Jegenye Brúnó, a vámpírvadász

Jegenye Brúnó izgatottan figyelte a panelház falán fürgén mászó vámpírt, majd settenkedő üzemmódba kapcsolt. Persze minden relatív, de Brúnó igenis igyekezett – a tőle elvárható keretek között.
Igaz, egy középkategóriás tocobaga indián a fejét fogta volna a szökellésekkel és gyakori egyensúlyvesztéssel tarkított produkció láttán, de szerencsére az elmúlt századok során egyetlen harcos se keveredett ide Floridából az avasi lakótelepre. Így az említett amerikai őslakos populáció megmenekedett Brúnó osonásának megrázó élményétől.
Míg Brúnó hármat lépett a saját bejáratú hadiösvényén, a levadászandó vérszívó felért a kilencemeletes panelház tetejére, és eltűnt szem elől.
– Macerás ez a vámpírvadászat – vakarta meg Brúnó erősen kopaszodó feje búbját, és homlokráncolva belerúgott egy, a ritkás fű takarásában lapuló kőbe.
Az azonban földbe ásott betondarabnak bizonyult – vascsövekből hegesztett szőnyegporoló állt itt hosszú évekig, amíg egy sötét éjszakán néhány nemrég ideköltözött kétes egyén el nem lopta –, így makacsul ragaszkodott földrajzi koordinátáihoz: holmi gyenge rugdosási kísérlet meg se kottyant neki.
Ha a sors szeszélye folytán mégiscsak akadt volna egy tocobaga indián az Avason, a következő percekben igencsak meghökken a mélynövésű alak produkcióján. Ugyanis egyes fél lábon szökkenések és egyensúlykereső karmozdulatok meglepően hajaztak a törzsi esőtáncuk koreográfiájához. Bár az ő sámánjaik lényegesen több hajszállal rendelkeztek.
Jegenye Brúnó nem volt mindig vámpírvadász, de a néhány napja szabadon választott küldetés nagyon büszkévé tette. Ha néha felhős szemekkel elmerengett újdonsült hivatásán, önkéntelenül is kihúzta magát, amitől – messziről – két teljes centivel magasabbnak hatott. Emellett a neve is büszkeséggel töltötte el, mivel pár éve saját maga változtatta meg Kis – igen, így, egy essel – Brúnóról. Ez a beszélő név pedig igenis járt neki, hisz tényleg nagyobbra nőtt számos nála kisebb dolognál. Az pedig, hogy keresztnevét Al Bundy kutyájáról kapta… hát, megesik az ilyen.
Sajgó lábbal letelepedett egy közeli pingpongasztalra, ami, meglepő módon túlélte az elmúlt harmincöt évet, mindössze a fémből készített hálót lopták le róla szorgos tolvajkezek.
A vámpírvadász fizikai és lelki sebeit nyalogatva elhatározta, hogy a pingpongasztalt kinevezi főhadiszállásnak – addig sem kell továbbgyalogolnia. Elővette hát oldaltáskájából nővére két és félszeres nagyítású színházi látcsövét – amit pár napja kért kölcsön, a vadászat hatékonyságát növelendő –, és belemerült a környék tanulmányozásába.
Rövid időn belül talált a házak falán egy P Mobil, egy EDDA művek, egy Multitimbral, egy DKSK és két CPG graffityt. Éppen, megadta volna magát egy, a háta közepétől srégen felfelé bizsergő csalódott viszketésnek, amikor felfedezett egy újabb vámpírt. Igaz, a behatolás mozdulatsora mintha némileg eltért volna egy vámpírtól elvárhatótól.
A szörny a szemközti négyemeletes oldalán kúszott, és rögtön el is tűnt az egyik magasföldszinti lakás nyitott ablakában.
Brúnó újult lelkesedéssel vetette le magát a pingpongasztalról és bele a vadászásba.
Két perc múlva már a bizonyos ablak alatt ácsorgott, és szembesült egy kósza problémával, miszerint nem éri el azt.
Hiába nyújtózkodott, hiába próbált a párkányig felugrani, nem sikerült.
Más, tapasztalatlanabb vámpírvadász talán kétségbe esett volna, nem úgy Brúnó. Ő egy gödörbe esett az egyik ugrás után.
Persze ez sem szegte kedvét, oly közel a leendő zsákmányához. Már tudta is, hogyan oldja meg a problémát!
Összpontosított, aktiválta szupererejét, és – hasonlatosan egy erősen földhöz vágott labdához – bepattant a nyitott földszint ablakán.
Egy rozoga asztalra érkezett, amit sikeresen és teljesen leamortizált. Ezt lehetett akár szőnyegbombázásnak is tekinteni, mivel egy szőnyeg is a szoba berendezési tárgyait gyarapította – immár behintve a ripityára tört asztaldarabokkal, valamint nagy mennyiségű ételmaradvánnyal. A helyiség romokban hevert. Ez furcsának tűnt, mivel az egészet nem okozhatta a vámpírvadász belépője. A kettéfűrészelt és sarokba dobott radiátort tuti nem.
Brúnó azonban nem törődött ilyen csekélységekkel. Sebesen felpattant, és akcióba lendült.
– Na, most megvagy, te szörnyszülött! – kiáltott rá a szoborrá merevedett alakra, akiben felismerni vélte a vámpírt. – Besurranunk, besurranunk, mi? Hát most lebuktál, kisapám! Háhá, nézzük, csillogsz-e?! – folytatta lendületesen. Felkattintotta elemlámpáját, majd kinyújtotta kezét, és a még mindig tátott szájjal álló ember felé indult.
A meglepett alak ekkor megmozdult, mérgesen a falhoz vágta a kezében szorongatott csirkecombot, majd sokéves rutinból erőt merítve sopánkodni kezdett.
– Jáj, micsinyátá! Drága pínzen vettem ezt a gyönyörű ántikk asztalt – hazudta szemrebbenés nélkül. – Még mútszázadi vót!
Jegenye Brúnó kettőt pislogott, mert meglepte a vámpír reakciója. Titokban ellenállásra számított. Csihipuhira készült, nem pedig rinyálásra.
Az elkövetkező percekben egyre jobban elszomorodott, majd mikor a sajnosnemvámpír az orra alá dugta a lakcímkártyáját, belátta tévedését.
A számonkérést követő magyarázatra már igazán oda se figyelt, mint például a „díjbirkózó külsejű feleségek zárcseréje”, meg a „kifizetetlen számlák mizériája”. Mindez elszállt a füle botja mellett.
– A rohadt fészkes fene! – összegezte csalódását Brúnó, majd, mint az átlagos fészekhagyó madarak, kiröppent a panellakás ablakán.
– Ki kell találnom valamit – morogta kicsit később sajgó orrát tapogatva.
Ugyanis ha valami felröppen, az mindig földet is ér – sajnos, nem marad fent örökké.

Brúnó másnap ébredés után bekapcsolta a számítógépét, majd két ujjal bepötyögte, hogy facebook.com. Az entert viszont már kisujjal nyomta le, mert úgy elegáns.
Három hete kirúgták előző állásából – ahol a főnökség lebukott az elsikkasztott túlórapénzeken –, és azóta exponenciálisan nőtt a számítástechnikai tudománya. Meglepő módon még a két évre visszamenőleg ki nem fizetett szabadságai és túlórái után járó összeg húsz százalékát is megkapta. A cég csak ezután csődölt be hivatalosan, így a nyakába szakadt szabadság tudatában nekiállt elmélyedni a mostanság legnépszerűbb közösségi oldal rejtelmeiben.
Először is meglepődött, hogy még él a profilja, mert három éve rá se nézett. Utána visszaigazolt párszáz ismerőst – és ismeretlent –, jóízűeket kacagott a mások által felrakott képek felén, majd tátott szájjal szörnyülködött a maradékon. Már az első nap után megállapította, hogy nagy a fészbuk állatkertje, és a legutóbbi frissítésnél kikapcsolhatták az áramot az alacsony elektromos kerítésből.
Kicsit később már a dolog árnyoldalára is ráébredt. Döbbenete akkor ért a tetőpontjára, amikor meglátta azt a képet, amit barátnője osztott meg boldoggal-boldogtalannal – miután felfedezte az oldalon az aktivitását. A fotón ők ketten szerepeltek és Tappanc macska. Nem is ez rémisztette meg igazán Brúnót, hanem a kép alatti mondat, ami minimális igazságtartalommal rendelkezett. Műnyáltól ugyanakkor maximálisan csöpögött. Első gondolata az volt, hogy azonnal törli rajta a szegény személye mellett díszelgő feliratot, mert mindenki idiótának fogja tartani őt. De végül is nem merte. Így hát maradt a bizonyos kép a világhálón Nagy Brünhilda, Tappanc és Jegenye Brúnó megjelölésével, amit bárki láthatott.
Tappancot ajándékba kapta a barátnőjétől, Brünhildától. Már azt furcsállta, amikor n.b. párja négy hónapos és három hetes évfordulójukon örömteli kiáltással kezébe nyomta a díszszalaggal ékesített dögöt. Először még néhány pillanatra elterelte figyelmét a macskáról a gondolat, hogy mi a fene is történt négy hónappal és három héttel azelőtt?! Viszont amikor elhangzott az ugye, milyen cukimuki, nyaunyaú mondat, tudta, hogy itt komolyabb bajok lesznek. Rögtön az első, hogy miért nem képes valaki tényként kezelni egy kétszer is elhangzott kijelentést, miszerint egy másik személy utálja a macskákat!
Három nappal később határozta el, hogy végleg megszabadul Tappanctól.
Egy kellemes kora tavaszi délutánon – amikor Brünhilda biztosan nem ért rá – fogta a macskát, berakta egy majdnem megfelelő méretű kartondobozba (csak a négylábú bal füle lógott ki a doboz jobb fülénél), és kivillamosozott vele Diósgyőrig. Elsétált egy néptelenebb, családi házakkal övezett utcácskáig a vár mellett, majd a dobozt nagy ívben behajította egy gondozatlannak tetsző kertbe. Utána vidáman elszaladt.
Másnap reggel Brünhilda hozta vissza Tappancot, közölve, hogy ungyulu-bungyulu, hát nem kizárt az a csúnya gazdi véletlenül? A macska – miközben tovább gügyögtek hozzá – Brúnóra nézett, akinek ettől egyből felállt a hátán a szőr. A sanda pillantás láttán akaratlanul is egy régen látott horrorfilm egyik szereplőjének tekintetére asszociált… a baltás sorozatgyilkos eszelős tekintetére.
Brúnó persze nem adta fel a projectet, a következő alkalommal már messzebb, egészen Tapolcáig utaztatta a macskát. Ott a romos strand kerítésén hajította át.
Másnap délelőtt Brünhilda hozta vissza Tappancot, közölve, hogy a gazdi ne legyen ilyen gondatlan, mert a cica kiszökhet a felelőtlenül nyitva hagyott ablakon is. Majd következett a gügyögés, bolhászás, gyilkos pillantás, Brúnónál pedig a hidegrázás.
Jegenye Brúnó komor gondolatok közepette vitte ki Tappancot a Sajó partra még aznap este. Eljátszott a gondolattal, hogy egyszerűen a vízbe hajítja, de nem vitte rá a lélek. Helyette csak rárakta azt a követ a dobozra, amelyet néhány perce nehezéknek nézett ki, majd elhagyta a tetthelyet és hazasietett.
A rohadt dög természetesen a fél városon keresztül is hazatalált.
Az utolsó kísérletet Brúnó két nappal később vitte véghez. Hosszas térképnézegetés és tervezés után Ómassáig buszozott ki. Ott felcaplatott egy jó darabon az emelkedőn, amíg talált egy megfelelő helyet. Kikötözte a macskát egy zöld kerítéshez – mivel sajnos elfogytak a megfelelő dobozok –, amelynek túloldalán egy kecske legelészett.
Ez ám az égi jel! – vigyorodott el Jegenye Brúnó, ugyanis előző nap lépett be egy titkos fészbuk csoportba, aminek az volt a neve: „Akik még nem csinálták kecskével”. Ezek után vidáman trappolt hegynek le, és még a visszainduló buszt is éppen elérte.

Tehát Brúnó másnap ébredés után bekapcsolta a számítógépét, és két ujjal bepötyögte, hogy facebook.com. Majd az entert már kisujjal nyomta le, mert úgy elegáns. Amit ezután a monitoron látott, a frászt hozta rá.
Az idővonalára ugyanis Brünhilda ismét kirakta azt a bizonyos képet. Még megrázóbb felirattal: „Elveszett cica, a magtaláló jutalomban részesül!” Alatta: „Jegenye Brúnó, szerető gazdi”, majd telefonszám és pontos cím.
Brúnó ültő helyében magába roskadt. Amikor pedig aznap délig nyolc macskát is rá akartak sózni a jutalom reményében, már-már a falat kaparta. Szerencsére a kilencedik macska előtt üzenete érkezett.
Egy bizonyos H. Lelyla felhasználó írt rá, hogy friss információi vannak számára vámpírügyben.
Jegenye Brúnó elégedetten bólogatott a monitornak, hogy lám, milyen jó ötlet volt létrehozni azt a vámpírvadász fészbúk oldalt. Gyorsan egyeztetett egy találkozót a leendő informátorral, majd magához vette a teljes felszerelését, és útnak indult.
Két héttel ezelőtt szerzett tudomást az avasi lakótelep vámpírjairól.
Ugyancsak a fészbúk böngészése közben akadt rá egy régi osztálytársára, aki az Avason lakott. A világhálós viszontlátás után elhatározták, hogy a valóságban is viszontlátják egymást; a kibertér után a Városház téren. Onnan öt perc alatt elérték az Avas alján lévő vendéglátóipari helyiséget.
Az első két pohár bor ideje alatt nosztalgiáztak a letűnt időkön, a következőnél kiszínezték a kimaradt pár év fehér foltjait. Ezek után kölcsönösen megállapították, hogy a másik se lesz már hülyébb.
Barátja kérdésére, hogy Brúnó még mindig vonyít-e teliholdkor, a vámpírvadász szomorúan ecsetelte, hogy bizony a vérfarkasok élete se csak játék és mese. Meg önfeledt kacagás. Amikor kopaszodni kezdett, még reménykedett benne, hogy ez a dolog a vérfarkasoknál másképpen zajlik, mint a közönséges embereknél, ahol a hajszálak a homlokról elvándorolnak az orrlukba, a fülbe és a seggre. De nem. Talán az lehet a bibi, hogy ő csak anyai ágon vérfarkas, és a mutert is csupán egy koszos vérpincsi harapta meg anno.
Ezek után ő érdeklődött, hogy a haverja kijár-e még a Bükkbe pucéran sétálgatni. Néhány percen belül megbizonyosodott róla, hogy egyes dolgok bizony sosem változnak – egy jetinek mindig megmarad a késztetés, hogy lógó nyelvű, fáradt turistákat ijesztgessen nyolcszáz méter felett, persze csak miután a lefelé vezető ösvények jól látható pontjain otthagyta a lábnyomát a porban-sárban, és pár szétcincált apró szőrös állatot a kiálló ágakon: hadd törje ki azokat a nyavalyás természetimádókat a frász menekülés közben is. Majd belátják, hogy nem ér annyit az a kéktúra, vagy a Bükk kilencszázas csúcsainak bejárása. A tájfutásnál pedig amúgy is izgalmasabb dolog árkon-bokron menekülni egy igazi jeti elől.
De különben is, ők mindketten különlegesek. Hiszen Peti – a jeti – már óvodában is verhetetlen volt bújócskában. Brúnó pedig labdázásban – miután belevésődött, hogy a labdát nem harapni kell –, és a messzire gurult játékszert is mindig visszahozta. A gond csak a Kint a bárány, bent a farkas játéknál jött elő. Bár ebben minden bizonnyal, az is szerepet játszott, hogy Brúnó akkor látott először farkasemberes filmet a Sat1-en, ugyanis szülei egy este gondatlanul bekapcsolva felejtették a tévét.
A harmadik kör tokaji iszogatása közben pedig a téma a változó világ lett. A jeti megemlítette, hogy nemrég csatlakozott a MEMESZ mozgalmához.
– Az miaszösz? – érdeklődött Brúnó.
– Rövidítés – kacsintott le rá a jeti. Tehette, húsz centivel volt magasabb. – Mentsük Meg Szörnyeinket mozgalom. Olyan segédegylet, vagymi. Nekem kéthetente küldenek egy csomag nyulat, hogy ne a Bükki Nemzeti Park populációját dézsmáljam.
Ezek után a jeti megemlítette, hogy az utóbbi időben egyre több vámpír jelent meg az Avason. Méghozzá valami új, igen válogatós fajta, mivel csak fiatal lányok vérét szívja, maximum huszonnyolc éves korig. Egy tájékozottabb vendigó ismerőse szerint csillámfaszvámpíroknak hívják őket.
Brúnó még aznap részletes internetes kutatást végzett a témakörben. Lelkes nyomozása során átolvasta a teljes szakirodalmat, a vámpírok felismerésének leírásától a „mitől félnek a vámpírokon” át az összes fellelhető irodalmi és filmipari alkotásig.
Az adathalmazban utánanézett a faszlámának és a csillámfaszlámának is, hátha kapcsolódik a témakörhöz, mindenesetre a Google képkeresőjében meglepően nagyszámú és művészi változatosságú találatra lelt.
Átböngészett még néhány témába vágó fórumot is, bár itt elég vegyes kép mutatkozott. Nem mindig lehetett kihámozni, hogy a közölt értesülés tényként is megállja-e a helyét. Egy bizonyos ParaC felhasználó szerint például a csillámfaszvámpírok csak, mint a kamaszlányok depresszív elméjében keringő vándormotívumok léteznek. Ez pedig ellentmond számos dokumentált megfigyelésnek.

Jegenye Brúnó kényelmesen elhelyezkedett a pingpongasztalon, és várta, hogy H. Lelyla fészbúk felhasználó megérkezzen. Egy punk együttes régebbi dalát énekelgette, de csak halkan, nehogy kiugorjon egy közeli bokor mögül egy jogdíjvédelmi kommandós, és megbüntesse, mert a levédett dalt mások által is hallhatóan dúdolássza.
Várakozás közben az interneten beszerzett nyakláncát birizgálta, ami igazi hungarikumnak számított. Magyar nyakba magyar szemfog – jutott eszébe a netes hirdetés szövege. Garantáltan magyar állatok – szürkemarha, denevér, vérpuli, komondor, vadmacska – szemfogait fűzték vámpírálló ezüstláncra. Brúnó visszaemlékezett a Süsü, a sárkány azon epizódjára, amikor a Sárkányfűárus felszerelte az egész hadsereget – azt a felét, aki szögbe lépett, és azt a felét is, akinek fájt a foga –, így a spéci lánc birtokosaként igen felkészültnek érezte magát. Persze ezen kívül rendelkezett számos komolyabb fegyverrel is, amelyeket szintén a vámpírvadászatra tartogatott.
Nem sokkal később arra lett figyelmes, hogy valaki határozottan közelít felé. A határozott valaki pedig maga H. Lelyla fészbúk felhasználó volt.
– Szia! Ugye te vagy Brúnó? – mosolygott a pingpongasztalon ücsörgő vámpírvadászra.
– Aha – válaszolt Brúnó frappánsan, miután becsukta száját és nagyot nyelt.
– Örvendek! – nyújtott kezet a lány. – Én Hoffenbaumayermannerffy Lelyla vagyok.
– Tényleg így hívnak? – lepődött meg Brúnó. Bambán szorongatta a felé nyújtott kezet. – Tudod, ez fontos lehet a hiteles dokumentálás miatt.
– Hát, igazándiból ez csak a művésznevem – kacsintott rá Lelyla.
A hős vadász bátortalanul hebegett, nem tudván eldönteni, milyen művészeti ágban jeleskedhet az előtte álló.
– Ööö, és min játszol?
– Férfiszíveken, te kis csacsi – búgta Lelyla, mint egy hosszú évek óta passzívdohányos vadgalamb.
– … – vörösödött el Jegenye Brúnó, és meglepetten érzékelte, hogy a szíve legalább kettőt melléver, mintha valaki játszana rajta. Mondjuk egy igen csak pancser és nagyon kezdő jazzdobos.
– Tehát, mire is vagy kíváncsi? – vette fel a társalgás fonalát Lelyla.
Brúnó ekkor már sok mindenre kíváncsi volt. Többek között, hogy a lány vajon miért visel szemmel láthatóan úgy két számmal kisebb pólót.
– Akkor, láttad a vámpírt? – tért vissza Brúnó a gondolatai ködös mélyéből.
– Láttam bizony.
– És milyen fajta volt?
– Igazi csillámfaszvámpír.
– Ezt honnan tudod, te is vámpírszakértő vagy?
– Ó… hát, én csak megfigyeltem.
– Mit?
– Hogy ott csillog neki.
– Mármint a… – kereste Brúnó a szinonimát.
– Ühüm – bólogatott Lelyla tágra nyitott szemmel. – Az egy igazán spirituszális pillanat volt.
– Ez fasza – lelkesedett Brúnó.
– Ezt mondtam én is – vigyorgott Lelyla a vámpírvadászra, aki újfent vörösödni kezdett.
– Hú! És ezt honnan tudtad kilesni?
– Testközelből.
– Jaj! Csak nem akart megerőszakolni? – szörnyülködött Brúnó, miközben elhatározta, hogy mindenképpen leszámol azzal a vámpírral.
– Á, azt nem kellett neki – bizonytalanodott el Lelyla, nehogy ezzel elijessze Brúnót. – Izé… biztosan megbabonázott! – füllentette.
– Mégis hogyan képes erre egy halott vámpír? Úgy értem, hogy tud…
– Úgy hallottam, hogy amikor átváltoznak, akkor igencsak felizgulnak, majd egy pillanat, és kampec. Aztán meg úgy maradnak, mint a Shop Stopban az a hapsi, ott a hátsó helyiségben.
– Elkapom azt a szemetet! – ígérte neki a motivált vérfarkas.
– Állítsunk neki csapdát! – javasolta a lány.
– Mégis hogyan? – mélázott Brúnó.
– Természetesen a szobámban! – Lelyla kézen fogta Brúnót, és gyengéden az egyik kilencemeletes panelház felé noszogatta.
– Vigyázz vele tesó, a bige nimfamániás – motyogta ekkor feléjük alig érthetően egy buckalakó, aki elbattyogott a pingpongasztal irányába.
Bár Brúnó nem volt tisztában a bige szó jelentésével, mindenesetre jó érzéssel töltötte el, hogy megismerhette Lelylát. Hiszen aki imádja a papagájokat, rossz ember nem lehet.

H. Lelyla fészbúk felhasználó és leendő vámpírügyi informátor a nyolcadikon szállt ki a liftből. Brúnót még mindig maga után húzta – nehogy az meggondolja magát. Jegenye Brúnó vámpírvadász és vérfarkas lépteit lelkesen szaporázva csoszogott a hosszú lábú Lelyla után – nehogy az meggondolja magát.
Valahonnan ekkor egy macska szökkent eléjük, majd Brúnó lábához dörgölőzött. Lelyla nyakon csípte a bolhazsákot, és egy kecses mozdulattal ledobta a lépcsőforduló aljába.
– Nyamvadt dög! – magyarázta. – A másodikon lakik egy vénasszony, aki mindig kiengedi, hátha akad olyan hülye, aki ételt ad neki némi dörgölőzésért, meg csalfa dorombolásért cserébe.
Jegenye Brúnó ekkor szerelmesedett végleg bele a lányba.
Miután Lelyla gondosan bezárta a bejárati ajtót, betessékelte Brúnót az egyik szobába, amelynek a felét egy jókora ágy foglalta el. Mellette egy számítógép állt egy kisebb íróasztalon, az egyik falnál pedig egy nagy ruhásszekrény.
– Na, hogy tetszik? – mutatott végig a szobán Lelyla.
– Hangulatos csapda lesz – bólintott Brúnó az ágy sarkában ücsörgő méteres plüssmacit méregetve, amire mintha fel lett volna csatolva valami, ami egy sziklamászó beülőre hasonlított. Sajnos nem látta rendesen, mi az, mert Lelyla gyorsan letakarta.
– Hogy kezdjünk neki? – kérdezte a lány, miközben közelebb lépett a vámpírvadászhoz.
– Szerintem rekonstruálni kellene a múltkori esetet – felelte Brúnó. – Milyenek voltak a körülmények?
– Hát, akkor éppen kevesebb ruha volt rajtam – válaszolta Lelyla készségesen.
– Ööö, mennyivel?
– Hát, úgy majdnem minddel kevesebb – kacsintott, majd kibújt a két számmal kisebb pólójából. – Például ez sem volt rajtam. Meg ez sem. – Lerúgta magáról a farmernadrágját is.
– Hgn… – közölte Brúnó nemes egyszerűséggel, miután kétszer is félrenyelt.
Negyven másodperc múlva H. Lelyla fészbúk felhasználó ott állt az ágy mellett, egy szál fekete bugyiban, és mosolygott.
Jegenye Brúnó vámpírvadász érezte, hogy bensőjében felvonyítanak vérfarkas ősei, és azt üvöltik, hogy miért ilyen ostoba, hogy csak itt áll, amikor… Brúnó gyorsan kettőt előre lépett, de Lelyla határozott mozdulattal a fal felé tolta.
– Bújj el gyorsan a szekrényben, a vámpír bármikor ideérhet!
Brúnó kissé csalódottan vette tudomásul a felszólítást, de ha harc, hát legyen harc! Bemászott a kétszárnyú ajtó mögé. Amikor magára húzta, azt is felfedezte, hogy a forgó részeket nemrégen olajozták.
A lány még pár percig tett-vett a nyitott ablak előtt, majd amikor odakint mozgást látott az ágy szélére ült, hiszen a sportszerű verseny híve volt.
– Cső, Lelyla! – köszönt a vámpír az ablakpárkányra ülve. – Bocs, hogy késtem egy kicsit, de…
Ekkor kivágódott a szekrény ajtaja, és Jegenye Brúnó ugrott ki belőle, bősz csatakiáltással. Az összképet a vállára akaszkodott feketecsipkés melltartó csupán kis mértékben befolyásolta. A csillámfaszvámpír nem is vette észre.
Ellenben néhány másik felé tartó dologgal, amit határozottan észrevett. A többi dolog időrendi sorrendben a következő volt:
Egy légpisztolyból kilőtt altatólövedék, spéci keverékkel töltve – fő alkotórészei lónyugtató, szenteltvíz, két szál macskaszőr és egy marék őrölt makói pirospaprika az extracsípős változatból. (A macskaszőr csak véletlenül került bele, Tappanc által.) Három darab dobócsillag, fokhagymakrémbe mártogatva. Egy ezüstszálakkal megerősített speciális vámpírfogó dobóháló, a ráragadt marék macskaszőrrel együtt. Nyolc ezüstözött fejű, eredeti ausztráliai dobónyíl, amilyet egy kisebb törzs használ rituális alkalmakkor részeg turistákon, akik felmásznak az Ulurura. Egy négy végén kihegyezett fakereszt, rajta foszforeszkáló ibolya díszítéssel. És egy akciós áron beszerzett szamurájkard.
Az utóbbi persze csak azért repült a vámpír felé, mert kicsúszott Brúnó kezéből.
A csillámfaszvámpír az elsöprő támadás után egy pillanatig dermedten bámulta a vámpírvadászt, tekintete tompán fénylett, mint Borznak A nagy zombifutamban, amikor a simagöröngyösi kocsmában Petőfi versét hallgatta. Azután összehúzta szemöldökét, felvisított, és kivettette magát az ablakon. Brúnó utánanézett és még látta, ahogy átszáguld a szemközti zebrán.
– Ezek a mai fiatalok! – zsörtölődött egy öregasszony odalent, akit majdnem felborított a visítva menekülő vámpír. – Csak mennek, mint a meszesek!
De ez van, az ilyen mellékszereplő öregasszonyok nem látják át a dolgok főbb összefüggéseit. Jelen esetben azt, hogy a csillámfaszvámpír allergiás a macskaszőrre.
Pár pillanat múlva odalent minden elcsendesedett.

Eközben nyolc emelettel feljebb:
– Bugyitájm, bugyitájm, szexin juhejjé! Bugyitájm, bugyitájm, jéjéjéjéééé! – vonyította Brúnó, ujjain pörgetve a lány fekete csipkés alsóneműjét.
Később Lelyla egy, a hős megmentőnek járó csókkal beléfojtotta szót, és a továbbiakban már csak ütemes zajok hallatszottak.

– Na, ugye, hogy jobb az animal szex, mint a nekrofília? – vigyorgott tíz perc múlva Brúnó a mellette fekvő Lelylára, miközben a félig behúzott sötétítő mögül egy igazi csillámfaszvámpír figyelte búsan a benti eseményeket azon gondolkodva, hogy másnap ír egy levelet a MEMESZ-nek, melyben kérvényezi: vegyék fel őt is a veszélyeztetett fajok listájára.

- - - -
A novella megjelent a Lector Magazin 4. (II. évfolyam 1.) számában, a SpiritArt Egyesület kiadványában 2014. júniusában

4.2
Te szavazatod: Nincs Átlag: 4.2 (5 szavazat)

Hozzászólás-megjelenítési lehetőségek

A választott hozzászólás-megjelenítési mód a „Beállítás” gombbal rögzíthető.

v, 2014-09-28 21:58 craz

craz képe

Azoknak, akik már olvasták, és azoknak, akik még nem. Azoknak, akik közreműködtek a létrejöttében, és azoknak, akiknek szól benne egy üzenet a külön értelmezési rétegében. :)

- - - -
"Igyál, e nedv hűs, mint a - mámor,
s nincs seb, mit heggel nem takar,
igyál, testvér, e mély pohárból,
csupán az első korty fanyar."

szo, 2014-10-04 11:25 BalabanAlbina (nem ellenőrzött)

Kedves Craz!

Nagyon tetszett a novellád, vidám-Vasárnappá tetted a hétköznapomat.
Ha esetleg zseníroz a hozzászólásom, nyugodtan jelezd, mert
akkor többé nem teszem.
Üdvözlettel

Albina

szo, 2014-10-04 21:37 craz

craz képe

Már miért feszélyezne? :o Új visszajelzés egy új olvasótól - úgy tűnik, a negyedik Lectorban és a NYPSZ-ben még nem fedezted fel -, az jó dolog, még akkor is, ha olyan szavakat használsz, amin Brúnó tátott szájjal merengene. :P :)

- - - -
"Igyál, e nedv hűs, mint a - mámor,
s nincs seb, mit heggel nem takar,
igyál, testvér, e mély pohárból,
csupán az első korty fanyar."

szo, 2014-10-04 09:36 Para Celsus

Para Celsus képe

Hm, hm, valahol már olvastam... és még dedikált példányom is van belőle, hehe :D
ParaC felhasználó úgy döntött, hogy kiteszi ezt az írást, okulásul, hogy a csillámfaszvámpírok - ugyan léteznek metafizikai síkon is, a kamaszlányok depresszív elméjében keringő vándormotívumként - de előfordulnak a valóságban is. Mondjuk az Avason? :D


"The Rainmakeeeer!"

szo, 2014-10-04 21:50 craz

craz képe

ParaC felhasználó jól döntött. :D
E kitétel is segíti azt a mozgalmat, hogy ne csak Maggothot írjuk bele a novelláinkba. (Amint Zora is a múltkor megjegyezte, hogy azokból már összejönne egy kötet. :D ) Maggoth már unalmas. ;) (Bár azért még akad helye itt-ott, hogy a kedves olvasó ne szenvedjen hiányt abból a már megszokott életérzésből, amikor felfedezi egy új írásban Maggoth egy-egy újabb kaszkadőrét - mert azért mégsem az igazit írjuk bele, hisz neki nincs annyi élete, mint egy macskának. Vagy van, de csak papíron - még jó, hogy ott vagyunk (meg virtuális nyomdaszag). :)
De - ha már felmerült a kérdés (mint napsütötte mocsárból a kéthetes ázott cica cafatjai), szondázzuk meg (nem úgy, mint abban a másik novellában a földönkívüliek) a nagyérdeműt, akarnak-e még több Maggothot? Tessék, csak tessék - választani:
A., Igen.
B., Nemigen.
C., Ki az a Maggoth, és hol lelhető fel (rá utalás) a Jegenye Brúnó, a vámpírvadászban?
D., Perszehogynaná, hiszen ő döntött úgy, hogy nem ír a Simagöröngyösi Zombiapokalipszis második kötetébe, így így járt! 3:)

- - - -
"Igyál, e nedv hűs, mint a - mámor,
s nincs seb, mit heggel nem takar,
igyál, testvér, e mély pohárból,
csupán az első korty fanyar."

szo, 2014-10-04 22:00 Maggoth

Maggoth képe

B.

- Maggoth
________________________________________________________________
- A nyerők nem csalnak, a csalók nem nyernek.

v, 2014-10-05 06:59 Roah

Roah képe

Riszpekt, Maggoth!

El sem tudom képzelni, hogy nem játszol valamelyikük írásában. ;) :)))

--------------- "Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha." (W. Shakespeare)

"Nagy szeretet fél, apró kételyen:
S hol a félsz nagy, nagy ott a szerelem."

v, 2014-10-05 06:31 Para Celsus

Para Celsus képe

Az semmi! A feminista fantasybe gyanútlan-ártatlan beleírtam egy gnóm portást, akiről utóbb Ndyék közölték, hogy bizony ő is Maggoth! Szóval Maggoth akkor is szerepel, ha még maga az író sem tud róla ;)


"The Rainmakeeeer!"

v, 2014-10-05 10:58 craz

craz képe

Ezt hívják a nagyság átkának, mi? :D

- - - -
"Igyál, e nedv hűs, mint a - mámor,
s nincs seb, mit heggel nem takar,
igyál, testvér, e mély pohárból,
csupán az első korty fanyar."

v, 2014-10-05 11:15 Para Celsus

Para Celsus képe

Átoknak átok... De biztos, hogy a nagyságé? :)
Amúgy max respect, állandó novella-hőssé válni nem egyszerű feladat. Nagy egyediséget igényel... Szerencsére nagy termetet nem. ;)


"The Rainmakeeeer!"

v, 2014-10-05 11:36 craz

craz képe

Akkor, hogyha csak ülsz a novellád felett, és érzed, már csak egy kicsi hiányzik, akkor beleírod Maggothot? :D

- - - -
"Igyál, e nedv hűs, mint a - mámor,
s nincs seb, mit heggel nem takar,
igyál, testvér, e mély pohárból,
csupán az első korty fanyar."

v, 2014-10-05 12:23 Ovidius

Ovidius képe

Ritka rusnya alakok vagytok Parával együtt... Maggoth termetével illetlenség példálózni.
Neki van termete..., eltérően Tőletek. :D

 

 

 

 

----------------------------------

Minden szélmalom ellenfél!

v, 2014-10-05 12:58 Para Celsus

Para Celsus képe

Igazából csak irigykedünk. A maggothi termet már-már eposzi jelző. Rólunk bezzeg semmit sem neveztek el... :( :) :)


"The Rainmakeeeer!"

v, 2014-10-05 15:51 craz

craz képe

Mit eposz, hérosz!
Maggothot a népnek! ;)

- - - -
"Igyál, e nedv hűs, mint a - mámor,
s nincs seb, mit heggel nem takar,
igyál, testvér, e mély pohárból,
csupán az első korty fanyar."

v, 2014-10-05 22:00 Maggoth

Maggoth képe

Akkor már a fároszt se hagyjátok ki :)

- Maggoth
________________________________________________________________
- A nyerők nem csalnak, a csalók nem nyernek.

h, 2014-10-06 22:26 craz

craz képe

Te egy sziget vagy, Alexandria mellett? :O

- - - -
"Igyál, e nedv hűs, mint a - mámor,
s nincs seb, mit heggel nem takar,
igyál, testvér, e mély pohárból,
csupán az első korty fanyar."

k, 2014-10-07 06:30 Roah

Roah képe

"Túrót! Béjbe!" :D

Ekszpendeblsz part for, báj Karc pont kétezertizennégyben...
Sztállonénak is van Csák Norisza, Vándámja, Miki Rurkja, Dzset Líje, neked meg van Maggothod (is) - speciális kommandósok, akik fájtolnak a csillámlócsili-bébifész-vempájerok ellen.

Idén karácsonykor...
Vagy jövőre...
Amikor Weszli Snájpszot sem üldözi már az amcsik NAVja...
És leszáll az éj...
És van az az író...

http://www.youtube.com/watch?v=NIzxD5y2AyY

--------------- "Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha." (W. Shakespeare)

"Nagy szeretet fél, apró kételyen:
S hol a félsz nagy, nagy ott a szerelem."

szo, 2014-10-04 11:57 Voight-Kampff

Voight-Kampff képe
4

Tetszett. Az első mondatoktól kezdve volt egy kis Christopher Moore feelingje, de nem zavaróan.

_______________________________________________________________________________________
"Reggel lett, és még mindig életben voltam.
"Lehet, hogy írok egy regényt" - gondoltam.
És aztán írtam." - Bukowski: Posta

h, 2014-10-06 22:35 Voight-Kampff

Voight-Kampff képe

Örülök, hogy az összes véleményre reagáltál, csak az enyémre nem.
Vagy Te akkora nagy művész, hogy meg se köszönd az elismerést.

_______________________________________________________________________________________
"Reggel lett, és még mindig életben voltam.
"Lehet, hogy írok egy regényt" - gondoltam.
És aztán írtam." - Bukowski: Posta

h, 2014-10-06 22:46 craz

craz képe

Köszönöm. :)

- - - -
"Igyál, e nedv hűs, mint a - mámor,
s nincs seb, mit heggel nem takar,
igyál, testvér, e mély pohárból,
csupán az első korty fanyar."

k, 2014-10-07 09:41 Voight-Kampff

Voight-Kampff képe

:-)

_______________________________________________________________________________________
"Reggel lett, és még mindig életben voltam.
"Lehet, hogy írok egy regényt" - gondoltam.
És aztán írtam." - Bukowski: Posta

szo, 2014-10-04 23:30 Kristálysólyom

Kristálysólyom képe

Ahogy jobban meggondolom, a Lúcsia jobb név lett volna...
Bár nem hiszem, hogy ez befolyásolná a csillámfaszvámpír allergiáját.
Tényleg, amúgy mi van azokkal, akik "nem csinálták még kecskével"? Mostanság hallgatagok...

Robbanni készül az Isten labora,
mert senkinek nem fekszik az ora et labora.

v, 2014-10-05 10:56 craz

craz képe

Most már Tappanc marad. :P :D
Nem befolyásolja, bármilyen macska felhasználható. Ha mostanában az Avas környékén jársz, és találkozol pár kopasz macskával, ne lepődj meg. Már elindult a csillámfaszvámpírok elleni amulett tömeggyártása. ;)
A titkos csoportból van olyan tag, aki nem mer kilépni, van jópár elkövető, aki éppen legújabb művén dolgozik, van aki olyan alapvető írói segítséget kap, hogy: "A mostanság olyan népszerű írásokban a fekete=bánatos nyálgép szerelmes akinek fehér a bőre tökéletes az arca de a tekintete mindig sötét mert annyira szerelmes és annyira küzd magával és annyira érzelmes és kemény hogy szétfolynak tőle a padlón az előzőleg odacsorgatott nyálban aztán felszürcsölik és kisírják. ", meg akad egy-két író, aki épp a múzsa csókjait várja. :)
Ja és sorban áll néhány új jelentkező, de ők nem tudják, miről szól az egész, mert annyira titkos. ;)

- - - -
"Igyál, e nedv hűs, mint a - mámor,
s nincs seb, mit heggel nem takar,
igyál, testvér, e mély pohárból,
csupán az első korty fanyar."

v, 2014-10-05 11:20 Kristálysólyom

Kristálysólyom képe

Valamelyik nap láttam egy kopasz kölyökmacskát, amiről később kiderült, hogy kopasz kölyökkutya. Vagy mégse...? Talán csak közben váltott alakot az amulett hatására, vagy a macskák úgy döntöttek, felveszik a kesztyűt, és kutyának álcázzák magukat? Ki tudja!

Te, figyelj már!
Kezdek félni tőled! Én magam nem emlékszem rá, pontosan honnan az idézet! Te meg lépten-nyomon bevágod valahova. Pedig olyan ismerős.....!

Robbanni készül az Isten labora,
mert senkinek nem fekszik az ora et labora.

v, 2014-10-05 11:39 craz

craz képe

Á, kösz, adtál egy ötletet a magát kutyának álcázni próbáló elvadult macskáról, valahol a Nagyavas soron... :D 3:)

Haggyámán'! A múltkor harminc percig kerestem, hogy segíteni tudjak egy fejlődésre meg ihletre váró kedves íróismerősömnek. Naná, hogy azóta mindenhová bevágom ;) :D

- - - -
"Igyál, e nedv hűs, mint a - mámor,
s nincs seb, mit heggel nem takar,
igyál, testvér, e mély pohárból,
csupán az első korty fanyar."

v, 2014-10-05 06:55 Roah

Roah képe
5

Csak azt tudom mondani más, gyanútlan olvasóknak, ne tömeg-közlekedésen olvassák, mert vérciki magadban rötyögni úgy, hogy a melletted ülő sok megállón át fészkelődik, kukkolna, hogy mi a frászon nevetsz, és nem, nem tudta meg még a Népliget megállójában sem. :D (Ebből is látszik, hogy az emberek mennyire vágynak a nevetésre.)

Craz!

Őszintén szólva engem nem érdekel, hogy a sztorik dublőre rendre a Zsolti, vagy bárki, hisz' ahhoz, hogy megírjon egy szerző, egyéniség is szükségeltetik, szóval Maggothot ezért találom általában szórakoztatónak - és ugye rajta jobban nem tud senki somolyogni a sztorikon, ez meg különösen becsülendő. (Én kicsit már tisztelem is érte.)

Annyira kevesen vagytok már...
Itt volt Mickey Long, Smilezolika, aztán a nú dzsenerésönös GColt, Parának is elhallgatnak néha a komoly, szép, bíbáppoló hangulatai: Craz!
Abba! Ne! Hagyd!

Ezt kapd ki!
Remélem, túl fogod élni, nem kerülsz speciális helyre, nem vékonyodik el a hangod, nem adsz be kérvényt a Vatikánhoz és nem igényelsz egy ördögűzést úgy, mint vállalkozó az áfát, de el kell árulnom neked, hogy hű olvasóid között nyugodtan számon tarthatsz egy negyvenhét kilós, sötét hajú, színváltós szemű, hosszú körmű, állandóan nyújtózkodó macskát. Dolgozd fel szépen, hogy egy macskát megfogott a humorod. Egy nagy macskát.
Kibírod?

Jaj, te, és eszembe jutottál egy filmről! Craz, az a címe, hogy "The Kiss".
Aha, azt ne hidd, hogy valami csillámló szentimentális trutymó zombis alkotás, francokat, ez egy vudus-múvi, fura szoborral, és Joanna Paculával.
"Ó, ennek Craz hogy örülne..." És cselesen vigyorogtam - csak olyan macskásan, tudod. Amit úgy szeretsz.

Próbáltam neked megkeresni néhány jelenetet, amiben Pacula különös cicusa remekel - Craz, azt a kormos-karmost neked találták ki -, de csak a komplett film van a megosztón, nem tudtam magammal hozni.

http://i248.photobucket.com/albums/gg172/el__chupacabra/The%20Kiss%20198...

De ezt megtaláltam. :))))

Olyan kis aranyos.

És ha tudnád, hogy ez cuki kis szőrmók, a kis dorombolós pajkos, mikre nem vetemedik...? Látnod kell! Imádni fogod!
(The Kiss - 1988 - Joanna Pacula)

:)))))

--------------- "Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha." (W. Shakespeare)

"Nagy szeretet fél, apró kételyen:
S hol a félsz nagy, nagy ott a szerelem."

v, 2014-10-05 11:04 craz

craz képe

Kösz. ;)

- - - -
"Igyál, e nedv hűs, mint a - mámor,
s nincs seb, mit heggel nem takar,
igyál, testvér, e mély pohárból,
csupán az első korty fanyar."

v, 2014-10-05 12:09 Kentaur

Kentaur képe

Mint a MEMESZ fővédnöke, örülök neki, hogy a mozgalom ilyen szép sikereket ért el.
Hajrá! Mentsük meg a szörnyeinket a méltatlan ábrázolástól! Anticukcsivérfarkcsi! A zombik nem szerelmesek! Vért és sikolyt a vámpíroknak csillámok helyett!

----------------------------------------------------------------------------

"L'homme n'est rien, l'oeuvre – tout." (Az ember semmi, a mű – minden.) Gustave Flaubert.

v, 2014-10-05 15:45 craz

craz képe

Egyetértek a törekvéseddel kedves fővédnökasszony! :D
Én is küldtem a múltkor egy doboz macskát a jeti ismerősömnek, hogy jobb kedve legyen. ;)

ui.: Add át üdvözletemet Etelka néninek, Simagöröngyös zombirezidensének. :)

- - - -
"Igyál, e nedv hűs, mint a - mámor,
s nincs seb, mit heggel nem takar,
igyál, testvér, e mély pohárból,
csupán az első korty fanyar."

v, 2014-10-05 22:48 Brittalina

Végre szabadidő és síri csend!!!!! Nem volt még nagyon időm elolvasni, az új műveket, de ezt kénytelen voltam. Kijelenthetem, hogy megérte. Kifejezetten jól esett az egész napos hisztik után.
Köszönöm.

h, 2014-10-06 22:46 craz

craz képe

Én köszönöm.
Meg Jegenye Brúnó. ;)

- - - -
"Igyál, e nedv hűs, mint a - mámor,
s nincs seb, mit heggel nem takar,
igyál, testvér, e mély pohárból,
csupán az első korty fanyar."

h, 2014-10-06 18:06 Sren

Sren képe

Ritkán se vagy normális. :D
De ez most tök jó volt, éjjelesbe megyek, és kiröhögöm a sötétet, az árnyékokat, és minden csúnya, ijesztő dolgot. :D

(Ha lesz időm, lesz egy macskos novim is, kell? :D)

______________________________________________________________________________________________

A szürrealisták és köztem az a különbség, hogy én szürrealista vagyok.

/Salvador Dalí/

h, 2014-10-06 22:22 craz

craz képe

Kacagj csak! ;)

Naná, hogy kell az a novella! :)

- - - -
"Igyál, e nedv hűs, mint a - mámor,
s nincs seb, mit heggel nem takar,
igyál, testvér, e mély pohárból,
csupán az első korty fanyar."

h, 2014-10-06 19:05 Horváth János

Horváth János képe

Kedves Craz! :)

Nagyszerű írás :) "Hoffenbaumayermannerffy Lelyla"- ezen lefordultam a székről :)

h, 2014-10-06 22:23 craz

craz képe

Akkor ez ám a fordulat. ;)

- - - -
"Igyál, e nedv hűs, mint a - mámor,
s nincs seb, mit heggel nem takar,
igyál, testvér, e mély pohárból,
csupán az első korty fanyar."

sze, 2014-10-08 07:44 Alastor (nem ellenőrzött)

Nem vicces volt, hanem vicceskedő, sőt, sok helyen kifejezetten kínos. Mintha minden egyes mondattal arra törekednél, hogy nevetségessé tedd az ovlasottakat, de pont ettől iszonyatosan nyögvenyelős lett az egész.
A párbeszédekre ugyanez jellemző, egy pillanatra sem mosolyodtam el rajtuk, arról nem is szólva, hogy olyan szavakat is használsz, amik csak még jobban szétzúzzák az összképet.
Csillámfaszvámpír? Most komolyan? Ne már!

sze, 2014-10-08 07:56 craz

craz képe

Akkor megnyugodtam. Már kezdtem azt hinni, hogy Brúnó mindenkinek tetszik, és nem azért olvassák ennyien, mert sok alatta a hozzászólás. ;)
Legközelebb próbáld úgy olvasni, hogy közben libatollal csiklandoznak - úgy hátha csak összejön az az elmosolyodás. Ellenben, ha az a célod, hogy ez ne történjen meg, akkor közben Babi néni vakargassa a hátadat szögesdróttal. :)
Á, tényleg, az Alkonyatról mi a véleményed?

- - - -
"Igyál, e nedv hűs, mint a - mámor,
s nincs seb, mit heggel nem takar,
igyál, testvér, e mély pohárból,
csupán az első korty fanyar."

sze, 2014-10-08 08:02 Alastor (nem ellenőrzött)

Az, hogy egy elpuskázott lehetőség, ami még érdekes is lehetett volna, ha nem arról szól, hogy négyperceként lekapja valaki a felsőjét, és, ha a főhőst nem akarnánk az első pár oldal/perc után agyonütni egy lapáttal.

sze, 2014-10-08 09:42 Giskard

Giskard képe

Csatlakozom, bár én nem tudtam végigolvasni.

----
Ha nem vigyázok, híres író leszek.

sze, 2014-10-08 21:07 Roah

Roah képe

Elolvastam az összes Tvájlájtot - de csak azért, mert tudni akartam, mi a baj vele.

Azt kell mondjam, hogy a célközönség számára jól lett megírva, még akkor is, ha elvetemült olvasó szemmel néha felröhögtem azon, amit kétlek, hogy annak szánt a szerző.
A hossza...? Külön poén: másfél ujj beférne a sorok közé, a kötetek mérete párhuzamban nőhetett a fogyárral is.
Az utolsó rész hibás, de hangsúlyozom, szerintem ebből semmit sem vett észre a célközönség.. A mozival elszúrták, ugyanis a történetben nem vetkőznek le-fel a farkasok, és jóval több a karakterekben az élet, mint amit a színésznek látszók produkáltak.

Brúnó viszont csúcs! :D
Ha megoszt, akkor aztán végképp nagyot szólt! :)))

--------------- "Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha." (W. Shakespeare)

"Nagy szeretet fél, apró kételyen:
S hol a félsz nagy, nagy ott a szerelem."

cs, 2014-10-09 15:58 Giskard

Giskard képe

Régen az volt a szabályom, hogy amibe belekezdek, kötelező végigolvasnom. Most már semmi kedvem kínlódni, pláne, hogy a jó könyvekre is kevés az idő. Itt persze érdemes végigolvasni, ha véleményt akar formálni az ember, de a humorról elég hamar el tudom dönteni, hogy bejön-e.

----
Ha nem vigyázok, híres író leszek.

p, 2014-10-10 09:31 Roah

Roah képe

Persze, szerintem ezzel sokan vannak így - ettől állhat ízléses pofonokból a világ, nem?

A magam részéről kimondottan kedvelem a megosztó történeteket, azokat, amik mellett nem lehet némán elmenni, vagy így, vagy úgy, de mindenképpen kivált valamit az olvasóból.

Szerintem az egyik legjobb Craz mű, bírtam, és ahogy elnézem, többen is, és még meg is osztotta a közönségét Brúnó.
Hát kell ennél több? :))))

(Egy humorista-komikus van a világon, aki miatt még a moziból is kijöttem. Szegény Jim az, az Észventúra. Idegesít, irritál, eleinte azt hittem, a szinkron lehet a hunyó, túl van játszva a hang, vagy valami, de nem, a saját hangja még rosszabb hatást gyakorolt a fülemre, mint amit itthon kapott. Nem tehet róla, velem nem kompatibilis az egész lénye, alakítása, kinézete, úgy ahogy van - de ez nem jelenti azt, hogy baj van a színésszel. Nagyon népszerű, azon kevés művészek egyike, aki máig megtölti a mozikat. Nem vitatom, sokan kedvelik. Csak a szokásos: kinek a kábel barát, kinek a papné. :))))) )

--------------- "Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha." (W. Shakespeare)

"Nagy szeretet fél, apró kételyen:
S hol a félsz nagy, nagy ott a szerelem."

p, 2014-10-10 13:22 Ovidius

Ovidius képe

Személy szerint eléggé egyszerűnek látom a problémád... :D Persze nem miattad.
Egyszerűen a legprimitívebb zsigeri humort szólítja meg.
Szinte semmilyen intellektuális értelmezésre nincs szüksége annak, amit eljátszik nekünk...

 

 

 

 

----------------------------------

Minden szélmalom ellenfél!

p, 2014-10-10 16:20 Para Celsus

Para Celsus képe

Ezért van piaca a testnedv-genitália-tini-vígjátékoknak is.


"The Rainmakeeeer!"

sze, 2014-10-15 15:34 craz

craz képe

Nocsak! :O
Kíváncsian várom annak a (még) névtelen olvasónak a véleményét, aki dobott rá egy egy csillagot, miért is annyira szar ez a novella? :)

- - - -
"Igyál, e nedv hűs, mint a - mámor,
s nincs seb, mit heggel nem takar,
igyál, testvér, e mély pohárból,
csupán az első korty fanyar."

sze, 2014-10-15 15:41 Gucs

Az újonnan regisztráltak szoktak ilyeneket írni, amikor valaki rosszat szól a "nagy műre". Ne már, craz! :D