A halottak illata

A halottak illata

Csendben lapulok a fák között. Kezemben számszeríj, lélegzetem visszafojtva várom, hogy megérkezzen a közeledő karaván. Hogy befejezze útját, itt e vadregényes erdő kellős közepének közelében. Persze a kereskedők és a velük tartó csatlósok folytatnák útjukat tovább, még nem tudják, hogy semmi esélyük ellenem.
Egy kétszáz éves fa törzse mögül figyelem, ahogy a lent kanyargó úton feltűnnek az első szekerek, s a mellettük poroszkáló fegyveresek. Tizenötöt számolok meg belőlük, nem lesz semmi gond. Kézmozdulatokkal jelzek a többieknek, gyors bólintásokat kapok sorra válaszul. Megvárom amíg az első szekér lent egy vonalba ér velem. A csapda bezárul.
Kiszemelek magamnak egy morcona kinézetű törpét, máris száll felé a mérgezett nyilam. A kis szakállas figura a nyakához kap, ez életének legutolsó momentuma. Mire teste földet ér, már öten halottak.
Mellettem a sötét elf szélvész gyorsan varázsolja nyilait fegyvere húrjára, ahonnan mindegyik végzetes útra indul. Soha nem tudnám megtanulni ilyen sebesen használni az íjat.
Hogy ne maradjak le a gyilkolásban, félretéve a nyílpuskát két tűzgolyót lövök egy-egy páncélos harcosra. Leszakadt és szétroncsolódott testrészeik összekeverednek az út porában, mely mohón felissza a vörös vért.
Még szinte el sem kezdődött a harc, máris vége van. No persze ez nem amolyan egy az egy ellen lovagi küzdelem. Ne nevettess, ez nem az a világ…
Sorra vesszük a szekereket, a zsákmány már első pillantásra ígéretesnek tűnik. Egy ládát hoznak elém, melynek mélye aranypénzt és drágaköveket rejt. Egy másikból pedig folyadékkal teli üvegcsék kerülnek elő. Egyet kinyitok, s beleszagolok. Emlékek törnek elő…

Meztelen testedet látom, s érzem, ahogy hozzám simul. Bőrödön messze földről hozott illatszer, egy különös, utánozhatatlan, magával ragadó illat. Karjaim között tartalak, magamhoz szorítalak.
Kis szobám elszigetelődik a kinti világtól. Ez már egy külön, saját univerzum. Kettőnké.
Csak mi létezünk. Csak egymásnak létezünk.

Ez az illat legelőször a boldogságot jelentette számomra. Az együtt töltött órákat, napokat. Amit kaptam tőled, szavakkal nem tudom visszaadni.
Később a mérhetetlen hiányérzetet, a szomorúságot, a kínt, az álnok megtagadást. A múltat, amit nem tudok visszahozni. Semmilyen varázslattal nem tudom igazán visszahozni.

A pillanatot.
Az érintésed.
Szemed tüzét.
Mosolyod.
Illatodat.

A halottakat egy körbe hordatom, középre lépek, s a kezemben tartott üveg tartalmát széthintem a földön fekvő emberekre, törpékre, elfekre, orkokra. A parfüm elkeveredik a szennyel, a vérrel…

Most itt állok a hullák között, és beszívom illatukat.

Behunyom a szemem és Rád gondolok.

4
Te szavazatod: Nincs Átlag: 4 (3 szavazat)

Hozzászólás-megjelenítési lehetőségek

A választott hozzászólás-megjelenítési mód a „Beállítás” gombbal rögzíthető.

v, 2008-01-27 10:29 Blade

Blade képe

Erőszak, erőszak, erőszak. Ez a mai 2. novella, amit ovlasok, de ez is csak erről szól. Tényleg erre nevelnek minket, vagy eleve a vérünkben van?

---- ----
So dark the con of man - Mily' sötét az emberi ármány.
----
"Mert zseni csak egy volt, mégpedig Neumann János. Mi, többiek tehetségesek voltunk, de nem voltunk zsenik..." - Wigner Jenő, Nobel díjas fizikus
---- ----

v, 2008-01-27 11:11 Sütiszörny

Sütiszörny képe

Ej, hát ez nem is az erőszakról szólt! Volt benne az is, de egyáltalán nem ez volt a témája. A lényeg az üvegcse kinyitása után olvasható. Nekem tetszett, különösen a vége. Tetszett az érzelmi veszteség és a halál összekapcsolása az illat segítségével. Nagyon jó ötlet! A cím kifejezetten találó. :)
__________________________________
Süti, vagy nem süti? Ez itt a kérdés!

p, 2008-03-07 01:48 bartha piros

bartha piros képe

Igen, igen, igen.
Egyetértek.
Nem írom le még egyszer, amit Ssz leírt...! ;)

v, 2008-01-27 15:20 Sütiszörny

Sütiszörny képe

Most figyeltem csak, hogy Francsi még nemrégen küldte be Az élet illata című művét, erre te felraktad A halottak illata címűt. Érdekes. 8O
__________________________________
Süti, vagy nem süti? Ez itt a kérdés!

v, 2008-01-27 20:34 Viola

Viola képe

Ejha... komor romantika. Tetszik, keveseknek jutott volna eszébe épp a halottakat illatoztatni. Rendesen kontrasztos. Gratula! ;)
-------
"A mazsola egy rémült arcú szőlőszem."

v, 2008-02-10 10:52 Black Cat (nem ellenőrzött)

Érdekes nagyon.Feleleveníti bennem az életemmel kapcsolatos hasonló gondolatokat.

p, 2008-03-07 00:36 craz

craz képe

Ha már gondolatok, akkor ezennel tolmácsolom fenti hősöm egy másik gondolatát:

Én vagyok arra itt

a sötét nem bánt nem veszi véred
nem mondja utolsó órádat éled
nem vágja beléd karmait
mert én vagyok arra itt

az éjjel nem bánt nem ő halálod
nem mondja utolsó utadat járod
látod azt most én teszem
véredtől részegen

p, 2008-03-07 14:25 Sütiszörny

Sütiszörny képe

Ennek (a versnek) is a vége tetszett a legjobban. :)
__________________________________
Süti, vagy nem süti? Ez itt a kérdés!