Ynzinpur

Gadarosh, a lápi óriások első királya, kilépett a sátrából, kihúzta magát, és büszkén tekintett körbe. A nap még nem kelt fel, de az óriásokból álló sereg már ébredezett. A táborba visszaköltözött az élet: a levegőben található óriásbűz mellé sült hús illata keveredett, a csendet kiáltások és egy ökölharc hangjai váltották le. A buta lények folytatták mindennapi életüket, mintha nem is tudatosult volna bennük, hogy egy várat tartanak ostrom alatt.

A sátrak mögött ott tornyosult Nagyvéd, egy kicsiny és elszigetelt ország egyetlen, fallal körülvett városa, mely nevével ellentétben – Gadarosh számára, évek óta először – meglepően kicsinek tűnt. Az emberek lakta város baráti viszonyt ápolt a szomszédos törp klánnal, a Mélybányászokkal, de szövetségük se volt elég, hogy felvegyék a harcot az óriások seregével.

Gadarosh mindezt Golrdadlos, az óriások lobogójának segítségével érte el, mely most ott volt vele szemben, a tábor közepén, egy lándzsára tűzve. Egyszerű, foszlott szövetnek tűnt, de mágikus erővel bírt. Minden óriásnak erőt és bátorságot adott több mérföldnyi körzetében, ha pedig illetéktelen kezek próbáltak hozzáérni, megégette őket. Ahogy Gadarosh a zászlóra nézett, eszébe jutottak a hosszú évek, amiket egyedül, a lobogó keresésével töltött, és az utána következő rövid időszak, amely alatt egyesítette a lápi óriások törzseit, a saját uralma alatt. Már csak pár nap, és éhezni kezdenek a védők – gondolta jókedvűen, és visszabújt a sátrába.

Gadarosht rémálmában törpök üldözték. Sosem értette, hogy férhet olyan sok erő abba a – az óriásokhoz képest – piciny testbe. A törpök bekerítették, és fejszéik a húsába martak.

A király éles fájdalomra ébredt, mintha az álmában szerzett sérülései követték volna a valóságba. Megpróbált felülni, de valami az ágyához szegezte: egy nyílvessző állt ki a vállából. A kezdeti zavarodottságát düh váltotta fel, kitépte a nyilat, és kirontott a sátorból. Táborának első része lángokban állt, törpök és emberek egyesült serege vagdalta a zavarodott óriásokat. Az immár napfényes égbolton nyílvesszők csoportja közeledett, de Gadarosh csak egy dologra tudott figyelni: Golrdadlos, az óriások mágikus lobogója, a győzelmének záloga, eltűnt. Még érezte a varázslatos erőt és bátorságot a testében, de tudta – hiszen a fajtársaival ellentétben, Gadarosh nem volt buta –, hogy az érzés bármelyik pillanatban elmúlhat. Szíve a harc felé húzta, de visszavonulót fújt. Holtan nem tudna bosszút állni.

***

Viernan, és egykori bajtársa, Dean, együtt osont a város azon utcáin, ahol teljes volt a sötétség, még ezen a holdfényes éjszakán is. Utolsó közös munkájuk óta már négy év is eltelt, országukat azonban olyan veszély fenyegette, melyre csak ők ketten kínálhattak megoldást. Egy szomszédos királyság főmágusa állítólag olyan varázstárgy birtokába jutott, amellyel könnyedén győzelemhez segítené hazáját egy háború esetén. A páros feladata volt a varázstárgyat megszerezni, vagy megsemmisíteni.

Elértek céljukhoz: a város közepén fekvő tisztáshoz, melynek közepén magas torony állt. A tornyon egyetlen ajtó és egyetlen ablak látszott.
– Az alaprajzon is volt ajtó? – kérdezte meglepetten Dean.
– Nem – felelte Viernan, és összevonta erőteljes szemöldökét, amely groteszk látványt nyújtott finom fél–elf arcán.
Kúszva haladtak tovább, a tisztás magas füve elrejtette őket az esetleges kíváncsi szemektől. Félúton jártak, mikor Viernan megálljt parancsolt a kezével, és egyedül ment tovább.

A fél–elf pár perc múlva vissza is kúszott.
– Eredeti terv – jelezte a tolvajok néma jelnyelvén, amely csak egyszerű kifejezések közlésére volt alkalmas. A torony falához érve felálltak, az egyetlen ablak pont felettük volt, húsz méter magasságban.

Dean egy apró zsákot vett elő az egyik zsebéből, és a tartalmát, a holdfényben csillogó kékes port, a nyitott tenyerébe öntötte. A varázsport finoman a levegőbe fújta, amely felszállt egészen az ablakig. Ahogy haladt a levegőben, megcsillant minden mágiarészecske, amelynek nekiütközött. A részecskék a levegőben és a torony külsején csak nem-kötött állapotban voltak jelen, és a számuk sem tért el az átlagostól. Ez azt jelentette, hogy nem védi varázslat a torony ezen részét. Dean felvonta az egyik szemöldökét, aztán Viernanra nézett és megvonta a vállát. Viernan bólintott, és fél-elf származását meghazudtoló gyorsasággal mászni kezdett felfelé a kőépületen, kezeit és lábait határozottan rakta egymás után. Nem nézett le, tudta jól, hogy Dean jön utána, és ember létének ellenére a tempót is bírja. Félúton egy távoli bemélyedés felé nyúlt, és hátracsúszott ingujja láttatni engedte aranyozott, elf–munka karperecét, melynek közepén egy fakó, az éjszaka fényeit vissza nem verő kristály díszelgett.

A két bajtárs egymás után vetődött be az ablakon, és rántott fegyvert (Viernan kardot, Dean két tőrt). A mozdulatsort hangtalanul hajtották végre, aztán egyszerre fintorodtak el. A szobában csatornákat megszégyenítő bűz terjengett. A szag ismerős volt számukra, a közelben kétségkívül lennie kellett egy rothadó tetemnek.

A szokásos taktikát alkalmazták: a fél-elf az ajtónál fülelt, míg az ember átkutatta a szobát. Dean az orrát követve a szekrény kinyitásával kezdte. Egy holttesttel találta szemben magát, aki életében a varázsló lehetett. Díszes köpenyének hosszú ujjai teljesen elfedték a kezeit, az egyik szeméből pedig egy varázspálca állt ki. Arca nyugodtnak tűnt, a pálca valószínűleg álmában fúrta át az agyát.

Viernan alig hallhatóan pisszent egyet, hogy felkeltse társa figyelmét.
– Jönnek. Többen. Nagyok - mutatta némán, és megszokásból megérintette az övtáskáját. Apró bombák voltak benne, amelyek sok szorult helyzetből kihúzták már.

Az ajtót egy lápi óriás törte át. Pucér felsőtestébe és farönk vastagságú karjába több helyen is faszilánk fúródott, de észre sem vette. Őrjöngve tekintett körbe a szobában ellenség után kutatva. Szúró fájdalmat érzett a hátában, megperdült, majd a hasában is. Mire észrevette az előtte álló, nála három fejjel alacsonyabb embert, hat lyuk tátongott a gyomrába. Csapásra emelte kétkezes fejszéjét, és lesújtott.

Viernannak nem volt ideje a szoba közepén kibontakozó párharcot figyelnie, mert erőteljes trappolást hallott. Az egykori ajtó helyén kinézve csak a zárt csigalépcső utolsó lépcsőfokait látta, de egyre erősödő bűzt érzett. Az ellenség elé indult, hogy kihasználja a magasság és a szűk hely adta előnyöket a túlerővel szemben.

Dean számára nem volt ellenfél a lassú, több sebből vérző harcos. A lesújtó fejsze elől oldalra ugrott, és tőreivel további három találatot vitt be. Ellenfele ettől csak még dühösebb lett, és újult erővel rántotta fel a fejszéjét. Az óriás az ablak felé pillantott, majd elordította magát:
– Ő az enyém!
Dean hátraugrott, és követte a lény tekintetét. Az ablakon egy második lápi óriás bukfencezett be, és ugrott azonnal támadó állásba. Testét bőrpáncél borította, övéből pedig két fegyvert vett elő, egy fejszét és egy kalapácsot.

A lépcsőn haladó óriás nem volt messze a szobától, amikor észrevette a közeledő elfet, szúrásra emelt pengével. A lápi szörny első gondolata az volt, hogy kétkezes kalapácsával könnyedén lecsapja az apró ellenfelét, de a szűk folyosón nem tudta a hatalmas fegyvert sem a feje fölé, sem oldalra emelni. Megállni már nem volt ideje, így kiszolgáltatott helyzetén feldühödve minden erejét beleadta egy rohamba, remélve, hogy frissen zsákmányolt láncingét nem vágja át a kard hegye. Ha mégis, a mögötte haladó két társa segít neki, amint beérik.

Dean szorult helyzetbe került. A bőrpáncélos óriás folyamatosan szorongatta, és a másik ellenfele is támadásba lendült néha, a komoly vérveszteség ellenére. Hat elhajlás és kitérés után végre lehetősége adódott egy szúrást bevinni az elsődleges ellenfelére, de a tőre éppen csak átment a bőrpáncélon, nem okozott tényleges sérülést. Harci kedve nagymértékben megcsappant, egy pillanatra habozott is a fegyvere visszahúzásával, ami szörnyű hiba volt. Az óriás a kalapácsával Dean kinyújtott kezére sújtott, amit egy reccsenés és éles ordítás követett.

Viernan a társa kiáltását hallotta, tudta, hogy sietnie kell. Teljes testsúlyát beleadta a döfésbe, amivel a felé rohamozó monstrumot fogadta. Ekkora, láncinges ellenféllel szemben ez vesztes helyzet lett volna, de a tolvaj kardját egy elf mesterkovács készítette. A páncélt gond nélkül szúrta át, hegye az óriás hátából tört elő. A gerincét is átvágta, a lénynek ott helyben vége volt. Lendülete még vitte tovább, de Viernan addig hátrált, amíg teljesen megfékezte. Vett egy nagy levegőt. A lépcsőfordulóban másik kettő ellenség tűnt fel, akik már megfontoltabban közeledtek, látván halott társukat. A torony földszintjéről egy ajtó berúgása, és egy fenyegető kiáltás hallatszott:
– Mi van már? Két egyszerű tolvajt se tudtok elkapni?
Viernan érezte, hogy hamarosan találkozik a rajtaütés szervezőjével, bárki legyen az.

Dean bal karja ernyedten lógott a teste mellett, a tőr lassan csúszni kezdett használhatatlanná vált kezéből. A túlélés érdekében elkeseredett lépésre vetemedett: jobb kezében lévő fegyverét a csupasz felsőtestű ellenfelének mellkasába dobta, aki ezt az újabb sérülést már nem bírta ki, és halálhörgést hallatva összeesett. A megmaradt tőrét az ép kezébe vette, és úgy nézett szembe a páncélos óriással, aki már nem vigyorgott annyira. A harcos támadásba lendült, fejszéje és kalapácsa szinkronban mozgott. Dean egyre lassulva próbálta követni a tempót és kitérni minden támadás elől, de a halál pillanatokon belüli közelségbe került számára.

Viernannak most nem volt szerencséje, közelebbi ellenfele két egykezes fejszével, távolabbi lándzsával támadott, így egyszerre három fegyvert kellett hárítania egyetlen kardjával. A fordulón túlról két további óriást hallott közeledni, így gyorsan ki kellett találnia valamit. Szabad kezével letépte táskáját az övéről, és az ellenfelei mögé dobta. A robbanóanyagok egyszerre való aktiválódása nagyobb erejűre sikerült, mint az elf tervezte. A torony fala egy méteres körzetben megsemmisült, a két harcos pedig lángolva csapódott a tolvajnak, maguk alá temetve őt. Valójában ez volt a szerencséje, mert kikecmeregve látta, hogy a hátsó óriás szinte teljesen elégett, a közelebbi húsát pedig a gerincéig lemarták a lángok. Egy pillanatra elmosolyodott, de nem volt ideje gyönyörködni a cselében, mert kifogyott a trükkökből, a társa pedig a segítségére szorult. Rohanva ment vissza az emeleti szobába, és gyorsan felmérte a helyzetet. Dean bal keze ernyedten lógott, az egyik lábára sántított, és több helyen vágások díszítették, míg ellenfele szinte sértetlenül állt előtte, és támadott kitartóan. A fél-elf odaszökkent, és a mit sem sejtő lápi szörnyet könnyedén kivégezte hátulról.

Dean nem tudott volna lemászni a falon, ezért harcolniuk kellett. Ő a szekrénynél támaszkodva, míg Viernan közte és az ablak között vett fel védelmi állást. A hangokból ítélve még ketten közeledtek, sétálva a lépcsőn. Az elsőnek felbukkant tekintetéről az óriásoktól szokatlan értelem sugárzott. Besétált a szoba közepére, míg a másik az ajtónál maradt, a kiutat teljesen elállta hatalmas termetével. Mind a ketten jó minőségű láncinget viseltek, kétkezes kardjukat lazán tartották a kezükben.
– Gadarosh vagyok! - jelentette be az alacsonyabb ünnepélyesen.
A tolvajok kérdőn néztek össze, amelytől büszkesége haraggá változott.
– Ha az enyém nem is, Sörszakáll Fenn neve csak mond nektek valamit! Végül elárult titeket, de így is halálra kínoztam – mondta gonoszul vicsorogva, de a két bajtárs továbbra sem mutatott érzelmet. Viernan önkéntelenül felvonta a szemöldökét.
– Ne játsszátok a hülyét! – üvöltötte Gadarosh, kikelve magából. – Négy évvel ezelőtt Nagyvéd városában voltatok, és elloptátok Golrdadlost, az óriások lobogóját. Sörszakáll a kínzás ellenére is esküdözött, hogy nem volt a seregemben áruló, a lobogót ti ketten szereztétek meg, annak ellenére, hogy minden nem-óriást halálra éget, aki hozzáér. Mondjátok el, hogy lehetséges ez, és hol a lobogó! Cserébe még ma meghaltok, és nem vár rátok több hónapnyi kínzás.
– Szerintem így is, úgy is kínzás várna ránk – mondta Viernan félelem nélkül, és megforgatta a kezében a kardját.
– Várj, Viernan! – mondta Dean, és kinézett az ablakon. Becslései szerint már csak pár perc volt hátra, míg felkel a nap. Remélte, hogy bajtársának is eszébe jut majd a csel, amit kigondolt. – Elmesélem neki. Közismert tolvajok voltunk, de bizonyíték hiányában sose kaptak el. Már a király is névről ismert, és az ostrom utolsó előtti napján, az étkészletek elfogyása előtt megkeresett minket. Segítségre nem számíthattunk, így a támadás volt az egyetlen esélyünk a túlélésre. Az volt a terve, hogy ellopjuk a lobogót, a védők pedig a közeli törpök segítségével lerohannak titeket. A nap első sugaránál támadnak, ha sikerrel jártunk ha nem. Sörszakáll, akivel már találkoztál, az emberei segítségével egy alagutat kezdett ásni föld alatt a lobogó felé, de a nap már felkelőben volt. A zászlótól tíz sátornyira másztunk a felszínre. Mire átküzdöttük magunkat pár meglepődött óriáson már felkelt a nap, pont ahogy most – mondta, és az ablak felé intett, amely pereme felett beszűrődött az első napsugár.
– A védők kirontottak a kapun, a közeli hegyekből pedig törpök rohamoztak – vette át a szót Viernan. Fenn megpróbálta kihúzni a lobogót tartó lándzsát, de az csúnyát megégette, így hát nem vittük sehova.
– Micsoda?! Hiszen nem volt ott, a saját szememmel láttam – fakadt ki Gadarosh.
– Ó hogy az, azt ezzel csináltam – mondta Vernan és felmutatta karperecét, amiben a kristály élénken ragyogni kezdett, ahogy a napfény rávetült. – Ha feltölti a nap, akkor bármit el tud tüntetni a szem elől. Rádobtam a lándzsára és kimondtam a kulcsszót.
Gadarosh arcán tisztán látszott a megdöbbenés, majd a harag, amikor megértette, hogy Golrdadlos mindvégig ott volt, csak éppen nem volt látható. Ha nem fúj visszavonulót, akkor legyőzték volna a támadókat.
– A kulcsszó pedig nem más, mint ynzinpur – fejezte be Viernan, és láthatatlanná vált.
Gadarosh szemei elkerekedtek, hátrálni kezdett, és a társára üvöltött:
– Támadj!
A testőr Dean felé rohamozott, ám mielőtt elérte volna, összecsuklottak a lábai és a földre zuhant. A láncinge szétszakad, a térdhajlatain és a hátán is vágások látszottak, a vér tócsába gyűlt alatta. Viernan újra láthatóvá vált, az óriások vezére azonban elmenekült.
– Mit gondolsz, utána menjünk? – kérdezte az elf.
Dean egy vigyorral válaszolt.

5
Te szavazatod: Nincs Átlag: 5 (1 szavazat)

Hozzászólás-megjelenítési lehetőségek

A választott hozzászólás-megjelenítési mód a „Beállítás” gombbal rögzíthető.

k, 2019-09-17 14:43 Blade

Blade képe

Profi írásnak tűnik, olyan Salvatorés-hentelős-akciódús. Szegény óriás, mindig csak menekül...gonoszok ezek az elfek!

k, 2019-09-17 17:22 Tim

Bonyek, Blade, mikor olvastál utoljára profi fantasyt? :D

sze, 2019-09-18 09:52 Blade

Blade képe

Hát kinek mi a profi. Bizonyos hálózatkutató szerint (Barabási úr Erdélyből) a teljesítmény megítélése egy bizonyos mérték felett már rettentően szubjektív. Például profi borbírák nem ismerik fel ugyanazt a bort, amikor kóstolgatják őket sorban és a szervezők rafináltan 2x adnak nekik belőle...

(Amúgy az elmúlt 1 évben mondjuk regényt se olvastam, nemhogy fantasyt...)

Szóval felmerül a kérdés, mi a profi?

cs, 2019-09-19 18:50 Tim

Hát, nem tudom, Blade, én mást gondolok erről...
Szerintem inkább az szubjektív, hogy egy novella tetszik-e az olvasónak vagy sem. Az viszont hogy milyen elvárásokat lehet támasztani egy profi szöveggel szemben, az egy ideje elég jól leírható. És biztosíthatlak, hogy a fenti mű semmilyen szempontból nem az. Sőt, nagyon-nagyon messze áll mindattól, amit a szakma annak tekintene.
Ha kiadói szemmel nézem – ahogy a beérkező anyagokat szoktuk –, akkor már első bekezdésből látom, hogy a szerzőnek gondot okoz kiválasztani a megfelelő szavakat és nem elég magas a nyelvi szintje. (Vélhetően nem olvas eleget.)
Ha oktatói szemmel nézem, akkor látom, hogy már a nullás szinten is akadnak problémák, de ha attól eltekintek, az első szintre jellemző hibák már tömegével fordulnak elő. (Vélhetően nem tartotta eddig fontosnak, hogy írástechnikailag képezze magát.)
Ha szerkesztői szemmel nézem, akkor látom, hogy ad hoc módon tesz állításokat, amelyeknek akár már a következő bekezdésben saját maga mond ellent. Látom, hogy képtelen tartani a fókuszt és folyamatosan váltogatja a nézőpontokat. Látom, hogy nincs téma, nincs dramaturgiai ív, a stílus ingadozik. A szerkezetéről meg inkább ne is beszéljünk. (Vélhetően nem az olvasókat, hanem saját magát akarja szórakoztatni.)

Tulajdonképp egy kezdő béta is ízekre tudná szedni ezt a novellát, nemhogy egy szerkesztő. Ezek után már csak az a kérdésem: ugyan melyik faktor miatt kellene profinak tartanom?
És ha mégis elhasználjuk a „profi” szót erre, mivel illessük a valóban hozzáértő írók műveit?

Nem zárom ki, hogy a szerző egyszer majd képes lesz figyelemreméltó műveket alkotni, de addig még nagyon-nagyon sokat kell tanulnia.

cs, 2019-09-19 19:21 Licaj Vuv

Licaj Vuv képe

Ha lehetne értékelni a hozzászólásokat, most itt virítana öt csillag, Nekem Hamarjában Roah hozzászólásai jöttek be, de most felsorakoztál melléjük a dobogóra, a saját szememmel nézve élvezet volt olvasni.

p, 2019-09-20 08:41 Daniel Blais

Köszönöm a kritikát és a tanácsokat, még ha nem is közvetlenül nekem lett a hozzászólás címezve. :)

k, 2019-09-24 08:09 Blade

Blade képe

Elnézve a szakmai vitákat néha nagyon úgy tűnik, hogy a szakma is szubjektív...nem csak ez, szinte majdnem mindegyik.
De legyen neked igazad!

k, 2019-09-17 19:46 Daniel Blais

Köszönöm, a Salvatorés-hentelős-akciódús történetek a kedvenceim, úgyhogy ez különösen jól esik. :)

sze, 2019-09-18 09:53 Blade

Blade képe

Egy darabig én is szerettem ezeket, de nem egy változatos műfaj...;)

k, 2019-09-17 16:45 Howel

Howel képe

Sajnos telefonról, de engedj meg nekem néhány megjegyzést.

"csendet kiáltások és egy öklözés hangjai váltották le." -kérlek, lehetne ökölharc?
"mely nevével ellentétben – Gadarosh számára, évek óta először –, meglepően kicsinek tűnt" - nkv
"egyetlen fallal körülvett városa, " - ha azt akartad írni, hogy egyetlen fal veszi körül a várost, akkor jó. Ha egyetlen város, akkor vessző
"Gadarosh mindezt Golrdadlos, az óriások lobogójának segítségével érte e" - mit?

Egyelőre ennyi, mert telefonon nem látom a hozzászólásom alját, de még jövök, ha szeretnéd, mert a "hat lyuk tátongott a gyomrába" elég fura.

______________________

"Violence is the last refuge of the incompetent."

"Nincs megvetendőbb gyávaság, mint ha tudjuk, mi a helyes, mégsem tesszük meg."

k, 2019-09-17 18:19 Licaj Vuv

Licaj Vuv képe

Elvből nem szoktam egyetérteni a macskákkal. Talán King alvajárói óta. De most ott a pont az ökölharc okán, és nem le, hanem fel.

k, 2019-09-17 19:44 Daniel Blais

Szeretném persze, köszönöm a segítséget.

Első hármat javítottam, a negyediknél mindarra gondoltam, amit előtte leírtam. Mint a gyalog galoppban, "egy szép napon ez mind a tiéd lesz". Persze az igaz, hogy a fiú ott is visszakérdez, hogy mi. :)

Az öklözés szót meg akartam védeni, de a google első pár találata azonnal meggyőzött róla, hogy neked van igazad. :)

sze, 2019-09-18 17:23 Roah

Roah képe

Lövésem sincs, mire kaptad ezt az értékelést, ezt az ötöst, de már most hozok kötszert, fertőtlenítőt, némi varázsigét, védelmet, mert erre az írásra ötössel virítani nyílt kihívás egy vérbeli olvasónak.
A kötszer és a fertőtlenítő - csípni fog, de csak egy pillanatig -, az egónak lesz, szóval fel vagyok készülve itten mindenre.

Egyébként én sem értem...

Felém ez az írás még nem értékelhető kiválóra, huhuhu, Karcos szemmel még nagyon nem.

Ne haragudj, de nekem már a cím is sablonos - mintha csak kötelező lenne: nem is tudtam a műfaji besorolást, de már evidencia, hogy végy sok mással hangzót egymás mellé, lehetőleg az olvasónak törjön bele a nyelve, nehezen jegyezze meg, és lesz belőle új faj/és vagy/fentezi karakter/fentezi város név, a lényeg, hogy fentezi...

És lőn; a história fentezi...

...fentezi, ó, fentezi, miért nem vagy te fentezi...

Ismered Martint? :)))

Tudod, aki végre szakított egy tonna klisével, hagyománnyal, és feltámasztotta a műfajt, akinek munkája nyomán végre felemelkedhetett a zsáner, méltó helyére?
Hm?
Ismered?

"A táborba visszaköltözött az élet: a levegőben található óriásbűz mellé sült hús illata vegyült, a csendet kiáltások és egy ökölharc hangjai váltották le."

'Található' - inkább egy katalógusba való, nem?
'Vegyült'- stílidegen
''Váltották le' - egy politikust, egy kapitányt, de ökölharc hangjai? Mit értesz 'ökölharc hangján'? Vagy mit váltottak le?

És ez csak az eleje, talán a második, harmadik mondat?

"Minden óriásnak erőt és bátorságot adott több mérföldnyi körzetében, ha pedig illetéktelen kezek próbáltak hozzáérni, megégette őket."

Körzet? Mondjuk nézem a jó oldalát: nem kerület.

"Egy szomszédos királyság főmágusa állítólag olyan varázstárgy birtokába jutott, amellyel könnyedén győzelemhez segítené hazáját egy háború esetén."

Állítólag?

"A lesújtó fejsze elől oldalra szökkent, és tőreivel további három találatot vitt be."

A 'lesújtó fejsze elől' nem szökkennek, hanem ugranak, menti a fejüket, az irhájukat, az életüket, rohadt gyorsan - egy véres harc kellős közepén nem szökken senki.
Nem vitatom, lehet elegánsan védekezni, támadni, csak nem így.
Keleti harcászatban van elegancia, szét lehet törni szabályos mozdulatokkal egy könyököt, vagy más harcászati eszközökkel gyönyörű a metélés, vágás, vérfürdő nélkül, de nekem az általad leírt szökkennéses oldalazás egyszerűen nem áll össze. (Jó, nem tudok képmutatni, az őszinteség a Karcos filozófiám: nekem ez nem fájt, nem harc. Olyan az egész ábrázolása számomra, mintha táncolnék. Tánc közben vannak ilyen mozdulatok. Nekem sikerült box közben bal orsócsontot törnöm, szépen körbe. Kesztyű nélkül vittem be. Kajak megérdemeltem a törést, mert ja, a harc nem tánc - ezt egész könnyen megtanultam hat hét gipsz után. Szóval nekem ez a leírás tiszta táncparkett, a mozgások, a kecses szökkennésekkel, a tőrrel, meg a többivel. Ráadásul semmi új nincs benne, nem szántam senkit, nem izgiztem senkiért, nem féltettem senkit, nem aggódtam, nem drukkoltam, még úgy se' ha tisztában voltam vele, hogy ez nem egy Yurij Boyka lesz, tehát...csak sima tánc-közvetítésként éltem meg, tájékoztató jelleggel. )
Ne haragudj.

" Megállni már nem volt ideje, így kiszolgáltatott helyzetén feldühödve minden erejét beleadta egy rohamba, remélve, hogy frissen zsákmányolt, minőségi láncingét nem vágja át a kard hegye."

Minőségi láncing?

" A páncélt gond nélkül szúrta át, hegye az óriás hátából bukkant ki."

"A lépcsőfordulóban másik kettő ellenség bukkant fel, akik már megfontoltabban közeledtek, látván halott társukat."

Komolynak szántad? Mert a 'bukkant' mókás szó, olyasmi, mint a 'kandikált' - az ilyen szavak használata azért necces, mert elveszi a helyzet komolyságát, sőt, komikummá változtatja a legjobb bunyós leírást is, valami börleszké.
Hm?
Érted? :)))
Mi van, ha egyszerűen csak azt írod, 'állt ki', vagy lehet ennél érzékletesebben is ábrázolni, hogy felnyársaltatott, hm?

"– Nem – felelte Viernan, és összevonta erőteljes szemöldökét, amely groteszk látványt nyújtott finom fél–elf arcán."

Fontos ez?
A szemöldöke állása? Most komolyan. Van jelentősége annak, egy rövid terjedelmű írás cselekményének kapcsán, hogy miként állt a szemöldöke és milyen fazonú-vonalú-formájú-ívű volt a karakternek, mialatt kommunikált? Meg a grimaszai?
Egyrészt nincs rá mozgástér, másrészt mi a funkciója, harmadrészt ereszd be az olvasót.

Ne kívülről szemlélődj, az az olvasó dolga - mutasd meg, amit nem láthat senki, belülről (!) mutass kifelé!
Láttasd a látathaltatlant! Mutasd meg a megmutathatatlant!
Azokat a dimenziókat tárd fel, amikre csak és kizárólag az irodalom képes, semmi más! Nincs a mozis trükk, háj-tek csodaterem, ami a láthatatlan dimenziókat a nagyérdemű elé tárja, csak az irodalom!
Jusson ez eszedbe, amikor arcokról, hajakról, frizurákról számolnál be - kerüld őket, és nézd meg, mennyi értékesebb, fontosabb ábrázolni való van egy szemöldöknél, egy szájnál, vagy váll-mozdulatnál.

Ápropó: tudod, miért mondják azt, "Ne mondd, mutasd!" ?

"Sörszakáll Fenn"

Ez viszont ká jó! Na, ez tetszik nekem, ez az! Ez kellene ide! Ez a név bitang jól hangzik.

"Díszes köpenyének hosszú ujjai teljesen elfedték a kezeit, az egyik szeméből pedig egy varázspálca állt ki. Arca nyugodtnak tűnt, a pálca valószínűleg álmában fúrta át az agyát."

Ne haragudj, szívből sajnálom, de itt felnevettem már.
Vizuális vagyok, ráadásul befigyel egy alanytévesztés-lájt, és első blikkre úgy tűnt, hogy a varázspálca álmodott, meg ízé...

Végigolvastam; de csak akkor folytatom tovább, ha szeretnéd.

Addig is hagyok munkát másnak is.

Csak azért ugrottam be hozzád, mert úgy éreztem, tudnod kell, hogy ez az írás nem ötös, szerintem - egyszerűen megérdemli, hogy ennél a nívónál fényévekkel jobb legyen, tudnia, ismernie kell, mi a baj vele, mi lehet baj, és szabályosan bántott a tény, hogy valaki, akárki, bárki elvigyen a málnásba, 'kiváló' értékeléssel, megfosztva a fejlődés és tanulás lehetőségétől. A tanulástól, igen, hisz' az írás a Karcon van publikálva, egy irodalmi műhelyben. És ez azt feltételezi számomra, hogy nem ötösözésre és tetszikezésre vágyik az írás elkövetője, amit bármelyik amatőr portálon megkaphat, amik tapossák egymást a neten, tudod, azok, ahol le van írva egy gé betű, és már hullik is az ötös, ha egy darab mondat is van, akkor szuperszónikus dicsérgetést kap, nem, ez az írás itt landolt, nálunk, a Karcon.
És tudnia kell, hogy van egy tonna munka vele, van sok-sok szakmai fogás, hiányosságok, tapasztalatlanság, amik érdekelhetik.

Bízom abban, hogy akiben van kakaó, és van szufla, az nem hagyja annyiban, nem malmozik, és nem dől hátra, nem teszi fel a lábát, hanem érdekli, mire fel kapott ötöst.

Remélem, tudtam valamit segíteni - akárhogy is lesz, a közelben maradok, biztos ami tuti, ez az ötös tényleg meredek itten erre az írásra, szóval a defibrillátort készen létben hagyom.

Isten hozott a Karcolaton!

"A tudás értékesebb lehet az aranynál, és halálosabb a tőrnél."

https://www.youtube.com/watch?v=D6EDrPC3oeA

--------------- "Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha." (W. Shakespeare)

"Nagy szeretet fél, apró kételyen:
S hol a félsz nagy, nagy ott a szerelem."

sze, 2019-09-18 18:04 Licaj Vuv

Licaj Vuv képe

Sok igazságod van itt, én is töprengtem az ötösön, adnék rá egy egyes annak az átlaga három, na az éppen hogy sok lenne, a kettes meg kevés, a többi stimmel. Szóval ez éppen elmenne nálam, de ilyen találó és teljes értékelésre nem vállalkoznék. A sztoriban nincs ellentmondás, a leváltás felváltásként elmegy szódavízzel, ahogy a homokról hozott savanykás borom.

sze, 2019-09-18 21:47 Daniel Blais

Az ötöst nem tudom ki adta, nem beépített ember. :)

"A 'lesújtó fejsze elől' nem szökkennek, hanem ugranak"
Ezzel nem teljesen értek egyet, szerintem egy harcban egy tényleges ugrás akár halálos is lehet az ugróra nézve. Ha például megnézel pár ufc meccset, gyakran látható, hogy az ütések elől szinte apró fejmozdulatokkal, elhajlásokkal térnek ki, próbálják minél kisebb mozdulatokkal megoldani a védekezést. Egy fejsze persze más tészta, és ténylegesen fordíthat rajta a támadó, hogy aztán utánad kapjon az éles végével, de ez kétkezes fegyvernél nem megy túl gyorsan, főleg nem egy eleve sebesült és lassú ellenfélnél. Egy rövid szökkenéssel, szúrótávon belül maradva, mire leér az ellenfél fejszéje, már be is vihetsz neki egy találatot.

A többi észrevételed teljesen jogos szerintem is, neki is álltam kijavítani őket, de aztán arra jutottam, hogy inkább egy kevésbé késői órában. :)
Köszönöm a segítséget!

"Végigolvastam; de csak akkor folytatom tovább, ha szeretnéd."
Szeretném, persze. Minden segítséget / kritikát szívesen fogadok.

"Isten hozott a Karcolaton!"
Köszönöm, és a részletes elemzést is!

cs, 2019-09-19 19:41 Roah

Roah képe

Rokonszenves a hozzáállásod. Rokonszenves az is, hogy nem utasítasz el segítséget, hanem vitatsz, nem hárítasz, és ami a legfontosabb: nem minősítesz.

Alkuképes vagyok.

Egy valamit azonban szögezzünk le: ez a te írásod.
Hogy mit változtatsz meg, az a te dolgod, te jogod, úgy is fogalmazhatnék, a te felelősséged.

Annyit tudok tenni, mindössze, hogy elvetemült Karcosként, közel tíz éves itteni rutinos előnnyel, hazai pályán elmondom a benyomásaimat; szabályokat, és szubjektívet észrevételeket, olyasmiket, amik gondolkodásra is késztethetnek.
Ennyit tehetek.

Hogy mit kezdesz az infokkal, ráhagyod az olvasóra, és magadnak írsz, teszel arra, mi az ábra felé (valami azt súgja, nagyon is érdekel, mi az olvasók észrevétele), vagy javítgatod, és ami szerintem a legfontosabb, gondolkodni fogsz, tanulni - változtatni.

"A 'lesújtó fejsze elől' nem szökkennek, hanem ugranak"
Ezzel nem teljesen értek egyet, szerintem egy harcban egy tényleges ugrás akár halálos is lehet az ugróra nézve. Ha például megnézel pár ufc meccset, gyakran látható, hogy az ütések elől szinte apró fejmozdulatokkal, elhajlásokkal térnek ki, próbálják minél kisebb mozdulatokkal megoldani a védekezést."

Egyrészt nem ilyen harcról írtál (gyanítom, ez volt a cél, de nem így írtad le), másrészt az ugrás kicsi is lehet, oldalra - amit szerintem te szökkenésnek írtál, amit egy kecses ugrásra használnak gyakrabban, az egy oldalra lépés, amit fejmozdulat követ. Kilép, ellép, és fej - nyak -, követi. Ha ezt szökkenésnek (lágy mozdulat)írod, kapásból egy keringőt látok.
Érted így?

"Egy fejsze persze más tészta, ..."

Hát ez az, erről beszélek. ;)
Ha fejszével csapnak fej irányába, reflexből ugrasz hátra, vagy kapod el a fejed. (Az agy a hunyó, irtó önző kütyü. Úgy szól a programja, hogy önmagát védje - rémlik a kéz, kar sérülés, mert örökké védik a fejet? -, mintha csak ő létezne a testen, semmi más. Reflex, ösztön, hívd ahogyan szeretnéd. A formája is, kerek, a koponyacsont, amiben van, a legkeményebb csont, szóval elkapod a fejed. A szökdécsel, szökken más hangulatot ad egy olyan jellegű harcnak, amit te szerettél volna írni.
Örülök, hogy felismered a lényeget, és érvelsz. :))) Ez azt jelenti, nagyon is érdekel a sztorid sorsa. :)))

A lényeg az, hogy a hitelesség múlhat egy-egy ilyen ábrázoláson. Nem könnyű egy jó bunyót leírni, egy jó harcot, egy jó csatát. De ha sikerül, veszettül sokat tanulhat belőle a szerző. ;)

"Gadarosh, a lápi óriások első királya kilépett a sátrából, kihúzta magát, és büszkén tekintett körbe. A nap még nem kelt fel, de az óriásokból álló sereg már ébredezett. A táborba visszaköltözött az élet: a levegőben található óriásbűz mellé sült hús illata keveredett, a csendet kiáltások és egy ökölharc hangjai váltották le. A buta lények folytatták mindennapi életüket, mintha nem is tudatosult volna bennük, hogy egy várat tartanak ostrom alatt."

Ez a bekezdés az eleje; mi a célja a jelenetnek?
Felkel, körülnéz és visszafekszik. ('királya' után amúgy egy vessző kell. ;)
Miért?

"Viernan, és egykori bajtársa, Dean, együtt osont a város azon utcáin, ahol teljes volt a sötétség, még ezen a holdfényes éjszakán is."

Nem kell az 'együtt', szerintem elég lenne egy 'osontak', de a mondat ellentmondásos: vagy koromsötét van - no közvilágítás -, vagy holdfényes éj, a kettő együtt nem működik. (Amúgy azt sugallja az olvasónak az ellentmondásosság, nem csak itt, általánosságban is, hogy a sztori bizonytalan, a szerző nem tartja erős kézben a történetének szálait.)

"A tornyon egyetlen ajtó és egyetlen ablak látszott."

Látod?
Az előző mondat csapdáját? Sötét van, és még hangsúlyozottan is sötét - miként látszik az egyetlen ajtó és ablak?

Ezért kell alaposan átolvasni, átgondolni az utómunkálatoknál, mi van a wördön elkövetve, hogy ne ásson a szerző magának vermet.
Sima holdfényes éj, fekete-fehér leírással, és kész. (Olvasás. :))) Olvass több fentezit, vagy amit kedvelsz. Azokból akaratlanul rögzülhetnek ilyenek (is.) Hm? :)))

"Kúszva haladtak tovább, a tisztás magas füve elrejtette őket az esetleges kíváncsi szemektől. Félúton jártak, mikor Viernan megálljt parancsolt a felemelt kezével, és egyedül ment tovább."

Látod ezt magad előtt? A kúszást? Mert én igen - nem kell a 'felemelt'. 'Megállj parancsolt a kezével, és ennyi.
Túl sok gondot fordítasz a mozgások közvetítésére, aprólékosan, és sok hibát követsz el ezek miatt.
Darabossá teszik a fogalmazásodat, szaggatják a szöveget, feleslegesek, szerepük jószerivel nincs is - nem a mozgásért van az írás, a külsőségekért, hanem csak kiegészítik az olvasónak mutatott sok dimenziós képvilágot.
Ebben az írásban ez fordítva van, szerintem.

"A fél–elf perceken belül vissza is tért, továbbra is kúszva közlekedve."

Szóval nem hajóval jött...
Ne haragudj.
Mi a gond azzal, hogy 'visszakúszott'? Rögvest visszakúszott? Ilyesmik?

Bírod még?
Komolyan kérdem.
Segíteni szeretnék, de egyszerre mindent nincs szívem a nyakadba zúdítani - tudom, hogy sok lehet a verbális kumite, a mentális térdtörések, állas, még akkor is, ha udvariasnak tűnsz, és szívósnak.

Szóval folytassam, még mindig bírod?

--------------- "Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha." (W. Shakespeare)

"Nagy szeretet fél, apró kételyen:
S hol a félsz nagy, nagy ott a szerelem."

p, 2019-09-20 08:30 Daniel Blais

"Ha ezt szökkenésnek (lágy mozdulat)írod, kapásból egy keringőt látok.
Érted így?"
Meggyőztél. :)
Az ugrás szónak a drasztikussága zavart, de igazad van, lehet kicsit is ugrani, és a lendületet jobban kifejezi. Illetve a harchoz talán jobb is egy drasztikusabb szó, elvégre egy ugrás még nem vetődés.

"Ez a bekezdés az eleje; mi a célja a jelenetnek?
Felkel, körülnéz és visszafekszik. ('királya' után amúgy egy vessző kell. ;)
Miért?"
A helyzetet szerettem volna bemutatni általa, de igen, lehet hogy fölösleges ez a leírás egy novellába, és kezdhettem volna ott, hogy kirontanak a védők.

Ismételten jogosnak érzem az észrevételeidet, és köszönöm a segítséget, illetve hogy ennyi időt fordítasz erre.

"Bírod még?"
Sőt, kifejezetten örülök, hogy ilyen részletes kritikákat írsz. Egy nagyon bölcs embertől egyszer azt tanultam, hogy ha valaki csak dicsér, akkor kezdjek el gyanakodni, viszont ha valaki elmondja mit csinálhatnék jobban (akár bunkó módon is (ami egyébként rád egyáltalán nem igaz)), akkor legyek hálás, mert csak segíteni szeretne.

"Szóval folytassam, még mindig bírod?"
Igen, én örülnék neki, és köszönöm még egyszer. :)

szo, 2019-09-21 07:43 Roah

Roah képe

Mindig ez a jelenet jut eszembe, amikor szívós és kitartó felhasználóval van dolgom a Karcon:

Retro. ;)

https://www.youtube.com/watch?v=VnYDrs2ykcI

...szóval sok-sok borulás, esés, egyensúlyozás, csont-repedés, ficam, rándulás, zúzódás.
Sérülések.

Jár a pihenés, egy kis csill, meditatív kikapcs, még sztend báj se, semmi se - erre még visszatérek alább. ;)

Gyötröm kissé a logikai és az ellentmondásos mondatokat – azokat a részeket, amik végül összetörték számomra az írást.
Ripityára.

„– Jönnek. Többen. Nagyok - mutatta némán, és megérintette övtáskáját, meggyőződve róla, hogy nem hagyta el. Apró bombák voltak benne, amelyek sok szorult helyzetből kihúzták már.”

Övtáska; tehát kicsi, ha egy övön elfér, ugye – van súlya, ergo minek csekkolta le? Éreznie kell három bomba súlyát.
Ha tudatni szeretnéd a karakter felszerelését, mutasd meg másként. :))) Olvass többet. Javítsd mások írásait, itt, a portálon, és meglátod, bitang sokat tanulsz belőlük. Egyrészt észreveszed a bakikat, többet, mint hinnéd, másrészt rögzül, és jó irányba fog mozdulni a te írásodkor a fejed-kezed, sokkal kisebb eséllyel követed el magadnál a hibákat.

„Elértek céljukhoz: a város közepén fekvő tisztáshoz, melynek közepén magas torony állt.”

Hogy kerül egy tisztás oda, a város közepére? És a közepének közepén áll az a torony.
Sehol-senki, nincs info arról, hogy bárki lenne még ott rajtuk kívül, a körömsötétben – minek kúsznak onnan tovább?

„Kúszva haladtak tovább, a tisztás magas füve elrejtette őket az esetleges kíváncsi szemektől.”

A város közepén egy tisztás, toronnyal, magas fűvel – miféle kíváncsi szemek vannak ottan és hol voltak eddig?

„Félúton jártak, mikor Viernan megálljt parancsolt a kezével, és egyedül ment tovább.”

Miért ment egyedül tovább?
Ha felderítés a cél, annak is kellett volna legalább egy lájt-motiváció, hm?

„A torony falához érve végre felálltak, az egyetlen ablak pont felettük volt, húsz méter magasságban.”

Itt már láthatatlanok? Azért álltak fel? A ’Végre’ is kiszólás, mert a narráció tájékoztat, nem minősít, nem ítél – ez a karakter dolga. Hadd gondolja azt az olvasó, hogy ’végre’, nem kell a szájukba adni, mit gondoljanak. ;)
Húsz méter – lemérték? Nem kell. :))) Egyrészt óvatosan a mértékegységekkel (fenteziben különösen igényesek erre), másrészt nem kell szögpontos adat – bőven elég egy ’magas’, vagy tágabb megfogalmazás arra nézvést, hogy magasan van az ablak, felettük.

„Dean egy apró zsákot vett elő az egyik zsebéből, és a tartalmát, a holdfényben csillogó kékes port, a nyitott tenyerébe öntötte. A varázsport finoman a levegőbe fújta, amely felszállt egészen az ablakig.”

Finoman fújta – de milyen tüdővel? Mamutéval? Ha finoman fújta, hogy a rákba szállt fel húsz méter magasra?
Látod? Megint itt ez a húsz méter, és ellentmondások sokasága.

„Ahogy haladt a levegőben, megcsillant minden mágiarészecske, amelynek nekiütközött. A részecskék a levegőben és a torony külsején csak nem-kötött állapotban voltak jelen, és a számuk sem tért el az átlagostól. Ez azt jelentette, hogy nem védi varázslat a torony ezen részét.”

A leírások szerint sehol egy árva lélek, de a bizti kedvéért még állnak is, ergo már nem bujkáltak. Nem kúsztak. Akkor miért nem az ajtó felé fújta azt a varázsport? Miért egy magasan fekvő ablak irányába lehelte a port?

„Dean felvonta az egyik szemöldökét, aztán Viernanra nézett és megvonta a vállát. Viernan bólintott, és fél-elf származását meghazudtoló gyorsasággal mászni kezdett felfelé a kőépületen, kezeit és lábait határozottan rakta egymás után. Nem nézett le, tudta jól, hogy Dean jön utána, és ember létének ellenére a tempót is bírja.”

Miért nem az ajtót használták? Minek kellett falon mászni fel, ha egyszer ott van egy ajtó, és van egy csodacuccuk is?

„A két bajtárs egymás után vetődött be az ablakon, és rántott fegyvert (Viernan kardot, Dean két tőrt).”

De hát minek kommandóztak így?

„A mozdulatsort hangtalanul hajtották végre, aztán egyszerre fintorodtak el.”

Bevetődtek egy ablakon, némán?!
Te, tudod, mekkorát szól egy betört ablaküveg? Amin ketten vetődnek be?

Nekem sikerült egyszer egy térelválasztó üvegen átrepülnöm – a jobb alkaromat rózsaszirmosra-cakkosra szaggatta az üvegcserép. Gesztenye nagyságú vércseppek gyűltek a padlóra, szerencsére, különben észre sem vettem volna a sérülést, annyira gyorsan és hangosan történt. Robajjal. Pedig nem érem el az ötven kilót. Szóval a jobb alkarom bánta – seb-tapasszal akartam elintézni (többre nem volt idő), végül másfél órán át varrták össze. :D Na, utána már éreztem, a hímzéssel már húzódott a bőr és a sebszélek. Szóval kapott vágást a csuklóm is, de azt megúsztam három öltéssel. Az üvegvágás egyetlen előnye, hogy tiszta marad a seb, nem koszol, nem fertőz – jó, a tetanusz mindig jár a sérülések mellé, ha ilyen jellegű.
Az alkaromon egy T alakú forradás emlékeztet már csak rá.
Jól tudom, milyen egy üvegbe száguldani, átrepülni rajta, meg ilyenek.
Nos, nincs ott hangtalan mozdulatsor, hidd el nekem. ;)

„Az ablakon egy második lápi óriás bukfencezett be, és ugrott azonnal támadó állásba.”

Mekkora ablak kell ahhoz, hogy átbukfencezzen rajta egy óriás?
A ’bukfenc’ kifejezetten hangulatromboló szó, szerintem, egy véres harcot paródiává tehet.

Látod ezeket?

Sok ilyen hangulatromboló szót használsz, és előttem egy táncos-mókás akármi rajzolódik ki. Nem profi gyilkosokat látok, hanem (tényleg sajnálom!), két balekot, aki egy csomó felesleges dolgot művel, mialatt az övükön (tehát birtokukban), kezükben van egy csomó megoldás, amivel ez az egész komédia elkerülhető lett volna.
Egy profi bérgyilkos, legyen az fél-elf, fél-ez, fél-akármi, előbb az agyát használja, hogy a lehető legkevesebb energiát és időt vigyen a tett (feladat, küldetés, parancs, ami tetszik), végrehajtásába, rohadt gyorsan és csendben, mintha ott se’ lett volna soha.

Szóval itt most bármilyen kitartó is vagy, abbahagyom – bízom benne, hogy a legközelebbi írásodnál sok minden eszedbe jut arról, mire érdemes odafigyelned, talán találsz hasznosat azokból, amiket említettem neked, amikor az utómunkálatokat végzed.

Motivációk, belső (!), lélektani ábrázolások, logika és következetesség – ne küld a karaktereidet a vesztükbe. ;)

...mint ahogyan azt fent említettem, jár a pihenés, a csill, a nyugalom, a lazítás.

Ne gondolj most erre, tegyél rá, tegyél az írásra, nyújtsd le az agyad valami...valami nyugiba, amiben kiszellőzik a fejed, hagyd a csudába egy időre az egészet.

Adj időt magadnak.

Fel kell dolgozni, átgondolni, olvasni mást, offolni, hogy készen állj egy következő írásra.

Nagy pacsi! ;)

Tiszteletem. :))))

https://www.youtube.com/watch?v=cExCZOhPreU

--------------- "Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha." (W. Shakespeare)

"Nagy szeretet fél, apró kételyen:
S hol a félsz nagy, nagy ott a szerelem."

v, 2019-09-22 10:02 Daniel Blais

Gondoltam rá, hogy leírom melyik mondatnál mi volt a fejemben, például hogy üvegtelen az ablak, de inkább nem. Ráébresztettél ugyanis, hogy az, hogy mi van az én fejemben, az, hogy mit írok le, és az, hogy mi van az olvasó fejében sajnos három nagyon különböző dolog. Igyekszem majd ezeket közelebb hozni egymáshoz. :)

Köszönöm szépen ismételten a bőkezű segítséget, a tanácsaidat pedig megfogadom!

cs, 2019-09-19 09:36 Mayer

Nem szeretnék a kifejezéseknél és szavaknál leragadni. Az, hogy most ugrott, vagy szökkent, netán eltáncolt, nekem belefér. A lényegről inkább.
Nagy elődök után szabadon, van egy olyan érzésem, hogy amolyan Grand guignol, ahol a hullarablók felvonás végi sikolyára íródott a mű. Itt a harc leírására gondolok, amit igen részletesen és plasztikusan adtál elő, mintha az írás leglényegesebb mozzanata lenne.
Magam történet párti vagyok, így ezt aránytalannak tartom. Kivéve persze, ha hőseim testi adottságait és ügyességét, leleményességét szeretném fényezni. Akkor viszont már utaltam volna rá, hogy milyen két karakán fickóval van dolgunk.

A történet logikájába is belekavarodtam kissé. Itt vannak ezek a lápi óriások, akik azért nem az akadémia rendes tagjai. A király okos. Erőszakos és szereti a leigázósdit. Hőseinknek van varázspora és láthatatlanná tevő karperece. Miért nem ezt az egy okos óriást ölik meg láthatatlanul és megspórolhatták volna az összes kellemetlenséget aztán? Valami okot bele kellett volna csempészni, amiért ez a kézenfekvő megoldás nem működik. Úgy már kerekebb lenne a történet.

p, 2019-09-20 08:36 Daniel Blais

Köszönöm a kritikát!

"Valami okot bele kellett volna csempészni, amiért ez a kézenfekvő megoldás nem működik."
Teljesen jogos, az íráskor ez valamiért nem merült fel bennem. Még gyakorolnom kell a saját írásom "külsős" szemmel való olvasását (is). :)