Esik

Nagyorrú Veszedelem dühös volt az egész világra. Bár manapság az alaphangulata borongós volt, jelenleg kissé betett neki, hogy a felette lévő égbolt is szintúgy cselekedett. Azaz az eget nem is lehetett látni, csúnya (Nagyorrú szerint undorítóan ronda) felhők takarták kékjét. A törpe a szitáló (undorítóan nyúlós) esőben kacsázott kurta, s csámpás lábain a kövezett úton. Talán leginkább egy száraz, fűtött szobára vágyott volna, ha nem köti le figyelmét rosszkedvének fenntartása, fokozása. Miközben felvett egy esővizes (undorítóan elázott) követ, s igazán oda se figyelve egy eresz alá húzódott macskához vágta, hírtelen megvilágosodott előtte jelenlegi nyomorult (undorítóan nyomorult) helyzetének mibenléte. Egyszer, amikor egy korsó sör mellett ücsörgött Fehér Bércben a Nyakonöntött Próbagoblin falai között (persze akkor is undorítóan sokan voltak a vendéglőben, így asztalát meg kellett osztani másokkal is), egy elf az ősei földjéről mesélt. Elmondása szerint olyan hatalmas erdőségek vannak arra, hogy napokig haladhatsz benne, s senki emberfiával (elffiával, törpefiával, orkfiával) nem találkozol. Hatalmas hegyláncok fekszenek ott, s van egy olyan nagy vízesés is, hogy amire leér a mély szurdokba, olyan mintha eső esne, annyira szétoszlik a víztömeg. Ezen emlék fogta kézen Nagyorrú Veszedelmet, s kivezette a tudatlanság sötétjéből, valami kicsit világosabb (de azért határozottan undorító szürke) részre. Tehát jelen pillanatban Nagyorrú szerint: Az istenek köztudott, hogy a mennyekben élnek, azaz innen lentről nézve ott fent. No ez jó messze van. Namármost mire onnan fentről ide leér valami, az ugyanúgy megváltozhat, mint a vízesés vize, mire leér abba a bizonyos szurdokba. Sőt, itt nagyságrendekkel mérhető az eltérés. Mert ugyebár, ha onnan a vízesés alól felnézünk, látjuk, honnan ered. De itt az esőben (az undorító csöpörgésben) hiába tekintgetünk felfelé, csak azt érjük el, hogy az eső a szemünkbe esik, az istenekkel nem kerülünk kapcsolatba. Hacsak úgy nem, hogy mivel az eső a szemünkbe esett, emlegetjük őket, méltatva egyes tulajdonságukat, ecsetelve cselekedeteiket, azoknak milyenségét. Mindezt színes, leíró módozatban, nagy átéléssel. Most már csak az a kérdés, hogy ami itt lent, mint eső jelentkezik, az ott fent vajon minek indult?! Nagyorrú Veszedelem határozottan úgy érezte, hogy tudja a választ! Íme a titok nyitja: Az istenek ugyebár teszik a dolgukat. Hogy ezek milyen horderejűek, ki-ki saját maga megítélhetné, ha átlátná azokat. Nos ez nem működik. Már csak a távolság problémája miatt sem. Meg hát egy halandó számára az istenek cselekedete általában nem érthető. (Egyes nézetek szerint e dogmát maguk az istenek terjesztik.) Viszont csak logikusan kell végiggondolni a dolgot. Kiindulva a fenti vízeséses dologból, ami lent szétszórt esőcsepp (undorítóan borzasztóan zavaróan nyálkás izé), az fent valószínűleg összefüggőbb folyadék. Ráhangolódva a megfelelő hangulatérzésre (ez Nagyorrú Veszedelemnél valamilyen önsajnálattal vegyes, néha dühkitörésekben kimutatkozó agresszívan negatív – ha nekem se jó, másnak se legyen – életérzés) máris lehull szemünk elől a fátyol. S látjuk a lényeget. Ott fent egy isten éppen végzi a dolgát. A dolgát végzi. Mely nem nagy. S mire ide leér, ez az undorítón szemerkélő eső lesz belőle. Viszont a törpe a megoldásra is rájött, erős koncentrálásba kezdett, s tiszta szívből egy jó nagy vesekövet kívánt az illető istennek! Így átérezve a dolgok lényegét Nagyorrú Veszedelem felsóhajtott, s megszaporázta csámpás és kacsázó lépteit.

-----------------------------------------

Megjelent a Sikoly irodalmi és művészeti folyóirat 20-21. 2009. ősz-tél -i számában, valamint a Meztelen ügynök szórakoztató irodalmi magazin első évfolyam, második számában.

4.75
Te szavazatod: Nincs Átlag: 4.8 (4 szavazat)

Hozzászólás-megjelenítési lehetőségek

A választott hozzászólás-megjelenítési mód a „Beállítás” gombbal rögzíthető.

h, 2008-03-03 17:48 Blade

Blade képe

hátezmiez :)

Ez tetszett: "Íme a titok nyitja: Az istenek ugyebár teszik a dolgukat."

---- ----
So dark the con of man - Mily' sötét az emberi ármány.
----
"Mert zseni csak egy volt, mégpedig Neumann János. Mi, többiek tehetségesek voltunk, de nem voltunk zsenik..." - Wigner Jenő, Nobel díjas fizikus
---- ----

h, 2008-03-03 20:14 Sütiszörny

Sütiszörny képe

Hogy tud egy kő elázni?
__________________________________
Süti, vagy nem süti? Ez itt a kérdés!

k, 2008-03-04 16:07 miyoku

miyoku képe

sok az undorító (vágom, h ő mindent annak lát), a nevek viszont tetszettek.
"Hogy tud egy kő elázni?" úgy, h vizes lesz? :)
_____________________________
S im egyszerre ajtóm roppan,
Mintha egy kéz félve koppan
– dobban ajtóm csöndesen

sze, 2008-03-05 11:08 Kentaur

Kentaur képe

Nekem tetszik nagyon.Egy rövid kis szösszenetben olyan jó kis jellemrajzot adtál,egy (undorító)élet érzéssel egytemben.Különben is szimpi ez a törpe,jól látja a dolgokat!Hétfő reggeleken én is mindíg így látom!:-)
----------------------------------------------------------------

Ha a menyországban nincs csoki,és rockzene...akkor NEM megyek!!!

sze, 2008-03-05 11:15 miyoku

miyoku képe

garfield. :)
az eső tényleg undorító, főleg mostanában.
_____________
S im egyszerre ajtóm roppan,
Mintha egy kéz félve koppan
– dobban ajtóm csöndesen

p, 2008-03-07 00:30 craz

craz képe

Sziasztok!

"Az csak öröm, ha tetszik valakinek, amit elkövetek."

... mivel a versekhez nem sikerült,
ide még egy törpés törpenet:

Nagyszakállú

Fogta magát Nagyszakállú tudjátok ő törpe
Megunta a kőtörést hát elindult a völgybe
Buzogányán kívül görbe kardja volt
Lépkedett ütemre, s törpedalt dalolt
Ég veletek szakadékok és magas hegyek
Fogom magam elindulok máshová megyek
Ég veletek aknák tárnák ősi járatok
Lám a szabad ég alatt is vígan járhatok
Bár éppen kicsit szokatlan e végtelen tér
Te folyó ott, Nagyszakállú estére elér
Bár egy kicsit meleg van ha fentről tűz a nap
De elbújni nem fogok a magas fű alatt
Bár egy kicsit hideg van ha szembe fúj a szél
Nagyszakállú egy fa alá be nem búj azér’
Bár egy kicsit fáradt vagyok s lemegy már a nap
Körülöttem szellem vadásztatuk játszanak
Onnan tudom ezt hogy kardom rajtuk átszalad
Ötször-hatszor és a vérnyomok nem látszanak
Lehet nagyon fáradt vagyok sötét fent az ég
Azt hiszem a caplatásból mára már elég
Majd csak reggel majd csak reggel aludni fogok
Majd csak holnap majd csak holnap visszafordulok
Így végezte Nagyszakállú a kalandor törpe
Beleesett egy lyukba és törpe nyakát törte
Itt fekszik mellette görbe kardja is
Ne vesd hát szememre hogy a dal hamis

szo, 2008-04-05 19:37 Kéri Kálmán

Hát ez nagyon jó... meg a vers is :lol: Már a közepén kapisgáltam a megoldást, de azért mégse gondoltam komolyan, hogy ez lesz a vége na, ejnye :roll:
Mintha másnak nem lehetne olyan romlott a fantáziája, mint nekem...

cs, 2009-11-19 19:36 Randolph Cain

Randolph Cain képe
5

Hahahahahahahahaha :D Craz, ez istencsászár volt! Igaz, hogy nem olyan gördülékeny, mint lehetne... a mondatok akadoznak, néha kapkodja az ember a fejét, hogy mi miből következik és miért, de le a kalappal! Gratulálok a megjelenéshez (ugye ez volt, most nem vagyok benne biztos... ajaj) Mindenesetre a macskához dobott követ nem vettem személyes sértésnek, valamint a vesekő a legnagyobb duma, amit eddig hallottam! :D Köszönöm, hogy olvashattalak!

°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°

“Jobb sikertelennek lenni az eredetiségben, mint sikeresnek az utánzásban.” (Herman Melville)

cs, 2009-11-19 20:03 Obb_régi

Jajaja!
Röpül az öt pötyi.

cs, 2009-11-19 20:17 craz

craz képe

Thx. :)

- - - -
"Igyál, e nedv hűs, mint a - mámor,
s nincs seb, mit heggel nem takar,
igyál, testvér, e mély pohárból,
csupán az első korty fanyar."

cs, 2009-11-19 20:16 craz

craz képe

Igen, ez. :)
Az oldal új formátuma miatt lemaradt, de hozzáírtam.

- - - -
"Igyál, e nedv hűs, mint a - mámor,
s nincs seb, mit heggel nem takar,
igyál, testvér, e mély pohárból,
csupán az első korty fanyar."