is keverik, ahogy azt kell, összefolytak az idők folyamán az alakok, a garabonciás, azaz varázsló a táltossal, sárkányok és más segítő lények az egyszerű szolgalényekkel és a többi. Nálad se hiba, csak személyes vélemény, hogy valahogy furán jött ki mégis.

Szabvány népmese lett a végén, (pedig lehetne több), de abból meg egyszerre rakás dolog. Sokminden van a népmesékben, ami nem helyes, mert visszatükrözi a szájhagyomány ízét. Azonban ez csakis itt jön elő, és így hibának vehető, mivel nem ilyen az egész szóhasználata, kilóg belőle.

Ha népmesét akartál leképezni, sikerült. Saját szájíz?

----------------------------------------------------------------------------

"L'homme n'est rien, l'oeuvre – tout." (Az ember semmi, a mű – minden.) Gustave Flaubert.

k, 2011-02-08 21:07 Borika

Borika képe

Értem mit mondasz, csak annyit tudok válaszolni rá, hogy valami eklektikus, régi-posztmodern dolgot akartam, és igen, személyes interpretáció. Ennek értelmében került össze a striga és a garabonciás alakja, meg a népmesékre nem jellemző nézőpont.  Én úgy látom, azt is nehéz megállapítani, mi az eredeti hagyomány, és mi a jövevény-anyag. Vagyis meg lehet éppen állapítani, de ahhoz sok néprajzi, történelmi kutatómunka szükséges, és akkor sem lehet teljes bizonyossággal megállapítani. Azt mondod: sokféle, szabvány népmesei elem keveréke (már ha jól értettem). Hiszen éppen ez lett volna a lényege: a sablonok keveredése, és ütköztetése maga a történet témája! :)

"Járt utat a járatlanért el ne hagyj!"

k, 2011-02-08 19:47 BáróTornádó

BáróTornádó képe
5

Szeretem, ahogyan írsz!

Te vagy Aardvark női megfelelője (ezt bóknak szántam)!

 

Süss fel Én! Fényes Én!
Kertek alatt a ludaim megfagyÉn...

k, 2011-02-08 20:06 Aardvark

Aardvark képe

Hehe. Addig bók legfeljebb, amíg nem látott engem. Nem tetszenék magamnak nőben.


Minden szót, minden betűt kitaláltak már mások előttem. Nekem csak a sorrend maradt.

k, 2011-02-08 23:53 BáróTornádó

BáróTornádó képe

 Mindannyian csinosak vagyunk és punktum! Megyek megigazítom a make-upomat...

Süss fel Én! Fényes Én!
Kertek alatt a ludaim megfagyÉn...

k, 2011-02-08 20:31 Borika

Borika képe

Ó, köszönöm, bóknak, megtiszteltetésnek vettem! :) Aardvark: ha te én lennél, tetszenél magadnak! Ha én te lennék: na azt már nem tudom ... :)

"Járt utat a járatlanért el ne hagyj!"

k, 2011-02-08 23:54 BáróTornádó

BáróTornádó képe

 És még az avatár kutyusod is igen jóképű...

Süss fel Én! Fényes Én!
Kertek alatt a ludaim megfagyÉn...

k, 2011-02-08 20:05 Aardvark

Aardvark képe
5

Kár, hogy átírtad, nekem a barboncás jobban tetszett. Valld be, mindenkinek a kedvében akarsz járni. És nekem nem tűnt a fejés/fejtés sem nyelvbotlásnak. A bort is fejtik, nekem simán belefért. Egy dolog lóg csak ki nekem: a striga. Az annyira szlávos a mássalhangzótorlódás miatt, hogy nehéz a deák, iramodik és gabalyodik szavak mellé kiolvasni. De nem baj. így is jó. A hát, meg hát ott van. Na és? Az én novim végén (ha az öt napja parkolásból felkerül) meg az utolsó mondat éssel kezdődik.

Gratula!


Minden szót, minden betűt kitaláltak már mások előttem. Nekem csak a sorrend maradt.

k, 2011-02-08 20:45 Borika

Borika képe

Hát (csakazértis!), lehet, hogy mindenkinek meg akarok felelni (bár azért láthatod, hogy vitatkoztam nem is keveset), de ha már ketten mondták, hogy megakasztó a cím, akkor valószínüleg jobban hangzik a másik verzió. Van még egy garabonciásos történetem, amit ide nem tettem fel, és csak ki akartam próbálni, hogy hangzik ha kicsit megváltoztatom barboncásra. Mikor ma észrevettem, hogy Gárdonyinak is van egy története A barboncás címmel, na akkor végleg eldöntöttem, hogy váltok a garabonciásra. :)

Ez a striga megint olyan dolog, hogy csak megerősít abban: az irodalom teljesen szubjektív értelmezés. Pont olyan, mint amikor a zenében valami valakinek jól, vagy rosszul hangzik, szóval különbözőek az ízlések. Egyfolytában agyalok rajta, striga meg lúdvérc, lúdvérc meg striga, és valahogy nekem úgy hangzik jól, ahogy legelőszőr leírtam, éppen abban a szövegkörnyezetben, amelyen te fennakadtál. Pedig Isten látja lelkemet, hajlok a jó szóra, tudom, hogy "botfülem" van, de valamiért nem tudom feladni a strigát! :)

"Járt utat a járatlanért el ne hagyj!"

sze, 2011-02-09 14:46 Bloody Dora

Bloody Dora képe

Én nem mondtam, hogy megakasztó a cím, én csak azt mondtam, hogy én garabonciásnak ismerem. Meggyőződésem volt, hogy Gárdonyi után adta ezt a címet, szándékosan.

A striga... itt jegyzem meg, Kálmán azt mondja, emberevő boszorka, hogy Pista előtte mi alapján különböztette meg a lúdvérctől, azt már nem tudom pontosan. Én jobb szeretem a kerek évszámokhoz köthető törvényeket idézni. :) És bár azt többen mondták, hogy változtasd meg, nem tetted, szóval a címet is tessék visszacserélni. Vagy legyen belőle ööö... tündér? :) (Az eredeti hagyomány ezen a tájékon belőle növesztette ki a boszorkányt, habár a hajnalig átváltozás mozzanata valóban nincs benne az alakjában. Eh, nem les ez így sehogysem jó.)

_____________________
Dr. Bloody Dora

sze, 2011-02-09 16:44 Borika

Borika képe

Ok, jól van, jogos az észrevétel, ha nem változtattam meg a strigát, minek piszkáltam a címet, de nem cserélem vissza, bocs, hogy makacskodom itt. Eredetileg is garabonciás volt a címe, aztán már nem is tudom miért változtattam barboncássá mikor ide feltettem, de mivel Gárdonyi is barboncáskodott, hát akkor én meg már csak garabonciáskodom, és így hagyom. :) No, utánanéztem a strigának: Szent Istvánnál nem volt még olyan szigorú a megítélése, csak hagyományos, rontó boszorka, alakváltó, de nincs róla említés, hogy vérszívó is lett volna (attól még persze lehetett) (Szt. István törvényei, 2 könyv, 32-ik fejezet) Istvánnál korábbi hagyomány azt tartotta, hogy fenevaddá változva embereket esznek, az ókorban, még korábban tehát, vérszívók voltak,  persze ezek igencsak szerteágazó mendemondák. K. Kálmán idejében keveredik össze a lidérccel, vagy lúdvérccel, itt lesz belőle nyomó, éjszaka alvókat szorongató árny. Hogy a tündér is belekeveredett? Ejha, ez már nagyon bonyolult, hogy fogom így megírni a tündéres sztorimat, ha minden ennyire bizonytalan? Tündéres-boszis-lúdvérces történet lesz belőle :))))

"Járt utat a járatlanért el ne hagyj!"

cs, 2011-02-10 18:15 Bloody Dora

Bloody Dora képe

Az éjszakai nyomó lidércről apukámnak van egy sztorija (természetesen XX. század, annyira azért nem öreg...). Eszerint még az ő nagymamája mondta, hogy bizony az ő házában ilyen nyomó lidérc fészkelte be magát, mert minden éjszaka úgy megnyomja, alig kap levegőt, nem tud rendesen aludni, tudja, itt a vég, megátkozták, meg fog halni. Persze apukám hat éves volt, de azért nem hitt neki, falusi mendemonda az egész (jó, kőbányai mami mesélte, de az "már majdnem falu", hiába lakott ő is Kőbányán), egy modern városi gyerek az ilyeneken csak nevet.

No, egyszer ott aludt nagymamájánal, hogy ő majd megvizsgálja, miféle nyomó lidérc kísért a házban. Szó se róla, félt rendesen, hatalmas, ürességtől tátongó szobák, nyikorgó padlódeszkák, süvítő szél, az ablaküveget egy fa karmos ágai kaparják... eljött végül a baljós éjfél. A nagy állóóra az utolsókat ütötte, apukám meg ott reszketett a hatalmas dunyha alatt, és nem merte kinyitni a szemét. Végül csak álomba remegte magát, ám egy kellemetlenül nyirkos hajnali órán arra ébredt, hogy bizony hiába próbálja, nem kap rendesen levegőt... Valami nyomta a mellkasát. Nohát, mi más, mint a lidérc? Persze ő nem hisz a lidércekben, azóta is hangoztatja, de azért megijedt. Résnyire nyitotta a szemét, és belenézett egy pokoli zöld fénnyel égő szempárba...

A nagymama tizennégykilós fekete kandúrja volt az, aki ott aludt a jó meleg dunnán minden este. A lidérc rejtélye megoldódott.

Habár az igaz, hogy apukám nagymamája valóban meghalt egy éven belül, de eléggé öreg volt már.

_____________________
Dr. Bloody Dora

cs, 2011-02-10 19:46 Borika

Borika képe

Félelmetes, hogy egy mennyire hasonló sztorim van nekem is. Nagymamám Vajdahunyadról származik, csángó telepről, és ott volt ilyen babonaság a lidércről és a fekete macskáról, tudniillik, a nyomó démon, a fekete macska képében jelenik meg, és kínozza az embert (alakváltó boszorka). Ott is volt ilyen, hogy valamelyik szomszédasszonyra, akivel rosszban voltak, ráfogták, hogy boszorkány, és "éjjel jár nekik rosszat csinálni". Több mese szól a mellkason megtelepedő, nyomó macskáról, amely tulképpen boszi, csak emígyen szívja ki a delikvensből az életerőt. Akkor rá kell szólni annak a nevét mondva, akiről gyanítja az ember, hogy felvette a macsesz alakját, és ki kell utasítani a házból. :)))

Valahol olvastam, hogy a macskák az ember ölében és mellkasán szeretnek a legjobban, mert az bocsát ki legtöbb hőt. Valami kutatásféle is rémlik, hogy macskákkal tesztelték a haldoklókat az elfekvőben, mert aki már kezdett haldoklani, testhőmérséklete lecsökkent, és a macska leugrott róla. Ez a magyarázata annak a néphitnek, hogy amelyik embertől elmegy a macska, annak már hamarosan kampec. :)

Egyébként ha olyan súlyos volt az a macs, és ott terpeszkedett szegény nénin évekig, nyomta a mellkasát, szerintem bizony károsította az egészségét. Gondolj bele, milyen nehéz lehetett úgy levegőt venni!

Jajj, most olvasom a tüdéreket, hogy ez mennyire kevert! Vissza se lehet találni az eredeti szálakhoz, húha! :D

"Járt utat a járatlanért el ne hagyj!"

p, 2011-02-11 00:08 Bloody Dora

Bloody Dora képe

Na ja, ez a hagyomány eredeti formája. :) A tündérek: nem megmondtam? :P Nekem több könyvem van, de a vérprofi néprajzosok sem tudtak mit kezdeni az egésszel. (Oké, az tuti: a magyar szépasszony hagyománya az echte magyar, bár a fene se tudja, mi volt az eredetije, mert a szláv tündérektől majdnem mindent átvett, akik meg a görögöktől, akik meg...)

_____________________
Dr. Bloody Dora