Kis kiruccanás

A múlt héten beugrottam futárnak. Nyakonöntőnek kellett elhozni egy láda varázsitalt. Egyik ismerősöm passzolta át nekem a lehetőséget, személyi összeférhetetlenségre hivatkozva. De ez csak annyit takart, nem szerette volna, ha megint gyíkká változtatják.
Kapva kaptam a lehetőségen, hiszen már régen láttam Kyrugát, a mezei boszorkányt. A Szolgáltatóház egyik térkapuján jutottam át arra a rétre, ahol először találkoztam vele. Akkor kíváncsian nézett fel a fára, amin gubbasztottam, majd rászólt a sárkányára, hogy ne csócsálja tovább a hálóból kilógó bal lábamat. A fene se gondolta, egy behatolásgátló biztonsági rendszer annyira hatékony is lehet. Pedig akkor még nem is behatolni akartam.
Most legutóbb már óvatosabban haladtam a kis ösvényen, számítva a csapdák újítására – bár a boszorkány tudta, hogy érkezem. Sasszememmel kiszúrtam egy szakaszt az ösvényen, ahol néhány kő furcsán szabályosan helyezkedett el. Így hát a biztonság kedvéért nagy ívben kikerültem a bizonyos részt, jobbra a térdig érő fűben. Pár pillanat múlva a fű már az égig ért. Legalábbis a gödör aljáról így látszott. Mint később kiderült, Kyruga direkt azért rakta oda a köveket, hogy nekem jelezzék az új csapdát.

A boszira fél órát vártam, míg megjelent a fű felett, és kinevetett. Ubul, a házisárkány álmosan pislogott a verem széléről, nem értette a derültség okát. Inkább két arra repülő madarat kergetett meg, ezt már az újra térdig érő fűből követhettem figyelemmel.
Kyruga még mindig vigyorgott, majd hogylétem felől érdeklődött. Amikor megismerkedésünkkor először töltöttem vele huzamosabb időt, azt gondoltam, amíg kezelte lábamon a sárkányharapást, megitatott velem egy bájitalt is. A tünetekből erre gyanakodtam. De legközelebb a társaságában töltött első percek után újra megjelentek azok a verdeső pillangók a gyomromban. Mint azóta mindig. A boszinak elég volt tetőtől talpig, majd félútig végigmérnie, s már tudta is, milyen az állapotom. Zöld szemében huncut fény villant, majd kézenfogva húzott az ismét egyre feljebb érő fűbe.
Szex után lesétáltunk lidércfényt nézni Kyruga régi kunyhójához.
– Tudod, hogy a dombitörpék bóklászó szellemeknek hiszik a fényeket? – kérdeztem.
– Bélgáz. – A boszorkány egyértelműnek tekintette a magyarázatot, de látva arckifejezésemet, bővebben kifejtette. – A mocsár elnyeli a beleveszetteket, lehúzza, majd megemészti. Csontokat se találnál, mindössze ez a légnemű anyag marad utánuk, amit időnként kiereszt. Semmi különös, a természet rendje. Belőlem se marad semmi, ha már nem leszek.
Mielőtt tiltakozhattam volna, témát váltott.
– Ismered a régen kihalt déli tűzsárkányok történetét? Egy messzi-messzi szigeten éltek, érintetlen, vad tájakon. Ők voltak az uralkodó faj, szilajan, szabadon. Benépesítették az egész szigetet, ha dugtak, remegett a föld, és tüzek gyulladtak. Az utódjaik is tűzben fogantak. Kihalásuk gyorsan következett be, miután felfedezték az análszexet.
Néha nem tudom eldönteni, hogy a boszorkány csak viccel-e.

Később összepakoltuk a különféle színű folyadékkal teli üvegeket, majd hallgattuk a mezőn járó állatok neszeit, figyeltük az égen szálló madarakat.
– Te tudsz jósolni a baglyok röptéből?
– Hát, ha hirtelen megtörik, akkor fájni fog.
– Nekem?
– Nem, a madárnak, ha becsapódik.
– És földrengést megelőzni morcsákvesével?
– Történnek jó dolgok, meg rosszak. Mindig létrejön a kellő egyensúly. Ne akard felborítani! Ha nagyon változtatni szeretnél valamin, az rosszul is elsülhet.
– Mindig is bosszorgány szerettél volna lenni? Nem vágytál többre?
– Hidd el, nem olyan unalmas itt – kacsintott rám. – Jut eszembe, elvinnél még egy láda sört is Kókuszpóknak? Szereztem neki abból a jófajta gyömbéresből, amit annyira szeret – bújt ki ölelésemből a boszorkány.
– Aha, nem gond – feleltem, közben az elmúlt néhány óra, és felrobbanó tűzsárkányok jártak eszemben.
A varázsitalokat majdnem ottfelejtettem.

5
Te szavazatod: Nincs Átlag: 5 (1 szavazat)

Hozzászólás-megjelenítési lehetőségek

A választott hozzászólás-megjelenítési mód a „Beállítás” gombbal rögzíthető.

cs, 2020-01-02 10:21 Dana

Dana képe

Romantika, humor és Ubul.

Ubul for president.

Az eleje szerintem picit körülményes: voltak mondatok, amiket többször is át kellett olvassak, hogy összerakjam. Nem tudom, mi lehet az oka, talán másképp fogalmaztam volna a mondatokat, hogy ugyanaz a szövegkohézió és jelentés meglegyen. (Az is lehet, hogy még nem pörgött fel a szövegértésem.)

***
"I'm blackening pages, but I don't know if it's writing." -- Leonard Cohen

v, 2020-01-05 22:56 craz

craz képe

Ez egy kivágott rész (ötlet) egy másik - készülő - novellából, nem kezdésnek írtam az elejét, talán ez érezhető rajta.

- - - -
"Igyál, e nedv hűs, mint a - mámor,
s nincs seb, mit heggel nem takar,
igyál, testvér, e mély pohárból,
csupán az első korty fanyar."

sze, 2020-01-08 05:18 SzaGe

Mennyi ideig vártál craz a Lidércfénynél a megjelenésre? :)

sze, 2020-01-08 08:46 craz

craz képe

Ha az online Lidércfényre gondolsz, a főoldalon mutatja, hogy hány írás vár, amit beküldtek. Az ottani szerkesztő is szabadidejében dolgozik, kell idő, amíg átfut.

- - - -
"Igyál, e nedv hűs, mint a - mámor,
s nincs seb, mit heggel nem takar,
igyál, testvér, e mély pohárból,
csupán az első korty fanyar."

sze, 2020-01-08 09:05 Licaj Vuv

Licaj Vuv képe

Így már értem. Annak idején mi rögtön befutottunk, egy napot sem kellett várni, vagy még többen voltak, vagy nem tudom, de 2015 előtt történt

Lehet, hogy a riport más kategória, online jöttek a kérdések, válaszoltam vissza küldtem és tán két nap és kint volt. Persze az is lehet, hogy nem. vagy csak nem ott

cs, 2020-01-09 05:57 SzaGe

Igen, ezt én is határozottan láttam, de nem teljesen ezt kérdeztem. Végül is mindegy, ha heteket kell várni bárhová is "publikál" az ember. Majd hozzászokok :)

p, 2020-01-03 15:33 SzaGe

Érdekes történet. Bár tartalmilag - számomra - egy turmixolt fantasy, némi pásztorórával fűszerezve. Több mondatodnak kellett - legalább - kétszer nekifutnom, hogy egyszer megértsem. Zavaros, hogy ki, hol "állt" helyileg a történetben. Mintha a képzeletemben sakkoznék, és a harmadik lépésnél elveszteném a fonalat. Ismertem olyan szaktanárt - kb. huszonöt évvel ezelőtt -, aki tudott fejben játszani. Kikaptunk tőle rendesen. Fogalmam sincs hogy csinálta. Szóval elvesztettem a sztori-madzagot hamarjában, ami kizökkentett az olvasási ritmusomból. Sőt, a bekezdés megértését is veszélyeztette. Ám lehet csak én érzem ezt a "sakk-mattos" döcögést.
A történet végi "tanulság" felett rendesen átléptél. Viszont enyhe Mátrix feelingem volt az egyensúly említésénél :)
Köszönöm az írásodat!!

cs, 2020-01-02 18:55 Bloody Dora

Bloody Dora képe

Egyetértek Danával, Ubul for president.

Én remekül elboldogultam a mondatokkal első olvasatra is, de előbb olvastam a hozzászólásokat, tehét direkt l a s s a n olvastam az elejét, hogy egy menet is elég legyen. Szóval fórom volt, így persze könnyű.

_____________________
Dr. Bloody Dora

cs, 2020-01-02 19:04 SzaGe

Mint amikor egy keresztrejtvénynek nekiállsz, de előtte elolvasod a megoldást az utolsó oldalon? Zsíír :)

cs, 2020-01-02 19:22 Bloody Dora

Bloody Dora képe

Természetesen, sőt, csak olyan keresztrejtvényt vagyok hajlandó megfejteni, amit direkt az én megoldásomhoz írtak.

_____________________
Dr. Bloody Dora

p, 2020-01-03 09:14 SzaGe

A fordított univerzum alapjai. Legalább is nekem :) Egyébként nem olyan rossz az.

v, 2020-01-05 22:54 craz

craz képe

Én meg lassan írtam - ezt is. Jegenye Brúnóval már több, mint fél éve nyűglődöm... :)

- - - -
"Igyál, e nedv hűs, mint a - mámor,
s nincs seb, mit heggel nem takar,
igyál, testvér, e mély pohárból,
csupán az első korty fanyar."

p, 2020-01-03 10:48 Licaj Vuv

Licaj Vuv képe

hiányoztak belőle a goblinok, a sör és pár nyakáttörő, sárkányeledelként debütáló cirmi, egyébként tökéletes. gazsulálok, nem, gratulálok, vagy valami ilyesmi.

v, 2020-01-05 20:47 Malex

Kedves olvasó!
Véletlenül kezünk közé került az író naplója, ami az alábbi mű megszületésének körülményeit taglalja. Változtatás nélkül adjuk közre. Kizárólag erős idegzetűek számára!

Kis kipurcanás
( Az eredeti mű - http://karcolat.hu/irasok/fantasy/craz/kis_kiruccanas - ismerete nélkül izibe fejezd abba az olvasást!)

A múlt héten beugattam a futárnak. Mára szépen gyógyulok. Erről szól a történet – ha nem tudnád –, ezért a címe a Kis kipurcanás. Míg eszméletlenül feküdtem, azt álmodtam, hogy megtanultam írni. Mint a nagyok!
De nagyon elkalandoztam. ( Érti? Elkalandoztam! Hehe. ) Nekikezdek megest.

A múlt héten beugrottam a Dunába. Nem. A múlt héten beleuntam a dumába. Nem. A múlt héten áhhh… Csak tudnám ki mesélte, hogy ide kizárólag részegen szabad feltölteni bármit. Szerintem átvágott. Pedig én elhittem. Olvasgatva a termést.
Innentől kezdve, kedves olvasóm, jól figyelj, mert áradni fog rád a zirodalom ( iroda alom?).

Nyakonöntőnek kellett elhozni egy láda varázsitalt.

Jó kis név, mi? Egyszer csak beugrott, és nagyon tetszik. Rohadt sokat gondolkodtam, hogy mi legyen a neve ennek az egyszer említett, huszonhatod rangú segédmellékszereplőnek, de meg vagyok elégedve. Figyelje, hogy milyen titokzatos lett tőle a mondat? Még nekem is kétszer kellett elolvasnom, hogy azóta se értsem. Hogy neki? Jaaaa… hogy neki! Nem neki, hanem neki. Érti?

Egyik ismerősöm passzolta át nekem a lehetőséget, személyi összeférhetetlenségre hivatkozva.

Ja, igen. Ezt átvitt értelemben, mondhatni költőien kell érteni. Pár sör után a valóság talaján már nehéz megkapaszkodni, így a történetbe átsejlik az említett affér, mintegy keretbe foglalva a történéseket. Ha nem emlékezne az elején írtakra, összefoglalom : az ismerős futár úgy vágott képen, hogy azóta a személyin látható kép és az arcom összeférhetetlen, az utóbbi ráadásul összefércelhetetlen. Hivatkozva : SBO.

De ez csak annyit takart, nem szerette volna, ha megint gyíkká változtatják.

Pedig az SBO-n üldögélve, komolyan mondom, ennél különlegesebb állatformákra is változtattam gondolatban.

Kapva kaptam a lehetőségen, hiszen már régen láttam Kyrugát, a mezei boszorkányt
.
Ide a Nyakonöntőhöz hasonló beszélő neveket találtam ki, a kis boszira, de mivel egyik-másik eléggé obszcénre sikerült, maradtam Kyrugánál. Amúgy a kapva kaptam kifejezés már a múltszázadban is ciki volt, de szerintem jól adja vissza egy horogra akadt kukac képét.

A Szolgáltatóház egyik térkapuján jutottam át arra a rétre, ahol először találkoztam vele.

„csak gyere ki a rétre velem, ott zöld a fű és süt a nap
mindent megtennék érted, szívem, igyunk meg majd valami finomat” – jutott eszembe, miközben kipattintottam a következő rekesz első sörét. Jó kis írás lesz ez, már látom. A végére atomrészeg leszek.

Akkor kíváncsian nézett fel a fára, amin gubbasztottam, majd rászólt a sárkányára, hogy ne csócsálja tovább a hálóból kilógó bal lábamat.

Figyeli, a sci-fi vonalat milyen ügyesen szőttem bele? Először térugrás a térkapun, aztán időugrás az elbeszélő múlt… múltjába. Ezt a hozzáértők félrebeszélő múltnak nevezik. Ha eddig nem sikerült teljesen összezavarnom, kedves olvasóm, akkor a gubbasztottam kifejezés elolvasása során, mély ámulatba eshet, hogy ezzel milyen finoman utalok az elkövetkezendő szexuális töltetű eseményekre, amelyeket a kis boszival cselekszünk meg. Többször. A részleteket kéjes élvezettel fogom ebből a történetből kitörölni, pont úgy, ahogy a nyomokban megmaradt összefüggő, értelmes mondatokat.

Sajnos a napló itt véget ért.
Pontosabban teljesen összeragadt.
:)

v, 2020-01-05 21:26 SzaGe

"Kapva kaptam a lehetőségen, hiszen már régen láttam Kyrugát, a mezei boszorkányt." Itt hogy érted a "mezeit"? Mezei, mint egyszerű, vagy mezei, mint mezőn élő? Áá hagyd, majd kisakkozom :)

v, 2020-01-05 22:36 craz

craz képe

http://karcolat.hu/irasok/fantasy/craz/egy_sablonos_boszorkany_nem_minde...

- - - -
"Igyál, e nedv hűs, mint a - mámor,
s nincs seb, mit heggel nem takar,
igyál, testvér, e mély pohárból,
csupán az első korty fanyar."

v, 2020-01-05 21:26 Licaj Vuv

Licaj Vuv képe

Rendben így már érthetőbb, a goblinokban kiegyezhetünk, egy nyakon öntő próba erejéig, a körülmények hatására a cirmosok mellőzését is elnézhetjük. De akkor mi marad? Az erőlködés, hogy annyi mosolyt csaljunk vagy fakasszunk, mint az eredeti mű, vagy a megelőző hozzászólás.